Szolnok Megyei Néplap, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-15 / 139. szám
s SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP IST?- Június 15. KÜLPOLITIKAI ft Visztula szabályozásáról Lengyelország felszíni vizeinek' 60 százaléka a Visz* tula 194 000 négyzetkilométernyi vízgyűjtő területén folyik. Az ország e legnagyobb folyójának partvidékén az elmúlt századok alatt jelentős ipari körzetek keletkeztek, a folyót azonban a legutóbbi időkig nem szabályozták. A XIX. században és a ' XX. század elején, amikor Európa-szerte nagy folyószabályozási munkákat végeztek és csatornákat építettek, a Visztula évről évre változtatta medrét; hol hatalrhas területeket árasztott el, hol pedig keskeny patakocskává zsugorodott. Az, első világháború előtt, Lengyelország felosztásának éveiben a környező nagyhatalmak a Visztula szabályozását nem tartották kifizetődőnek. A folyó megszelídítésére azonban az ország függetlenségének visszanyerésekor, sőt, még közvetlenül a második világháború befejezése után sem került sor. A szabályozási munkák ugyanis nagyon sokba kerültek volna. Először a hetvenes években gondolhattak erre a nagy vállalkozásra. A vízrendszer terveit lengyel szakemberek már 1969 ■—1972-ben elkészítették. A szabályozás három szakaszból áll. A legfontosabb talán a Visztula 280 kilométeres szakaszának rendezése, ahol 1985-ig 15 vízlépcsőt létesítenek, az elsők építését már idén megkezdik. Az Oswiecimtől Krakkóig terjedő szakasz a tervek szerint 1980-ban lesz kész, itt a már meglevő három vízlépcsőhöz további hármat és egy üzemvízcsatornát építenek, ezek elkészülte után évente ötmillió tonna szenet szállítanak majd rajta. Egy további szakasz befejezése után, 1982—1983-ban, a szállítási kapacitás évi 15 millió tonnára emelkedik. A Visztula felső szakaszán 19 vízlépcső lesz. Á szabályozási munkákat elsősor< ban a belvízi hajózás érdekeinek szem előtt tartásával végzik, de nem feledkeznek meg sem az árvízvédelemről, sem pedig a mezőgazdaság vízigényéről. Mivel a víz esése az egyes vízlépcsőknél csak 3—5 méter, vízművek építése ezen a szakaszon nem lenne gazdaságos. A Clechondnek Gdanszk közötti szakasz további kiépítésére 1990-ben kerül majd sor. Ezek a munkálatok azonban már nem a hajózással vannak összefüggésben, hanem főként az atomerőművek számára megfelelő vízmennyiségek biztosításával. H szovjet ipar ...' ............... 5 00 millió tonna kőolaj évente — Egységes gázellátó rendszer — Új széntüzelésű hőerőművek épülnek A világon hordozók fogyasztása minden 15—16 esztendőben megkétszereződik. Földünk ásványkincse azonban nem kimeríthetetlen. Mennyi, időre elegendő az emberek számára az ásványi eredetű fűtőanyag? A moszkvai Znanyije kiadó gondozásában a minap jelent meg A jövő energetikája című gyűjteményes kiadás 'szerzőinek — valamennyien a legkiválóbb szovjet szakértők közé tartoznak — véleménye szerint az emberiség hozzávetőleg másfél évszázadra elegendő mennyiségű energiahordozókkal rendelkezik (ha évente nem fogyasztunk 25 milliárd tonnánál több egyezményes fűtőanyagot). Az urán és a tórium felhasználása az . energiaválságot megközelítőleg újabb 150 esztendővel odázza el. Nyikolaj Melnyikov akadémikus — ő vezeti a Szovjetunió termelőinek és természeti erőforrásainak kutatásával foglalkozó bizottságot — A jövő energetikája című könyvben azt írja, hogy» az országnak „az évszázad végéig nem kell korlátoznia a gazdasága fejlesztéséhez szükséges fűtőanyag-fogyasztást”. , A szovjet energetikát azonban az jellemzi, hogy fő forrásai az Uraitól keletre, fő fogyasztói (az iparvállalatok) viszont az orsizág európai részén vannak. Ebből adódik az óriási energia- mennyiségek sok ezer kilométernyi távolságra való szállításának bonyolult és költséges problémája. A Szovjetunió energetikájának jelenleg a kőolaj, a földgáz, és a szén az alapja. A gyűjteményes kiadásban az, ország kőolaj-, földgáz és szénbányászatának vezetői a népgazdaság tüzelőanyag mérlegének alakulásáról írnak. Valentyin Sasin, a Szovjetunió olajipari minisztere: — Negyedszázaddal ezelőtt, 1950-ben a világon körülbelül 500 millió tonna kőolajat bányásztak. Ma ezt a szintet a Szovjetunió egyedül is eléri. A kitermelés évente 22— 28 millió tonnával növekszik. Ez jelentős mennyiség, ha figyelembe vesszük, hogy lelőhelyeinken a kutak átlaghozama alacsonyabb, mint például a közel- és közép-ke leti, valamint az afrikai országokban. Ezekhez az országokhoz viszonyítva a szovjet kőolaj-kitermelése azonos volumenű növelése sokkal nagyobb ráfordítást igényel. Megjegyezném, a Szovjetunióban a kőolajmező kiaknázottsága világviszonylatban a legmagasabb. A' leggazdagabb szovjet olajmezők gyéren lakott területeken találhatók, ahol a kitermelés nagy ráfordításokkal jár. A Komi ASZSZK ászaki vidékén és Arhan- gelszk körzetében hatalmas kőolaj medencét aknáznak ki. A becslések szerint ez a medence 1980-ban 40 millió tonna, sőt ennél is több kőolajat fog adni. Feltételezzük, hogy Nyugat-Szibéria térségében az évtized végére a fekete arany kitermelése megközelíti a 300 millió, később pedig 400—500 millió tonnát. Az egyéb, az ország kőolajiparának fejlődését Ígérő körzetek: Kelet-Szibéria —a Léna és a Jenyiszej folyók közti óriási terület — és a Káspi-tenger melléki mélyföld — amely az OSZSZSZK és Kazahsztán területeire terjed ki és ahol a kőolaj- és gáztartalmú rétegek hat kilométer mélyen, sőt még nagyobb mélységekben húzódnak. Végül még egy említésre méltó a Szovjetuniót, övező 6 millió négyzetkilométenyi kontinentális talapzat. Mihail Szidorenko, a Szovjetunió gázipari miniszterhelyettese : — Az országban 1973 végére 23 billió köbméter földgázkészletet derítettek fel. A prognózis szerint a Szovjetunió gázkészlete összesen 126 billió köbméter. A felderített lelőhelyek adatai alapján készül a földgázkitermelés fejlesztésének távlati terve. A készletek viszonylag kevés lelőhelyen összpontosulnak. Ez viszont lehetővé teszi a nagyüzemi kitermelés kialakítását. Az ötéves tervidőszak, 1975. végére, a gázvezetékek hosz- sza (az épülő vezetékek többségének nyomvonalán 1420 milliméter átmérőjű csöveket fektetnek le), „ eléri a 100 ezer kilométert. Megközelítőleg kialakult a Szovjetunió egységes gázellátó rendszere, a fővezetékek szerteágazó hálózata, amely egyesíti a lelőhelyek, földalatti tárolók, ‘ feldolgozó üzemek és elosztóállomások technológiailag kölcsönös kapcsolatban álló komplexumát. Leonyid Grafov, a Szovjetunió szénbányászati miniszterhelyettese : — A Szovjetunió a világ legnagyobb szénkitermelője. A bányászok évente megközelítőleg 660 millió tonna szenet küldenek a felszínre. A készleteket 1973-ban 6 billió tonnára becsülik. A főbb lelőhelyek Szibériában és az ország keleti részében találhatók. A Kanszk-acsinsz- ki és az ekibásztuzi medencék szénmezőí például elérik a 100 méteres vastagságot és körülbelül 8 milliárd tonna fűtőanyagot'rejtenek. Kiváló, kokszolható szén található Dél-Jakutiában. 9 Bogaik Ekibátuzban külszíni fejtéssel aknázzák ki. A kitermelés évente 50 millió tonna. A szénbá- ‘ nyászat kétségtelenül hosszú távon is fejlődni fog: a szén iránti kereslet nem csökken. Sok új, széntüzelésű hőerőmű épül. Azt, hogy az utóbbi évtizedekben a kőolaj- és a földgáz a szenet a Szovjetunióban is háttérbe szorította, Nyikolaj Melnyikov akadémikus így magyarázza: l — A Szovjetunió fűtőanyagmérlegében a szén 1950-ben 56, 1970-ben 32, a kőolaj pedig 17, illetve 37, a földgáz 2,3, illetve 17 százalékkal részesedett. A fűtőanyagmérleg szerkezetét módosítva az ország jelentős eszközöket takarított meg (a kőolaj és a földgáz kitermeléséhez kisebb beruházóra van szükség) és azokat más iparágak fejlesztésére fordította. A szerzők véleménye szerint a szovjet energetika további fejlődése során a jelenlegi másfél milliárd tonnáról öt milliárd tonnára fog emelkedni az egyezményes tüzelőanyag kitermelés. A kőolaj részaránya 37-ről 28 százalékra csökken. Viszont megnövekszik a földgáz jelentősége. Tovább fejlődik a szénbányászat, különösen a külszíni kitermelés. A Kanszk-acsinszki medence szene például olcsóbb a földgáznál. Az atomenergia. A Szovjetunióban a Moszkva melletti Obnyinszkban húsz évvel ezelőtt építették meg a világ első atomerőművét. Később még néhány atomerőmű létesült. Nemrég érte el tervezett kapacitását — az egymillió kilowattot — a lenin- grádi atomerőmű első blokkja. Ez a világ legnagyobb csatornás reaktora. Mindezek ellenére az atomerőművek építésének üteme több iparilag fejlett országban nagyobb, mint a Szovjetunióban. Mihail Sztirikovics akadémikus elmondotta, hogy a Szovjetuniónak nincs szándékában atomerőművekkel biztosítani az energiaigényes iparágak ellátását, mivel az ország igen olcsó fűtőanyaggal rendelkezik. A Szovjetunió európai területén az atomerőművek már most versenyképesek az energiaellátás, a távfűtés és a melegvíz szolgáltatás megoldásában. A közeljövőben a Szovjetunió európai részén, főként Moszkvától nyugatra atomerőművek épülnek, majd később, a fejlődés arányában Moszkvától keletre, a Volga vidékén is. 9 jelenkori szempontjából nézve — az emberiség milyen más forrásokból meríthet energiát? Nyikolaj Melnyikov akadémikus számítása szerint a folyók energiája a szükségletnek csupán huszadrészét fedezi — ennek mintegy 12 százaléka jut a Szovjetunióra. A tenger, árapály energiája pedig csak a századrészét elégítheti ki az igényeknek. A szél ereje, egyelőre nem hasznosítható. Ma még ugyanezt mondhatjuk el a geometrikus és a napenergiáról is. Így a belátható jövőben továbbra is a hagyományos energiaforrásokra hagyatkozunk. (APN — KS) Egy urán-város 0z idő sodrában A Német Demokratikus Köztársaság déli részén, közvetlenül a csehszlovák határ mentén fekszik Johann- georgenstadt, amely az utolsó 30 évben nagy jelentőségre tett szert: 1945 után egy szovjet bizottság megvizsgálta a meddővé vált és régen leállított bányaüzemet, s a. nem sokkal ezután megalakult Bizmut Német—Szovjet Társaság megkezdte az urán fejtését. Az - uránércet a Szovjetunióban dolgozták fel. A bányászok ma is büszkék arra, hogy azokban a nehéz kezdeti években hozzájárultak az amerikaiak atomfegyver monopóliumának letöréséhez, és az emberiség békéjének megőrzéséhez. Ezek az évek megváltoztatták Johanngeorgstadt életét. A lakosság lélekszáma pár hónap alatt 7000-ről 45 000-re növekedett; lakóházak, köz- és kultúrépüle- tek emelkedtek, megszületett egy modern új város. Amikor azonban az érclelőhelyet az ötvenes években felszámolták, a legtöbb uránbányász eltávozott. Megint fordulat következett: a megmaradt 11 000 lakos Johannge- orgstadtot téli és nyári üdülőhellyé léptette elő. A régi ércöntőmű helyett gyermekruha-, cipő- és bútorgyár létesült. Az új üdülőhely hírnevének gyarapítására síugrósáncokat és korcsolyapályát építettek; a sok kedves vendéglő igazi vendégszeretettel várja látogatóit. Az egykori uránbánya egyike lett az Érchegység legérdekesebb látványosságainak: üdülők és iskolásgyermekek csoportjai szinte naponta keresik fel és ismerkednek meg föld alatt a bánya történetével. A 900 méteres tengerszint fölötti magasságban fekvő üdülőhelyen ötezer téli sportoló és üdülő töltheti el jól megérdemelt szabadságát. Űrhajé modellezik Az Azovi-tenger partján található kikötőváros, Taganrog nevét messze földön ismerik a fiatal modellezők. •Itt dolgozik, á, 3. számú iskola .Kozmosz” elnevezésű alkotó- .egyesülése. A tanulók elkészítették- az eddigi hét űrhajó makettjét. A modellek programozó-berendezéssel és rádióirányító készülékkel vannak ellátva. A tanulók munkáját az össz-szövetségi műszaki diákalkotók kiállításain 13 alkalommal tüntették ki aranyéremmel. A jövő plazmameghajtású űrhajó-modelije pedig elnyerte a szovjet űrhajósok lakóhelyének, Csillagvárosnak az első díját. Néhány modellt most külföldön, nemzetközi gyerrn -k alkotói kiállításokon mutatnak be. ☆ A tagahrogi 3. számú középiskola diákjai által készített űrhajámodelíek. A modellek mellett Oleg Koljakov és Vjacsesslav Ltnnylkcv 13. osztályos tanulók. Az NDK fővárosát, Berlint köti össze Prágán át Bécesel a Vindobona-kxpressz. Képünkön: az áramvonalas NDK-i motorvona kigördül a bécsi Ferenc Józscf-pályaudvarról.
