Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-15 / 164. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. július 15. '-'AZANK TÁJAI Lapunk munkatársai a nyár folyamán útra kelnek, hogy bejárják Magyarországot, s riportokban, útleírásokban vezessék végig olvasóinkat hazánk legszebb vidékein. A célunk az hogy az írások nyomán közelebb kerüljenek olvasóinkhoz az ország tájai: megismerjük a Nyírségben, a Bakonyban, a Zempléni hegység vidékén élőket. Ellátogatunk az épülő paksi atomerőműhöz, Tatabányára az ízig-vérig bányászvárosba, s hírt hozunk más megyék lakóinak örömeiről, gondjairól. Első utunk az őrségbe vezetett, s Vas megye határmenti falvaiban vallattuk a múltat, s kérdeztük a jelent. Rábahídvégen a zöldborsó táblák között víz csillog. A Rába hídon kipirult arcú gyermekhad élvezi a nem mindennapi felfordulást. Földgyalu hevenyészett gátat emel egy kerítés tövében. ,.Árvízvédelem” feliratú gépkocsik cikáznak mindenfelé. Körmend járási székhely. Az Őrség kapuja. Néhány kilométernyire van Csákány- doroszló, ahol búcsút mondok a Grazba vivő főút komfortjának. Letérve a fő- útról pár kanyarodó után szinte belezuhanunk az Őrség kellős közepébe. A betoncsík hullámvasúttá változik : fel-le, fel-le. . . Két oldalon szikár tűlevelű fenyők a kísérők. Hegy, völgy és erdő, erdő, ameddig a szem ellát. Az irtásokon zöldell, — sárgállik a kalászos. Erőlködve tör a magasba a cse- nevész kukorica. őriszentpéter az őrség központja. Még akkor is, ha ma már nem járási székhely, ha nincs is gimnáziuma — tőipari szaküzlet, OTP, tanácsháza, s ezzel vége a felsorolásnak. Első pillantásra a néhány középületen kívül nem mutat többet magáról a szemérmes település. „Legendás vendégszeretet — nyíltszívű emberek” mondatja velem az előzetes tájékozódás. A vendéglőben szállás után érdeklődtem. A falu képéből magasan kiemelkedő kétszintes társasházhoz kalauzolnak. A jövendőbeli házigazda maltert kever. Kézfogás után futólag végigmér, majd a lakás felé int. — Nincs bent senki, de azért menjen be, helyezze magát kényelembe. Tétován topogok, mondanám a jövetelem célját, meg hogy ki vagyok, de már nem figyel rám. Köt a malter. Vendég, hát csak jó szándékkal érkezhet... Bent összkomfort, fürdőszoba, hideg-meleg vízzel. Később az IBUSZ-vendég- ből szívesen fogadott, jó ismerőssé léptetnek elő. Este egy üveg pálinka, cseresznyés rétes, társaságában beszélgetünk az őrségi életről. Riadtan összebúvó házak ám az őrségi ember még mindig őribe indul a nagy bevásárlásra és megtudni egyet s mást a világ dolgairól. Valamikor itt lakott az őrség legfőbb hadura, az őrnagy, aki a határvidéki falvak legnagyobb katonai méltósága volt. A múlt hát irányító rangot adna őrinek, a jelen realitása azonban Körmendnek és Szentgott- hárdnak nyújtotta az államirányítás pálcáját. Mint hegyről az alárohanó erek a mélyben úgy egyesülnek őriszentpéter főterén az utak. A centrumban vendéglő, élelmiszerbolt, süMásnap kora reggel a falu keresésére indulok. Bármelyiket is választom, a főtérről szerte sugárzó utak közül, még két-három kilométer után is a falu utcáit rovom. Utcát mondat a megszokás, pedig őriszentpéteren hiába keresi az ember a házszámtáblán Kossuth, Táncsics vagy Petőfi nevét. Egy lomb — egy szer. A dombok hátán 20—30 ház búvik ösz- sze riadtan, mintha jókedvű óriások tolták volna össze őket, hogy legyen helyük a füves lankákon ropni a talp- alávalót. Kovácsszer, város- szer. Álszer. Baksaszer... — összesen hét szert tartanak számon a faluban. Hozzá a házszám és a postás mindenkit megtalál. Az ősi települési formát talán egy féltucatnyi község őrzi még az őrségben. A bekerített ház csak az újabb kor divatja. Régen, bármelyik gazda bízvást hihette — kiállva portája elé — hogy az egész Őrség az ő udvara... A kérdés amiért az Alföldről az ország túlsó végére utaztam ez: hogyan él, az őrségi ember? A valóság ellentmondásain nem köny- nyű eligazodni, ezt bizonyítja m^r az első beszélgetés is. A Kovács szeren hétrétgörnyedt öregasszony vonszol maga után fűvel teli kosarat. Szinte földre nyomja a kín-keserves küszködés. — Milyen az őrségi ember élete? — Honnan jött? — Az Alföldről. — Akkor láthatja. Menjen el a boltba. Dombnak föl, dombnak le. Kiköpi a tüdejét. — Az udvarban két traktort is látok. — A gyereknek vettük. A tsz-ben is géppekkel dolgozik, legyen neki itthon is. Mások autót vesznek, hogy visszacsalogassák a gyereküket. Neki traktor kellett. Eszébe ne jusson itthagyni bennünket! — Mire használják a soksok lóerőt? — Egy hold háztájink van. Azt műveli vele a fiú. Imádja a gépeket. Az apjának cséplője volt, onnan a gép szeretete. Egy hold háztáji... Kimondani nem sok, megművelni azonban embert nyű- vő munka. Az ország 16 százalékát borítja erdő. Őriszentpéteren ez az arány 46 százalék, de a közeli Szalafő területének 65 százalékán zöldell a fenyő, tölgyes, gyertyános. Az adatokkal Borbély László, az őriszentpéteri erdészetvezető szolgál. — Talán már lábra állnak lassan az erdőink. Régen magánkézben voltak a rengetegek, épp úgy, mint a sívó-rívó agyagföld. Igaz, régen meg is vigyázták a hegyet az őrségiek. A gazda ötször-hatszor is körüljárt egy-egy fát, mielőtt rátette volna a baltát: valóban ez a leggöcsörtösebb, a legsatnyább? Aztán a kivágott helyett újat ültetett. Ma már tudja, hogy nem hagyhatja az unokájára, ha van is még neki három-négy hold saját erdeje. Lekopasztja, aztán . felajánlja az államnak, hogy ne kelljen utána adóznia. Az erdő soha nem adott könnyen kenyeret. De azért az őrség fele szántó, rét, legelő. Hogyan élnek azok, akiket a dirib-darab irtásföld tart el? Palágyi Béla (Fótvtatiuk) n Szojuz két űrhajósa Leonov a narancsnok A z amerikai űrhajósok véleménye szerint az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb embere Alekszej Leonov. A Szojuz parancsnoka zsákszámra kapja a leveleket a huostoni központ címén. Természetesen hasonló népszerűségnek örvend hazájában. Neve a Voszhod—2 útja során vált közismertté, amikor Beljá- jevvel repült, ő az első ember, aki kilépett a világűrbe. Az elmúlt tíz év nem hagyott nyomot Leonovon, a légierő 41 éves ezredesén. Ugyanaz az atlétikus felépítés, ugyanaz a vidám szikra kék szemében. Szülei kilenc gyermeke közül nyolcadiknak született. Kemerovo ipari központ közelében, Lisztvjánkában látta meg a napvilágot. Apja valamikor donyeci bányász volt. Amíg az első világháborúban a frontra vitték, a család áttelepült Szibériába. Apja a polgárháború után visz- szatért családjához. Itt született 1934. május 30-án Alekszej. Leonov közepesen tanult, de nagyon szeretett barkácsolni. Hajók, gőzmozdonyok, repülőgépek kerültek ki keze alól. Egy alkalommal az iskolában sikerült tájképet rajzolt, de különösebben erre sem figyeltek fel. A második világháború után a Leonov-család Kali- nyingrádba költözött, Alekszej ott végezte el a középiskolát, majd katonai repülőiskolás lett. Néhány év tanulás után pedig űrhajós: 1960- ban Gagarinnal, Tyitovval, Nyikolajevvel, Popoviccsal és a világűr más úttörőivel lépett be az űrhajósok közösségébe. Leonov sok-sok órát töltött a gyákorlóberendezésekben, amíg történelmi űrsétájára indult. Ö lett az első ember, aki szemtől szembe állt a nyitott világűrrel. Félt? — Félelemről szó sem volt, — mondja Leonov, — Akkor csak arra gondoltam, hogy miként fogok belépni a zsilipkamrába, kilépni a világűrbe és miként térek vissza. Nos, kiléptem a semmibe és vissza is tértem onnan. Csak amikor parancsnokom, Bel- jájev gratulációit fogadtam, verte ki a veríték a homlokomat. Az űrrepülés utáni pihenése igen rövid volt. Üj űrkutatási program indult. Tanulmányok a repülőmérnöki akadémián, majd Leonov lett a Szojuz—Apollo program első szovjet űrhajójának parancsnoka. Földi beosztásban a Gagarin űrhajóskiképző központ parancsnokhelyettese. Leonov korábban németül tanult, most, a szovjet—amerikai közös űrrepülésre készülvén nekilátott az angol nyelvnek. Naponta hat órát is ült nyelvtankönyvei fölött. S az eredmény? Bármilyen hallgatóság előtt kész előadást tartani angol nyelven. Az esetleg elkövetett nyelvtani hibák nem hozzák zavarba. Leonov nagy ínyenc. Külön az ő kérésére készítették el a közös űrrepülés változatos és ízletes étrendjét. A program indulásának küszöbén Leonov különösen nagy figyelmet fordított egészségi és erőnléti állapotára. Napi edzéstervéből az úszás és a futás elmaradhatatlan. A csillagvárosi edzők — saját beismerésük szerint — kifáradtak Leonov fáradhatatlanságától. Leonovék lakása a Csillag- város két magasépülete egyikének harmadik emeletén van. Felesége, Szvetlána pedagógus. Legidősebb lányuk — Viktorina — 14 éves. A nyolcadik osztályt angol tagozatos iskolában kezdte el. A 8 éves Okszána második osztályba jár. Amikor Leonovot arról faggatták, hogy a család hogy fogadta az új feladatokat, kapásból válaszolt: „Ahogy kell, átérezték a feladat fontosságát. A feleségem már megszokta az örökös edzéseket. Nagyobbik lányom partner az angol nyelv tanulásában.” A Szovjet Képzőművészek Szövetségének Leonov az egyetlen olyan tagja, aki járt a világűrben. Talán ha fiatal korában nem ragadja meg a repülés, ma hivatásos művész lehetne. Leonov ma sem tette le az ecsetet, önállóan és Andrej Szokolov tudományos-fantasztikus festővel közösen alkot. Műveiket Moszkvában, Bakuban, Prágában, Helsinkiben tárlaton mutatták be. Alekszej Górohov 39 A szovjet—amerikai közös űrkutatási programban részt vevő Szojuz űrhajó fedélzeti mérnöke Valerij Kubászov, negyvenéves, moszkvai mérnök. Saját szavai szerint jobban szereti a fizikát és a matematikát, mint a dalokat. Ennek ellenére első űrrepülése alkalmával, 1969-ben a Szojuz—6 fedélzetén alaposan megnevettette Sonyin parancsnokot, amikor minden különösebb adottság nélkül, örömében énekelni kezdett. Kubászovot még senki sem látta sietni. Zömök alakját nehéz elképzelni a sportpályán, pedig már első űrrepülése előtt többszáz órát repült sugárhajtású vadászgépen és többtucat ejtőernyős ugrása volt. A sajtókonferencián az újságírók kérdéseire, amennyiben azok az űrhajók konstrukcióját és az égitestek mechanikáját érintették, Leonov felkérésére, rendszerint Kubászov válaszolt. Kubászov akkor lépett az űrhajósok családjába, amikor megjelentek a bonyolult felépítésű Szojuzok. A műszaki kérdések megoldása alapos ismeretekkel rendelkező szakmérnököket követelt. fl fedélzeti mérnök Kubászov a moszkvai Ord- zsonikidze Aviatikái Egyetemet végezte el. Az ősi Vlagyimir közelében, Vjáznyikiben született. Gyermekkorát az ősi székes- egyházak csillogó kupolái aranyozták be. Nyugdíjas szülei még most is ott élnek. Kátya lányát gyakran elküldi nagyszüleihez, mondván, legyen minél távolabb a városi zajtól. Amikor Valerij megszületett, apja a helyi hajóstársaság mechanikusa volt. Gyermekkora „a csavarok, csavaranyák és kerekek világában” telt el. 1952-ben, a középiskola befejezésekor a repülés jelentette számára a technika koronája. — Artyom Mikojan, Alek- szandr Jákovlev, Pavel Szu- hoj sugárhajtású gépei — mondotta egy alkalommal — egyre inkább meghódították az égboltot. Szerettem volna a legkorszerűbb technika világában élni. Középiskoláját kitüntetéssel végezte el. Ez lehetővé tette, hogy felvételi vizsga nélkül kerüljön az egyetemre. Diplomamunkáján akkor kezdett dolgozni, amikor felbocsátották az első szputnyi- kot, amelyet a második követett. A diplomaterv megvédése kitűnően sikerült és Szergej Koroljov akadémikus keze alá került, a ballisztikai kérdésekkel foglalkozó osztályra. A pályaelemek számítása vérévé vált. Amikor egy értekezleten Koroljov ar- • ról beszélt, hogy itt az ideje a mérnökök űrrepülésének, ő is beadta kérelmét. 1966- ban besorolták az űrhajósok közé. Az űrhajós-kiképzés idején is tovább foglalkozott a ballisztika és az égitestek mechanikája elméleti kérdéseivel. Disszertációját megvédve a műszaki tudományok kandidátusa lett. Később tudományos folyóiratokban publikált. Az évek teltek és életét az edzések, felesége, Ljudmila — aki szintén repülőmérnök —, valamint Kátya kislánya között osztotta meg. 1969 elején, a Szojuz—4 és —5 útja alkalmával készenlétben állt, hogy szükség esetén valamelyik űrhajós helyett felrepüljön. Az ő ideje ősszel, a Szojuz—6 startjával jött el. ö volt az első ember, aki a világűrben hegesztett. A Vulkán elnevezésű berendezéssel különféle technikai kísérleteket végzett. Akkor 5 napig tartózkodott a világűrben. A hetedik és a nyolcadik Szojuzzal csoportos repülést hajtottak végre. Rövid pihenés után ismét az edzések következtek és három évvel ezelőtt hivatalosan is bejelentették, hogy a Szojuz—Apollo program végrehajtásában részt fog venni. — Az első űrrepülés óta mi változott életében? — kérdezték tőle a közelmúltban. — A most négy éves Gyi- ma fiam születésén kívül semmi különös — válaszolta. — örül-e annak, hogy részt vehet a közös szovjet— amerikai kísérletben? — Természetesen. Az a véleményem, hogy ez a közös kísérlet csak az első lépés. Szerintem újabb, bonyolulibb és hosszabb időt igénylő kísérletek következnek. Alekszej Zaharov
