Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-11 / 109. szám
I n SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. május ti. ! > . *’ t < í >Y *felszabadítók nyomán.. .* — szovjet katonafiatalok Szolnokon, a Felszabadulási emlékmű előtt Fotó: Tabák Lajos Szívet melengetőn Mii kér — mit vár egymástól ? A modern nagyüzem és az iskola „Felesegemneki Majd divtaidban meg-meglátogatlak mint messzi vendég, kit senki se várt. Ne hadd, hogy kinn az úton ácsorogjak — az ajtót be ne zárd! Belépek hozzád, csöndben lefele p- sem, s csak nézlek, nézlek a homályon át. És mikor édes arcoddal beteltem, megcsókollak és úgy megyek tovább.” A közönség mély csendben 1 hallgatta a férfit, ki e sorokat mondta. ... és megszólalt egy csengő leányhang: „Kedves Szüleimü Ha a mennybolt papír volna, ha minden tenger tinta volna, akkor sem írhatnom le szenvedéseimet és mindazt, amit magam körül látok.. Szavak, — prózába, versbe ölelkező sorok, amelyeket olv mély átéléssel, szívvel, fiatalok' szólaltattak meg péntek este Szolnokon, a Ságvári Endre megyei Művelődési Központ színpadán — búcsúlevelek voltak. Azok rótták papírra életük utolsó perceiben e szavakat, akiket a fasizmus elleni harcuk miatt kivégeztek. Köztük Vapcerov bolgár munkásköltőt, egy névtelen galíciai parasztfiút. Ök is ahhoz az ötven millióhoz tartoznak, akiket a halainak adott a fasizmus. E levelek üzenetek voltak és különösen mély értelmet kaptak május 9-én, a Győzelem napján, amikor a szolnoki ünnepségen alig egy órás műsor hangzott el száz- nyolcvan szereplővel. Fiatalok adták elő az SZMT kulturális bizottsága által ösz- szeállított színvonalas dokumentumműsort. Keresztmetszetét a szocialista országok 30 éves fejlődésének — a küzdelemnek, melyet szabadságunkért vívtak. Mindezt versben, prózában, dalban — nagyszerűen ötvözve. A Szovjetunióról a martfűi cipőgyár-, Bulgáriáról a törökszentmiklósi baromfifeldolgozó-, Csehszlovákiáról a túrkevei AFIT-, Jugoszláviáról a jászberényi Hűtőgépgyár-, Lengyelországról a kisújszállási Férfi Fehérneműgyár-, Magyarországról a mezőtúri Tégla és Cserépipari Vállalat-, az NDK-ról a karcagi Városgazdálkodási Vállalat-, Romániáról a szolnoki Papírgyár brigádja ,,vallott” szívet melengetőén, elgondolkodtatóan. Műsorukat nagyszerűen egészítette ki a Bartók Béla kamarakórus lírai finomságú éneke, a Járműjavító férfi karának zengő dalolása, a Kassai úti általános iskola úttörőkórusának vidám, önfeledt éneklése Buday Péter vezényletével. Harminc éve a béke és barátság útján, ez volt a műsor címe. Aki valaha készült nyilvános szereplésre, tudja: mennyi munka, fáradtság, izgalom előz meg egy-egy produkciót, amelyért az igazi fizetés a közönség tapsa, együtt lélegzése, élése a szereplőkkel. Ezen a péntek estén is így volt. A lelkes közönség együtt élte át a szereplőkkel e röpke óra alatta háború sok borzalmát, az újjászületés, a szocialista haza építésének örömét, és együtt énekelte a műsor vé- g.n a szereplőkkel: a párttal, a néppel egy az utunk! A szereplők nem voltak hivatásos művészek. Munkások, tisztviselők, szocialista brigádtagok voltak, akik munkájuk mellett készültek az előadásra. Az előadásra, amely gazdagabbá tette valamennyi nézőjét. V. Y. B tanya Sok minden elhangzott akkoriban. Hogy így, hogy úgy, útban van ez a tanya, költözzenek be Józsi bácsi a városba; tudja mibe kerül nekünk, hogy a John Deere traktor kerülgeti ezt a vályograkást? Egy szó mint száz: az öregék bepakoltak a lányukhoz a városba, habár rosszat sejtettek, mert a ve- jük nem szenvedhette őket. Dehát majd lesz valahogy, morfondíroztak, és mivel alapító tagjai voltak a sző-- vetkezetnek, még olyasmit is mondtak, hogy első a közérdek, értik ők az idők szavát. A lánctalpas erőgép pedig nekirugaszkodott a kis tanyának, recsegtek-ropogtak, dűltek a falak. Hanem valami sürgős dolguk akadhatott, mert elment a gép idejekorán; még egykét közfal félig lebontva árválkodott, a fehér búboskemence pedig teljesen ép volt. Ennek már néhány éve. A kemence vasajtaját csapkodta a szél, varjak napoztak a kemence tetején, egy-egy kóbormacska is meg-meglakta a búbost, ha cudar volt az idő. A John Deere traktor pedig továbbra is kerülgette a romot, de erről már senki sem beszélt. Egy kis süvöl- venv akácfa is felcseperedett kjzben, valahogy túlélte a bontást, emlékezett az akkori beszédekre. Nem állhatta tovább ezt a tétlenséget, ha támadt egy kis szél, tíz körömmel esett.neki a sárvakolatnak. Néha jártak arra emberek, csóválták a fejüket, ejnye-ejnye, a kis szorgoskodó.. . Sajnos elég ritkán van szél, kesergett a kis akácfa, így lassan haladok a bontással. .. E L. Társadalmunk szocialista továbbfejlődésének különösen fontos feltétele a dolgozók, mindenekelőtt a munkások általános műveltségének emelése, szakmai képzésének és továbbképzésének a társadalmi, politikai, gazdasági átalakulással összhangban történő, állandó, folyamatos javítása, tökéletesítése. Ez mindnyájunk közös érdeke, tehát közös feladat is. Az üzemek és iskolák kapcsolatának e közös érdeken alapuló szükségét ma már országszerte felismerik. Különösen a szakképző intézményekkel, szakmunkásképző iskolákkal, szakközépiskolákkal való intenzív munkakapcsolat fejlődött erőteljesen. Ez teljesen érthető, hiszen az üzemék tényleges szakmai utánpótlása bázisának ezek az intézmények tekinthetők. A kapcsolattartás tehát ezekkel az intézményekkel az üzemek mindenkori létkérdése. A Hűtőgépgyár a különböző szakképzési célokra, a szakmai továbbképzés céljaira és az erre való ösztönzésre, kulturális és sportcélokra milliós összegeket fordít. De pénzben nem fejezhető ki ennek társadalmi hatása, illetve értéke. „Szocialista módon dolgozni, tanulni és élni” a szakmai műveltség gyarapításán kívül az „élni tudáshoz” az általános kultúráltsági színvonal emelését is igényli. Ezért van nagy jelentősége a felnőttoktatásoknak és benne az iskolák szerepének. E tevékenység „alapozás” az „élni tudáshoz”, a magasabb, szocialista kultúra befogadásához. E téren kapcsolódik leginkább az iskolai és köz- művelődési tevékenység egymáshoz. Anélkül, hogy bele kívánnék szólni nevelési-oktatási ' szakmai kérdésekbe, röviden arra térnék ki, hogy egy ilyen szocialista nagyüzem, mint a Hűtőgépgyár mit kap, mit vár, és mit ad a fenti elvárásokhoz. Először is képzett, világos fejű, dinamikus adottságokkal rendelkező ifjúságot kapott az elmúlt években. Az énekkari kultúra, az üzemi rendezvények kultúrműsorai, a hangversenyek, az ifjúsági, szakmai és kulturális vetélkedők, a rádiós és televíziós szereplések sora mind ezt igazolja. Szakmunkások, technikusok, mérnökök, közgazdászok és egyéb felsőfokú képesítettek sora képviseli magas szinten itthon és az országhatárainkon túl is a Hűtőgépgyár, illetve a maA Vöröskeresztes Világ- nao alkalmából tegnap délelőtt Szolnokon, a MÉSZÖV székházban tartott ünnepséget a Vöröskereszt Szolnok megyei Szervezete A 10 órakor kezdődő rendezvényen a Bartók Béla kamarakórus műsorral köszöntötte az ünnepség résztvevőit. Az énekszámok elhangzása után dr. Leilei Gábor, a Vöröskereszt megyei Szervezetének elnöke üdvözölte a meghívott vendégeket, a kiváló munkát végző vöröskeresztes aktivistákat, az elnökségben helyetfoglaló dr. Pinczés Lászlót, a Vöröskereszt Országos Vezetőségének tagját, a Hajdú-Bihar megyei kórház igazgató-főorvosát. Majd a Vöröskeresztes Világnap jelentőségét méltatva nyitotta meg az ünnepséget, egyben felkérte Magyar Gyulát, a Vöröskereszt megyei titkárát köszöntő beszédének megtartására. Magyar Gyula előadásában a Magyar Vöröskereszt 30 éves fejlődéséről szólt. A megtett út egy-egy kiemelgyar népgazdaság érdekeit. Nem sorolom tovább a kisugárzás eseteit, ehelyett inkább azt kell kiemelni, hogy az iskola azzal tesz elsősorban jó szolgálatot — természetesen nem az órarend merev rácsa mögé bújva, — ha a tudományos technikai forradalom századának képez, illetve nevel olyan fiatalokat, akik számára a korszerű műveltség nem holt Ismeret- halmazt, hanem aktív állapotot jelent, akikben a műveltség nem a jóllakottság, hanem az éhség érzetét kelti, akiknek az iskola nem valami védett kultúrpalotát, hanem olyan edzőtábort jelent, ahol az elkövetkezendő évtizedek szellemi versenyére is fel kell készülni. S itt vagyunk a második kérdésnél: az eddigiekhez képest mit vár még a korszerű termelés az iskolától, mint művelődéspolitikai bázistól. Nagyon jól tudora és ismerem, hogy ez komplexebb kérdés, mint sem hogy „kapásból” lehetne válaszolni rá, de ha a szocialista gazdálkodás fejlődésének ütemét, vagy a gazdasági világversenyt nézzük, el kell jutnunk arra a következtetésre, hogy nem tűrhet halasztást az oktatás forradalmi átalakítása. Csak az egyre sürgetőbb társadalmi szükségletre szeretnénk most rámutatni, elsősorban a középfokú oktatás egy-két problémáját megemlítve. Bármilyen furcsán is hangzik, elsősorban a nyelvtudást említem, beleértve' az anyanyelvi kultúrát és az idegen nyelv tudását. Nem lehet .jó szakember, jó vezető meg különösen nem, aki nem rendelkezik magas nyelvi kultúrával. mert sem termelési, sem pedig társadalmi feladatokra nem tudja meggyőző erővel ambicionálni munkatársait, beosztottjait. Nem érződik eléggé, hogy a nyelvi nevelés bizonyos szempontból az összes többi nevelési terület alapja. Az intenzív külkereskedelmi és ipari kapcsolatok már a kvalifikáltabb szakmunkásképzés szintjén szükségessé tennék legalább egy világnyelv ismeretét. A Hűtőgépgyár gyakorlatában volt már rá példa, hogy egy fontos külhoni feladat elvégzésére több szakmunkást, nyelvi tanfolyamon kellett előkészíteni. Van olyan távlati célkitűzés, hogy a gimnáziumi érettségivel • olyan szintű orosz nyelvtudásra kell szert tenni, mint a jelenlegi középfokú állami nyelvvizsga szint. Ezt a célkitűzést időKitüntetéseket adtak át kedő eseményére emlékezve mutatta be a Vöröskereszt nagyszerű eredményeit. — A Magyar Vöröskereszt 1959-ben tartotta első kongresszusát — mondta — ebben az időben mindössze 200 ezer tagot számlált. Ma már országosan több mint 11 ezer helyi szervezetben. 865 ezer Vöröskeresztes tag nyújt segítséget a lakosság egészség- védelmét szolgáló feladatok megoldásában: Szolnok megyében is az országoshoz hasonló fejlődés tapasztalható. Jelenleg a vöröskeresztes tagok száma meghaladja a 40 ezret. A 30 éves fejlődés eredményeinek ismertetése után a Vöröskeresztes Világnap, a Vöröskeresztes Világszervezet tevékenységének jelentőségéről beszélt az előadó. Magyar Gyula beszéde után kitüntetések átadására került sor. A Magyar Vörösgének kitüntetéseit dr. Pinczés László adta át. Kiemelkedő vöröskeresztes munkájának elismeréséül ben előbbre kellene hozni, s megtoldani azzal, hogy kijelölt iskolákban ugyanezt a szintet el kell érni egy szabadon választott nyugati nyelvből is. Dinamikusabb műszaki és matematikai oktatásra van és lesz szükség, hisz e téren az ismeretek tízévenként duplázódnak. A világon több tízezer tudományos , folyóirat közli folyamatosan az új eredményeket. Az elektronikus számítóközpontok, a gépi adatfeldolgozás, a program- vezérlésű elektronikus szerszámgépek és még sok-sok technikai és technológiai „csoda” kényszerít bennünket ■ erre. Magától értetődik, hogy nem szakbarbárokra lesz szükség. Az ütem mindinkább gyorsul, az idő tehát sürget... Felmerül persze, hogy a népgazdaság anyagi lehetőségei végesek, a vázolt igények megvalósításához pedig végtelen sok ‘pénz kellene. Ezzel eljutottunk a harmadik kérdéshez: mit tud közvetlenül segíteni a termelő üzem? Remélhetőleg nem tűnik hivalkodásnak a kijelentés, hogy ez alapvető politikai kérdés. Nem kegy az üzemek .részéről az anyagi támogatás, hanem kötelesség, mert az oktatás fejlesztése közügy. Gyárunkban kialakult az a szemlélet, hogy társadalmilag a leghasznosabb hely a közoktatás, ahová érdemes és kell pénzt fordítani, és nvugodt lelkiismerettel vállalom a „bűnrészességet” e Szemlélet kialakításában. Természetesen ez a támogatás legyen célszerű, indokolt és az irányító tanácsi szervekkel összehangolt. Csak egv-rkét kiragadott példa, hogy milyen területeken realizálódott ez a szemlélet: az óvodák építése, támogatása, általános iskolák műhelytermeinek építése és felszerelése. Közéoiskolákúan: fizikai, matematikai, kémiai, .biológiai szaktantermek berendezése, felszerelése, szakkörök, nyelvtanfolyamok finanszírozása. könyvtárak berendezése, könyvbeszerzés. Ösztöndíjakat adtunk: ’ ipari tanulóknak, középiskolásoknak és egyetemistáknak egyaránt. He tűnjék szerénytelenségnek, ha megjegyzem, hogy a Hűtőgépgyár példája sajnos még nem általános jelenség. Ma még nem az, de remélem, hogy hamarosan azzá lesz. Gorjanc Ignác a jászberényi Hűtőgépgyár vezérigazgatója Molnár Dezsőt, az MSZMP szolnoki járási Bizottsága propaganda és művelődésügyi osztályának vezetőjét, dr. Ferenczi Györgyöt, az új- szászi tbc gondozóintézet főorvosát. Brezvai Istvánnét, a szolnoki vöröskeresztes szervezet elnökét, dr. Dósa Bé- lánét, a szolnoki vöröskeresztes szervezet munkatársát, Ozsváth Andrást, a kunszentmártoni nagyközségi tanács művelődésügyi osztályának tanulmányi felügyelőjét a Vöröskeresztes munkáért érdemérem arany fokozatával tüntették ki. A Vöröskeresztes érdemérem ezüstfokozatát hatan, bronzfokozatát tízen vehették át. Az önkéntes ■ véradómozgalom érdekében kifejtett eredményes tevékenységért a Magyar Vöröskereszt Országos Vezetőségének. dicsérő oklevelét 18 munkahelyi kollektíva kapta meg. A kiváló véradószervező és véradó kitüntetés arany és ezüst fokozatában 39-en részesültek a tegnapi ünnepségen. Vöröskeresztes Világnap
