Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-13 / 110. szám

SZÓI,NOK MEGYEI NÉPLAP 1975. május 13. JA. II harcmezö közepén A néptelen harcmezőn já­rok. Semmi jele annak, hogy ez a terület rövidesen a test­véri hadseregek közös had­gyakorlatának egyik helye lesz. Egy félholdnyi terep- horpasz peremén huzalköteg- be botiok. — Vigyázat! — kiált rám valaki szlovákul. — Felrob­ban! A dombhajlat gerincén fej bukkan elő a fű közül, a mesterien álcázott fedezék­ből. Beugróm melléje. Megismerkedünk. A ke­mény szorítású, magas ter­metű, göndörszőke fiú Jenda Albrecht harcos. A csehszlo­vák műszaki katona két-há- rom hektárnyi terület rob­bantási felelőse. A közös hadgyakorlat küszöbön álló mozzanatához a tüzérségi tü­zet és a bombabecsapódáso­kat imitáló berendezés egyik kezelője. Körös körül robba­nótestek lapulnak a földben. A huzalkötegek megrántása lása. Jenda szakavatottan rángatja a különféle színű huzalkötegeket. A bombaimi­tációk mennydörgés erejével robbannak körülöttünk. Ezt követi a rakéta- és tüzérsé- gitűz-előkészítése. — Van gázálarca? — kiált a fülembe Jenda. — Lehet, hogy vegyicsapást kapunk! Megrökönyödve intek ne­met. Vegyicsapást? Még csak az hiányzik! Igaz, gyakorla­ton vagyunk, mérgesgáz nem várható. De a gyakorló ve­gyianyag sem éppen kelle­mes. A szemet, torkot maró, szúrós füst. .. Könnyelműség volt a harcmező közepére jönnöm. Mégiscsak jobb len­ne... * Késő! Kelepcébe j utottam 1 A szélrózsa minden irányá­ból szűnni nem akaró, heves robbanások tűzbokrai zárják el az utat. Nincs menekvés! — Húzza be a fejét! — ki-- ált rám Jenda. Máris a nyakunkon a tá­madó rózsaszínűek hadrend­Magyar tüzérek egy szovjet— után azonnal bekövetkezik a detonáció. Irigylem Jendát. Innen, a harcmező közepéről nézheti végig a küzdelmet. Én pedig a többi úrjságíróval együtt madártávlatból, a kijelölt magaslatról...' — Nem maradhatnék én is itt? — kérdezem félig szlo­vákul, félig orosz nyelven. A katona a vállapomra sandít: — így? Leveszem a zubbonyomat, sapkámat és az árok aljára dobom. Zöld ingünkben de­réktól vállig egyformának látszunk. — Csak aztán meg ne ijed­jen! — figyelmeztet Jenda.— Fölöttünk mennek át a cseh»., szlovák harckocsik! És itt robbannak... Szavait elnyeli a felettünk elzúduló repülőgépek moraj ­magyar közös hadgyakorlaton je! Néhány méternyire fede­zékünk előtt csehszlovák fel­ségjelzésű harckocsik buk­kannak elő a por- és füstgo- molyag mögül. Egyikük — szüntelenül tüzelve — egye­nesen felénk tart. Lánctalpai fenyegetően csattognak a sziklás talajon. Jenda megragadja a karo­mat és a fedezék aljába ránt. Egymásba kapaszkod­va, lélegzet-visszafojtva la­pulunk. A harckocsi dobhár­tyarepesztő morajlással csör­tet át felettünk. Kődarabo­kat, földet, port és fojtogató fekete füstöt zúdít ránk. A rózsaszínűek hadrendje to­vazúdul felettünk. Lassan felocsúdunk, leverjük egy­másról a földet, a port. Meg­nyugszom. De mögöttünk újabb fenyegető dübörgés. A Lengyel Néphadsereg roham- lövegeinek csoportja közele­dik. Ök is rajtunk gázolnak keresztül? Szerencsénkre né­hány száz méternyire tő­lünk foglalnak tüzelőállást. Odafent szakadatlanul kö­röznek a harci gépek. Észak­kelet felől, a legtávolabbi dombhajlatok gerincéről por­csíkok ereszkednek alá. — Jönnek a zöldek — álla­pítja meg Jenda. — Harc­kocsioszlopok. — Most kö­vetkezik az igazi csetepaté! Ezekre a harckocsikra vár­nak a lesállásokba húzódott rohamlövegek. .. Csakhogy tőlünk jobbra, jókora területen egyetlen lö- veg sincs. Azon a résen vi­szonylag könnyen áttörhet­nek a zöldek. Nyugat felől, az erdő mö­gül eddig nem hallott mo­torzaj köti le a figyelmemet. Hatvan-nyolcvan méternyi magasságban óriási helikop­terek népes köteléke közeleg. Oldalukon szovjet felségjel­zés. Hatalmas rotorjaikkal porforgószelet kavarva zúg­nak át felettünk. Lejjebb ereszkednek. Mit akarnak? Hirtelen ajtó nyílik a le­begő gépek hasán és az óriás helikopterek potyogtatni kez­dik a harckocsi elleni akná­kat. Percek alatt befejezik a műszaki zár telepítését. A dombhajlatokról lezúdu­ló porfolyamból kibontakoz­nak a zöldek* harckocsijai. Szétbontakoznak, s egyre gyorsuló ütemben törnek elő­re. A rohamlövegek tüzet nyitnak rájuk. A harckocsi­kat támogtó vadászbombázók vészjósló vijjogással vetik magukat a rohamlövegekre. Ádáz bombaverés. Éles fáj­dalom hasogatja a dobhár­tyámat. Talpam alatt szünte­lenül remeg a föld. Torko­mat lőporgáz fojtogatja, sze­memet füst marja. A fegyvereknek és a moz­gó harci technikának ebben a gigászi összecsapásban, eb­ben az acél-motor-robbanó- anyag kakofóniában egysze­riben színre lépnek a Ma­gyar Néphadsereg páncélo­zott szállító harci járművei. És láthatóvá válik az ember. A harci járművek oltalmá­ban magyar és csehszlovák katonák rohamoznak gyalog­szerrel. Minden tekintet rá­juk szegeződik. Hirtelenjében nyilvánvalóvá válik, hogy nem a félelmetes technikai eszközök, hanem a „harc” poklában küzdő, gondolkodó, okosan, bátran cselekvő ka­tonák a főszereplők. Azok, akik az imént kiszálltak a harci járműveikből, és azok a „láthatatlanok” is, akik az acélszörnyek százait, ezreit uralják, irányítják és biztos kézzel győzelemre vezérlik. Azok, akik összefogott erő­vel oltalmazzák testvéri or­szágaink népeinek békéjét, biztonságát. A „harc” égen és földön, a szélrózsa minden irányában egyre hatalmasabb erővel tombol. B. I. B. Átkelés a szovjet és a magyar műszakiak által közösen épített pontoohidon Pasuk altábornagy a Varsái Szerződésről Konsztantyin Pasuk altá­bornagy, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői ve­zérkari főnökének első he­lyettese a Varsói Szerződés Szövetsége megalakításának közelgő 20. évfordulója al­kalmából kijelentette: — A Varsói Szerződés megbízhatóan szavatolja a szocialista országok népei­nek alkotó munkáját. E vé­delmi szövetség megteremté­sének napja — 1955. május 14. — nevezetes évforduló­ként került be a . történe­lembe. A szerződés megkötése a szocialista országok jogos önvédelmi lépése volt. A testvéri országok kénytele­nek voltak hadseregeik egye­sített erejét szembeszegezni az új háború előkészítésének útjára lépett nyugati hatal­mak agresszív törekvéseivel. A szerződést hat évvel a NATO keletkezése után kö­tötték meg. Ez már önma­gában tanúsítja,- hogy a szerződés megkötése kény­szerű lépés volt a szocialista államok részéről. — Nehéz lenne túlértékel­ni azt az óriási szerepet, amelyet a Varsói Szerző­dés Szervezete tölt be a re­akció és agresszió erői el­len, a békéért és az euró­pai kontinens biztonságáért vívott harcban. Ha az euró­pai népek most a legtartó­sabb békés időszakot élik, ebben nagy érdeme van a Varsói Szerződés Szerveze­tének, a benne részt vevő államok aktív, összehangolt tevékenységének. — Különös jelentőségük van azoknak a határozatok­nak, amelyek értelmében megalakították a tagállamok honvédelmi minisztereinek bizottságát, katonai tanácsát és kibővítették az egyesített fegyveres erők főparancs­nokságának funkcióit és fel­adatait. A Varsói Szerződés tagállamai politikai tanács­kozó testületének lí)69 már­ciusi budapesti ülésén hoz­ták ezeket a határozatokat. Megvalósításuk elmélyítette, új, magasabb szintre emelte a harci közösséget. — A Varsói Szerződés hadseregeinek jelenlegi kö­zössége olyan nemzetközi té­nyező, amely döntő befolyást gyakorol a béke megőrzésé­re és megszilárdítására. A közösséghez tartozó orszá­gok és hadseregek mindent megtesznek, hogy ne ismét­lődjék meg a világháború — mondotta végezetül Konsz­tantyin Pasuk. Szojuz—Apollo Befejező szakaszába lép a Szojuz szovjet és az Apollo amerikai űrhajó közös űrre­pülésének előkészítése. Mint a TASZSZ hírügynökség va­sárnap a szovjet űrközpont­ból jelentette, május 12. és 21. között folytatják a szov­jet és amerikai űrközpont összehangolási kísérleteit. Is- rr)ét kipróbáják a két űrköz­pont együttműködését. A kí­sérleti feltételek a lehető legnagyobb mértékben meg­közelítik majd a valóságot. A kísérleti program előirá­nyozza mindazoknak a műve­leteknek az elvégzését, ame­lyeket a legénység és a föl­di irányítóközpontok sze­mélyzete a Szojuz és az Apollo űrhajó felbocsátásá­nál, közelítésénél és össze­kapcsolásánál végez majd el. Ugyancsak sor kerül az űrhajósok és az asztronau­ták egyik űrhajóból a má­sikba történő átszállásának, valamint a legénység közös tevékenységének „lejátszásá­ra” is. A kísérletben mind­két űrhajó első, illetve má­sodik legénysége részt vesz. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának űrkutatási intézetében Moszkvában má­jus 5-én találkozott a közös rádiótechnikai rendszerrel foglalkozó szovjet, illetve amerikai munkacsoport. Má­jus 14-én munkához látnak más munkacsoportok szak­ember« is. A világ nagyvárosaiban évente sok szív- és tüdőbe­teg, illetve vérkeringési za­varokkal küzdő ember esik áldozatául a szmognak (füst­ködnek). De a közlekedési balesetek jelentős részét is a szmog számlájára írják (hi­bás reakciók a közúti forga­lomban). Az alsó levegőréte­gekben ugyanis égési termé­kek halmozódnak fel, ame­lyekben főképpen a kéndi­oxid mennyisége igen magas. Különböző időjárási jelensé­gek — például köd, leszálló légáramlás — következtében ezek az égési termékek nem tudnak a magasba, veszélyte­lenebb levegőrétegekbe fel­emelkedni. Höálló Az Amerikai Kémiai Tár­saság múlt év őszén rende­zett kongresszusán egyes ku­tatók arról számoltak be, hogy egy újfajta egyszerű kémiai kezeléssel jelentősen megjavítható a gyapjú hőál­lósága. A módszer azon alap­szik, hogy a gyapjú színezésű eljárásában úgynevezétt tet­rábrómftálsavanhidridet, Szükség mutatkozott olyas mérőműszerek kidolgozására, amelyek idejekorán jelzik, ha szmog keletkezik valahol, hogy figyelmeztethessék az embereket a veszélyre. E cél szolgálatában lübecki (NSZK) kutatók elkészítették a képen látható készüléket, amellyel a gázelemzés gyor­san elvégezhető. A készülék­be egy, az alkohol szondához hasonló kis csövet kell behe- lyezni, amelyben sárga színű gázelegy van. Amennyiben a csövecskén átáramoltatott le­vegő a megengedettnél több kéndioxidot tartalmaz, a gáz­elegy elszíneződik, mégpedig a koncentráció mértékének megfelelően egyre sötétebbre. gyapjú vagy hasonló anyagot adnak hozzá. Ha a gyapjú saját sú­lyára számított 6—12 száza­lék tetrabrómftálsavanhidri- det köt meg, hőállósága már olyan mértékben megnő, hogy például vasaláskor nem barnul meg, és ugyanakkor egyéb kedvező tulajdonságai nem változnak. A kikészítés mosásálló is. Konyhasó és a rák sugárkezelése Amerikai kutatók kísérle­tei szerint, ha vad Esche­richia coli baktériumokat konyhasó vizes oldatában igen nagy sugárzásnak tették ki, mintegy 60 százalékuk túlélte a besugárzást. Ha az emlős állatok sejtjei is ha­sonlóan viselkednek, a jelen­ség esetleg felhasználható lesz arra, hogy a rák sugár- kezelésekor az egészséges sejteket megvédje. Dörmögö halak Érzékeny hangrözítő be­rendezések segítségével ma már egyértelműen igazolt tény, hogy a víz színe alatt folyó élet sem teljesen csen­des. A külvilágból a vízbe jutó és ott tovaterjedő rezgé­seken kívül egyes vízi szer­vezetek saját hangot is hal­latnak. F. Schaller bécsi professzor újabban az Ama- sonas vizeiben élő halak kö­zött talált olyanokat, ame­lyek dörmögő hangot adnak. Ezek közül négy halfajt vizs­gált tüzetesebben, keresve a hangadás mechanizmusát és indítékát. A vizsgált négy halfaj kö­zül három a pontylazacok, egy pedig a sügéralakúak egyik különös családjához tartozik. E halaknál az ívás időszakának kezdetére az úszóhólyagon vagy annak közvetlen közelében egy spe­ciális izomzat fejlődik ki. Színe a szokásos halizomzat színénél vörösebb, vérerekkel gazdagon behálózott. Az izom mikroszkópos szerkeze­te, a benne levő elemi össze­húzódó rostocskák sűrűsége és finomsága alapján nagy­teljesítményű, különlegesen „gyors” izomösszehúzódásra képes képződményről van szó: mp-ként több mint száz összehúzódást végez, s ezál­tal morgó hangot hallat (nyilván az úszóhólyag köz­reműködésével). Ez a hang műszer nélkül is hallható. Bár etológiái bizonyíték még kevés áll rendelkezésre, még­is biztosra vehető, , hogy e halfajoknál a hímek dörmö­gő hangjának a szexuális kö­zeledésben van elsődleges szerepe. Poliuretón beton Az angol I. C. I. cég „Ucre- ta” márkanéven olyan poliu- retán betont hozott forga­lomba, ami egyesíti magá­ban a poliuretán és a beton kedvező tulajdonságait, amennyiben egyaránt kiváló a kopás- és vegyszerállósága. E mellett gyorsan is szilárdul meg. Az új anyagot elsősor­ban a különféle ipari üzemek padlózatának készítésére ajánlják. Madarak testhőmérséklete A madarak közismerten állandó hőmérsékletű álla­tok, belső hőregulációjuk függetleníti szervezetüket a külső hőmérséklet változá­saitól. A testhőmérséklet azonban javarészt az anyag­csere intenzitásának függvé­nye, amit az oxigénfogyasz­tással lehet számszerűen mérni. A madarait egy rfsze költöző, másik része helyben maradó. Davidov szovjet tu­dós arra volt kíváncsi, van-e különbség a testhőmérséklet és oxigénfogyasztás tekinte­tében a különböző nagyságé költöző és nem költöző között. ____J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents