Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-15 / 164. szám

1975. július 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 BU&ÁPEW Hogyan beszélünk a hallgatóval? Ha már épp szombat dél­előtt jutott eszembe morfon­dírozni azon, hogyan is be szélgetnek a hallgatóval rá­dióriportereink, mindazt ami eszembe jutott, hadd mond­jam el a Kelemen Kata szer­kesztette Szombat délelőtt című Petőfi-műsor ürügyén. Ez az összeállítás ugyanis rá­diós és hallgatója között a többinél is közvetlenebb kap­csolatra törekszik, hiszen va­lamely személyes gond, mind­annyiunkat foglalkoztató kér­dés körében igyekszenek ta­nácsokkal, ötletekkel szolgál­ni. Tiltjuk? Tilthatjuk? . ii Ez a címe Tamói Gizella riport­jának, amelyben munkahelyi vezetőket kérdezett meg ar­ról, mi a véleményük a do­hányzásról. a dohányosokról. Az unásig ismertek között szerencsére felcsillant egy- egy frappáns vélemény is. Megszívlelendő például a hozzászólók egyikének javas­lata: talán még az értekezle­tek is rövidebbek lennének, ha tiltanánk a dohányzást, pláne akkor, ha maga az ér­tekezletet irányító vezető is erős dohányos. Tarnói Gizellának sikerül úgy irányítani, a beszélgetést, hogy mi a hallgatók is önálló véleményt alakítsunk ki. szinte sajnáljuk, hogy a Rá­dió csak egyoldalú kommuni­kációt tesz lehetővé, hogy nem szólhatunk hozzá. S ez végül is a riporter javára írandó, mert be tud vonni, beszélgetni tud velünk. Sokkal direktebb forma az Olvasószolgálat, hiszen valaki közvetlenül hozzánk szól, el­mondja, milyen könyveket pakoljunk a bőröndbe, ha üdülni indulunk. És mondja, mondja, sorolja a valóban jobbnál jobb olvasnivalókat. Ekkor még nem is gyanak­szunk. Furcsa érzésünk ak­kor kezd támadni, amikor ez a Valaki még egy kétélű igaz­sággal is megfejeli mondan­dóját: vigyünk néhány régen olvasott könyvet is magunk­kal, úgymond, amit neon ér­demes kétszer elolvasni, azt egyszer sem. No persze, nem az újraolvasás ellen ágálok, ha valakinek erre támad kedve, tegye. De ha mindaz tényleg bőröndükbe kerülne, amit jóakaratú tanácsadónk elsorol,' bizony másnak alig­ha maradna hely. A kezdet­ben szimpatikus hang kezd megváltozni. Sokat akaró ta­nácsadónk elvárná tőlünk ugyanis, hogy a nyár két he­tét böngészéssel töltsük, s ez a mozogni, ne adj isten fü­rödni szerető hallgatóban bi­zony már-már ellenérzést kelt. Amit az olvasószolgálatnál hiányoltam, azt Varga Do­mokos Kézenfogva című írá­sától hiánytalanul megkap­tuk. Mentes a lekezelő fel­hangoktól, modora is olyan, mint műsorának cime, ké­zenfogva beszélget. Beszélget, és nem okoskodik, egy nem kevésbé fontos témában mondja el gondolatait; mit is kezdjünk, körénk kamaszodó gyermekeinkkel a szünidő kellős közepén. A példa, az ellenpélda egy­ként bizonyítja, hogy nem mindegy, jó szándékú mon­danivalónkat hogyan közöl­jük a hallgatóval. A hamis hangokra érzékeny fül gya­nakvóvá válik — ilyenkor már kevés a jószándék. Karinthy színpada A Magyar Rádió Karinthy Színpada több emlékezetes és sikeres produkció után most belevaló ötlettel Karint­hy Frigyes, az apa írásai mel­lé fia, Karinthy Ferenc mű­veit is felsorakoztatta. A sok apró karcolatból, gunyoros tollrajzból, csipkelődő anek­dotából kikerekedik az író portréja, s épp ezért vennék szívesen, ha a népszerű soro­zat, immár Karinthy Ferenc műveire épülve, túl ezen az egy adáson, tovább folytatód­na. — trömböczky — Autók között Az autók között cikázva, szembe a forgalommal Á Víg özvegy „temetésén" Két hatéves gyerek bá­mulja a kirakatot. Fagyiz­nak. A végén járnak már, amikor a rövidnadrágos a másik nyakába nyomja a hideg tölcsért és nevetve futni kezd. A másik utána. Szélvészként cikáznak a já­rókelők között. A rövidnad­rágos az úttestre ugrik... Fékcsikorgás, füstölnek a gumik... Mire a járókelők felfigyelnek, üldöző és üldö­zött eltűnik a házak mögött. Megúszták... A nyári vakáció több sza­badságot, önállóságot ad a gyerekeknek, mint az év többi hónapja. A megyében az idén 12 gyermekbaleset történt az utakon. Közülük egy halálos, hat súlyos... Mielőtt a gyerek elindul otthonról, valószínűleg el­hangzik a szülői intelem: vigyázz az utcán! De az in­telem nem elég. A tanévben a gyerekek jóval többet hal­lanak és tanulnak a közle­kedésről az iskolában, mint otthon. Már az óvodásokat is egyre több helyen, KRESZ-parkokban nevelik a szabályos, biztonságos köz­lekedésre. A gyerekek meg­ismerkednek az alapvető szabályokkal és némi gya­korlati felkészítést is kap­nak. A nevelők és a közle­kedési úttörők vigyáznak rájuk iskolába jövet s me­net. Biztonságukat tehát az állandó felügyelet jelenti. Megszokták, hogy vigyáznak rájuk. Ne csodálkozzunk, hogy a tanév után is ennek tudatában közlekednek. Most nincsenek a gyerekek mellett tanárok, segítőkész úttörők. És sokszor még a kis apróságok is szülői kísé­ret nélkül járnak az utcán. Nem mindig akad olyan gya­logos, aki kézen fogja a ri­adt szemű gyerkőcöt, s átve­zeti az úttest forgatagán. A gyereket, a maga kiszámít­hatatlanságával, ezer baj fe­nyegeti. Nemzetközi néptáncfesztivál Szegeden A felszabadulási nemzetkö­zi néptáncfesztiválra Szeged­re érkezett külföldi és hazai együttesek közül vasárnap csehszlovák, magyar és szov­jet néptáncosok adtak ízelí­tőt műsorukból. A „kisfesz- tiválon” a prágai, Josef Vic- palek ének- és táncegyüttes, a vityebszki „Maladoszty” táncegyüttes, a Kalocsai Népi Együttes és a miskolci „Avas” táncegyüttes egyaránt nagy sikert aratott. Alkotótábor fotósoknak Vasárnap Egerben fotós al­kotótábor nyílt, amelyre az ország minden tájáról — többek között Nagykanizsá­ról, Vácról, Budapestről, Ba­járól, Debrecenből, Balmaz­újvárosból — érkeztek részt­vevők. Az egyhetes gazdag programban előadások hang­zanak el a fotóművészet tör­ténetének fontosabb állomá­sairól, a fényképezés mód­szereiről és színes diabemu­tatókra is sor kerül. Zebegényben Képzőművészeti szabadiskola A zebegényi Szőnyi István emlékmúzeumban tegnap megnyílt a nyári képzőmű­vészeti szabadiskola. Célja az amatőr festők, grafikusok, szobrászok szaíkmai és mű­vészettörténeti továbbkép­zése. A most 8. alkalommal megnyílt szabadiskolában, kétszer két hetes turnusban, 240 hallgató ismerkedik meg a festészet, a mozaik, a szob­rászat, a kerámia, a tűzzo­mánc, az alkalmazott grafi­ka művészetének fogásaival „Temetés” ■— színésznyel­ven egy-egy darab utolsó elő­adását jelenti. Régi színházi szokás, hiába hadakoznak el­lene az igazgatók, a rende­zők, az ügyelők, a „temetés” alkalmával különböző mó­kákkal, zavarba ejtő megle­petésekkel ugratják egymást a színészek, — a színpadon természetesen, előadás köz­ben. A finom és rejtett po­énekből, humoros helyzetek­ből a közönség csak olykor vesz észre valamit, de mita­gadás fulladt már kisebb­fajta botrányba előadás egy- egy túlontúl sikerült kollegi­ális tréfa miatt. Tegyük hoz­zá, a Szigligetiben még nem... Forró színházi este volt a vasárnapi. Pedig nem volt „temetés”, hiszen a Víg öz­vegy az ősszel még „tájra megy”, de mindenképpen az évad utolsó előadása volt, te­li mókákkal, forró sikerrel. Ki hitte volna, hogy július közepén a rekkenő hőségben, bérletszünetben, telt ház tap­sol. Pedig így történt. A szí­nészek csuromvizesen, fárad­tan köszönték a gratuláció­kat. De néhányan fél szemmel már a művészkijárót les­ték ... — Ki merre? ön, kedves Szabadi József? — A Mátra, a Bükk, a Sá­tor hegység, Sárospatak.. És vár a nagymami Csákvá- ron. Olyan szép a mi orszá­gunk. Újra és újra felfedé­seim. Haragszom azokra, akik még semmit sem láttak eb­ből a szép hazából, és nem is akarják megismerni. Fel­megyünk a Salgó várához is: nekem szebb, mint Svájc. — A Víg özvegy primadon­nája, Bókay Mária hová ké­szül? — Erdélybe megyek a Ma­ros partjára. Napfény, nap­fény ... — Hollóssy Frigyes? — Tízhónapos kislányom igen nagy zsarnok. Nem moz­dulhatok. — Pedig kell önnek is a pihenés: a legtöbbet foglal­koztatott színészek egyike. — A színpad engem nem fáraszt. Vagy legalábis úgy gondolom, hogy nem. — Nádor László, a színház karmestere „merre veszi az irányt?’’ — Irány a Mátra. Kb. 120— 130 előadást vezényeltem, ne­kem a nyáron a galambbúgás lesz a legszebb muzsika. — Czibulás Péter? — Régi vágyam, az azúr ég. Körbevonatozom Olaszor­szágot. — Baranyai Ibolya? — A férjem, Bor József, a július 20-i szegedi néptánc­fesztiválra készül. — Ö rendezi a néptánc fesztivál gálaműsorát? — Igen, utána jó Skodánk­ban kocsikázunk egy kicsit az észak-olasz tavak körül. Szerettem volna még meg­kérdezni a többieket is, ki hová készül a nyáron, de- hát... Iványi József a gyulai várjátékok egyik főszereplő­je, utána Szőnyi-filmben ját­szik, a tv-díjas Polgár Géza szintén filmezik, Papp Zoltán ugyancsak... szóval szá­mukra rövid lesz a nyár. A beszélgetés közben a színház teljesen kiürült, a művészek már nyári, lenge, utcai ruhában búcsúzkodnak, Thália temploma körül pe­dig állványzat: végre talán méltó ruhát kap színházunk is. Jó utat, jó nyaralást, vi­szont látásra szeptemberben. — ti — Jogszabályok az újabb társbérletek ellen GYULÁI NYÁR Jelenet a Véres farsangból Budapesten — és vidéki városainkban több tízezerre tehető a társbérletek száma. Fontos lakáspolitikai érdek fűződik ahhoz, hogy a meg­lévő társbérleteket fokoza­tosan fölszámolják és megakadályozzák újabb társbérletek lét­rejöttét — hangsúlyozzák az Igaz­ságügyi Minisztérium illeté­kesei. E célt is szolgálják la­kásügyi jogszabályaink: ren­delkezésük értelmében taná­csi bérlakást társbérletesíte- ni — vagyis a főbérleti jel­legű lakást két vagy több személy között megosztva kiutalni — illetőleg a bérlő lakásigényének mértékét meghaladó lakásrészt társ­bérlet céljára igénybe venni nem szabad. Ez a tilalom a bérlő kérelmére indult el­járásokra is vonatkozik, vagyis a bérlőtársak sem kérhetik a társbérletté ala­kítását. Korábban a jogszabály le­hetővé tette a bérlő jogos lakásigényének mértékét meghaladó lakásrész igény- bevételét társbérlet céljára. A most érvényben lévő la­kásügyi jogszabályok erre nem nyújtanak módot. Ha tehát a lakás — például csa­ládtagok halála vagy elköl­tözése folytán — meghaladja a bérlő lakásigényének a mértékét, adminisztratív in­tézkedésre (igénybevételre, kényszercserére) nem kerül­het sor. Ennek helyébe a gazdasági ösztönzés lépett, ugyanis a négy évvel ezelőtt — 1971 júliusában — be­vezetett magasabb lakbér késztet! a bérlőket arra, hogy indokolatlanul nagy lakásukat kisebbre cseréljék. Ugyanígy ösztönzi a bérlőket az is, hogy lakáscsere esetén a lakbér-hozzájárulási ösz- szeg nem változik, tehát a bérlő továbbra is korábbi nagy lakása után kapja a lakbér-hozzájárulást. A megüresedett társbérle­ti lakásrész kiutalásánál el­sődleges szabály, hogy a lakásban lakó többi társ­bérlő lakásigényét kell ki­elégíteni, mégpedig a lakás­igény felső határának a fi­gyelembevételével. Ilyenkor az alsó és a felső határ kö­zött nincs helye mérlegelés­nek. Ha tehát a tanácsi bér­lakásban valamelyik társbér­leti lakásrész megüresedett és a lakásban visszamaradt társbérlő lakásigénye mérté­kének a felső határát nem haladja meg: a lakásügyi hatóság — kérelemre — kö­teles a megüresedett lakás­részt a visszamaradt társ­bérlő részére kiutalni. Hár­mas, illetőleg négyes társ­bérletnél előfordulhat, hogy több visszamaradt társbérlő tart igényt a megüresedett társbérleti lakásrészre. Ilyen­kor a lakásügyi hatóság a körülmények mérlegelése alapján dönti el, hogy a megüredesedett lakásrészt melyik kérel­mező részére utalja ki. Ha a megüresedett társbér­leti lakásrész két, vagy több­szobás, arra is lehetőség van, hogy azt a lakásügyi hatóság több kérelmező között meg­ossza. Javában tart a „Gyulai nyár” ünnepi rendezvényso­rozata. Bizonyságot ad arról, hogy kis városokra is oda­figyel az ország, ha sajátos adottságaikat felhasználva olyat nyújtanak, ami csak rájuk jellemző, ami csak ná­luk kelt egyedi hatást. A XIV. században épült pá­ratlan gótikus táglavár ud­vara nagyszerű lehetőséget nyújt ehhez. Méltán írta ró­la Hubay Miklós: „Nem le­het eléggé dicsérni ezt a szép várszínházát. Pontosan ak­kora ez az udvar, mint volt a legelső görög színházak tölcsére, mint voltak a spa­nyol corallok, mint lehetett a Globe belvilága. A drá­mai kultúrának ez a böl­csőmérete”. A várszínház rendezői he­lyesen ismerték fel, hogy a magas falakkal övezett tér, a maga szépségében is zor­don környezet meghatározza az ottani művészeti munka fő tartalmát. A gyulai Vár­színház ezért vált a törté­nelmi drámák bemutató he­lyévé, alkotó módon ápolva a haladó hagyományokat. Most, a 12. évadban, az erdélyi Veress Dániel Véres farsang című művét magyar- országi bemutatóként tűzték műsorra. Báthori Zsigmond élete elevenedik meg a mű­ben, melyről így vall a szer­ző: „Történelmi idegenség és alkati gyengeség, írta le a hív megértés két kulcssza­vát művem margójára egyik inspirátorom, Németh László. Így vált, ezáltal vált az ak­kori történelmi helyzetben, de a felidéző visszapillan­tásban is tragikus bohóccá a harmadik és leghírhedtebb Báthori fejedelem. Bohóccá, ingatag szeszélyei, s nem történelmi realitás felisme­résébe ölve tehetségét. Tra­gikussá 'országa és népei — elsősorban a Báthoriakban sokszor csalatkozott, általuk szaporán keserített széke­lyek — számára. A példát­lanul színváltó politikai ko­médiás Erdély történelmének legnagyobb zsarnokává vált, végtelen emberi szenveJések tán máig hullámzó ör Íny- léseit kavarva... íme ez az alaphelyzet, a drámai és a lélektani.” A várszínház július máso­dik felében Görgey Gábor Törököt fogtunk című tra­gikus komédiáját eredeti be­mutatóként tűzi műsorra. A nyári időszakot a Vár­színház bemutatói mellett sokszínű program teszi vál­tozatossá. Sajnálatos, hogy a rendezők megfeledkeznek arról az alapvető tényről, hogy az előadásokra a tá­voli tájakról többnyire, a kezdés előtt 2—3 órával előbb érkezik a közönség. Megtekinthetné a Vármúzeu­mot, a Dürer termet és az Erkel emlékmúzeum kiállí­tásait, de azokat már dél­után ötkor bezárják.

Next

/
Thumbnails
Contents