Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-13 / 110. szám

1975. május 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Olcsó vagy drága? Az önműködő raktáros Készletgazdálkodás számítógéppel — Lehetőségek a megyében Képek a szászberki akkumulátorgyárból Első lett az üzemegységek kö- Eötti munkaver­senyben a Szolnok megyei Vasipari Vállalat szászberki akkumulátor- gyára. így kaphat­ták meg az idén a Szocialista Mun^i Gyáregysége cí­met. Az üzem hat szocialista brigád­jának jó munkáját tükrözi a múlt év termelési adata, az elmúlt esztendő­ben ugyanis 60 millió 774 ezer fo­rint volt a terme­lési érték. Sulyok László, az üzem szakmun­kása a lemezeket forrasztja az úgy­nevezett „fésűs formációban” (Jobbra). Lent: A műsze­rek segítségével töltik fel a kész formációkat. Nyitott műhelynapló A hatékony és korszerű ve­zetéshez — a vezetés szintjé­től függően különféle infor­mációkra van szükség. Kellő mennyiségű és minőségű in­formáció nélkül a vezetési tevékenység megalapozatlan­ná, hatástalanná, kedvezőtlen esetben pedig károssá vál­hat. A vállalat, az üzem, gazda­ság munkája során rendkívül sok információ keletkezik, ezek a vezető számára csak akkor alkalmasak a döntés előkészítésére, ha azok meg­felelően rendszerezve, cso­portosítva, összesítve, vagyis feldolgozva állnak rendelke­zésére. A hagyományos mód­szerekkel elvégezhető feldol­gozás a vezetés számára már sem időben, sem minőségben nem tudja azokat az adato­kat produkálni, melyeknek alapján a vezető megalapo­zott döntést hozhatna. Ez a probléma a vállalati életnek talán az anyagügyvi­tellel és készletgazdálkodás­sal összefüggő tevékenységét érinti a legérzékenyebben. Figyelembe véve, hogy a ter­melési költségeknek az ipar­ban kb. 60 százaléka anyag- költség, valamint az anyag- ellátás jól ismert gondjait, érthető, ha az információk gyors és hatékony feldolgo­zásának az igénye éppen ezen a területen jelentkezett. Az anyagügyvitel gépesítésére számtalan eljárás alakult ki, de igazán korszerű és haté­kony feldolgozás csak nagy­teljesítményű számítógépek­kel lehetséges. Sokan úgy vélik, hogy a vállalatoknak bizonyos nagy­sághatára alatt nem gazda­ságos a számítógép igénybe­vétele, a középüzemeknek és az ipari szövetkezeteknek pe­dig ráfizetéses. Tény, hogy a számítógép használata nem olcsó, de mint minden meg­állapítás, ez is csak össze­függéseiben vizsgálva lehet érvényes, vagy érvénytelen. Hogyan gazdaságos? Ráfizetéses lehet a köze-' pes nagyságú iparvállalatnak vagy szövetkezetnek a szá­mítógép alkalmazása akkor, ha a géptől csak az eddigi kézi feldolgozás gépesítését, az események utólagos re­gisztrálását várja azzal a céllal, hogy létszámot és így bérköltséget takarítson meg. Általános tapasztalat, hogy a számítógép helyes alkalma­zása nem jár létszám meg­takarítással, sőt bizonyos ese­tekben létszámbővítés szük­Hat oldalt tesz ki a buda­pesti Mezőgazdasági Gépgyár törökszentmiklósi gyárának 1975-ös takarékossági terve. A lap alján a végösszeg: 33 millió 840 ezer forint Ennyi pénz marad a zse­bükben, ha a tervezett és megszavazott elgondolások valóra válnak év végéig. Ter­vük nem látványos, a szeré­nyebb tervek közé tartozik. Nem óvatosságból. A takarékosságot nem 1975-ben kezdték, a hírük is olyan évek óta, hogy „fo­gukhoz verik a garast’. Mond­ják, így igaz. Természetesen az ésszerűség határain belül. Azt is tudják, hogy van mit és van hol, gondosabban, gazda szemmel tenniük. Az idei terv sok új jelen­tős takarékossági móddal gyarapodott, köztük a leglé­séges. Megváltozik viszont az ezen a területen foglalkozta­tottak munkájának jellege. A kézi feldolgozásra jellemző gépies és nagy munkaigényű adatelőállítás helyett a szá­mítógépadta információk elemzését, ellenőrzését, vala­mint a gép számára a beme­nő adatok előkészítését, el­lenőrzését kell elvégezni. A dolgozók érdekes és magasabb színvonalú mun­kát végeznek, mint koráb­ban. Az anyaggazdálkodás­ban a számítógép helyes al­kalmazásának azonban anyagi előnyei is vannak: — Az alkalmazottak egyen­letes leterhelése megvalósít­ható, mert a zárlati „hajrá”-t a számítógép elvégzi, így csökkenthető, vagy megszün­tethető a túlóraköltség. — A számítógéppel feltár­hatók a hónapok óta tárolt elfekvő és felesleges anyag- készletek, ezek értékesítésé­vel a forgóeszközlekötés csökkenthető. Ez sok eset­ben milliós megtakarítással ér feL A szolnoki SZÜY A feldolgozás során olyan információk nyerhetők, me­lyeknek segítségével a válla­latvezetés ésszerűbb készlet­gazdálkodási politikát alakít­hat ki. A beszerzés, felhasz­nálás, termelés és értékesítés összehangolásával az anyag- készletek az optimális szin­ten tarthatók, így a felesle­ges készletlekötés megszün­tethető. Figyelembe véve az 5 százalékos eszközlekötési járulékot és az átlagosan 2,5 százalék rövidlejáratú hitel­kamatot, az anyagkészletek­nél 100 forint készletértékre kb. 7,50 forint ilyen költség jut. Ehhez számítható még a raktározási költség, a tárolá­si veszteség, ezért egy-egy vállalatnál a 100 forint kész­letre jutó költség a 10—15 forintot is' elérheti. Könnyen belátható tehát, hogy már néhány millió forintos kész­letcsökkentésnél néhány száz­ezer forintos költségmegtaka­rítás érhető el, ami bősége­sen fedezi, sőt többszörösen meghaladja a számítógépes feldolgozással kapcsolatos ki­adásokat. Másfelől az önkölt­ség csökkenése alapvető vál­lalati érdek. Szolnokon 1970 óta műkö­dik a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat nyegesebb: az import anya­gok helyettesítése hazaiak­kal. Kísérleteznek, törik a fejüket a megfelelő helyet­tesítésről, amelyek sikere azonban csak jövőre hozhat hasznot. Az anyagválaszték szű­kítése 50 ezer forintot hozhat, s ennek kétszeresét takarít­hatják meg. ha néhány gyártmányukhoz a megen­gedhető 10—15 százalékkal kevesebb anyagot használ­nak. Az anyagkészlet 3—4 százalékos csökkentésével, rendelés módosítással 600 ezer forint marad kasszájuk­ban. A jó anyaggazdálkodáson túl komoly energiatakarékos­sági tennivalók várnak min­denkire. ök a központi fűtő­rendszer, a gőztávvezeték karbantartásával, szigetelésé­adatfeldolgozó központja. Fő feladata a Szolnok megyei iparvállalatok, intézmények es szövetkezetek egyre nö­vekvő számítástechnikai igé­nyeinek kielégítése. Elsősor­ban anyagügyviteli, készlet­gazdálkodási feladatokra kap megbízásokat. Az adatfeldolgozó központ­ban 1974. áprilisáig két UNIVAC—1004 típusú szá­mítógép volt. Ezek teljesen lyukkártya rendszerűek és mindazok a feladatok meg­oldhatók velük, amelyek egy közepes nagyságú és bonyo­lultságú feldolgozásban szük­ségesek. Tavaly áprilisban üzembe helyeztek az adat- feldolgozó központban egy R—20 típusú számítógépet. A gép — KGST kooperációban — a Szovjetunióban készült, az amerikai IBM 360 licence alapján. így a számítástech­nikai kapacitás a többszörö­sére növekedett, — most már nagyobb feladatok is meg­oldhatók. Az adatok tárolá­sa nem lyukkártyán, hanem mágneses adathordozókon (lemez, szalag) történik és a feldolgozások a korábbi sza­kaszos jelleggel szemben fo­lyamatosak, zárt rendszerű­ek, így a hibalehetőség gya­korlatilag megszűnt. Az adatfeldolgozó központ gépi felszereltsége a követ­kező években tovább bővül, a kisteljesítményű UNIVAC gépek helyét hamarosan el­foglalja a második nagytel­jesítményű számítógép, az ESZR gépcsalád egyik tagja. Felismerték előnyeit A számítástechnika adta előnyök kihasználására me­gyénkben is egyre nagyobb a lehetőség. A megye ipar- vállalatai közül többen fel­ismerték már a számítás- technika alkalmazásában rejlő lehetőségeket, így a BVM szolnoki és kunszent­mártoni gyára, a MEZŐGÉP Tröszt szolnoki és török­szentmiklósi gyára, a szolno­ki ÉPSZER, a Tiszamenti Regionális Vízmű Vállalat, a szolnoki Tejipari Vállalat, a karcagi Lenin Termelőszö­vetkezet ad megbízást kész­letgazdálkodási feldolgozá­sokra. A Tisza Cipőgyárnak pedig hosszútávra szóló fej­lesztési-együttműködési szer­ződés alapján dolgozik a szolnoki adatfeldolgozó köz­pont. Dezsérl Alajos vei, a tüzelőolaj csökkenté­sével, villlanyenergia-takaré- kossággal 76 ezer forint hasz­not terveznek. Igaz, az esztendő ötödik hónapjában járunk, mégsem adhatnak részeredményt ta­karékosságukról, hisz a sú­lyos anyaghiány miatt nehéz, lemaradással záruló első négy hónapjuk volt. Több társvállalatuk nem tett ele­get kötelezettségüknek, hú­zódnak a szerződéskötések is. Remélik azonban, hogy eny­hülnek a készárú-kibocsá- tás korlátái, s az első fél évet a ter­vezett 233 millió forintos bevétellel zárják. Ha így lesz, akkor takaré­kossági, műszaki-gazdasági intézkedési tervük nagyobb része is megvalósul. T. Sz. E. Éppen hogy befejezték az ebédet a brigádok, máris munkához láttak. A kunma- ’ darasi Kossuth Tsz gépmű­helyében, a kalapácsok döng- ve csapódtak a vashoz, újra villant a hegesztőpáka fénye, felvíjjogott az elektromos fúró. A traktor kerekét ola­jos kezű emberek illesztet­ték a helyére, még egy kis „simítás” és munkába indul­hat a gép. Á b.igádvezető Nem lehet lazsálni, mind­annyiunknak hajtani kell, hogy a határban minden rendben legyen. A gépekre, traktorokra nagy szükség van most a földeken. — mondja Vincze Bálint, a „Zalka Máté” brigád vezető­je. — Temérdek gond szakadt a nyakamba egy hét óta. Üj brigádvezető vagyok, az elő­döm munkavédelmi és biz­tonságtechnikai megbízott lett. Igaz, hogy 1964-től a brigádban dolgozom, isme­rem az embereket, de vezet­ni azért mégis más. A község két szövetkezete a Kossuth, meg a Petőfi az év elején egyesült. Most két gépszerelő brigád dolgozik a gazdaságban. Versenyben vagyunk egy­mással. Egyed István gépszerelő még az itt eltöltött öt év ellenére is új tagnak számít a brigádban. Szívesen beszél a közös munkáról. — Nálunk több-‘gében fiatalok dolgoznak. A nun kában és a tanulásban segítjük egymást, öten ér. ségiztek, hárman járna. szakközépiskolába. A mű­hely kerítésén túl is egyek vagyunk. Most építjük az egyik társunk házát, sorban az ötödiket. — Lépést kell tartani a korral, ez ösztönöz a tovább­tanulásra — vág közbe a 25 éves Bata Imre, aki szintén gépész. — Egy gyermekem van, az anyósoméknál la­kom — szerencsére jól kijö­vünk. Ezért nem is nagyon törekedem házépítésre. In­kább egy szövetkezeti lakás­ra szeretnék befizetni, ha a községben megalakul a la- k-'^vetkezet. Addig még gyűjtöm a pénzt. — Tavaly szárítót építet­tünk, az idén meg elkészít­jük hozzá a magtisztítót. Ezenkívül szeretnénk építeni egy nagyobb szerelőcsarno­kot is dunaújvárosi elemek­ből a két brigáddal közö­sen, társadalmi munkában. — Bizony jó volna egy másik szerelőcsarnok — fű­zi tovább a szót Újj Imre, a „Petőfi” brigádvezetője, — mert a tagok többsége a régi szövetkezet telephelyén dol­gozik. így pedig nehéz a kap­csolatot tartani. Ha egy mű­helyben dolgozhatnánk a Zalka Mátésokkal, jobban tudnánk támogatni egymást, arról nem is beszélve, hogy a két brigád között kialakul­hatna a még egészségesebb versenyszellem. Pontosan, jól Előkerül a piros fedelű brigádnapló. Lapjai közös emlékeket őriznek. — Mi a kongresszusi mun­kaversenyben azt vállaltuk, hogy pontosan és jól dolgo­zunk, — mondja Nagy Sán­dor autószerelő. Milliókat nem tudunk összehozni, de igyekszünk hasznos munkát végezni. A XI. pártkongresz- szus tiszteletére teljesítettük a vállalt 2 százalékos alkat­rész megtakarítást és gyor­san, szakszerűen fejeztük be az aratást is. Újítás — Több újításunk is volt, de a „legkedvesebb” a kuko­rica gyomirtó gép — folytat­ja Csontos Menyhért, gépja­vítási ágazatvezető. — Régi alkatrészekből hoz­tuk össze, egyszerre hat sort vegyszerez. A vázszerkezetet egy cukorrépa vetőgépből alakítottuk ki, egy használa­ton kívüli Rapitox permete­zőgépről pedig a tartályt sze­reltük át. Előnye, hogy köz­vetlenül a földre permetez, így a szer nem perzseli a le­velet. A mechanikus terelő­lemezek még biztonságosab­bá teszik a gép munkáját. Ugyanis ezek akadályozzák meg, hogy a permetlé rá­fröccsenjen a kukorica leve­lekre. — Tavaly elég sok társa­dalmi munkát is végeztünk. Az idén sem adjuk alább. Az iskoláknak könyveket vá­sárolunk^ A pénzt társadalmi munkával terein tjük elő, er­re minden brigádtag öt órát ajánlott fel. A régi kollégák­ról, a nyugdíjasokról sem fe­ledkezünk meg — ez emberi kötelességünk. . B 35. Import helyett hazai anyag Takarékossági tervek a törökszentmiklósi BMG-ben

Next

/
Thumbnails
Contents