Szolnok Megyei Néplap, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-29 / 151. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Í975. június 2S. u. Kincsek a Tiszaligetbea Milyen az élet az üdülősoron ? A Tiszaliget Szolnok megye gyöngyszeme. Égig érő nyár­fák, suhogó platánok, lány- törzsű nyírek, zordon fenyve­sek karéja, a Tisza zsongása, s valami fennséges, háborí­tatlan nyugalom. Pedig „testközelben” a vá­ros, a strand meg itt van, alig karnyújtásnyira, az ózondús erdősávon túL Fenn- ségesen szép hely! Nem hiába óvta a város a pusztító árvizek ellen. Fel- bolydult méhkasként zúgott a Tiszaliget, Szolnok hadra fog­ható népének java áldozatot nem kímélve építette, erősí­tette a gátat, paradicsomot csinált a hajdani hullámtér­ből. Ezrekben mérhető a társa­dalmi munkaórák száma, százezrekben a megyeszék­hely vállalatainak költsége. S akkor még csak a puszta gátakra gondolunk. A sport­stadion és a többi létesítmény költségeinek elszámolásánál csillagászati összegek kere­kednek az önzetlen munka értékelésénél. Megérte a társadalmi áldo­zatvállalás? Igen, a Tiszaliget mindannyiunk kincse. De fel kell tenni a kérdést: kellően kamatoztatják-e az ottani értékeket? Kongó paloták Hosszú a tiszaligeti üdülő­sor, mint a mesebeli kolbász, a bőség évét jelenti a szűk esztendők utón. A munkások pénzéből épült, a munkások önzetlen munkáját dicséli. Mégis, az üdülők többnyire konganak az ürességtől. No, szállóvendégek mindig akad­nak. Megszáll néhány revi­zor, vonatról lemaradt ügy­fél, meg mit tudom én még ki. Néha munkások is, — ese­tenként családostól. Nem sok benne a köszönet. Az asszonyok ugyanígy főz­nek minden üdülőben, mint otthon, esetleg megszánja őket-a gondnok, s főz nekik. Helyenként — például az ÉPSZER üdülőjében — még jól is. Tömegméretekben azonban erre nem lehet be­rendezkedni. Más meg nincs. Az állami gazdaság üdülőjé­be eddig a szomszédos KioZ táborból hordták az ebedet. A Balaton partján és köz­vetlen környékén az idén csaknem 30 múzeum és idő­szaki kiállítás kínál látni­valót az üdülővidék vendég­seregének. A keszthelyi Balatoni Mú­zeum állandó kiállításán kí­vül ez évben több képző- művészeti és dokumentum- kiallitással íogac^ja az érdek­lődőket. Itt látható az állan­dó Balatoni Képtár is. A Ba­latoni Múzeumban rendezik meg az idén a Balatoni Nyá­ri Tárlatot. Badacsonyban ez évben is nagy érdeklődésre tarthat számot az Egry József etu­de most már nem lehet Van annak a konyhának is elég gondja, rengeteg fiatal üdül mindig a táborban. Persze, nemcsak az ebéd hiánya tartja vissza az embe­reket. A szolnokiak ki-ki járnak, de este mindenki ha­zamegy. Így alakult ki az a helyzet, hogy van egy ragyo­gó üdüiősor, ahol alig üdül­nek, viszont sokan szórakoz­nak. Egy-egy brigádvacsoran néha százötvenen is részt vesznek. Jó úton a MEZŐGÉP A „látogatási statisztika” tehát kedvező. A szobák ki­használása viszont évi átlag­ban jó ha ötven százalékos. Az is jórészt a szállóvendé­geknek köszönhető. A kisipa­ri szövetkezetek üdülőjében harminc—negyven ember szállt meg eddig. (Egyszerre tizenegy embert is el tudnak helyezni.) A TITÁSZ üdülő­ben csak az iskolai szümdő hoz telt házat, — pedig hat igazgatóság dolgozóinak nyújtana pihenést. Az ÉP- SZER-nél felvetődött a gon­dolat, hogy kiadják az üdü­lőt az IBÚSZ-nak. Szó ami szó, valami értel­meset kellene kezdeni ezzel az üdülősorral, nem elégedni meg a pacalvacsorák „hastá­ji” nyugalmával. A MÉZÖGÉP üdülőjében rendszeres vendégek az NDK-beli munkások, meg az ottani gyerekek. Szállást in­gyen kapnak, étkezésről ön­maguk gondoskodnak. (Néha meglehetősen körülményesen, mert a tiszaligeti bolt későn nyit, s gyakori a panasz alap­vető élelmiszerek hiánya mi­att is.) A MEZŐGÉP munká­sai cserébe az NDK tenger­partján tölthetik a nyarat. A papírgyáriaknak csehszlová­kiai testvérüzemükkel van ugyanilyen kapcsolatuk. J 3 ez mindenképpen, hiszen a he­lyieket nem zárják ki emiatt az üdülő látogatásából. Nem úgy, mint a Járműjavító üdü­lőjében. Ott a dolgozóknak csak az udvaron jut hely, mert az üdülőt a vendégen: foglalják el. Az állami gaz­lékhéz múzeumi és képző- művészeti kiállítása. A Ti­hanyi Múzeumban a Bala- ton-vidék történetét, a ha­józás múltját szemléltetik. A veszprémi Bakony Mú­zeumban a vidék gazdag le­letanyagát és néprajzát mu­tatják be. A déli parton a balaton- földvári üdülőhelyi klub az idén több kiállításnak is he­lyet ad. Üj kiállítás lehető­ségét teremti meg az északi part központjában, Balaton- fiireden a Balatoni Galéria, amelyben több képzőművé­szeti és fotókiállítást rendez­nek a nyári idényben. daság üdülője á kertészeti egyetemről és a kertészeti főiskoláról fogad vendége­ket. A két intézmény cserébe 2—3 napos budapesti, vagy mátrai kirándulásra viszi az állami gazdaság dolgozóit. Be lehet tehát népesíteni a tiszaligeti üdülősort, ha kel­lően dolgoznak érte a vállala­tok vezetői, a párt-, KISZ és szakszervezetei. De ez sem lehet a végcél. A kellemes környezet nemcsak az üdü­lőknek, hanem Szolnok egész lakosságának pihenő és szó­rakozó helye. Ezért a szak- szervezetek a művelődésügyi szervekkel összefogva még vonzóbbá tehetnék azt. Ez elsősorban nem pénz, hanem szervezés kérdése. Nem kell milliókért szabadtéri színpa­dot építeni például, mert mű­soros esteket — a színészek— újságírók rangadójának min­tájára — lehetne a sportpá­lyán rendezni. Rossz idő ese­tén meg most már hamaro­san ott lesz a sportcsarnok. A „szúnyogmozi” sem kerül pénzbe, erre van már példa Szolnokon. Sok jó, vonzó öt­letre van szükség — ez a lé­nyeg. A Tiszaligetnek köszönhe­tően üdülési és szórakozási szempontból egyaránt óriási lehetősége van tehát a vá­rosnak. Amikor arról volt szó, ki építkezhet ott, nagy volt a tülekedés egy,-egy te­lekért. S valóban az ország­ban kevés hozzá foghatóan szép környezetben épültek fel a vállalati üdülők, hétvé­gi házak. Tetteken a sor A mostaninál jobban kell élni ezzel a nagyszerű • lehe­tőséggel, mindazzal, ami a dolgozóknak üdülési és szó­rakozási lehetőséget biztosít. Ezért tűzi ezt a témát napi­rendre augusztusban a Szak- szervezetek Szolnok megyei Tanácsa. Példáján felbuzdul­va mások is, mindenekelőtt az üdülőket fenntartó válla­latok vezetőinek is mielőbb tenni kellene azért, hogy pezsgőbbé, tartalmasabbá váljon az élet a Tiszaligetben. Simon Béla Középkori • eziislpénz-lelei A Baranya megyei Mária- kéménden értékes ezüstpénz- lelet került napvilágra a közelmúltban. Fábián József’ vasasi bányász, kukoricaföld­jén dolgozott és a kapa csil­logó régi érméket hozott a felszínre. Felfedezéséről nyomban értesítette a pécsi Janus Pannonius Múzeumot. Maráz Borbála régész meg­vizsgálta a leletet és meg­állapította, hogy XVI. szá- ■ zadi ezüstpénzek kerültek elő Múriakéménden. * Az érmék összsúlya kevés híján öt kilogramm, ami ön­magában is hatalmas érték, ám ennél sokkal nagyobb a lelet numizmatikai éltéke. Érdekes látnivalók a Balaton környékén ¥ Áz írott malasz Kíilöndíjat kapott Polgár Gáza — Véget árt a veszprémi távétalálkozé Tegnap a későesti órák­ban ünnepélyes eredmény- hirdetéssel ért véget a te­levíziósok veszprémi talál­kozója. Eseményekben dús programsorozatot zárt a dí­jak kiosztása. Veszprémben egy teljes héten át a televí­zió volt a főszereplő. A Mű­velődési Központ színház- termét teljesen átalakították képernyő-színházzá, ahol ki­lenc készüléken kisérhették figyelemmel az érdeklődők a seregszemle produkcióit, és egy, erre az időre Veszprém­ben nyitott csatornán — a kilencediken — sugárzott adásban azok is újra élvez­hették a művészi seregszem­lére benevezett filmeket, te­levíziós játékokat, akik az otthont nem akarták felcse­rélni a művelődési központ­tal: azt a 22 alkotást, amely az elmúlt esztendő drámai, zenés drámai termését volt hivatva képviselni. Vala­mennyi jeles alkotás, hiszen alapos előválogatás után ke­rült a kissé szűkre szabott veszprémi 1975-ös televíziós „antológiába”. Az immár hagyományos tévétalálkozón — az idén ötödik alkalommal rendezték meg — a „jubileumi” évben a rendezők új kísérlettel is előrukkoltak, ami új színt is hozott, s főleg erkölcsi hasz­not hajtott: a város üzemei­be, művelődési otthonaiba házhoz ment a televízió, té­vépremierrel kedveskedett egy-egy üzem dolgozóinak, azaz előzetesben olyan prog­ramjait mutatta be, amelye­ket a képernyőn a szélesebb közönség csak később láthat. A vetítéseket követő néző­alkotó eszmecserékben szá­mos figyelmet érdemlő gon- dalot hangzott el. Olyanok, mint például a maiság foko­zott követelménye, amit az ország legnagyobb drámai műhelyének vezetői is meg­szívlelhetnek és számon tart­hatnak. A Bakony Művek­ben, vagy a Balaton Bútor­gyárban rendezett tévépre- mieren mindkét alkalommal mai témájú tévéfilmet lát­hattak a nézők, de főképpen a Galgóczy Erzsébet novellá­jából készült „Férfiak, aki­ket nem szeretnek” került bemutatásra. Egyébként jól tükrözi a televízió eltökélt szándékát is: egyre köze­lebb az élethez, mai valósá­gunk égető problémáihoz. A hét egyik napján meg­tartott sajtókonferencián is többek között ez a gondolat kapott haipsúlyt: a művészi alkotásokban megnyilvánu­ló maiság kérdése, mai éle­tünk ábrázolásának fokozott igénye. Hogy még mindig kevés a mai valóságot fris­sen, elevenen, ugyanakkor mélyen ábrázoló tévéjáték, tévéfilm — hangoztatták töb­ben is. — Jó lenne még szé­lesebbre tágítani a „televízi­ós” írók körét. Jóllehet, a múlt évben rendezett dialó­gusnak — írók és a televízió között — már jelentkezik itt-ott a hatása, megvan a gyümölcse: egyre több fiatal kapcsolódik be a televíziós dráma műhelymunkájába, ahonnan egyébként évente 100—110 mű indul útjára. A fiatal Császár István sikeres debütálása például a „Gyil­kosokkal” többek között en­nek a párbeszédnek a kézzel fogható eredménye. Gondok és örömök együtt szerepeltek a találkozó szak­mai és egyéb megbeszélésein beszélgetésein. örvendetes tényként könyvelhető el Gel­lert Endre, a film- és kop- rodukciós osztály vezetője számokkal adatokkal is il­lusztrálta, hogy milyen erő­teljesen megnövekedett tévé­exportunk, hogy az utóbbi években mennyire megnőtt a magyar televíziós művek, ázsiója határainkon túl is. Egyöntetű vélemény, hogy a veszprémi televíziós vásá­roknak kétségtelenül nagy részük van abban, hogy négy esztendő alatt csaknem 60 százalékkal nőtt a magyar televíziós kivitel, s ma már egyre több filmnek van sike­re Európa országaiban is, így például a Keménykalap és krumpliorr-nak, a jól is­mert Mézgának, vagy példá­ul az Alfonzó-filmnek, de a Tamási-novellákból készült Világjáró éjszaka is jelen­tős sikert ért el külföldön. Változatlanul már-már megoldatlan probléma, ami­re ismételten fény derült ezen a -júniusi seregszemlén: az igényes szórakoztató fil­mek, művek hiánya. Hogy a képernyőn még mindig a legnehezebb műfaj: a humor, s még azzal sem vigasztal­hatjuk magunkat, hogy a világpiacon is hiánycikk, s hogy a jó humornak a tele­víziós nemzetközi tőzsdén is igen magas az árfolyama. A megoldást keresni kell. Itt is alighanem új erők, főként a fiatalok bevonása segít majd. S míg Európa televíziói­nak küldöttei — több mint húsz ország képviselője — a megvásárlás szándékával vá­logatott a magyar termés­ből, addig a Boldizsár Iván vezette zsűri a díjra váromá­nyos 22 versenyfilmből igye­kezett kiemelni a legjobba­kat. Végül is 3 alkotás­nál? ítélte oda a fődíjat. Bor­sos Miklós Balatoni szél cí­mű kisplasztikáját. Ami kü­lön örvendetes, a fődíjasok között „szolnoki” produkció is szerepel. Az írott malaszt (rendezője: Szőnyi Sándor) főbb szerepeit a Szigligeti Színház művészei alakítják. Az ízig-vérig, mai, tiszta és tisztító indulatoktól fűtött al­kotás — írója: Urbán Ernő, aki azóta sajnos meghall, és úgy tűnik vele együtt kihalt egy sajátos televíziós műfaj, a tévészociográfia — a nézők körében tartott siker után tehát most szakmai elisme­réssel is megkoronáztatott. És hogy kitűnően formába meg Polgár Géza az oknyo­mozó újságíró szerepét, ke­resettség nélkül, végtelenül emberien, a meghurcolt Fo- domé igazát úgy tárja fel, hogy közben arra is tanul­sággal szolgál, hogy a tör­vény betűit nem lehet elvá­lasztani a törvény szellemé­től, mert akkor a kettő kö­zött szakadék keletkezik; — a kitűnő színészi játékot iga-, zolja, hogy a zsűri neki ítél­te a fesztivál egyik külön- díját. Az Irótt malaszt mel­lett fődíjat kapott egyébként a Fehér György rendezte III. Richard, a Szép Ernő művé­ből, készült Ida, rendező: Ádám Ottó. A Gyilkosok, Dömölky János munkája Veszprém város Tanácsának különdíját kapta. A különdíja- kon Edelényi János operatőr (111. Richard), Törőcsik Ma­ri Amire várunk egyik női szerepének alakításáért), és Markos József (Alfonzó-cir- kusz) osztozott. • V. M, Diplomakiosztó ünnepség Jászberényben Jászberényben a Felsőfokú Tanítóképző Intézet tegnap tartotta diplomakiosztó ün­nepségét a Kossuth tsz szék­házának előadótermében. Az ünnepségen részt vett dr. Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára, Szen­tesi László, a városi pártbi­zottság első titkára, és Gor- janc Ignác a Hűtőgépgyár Állami-díjas vezérigazgatója. Ünnepi beszédet dr. Fábián Zoltán kandidátus, igazgató- helyettes mondott. Hatvankilenc fiatal peda­gógus vette át diplomáját. Az idén Druga Margit és Kábái Katalin kapott vörös diplo­mát. Mindketten népköztár­sasági ösztöndíjasok voltak az utolsó évben. Tizenkét hallgató fejezte be jeles ered­ménnyel tanulmányait. Tegnap vette át diplomáját, az a tizenkilenc fiatal is. aki hogy enyhítsen a pedagógus­hiányon, egy éve már tanít. ötven. levelező tagozaton végzett hallgató is meg­kapta oklevelét. ' ök. mint képesítés nélküli tanítók kezdték 3 évvel ez­előtt pályafutásukat. A teg­napi ünnepségen huszonki­lencen olyan óvónőnek is ki­osztották a diplomát, akik most fejezték be a 2 éves ta­nítónői szakot. Az elmúlt két tanévhez hasonlóan, az idén is többen kapták meg azt a diplomát, amely orosz nyelv, rajz, ének és testnevelés tanításá­ra jogosítja tulajdonosát. A következő tanévtől a főiskola rangjára emel­kedő intézetben a speciá­lis kollégiumi képzés rendje megváltozik. Az. eddigi fakultatív oktatás kötelezővé válik. A kétfajta kollégiumi képzés 6 félévig tart. Az egyik csoportban éneket, rajzot, testnevelést es idegen nyelvet (oroszt), a másikban pedig népművelést, könyvtár szakot és speciális pedagógiát (úttörő, diákott­hon, naoköziotthon vezetéstl tanítanak. A főiskola minden hallgatója köteles lesz mind­két csoportból egy-egy sza­kot elvégezni. A diplomakiosztó ünnepsé­gen az intézet KISZ bizottsá­ga nevében Kispál Margit köszöntötte az új pedagógu­sokat. A végzős hallgatók ne­vében Kábái Katalin mondott búcsút az intézet tanárainak és hallgatóinak. H u rrá, tv-torna! Barátaim, ismerőseim, sző­kébb környezetem kényel­mességéből kiindulva fogott el a kíváncsiság a tv-torna közvetítésekor: vajon meny­nyien emelkednek föl ilyen­kor foteljükből, karosszékük­ből és végzik a gyakorlato­kat? Netán másnap vagy harmadnap, esetleg rendsze­resen ismételgetik azokat. A telefonkönyvből kinéztem magamnak néhány lakást és becsörögtem érdeklődni: K. S.: Tornászik a nehéz­ség! Ne is bosszantson vele senki. Elég torna az nekem és a tízemeletes házunk la­kóinak, hogv majd egy hó­napja gyalog járunk, mert rossz a lift. Inkább aziránt tessék érdeklődni az illetéke­seknél, mikor tesznek végre rendet liftügyekben. K. L.-né: Három gyerme­kemmel rendszeresen torná­szom, s másnap az óvodában valamennyi gyerekkel együtt, ugyancsak a tv zenéjért, megismételjük a gyakorlato­kat. P. A..* Éppen most vacso­ráztunk, tele hassal csak nem ugrálok, meg aztán alattunk is laknak. Nekem a békesség a tornánál fontosabb. A kis­lányunk rendszeresen torná­szik — helyettünk is. S. F.-né: örülünk, hogy be­iktatták -a főműsor elé a tv- tornát, legalább így nyugod­tan megvacsorázunk, amíg a film kezdődik. . " — csani —

Next

/
Thumbnails
Contents