Szolnok Megyei Néplap, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-29 / 151. szám
1975. Jüínfns SS. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Csipkerózsika gumimatracon . Yízirendőrökkel a Tiszán ÍSMFREREM »RÖSÖK Á vibrátoros Has ztalanul törli a homlokát, a tűző napon. Egész teste vad ütemben rázkódik, ahogy a gépe diktálja. — Mi kompresszornak mondjuk, habár vibrátornak is lehet. — Mitől szenved jobban: a zajtól, a hőségtől, vagy a rázkódástól? — Egyre megy, elhiheti. — Mióta csinálja? — Két éve. — Árt-e egészségének? — Nem vettem észre. A súlyom változatlan. Igaz, bőséges ebéddel kell pótolni, amit a gép leráz rólam. '— A járókelők menekülnek a zaj miatt.. — Szokás dolga. En elviselem. A fülem rest utána kis ideig. — Pihenésnél bántja a zaj? — Ha nagyon fáradt vagyok, akkor igen. — Keresete? — Megvan. — Család? — Két gyerek. Szépek. Nekem a legszebbek. — Bemutatkozna? — Kardos László, kengyeli lakos. — Jő munkát! » T. Sz. E. Piszkosfehér tajtékösvényt vág a Tiszán 'a motoros. A felkavart hullámok sebesen futnak a part felé. A,kékre festett Volvo-motoros oldalán felirat: Rendőrség. Napi ellenőrző útjára indul a járőr a Tiszán. A parancsnoK Hazám István százados, Nagy János zászlós ül a kormánynál. Útközben a százados elmondta, hogy az idén mar két áldozata van a Tiszának. Tiszavasváriban két fiatalember lelte halálát a hullámok között. Sok a víz alatti örvény, amit már csak akKor vesz észre a fürdőző, ha lathatatlan erő húzza a folyo mélyére. Természetesen a kijelölt helyeken biztonságosan lehet fürödni — ha betartják a szabályokat, nem merészkednek túl messzire a folyóba. Sajnos, a „kijelölt helyek” sincsenek mindenütt kijelölve. „Bátor” a kislány Megállásra Biti a járőrt a kötelesség a száj öli parton. Gumimatrac ringatózik a folyón. Csinos fiatal lány (avagy asszony) napozik rajta. El is aludhatott, hisz már csak néhány méterre dübörög tőle a motor, amikor felébred. Nem érti, mit akarhat tőle a rendőrség. A matracot vékony rongydarab rögziti egy leszúrt ágacskához. Nem valami erős a horgonykötél... Duzzogva hallgatja a rendőröket, kelletlenül húzza a partra az „úszó ágyat ’. Ahogy elszakad a csónak a parttól, még egy kemény pillantást vet utánunk. Talán el sem hitte, mennyire veszélyes szunyókálni a ringó hullámokon. ..? Tiszapüspökinél húsznál is többen lubickolnak a vízben. Valaki erősen tempózik a part felé. — Tudja, hogy tilosban úszott már — jegyzi meg a százados — bár semmi nem jelzi, hogy mettől meddig szabad fürödni, meddig lehet beúszni. Pedig sokan látogatják ezt a partrészt. A tisza- püspöki tanács dolga lenne, hogy táblák, bóják jelezzek, a fürdőhelyet. Fokozottan kell ellenőriznünk ezt a partszakaszt. Sok felvilágosító előadást tartottunk már a folyó veszélyességéről, mégis nagyon „bátrak”, de mégm- kább felelőtlenek az emberek. Az üreg halász panasza Mozgékony öreg siet a partra, Kovács Sándor halász. Jó ismerősként üdvözli a vízirendőröket, széles mozdulatokkal magyarázza, hogy majdnem elvitte halásztanyáját a víz. Aztán panaszkodik! valaki a minap partra vetette varsáit. — Ha erre járunk, megállunk az öreggel egy-két szóra — mondja Nagy János zászlós, a Volvo vezetője, amikor már ismét a hajóban ülünk. — Tavasztól késő őszig itt tanyázik a parton. Horgász ül néma lesben a fűzfabokrok alatt. Egy pillantást vet a hajóra, aztan figyeli tovább a botjait. Akkor pillant fel ismét, amikor már mellette járunk. — Engedély? Egy pillanat, kérem. Lázasan kutatja át zsebeit, majd a horgászfelszerelést őrző kis táskát. Verítékezik... (Talán erős a napsütés...?!) Személyi igazolvány és néhány irat kerül elő, de engedély nincs. — A másik kabátban maradt — tárja szét a karját, , aztán hosszas magyarázkodás következik. Hiába. Szilvasi István neve belekerül a noteszbe. Továbbindul a járőr. Felbúg a motor, a csónak megemeli az orrát, majd ahogy eléri az ötven kilométeres utazósebességet, lassan visz- szabillen vízszintes helyzetbe. Néhány perc múlva a Szolnok nevű vontatóhajóval találkozunk. Kürtjelzéssel köszöntik egymást a hajósok. Az óballai vízkivételi műnél csak néhány percet időzünk — az okmányokat ellenőrzik a rendőrök. — Nem tudni, mi lesz a vízkivételi mű sorsa — mondja Hazám István. — Amint látja, egy erős kanyar ban van, s a lefelé jövő hajóforgalmat akadályozza. Találkozás a révésszel Az utolsó állomás ezúttal Nagyrév. A komp okmányai rendben vannak, a rajta átkelő gépjárművek papírjai úgyszintén. A révészt, Fekecs István is jól ismerik már a folyó rendőrei. Néhány szót váltanak a napi forgalomról, és már indulunk is vissza Szolnokra. Kőtelek felől erősen borul. Jó lesz sietni. Feltámad a szél. Hullámok kergetik egymást a folyón. A Volvo úgy „ráz”, mint a lő- csösszekér. T. Katona László Katonák csákánnyal, ásóval Ezekben a napokban az iszaplepte útszakaszokat tisztítják, csatornákat ásnak a katonák, hogy hamarosan rend legyen mindenütt Egy telefonhívással kezdődött június 19-én csütörtökön este. Segítséget kért Szolnok, és tíz perc múlva már katonai teherautók robogtak a Kisgyepre, a Pletykafaluba, a Véső utcába és környékére. Zuhogott az eső. Recsegtek ropogtak a régi kis házak tetői, tompa puffanással ' dőltek le az átázott vályogfa-, lak, úsztak a bútorok, rohangáltak a félelmükben megkergült állatok, kétség- beesetten kapkodtak a magányos idős asszonyok. A férfiak sem tudták mihez kezdjenek. A vödör, a lapát nem volt ellenfele a víznek. Kisöpörték a kapu alatt, beszökött az ajtó repedésén. Meddig tarthatott ez a fejvesztett kapkodás, riadolom? Tíz, húsz percig, talán fél óráig? Míg megérkeztek _ a szivattyúkkal felszerelt tűzoltókocsik, s a katonák szervezett kis csapatai. — Hát valahogy így volt, — bólintott Boda János törzsőrmester, az éjszakai riadó után néhány nappal, mikor már volt idő egy kis beszélgetésre. A kis csapatra a Csaba utca végén leltem rá. Égetett a nap, patakokban folyt rólam a veríték, és ők csákányoztak, fekete, sáros földet lapátoltak — csatornát épített az egyik alakulat tizenegy sorkatonája. — Katonák vagyunk, parancsot kaptunk. De valahogy másfajta parancs volt. Ha önkénteseket toboroznak, még többen mentünk volna. — Nem túlzás ez? Alvás helyett derékig érő vízben gázolni, bőrig ázni önszántukból? — Nézze csak azt a keménykötésű katonát. Kiss Károly, négy hónapja bújt mundérba. Kedden kilépőt kapott, de nem ment haza. Idejött csákányozni. — Miért? — Hogy lehet ilyet kérdezni? — jegyezte meg tettetett bosszúsággal és komótosan megtörölte gyöngyöző homlokát. — Szolnoki vagyok, a körúton lakom. Nekem sem mindegy mi történik a város másik végén. Eső, víz — mi az egy életerős srácnak. Miért csinálnak ebből ügyet? Nemcsak én, sokan jöttünk önként, Böszörményi Gyuri, Horváth Miska, még sok nevet leírhatnak. Nemcsak a katonákét. Csatlakoztak hozzánk civilek a bérházakból. Egy percet sem aludtak, éjszaka, de reggel elindult a gépük a gyárban. — De maguk most is itt vannak a hőségben, a tűző napon, mikor mér elmúlt a veszély. — Tudja, hogy van ez, — szólt közbe valaki — ha megépítjük itt a 600 méter csatornát és a vízgyűjtőgödröt, a környék házait már nem kell többé félteni. — Mondok én valamit, ezt jegyezze, — szólalt meg. Boda János, a kis csapat parancsnoka. —■ Mentettünk embert, egy élet alatt. össze- kuporgatott kis vagyont, állatot, bútort, aztán iszapot lapátoltunk, árkot tisztítottunk, most csatornát ásunk. — Mindenki tudja., munkájuk felbecsülhetetlen segítséget jelent a városnak. — Jó, jó, ez szép — szólt közbe türelmetlenül a másik katona. — Volt amikor a mi „agyvizünk” szökött fel. Csütörtök éjjel, amikor azt sem tudtuk kiket mentsünk először, hol van a legnagyobb veszély, a károsultak között voltak akik foghegyről utasítgattak: „Hogy’ rakták fel azt a bútort?” meg „Óvatosabban tegyék le azt a tükröt!”. „Miért nem hoztak több takarót?” Volt aki kijelentette, addig nem indul útnak, míg a kutyáját nem kerítjük elő. Akadtak akiket ágyastól kellett kicipelnünk. Később, mikor a Csallóközt tisztítottuk, vízelvezető árkokat ástunk, velünk egykori' fiatalemberek álltak a kapuban. Nevetgéltek, megjegyzéseket tettek. Csak egy nyugdíjas bácsi fogott lapátot és állt be közénk. Sok udvarban még vasárnap is állt a víz. A házigazdák még sem mondtak le a hétvégi íártyapartiról, borozgatásról, hogy mi szivattyúztuk, lapátoltuk ki a lábuk alól a vizet. — Na, azért ne túlozz! — intették le. — Elismerem, hogy csak elvétve történtek ilyen esetek. Már láttunk körbe tapasztott falakat, kifeszített kötélen száradó ruhákat. a házak előtti árkot tisztogató embereket, rendbe hozott ve- i teményes kerteket, a megroggyant falakat dúcoló munkásokat. És emlékezzetek, hányán szorongatták szó nélkül'a kezünket. Pedig semmi különöset nem tettünk. Segítettünk azoknak akik bajban, veszélyben voltak. Kovács Katalin Póló: T. Katona László Heti jegyzeteink Gyerekek az országúton Biciklis csapat vonult előttünk a Szolnokról Kun- szentmártonba vivő országúton. Elől egy köpcös férfi haladt, aztán egy fiú következett — kerépárján vidáman libegett a rúdra akasztott zászló — aztán még legalább harminc tizenéves srác taposta a pedált a 30 fokos napsütésben. A csomagtartón cipelt, összegöngyölt sátorlapok bizonyították: nem kis. útra vállalkozott a csapat. Az egész évi tanulás után jólesik a gondtalan szórakozás. Igaz, hogy nagyszerű a gyerekek ilyenféle nyári kikapcsolódása, de hozzá kell fennen: gondoktól sem mentes. A gond, amire utalok, a szülőket terheli. A minap egy ismerős asszonykával beszélgettem, ő mondta: „a nagyobltik fiamat jutalomképpen táborba viszik, így aztán a kicsit is el kellett engednem. Csakhogy ez kettőjüknek több mint ezer forintba kerül. Aztán kinőtték a melegítőket, venni kell edzőcipőket is. Ha mindezt összeadom, legalább kétezer forint. örül az ember a hírnek, hogy a jászberényi járásban nehezen lehetne találni olyan nagyüzemet, amelyik ne járulna hozzá valamilyen formában a gyerekek táborozási költségeinek fedezéséhez. Autóbuszt adnak, amivel a táborhelyre viszik a srácokat, elszállítják a csomagokat, különböző „természetbeni juttatásokkal” segítik a sátrak népét. Viszont azt is hozzá kell tenni, nem mindenütt általános ez a nyári segítség. Kunszentmártonban a minap az egyik csapatvezető napokon át loholt, hogy autóbuszt szerezzen a gyerekeknek jutányosán, vagy legalább is némi anyagi segítséget a pécsi táborozáshoz. A különböző munkahelyek lényegesen többet segíthetnének, ha korábban gondolnának arra, hogy jön a nyár, a gyerekek hosszú szabadága, és néhány ezer forint támogatással — amit az úttörőknek adnak — saját munkásaikon is segítenek. Mert két-háromezer forint egy üzemben nem nagy pénz, de az úttörőknek óriási segítséget, a szülőknek nagy-nagy könnyebbséget jelentene. És nem is idegeneknek adnák: saját dolgozóik gyerekeinek. Nos, ez a nyár ilyen gondokkal is terhes. De sok nyár jön még ezután.. V. V. Furcsa szokások, furcsa emberek Természetesnek érezzük, hogy gondozott virágok, fák és parkok teszik szebbé, hangulatosabbá, egészségesebbé a 900 éves Szolnokot. A serény, szorgos kezek által a házak közé, a körénk varázsolt természet mindannyiunké. Mégis vannak akik vandál módon pusztítják a zöldövezetet, törik a facsemetéket. Nemrégiben az úttörőház és a megyei tanács közötti virágágyásból tűnt el a gumós begónia. A 60 sz. ABC áruháznál álló beton virágcsészéből pedig nemcsak a muskátlik tűntek el, hanem a föld is. Talán a tetteseknek nincs tudomásuk az ingyenes virágföld-akcióról? Nem mai találmány a kerti pad, de még a napozó szék sem, így használati utasítást sem mellékelnek hozzájuk. Talán ezért fordul elő, hogy egyesek „helytelenül” használják őket. Néhány székről hiányzik a deszka, a legtöbb pedig sáros, piszkos. Nem lehet kellemes érzés pihenni, napozni rajtuk. Az viszont furcsa módja a tisztításnak, ha egyszerűen vízbe dobják. Legutóbb egy ilyen alaposan megfürdetett padot halásztak ki a Zagyvából. A zöldövezet mindnyájunké. Magától értetődő, hogy védelme közügy — mindenki feladata. A furcsa és természetellenes szokásoknak jó volna véget vetni. Tudom, nem megy ez máról holnapra: de el kellene már kezdeni. C. L. II betűk mesterei Szedőgépek billentyűjén táncol a kéz. A pici formákba pillanatonként bepöttyen egy ólomcsepp. Mondattá kerekedik, oldal lesz belőle. A hengerek alól kibillen a lap, a könyvoldal. Az ólomgőztől szúrós levegőben a nyomdászok kimért, rutinos mozdulattal, izzadva dolgoznak. Hányszor és hányán megénekelték már a könyvet, a tudást. Hányszor illette szép szó az írót, a költőt. S hányszor nem beszéltünk a nyomdászról, aki csendben, fegyelmezetten rakja egymás mellé az ólomsorokat, életet varázsolva a holt anyagba. Az ólombetű szép értelmű eszköz, a gondolat gyöngyszemsora. Mestere a nyomdász, tiszteletébresz- tő értője a gondolat megjelenítésének. Gutenberg János kései utódai a ma nyomdászai a gyorsan változó világ bravurös szedő-nyomó gépei mellett már csak nevükben hasonlítanak hozzá, tiszteletük azonban töretlen a nagy feltaláló iránt. A június végi, János napot választották ünnepükké, rangot adva munkájuknak. a szép, harcos szakmának. Nélkülözhetetlen segítőinket, a nyomdászokat köszöntjük. kik könyveink, újságjaink, ügyeskezű alkotói, az írott szó közkatonái. T. P.
