Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-06 / 104. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973 mái íj* M' IX a győzelem gyökerei és virágai Megvédtek a várost Moszkva készül a 30. évfordulóra Moszkva: Május 1-én a Vörös téri felvonulás tablóin cs transzparensein már ott voltak egy másik évforduló emlékeztetői. Ezen a hétén ünnepük a Szovjetunióban és mindenütt a világon a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 30. évfordulóját. A Szovjetunió 1940-hez képest közel húszszorosára növelte ipari termelését, s megsokszorozta teljesítményét a mezőgazdaság is. Az ország nemzeti jövedelme — az évforduló alkalmából a Moszkvában közzétett statisztikai adatok szerint — -ma tízszerese az 1940. évinek. A szocializmus vezető országa 1974-ben a világtermelés 20 százalékát adta. A győzelem egyik történelmi következményeként létrejött ■ szocialista tábor ipari terrúelése tavaly tizennyolc- szorosa volt annak, amit ugyanezek az országok 1937- ben termeltek. A tőkés országok termelése ebben az időszakban csak 5.5-szeresére nőtt. A szocialista országok együttes termelése 1974-ben a világtermelés 40 százaléka volt. s elérte a tőkés világ össztermelésének 75 százalékát. A szocialista építésben elért eredmények nem feledtethetik. hogy a Szovjetunió 20 millió emberélettel, mérhetetlen anyagi áldozatokkal fizetett a győzelemért. Ezekben a napokban a szovjet sajtó, a hadsereg vezetői érthető módon különleges gondot fordítanak arra. hogy megakadályozzák a második világháború valóságos történetének eltorzítását. A Krasznaja Zvezda, a Pravda. az Izvesztyija cikkei, Grecsko marsall, szovjet honvédelmi miniszter beszéde a legutóbb Moszkvában megtartott tudományos ktnfe- rencián mindenekelőtt azt idézik az emberek emlékezetébe, hogy a hitlerista hadsereg és haditechnika több mint háromnegyed része ,.a keleti fronton” semmisült meg. A szovjet történészeknek nincs különösebben nehéz dolguk ebben a vitában, amely lényegében már harminc éve eldőlt. Hivatkoznak például Churchill brit miniszterelnök nyilatkozatára a teherviselés kérdésében: ,.Oroszország — mondotta Churchill — halálos csapást mért a német hadigépezetre. Erre egyetlen más erő sem lett volna képes a világon”. Amerikai szerzők a szovjet—amerikai kölcsönbérleti egyezményről szóló könyveikben most azt állítják, hogy csak az amerikai gyárakban készült szöges drótakadályok tették lehetővé Moszkva, Leningrad és Sztálingrád megmentését, csak az amerikai gépkocsik biztosították a szovjet hadsereg mobilitását, amerikai és angol vadászgépek és könnyűbombázók pedig döntő szerepet játszottak a szovjet légi fölény megteremtésében. A tények — írja a Krasznaja Zvezda — nem igazolják ezt a beállítást. A háború legnehezebb időszakában, 1941-ben a szovjet hadsereg fegyverzetének és felszerelésének csupán egy százaléka származott a szövetségesektől. Az Egyesült Államok és Anglia a háború idején összesen 18 700 repülőgépet szállított a Szovjetuniónak. Ugyanebben az időszakban a szovjet ipar 137 000 repülőgépet bocsátott ki. B. P. Korai szép tavasz köszöntőt az idén Leningrádra. Április elején, amikor ott jártam, a tenger felől állandóan fújó szél is szelíd-szolíd volt, a parkokban rügyet bontottak a fák, takarították, mosták, festették, csinosították az egész várost. A padokon, a Péter-Pál erőd falainál, a szelíden hullámzó Névéről visszavert napsugarak özönében napoztak a fiatalok, a sirályok fölényét átvették a galambok, a hideg, a tél uralmát i a tavasz. Az Erdei sugárúton a piszkai’j óvói emléktemetőhöz igyekeztünk, ahol több. mint hatszázezer leningrádi alussza örök álmát, amikor a. egyik ház falán megpillantottam a fehérrel festett feliratot, amelyet emlékeztetőül hagytak meg: „Polgártársak! Tüzérségi tűz esetén az utcának ez az oldala a veszélyesebb!” A felirat a történelemben példátlanv Leningrad 900 napos blokádját idézi. Az ott élők azonban a súlyos bombatámadások, az állandó tüzérségi tűz; az éhség, a vízhiány ellenére sem engedték be a német betolakodókat Leningrádba. Drága árat fizettek 'ezért, de megvédtek városukat. Most, a győzelem 30. évfordulójának előestéjén sokan zarándokolnak el a piszkarjovói emléktemetőbe, amelynek gránitfalán olvasható: „Senkiről sem feledkezünk meg és semmit sem felejtünk el!” A forradalmi hagyományairól híres Putyilov-gyárban (ma Kirov nevét viseli) találkoztam Konsztantin Va- sziljevics Govorusinnal, aki itt kezdte munkásútját, itt kapta meg a Szocialista Munka Hőse kitüntetést. Ma, 58 évesen is itt dolgozik, a leningrádi városi pártbizottság, a Béke-Világtanács tagja. Govorusin könyvet írt életéről. így emlékezett: — A legkeserőbb időszak 1941—42 tele volt. Gyárunktól 3—4 kilométerre húzódott a front, sűrűn bombáztak és szinte állandóan tüzérségi tűz alatt tartottak bennünket. Az élet azonban nem állt meg. Pedig a blokád ideje alatt akkor volt a legkisebb a kenyérfejadag, a munkások 250, a gyerekek és eltartottak 1 '0 grammot kaptak naponta. És milven kenyeret! Csak 40 százaléka volt rozsliszt, a t^bbi cellulóz, nanraforgóno- gácsa-hszt és oelyva. Ilyen élelmezés mellett védték a várost a katonák, dolgozott a lakosság a védelmi vonalak kiürülésén. Mi pedig az üzemben, ahol harckocsikat, önjáró lövegeket gyártottunk, annvira legyengültünk. hogy, gyerekek fogtak minket munka közben és már az se volt érdekes, ha férfiak és nők együtt, egy időben törődtek. Igen. ez így volt! Tizennégy órákat dolgoztunk naponta és jóformán a gyárban laktunk, mert nem volt értelme hazamenni. — Engedje meg és kérem, hogy írja meg — folytatta Konsztantin Vasziljevics —, hogy elbeszéljem életem legnehezebb, legkeservesebb szilveszterét. Az 1941. évet a temetőben búcsúztattam. Húszfokos hidegben, sírok között. Barátom és munkatársam keresett meg este, hogy segítsek eltemetni az apiát. Jól ismertem Mihail Kazmirovics Reiszet, ezt a magas, vékony termetű idős embert, és nagyon sajnáltam a barátomat. Koporsó nem volt, lepedőbe, pokrócba burkoltuk az elhunytat, szánkóra kötöttük és elindultunk a * nagy hóban a Volkov temetőbe. Éppen hogy csak vonszoltuk magunkat, s útközben sok ityen szomorú menettel találkoztunk. De nem volt mindenkinek ereje el vánszorogni a temetőig, útközben sok gazdátlan szánkót, rajtuk gazdátlan halottat láttunk! — Fagyos volt a föld, mégis úgy temettük el az öreget, ahogy abban az időben keveseket, hiszen tömegsírok voltak. Éppen éjfél volt, amikor a fagyos földrögökből emelt sírhantot fenyőággal megjelöltük. Aztán leültünk a sírhalom mellé, ittunk egy kevés ibolyaszínű denaturált szeszt, haraptunk egy szelet kenyérkét és havat ettünk rá. Tudtuk, nem szabad itt elaludni, mert megfagyunk, de sehogysem akaródzott elmenni innen. Csak ültünk a hóban és beszélgettünk a barátommal arról, hogy mit hoz az új, az 1942. esztendő. Tudtuk, éreztük, hogy ki kell tartanunk minden körülmények között és mindenhol támogatni kell a frontot, mert ebben a kritikus helyzetben is hittünk ügyünk győzelmében... És a leningrádiak a nagy áldozatok ellenére kitartottak. harcoltak és dolgoztak. Áttörték 1944 januárjában a blokádot. Győztek. (FOLYTATJUK) Konsztantyin Govorusin (jobb oldalt) a leningrádi Kirov Gyár múzeumának munkatársával, P. N. Filipoviccsal beszélget Oraveez János Rudolf Kobaly Kétezer-százkilencvennégy nap statisztikája 0 második világháború számokban Mezőkövesden Dombóváron meg Hajdúnánáson is sok-sok ember gondol mostanában, a fasizmus leverésének harmincadik évfordulóján a második világháború nagy csatáira. De van-e akár egyetlen ember is Mezőkövesden, Dombóváron vagy Hajdúnánáson, akinek eszébe jutna! hogy a második világháború 2194 napja alatt, minden egyes napon körülbelül any- nyi ember halt meg a fronton, a bombázott városok és falvak égő romhalmaza alatt, vagy a náci megsemmisítőtáborok szögesdrótjai mögött, mint amennyien 1975-ben Mezőkövesden, Dombóváron, vagy Hajdúnánáson laknak... Másszóval: azon a huszonhétmillió négyzetkilométernyi területén, amelyen 2194 nap és éjszaka dúlt a második világháború, naponta 17 000 ember pusztult el. Félelmetes és fájdalmas ez a számsor, amelyet történészek és statisztikusok állítottak össze a második világháborúról, összesen hatvanegy ország vett részt a háborúban és a mozgósítottak száma valamivel több, mint száztízmillió volt. Csak Európában hárommillió volt a partizánok, ellenállók száma. A legtöbb partizánharcos szovjet földön küzdött a betolakodó fasiszták ellen; a jugoszlávok, lengyelek után a franciák és az olaszok következtek a sorban. Azok a veszteséglisták, amelyeket természetesen csak jóval a második világháború befejezése után lehetett ösz- szeállítani (mert hiszen az elesettek, eltűntek, légitámadások által elpusztítottak, a koncentrációs táborokban meggyilkoltak számát csak a fasizmus megsemmisítése után lehetett összeállítani), hozzávetőlegesen harminckétmillió katona halottról beszélnek ... Készült egy ugyancsak nem pontos összeállítás a sebesültek számáról is. Azok a sebesültek, akik kötözésre, orvosnál jelentkeztek, (tudnunk kell, hogy a nácik megszállta Európában százezrek nem mentek a németek orvosaihoz, mert okkal-joggal féltek a gyilkosságban is részes náci orvosoktól) mintegy har- mincötmillióan voltak. A legtöbb vért a szocializmus országa, a Szovjetunió veszítette: a Nagy Honvédő Háborúban, amely egyúttal a fasizmust megsemmisítő győztes háború is .volt, húsz-; millió szovjet polgár adta életét a hazáért, a győzelemért. A fasizmus ellen küzdő Lengyelország hatmillió embert veszített, a hősies partizánharcot vívó jugoszláv nép vérvesztesége egymillió hétszázezer ember volt. Tisztelettel és kegyelettel emlékezik meg a győzelem napján az emberiség az antifisiszta koalíció többi országának áldozatairól is: Anglia vesztesége például 375 000 ember, az Egyesült Államoké pedig — ott polgári áldozat egyáltalán nem volt — 405 000 ember. (A háborút kirobbantó támadónak, a náci Németországnak is nagyon sokba került a „hódítás”. Szerte Európában, meg az afrikai homokban és a szétbombázott német városok romjai alatt és a tengermélyben 13 600 000 német halott feküdt — mind- annyiukért a fasizmus, Hitler és bandája volt a felelős.) Ma már kiszámítható, hogy a hadviselő államok közvetlen katonai kiadásai valamivel több, mint ezeregyszáz milliárd dollárra rúgtak; csak Európában több mint kétszázhatvan milliárd dollár értékű épületet, üzemet, hidat, utat pusztítottak el a hadviselők. (Érdekes egyébként itt a háborús pusztítás országonként, — a Szovjetunió 128, Lengyelország 20, Anglia pedig 6,8 milliárd dollár kárt szenvedett...) A hadviselő államok katonai kiadásainak és a háborús pusztítás következtében megsemmisült értékeknek összege az ösz- szes hadviselők nemzeti jövedelmének mintegy 76—79 százaléka volt. Van egy számsor, amely szerint a hadviselők a 2194 háborús nap alatt 287 000 harckocsit, valamivel több mint egymillió löveget és 653 000 repülőgépet gyártottak. Ebből a hadfelszerelésből megoldható lett volna az egész világ közlekedési gondja, vasúti kocsik, teherautók, utasszállító repülőgépek formájában, és ha azt az energiát, amelyet hadfelszere’tísi eszközök gyártására fordítottak, az ember javára használták volna fel, körülbelül száztizenkét Szahara területű sivatagot tehettek volna termővé és talán ötven-, vagy százmillió éhes embernek adhattak volna minden nap elegendő ételt... a Bt TSrténefmi felvételek NÁCI TÁMADÁS LENGYELORSZÁG El,LEN. A Schleswig- Holstein csatahajó 1939. szeptember 1-én hajnali 4 óra 45 perckor lőni kezdte a Gdanski-öböl kis félszigetét, a Wester- plattét. A Lengyelország elleni támadással kezdődött a második világháború. Képünkön: náci katonák a tüzérségi előkészítés után behatolnak a Westerplatléra LONDONT BOMBÁZZÁK A HITLERI LUFTW AFFE GÉPEI. 1940. szeptember 15-én hajtotta végre az első bombatámadást az angol főváros ellen a náci légierő, a hírhedt Luftwaffe. Képünkön: romok London központjában A LENINGRÁDI BLOKÁD. Csaknem 900 napig tartotta blokád alatt a szocialista forradalom városát, Leningrádot a hitleri hadsereg. A város hős népe a legnehezebb napokban is helytállt, igaz, hallatlan nagy áldozatokat hozott, de segítette a fronton harcolókat. A leningrádiak a különösen kemény 1942-i télen fűtetlen üzemcsarnokokban javították a sérült harckocsikat, amelyek a műhelyekből azonnal a frojitra indultak AZ ELSŐ NAGY FORDULAT A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN. Történelmi tény, hogy a második világháború kimenetelében első nagy fordulatot a sztálingrádi csata hozta. A Vörös Hadsereg sztálingrádi frontjánj küzdő hadseregcsoportok 1942. július 17-től 1943. februáryS-ig tartott védelmi, illetve támadó hadműveleteinek közös elnevezése a sztálingrádi csata, amely magában foglalja Sztálingrád (ma Volgograd) hősi védelmét és az ott összpontosított nagy német haderők bekerítését, majd megsemmisítését. Képünkön: a rommá lett város felszabadulása után ismét vörös zászló leng a lőtéren .
