Szolnok Megyei Néplap, 1975. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-15 / 164. szám
1975. július 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mostoha az időjárás az aratókhoz A változékony időjárás a hét végén is keresztülhúzta a számításokat: a mezőgazdasági üzemekben teljes aratási másakra készültek, de a záporok, zivatarok áztatta földek sok helyütt csak fél, vagy negyed műszakot engedélyeztek, megnehezült a gabonabetakarítás. Az ország legmélyebb fekvésű földjein, Csongrádban, szombaton helyenként a 100 mm-t is meghaladta a határra zúdult csapadék mennyisége, vasárnap is csak néhány ezer hektárra csökkent a betakarított kalászosok terület0. Vas megyében az esőzés miatt vasárnap csupán a déli órákban tudták folytatni néhány mezőgazdasági üzemben az aratást. Győr-Sopron megyében a talaj fokozatosan szikkadt, ahol lehetőség volt rá a gépek folytatták az aratást. Az utóbbi napok országos esőzése elkerülte Borsodot. A helyenként hullott kisebb mennyiségű csapadék nem tette szükségessé a gépek kényszerpihenőjét, ezért vasárnap a borsodi földeken csaknem 800 gép aratott, és több mint 1000 hektárról került le a termés. Szolnok megyében is próbára teszi a mostoha időjárás az aratókat. Ezt tapasztaltuk hétvégi kőrútunkon. Szombaton és vasárnap Szolnok megye vezetői ugyanis bejárták a határt, s mi is a szemle résztvevőivel tartva megnéztük, mennyire haladtak a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok az aratással. tár búza betakarításának még csak az egynegyedénél tartanak, pedig az indulásra váró 14 kombájnból 3 lánctalpas, de a talaj annyira felázott, hogy ezek sem tudtak rámenni. A gazdaság vezetői azt is elmondták, hogy már csak 38 mázsás termésre számítanak, s ez jóval kevesebb, mint amivel a tavaszi termésbecslés biztatta őket. Egyedül akkor derült fel a szakemberek arca, amikor a náluk segítő csepeli munkásokról beszéltek. A csepeliek gyorsan, fegyelmezetten és lelkesen dolgoznak, tíz perc alatt megtanulták a mezőgazdaság „reguláit”. C :ak néhány órát dobozhattak Szombaton Kunhegyesre tartva, Szolnokot elhagyva esőáztatta az utat de Kunhegyesen délelőtt nem hullott csapadék. A Kunság Népe Tsz földjein tíz kombájn vágta a búzát. Lengyel Zoltán, a szövetkezet elnöke elmond- • ta, hogy 4200 hektárról kell a gazdaság dolgozóinak kora- ; nyári növényeket betakaríta- ; ni. A még hátra lévő 2400 hektár nagy része búza. A kedvezőtlen időjárás meglátszik a termésátlagon is: őszi árpából 35, tavaszi árpából pedig 30 mázsa a hektáronkénti termés, búzából 35 mázsát várnak- A tsz-elnök azt is elmondta, hogy ha megkapták. volna az eredetileg megrendelt NDK-beli kombájnokat,^? a helyettük vásárolt új gépekkel nem lenne annyi baj, akkor már 5—600 hektárral előbbre tartanának a kenyérgabona aratásával. A meglévő betakarító gépekkel naponta 180—200 hektárról vágják le a búzát, úgy, hogy a kombájnosok — amikor az idő engedi — reggel 6-tól este 9-ig, fél tízig dolgoznak. * A kenderest November 7. 1 Termelőszövetkezet búzaföldjére dél körül tudtak rámenni a kombájnok. Sajnos nem sokáig dolgozhattak a gépek, mert délután újra nagy zivatar áztatta a határt. Kovács Pál, a szövetkezet elnöke elmondta, hogy learatták az őszi, és a tavaszi árpát. Az előbbiből 34,5, az utóbbiból 38 mázsát takarítottak be hektáronként. Az 1700 hektár búzából szombatig 330 hektárt vágtáit le, a termésátlag 37—40 mázsa körül alakult. Ha nem esik az eső, naponta 100—110 hektárt aratnak le a kombájnok. A tempó akkor gyorsul fel, ha az a három kombájn is csatlakozik a búzát aratókhoz, amely most még a borsót vágja. Velük együtt 14 gép dolgozik majd a kenyérgabona betakarításán. Felázott a talaj Vasárnap reggel Török- szentmikióson a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál Wolcsánszky Sándor osztályvezetőt találtuk ügyeletben. Elmondta, hogy lelassult az átvétel. Amíg máskor a kora reggeli órákban már sorban állnak a szállító járművek, aznap még csak egy kocsi hozott búzát a vállalathoz. Az átvételi helyek ennek ellenére nyitva tartottak, reménykedve abban, I hogy délután újra elindulhat- * nak a betakarító gépek. A Törökszentmiklósi Állami Gazdaságban sem dolgoztak a kombájnok, viszont 190-en a kukoricát címerezték. Vincze Imre, a Mezőtúri Állami Gazdaság igazgatója is az esőre panaszkodott. Szombaton és vasárnap 48 milliméter csapadék hullott a földekre, s így a 2300 hekNem várnak utasításra Túrkevén a Búzakalász Tsz irodájában csak Nagy Sándor gépkocsi előadót találtuk benn. Tőle tudtuk meg, hogy a gazdaság 15 kombájnja a tábla szélén várja, hogy bármelyik percben indulhasson. A kenyér-gabonának eddig 37 százalékát takarították be, hektáronként 33—39 mázsás terméssel. Szurcsik Istvántól, a Vörös Csillag Tsz elnökétől végre jó hírt hallottunk: a szövetkezetnek mind a 17 kombájnja a búzát vágja, kell is, hiszen a kalászosoknak még csak a 23 százalékát takarították be. A hangulat ennek ellenére bizakodó, s a dolgozók nem várnak külön utasításra, ha kell, maguk szervezik a munkát. Az elmúlt napokban például, amikor az egyik táblán megállította a kombájnosokat az eső, Csík László szállítómunkás észrevette, hogy egy távolabbi búzaföldre nem hullott csapadék. Szólt a kombájnosok- nak, s azok átvonultak oda aratni. A Táncsics Termelőszövetkezet 11 kombájnja is „belemerészkedett” a búzába, hiszen a gazdaság kalászosaiból még csak 20 százalék a tarló. A termés viszont annál biztatóbb, 40 mázsa hektáronként. A több mint 1800 hektár vetőmagborsó betakarítása is a végéhez közeledik, s az itt dolgozó kombájnok a napokban már a kenyérgabonát vágják. k.. B- Gy. Jő termés ígérkezik gabonából a Középtiszai Állami Gazdaságban. A learatott gabonát, ha szükséges szárítják, majd tisztítják, Képünk a bánhalmi kerületben készült n miénk, vigyázzunk rá! A SZÜLŐ IS BOLDOG, ha gyermekét dicsérik. Így voltunk mi is a hét végén. Büszkén álltunk a gyönyörű, modern személypályaudvarunk átadási ünnepségén. Boldogan néztünk a csupa üveg márványé? ódára, amely országos érdeklődést vívott ki. És akkor' eszembe jutott valami. Nehogy később mostohaszülők legyünk. Nehezen vártuk, hogy elkészüljön. Néhány éve mindennapos téma volt a vasútállomás. Mi utasok azért szidtuk a régit, mert derékig ért a sár, csúnya, elhanyagolt volt a környezete. A vasutasok is számolták a napokat az átadásig. Az irodaiak tisztában voltak azzal, hogy addig sötét, szűk szobákba zsúfolva kell dolgozni. A forgalmisták, a váltóőrök tudták, hogy az átadás után megszűnik a megerőltető fizikai munka. Kilenc esztendeje annak, hogy elkezdődött a „nagy mű” építése. Dolgos, munkás hétköznapok teltek el azóta. Százak, ezrek, szorgoskodtak, hogy időben megépüljön ez az állomás, amelynek párját nem találni országszerte. Attól a pillanattól kezdve, amikor a legelső betonoszlop kiemekedett a földből, naponta figyeltük kíváncsian, mire haladtak az építők. Együtt örültünk a munkásokkal, amikor felépült az állomásépület jobb szárnya. Fei- sóhajtottunk, hogy végre kultúrált körülmények között vásárolhatjuk meg jegyünket és nem kell többé piszkos, füstös várótermekben időzni vonatindulásig. Amikor megnyitották az utasaluljárót, sokan már csak azért is kimentek a pályaudvarra, hogy ezt megnézhessék, kipróbálják. Nem kellett többé a sínek között bukdácsolni, kényelmesen — és anélkül. hogy nyakig porosak lettünk volna — kisétálhattunk a vágányokhoz,. Közeledett július 12-e, az átadás napja. Előtte a munkások éjjel-nappal dolgoztak, ho"y a vr" itr.sr apra ahogy ígérték meglegyen. Boldog volt mindenki az átadás napján. Az építő és az utas is. Elkészült a kétmilliárdos alkotás. Most következik azonban a neheze. Jönnek forgalmas napok, idegesebbek leszünk. De ne feledkezzünk el akkor sem arról a küzdelmes munkáról, amely majd egy évtizedig tartott. Ne legyen az új állomás csupán három napig csoda. A vasúti dolgozókkal közösen tartsuk meg hosszú időre ilyennek. Rajtunk múlik, hogy később is az legyen a vélemény. ami ma, hogy a legkultúráltabb, legtisztább állomás a szolnoki. Persze nem akarok ünneprontó lenni, de már feltűntek az első ittas emberek, akik nem kímélték a drága márvány kőkockákat. Bizony volt olyan utas is, aki talán féktelen örömében — szétdobálta a buszjegyet, a cukorkászacskót, a papírszalvétát. MEGKAPTUK amire évek óta vártunk: a gyönyörű személypályaudvart. Kíméljük, óvjuk, vigyázzunk rá közösen, — gondos szülőkhöz méltóan. S együtt mindannyian, vasutas dolgozók és utazók egyaránt. SZ. E. Tanév végén Eredményes esztendőt zárt az itatási igazgatóság Véget ért a tanév az MSZMP Szolnok megyei Bizottság Oktatási Igazgatóságán is, ahol több mint két- ezernyolcszázan tanultak az 1974—75-ös tanévben. Közülük mintegy háromszázan elvégezték az esti egyetem hároméves általános tagozatát, és hatvanan kapnak diplomát szeptemberben, miután sikeresen letették az államvizsgákat. Arra kértük dr. Ungor Tibor kandidátust, az oktatási igazgatóság vezetőjét, hogy értékelje végzett munkájukat. — Az oktatásban milyen feladataik voltak az elmúlt tanévben? — Az 1974—75-ös oktatási évben egyik legfontosabb feladatunk az volt, hogy a Központi Bizottság határozatainak szellemében erősítsük hallgatóinkban a helyes köz- gazdasági szemléletet, és általában a szocialista, a közösségi gondolkodást. Arra törekedtünk, hogy oktató, nevelő munkánkkal a munkásosztály, a párt vezető szerepének további erősítését szolgáljuk. Eleget kellett tennünk azoknak a követelményeknek is, amelyek a szocialista építőmunka során iskolánk iránt az élet legkülönbözőbb területein megfogalmazódtak. Ezért például a korábbi évekhez képest 40 százalékkal emeltük a speciális tanfolyamok számát, és olyan új tanfolyamokat indítottunk, mint a világnézetetika, a szocialista vállalati gazdálkodás, az ifjúságpolitika, vagy a Szovjetunió fejlődésének kérdései című tanfolyamok. Az oktatási tematikánknak több mint felét alkotó, különböző előadások, konzultációk, a megyében különösen aktuális témákat tárgyaltak. Így azután minden eddiginél jobban, pontosabban tudjuk kielégíteni azokat a szükségleteket, amelyek a káderképzésben, továbbképzésben az össztársadalmi érdekek és az egyének személyes törekvései alapján a gyakorlati életben megmutatkoznak. — Tudomásom szerint ez volt az első olyan oktatási évük, amikor kísérleti nevelési programmal dolgoztak. Mi volt ennek a lényege? — Azokat a feladatokat tartalmazta, amelyeket az oktatás-képzés folyamatában a személyiség teljes kibontakoztatása érdekében tennünk kell. Megfogalmaztuk milyen követelmények vannak, vagy lehetnek a kommunisták, a propagandisták, az agitátorok, a szocialista vezetők iránt, milyen személyes tulajdonságaiknak kell lenni- ök ahhoz, hogy feladataiknak eleget tudjanak tenni. Az volt a célunk, hogy a tanári munka jusson túl a tudatformáláson és, hogy az adott ismereteket akarati, cselekvési tulajdonságokká változtassa át, ami a gyakorlati életben szinte előre nem is látható haszonnal járhat. Például a személyiségnek olyan tulajdonságait igyekeztünk fejleszteni, mint a problémaérzékenység, és annak alapján a konstruktív gondolkodás és cselekvőkészség. — Kikből, hogyan tevődött össze az oktatási igazgatóság tanári kara? — Tíz tagozaton száznegyven tanárunk oktatott, akik egyébként különböző munka- területeken dolgoznak. Többségük politikai munkás, de megnőtt tanáraink között a pedagógusok számaránya, és tanítanak nálunk orvosok, mérnökök is. Ez mindenképpen hasznos, mert gazdagítja igazgatóságunk szellemi kapacitását, és új információs csatornákat is megnyit számunkra, ami szintén nélkülözhetetlen az oktatáshoz. Létrehoztuk a módszertani tanszéket. Munkájának eredménye, hogy valamennyi tagozatunkon bevezettük a szemléltető eszközök alkalmazását, hogy készültek különböző tanulmányok a tanárok segítésére, de elkészült adatbankunk is, amely szintén az oktatást könnyíti. — Volt még egy nagyon fontos feladatuk. A párt XI. kongresszusának előkészítésére, majd a kongresszusi dokumentumok feldolgozására gondolok. — Mind a kétezernyoc- száz hallgatónk előadásokon ismerkedhetett meg a kongresszusi dokumentumokkal, a pártalapszervezeti titkárok részére pedig kilencszer egyhetes tanfolyamot szerveztünk, amelyen mintegy hét- százan feldolgozták a kongresszusi dokumentumokat. Természetesen ezzel a XI. pártkongresszus határozatainak és más dokumentumainak megismertetése, feldolgozása nem fejeződött be. Az elkövetkező években is beépítjük valamennyi oktatási, képzési, továbbképzési tematikánkba. — Ilyenkor tanév végén, mi a véleménye, milyen eredménnyel járt oktató-nevelő munkájuk? — Hallgatóink túlnyomó többsége aktívabbá vált, megerősödött politizáló készségük, amellett, hogy elsajátították a számukra megszabott tananyagot. És nemcsak elsajátították, hanem közben kellő ideológiai tudást, szilárd politikai alapot szereztek. Ma már eligazodnak olyan, fontos kérdésekben, mint a fejlett szocialista társadalom felépítése, a párt, a munkásosztály vezető szerepének erősítése; a szocialista erkölcs, etika, a különböző érdekviszonyok összefüggései. Mindez a gyakorlati életben, a hatékonyabb politikai munkában minden bizonnyal érezteti majd kedvező hatását. Fegyelmezettebbek is lettek hallgatóink. Amellett, hogy tavaly nagyobb létszámot oktattunk mint korábban, kevesebb volt a hiányzás és javultak a vizsgaeredmények is. Nem azért mórt tanáraink engedékenyebbek voltak, hanem mert a hallgatók alaposabban készültek. — Azt mondta nőtt a hallgatók létszáma. Meglehetősen szűkén vannak. — Ez igaz, de még egy év és elkészül új tíztantermes iskolánk, ahol lényegesen jobb körülmények között tudjuk valóra váltani elképzeléseinket. — Ügy tudom, már befejeződtek a felvételi vizsgák. — Igen. Körülbelül kétezeregyszáz hallgatót oktatunk majd az új tanévben egyetemi szinten és mintegy háromszázat pártiskolán. Az új oktatási'évnek az ad érdekes sajátosságot, hogy csak hetvenötén vesznek részt alapszintű káderképző tanfolyamon, a többiek közép- és felső fokon tanulnak. Ilyen nagy feladattal eddig még nem birkózott igazgatóságunk. A másik sajátosság az lesz, hogy mintegy 60—70 százalékkal többen tanulnak majd a különböző speciális tanfolyamokon, ezárt Jászberényben és Karcagon kihelyezett tagozatokat hozunk létre. A tervszerű beiskolázás következtében csökkent a túljelentkezés. Ezt mi jónak tartjuk, mert így kevesebb az olyan párttag, párton kívüli akit hely hiányában el kell utasítanunk. A speciális tanfolyamokra mintegy 105, a szakosítókra 110, a hároméves általános tagozatra 130—150 százalék között volt a jelentkezés. Ez elegendő ahhoz, hogy a felvételi vizsgák során nagyszerű tanulócsoportokat tudjunk kialakítani. Az élet egyre nagyobb követelményeket támaszt oktatási igazgatóságunk iránt és mi igyekszünk azoknak megfelelni. Varga Viktória
