Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-17 / 166. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. július 17. HAZÁNK TÁJAI ífrííS#"“ »-vwi5p.»v.T-íywnwvw DSQ. Szalafő, Pityerszer. Tábla­sor hirdeti az odavivő utat. Amikor már szent meggyő­ződése az embernek, hogy eltévedt a dimbek-dombok huppanójában, váratlanul bukkan elő a szer irányá­ba mutató tábla. — Hát igen, ez már va­lami! Valódi tömény törté­nelem — dörzsölöm elégedet­ten a kezem a skanzenné tormáit parányi fennsíkon. Öreg ház... még öregebb ház ... csattog a fényképe­zőgép. Né, ez a kaslu, az emeletes fészer, amelyikből a derék hatórvédők öldösték az ellenséget. Ez a kontyos ház, ez a parányi tó pedig a tóka, vágy tu. Minden ház végében ott állt, legtöbbször körülkerítve, s gyűjtötte, gyűjtötte évszázadokon át az esővizet. Az állatokat itatták belőle, de olykor főztek és ittak is vizéből az emberek. Ezzel magyarázzák az őr­ségi ember immunitását a vérhas és a coli fertőzéssel szemben. A Boldogság téren a fel­lelkesült hangulatomban vi­zét inni támad kedvem. Még ilyen meggondolatlanságot! ötvennyolc méter mélyre csörög le, majd ugyanannyi­ra fel a jó húszliteres favö­dör ... Fél. óra míg a jég­hideg vízhez jutok. Üjabb tekercs film és az emberek közül nem egyedül tartom rajta a szememet volt szülőföldemen. Teszünk is e szeretett tájért annyit, amennyit erőnk és lehetősé­günk enged. Szeretjük az Őrséget, talán azért is volt a kezdeti szenvedélyesebb hang. De higgye el, soha nem ismeri meg a vidéket az, akit a régiségek — pláne a szá­nalmasan gyenge relikvia utánzatok — ejtenek rabul. Egy-egy csúnyán mázolt kö­csög, néhány otromba mó­don megfaragott faeszköz még nem az Őrség. Az Őr­ség mi vagyunk. Mi. akik itt születtünk, és e csodás táj. Kiszállunk a kocsiból, s sétálunk az erdő templomi csendjében. Megesküdnék rá, sose járt itt ember előttünk. A vezetőm magyaráz. — Tudja-e, hogy ez az egyetlen örök erdő Magyar- országon? A 3ükk, a Mátra fáit ember telepítette. Ez a határmenti sáv az idők kez­dete óta erdő. Talán azért is lelni itt fel annyi természeti ritkaságot. Ez a fekete sző­nyeg az ősmoha láp. Ügy tartják, alóla ered a Zala. Ez a növényfajta a levegő­ből gyűjti a nedvességet és alul raktározza. Ezért olyan, mintha bárányfelhőn járna. Egyébként a tajga tipikus növényi formációja. Ki tud­ja megmondani, hogy’ ke­rült ez ide? Vagy ez a me­diterrán növény, a korpafű. Koszorúkat fonnak belőle fiatal lányok. De látott már az őrségben húsevő növé­nyeket? Vagy találkozott a & < ^ Az istenit ennek a szegénységnek üdítő kútvíz után neki a di­cső múltnak... Kékinges férfi néz ellensé­gesen. — Maga is turista? —szó­lít meg. Bemutatkozom, ö is kezet nyújt — Dr. Mihovics József, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem tanára. — Nem sze­retem — már elnézést a ki­fejezésért — a buta turis­tákat. Ha nem az, akkor szívesen kalauzolom. Beülünk az egyetem mik- robuszába és elindulunk a ha­tár felé. A beszélgetés ott folytatódik. — Őrségi vagyok, és az innen elszármazott tanult kétforintos nagyságú farkas­pókkal? Az értelmes turis­ták számára természeti mú­zeumot létesítünk itt, e nyu­galmas helyen. Segit benne a határőrség is, és rövidesen közkinccsé tesszük azokat a megcsodálnivaló látványossá­gokat, melyeket olyan titkon őriz a természet. — És ha adhatok egy ta­nácsot, felejtse el, hogy ál- mélkodni jött. Az őrségiek nem szeretik a rájuk cso- dálkozókat. Olyanok, mint az egyszeri menyasszony: fél óráig tetszik neki, hogy min­denki őt bámulja, aztán visz­ketni kezd itt, majd ott... A Pityerszeren fényes dél­ben három „benszülöttet” számláltam. Két fejelő srá­cot és egy öregasszonyt. Ke­serves kínlódva cipelte a fe­neke nincs kúttól a vizet. A legszánalmasabb faház előtt rakta le a vödröket. Az ol­dalra billent épület akár Noé partra vetett bárkája. A ház közvetlen szomszédságában levő istállóból mindent el­söprő trágyaszag özönlik. — Hogy élnek itt az Őr­ség legősibb településén — kérdem Barta Gyulánét. Bizalmatlanul méreget. Az­tán kitör. — Az istenit ennek a sze­génységnek! Jugoszláviában születtem, aoóm Farkast.ír* vett birtokot, így kerültem Magyarországra. Harminc­nyolc évvel ezelőtt hozott ide az uram. Előtte két évig építette ezt a faházat. A gerendákon álló tákol­mány alatt átbújhatna egy gyerek. Rozzant, akár a la­kója. — Miből élnek? — Nyolc hold földünk volt. Ma már a tsz-é. A ház körül van éz a 3—400 öles porta, ez adja a kenyeret. — Mekkorát? — "Mekkorát, mekkorát... A tejből bejön naponta 50 forint, vagy annál kevesebb. Ebből fizetjük az adót, min­dent. — Maguk miért nem lép­tek be a szövetkezetbe? Konokul néz maga elé. Ez a válasz is. — Hány gyerekük van? — Három. Kettő Vácon él, egy őriben. — Nem jönnek haza? — Ide? Miért jönnének? — Maguk sem mennek el innen? — Hova menjek öreg nap­jaimra? Egyesével viszi a vödröket az istállóba. így is kínlódva boldogul velük. Palágyi Béla (FOLYTATJUK.) fiz iraki forradalom ii«pe Bagdadban, ahol ilyenkor 45 C fok körül mozog a hő­mérő higany szála, nehezen érti meg az idegen, hogy eb­ben az országban éppen eb­ben a bágyasztó hőségű hó­napban szokott mozdulni egyet a történelem kereke. Ez történt 17 évvel ezelőtt, amikor július 14-én a népi forradalom egv sivatagi ho­mokvihar erejével elsöpörte a brit gyarmatosítók kreálta monarchiát, s romjain köz­társaságot épített fel. A fiatal köztársaság útja nem volt kitérőktől mentes a továbbiakban. 1958. július 17-én az uralmon levő Baath- pártban (az Arab Üjjászüle- tás Szocialista Pártja) lezaj­lott öntisztulási folyamat be­tetőzéseképpen a hatalom csúcsán haladó előjelű for­dulat zajlott le. Az Ahmed Hasszán Al-Bakr elnök ve­zette rendszer azóta a követ­kezetesen antiimperialista külpolitika mellett kötelezte el magát. A Baath-párt azzal, hogy az Iraki Kommunista Párttal együtt Haladó Nemzeti Fron­tot alakított, megnövelte tö­megbázisát. A sokáig húzó­dó földreformot három éve sikeresen befejezték s azóta már a mezőgazdaságban ro­hamosan teret nyer a szövet­kezeti mozgalom. Ez év már­ciusában végre megoldódott a kurd kérdés is, amely évekig fékezte az ország fejlődését. A tízmillió lakosú Irakban az arabokkal együtt 2 millió kurd is él, akinek az autonó­mia iránti évtizedes jogos idényét először a jelenlegi rendszer ismerte el. Irak természetes szövetsé­gesének tekinti a szocialista világrendszert. A Szovjetuni­óval barátsági és együttmű­ködési szerződése van és szí­vélyes kapcsolatokat ápol valamennyi szocialista or­szággal. Tárgyalások kezdőd­tek Irak és a KGST között arról, hogv ez az ország tár­sult tagként csatlakozik a szervezethez. Hazánk keres­kedelmi partneréi sorában Irak fontos helyet foglal: a fejlődő országok között első számú cseretársunk. A ma­gyar—iraki kapcsolatok to­vábbi fejlődésének lendületet adott Szaddam Husszein ira­ki alelnök ez év májusában Budapesten tett látogatása. Országaink baráti kapcsolata és rokonszenvünk a haladó irányú iraki fejlődés iránt arra sarkall bennünket, hogy nemzeti ünnepén további si­kereket kívánjunk az iraki népnek P. V. Melegház-kombinát 540 ezer négyzetméter föld üvegtető alatt — ekkora te­rületet foglal el a Moszkva alatti „Moszkovszkij” szov- hoz melegházi kombinátja. Az itt termesztett paradi­csomból és uborkából éven­te több mint 18 000 tonna kerül a szovjet főváros la­kosainak asztalára. A melegházak nagy mére­te (mindegy 60—90 ezer négyzetméter alapterületű) változatos technika alkalma­zását teszi lehetővé. Speciá­lis traktorok segítségével végzik a szántást, gépek szál­lítják a friss zöldséget- Az öntözést, valamint a mű­trágyázást gépesítették. Az üvegházak egyenletes mik­roklímáját automaták sza­bályozzák. A kilencedik ötéves terv végéig a Szovjetunióban több mint 1500 hektár terü­leten létesülnek melegházak, és mintegy 5500 hektáron folytatnak műanyagfóliás termesztést. Szállítják a friss zöldséget a „Moszkovszkij” szovhoz melegházból A spanyol spárgatermesztés A spanyol spárga ter­mesztés 1975. folyamán egé­szében eléri, a 45 900 tonnát, s ez a spanyol mezőgazdasá­gi minisztérium adatai sze­rint 17,7 százalékos többle­tet jelent a múlt évi 39 000 tonnához képest. A spanyol­országi spárga döntő több­ségét az Ebro folyó mentén termesztik, ebben az övezet­ben 1975. során 42 500 tonnás termést várnak, ami az or­szágos össztermés 92 lékát adja. szaza­Ontözés tengervízzel A Novosztyi szovjet hír- ügynökség tudósítása szerint sikerrel végződtek azok a szovjet öntözési kísérletek, amelyeket a Fekete-tenger, a Káspi-tenger és a Balti­tenger partmenti területein végeztek a tengervíz fel- használásával. A zöldségfé­lék hozama emelkedett, s az évelő növények szintén ma­gasabb terméshozamot pro­dukáltak. POTSDAMI LÁTOGATÓ 1975-BEN ESZTENDŐRŐL esztendő­re száz- meg százezer turista járja a potsdami Cecilienhof- kastély harminc esztendeje. Történelmi emlékhely lett az Hohenzoller-család egyik ágának otthonából. Történel­mi bútordarab abból a kerek asztalból, amely mellett 1945. július 17-től augusztus 2-ig tizenhat ülésen tárgyaltak a három győztes antifasiszta nagyhatalom kormányfői és külügyminiszterei, legjobb diplomatáik támogatásával. Vörös selyemzsinórkordon mögül nézegetheti 1975 em­bere az asztalt, amely fölött Sztálin, Churchill és Truman, majd az angol kormány vál­tozás után Churchill helyett Attlee vitázott. Tárgyaltak mindenekelőtt egy állandó közös tanácsko­zó szerv, a Külügyminiszte­rek Tanácsa megalakításá­ról, a németországi megszál­lás és ellenőrzés kérdéséről, a jóvátételről, a háborús bű­nösök fölötti ítélkezésről — és persze jónéhány olyan kérdésről, amely már a há­ború utáni világ témája volt: Lengyelország határairól, Ausztriáról, a békeszerződés­ről, egyes országok ENSZ- felvételéről, hogy éppen csak a legfontosabb kérdéseket említsük. Sok száz oldal a viták gyorsírói feljegyzése, s még a nagyon kurtára fogott kö­zös jegyzőkönyv, meg a köz­lemény is több mint ötven sűrűn gépelt oldal volt. Ami­kor befejeződött, az első kommentárok egyike, a moszkvai rádió hírmagyará­zója így értékelte Potsdamot: ha a három nagyhatalom egysége fennmarad, a tanács­kozás irányelvei megteremt­hetik a tartós béke alapjait Európában és a világpolitika földrészünkön kívüli kérdé­seinek megoldásában is se­gíthetnek. Röviden: az első értékelés pozitív volt. A mai potsdami látogató­nak, 1975 turistájának mód­jában van sétálgatni a kas­télyban, a dohányzószobá­ban, a folyosókon. Talán ott is megáll, ahol harminc éve, a potsdami konferencia első napján, egy amerikai tiszt átadta a már megfejtett rejt­jeltávirat rövid szövegét Tru­man elnöknek. „A fiúk ör­vendetesen megszülettek” — ez állt a papíron. Az elnök félrehívta az angol minisz­terelnököt és közölte vele: a kísérlet sikerült, Üj-Mexi­kóban felrobbant a kísérleti atombomba. Truman később Sztálinnak is beszámolt a nukleáris kísérletről. Ha mai fejjel böngészi vér gig az ember a potsdami gyorsírói jegyzőkönyveket, mégsem kell az első, pozitív értékeléstől eltérni. Mert hi­szen a szovjet diplomácia lé­nyeges kérdésekben enged­ményekre, kompromisszu­mokra szorította a másik két felet, anélkül, hogy a hábo­rús szövetség felborult vol­na. Potsdam azonban mégis csak más volt, mint Teherán vagy Jalta, az antifasiszta koalíció vezetőinek előbbi ta­lálkozói. Négy nappal azután, hogy végétért a potsdami ta­lálkozó, 1945. augusztus 6-án az Enola Gay nevű repülő­gép egyik tisztje Hirosima japán város fölött ledobta a világ első atombombáját. A hidegháború következett. MÉGSEM erre gondol el­sősorban az 1975-i potsdami látogató. Ha a végső mérleg tételeit kísérli meg felsora­koztatni magában, mindunta­lan egy tény villan elé. Pots­dam keresztút volt Európa számára a béke felé és íme: földrészünkön három évtize­de béke van. Ez minden más­nál fontosabb potsdami ered­mény. ^ .J­G. M. A Balti-tenger melletti kí­sérletnél az árpa ellenállóbb- nak bizonyult és az árpasze­mek is nagyobbak voltak. A Balti-tenger vize nem volt káros hatással a növények kémiai összetételére és nem tette tönkre a talajt sem, mivel a tavaszi esők és az elolvadó hó alaposan „át­mosta” a földeket- Észtor­szágban mintegy 20 000 hek­táron létesítenek tengervíz­zel táplált öntözőhálózatot. A szovjet tudósok szeretnék kicserélni tapasztalataikat az NDK, India, Olaszország, és az Egyesült Államok hasonló kísérleteket folytató kuta­tóival. Üj növényfajták Az utóbbi években meg­gyorsult a mezőgazdasági termelés intenzifikálása. ezért a KGST-országok szakem­bereinek új növénvfaj+áVat kellett előállítaniuk, ame­lyek lehetővé teszik az in­tenzív agrotechnikai mód­szerek alkalmazását és ame­lyek vetése és betakarítása komplex módon gépesíthető. A növénynemesítők sikere­sen megbirkóztak ezzel a fel­adattal. Ezt bizonyítják, azok a nemzetközi fajtakí­sérletek is, amelyeket a KGST Mezőgazdasági Állan­dó Bizottságának irányítá­sával valósították meg. 1961-ben került sor a KGST-országok első nemzet­közi fajtakísérleteire. 1971-ig közel 780 fajtát és hibridet próbáltak ki. Az utóbbi idő­ben állandóan nő a fajtakí­sérletek száma. Míg 1971- ben 430 kísérletet készítettek elő, addig 1972-ben 493-at, 1973-ban pedig 512-őt. Az 1972—1974. között eltelt idő­szakban mintegy 200 új faj­tát és hibridet vontak be a kísérletekbe- Bővült a kísér­letekben részt vevő országok köre is. 1975-től kezdve nem­zetközi kísérleteket folytat­nak Kubában, a kubai nö­vényfajtákat pedig a KGST többi tagországában fogják kipróbálni. _ _j i !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents