Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-11 / 109. szám
1915.’ má^us 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Megjelentéi Szovjet- Irodalom májusi száma 4, A Szovjet Irodalom most »megjelent májusi számának i: 'tartalmából kiemelkedik a 70 éves Solohov üdvözlése. , A magyar irodalom élvona- ;< lába tartozó — Illés Endre, .Fekete Gyula, Makai Imre, /.‘Sánta Ferenc, Héra Zoltán, / Simon István, Galambos La- f jós, Sükösd Mihály és Czine Mihály — köszöntik az idős, | álő-klasszikust, a Nobel- és jLenin-díjas írót. Érdekes olvasmánynak '»/'ígérkezik az örmény szép- ■I próza jeles képviselője Grant IMatevoszjan kisregénye, a ÍBivalytehén. Vaszil Bikov belorusz író “ Farkascsorda című kisregé- ínyének második része, és a imagyar olvasóközönség szá- imára eddig kevébé ismert •író, Jevgenyij Noszov elbe- t szélései is e számban olvas- ' haJrók. 1 A közös dolgaink rovat"han Apró Antal, a Magyar— ? Szovjet Baráti Társaság elnökének és Pjotr Fedosze- .jjev, a Szovjet—Magyar Balra ti Társaság elnökének cik- ■kei hívják fel figyelmünket néhány, mindkét országot v érintő kérdésre. A Két nyelven rovatban Valentyin Beresztov és Ju- ífij Kuranov elbeszélései olvashatók Galvács Adél for- • tiltásában. Robert Merle, a világhírű baloldali francia író és Kajszin Kulijev, a balkán népcsoport költőjének izgalmas levélváltását teszi közzé a folyóirat. Viktor Tyomin — Solohovot és szülőfaluját ábrázoló — fényképei illusztrálják a lap májusi számát. Gazdag kritikai anyag, valamint a legfrissebb szovjet könyvtermés recenziói egészítik ki a folyóirat második, májusi számának anyagát. „Csata” az éterben Érdekes verseny színhelye lesz csütörtökön este fél nyolctól a törökszentmiklósi városi művelődési központ, — és az éter, a Magyar Rádió jóvoltából. Ekkor rendezik ugyanis a népszerű Hangtárlat című műsor adását. A műsorsorozatban huszonegy művelődési otthon csapata áll a mikrofon elé, ezúttal Szolnok, Csongrád és Békés megye versenyzői. A rádió hangdokumentációja több 400 ezer perc értékes hanganyagot őriz. Többségében a felszabadulás utáni magyar társadalmi, politikai és művészeti élet emlékei ezek, de igen jelentős a két világháború közti hangdokumentáció is. A hangtárlatban közreadott anyagok alapján a játékosoknak fel kell ismerniük pl. a beszélő személyét, az eseményt, az ezzel összefüggő történelmi, politikai tényeket, vagy ismert zenei részleteket, külföldről hazánkba látogatott jeles embereket, zenei műfajt, verset, színdarabot, stb. Szinte az elmúlt 50 esztendő magyar történelme szólal meg ezekről a hangszalagokról. A játék tehát „hangos történelem”, amelyre felkészülni, közvetlenül előtanulmányokat folytatni. szinte nem is lehet. A kultúrtörténeti vetélkedőt a Kulturális Minisztériummal és á Szakszervezetek Országos Tanácsával közösen szervezi a rádió. Jó szereplést, Szolnok megye! " - ti Szárnyra kel egy évfolyam Heti jegyzeteink Zsúfolt vonatok, utazó gyerekek Amikor a pályaudvari hangosbemondó elrecsegi, hogy távolsági vonat érkezik az ennyi és ennyedik vágányra, a sínpár mellett mozdulatlanul várakozók közül elsőként a kisgyermeküket karjukon cipelő kismamák, vagy „ügyeletes kispapák” lépnek közelebb, nyugtalanul leskelődnek, vajon merre szánjanak fel, hol van kevesebb utas, hol remélhetnek könnyen megkapható ülőhelyet. Aztán a nagy tülekedésben valahogy mindig félresodródnak egy-tegy ajtóra tapadt embertfürttől, s rohannak a másikhoz. Jobb esetben (rendszerint a nők) előre engedik a felszállni igyekvő kis családot — de ha nem, akkor várnak. Sajnos nem egyszeri eset, s nem egyedüli az sem, hogy a felszálló szülök az izgő-mozgó csöppséggel egyensúlyozva vándorolnak fülkétől fülkéig, érdeklődve szabad hely után, s bentről részvétteli pillantásokat és udvarias elutasításokat kapnak. Nincs hely, ők is látják, hisz mindegyiken ülnek, s nem állíthatnak fel senkit. Pedig lehetne. Még tábla is jelzi, hogy számukra jogosan fenntartott helyek vannak a vonaton. Vagy a „terhesanyáknak, kisgyermekkel utazóknak” felirat ölében gyermeket tartó, vagy stilizált nőalak alumíniumba vésett, nyomtatott szövege, képe figyelmeztet a kisgyermekes családok iránti kötelességünkre. Sajnos jórészt hasztalan. Ha a táblát nem dekorációként, hanem 'tartalmának megfelelően tisztelnénk, jogosulatlanul le sem volna szabad ülnünk az általuk védett helyre, nemhogy az átadást fontolgatni. De szép , is lenne ez — ami más országban régen betartott íratlan szabály! S talán egy idő múlva már mindehhez tábla sem kellene figyelmeztetőnek. Tehát legyünk udvariasabbak, s akkor minden megoldódik? Jó! Az udvariasság sosem árt, de ez még kevés. A hétvégi „családlátogató” vonatok zsúfoltak, s hála népesedéspolitikánknak, egyre több kisgyermek is utazik rajta. A kiscsaládok ülőhelygondjainak megoldását nem bízhatjuk csupán az emberek jóindulatára. Szükség lenne ismét az évekkel ezelőtt megszüntetett gyermekkocsik beállítására. Legyen tehát gyermekkocsi!. Lesz. Ha nem is a régi módon (a mozdony után), ha nem is egész kocsikat, csak fülkéket jelölnek ki, mindegy. A több gyereknek több hely kell. Ezért várjuk bizakodva a MÄV Vezérigazgatóság sajtófőnökének közlése szerint az új menetrendben „egyes vonatok egyes járatain” újra beállítandó gyermekkocsikat, reméljük a megyében is lesznek ilyen „egyes” járatok. I. Za. Plusz egy nő Első sor: a meghívott politikai, társadalmi vezetők, a kitüntetett vállalatok igazgatói, szám szerint (és név szerint) tizenketten . — plusz egy nődolgozó (név nélkül). Második sor: A további meghívottak, szám szerint (és név szerint) tizenhármán — plusz egy nődolgozó (név nélkül). Harmadik sor: a meghívottak, szám szerint (és név szerint) kilencen — plusz egy nődolgozó (név nélkül). A névsort, hogy ne tévedjen a tudósító az ünnepség után kértem el a protokoll ügyekkel megbízott dolgozótól. Szép ünnepség volt. A szónok szólt az eredményekről, arról is, hogy (de szerencsétlen, a lényeget ki sem fejező szóösszetétel!)... nőpolitikái határozat... végrehajtása ... segíteni... elismerni a nők... Szóval a nők. A plusz három névtelen (legalábbis a protokoll- listában névtelen) nő az elnökség soraiban bizonyára büszkén hallgatta, mi mindent tettek értük. Lám még az elnökségbe is — sok-sok férfi közé — lám, még ide is beültették őket. Nagy dolog az emancipáció. Nagy dolog, hogy van nőpolitikái határozat... meg végrehajtása ... Még akkor is, ha néha ez a „végrehajtás” formálisra sikerül. T. P. o Ballagás, virágözön, ködfátyolos szemek, csillanó remények. Itt, a mezőtúri mezőgazdasági gépészeti főiskolán önbizalmat adó bizonyosság is, hiszen a most végző üzemmérnökök dúskálhatnak a kínálkozó lehetőségek között. Szabolcstól Somogyig tárt karokkal várják őket. Nem csoda hát, ha három napig áll a bál. Csütörtökön kezdődött, mára virradóra ffejeződött be. Csütörtökön ott tolongott a város a vidám ballagáson. Megcsodálta a közönség a lóvontatta traktort, amely híven bizonyította: akármilyen fránya műszaki hiba nem fog ki egy leleményes szakemberen, nem hiába okították Mezőtúron. Gyönyörködtek a fehérruhás szüzek csoportjában. A makulátlanok közé azok kerültek, akik erényeik csorbítása nélkül úsztak meg minden vizsgát. Mint jó vőfély a lakodalomba, a végzősök egyik csoportja zenekarral hívogatta már előre a népet a vidám ballagásra. Az egyik maszek almával traktálta őket. Szerenádot kapott cserébe. A városi pártbizottság első titkára a főtéren köszöntötte őket, a tanácselnök szalagot kötött zászlójukra. Magáénak vallja őket Mezőtúr. Nemcsak a szakemberek meglehetősen nagy hiánya, hanem a mezőtúri főiskola jó híre miatt is nagy a végzősök lehetősége. A hallgatók diákköri dolgozataikkal részt vettek például a XII. Országos Tudományos Diákköri Konferencián. Sopronban az éleliTüszergazdgsági és fagazdasági szekcióban Skultéti Béla és Kerepeszki István tavaly végzett üzemmérnök második helyezést ért el. Budapesten, a Műszaki Egyetemen megtartott társadalomtudományi szekcióban szereplő dolgozatukért Saár László és Szicsek Ádám má- doséves hallgatók az oktatásügyi miniszter fődíját kapták. Ügy látszik, nem igazodnak a hallgatók ahhoz a diák-filozófiához, miszerint: „Aki sokat tanul, az sokat tud. Aki sokat tud, sokat felejt. Aki sokat felejt, keveset tud. Aki keveset tanul, keveset tud. Aki keveset tud, keveset felejt. Aki keveset felejt, az sokat tud.” o Bereczk József a Somogy megyei Csákányból került Mezőtúrra. Mint a többi végzős hallgató, ő is a főiskola emblémájával díszített nyakkendőt viseli. — Hogy kerültem Mezőtúrra? Nem bíztam abban, hogy meg tudom állni a helyem a főiskolán. Ez még akkor felsőfokú technikum volt, azért jelentkeztem ide. Pe- chemre, — most már ugyan örömömre, főiskola lett ez is. Egy hónap múlva állam- vizsgázik az az évfolyam, amelyik a főiskolai rang kivívásakor kezdett Mezőtúron. Bereczk József gondolatban már ott tart. — Szülőfalum szomszédjában kezdek. Egyéves szerződést kötöttem az ottani termelőszövetkezettel. Később haza szeretnék menni. Apám a saját falumban traktoros, várnak haza. Mégis úgy gondolom, hogy a gyakorlat idegenben hasznosabb. Meg őszintén szólva, van egy kis félsz is. Ezért nem tudom a kezdést otthon elképzelni. — Milyen munka várja? — Ezernyi féle. A szövetkezet gépállománya korszerűtlen, elavult a karbantartás. Több mint egymillió forintot fordítottak például 22 erőgép javítására. Ezen szeretnék változtatni. A végzősök között egy szem lány van, Szűcs Zsuzsa. Szekszárdról került Mezőtúrra. Azt mondják az évfolyamtársak, hogy NDK-beli útjukon pótolhatatlan volt. Olyan paprikáskrumplit főzött, hogy megnyalták utána az ujjúkat. Nem tudtak megbarátkozni az ottani ételekkel. — Persze, más a főzés és más a szakma. Mi vonzotta a mezőgazdasági gépészeti főiskolára? — Műszaki szakközépiskolában végeztem, az osztály- főnököm tanácsára jelentkeztem ide. — S nem bánta meg? — Először szokatlan volt hetvenegynébány fiú között egyedül lenni, de aztán megszoktam. — S a jövő? — A hőgyészi téeszbe megyek. Szerződésem van velük. Ott voltam szakmai gyakorlaton, sokat tanultam tőlük, jól éreztem köztük magamat. — Milyen fizetéssel kezd? — Kétezerhatszázzal. Czapkó Gábor Szolnokról került a főiskolára. A gépipari technikumi oktatás az ő érettségijükkel fejeződött be. Mezőtúron velük kezdődött a főiskolai képzés. — Tervei? — A vízügynél kezdek, de csak két hónapra tervezek. Ősszel a BM tartalékos tiszti tanfolyamára megyek. Aztán majd meglátjuk ... Még ilyenkor, a derűs percekben is a munka dominál. Pénteken délelőtt például szakmai nyílt napot rendeztek, melyen Szolnok megye mezőgazdaságának helyzete és a feilesztési el- kéozelések című előadás mellett színvonalas hallgatói korreferátumok hangzottak el a húshasznosítási szarvac- marhatelen műszaki-ökonómiai vizsgálatáról, a K—700- as traktor üzemi vizsgálatáról, valamint a karbantartási és javítási tervek felülvizsgálatáról. Az ilyen nyílt naook arról adnak tanúbizonyságot,, hogy színvonalas képzést valósítottak meg a mezőtúri főiskolán. a gyakorlati feladatok megoldására, a fejlett technika alkalmazására képes szakembereket bocsájla- nak szárnyra. Áz intézet emblémája díszíti a végzősök aranygyűrűjét is. Átlagára 2300 forint. Megemlíteni csupán azért érdemes, mert a mezőgazdasági munkából adódott. Tessék csak számolni: hetvenhét nappali tagozatos, tíz levelező hallgató s huszonhat kiegészítő kéozős államvizsgázik most. (Ez utóbbiak akkor végeztek, amikor még felsőfokú technikum volt az intézet.) Dr. Patkós István, a főiskola igazgatója csapra ver egy hordót. Mindegyik végzős előtt az 1975-ös évszámmal díszített kupa. Az igazgató tiszte megállapítani, hogy jó-e a bor, mert „rangot jelent a gépész gyűrű, rangos borral kell avatni”. Azzal is avatják. A kupába dobják a gyűrűt, vörös bort öntenek rá, úgy isz- szák. S aztán felcsendül, betölti a termet a gépész induló: Mert az ember másért él, Ez a legszebb életcél. Június 18-án kezdődik az államvizsga. Azután lehet bizonyítani a gépész induló igazát. Simon Béla J ártában-keltében az ember kisgyermekek csoportja mellett halad el, akik utánozhatatlan bájjal kántálnak a tavaszról: Ébredj, új tavasz, jégtörő, sugaras. gallyat gombositó, rügyet rojtosítá, mindenféle madarakat víg versre tanítói Hallgatja az ember, homlokán simulnak a ráncok és már húzná is a nyúlcipöit, hogy a városból, a négy fal börtönéből rohanjon a határba. És ha már ngegy, miért ne vinné magával idén Kossuth-díjássá lett költőnk, .Csanádi Imre könyvét is, amiből a gyerekek, is verseltek? És akkor irány a határ, a karcagi, a kisújszállási. Micsoda borostát növesztett a táj arca, csodálkozunk el a búzavetést látva. Amott, jó messze műtrágvaszórő gépek porozzák a legelőt. Mint valami hatalmas, szorgalmas hangyák, lánctalpas gépek húzzák az ekét konokul a rizsföldeken. A kertészek gyümölcsfáin virággá robbantak a rügyek, Csodák szirmok pilinkéznek mint a hóesés, Fácánkakas ékeskedik, kegyeskedik az erdősávok szélén... A terméSíet csodáit, megirigyelvén', miért ne tehetne csodát a könyv is? Csak úgy csattan, úgy vágja föl fedelét, s már mulatja is az idevágó pasz- szust: füzvesszó sárgul tündökölve, zöldül a nyárfák gyönge bőre, parja mögött topog vakon gerle a rügyes gallyakon, kisétál délcegen, avas vád közül, a fácánkakas, jércéfe meg, szerelmesen, követi engedelmesen,„ Csodákat emlegettünk? Joggal, hiszen a tavasz, a költészet: csoda. Morfondírozásaink közben haladunk, bolyongunk a Kunságban, s ráismerünk — csodálkozunk egv-egy részre: nahát, micsoda gyönyörű repce virágzói itt, auui ősszel a víz perelte ősi jussát, elöntvén a földeket,. Itt már el van árasztva a rizs, pedig ősszel volt itt sár olyan, hogy elmerült benne az ember, amíg csak kétágú. És ime, bársonyosán fodrozódik a búza, az új ke- riyémekvaló, dugja csöppnyi orrát a kukorica, bibéjét már ökqlbeszorította a cseres?- nyevirág mutogatva duzzadó nedveit .. . Tehát menet rendszerűén mivel! csodáit a tavasz, pompázik a május. Az ember gyönyörködik, hajlong a földeken, rázatja magát a gépeken, irányítja a víz útját szerényen, és talán bent, mélyen tudja, hogy az igazi csodát ismét csak ö követte eL Körmendi Lajos A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum aulájában megnyílt „A nagy győzelem” című kiállítás, amelyet a Szovjetunió Állami Forradalmi Múzeuma és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság közreműködésével rendeztek a győzelem 30, évfordulója alkalmából