Szolnok Megyei Néplap, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-15 / 139. szám

1975. június 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Hatalmi harc a hadseregért Az 1975 januárjában össze- toborzott IV. kínai népi gyű­lés jóváhagyta a KNK új alkotmányát, amelynek 15. paragrafusa kimondja: „A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának el­nöke az egész ország fegyve­res erőinek főparancsnoka”. „A Kínai Népköztársaság Ha van puskánk.. Ha erről a fogalmazásról lehántjuk a propagandacso­magolást, akkor két tényező különösen figyelmet érde­mel: az egyik, hogy a kato­nai főparancsnoki tisztet ki­vették az államelnök kezé­ből, s e fontos posztot — mindenféle ellenőrzés alól kivonva — egyetlen személy­re. Mao Ce-tungra ruházták. A másik: a szovjetellenesség formálisan is az' alkotmány részévé lett, amikor a had­sereg elé azt a feladatot ál­lították, hogy lépjen fel „a szociál-imperializmussal és lakájaival” szemben. Így az olyan felhívások, hogy „kö­vetni kell a más társadalmi rendszerű államokkal való békés egymás mellett élés öt elvét”, „szilárdan ragaszkod­ni kell a proletár internacio­nalizmushoz”, „erősíteni kell az összefogást a szocialista országokkal” — nem egye­bek szemfényvesztésnél. A valóságos, nagyhatalmi hódító tervek az olyan mao­ista tételekben nyernek ki­fejezést, amelyek szerint, „a mi tevékenységünk tere az egész földkerekség, ahol ha­talmas birodalmat teremtünk majd”. E cél szolgálatában állnak a mostani alkotmány olyan előirányzatai, hogy „ösztönözzük a háborúra va­ló felkészülés irányelvét”. Ilyen politika mellett fo­kozott jelentősége van a hadseregnek, amely Kína .Friss @rők# 1973 decemberében a II tartományi parancsnok kö­zül kilencet másik tarto­mányba helyeztek át, hogy ezzel is elszakítsák őket „gyökereiktől” és csökkent­sék a regionális elszakadás veszélyét. A hadseregben mindenütt folyik az úgyne­vezett „friss erők” előlépte­tése. Az 1974-i sajtóközle­ményekből ítélve a „balolda­liak” közül kiemelt „fiatal hivatásos tisztek” nagymér­tékben átvették a vezetést a századoktól kezdve az ezre- dekig. Ugyanebbe az irányba mu­tat a „népi milícia” újszerű felfogása is, amely az 1971 szeptemberi válságot köve­tően alakult ki. A „kulturá­1 l CipruS'konferencia második fordulója IS kibontakozási ismét „jégre telték“ fegyveres erőinek feladata, hogy megvédjék a szocialista forradalom és a szocialista építés gyümölcseit, az ország szuverenitását, területi in­tegritását és biztonságát, megakadályozzák az impe­rializmusnak, a szociálimpe- rializmusnak és azok laká­jainak a felforgató tevékeny­ségét és agresszióját”. legszervezettebb ' ereje, s ezért a hatalmi marakodás­ban is adott esetben kulcs­szerepet játszhat. Mao Ce-tung a hadsereget mindig is a hatalom egyik legfontosabb eszközének te­kintette. Még 1938-ban így nyilatkozott róla: „A hata­lom alapja a puska... Ha van puskánk, valóban létre­hozhatjuk a pártszervezete­ket ... Ezenkívül tanfolya­mokat szervezhetünk, iskolá­kat szervezhetünk, kultúrát teremthetünk, tömegmozgal­mat teremthetünk ... Puská­val minden megszerezhető .. « A hadsereg az államhatalmi apparátus legfontosabb része. Aki kezébe akarja venni, s meg akarja tartani az állam­hatalmat, annak erős hadse- regggel kell rendelkeznie”. Akik e sorokat olvassák, azok számára nem árt fel­idézni Lenin szavait a pro­letárdiktatúráról : „Hibátla­nul el kell sajátítani a tár­sadalmi tevékenység összes formáit és oldalait, nem he­lyes, ha csupán a katonai módszereket, a hadseregeket toljuk előtérbe”. A maoista vezetés azonban mindig is előszeretettel használta fel a hadsereget az államügyek­ben, sőt a „kulturális forra­dalom” idején a katonák ki­sajátították a kormányzati funkciókat és uralkodtak az egész politikai-gazdasági és kulturális életen. előléptetése Ils forradalom előtt és után is a népi milícia, a .kultu­rális forradalom’ rohamcsa­patának az irányítása a törzskarok kezében volt; részt vettek bennük a kato­nai körzetek, a helyőrségek, a katonái egységek parancs­nokságának a képviselői, a hadsereg kezelésében levő népfelfegyverzési tartományi és kerületi osztályoknak a képviselői. Lin Piao eltávolítása után azonban az a törekvés ke­rült előtérbe, hogy a népi milicista osztagokat kivonják a hadsereg irányítása alól. Még 1972. június 19-én a Zsenmin Zsipao szerkesztő­ségi cikket közölt, amely megállapította, hogy „a népi Kéksisakosok A tervezettnél két nappal ;lőbb ért véget Bécsben a nprusi konferencia második ördulója. A felújított tanács­kozás-sorozaton — Kurt Valdheim ENSZ-főtitkár el- lökletéve] — a ciprusi görög is a török népközösség kép­viselői, Glafkosz Kleridesz ;s Rauf Denktas a szigetor­szágban régóta dúló viszály ■endezési módozatait vitat- ák meg1. A mostani megbé­kélésekről kiadott közös közlemény csupán annak be- elentésére szorítkozott, logy július 24—27. között, igyancsak az osztrák fővá- ósban, tartják a harmadik ordulót. Rauf Denktas Bécsből Isz- ambulba érkezésekor kije- sntette: megbeszélései, „po- itív eredménnyel jártak”, era tért ki azonban az ered­mény mibenlétének az is­mertetésére. hanem (majd- em mentegetőzve) hozzátet- e, hogy a ciprusi problémát nem lehet egy vagy két ta- ilkozón megoldani”, ez ál- mlánosságban igaz. de nem evésbe az is, hogy a most lezajlott bécsi forduló egy tapodtat senm vitte előbbre a ciprusi rendezés ügyét. A szerencsétlen időzítés miatt ugyanis ez a megbeszélés már eleve kudarcra volt ítélve. A fő nehézséget az okozta, hogy a bécsi tárgyalásokkal egybeesőén tűzték ki az egy­oldalúan kikiáltott „ciprusi török szövetségi államban”, a népszavazást a jövendőbeli alkotmányról. Kleridesz ez ellen erélyesen tiltakozott s már előzetesen közölte: ha erre a provokatív alkotmány jogi lépésre a bécsi második forduló' alatt kerül sor, ak­kor kivonul a tárgyalóterem­ből. Ezt elkerülendő — Waldheim közbenjárásával — a második forduló idő előtti befejezésének vérsze­gény kompromisszumához folyamodtak. Így hát csupán annyit sikerült elérni, hogy a felek beleegyeztek a pár­beszéd folytatásába, vagyis megállapodtak a harmadik forduló időpontjában és szín- . helyében. milicista osztagok irányításá­ban a pártbizottságoknak kell vezető szerepet betölte­niük”. A népi milicista szerveze­tek. úgynevezett „rendbe ho­zatala” 1973-ban folytató­dott, és ezt a munkát a he­lyi pártbizottságoknak, illet­ve a népfelfegyverzési osz­tályok pártbizottságainak közvetlen vezetésével végez­ték. A népi milicista szer­vezet parancsnoki karát, kezdve a rajparancsnokoktól egészen a kerületi osztályok parancsnokaiig, legalább 60 százalékban kicserélték. Mindez arra irányult, hogy a hadsereget visszaszorítsák a népi milicista osztagok irá­nyításából, gyengítsék a ka­tonák szerepét, és ellenerőt hozzanak létre a hadsereg­gel szemben az újjászerve­zett népi milícia formájában, abból a célból, hogy fokozot­tabban ellenőrizhessék a la­kosságot. A városi népi mi­líciára ugyanis cflyan felada­tokat bíztak, amelyek azelőtt nem tartoztak funkcióik kö­zé: a reakciós osztályok el­nyomását, az aknamunka szétzúzását, a közbiztonság fenntartását. 100 millióan a milíciában A Hszinhua hírügynökség jelentései szerint a népi mi­lícia férfi tagjainak abszo­lút többsége 25 és 45 év kö­zött van, a népi milicista nők pedig 16 és 35 év között. A népi milicista ezredek lét­száma általában mintegy 4000 fő, felszerelésüket lő­fegyverek, géppuskák, grá­nátvevők és kis kaliberű ágyúk alkotják. A népi milí­cia tehát (jelenleg 100 millió tagja van) erős tömegszer­vezet, amely bizonyos lélek­tani nyomást gyakorol a hadseregre. A pekingi vezetésen belü­li szakadatlan harcok és a stabilitás hiánya közepette nyilvánvalóan a hadsereg fö­lötti ellenőrzések döntő je­lentősége van, ezért a küz­delem újra és újra kiéle­ződik. Ha és holnap tarto­mányi választásokat rendez­nek Olaszországban. Itáliá­ban ezúttal 39,5 millió vá­lasztót szólítanak az urnák­hoz, köztük 20 milliónál va­lamivel több a nő. Bár két tartományban: Szardínia szigetén és Tren- tino Alto Adigében már ta­valy megtartották a helyi hatósági választásokat, az idei szavazás tétje túlnő a helyi közigazgatás megújítá­sán. Megfigyelők szerint döntő fontosságú abból a szempontból, hogy vajon Itália hagyományos, három évtizedes kereszténydemok­rata egyeduralma fennma­rad-e, vagy a többé-kevésbé változatlan arányokban be­következik az első földcsu­szamlás. Ezzel összefüggésben érde­mes megemlíteni, hogy Szardíniában és Trentino Alto Adigében is (mindkét tartomány az Olasz Keresz­ténydemokrata Párt ősi bás­tyái közé sorolható) a múlt évben számottevő balratoló- dás történt. Nem kevésbé fi­gyelemre méltó, hogy az 1974 májusában rendezett népszavazás a ' válásról ugyancsak a laikus erők győ­zelmét, a DC (Democrazia Cristiana) vereségét hozta. Olaszország húsz tartomá­nya közül Emilia-Romagnát, Toscanát és Umbriát már baloldali giunta (tanács) kor­mányozta. Nem lehetetlen, hogy Liguriában és Marche tartományban ugyancsak többséget szerez a baloldal, az Olasz Kommunista Párt és a Szocialista Párt. (Erre ÚJSÁGHÍR: Áz ENSZ .Biztonsági Tanácsa hoz­zájárult a Szíriái—iz­raeli tűzszüneti vonal mentén, a Golan-fenn- sík térségében állomá­sozó rendkív üli ENSZ- erők mandátumának hat hónappal való meghosszabbításához. Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy a világszervezet népszerűén „kéksisakosok­nak” (merthogy kék az ENSZ lobogójának az alap­színe is) nevezett katonái to­vábbi fél éven át őrködhet­nek ott a tűzszünet megtar­tásán. Előzetesen ehhez hoz­zájárult a Szíriái kormány, hiszen Szíria területén tar­tózkodnak. Alkalmi alakulatok A Golanon mintegy 1200 ENSZ-katona állomásozik: svédek, dánok, írek, peruiak, hinduk, és mások, köztük a szocialista Lengyelország egy alakulata is. Feladatuk: a le­hetőség szerint megakadá­lyozni a szemben álló felek közötti fegyveres összecsapá­sokat, illetve bekövetkezésük esetén megállapítani a fele­lősséget. Áprilisban a BT hozzájárult a Sínai-félszige- ten állomásozó — azonos összetételű és feladatú — 4200 főnyi ENSZ-erő mandá­tumának a meghosszabbítá­sához, de — Egyiptom kéré­sének megfelelően — csak hásom hónapos időszakra. Egyiptom azonban bejelen­tette, hogy június 5-ével megnyitja a. forgalom előtt a Szuezi-csatomát, amivel békés szándékát demonst­rálta. Így, hacsak váratlan fordulat nem következik be, „csendes nyárnak” néz elé­be a Közel-Kelet. Némi ga­ranciát nyújt ehhez az al­kalmanként, ad hoc összehí­vott ENSZ-csapatok jelenlé­te. Nem szabad megfeledkez­ni arról, hogy 1967 tavaszán Izrael éppen a világszervezet erőinek a Sínaiból (egyipto­mi követelésre) történt ki­vonását tekintette „oknak” agresszív háborúja elindítá­sához. Waldheim, a főparancsnok Nem először és nem csak utal az a körülmény, hogy Genoában, Liguria székhe­lyén nemrég baloldali, kom­munista-szocialista tanács alakult, szocialista párti pol­gármesterrel az élen. (To­vábbi öt-hat tartományban nem számítana meglepetés­nek, ha a baloldal nagy mér­tékben gyarapítaná voksai számát, s ezzel aláásná a kereszténydemokraták egyed­uralmát. Utoljára 1972-ben járultak az olasz választók az urnák­hoz. Az akkori általános vá­lasztások óta a szavazók lis­tájára csaknem hárommillió új név került: egy törvény- javaslat értelmében ugyanis módosult az olasz alkot­mány, s ma már a választási korhatár 18 év, az egykori 21-gyel szemben. Vitathatat­lan, hogy a 18—31 éves fia­talok — ha nem is képesek döntő mértékben megváltoz­tatni a választások eredmé­nyét — mindenképpen mó­dosítják az eddigi arányokat. Az olasz tartományi vá­lasztások nemcsak a közigaz­gatásban hozhatnak változá­sokat, hanem újabb kor,- mányválsághoz is vezethet­nek. Itália élén ma úgyneve­zett kiskoalíció áll: tagjai a •kereszténydemokraták és a köztársaságiak. A középbal kabinetet kívülről támogat­ják a szocialisták és a szo­ciáldemokraták. Amintore Fanfani, a kereszténydemok­raták főtitkára a választási kampány idején többször is élesen bírálta vetélytársát, Morót, s kijelentéseiből ítél- ve a gazdasági gondok le­küzdése, a közbiztonság szi­kozásában olvashattuk a nagy világégés óta elmúlt 30 esztendő alatt az „ENSZ bé­kefenntartó tevékenységéről” szóló híreket, kommentáro­kat. Szögezzük le azonban már elöljáróban, hogy az iménti meghatározás az ENSZ alapokmányában nem szerepel és a pontos megha­tározása körül ma is vita folyik. Tény azonban, hogy — a világszervezet ilyen jel­legű gyakorlati akciói nyo­mán — a fogalom polgárjo­got nyert a közhasználatban és a hivatalos ENSZ-doku- mentumokban is. Az ENSZ-csapatok szolgá­lati nyelve az angol, de az alegységek természetesen sa­ját anyanyelvűket használ­ják. íratlan szabály: a nagy­hatalmak nem vezényelhet­ENSZ-haderők egy csoportja nek saját egységeket a kék­sisakosok közé. Az ENSZ bé­kefenntartó erők főparancs­noka a mindenkori ENSZ- főtitkár. Az ENSZ-ben egészen a 60-as évekig az USA „•szava­zógépezete” érvényesült. Ez­zel, valamint ügyrendi ma­nőverekkel sikerült az ENSZ Gégére alatt néhány dicstelen „békefenntartó hadművele­gorúbb védelme ürügyén a centrista jobbközép kor­mányzati forúiula feltámasz­tására tesz kísérletet. Erre azonban csak akkor nyílik lehetőség, ha a vá­lasztásokon a keresztényde- • mokrata párt megtartja ed­digi pozícióit, fi nem szenved el újabb, számottevő kudar­cot. Ebben a törekvésben heves ellenzésre talál párt­jának baloldali frakcióiban (az egyes csoportosulások ve­zetői: De Mita, Granelli, Donat Cattin és Moro). a DC jobboldali frakciói viszont szívesen látnák a szövetség felújítását az Olasz Liberá­lis Párttal. Semmi kétség az iránt, hogy a június 15—16-i vá­lasztások elsősorban a két nagy párt, a kommunisták és a kereszténydemokraták erőpróbája. Ezzel összefüg­gésben végül érdemes idézni a két pártnak a közigazga­tásban eddig betöltött szere­pére utaló adatokat: Olasz- orzágban 4985 keresztényde­mokrata és 1107 kommunista polgármester tevékenykedik. A kereszténydemokrata ta­nácsosok (lényegében a mi tanácstagi funkciónknak fe­lel meg ez a tisztség) száma 74 672, a kommunistáké 32 000. A legutóbbi tartomá­nyi választásokon (1970-ben) a kereszténydemokraták 11,8 millió szavazatot szereztek (37,6 százalék), a kommunis­ták 8,5 milliót (26,8 százalék). Gyapay Dénes tét” is lebonyolítani. Ilyen volt a koreai háború, ahol az ENSZ „hadviselő félként” soknemzetiségű erőit az USA segédcsapataként vetette be. Hasonlóképpen az impe­rialisták és a gyarmatosítók érdekét szolgálta 1960-ban az ENSZ-csapatok beavatkozása a kongói polgárháborúba. A szocialista és az el nem kö­telezett országok szívós dip­lomáciai küzdelmének ered­ményeképpen azonban a ' mindig alkalomszerűen ki­alakuló ENSZ békefenntartó haderő számos alkalommal pozitív szerepet játszott. így volt ez Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael 1956-i szuezi agresszióját kö­vetően, 1964 óta Cipruson, ahol 3500 ENSZ-katona igyekszik megakadályozni a görög és török népközösség Ciprus szigetén közötti ellenségeskedések ki­új ulását. Hasonlóan hasznos az ENSZ-erő mostani jelen­léte a Közel-Kelet térségé­ben is. A szenvedélyek „priznice" Nem szabad azonban meg­feledkezni arról, hogy az ENSZ nem „világkormány”, s nem kényszerítheti rá aka­ratát szuverén államokra. Hadereje is ezért inkább mo­rális, mint harci erőt képvi­sel. A fegyverzete is ennek megfelelő — könnyű és vé­delmi jellegű — s íratlan törvény, hogy az ENSZ-ka­tona csak önvédelemből lő. Az ENSZ-erő bevetése vagy jelenléte sehol sem bizonyult eddig radikális gyógyszernek a helyi bajok orvoslására. Inkább a felkorbácsolt szen­vedélyek lecsillapítását szol­gáló „priznicnek” tekinthető. Ez utóbbi hasznosságát azon­ban hiba lenne lebecsülni. Pálfi Viktor Várnai Ferenc a közel-keleti térség vonat­Tartományi választások Itáliában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents