Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-06 / 104. szám

1975. májús 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLÁP 3 Guszman József emlékülés Bőr-nem (beteggyógyász szakorvosok Szolnokon n XI. kongresszus mércéjével Hol és hová tartanak az állami fuzdasigok? Tegnap délelőtt Szolnokon, a városi tanács dísztermében újabb jubileumi e/jményre került sor. Az Egészségügyi Minisztérium Országos Bőr-, Nemikórtani Intézete és a „Guszman Jt'/sef” megyei Bőr-, Nemi beteggondozó In­tézet rendezésében emlék­ülést tartottak a magyar dermato-venerológia (bőr- és nemikórtan) kiemelkedő egyénisége, Guszman József professzor születésének szá­zadik évfordulója alkalmá­ból. A jubileumi emlékülés elnökségében a város és a megye egészségügyi vezetői mellett megjelent Sándor László, az MSZMP Szolnok városi Bizottságának első titkára. A Szolnok városi Tanács nevében Kukri Béla tanács­elnök üdvözölte az emlék­ülés résztvevőit, kórházi, gondozóintézeti orvosokat, vezetőket, akik az ország kü­lönböző helységeiből érkez­tek a 900 éves megyeszék­helyre. A megyei bőr-, nemibeteg­gondozó intézet névadójáról Guszman professzorról dr. Károlyi István kandidátus az egykori tanítvány és munka­társ emlékezett meg meleg szavakkal, kiemelve annak az úttörőmunkának jelentő­ségét, amelyet a nemibeteg­ségek, a szifilisz gyógyítá­sára általa kidolgozott kli­nikai módszerek nem is a bőr-, nemibeteggondozói szakorvosi munka legfonto­sabb gyógymódjai. A megemlékezés után dr. Király Kálmán egyetemi ta­nár, az Országos Bőr-, Ne- mikórtani Intézet igazgatója tartott előadást „A bőr-, ne­mibeteggondozás múltja, je­lene és jövője” címmel. Király professzor, aki az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemibetegssgekkel foglalkozó osztályának ve­zetője volt 1972—73-ban, s jelenleg is tagja a veneroló- giai osztálynak, nyilatkozott lapunknak a nemibetegsé­gekkel kapcsolatos tapaszta­latairól. — Amint a mai előadásból is kitűnt, Magyarországon az ötvenes évek végéig jelen­tősen visszaszorultak a ne­mibetegségek, viszont a hat­vanas évektől kezdődően is­mét növekszik a megbetege­dések száma. Pillanatnyilag hazánkban a leggyakoribb járványos betegség a kanya­ró, s utána következik a go­norrhoea. Bármennyire nem akarjuk tudomásul venni, s álszemé­remmel „titkos” betegség­nek tekintjük, terjednek a nemibetegségek. Ezek felde­rítését, eredményes kezelését nagy mértékben akadályozza a tudatlanság, pontosabban az egészségügyi tájékozatlan­ság. A fertőzöttek gyakran nem is tudják magukról, hogy betegek. Nem ismerik a tüneteket. Mindezek meg­ismertetése, a még meglevő maradi szemléletmód leküz­dése, qs az egészséges élet­módra nevelés sürgős fel­adat. és fontos társadalmi kötelesség. Éppen ezért üdvözlöm örömmel a hazánkban most kísérlet alatt álló új iskolai tantárgyat, a családi életre nevelést, amely — reméljük hamarosan — segít megvál­toztatni a jelenleg még kon­zervatív közvéleményt — a „titkos” betegségek leküzdé­se érdekében is. I. Zs. Megkezdődött a Magyár Tudományss akadémia iubiiein közgyűlése Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy tisztelettel kö­szöntsem a megalapításának 150. évfordulóját ünneplő Ma­gyar Tudományos Akadémiát és tolmácsoljam a Magyar Szocialista Munkáspárt üdvözletét és jókívánságait. A Magyar Tudományos Akadémia megalapítása olyan korszakban történt, amikor a történelem a polgári átala­kulás feladatait tűzte napirendre, s amikor a társadalmi haladásért, a nemzeti felemelkedésért és a nemzeti füg­getlenségért vívott harc céljai egybeestek. Az Akadémia létrejötte maga is e küzdelmek egyik jelentős állomása volt. A tudomány a magyar társadalomban azonban csak a felszabadulás után, népi államunkban nyerte el méltó he­lyét, s az azóta eltelt három évtizedben tudta betölteni az Akadémia ezt a funkciót, amelyet megalapítói szántak neki, a szocializmust építő magyar nép olyan feltételeket teremtett a kutatómunka kibontakoztatásához, amelyek le­hetővé tették a magyar tudomány felzárkózását a világ tu­dományos élvonalához. A szocializmus azért is biztosítja a tudomány fejlődé­sének feltételeit, mert társadalomátalakító tevékenységé­ben nem nélkülözheti a valóság törvényeinek ismeretét, a tudomány művelőinek aktív közreműködését, a szocializmus és a tudomány egymásra utaltak és szövetségesek. A Magyar Szocialista Munkáspárt erre a felismerésre alapozza tudománypolitikáját. Bízik, tudósainkban, a tudo­mány művelőiben. Igényt tart részvételükre a politika for­málásában is. Pártunk vallja: a tudomány egészséges fej­lődése feltételezi a kutatás szabadságát, s támogatja az újat felelősséggel kutatókat, az olyan tudósokat, akik az új problémák iránti fogékonyságukat és az új kérdések al­kotó megoldásának képességét párosítani tudják a népük, hazájuk, a társadalmi haladás és a szocializmus ügye iránti elkötelezettséggel és felelősséggel. Szívből gratulálok ahhoz a magas kitüntetéshez, amely­ben a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa részesítette a Magyar Tudományos Akadémiát a jubileum alkalmából. Ez a kitüntetés az Akadémia sokoldalú tudományos és tu­dományszervezői tevékenységének elismerése mellett egy­ben kifejezi a tudomány növekvő szerepét és megbecsülé­sét szocialista társadalmunkban. A Magyar Szocialista Munkáspárt azt várja a Magyar Tudományos Akadémiától, hogy — méltón dicső múltjához — vegyen részt a fejlett szocialista társadalom építésében. A Központi Bizottság nevében kívánom, hogy az Akadémia és tudósai érjenek el további tudományos sikereket. Mun­kálkodjanak eszméink, célkitűzéseink megvalósításán, ahogy eddig is tették: népünk javára. (Folytatás az 1. oldatról) nek első 120 évében, és ex óhatatlanul visszahatott az Akadémia fejlődésére. A magyar uralkodó osztályok haladás- és népellenes poli­tikája hosszú időszakokra lehetetlenné tette a tudo­mány helyesen értelmezett társadalmi szerepének intéz­ményes érvényesítését, a tár­sadalmi haladás, a nép szol­gálatát Harminc évvel ezelőtt új korszak kezdődött népünk életében. A magyar tudo­mány legnagyszerűbb sike­rei a felszabadulás óta eltelt három évtizedre esnek. A Magyar Szocialista Mun­káspárt XI. kongresszusa a tudományokkal szemben leg­fontosabb társadalmi igénye­ket abban jelölte meg, hogy nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk azért, hogy a szo­cialista társadalom előnyei­vel párosulva hazánkban is minél gyorsabb ütemben bontakozzék ki a tudomá­nyos-technikai forradalom, a tudomány váljék mindin­kább közvetlen termelőerővé. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a tudomá­nyok fejlesztésében és nem­zeti kultúránk ápolásában elért eredményeiért, a fel- szabadulás óta kifejtett tu­dományszervezői és tudo­mánypolitikai tevékenysé­géért, a tudomány és a szo­cialista társadalomépítés összhangjának elmélyítésé­ért, a társadalomtudományok marxista—leninista szellemű művelésében kifejtett tevé­kenységéért a Magyar Tudo­mányos Akadémiát — meg­alapításának 150. évforduló­ján — a Munka Vörös Zász­ló érdemrenddel tüntette ki. örömmel teszek eleget annak a megtisztelő köteles­ségemnek, hogy e kitüntetést átnyújtsam a Magyar Tu­dományos Akadémiának. Kívánok a jubileumi köz­gyűlésnek jó munkát, sok sikert, valamennyiüknek jó egészséget alkotó munkájuk­hoz. Losonczi Pál nagy tapssal fogadott beszéde végén át­nyújtotta Erdey-Grúz Tibor­nak az Akadémia részére adományozott Munka Vörös Zászló Érdemrendet. Ezután Erdey-Grúz Tibor felolvasta Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága első titkárának a jubiláló Akadémiához intézett levelét. A közgyűlés résztvevői nagy tapssal fogadták a Köz­ponti Bizottság első titkárá­nak üdvözletét. Erdey-Grúz Tibor meghatott szavakkal mondott köszönetét az Elnö­ki Tanács elnökének üdvöz­lő szavaiért, az Akadémiát ért magas kitüntetésért és Kádár János megtisztelő le­veléért. Ezután Köpeczi Béla aka­démikus mondta el főtitkári expozéját, amelyben az Aka­démia intézményeinek 30 éves fejlődését elemezte. Szünet következett, majd Sőtér István akadémikus „Az Akadémia szerepe a magyar közművelődésben” címmel tartott előadást. Ezután került sor az aka­démiai aranyérem és az aka­démiai díjak átadására. A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége az 1975. évi akadémiai aranyérmét Pál Lénárd akadémikusnak adományozta, tudományos, tudománypolitikai és tudo­mányszervezési munkásságá­nak elismeréséül. Délután Pach Zsigmond Pál akadémikus adott elő tudománypolitikai kérdések a másfélszázados Akadémián címmel. A magyar zene múltját képviselő művekből adott hangverseny zárta a közgyű­lés első napját. Ma a közgyűlés a tudomá­nyos osztályok üléseivel foly­tatja munkáját. ______ H elyzetkép a máröl, gonöolotolc a feladatokról n. A megyében működő tíz ál­lami gazdaság helyzetéről lesz szó ebben a cikkben. Az olvasó képet kap arról, hogyan fejlődtek a gazdasá­gok az utóbbi években, ho­gyan dolgoznak a Központi Bizottság 1974. december 5-i határozatának megvalósítá­sáért, a negyedik ötéves terv sikeres befejezéséért. Ele­mezzük a tervszerűség, a ha­tékonyság, a takarékosság és a jövő legfontosabb kérdé­seit. A tíz állami gazdaság a megye mezőgazdasági föld­területének 12,5 százalékát műveli, 73,5 ezer hektárt. Az állami gazdaságok adják a mezőgazdaságban létrenozott termelési érték 19,6 százalé­kát. X legsikeresebb eu A következőkben áttekint­jük, mi jellemzi az állami gazdaságok fejlődését az 1970—1974-es években, s mit tesznek a negyedik ötéves terv Utolsó esztendejében a Központi Bizottság említett határozatának végrehajtásá­ért. Az állami gazdaságok szá­mára a negyedik ötéves terv legsikeresebb esztendeje 1974 volt. Termelési értékük meg­haladta az 1,5 milliárd fo­rintot, a vállalati nyereségük 111,6 millió forint volt. Mi ennek a jelentősége? Az, hogy az 1971—1974 közötti időszakra előirányzott terme­lési tervet 143,6, a nyereség- tervet 27,9 millió forinttal túlteljesítették. Fö módszer a tervszerűség Az előző évhez viszonyítva a gazdálkodás hatékonysága erőteljesen fokozódott, ami kifejezésre jut a következő adatokban. Ha 1973-at 100 százaléknak vesszük, akkor a növekedés mértéke százalék­ban kifejezve: a termelés volumene 7,8 az összes árbevétel 8,7 az összes átlagos eszközérték 4 az átlagkereset 6,7 a vállalati nyereség 17,7 Ezeket az eredményeket úgy érték el, hogy a foglal­koztatottak átlagos létszá­ma 2,9 százalékkal csökkent. A fenti adatok azt bizonyít­ják, hogy az állami gazdasá­gokban a jövedelmezőség, a termelékenység az eszközha­tékonyság és a termelékeny­ség számottevően javult. Az állami gazdaságok ör­vendetes fejlődésének általá­nos vonásai mögött arra is utalnunk kell, hogy az egyes gazdaságok teljesítménye eléggé differenciált: jobb, vagy gyengébb az átlagnál. Megjegyezzük azt is, hogy ez a differenciáltság nem min­den esetben magyarázható a termelési üzemi — közgazda- sági adottságok eltérésével. Ugyanis egyes gazdaságok az átlagosnál jobb lehetőségeik ellenére nem produkálták a tőlük elvárható termelést, jövedelmezőséget. Az általános energiahely­zet, a nemzetközi alapanyag­árviszonyok kedvezőtlen ha­tásainak ellensúlyozására az állami gazdaságok komplex takarékossági terveket készí­tettek, melyeknek fő célja a következőkben fogalmazható meg: a termelési és terme­lésfejlesztési feladatokat úgy kell teljesíteni, hogy a fel­használt energia, az egyéb anyagok, az élő munka- és a pénzeszközök a legjobb ha­tásfokkal érvényesüljenek, s mindebben a korábbihoz mérten lényegesen nagyobb megtakarításokat érjenek el. A megyei főosztály köte­lezte a gazdaságokat, hogy az idei intézkedési tervekben az 1974. évi tényleges ráfor­dításokból induljanak ki, s konkrét lépéseket- tegyenek az ésszerű takarékosság ér­dekében. Vizsgálják felül a termelési technológiákat, tö­kéletesítsék az üzem- és munkaszervezést, a murika- erőgazdálkodást, s ugyan­akkor gondoskodjanak a szociális ellátás javításáról. Gyorsítsák meg a folyamat­ban lévő beruházásokat, hogy azok minél előbb ter­meljenek. Korszerű takarékosság Az állami gazdaságok komplex takarékossági intéz­kedései szerves részei az üzemi terveknek, amelyek­nek végrehajtása kötelező ér­vényű. A takarékossági in­tézkedések kihatása a költ­séggazdálkodásra a követke­ző: A ráfordítások csökkenése megnevezés 1974. évi 1975. évi felhas zn. megtakarít; (bázis) ° o %-a Energiafelhasználás 190 5,2 Egyéb anyagíelhasználas 100 3,5 Ebből: műtrágya 109 6,2 növényvédőszer 190 8,7 Különféle költség 100 5,8 Munkaerő (fő) 100 1,8 Munkabér 100 1,6 Összesen 100 3,4 A takarékossági intézkedések hatása értékben kifejezve Megtakarítás 1974. évi 1975. évi áron áron millió Ft Energiafelhasználás 3,4 4,8 Egyéb anyagok 23,9 27,5 Különféle költségek 5,4 5,4 Munkabér 3,9 3,9 Összesen 39,7 41,8 Az itt közölt adatok konk­rét intézkedések egész lánco­latát szintetikusan tükrözik. Ezek az intézkedések érin­tették az energia, a műtrá­gya és a növényvédőszerek felhasználását, az anyaggaz­dálkodást, az idegen szolgál­tatások igénybevételét, a ter­melőeszközök hatékonyabb működtetését, az élő munká­val való ésszerűbb takaré­kosságot, az improduktív munka arányának csökken­tését — egyszóval az egész termelési folyamatot. Ami az állami gazdaságok gyakorlatában különösen fi­gyelemre méltó, — ezt a me­gyei pártértekezlet határoza­ta is tartalmazza — az a rendszerszemléletű gazdálko­dásra való törekvés, mely a takarékossági intézkedések komplex jellegében is egyér­telműen kimutatható. A Központi Bizottság 1974. december 5-i határozatának szellemében alakították ki 1975-re üzemi terveiket me­gyénk állami gazdaságai. Ezekbe is betekinthet az ol­vasó cikkünk következő ré­szében. . (FOLYTATJUK.) F. P. Akit megállítanak az utcán Sivár, gidres-gödrös térség szélén magasodik a Fővárosi Kézműipari Vállalat abád- szalóki konfekció üzemének kétszintes épülete. Az eme­leten lányok, asszonyok hajol­nak a varrógépek fölé. Köz­tük egyetlen férfi, Parázsó Imre, Abádszalók 18. válasz­tókerületének 65 éves tanács­tagja. Gépet javít. Inge kö­nyökig felgyűrve, homlokán a töprengés ráncai. — Valamit konyítok hozzá — int a gépre — bár nem vagyok műszerész. Szabó voltam 15 évig, de abbahagy­tam a szakmát. Megbeteged­tem. Utána csaknem húsz évet jártam Tiszabura és a mi községünk között a Ti­szát. Persze, csak a parton. Gátőr voltam. — Nehezen ment eleinte, aztán belerázódtam. Most már idestova tizennégy éve vagyok tanácstag, tiz éve pe­dig a végrehajtó bizottság tagja. Mit mondjak ezekről az évekről? Öröm látni, hogy, fejlődik, gazdagodik a köz­ség, egyre jobban élnek itt az emberek. Hát ezért dol­goztam én is — ezért érde­mes. A közösségért végzett munkájáért megkapta a Tár­sadalmi munkáért kitüntetés arany fokozatát — s most legutóbb, április 4-én — a megyei tanács emléklapját. A legnagyobb elismerés, mégis csak az, hogy biza­lommal fordulnak hozzá a község lakosai. Megállítják az utcán, felkeresik ottho­nában. — Ügy látom, az emberek többsége elégedett. Akad persze olyan is, akinek sem­mi sem jó. Nem megy min­den máról holnapra ez igaz. Dehát nem a fellegekben kell járni — jó itt a földön is. Naponta bejár az üzem­be, noha két éve riyugdíjban van. Visszatért eredeti szak­májához. amikor szüksége volt rá az idetelepült gyár­egységnek. Feleségével együtt tanították a szabás­varrás fortélyaira az asszo­nyokat. — Most negyvenhat tanu­lóval foglalkozom, s dolgo­zom is mellette. Havonta 70 órát kellene — de ki szá­molja az itt töltött időt? Előfordult már, hogy 260 óra is kijött a hó végén ... A lényeg az, hogy bírom még. — Elégedett ember va­gyok. Dolgozom, szükség van rám, hasznomat veszik az üzemben. Attól lennék beteg, ha nem lenne mit csi­nálnom. Sajnos, már nem le­hetek ilyen fiatal — mutat a varrólányokra. Így aztán nem is kívánok mást ma­gamnak, csak még tíz évet. — Felnevet. — Na nem akármilyet, hanem munká­ban, hasznosan eltöltött év­tizedet. : Constantin Lajos j Kádár lánss köszöntő levels

Next

/
Thumbnails
Contents