Szolnok Megyei Néplap, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-08 / 133. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 19715. tőnlts a, Képviselőjelöltek Szűcs János Szűcs Jánost, a kunszent­mártoni járási pártbizottság első titkárát ismét országgyű­lési képviselőnek jelölték. Az ilyen, ismételten kifejezett bizalom milyen gondolatokat kelt az emberben? Szűcs Já­nos gyorsan kész a válasz- szal: — A választókkal való ta­lálkozás mindig új gondola­tokat szül. Mérlegelem, hogy a igényeik és a lehetőségeik alapján mi legyen, hogyan legyen a választókerületem­ben. Felvetődik ilyenkor az is, hogy négy évvel ezelőtt milyen gondolatok foglalkoz­tatták a választópolgárokat, mik valósultak meg az akko­ri célokból. Annakidején tö­megméretekben okozott gon­dot — főleg 'a nők számára — a foglalkoztatottság meg­teremtése. A nagy mérvű ipa­rosításnak köszönhetően ez a gond már megoldódott, — elismeréssel nyugtázták ezt a jelölőgyűléseken. Az előző választási ciklus kezdetén a tsz-tagok nyugdíjkorhatárá­nak csökkentését, a szociális juttatások fokozását sok vá­lasztó szorgalmazta. Időköz­ben ezek a kérdések is meg­oldódtak. — S ami a következő cik­lust illeti? — A pártfunkciót és az or­szággyűlési képviselői tiszt­tel együtt járó munkát nem lehet elválasztani. Ilyenkor végiggondolja az ember azt is, hogy a következő időszak­ban mit kell figyelemmel kí­sérni és mit kell különös gonddal támogatni. Úgy vé­lem, ez utóbbihoz a termelő- munka és az emberekkel va­ló foglalkozás tartozik. Ami a termelést illeti: most már nem az új ipartelepítés ná­lunk a cél, hanem a meglévő ipari potenciál megfelelő ki­aknázása, — például a mű­szakszám növelése, több gép elhelyezése egy-egy műhely­ben, a termelés gazdaságossá­gának fokozása:. S mivel a kunszentmártoni járásban a mezőgazdaságban előállított termelési érték még nagyobb az iparénál, természetes, hogy nagy figyelmet kell fordita- i unk a fejlett technika alkal­mazására. • Különösen fontosnak tar­tom az emberekkel való fog­lalkozást. Tősgyökeres ipari munkás viszonylag kevés van járásunkban. A gyors ipar- fejlesztés következtében sok olyan ember dolgozik üzeme­inkben, akiknek munkássá válását elő kell segítenünk, hogy ne csak munkakörüket, hanem tudatukat, egymáshoz való viszonyukat tekintve is_ munkások legyenek. E célt — többek között — igen hat­hatósan segíti a szocialista brigádmozgalom. Hasznát a termelő munká­ban cs a társadalmi tevé­kenységben. a mezőgazdaság­ban is örömmel könyvelhet­jük el. — sb — 1 wrwswtr Gócza József A jászkiséri Lenin Tsz el­nöke 44 éves. A harmadik választási ciklus során ké­szül elfoglalni helyét a Par­lamentben. — Eddig S évet töltött a törvényhozó testületben. Meg lehet szokni ennyi idő alatt az Országház atmoszféráját? — Soha nem tudok elfo­gultság nélkül lépni a falai közé. Nem csak az épület méltósága teszi. Mindig fel­ötlik bennem, hogy olyan ügyben gyűltünk össze, ami megkívánja ünnepélyességét. — Hányszor kapott szót a nyolc esztendő során? — Az első ciklusban négy­szer, a második négy év alatt kétszer mondtam véleményt közügyekben. A felszólalása­imat egy közös gondolati szálra lehet felfűzni: ez a fa­lu és a mezőgazdaság. — Négy község sorsát tartja szemmel: Jászkisér, Jászapáti, Jászszentand- r ás és Jászivány válasz­tópolgárai osztják meg ön­nel mindennapi gondjaikat. Ezek közül mi a leggyak­rabban visszatérő? — Iskola építését kérik legtöbben. Bíztató ígéretről számolhatok be: először Jász- kiséren, majd a többi három községben kezdik meg az ok­tatási intézmények bővítését. Az országgyűlési képvise­lőjelöltek munkájáról kérde­zem. Három számmal vála­szol: amikor másfél évtized­del ezelőtt a szövetkezet élé­re került, négy és fél ezer holdon gazdálkodtak. A föld­terület időközben hét és fél ezer holdra nőtt. Január else­je óta, hogy a Táncsics és a Kossuth Termelőszövetkezet Lenin néven egyesült — 14 e/.er holdat mondhatnak ma­gukénak. — A nagyobb gazdaság — nagyobb gond. Mit jelentett az átállás: vállalni a megnö­vekedett tennivalókat? — Meg. kellett találni a módját a vállalatszerű veze­tésnek. A szövetkezetünkben évi 132 millió forintos terme­lési értékről van szó. Mun­kámban nagyszerűen össze- kovácsolódott szakembergár­da segít. Nekem viszont min­dig éreznem kell, hogy ke­zemben a gyeplő — mert a felelősség egyszemélyes. — Mivel telik egy napja? — Nagy szerencsének tar­tom, hogy a tsz-elnökök mun­kaidejét nem korlátozták 8 órára, mert szörnyű időza-* varban lennék. Reggel 5-től este 8-ig általában itt talál­nak a szövetkezetben. A pi­henés a vasárnap: ilyenkor végigjárom a kerületeket, de már más optikával nézem a közöst. A gazda szemével igyekszem eltelni a látnivaló­val. És ennél nincs nagyobb megnyugvás. — pb — * Lakótelep—tíz ütemben Húszezer lakos új otthona A tervező mérnökök be­tonba és előregyártott ele­mekbe álmodott városrésze most még csak rajzokon és maketteken látható. Néhány év múlva azonban, a hajdani búza- és kukoricaföldek he­lyén, elénk tárul majd a gyö­nyörű, modern városnegyed. Északi részét egészséges le­vegőt adó, hatalmas erdősáv övezi. Déli részén húzódnak az ipartelepek, keleten a Zagyva határolja, a vasút melletti területen családi há­zak sorakoznak. A városrészt széles, több sávos sugárút osztja ketté. Központjában, mint egy piramis csúcsa, négy tizenhét szintes torony- épület magasodik. Körülötte áruházak, éttermek, egész­ségügyi intézmények, parkok, autóbuszmegállók, filmszín­ház. Távolabb a gyermekvá­ros, az általános, közép- és főiskolák épületei, a Stadion, a csónakázó, a strand, a ját­szóterek sokasága, aztán a ki­szolgáló létesítmények, meg garázsok. És természetesen a lakóépületek, öltől tizenhét szintesig. Minden megtalál­ható. amit. egv korszerű vá­rosrész igényel. Tíz év múlva ilyen lesz a Kisgyepen épülő Széchenyi lakótelep. A szolnoki Városi Tartács megbízásából a LAKÖTERV tervezte. Generálkivitelező a Szolnok megvei Állami Épí­tőipari Válla1 at — nagyon sok alvállalkozóval — az építkezés lebonyolítója pedig a Szolnok megyei Beruházási Vállalat. A tervek szerint 1985-ig mintegy 6 ezer 500 lakást kell felépíteni húsz­ezernél több lakosnak, vala­mint rengeteg intézményt, áruházat. utat. és más épüle­teket. Mai áron számolva az egész beruházás körülbelül 4 milliárd forintba kerül! A lakótélén tíz ütemben épül. Az előkészületeket, a lebonvolít-ást a Beruházási Vállalatnál Keskenv Mihály vezetésével, az év elején erre a célra alakult osztálv végzi. Jelenleg az első három üte­met tervezik, amelynek leg­fontosabb része a közműve­sítés. Már megkezdődött az elektromos-, a gáz-, és az ivóvíz-vezeték, valamint a szennyvízelvezető csatorna építése. A Széchenyi lakótelep az energiaszolgáltatásban telje­sen önellátó lesz. Ezért transzformátor-állomás, hű­központ, gázfogadó, vízto­rony, valamint szenny- és csapadékvíz átemelő Is épül. Míg ezek elkészülnek, addig a meglevő városi hálózatról biztosítják a szükséges ener­giát. Bakos Gábor, a vállalat főmérnöke elmondta, hogy olyan előkészületi munkát végeznek, amely után gyors kivitelezés következhet. A jö­vő év végére ugyanis már 500 lakást átadnak, s azokba be is költözhetnek az első la­kók. Utána évente átlag 600 lakás készül el. Néhány adatot érdemes felsorolni a programból: 1976-ban 500 lakás, orvosi rendelő és gyógyszertár, 1977- ben 700 lakás, 16 tantermes általános iskola, 150 szemé­lyes óvoda. 50 személyes böl­csőde, 900 négyzetméter alap­területű ABC áruház és 600 négyzetméter alapterületű szolgáltatóház épül. 1985-re elkészül 1200 garázs is. öt éven belül a Zagyva bal part­ján, a vasúthoz közel, felépül egy 3 ezer köbméteres vízto­rony. (Pi) Úttörők mozgalmas napjai Idén október végén ül össze Dunaújvárosban a VI. országos úttörővezetői konfe­rencia, hogy értékelje az el­múlt két év munkáját és meghatározza a következő kettő feladatait. Az országos konferenciát megelőzik a megyei, a vá­rosi-járási úttörővezetői kon­ferenciák és a csapatértekez­letek, amelyeknek saját munkájuk vizsgálatán túl feladata az országos konfe­rencia küldötteinek megvá­lasztása is. Szolnok megyében a me­gyei és a városi-járási kon­ferenciára szeptemberben kerül sor. Ezekben a napok­ban tartják az egyes csapa­tok úttörővezetői értekezle­teiket, amelyeken megvá­lasztják a csapatvezetősége­ket is. Sinka Júlia megyei úttörő- titkár a következőket mond­ja a mostani csapatértekez­letről : — Az ügy fontosságához méltó módon folynak az ér­tekezletek, amelyeken az ifi­vezetőkön és a pedagóguso­kon kívül aktívan részt vesznek a csapatok pártolói — üzemek, tsz-ek. hiyataiok, szocialista brigádok képvise­lői — is. Általában az őszin­te önvizsgálat, számvetés jellemzi a csapatértekezlete- ket. Ez örvendetes, mivel a megyénkben dolgozó 3320 úttörövezető negyvennégy­ezernél több kisdobos és út­törő ügyét képviseli. Késő délután van. A szol­noki Rákóczi úti iskolában néhány perccel ezelőtt ért Gyurkó Géza: Három folytatás a turizmusról A második A zivatar után most smaragdzöld, üvegesen áttetsző tenger durúzsol májusi hangulatot. Méterekre lelát­ni a vizébe, kéznyújtásra érezve a fe­hér. gömbölyű kavicsokat, amelyek sziklák voltaképpen a több méter mélységben. A víz már kellemes, ha nem is az igazi, nyári puha langyos­ságé. Tucsepiben, a Neptun Szálló teraszára felhalla'tszik a tenger só­hajtása, de hogy a mi sóhajtásunkat hallia-é a tenger, azt nem lehet tud­ni. Harmadik, vagy negyedik órája ülünk a szálló szalonjában, mögöt­tünk a tolmácsfülkék, fülünkben a tranzisztoros erősítők hallgatói, előt­tünk a szónoki emelvényen a „La lile éré du turisme” problémáiról, mind közönségesen, a turizmus har­madik időszakáról folyik az előadás és a vita. Füst. meleg félhomály: sza­vak a tengerről, a pihenésről, a táj szépségéről és adatok és száraz sta­tisztikák és franciául, angolul, néme­tül, oroszul, szerbül, olaszul. Húsz ország hatvan újságírója ült össze ebben a szállodában, hogy újra megfogalmazza a tanácskozás alap­eszméjét: a háború ellen a legjobb fegyver a turizmus. Persze, hogy naív jelszó ez. Persze, hogy talán még fontoskodó megfo­galmazás is. Ám egy dolog vitatha­tatlan, békét óhajtó gondolat volt ez a föld színű Adria partján. És hozzá kell tennünk rögtön, hogy az alap- gondolat „szellemében”, az eltöltött tíz nap alatt, valóban kölcsönös egyetértés alakult ki. Pedig kisebbfajta Bábel tanácsko­zott és utazott együtt újabb és újabb napokon keresztül, hogy megismerje, sőt fel is fedezze Jugoszlávia tájait. Lengyelek, románok, szovjetek, cseh­szlovákok, bolgárok, franciák, finnek, svédek, norvégek, dánok, nyugatné­metek, osztrákok, angolok, belgák, olaszok, svájciak, hollandok és ma­gyarok, meg természetesen a házi­gazdák, újságírók, televíziós kom­mentátorok, híradósok, fotósok, nők és férfiak, fiatalok és öregebbek is­merkedtek meg általában a turizmus mai helyzetével Európában és jelen­legi lehetőségeivel, távlataival Ju­goszláviát illetően. Künn, a tenger sustorgott ki seré­nyen a partra és húzódott is vissza gyorsan, mintha megijedt volna a tü­zes parti szikláktól. A szálló szalon­jában erről a tengerről, a környező és a távoli hegyek szépségéről, a tá­jak és a népek szokásairól és minde­zek jobb megismerésének lehetősé­geiről, az újságírók feladatairól folyt a szó. Mintegy elméletileg megala­pozva az ezt követő izgalmas széD, fárasztó, de mégis megújuló élményt és örömet nyújtó utazást, végig le a dalmát tengerparton, át a komorsá­gukban is fennséges montenegrói he­gyeken, a kosovói bércek tövében ka­nyargó szurdokokon keresztül, egé­szen Szkopjéig. És bebizonyosodott, hogy nemcsak a népeknek hasznos, ha jobban meg­ismerik egymást és világukat, de ugyancsak nagy haszonnal jár, ha a megismerés „szolgái”, a megismerte­tés serény és mindennapos munkásai, az újságírók is közelebb kerülnek egymáshoz. Boris Moskvin, a szovjet Turist cí­mű folyóirat szerkesztője már a ta­nácskozáson, „hivatalosan” szólt er­ről, amikor az évről évre dinamikus növekvő idegenforgalomról számolt be, amelyeknek nyomán milliók és milliók ismerték meg, vagy ismerték meg jobban a nyugati országok tu­ristái közül is a ma szovjet valóságot. A kétméteres, bozontos szakállú. egyetlen farmerban világot járó Re­ginaid de Prelle, a mindig boltozatos hasán függő fényképezőgépekre ütve esküdött meg, hogy bármerre járt még életében, az emberek mindig és mindenütt emberek voltak. A vékony, szemüveges Pratti kisasszony Olasz­országból. vagy telfejhajú. hóbőrű Maija-Iniza Vuorjoki, a finn Uusi Suomi munkatársa éppenúgy barát­ságot kötött a lengyel Wojciech Dv- mitrowal, aki a Zvcie Warsawyf kéo- viselt öt nyelven is csevegve és lel­kesedve. mint ahogyan jó barátságba keveredtünk mi magunk a vendég­látókon kívül a nyugatnémet Josef Titzcel, vagy a rendkívül csinos Va­lentina Pankinával, a Szovjetszkij Szojuz munkatársával, vagy a cseh­szlovák Stanislav Tomsal. aki a Li- dova Demokracie-t képviselte ju­goszláviai körutazásunkon. I Már út közben kiderült, hogy a' hi­vatalos tanácskozás legfeljebb az alaphangot adta meg — bár ez sem lebecsülendő —, de a tulajdonkéope- ni vita. az igazi eszmecsere az autó­buszok ülésein, az esti. mindig rövid sétákon, vagy az asztalok mellett, vérvörös dalmát borokat kortyolva, kosovoi konyakot szopogatva zajlott. Zajlott? Néha harsogott is. Kereszt­be az asztalon, sőt keresztbe az asz­talokon. Túlkiabálva, vagy túlnevet­ve a motor zúgását. Vagv érmen sut­togó csodálattal, sőt áhítattal szólva az évszázadok, sőt évezredek emlékei között. Azt mondja nekem Matuska Már­ton, az újvidéki Magyar-Szó munka­társa, miközben vidám derűre lob­banunk egy makarskai kis taverná­ban, önmagunk kedvétől és a jóféle vörös bortól, hogy a jugoszláv ide­genforgalom, ami Magyarországot il­leti két írónak köszönhet sokat. —• Írónak? — Sőt, ha az útikönyvek íróit Is ideszámítjuk, akkor háromnak — ér­ti el a szót Németh István, a másik kollega a laptól. — És ki ez a három író? —, mert az írókat ugyan igen nagy becsben tartom, de hogy idegenforgalmi szer­vező erejük is lenne, ezt sohasem gondoltam volna. — Először is Ivó Andrics, aki meg­írta nagy regényét a Híd a Drinán-t. Aztán Csuka Zoltán, aki lefordította ezt magyarra, mégpedig olvan jól — bizonygatja Matuska Márton —. hogv minden íze. fordulata felér az erede­tivel. Aki olvasta ezt a kön- vet. hát legalábbis látni akarná az itteni Vi- segrádot. De inkább mindent, amiről , ez a csodálatos könyv beszél. A har­madik meg Bács Gyula. Jugoszláviai útikönyve a legjobb ... — Nem Magyarországon! — emeli fel ujját és poharát Németh József, — hanem jó tudomásom szerint a vi­lágon. Még itt. Jugoszláviában sem jelent meg iobb önmagunkról, mint Bács Gyula könyve. Erre is ittunk. Meg arra. hogy lám. túl holmi tolmácsfülkés, elnöki asz­talos nemzetközi tanácskozáson egy pohár bor mellett, a makarskai öböl partján tudhattam meg. ami ugvan lehet köztudott, elméletben, de gya­korlatban már kevesebbet tapasztalt: mit jelent az írott szó, mit jelentenek az írók a világ és a népek megismer­tetésében. Talán van egy kis, szerény szere­pük ebben az újságíróknak is. (Folytatjuk} véget Anghy Csaba zoológus érdekfeszítő előadása az ál­latok világáról. A gyerekek hazafelé készülődnek. Az egyik földszinti teremben most kezdi munkáját a csa­patértekezlet. amelyen az iskola Szemjonov kapitány­ról elnevezett úttörőcsapa­tának 37 tagú vezetősége vesz részt. Itt vannak a pár­toló üzemek, hivatalok kép­viselői is: a Járműjavítóból, a Vegyiművekből, a Ruhá­zati Ktsz-ből, a MEZŐGÉP Vállalattól és a Földhivatal­ból. A Ruházati Ktsz Szem­jonov szocialista brigádjá­nak képviselője 400 forintot ad át a csapatvezetőnek: egy úttörő táborozásának teljes költségét a brigád fi­zeti. Simon Andrásné csapatve­zető az elmúlt két évet ér­tékeli. Ügy érzi, hogy a csa­pat a két éve megkapott Ki­váló úttörőcsapat címhez méltó módon tevékenykedett. A szervezeti élet legnagyobb eredmény,eként azt említi, hogy létrejött és hasznosan dolgozik a pártoló testület. Beszámolóját sok hozzá­szólás követi, majd az ér­tekezlet a csapatvezető és a városi küldöttek megválasz­tásával fejeződik be. Simon Andrásnét újraválasztják. — Mióta úttörövezető? — Már tíz éve, és örülök, hogy újabb két évre meg­kaptam a bizalmat. — Mit tart a legfontosabb úttörővezetői . tulajdonság­nak? — Egy pillanatra sem sza­bad elfeledkezni arról, hogy milyen ügyet képvisel az ember. A gyerekek itt, a csapatmunkában tanulják meg gyakorolni a demokrá­ciát, ami egyúttal fegyelme- zettséeet is követel tőlük. — Miért szereti ezt a munkát? — A gyerekek miatt. A sikerek felüdítik az embert, így könnyű dolgozni. Amit itt csinálunk, az különben is szerves része az iskola ok­tató-nevelő tevékenységének, tanítani pedig szeretek. Érkeznek az úttörővezetők megyeszerte. A csapatokban dolgozó vezetők véleménye, saját munkájuk mérlegelése, a következő időszak felada­tainak meghatározása szem­pontjából is rendkívül je­lentőségű. 5WM •»' a .

Next

/
Thumbnails
Contents