Szolnok Megyei Néplap, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-08 / 133. szám
1973. Június 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az eszterga pörög. Míg a lehántott, fényesen tekergő fémszalag gyűrűi egymásra futnak, van néhány perc. Gondolkodni. Nemsokára összejön a csoport ... el kéne mondani... Mit is? ... Azt, hogy, a fenébe is, már ideje lenne a felesleges túlórákat megszüntetni. Nem kell ehhez nagy ész. Csak egy kis szervezés, meg jóakarat— Hogy, ha reggel hétkor jelenti valamelyik fűrós: mentőszerszám kell, lehetőleg 24 órán belül, akkor nekünk, akik rajz nélkül megbütyköljük, csak úgy elmondás után, nos nekünk ne délután háromkor, félórával fájront előtt szóljanak: de reggelre kész legyen. Szóval, egyszer: a túlóra ... Aztán a január óta beígért, azóta halogatott béremelés. Ezt is fel kell vetni. Az emberek morognak, a munka is megérzi. Tehát: a béremelés. Meg az, hogy már hónapokkal ezelőtt megérkezett a tompahegesztőgép. Több tízmillió forint, és csak áll a raktárban. ■Ügy hírlik, a trafóállomásnak az épületnek, meg ami még kell ahhoz, hogy dolgozzon, még a tervei sem készültek el. Közben itt áll, fizetünk érte amortizációt, a garanciája is lejár... No ennek is nézzen már utána valaki, elvégre ez is a mi zsebünkre megy. A gép megállt. Kést kell cserélni, fordítani az alakuló fémdarabokat. De van még néhány másodperc — összegezni. Tehát: a túlórák, a béremelés, a tompahegesztő ügye. Ezt mind el kell mondani, munka után, ha összejön a pártcsoport. ☆ Négyen ülünk a kis szobában. Beszélgetünk. Arról, hogy egy műhelyben az ott dolgozó kommunisták a legkisebb sejtben, a pártcsoportban miről beszélnek, mit tehetnek, hogv mindaz, amit nagyban elképzeltünk, aprópénzre váltva, valóban érvényre jusson. Beszélgetőtársaim: Pápai Pál villanyszerelő, a Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem 1. sz. pártalapszervezetének vezetőségi tagja. Bagdi Lajos esztergályos és Valaczkai Bálint kovács, pártcsoportvezetők. — Mindez, amiről egy-egy pártcsoporton belül szó esik, elsősorban napi munkájukhoz kötődik. — Ügy érzem, ez természetes — mondja Pápai Pál. — Minden munkahelyi problé- 'mának megvan a maga politikai tartalma. Nos, ha nem is mondjuk ki, hogy például hatékonyság vagy termelékenység, tulajdonképpen arról beszélünk. Az, hogy például hetvennégy elején nem volt elég cső, s vagy öt fúrási ponton egyszerűen leállt a munka — az gazdasági probléma. De az, hogy mi, akik, a fúrásokhoz a különböző anyagokat is, így a csöveket' is előkészítjük, milyen hangulatban dolgozunk, hogy tudjuk, ha kinn a fúrásnál nem mennek a dolgok rendesen, az bennünket is érint — nos ez már politikai intézkedést is kíván. Akkor nálunk az egyik pártcsoport ezt felvetette, taggyűlés elé került, tovább vittük az Alföldi Olajipari Pártbizottságra s ez is hozzájárult, hogy végül lett cső. — Mondok mást. Az a vizsgálat, amit a csőjavító részlegnél tartott az alapszervezet, az is a pártcsoporttól indult el — teszi hozzá Bagdi Lajos. — Felvetették az emberek, hogy kevesen vannak, nagy a hajtás, sok a súrlódás. Kivizsgálták, orvosolták. Az igaz, hogy akkor már a pártcsoportot nem kérdezték meg. De ennek lassan már két éve. Azóta, részben átszervezések miatt, új pártvezetőséget választottunk. Valahogy azóta az emberek a pártcsoportban is jobban elmondják véleményüket. Nyíltabb, őszintébb a hang, s nem frázis, azért, mert mögöttük érzik a pártvezetőséget. — Sok minden szóbajön pártcsoporton belül, — mondja Valeczki Lajos — attól kezdve, hogy már 7 hónapja nem volt termelési tanácskozás, addig, hogy a fúrásoknál javítani kellene a fegyelmen. Közülünk sokan járnak ki fúrásokhoz, látják, nagy a hanyagság, s a felelősségre- vonás elmarad. Az ilyen és hasonló problémákat összegyűjtjük, továbbítjuk a vezetőséghez. — Mi, ami ránk tartozik, abban intézkedünk — veszi át a szót Pápai Pál — ami ezen túlnő, azt mi is továbbítjuk. — Beszélgettünk a pártcso- pontokból kiinduló javaslatokról-. Ez a munka egyik része. A központi intézkedések elkészítésében milyen részt vállalnak a párt legkisebb egységei ? — Hogy közeli példát mondjak: A XI. kongresszus előzetes anyagait feldolgozták a pártcsoportok — mondja Pápai Pál. — Természetes, hogy az irányelvek országos feladatokat fogalmazó mondatairól nekünk saját tennivalóink jutottak eszünkbe. Olyanok, mint a külföldről vásárolt berendezések átalakítása. Azt mondjuk, gazdaságosabban, takarékosabban. -Nos, nekünk például a Szovjetunióból érkező bizonyos gépek egyes szerelvényeit át kell alakítani, a vadonatújat leszerelni — kidobni! —, mert a mi biztonsági szabványainknak nem felel meg. A Szovjetunióba jó, nálunk jiem. Nehezen értjük. A javaslat, hogy vizsgálják felül ezt a helyzetet, többek között egyik pártcsoportunktól indult el. — Most dolgozzuk fel a XI. kongresszus anyagát — mondja Bagdi Lajos. — Ott is így van.. Észre sem vesz- szük, és anyagellátásról, munkahelyi gondokról beszélünk egy-egy fejezet kapcsán. — Például a munkahelyi demokráciáról, arról, hogy egy-egy vezető, aki a. munkát kiadja, embernek, ne csak egy fogaskeréknek nézzen bennünket. Mert ' még az utóbbi is előfordul — teszi hozzá Valaczkai Bálint. — A pár.tcsoport, amellett, hogy jelzi környezete problémáit, hogy egy-egy határozat végrehajtásából a reá eső részt felvállalja, egyben a pártépítés bázisa is kell legyen. — Tagfelvételre nem is kerülhet úgy senki, — mondja Pápai Pál, .— hogy előbb a pártcsoport meg ne tárgyalta volna, alkalmas-e. Közülünk való, mi ismerjük. És ha valaki szóbajön, még előbb valamilyen politikai képzésbe is megpróbáljuk bevonni. Jó munkás ? Rendben. Becsületes? Az is jó. De ha a pártba valónak érezzük, politikai alap is kell. — A közvetlen vezetők kiválasztásakor, esetleg leváltásakor a pártcsoport véleménye szóba jön-e? — Pártmegbízatásokra általában a pártcsoport tesz javaslatot. Csoportvezető, művezető kinevezése, leváltása előtt a vezetőség kikéri a csoportok véleményét — mondja Pápai Pál. — Palit például a kéthetenkénti vezetői értekezletek résztvevőjének javasoltuk, mint a munkások képviselőjét — mondja Bagdi Lajos. — Azt is jól meghánytuk-ve- tettük. Aki oda megy, nem azért küldjük, hogy végighallgassa, hanem hogy mondja is el a problémáinkat. Ezért nem mindegy, kit küldünk, s ezért meg is nézzük. ☆ Az eszterga pörög. Míg a lehántott, fényesen tekergő fémszalag gyűrűi egymásra futnak, van néhány perc. Gondolkodni. Nemsokára összejön a csoport, el kéne mondani, hogy ... Trömböczky Péter Eredményesebb az alapszérvezetek munkája A HYDSZ megyei küldöttértekezlete A Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete is megtartotta tegnap megyei küldöttértekezletét. A Ságvári Endre megyei Művelődési Központ színháztermében megjelent küldötteket és” az elnökségben helyet foglaló vendégeket — többek között Fabók Zoltánt, a SZOT elnökségének tagját, a HVDSZ főtitkárát, Halmi Ferencet, az SZMT megyei titkárát. Török Ferencet, a megyei pártbizottság és Jenei Lászlót, a megyei tanács munkatársait — Varga Béla, a HVDSZ megyei elnöke köszöntötte. Ezután a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezete megyei bizottságának négyéves munkájáról Gere Mihály megyei titkár számolt be. A jelentésben kiemelt-e, hogy a megyei bizottság fontos feladatának tekintette az elmúlt négy esztendőben az alapszervezetek munkájának javítását. Ennek érdekében több intézkedés született, amelyek jól szolgálták a szervezetek ■ „izmosodását”. A helyiiparban és a szolgáltató vállalatoknál a bérből és fizetésekből élő dolgozók szervezettsége 88,5 százalékról 92,4 százalékra nőtt. Javult a szakszervezeti bizottságok vezetése, tervszerűbb, szervezettebb lett az aktivisták irányítása. Az ágazathoz tartozó vállalatok, üzemek termelése 1971-hez képest 49,7 százalékkal nőtt, az egy személyre eső termelési érték pedig 44,5 százalékkal emelkedett. A lakossági szolgáltatások árbevétele is jelentősen nőtt, 1971-hez viszonyít-» va 57,9 százalékkal. Az árbevétellel párhuzamosan emelkedett a vállalatok nyeresége is. Az 1971-es esztendőhöz viszonyítva 48,7 százalékos a növekedés. Például a hét helyiipari vállalat nyeresége 1971 előtt 51 millió, 1974-ben már 76 millió forint volt. Ezután szólt a szocialista munkaVerseny-mozgalomról, a dolgozók élet- és munka- körülményeiről. Elmondta, hogy az átlagkereset az elmúlt négy év alatt átlagosan 10—15 százalékkal nőtt. Gondot okozott, hogy a munkahelyeken kevés az üzemorvos. A helyzet javítása érdekében már megtörténtek az első lépések. Végül beszélt a megyei bizottság vezető, irányító, ellenőrző tevékenységéről, a szakszervezeti bizottságok munkájáról. A vitában — amelyben szót kért Fabók Zoltán és Halmi Ferenc is — a legtöbb szó a HVDSZ négyéves munA küldöttértekezlet résztvevői végül megválasztották a tizenegytagú megyei bizottságot, amelynek titkára ismét Gere Mihály lett, valamint a küldötteket a HVDSZ VII. kongresszusára és az SZMT kájáról, az alapszervezetek életéről esett. Új öntözőfürtok üzempróbája a Tisza II. vízlépcső körzetében Űj fejezetéhez érkezett a Tisza II. vízlépcső öntöző- rendszerének építése. Abád- szalókon megkezdte üzemelését és sikeresen vizsgázik a rendszer első öntözőfürtje. A 26 millió forint értékű beruházás az időjárástól függően — 650 hektárnyi növényi kultúrára ad esőztető módszerrel öntözővizet. Megkezdődött a Tiszaföld- vár és Mezőhék határában épülő új öntözőfürtök egyes szakaszainak üzempróbája is. A szakemberek integrál — nyomáspróbát végeznek a tlszaföldvári I-es és a mező- héki II-es számú öntözőtelepen. A napokban kerül sor a további három tlszaföldvári, illetve mezőhéki öntözőmű első próbaüzemelésére. Az újabb vízkivételi és öntözőművek három — vízben eddig szegény — nagyüzem, a ti- szaföldvári Lenin, a mezőhéki Táncsics termelőszövetkezet és a Héki Állami Gazdaság több mint Hatezer hektár földjére juttattják el a Nagykunsági Főcsatornán át érkező Tisza-vizet. A gazdaságok felkészültek az új beruházás Idei hasznosítására, a három nagyüzemnél több mint negyven korszérű öntözőberendezés várja a vizet. A költségesebb esőztető öntözés mellett kihasználják az egyszerű és gazdaságos mélybarázdás, csörgedeztető öntözési módokat is. Heti jegyzetünk Harmadszorra is Több mint tíz esztendeje, hogy a Szolnok megyei Tanács először meghirdette területfejlesztési versenyét. Jelentős eredmények mégis csak az utóbbi években születtek, pontosabban az új tanácstörvény megjelenése óta. A tanácsok hatásköri, szervezeti, gazdasági önállósága további távlatokat nyit, újabb lehetőségeket teremt a társadalmi öntevékenység számára. Megfelelő keretet ad a várospolitikai célok mind eredményesebb megoldását elősegítő társadalmi munka szervezésére is. A tanácsok népképviseleti, önkormányzati jellegének erősödése, a nagyobb önállóság, a „maga gazdája’.’ tudatossága van abban a sok-sok millió forint értékű társadalmi munkában, amelyet évről évre elkönyvelhet magának a megye lakossága, városok, falvak, tanyák népe. Bizonyíték erre az a csaknem 150 millió forint, amit csupán tavaly tett a lakosság fizikai munkában, társadalmi tervezésben a közösség asztalára. Az utóbbi években — és ebben szerepe volt annak is, hogy megkezdődött a készülődés a megyeszékhely 900. születésnapjának megünneplésére, s most jócskán benne vagyunk munkában, ünnepségben egyaránt — évről évre sokszorozódnak Szolnokon is a milliós értékű munkák: 1971-ben mintegy 11 millió forint volt a lakosság, a munkahelyek kollektívái által végzett társadalmi munka értéke, tavaly pedig meghaladta a 32 millió forintot. És a megyei versenyben immár harmadszor lett első a megyeszékhely. Az újságíró sokszor megkérdezett már embereket: miért csinálták, csinálják? Miért áldozzák a közösség- nak szabadidejük óráit? Közhelyeknek tűnhetnek a válaszok, pedig őszinte érzéseket, gondolatokat, jeleznek: a gyerekeinknek építünk, meg az unokáinknak óvodát, iskolai tantermet, sportudvart, jubileumi parkot, játszóteret. A mi életünk válik kényelmesebbé minden új autóbuszváróval, minden méter megépített vízvezetékkel, járdával. És amikor az elmúlt héten Szolnokon a társadalmi munkáról tárgyalt a városi tanács, jólesett látni, h,ogy a tanácstagokon, a meghívott vendégeken kívül ott szorongtak a terem erkélyén a különböző munkahelyek küldöttei, a szocialista brigádok tagjai, akik nem csak nyugtázni mentek el a végzett munkát, „zsebre vágni” a dicséreteket, az elismerő, köszönő szavakat. A közösségért érzett felelősség tartotta ott őket a zsúfolt teremben, mert eddigi és ezutáni közös dolgainkról volt szó, mert tudták és tudják, hogy a város további fejlődésének egyik kulcsa a lakosság, minden egyes szolnoki ember, további becsületes, önzetlen munkája. V. Y. Nem a vegyszer a hibás — Nem tudom mi van az idén a gyomokkal — panaszkodott a napokban egy kertesgazda. — Akárhogy irtom őket az egyik héten, a másikon újra’ kapálni kell... A tavaszi időjárás nemcsak a kultúr-, hanem a gyomnövényeknek is kedvezett. A vonaton, vagy a gépkocsiban utazó szemlélőnek is feltűnhet, mekkora kü— Mi erről a véleménye dr. Csizmás Istvánnak, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezési osztálya csoport- vezetőjének? — Szolnok megyében 150 ezer hektár őszi és tavaszi kalászos van, ebből 128 ezer hektár búza. A kukorica területe 78 ezer hektár, Cukorrépát 16 ezer 500 Nektáron vetettek. A gazdaásgok az idén az őszi kalászosok 92 százalékán védekeztek vegyszerrel a gyomok ellen. Azonban az enyhe tél és a kedvező tavasz miatt a kalászosok fejlődése gyorsan megindult és a kultúrnövények hamarosan eltakarták a gyomokat, így a vegyszer már nem volt elég hatásos. — A kapásokkal is hasonló a helyzet? — Azzal a különbséggel, hogy a cukorrépán, kukoriGácsi János, a nagyrévi Tiszazug Termelőszövetkezet elnökhelyettese gépkocsiba invitál, amikor a gyomirtásról érdeklődöm. Szép búzatáblák között kanyarog a dűlőút, amikor az egyik közepén hatalmas sárga foltot fedezek fel. — Nem vadrepce, hanem mustár — mondja gyorsan az elnökhelyettes. — Azokba a szikfoltokba, ahol nem sikerült a vetés, mustármagot vetettünk. — A többi növény? lönbség van néhol például két búzatábla között. Az egyiken inkább lehetne mezei csokrot kötni pipacsból, szarkalábból és a sárgán virágzó repcéből, mint búzát találpi. A másikon „csak” a kalászok zöldje látszik. Folytatódhatna a sor a kukoricával, a cukorrépával, vagy bármelyik más növénnyel, hiszen sok a gyomos szántóföld. cán és a napraforgón még lehet segíteni. De nemcsak lehet, hanem kell is, hiszen a cukorrépának 35, a kukoricának és a napraforgónak pedig 50 százaléka gyomos. — Mi ilyenkor a teendő? — A kukorica és a napraforgó levél' alá permetezésével szép eredményeket értek el az elmúlt években az üzemek, ez most is segíthet. Azt a cukorrépát pedig, amelyiknél eddig a vegyszer nem hatott, meg kell kapálni, itt nincs más megoldás. A jövőt illetően: nagy figyelmet kell fordítani az időbeni vegyszerezésre, hiszen megyénkben a gazdaságok évente 300 millió forintot költenek növényvédő szerekre, s ez bizony az idén nem látszik meg a határban. — Amint látja a cukorrépában még vannak kisebb vadrepcefoltok, de ezt a növényt most vegyszereztük repülőgéppel, § remélem pár nap múlva már itt sem sárgállik semmi. Az olajlen és a kukoricatáblák is tiszták. A rákóczifalvi—szajoli Rákóczi Termelőszövetkezet i i- dájában Tamasi Mátyás növénytermesztési ágazatvezető és Hajdú László növényvédő szakmérnök magyarázza, hogy milyen a gazdaság határa. — Az őszi búza és a ' tavaszi árpa vegyszeres gyomirtása szinte száz százalékos, így a terméskilátások is jók: búzából 50, árpából 36 mázsát várunk egy hektárról — mondja Tamasi Mátyás. — Elég jól sikerült a szója is, bár az 500 hektárból százat meg kellett - kultivátorozni, mert a vegyszerezés után gyomos maradt. A többivel viszont a betakarításig nincs munka. A 260 hektár cukorrépában lényegesen kevesehb a gyom mint tavaly. — A 240 hektár olajlen gyomirtása közepesen sikerült: foltonként található benne vadzab, ezzel évek óta nem bírunk, ahová olajlent vetünk, ott a vadzab is rögtön megjelenik — folytatja Hajdú László. — Legrosz- szabbul a kukorica vegyszerezése sikerült, a John Deere gépsorral művelt 1353 hektárból 200 közepesen, 400 hektár erősen gyomos maradt. Ezen még idejében igyekszünk segíteni: egyrészt kultivátorozással, másrészt levél alá permetezéssel. Érdemes utánozni őket Lovász Dánielt, az újszászl Szabadság Termelőszövetkezet elnökét és Gusztafik Jánost, a Jászsági Állami Gazdaság növényvédő agronó- musát arról faggattam, hogy miképpen sikerült szinte gyommentessé tenni gazdaságuk határát. Szinte szóról szóra ugyanazt mondták el az egyes növények kezeléséről. Titkot nem sikerült felfedeznem, „legfeljebb” any- nyit állapíthattam meg. hogy mindent idejében csináltak, rendesen dolgoztak. Ezt viszont érdemes lenne utánozni azokban a mezőgazdasági " nemekben is. ahol most a vegyszerek fogyatékosságaira hivatkoznak, hiszen az előbb említett két gazdaságban is ugyanazokat a vegyszereket használták. Braun György „Csúnya” a határ Nem minden gyom, ami sárga Míg az eszterga pariig
