Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-29 / 124. szám

/

1975. májas 29,.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

fl kongresszus határozatainak végrehajtásával hiztositani tudi'ik gazdaságunk tervszerű fejlődését

(Folytatás az 1. oldalról)

ről, a IV. ötéves terv várható teljesítéséről és az élet- színvonal alakulásáról beszélt.

— A legutóbbi országgyűlési választások óta eltelt időszak munkáját, a törvényhozó testület tevékenységének tapasztalatait is behatóan értékelte;, elemezte pártunk XI. kongreszusa —■ mondotta bevezetőben. Elmondhatjuk, hogy az eltelt négy esztendő során hazánkban az élet minden területén jelentős volt a fejlődés.

— Igaz, hogy az elmúlt évek is bővelkedtek problémákban,, gondokban, mégis az eltelt négy év és az idei esztendő öt hónapjának gazdasági adataiból mja: most megállapíthatjuk: az a politika, amelyet dolgozó népünk a legutóbbi választásokon szavazatával megerősített és

cselekvőén támogat, igen nagy eredményeket hozott. A terv fő célkitűzéseit sikeresen teljesítjük, népgazdaságunk tervszerűen fejlődik, a' nemzeti jövedelem növekedési üteme meggyorsult. Növekedett az életszínvonal, javultak a munka- és életkörülmények. Ezt mindenki a saját életkörülményein is lemérheti. *

— Pártunk politikájának sarkallatos elve, hogy a népgazdaság fejlődésével párhuzamosan rendszeresen növekednie kell a dolgozók élet- színvonalának. Örömmel közölhetem, hogy öt év alatt az egy főre jutó reálbér várhatóan 16—17 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelem pedig 25—26 százalékkal emelkedik, mindez azt bizonyítja, hogy népünk életszínvonala a negyedik ötéves terv során is töretlenül emelkedett.

Bivlll a juttatások köre

— Az életszínvonal döntő tónyezője — a dolgozók jövedelme. Társadalmunkban a jövedelmek elosztása alapvetően a végzett munka arányában történik. Arra törekedtünk és törekszünk, hogy az,1 aki többet ad a társadalomnak, többet is kapjon, aki jobban dolgozik, többet is keressen. Ez a törekvésünk találkozik a dolgozók igazságérzetével. Bérpolitikai célkitűzéseinkkel összhangban lépéseket tettünk, hogy jobban elismerjük a szakképzettséget, a nehéz fizikai munkát, ••s hqgy a nők egyenlő munkáért a férfiakéval egyenlő bért kapjanak.

— Az eltelt négy esztendőiben — a szokásos évi béremeléseken túl — központi alapokból csaknem 6 milliárd forintot fordítottunk a keresetek javítására, s ennek keretében több mint 2 millió dolgozó részesült béremelésben. E központi intézkedések •eredményeképpen nemcsak a keresetek emelkedtek, de javultak a kereseti arányok is.

— Mind méreteiben, mind gazdasági, társadalmi és politikai hatásában a legfontosabb központi bérintézkedés a nagyüzemi munkások bérének 1973. tavaszán történt emelése volt. Több mint egymillió munkás és művezető részesült béremelésben. Az átlagot meghaladó mértékben növeltük a szakmunkások, a munkásnők, a nehéz fizikai tevékenységet végzők és a több műszakos munkarendben dolgozók bérét. Feltett szándékunk, hogy a nagyüzemi munkásság keresete — gazdasági lehetőségeinkkel arányosan — a jövőben is rendszeresen emelkedjék, és ne alakuljanak ki a munkás- osztályt kedvezőtlenül érintő béraránytalanságpk. Számottevő béremelésben részesültek az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok, az igazságügyben foglalkoztatottak, a tudományos kutatók, a színészek és a tanácsi dolgozók.

— A központi. bérintézkedések eredményeként kiegyenlítődtek, illetve jelentősen mérséklődtek a főbb társadalmi osztályok, rétegek között korábban meglevő jövedelmi aránytalanságok. Szocialista fejlődésünk jelentős sikere, hogy a munkások és a termelőszövetkezeti parasztok jövedelme ma már társadalmi méretekben azonos.

Felépül az egymillió lakás

— Életszínvonalpolitikánkban nagy szerepe van a szo- ciálipolitikának. Az elmúlt években is bővült a társadalmi juttatások köre. Ma a lakosság minden száz forint jövedelméből 26 forint társadalmi juttatásokból származik. Figyelemre méltó, hogy a társadalmi juttatásokból eredő jövedelmek már hosszabb ideje gyorsabb ütemben növekednek, mint a nemzeti jövedelem és mint a munkajövedelmek. így vált lehetővé, hogy az utóbbi években jelentősen javult a helyzet a szociális gondoskodás számos területén.

— 1070-hez viszonyítva például kétszeresére emeltük az egy főre jutó családi pótlék összegét. Emeltük a gyermekgondozási és az anyasági segélyt. Örömmel tapasztaljuk, hogy a vállalatok és szövetkezetek is sokat tettek és tesznek a nők, a gyermekes anyák problémáinak megoldásáért. A negyedik ötéves terv éveiben kimagasló eredményeket értünk el a gyermekintézmények fejlesztésében. Tízezerrel bővült a bölcsődei férőhelyek száma. Társadalmi összefogással a tervben előirányzott óvodai fejlesztésnek két- és félszerese valósul meg. Ma már az ilyen korú gyermekek mintegy háromnegyed része óvodába jár. A születések számának örvendetes emelkedése is arra ösztönöz bennünket, hogy 1980-ra elsősorban a fővárosban és az ipari centrumokban lényegében kielégítsük az igényeket.

— Társadalmunk körültekintően gondoskodik az idős

korúakról és a munkában megrokkantakról. A nyugdíjak időszakos emelésével is rendszeresen gondoskodunk az idős korúak anyagi helyzetének javításáról. Ez év július 1-től újabb nyugdíjemelésre kerül sor. Ez az intézkedés most több mint egymillió embert érint és csaknem kétmilliárd forinttal növeli a nyugdíjak évi összegét. Nagyobb emelést kapnak, akik régebben mentek nyugdíjba és azok, akiknek a nyugdíja az átlagosnál alacsonyabb. A termelőszövetkezeti parasztság életében jelentős változást hoz az új társadalombiztosítási törvény, amelyet a közelmúltban fogadott el az országgyűlés. Eszerint a termelőszövetkezeti parasztság nyugdíj-korhatárát az ötödik ötéves tervben évről évre fokozatosan csökkentjük, így az 1980-ra a munkás-alkalmazotti korhatárral azonos mértékű lesz. Olyan szociális ellátást valósítunk meg, amely nemzetközi összehasonlításban kiállja a próbát és méltán sorolhatjuk nagy vívmányaink közé.

— Elmondhatjuk, hogy az elmúlt években a lakosság ellátása is tovább javult. Nemcsak mennyiségileg, de színvonalában, összetételében és választékában is — a még meglevő hiányosságok ellenére — egyre jobban igazodik az igényekhez. A fogyasztói árak emelkedése egyik évben sem lépte túl a tervben meghatározott kereteket. Hadd tegyem hozzá, hogy ez nem kis erőfeszítésbe kerül társadalmunknak, az.állami költ-.

ségvetés mind nagyobb terheket vállalt és vállal azért, hogy a külgazdasági helyzet Számunkra kedvezőtlen hatásait kivédje.

— Pártunk és kormányunk egyik legfontosabb társadalompolitikai feladatnak tekinti a lakáshelyzet állandó javítását. A negyedik ötéves terv időszakában 420—430 000 új lakás építése fejeződik be. A negyedik ötéves terv lakásépítési célkitűzéseinek megvalósításával teljesítjük pártunknak és kormányunknak 1960-ban meghirdetett 15 éves lakásépítési programját: felépül az egymillió lakás. A negyedik ötéves terv során csaknem másfél millió ember költözik új lakásba, köztük növekedett és növekszik a munkások, a többgyermekesek és a fiatalok aránya.

— Figyelmünket most a jplen és a jövő feladataira kell összpontosítanunk. Pártunk XI. kongresszusa kijelölte a gazdasági építőmunka és az életszínvonal emelésének egymással szorosan összefüggő feladatait. A következő tervidőszakban is nagy figyelmet fordítunk a reáljövedelmek gazdasági lehetőségeinkkel arányban álló növelésére. Biztosítani kívánjuk, hogy a munkásosztály és a parasztság jövedelme továbbra is arányosan emelkedjék, a munka szerinti elosztás még következetesebb megvalósítására törekszünk. A családi jövedelmek színvonalát pedig — a szocialista társadalmi egyenlőség érdekében — mindenekelőtt a társadalmi juttatások növelésével kívánjuk közelíteni egymáshoz.

— Ennek feltételei közös erőfeszítéssel megteremthetők. Népgazdaságunk szilárd és biztos alapokon nyugszik, bővül és mind szorosabbá válik együttműködésünk a szocialista országokkal. Ez nagy biztonságot és erőt ad nekünk. A negyedik ötéves tervünk befejezéséig még több mint fél esztendő van hátra, és nem . ünneprontásként mondom, de ez az időszak nem lesz könnyű. Jól tudjuk, hogy a tőkés világ gazdasági válsága a nagymértékű

nyersanyagár-emelkedések, az infláció negatív hatásai a mi gazdaságunkat is — nem csekély mértékben — érintették. Jobb és fegyelmezettebb munkával azonban leküzdhetjük és le is fogjuk küzdeni a nehézségeket. A kongresszus határozatainak következetes végrehajtásával biztosítani tudjuk gazdaságunk tervszerű fejlődését, az életszínvonal szolid, megalapozott emelését. Ehhez azonban szükség van arra, hogy igen nagy figyelmet fordítsunk munkánk hatékonyságának növelésére az egész népgazdaságban, mert ezután is csak azt oszthatjuk el és hozzá tenném: csak azt szabad elosztani, amit megtermelünk. ' Fontos, hogy megtartsuk a sorrendet. Vagyis első a termelés és csak azután jöhet az elosztás. Az életszínvonalat csak a minden területen szükséges jobb munkával, az elosztható nemzeti jövedelem további növelésével tudjuk megalapozottan tovább emelni.

— Most az a közös feladatunk és érdekünk, hogy a terv előírásainak megfelelően maradéktalanul teljesítsük ez évi feladatainkat. Ezzel tudjuk sikeresen teljesíteni negyedik ötéves tervünket és megalapozni következő ötéves tervünket.

Befejezésül kérte Újpest választóit: szavazatukkal erősítsék meg az eddig követett helyes politikát, hogy hazánk felvirágzását, népünk boldogulását szolgálva haladhassunk tovább a fejlett szocialista társadalom építésének útján.

Felszólalt még a nagygyűlésen Markella Tivadar, az Egyesült Izzó gépgyárának szakmunkása, Gremsperger Dezsőné, a Hazai Pamutszövőgyár szövőnője, és Zentai Gábor, a kerületi KISZ-bi- zottság „titkára. __________„

Á Német Kommunista Párt

küldöttsége megyénkben

Dr. Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára tájékoztatja a vendégeket a megye életéről

Tegnap délelőtt Peter Schüdt, a Német Szövetségi Köztársaság Kommunista Pártja Központi Bizottsága tagjának vezetésével pártküldöttség érkezett Szolnokra. A delgációt a megyei pártbizottságon -dr. Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára, dr. Boros Ottóné, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Soós Ferenc, a jászberényi járási pártbizottság titkára „fogadta.

A vendégeket dr. Majoros Károly tájékoztatta a megye pbliitkai, gazdasági és kulturális életéről. A tájékoztatót Peter Schüdt köszönte meg.

A megyei pártbizottságon tett látogatás után az NSZK Kommunista Pártjának küldöttsége dr. Boros Ottóné és Soós Ferenc kíséretében Jászboldogházára látogatott el. Az ottani Aranykalász Termelőszövetkezetben Konkoly Béla, a tsz elnöke, Varga István községi párttitkár és Bazsó Istvánná, a községi tanács elnöke fogadta a delegációt. A szövetkezet székházában Konkoly Béla tájékoztatta a vendégeket gazdaságuk életéről. Többek között megemlítette, hogy hétszázharminc családból ötszázharminc már bent lakik a faluban, azon a helyen, ahol csak a szövetkezés után kezdték osztani a házhelyeket. Termelési eredményeiket ismertetve hangsúlyozta, hogy a tagok jó munkája mellett a

szakemberek nagy mérvű al- " kalmazása isi elősegítette őket. A tsz-tagók életszínvonaláról szólva többek között megemlítette, hogy évi jövedelmük 30 és 49 ezer forint között alakul. A javuló élet- körülményekre utal az is, hogy a kis községben több mint száz embernek van személykocsija.

A tájékoztató után a vendégek megtekintették a szövetkezet gazdaságát, majd a községben az egyik tsz-tag házában, az iskolában és a művelődési házban néztek szét. A késő délutáni búcsúzáson elismerő szavakkal szóltak az Aranykalász Tsz és a Jászboldogháza fejlődéséről.

Birtdea eszünkbe jut valami...

Nyugodtan, megfontoltan beszélnek, kivárják egymás mondandóját. Az első mondatok mindkettőjüknél szinte szóról szóra megegyeznek. „Mi ezt a munkát egyedül nem tudtuk volna elvégezni... Hiába a tervek, a többiek nélkül nincs újítás és nincs kitüntetés”. Pákái Béla művezető és Polónyi István csoportvezető, a szolnoki Járműjavító üzem dolgozói — néhány hete kapták meg a Kiváló újító kitüntetés arany fokozatát. Bárki megkérdezné tőlük, hány újítást adtak be a három évtized alatt — hosszú ideig tartana ' amíg összeszámolnák.

De a legutolsóra nem nehéz visszaemlékezni.

Pákái Béla: — Úgy izgult mindenki értünk, mintha a Ki mit tudra készülnénk. Hát ez valami olyasmi is volt, most bebizonyosodott mit tudunk mi és mit tud a mérlegünk.

Polónyi István: — Hogy tiszta legyen a kép, elmondanám mi is a mi munkánk. Az üzem mérlegműhelyében dolgozunk — én 1943-ban, Béla pedig 1942-ben került

ide. Vasúti mérlegek javításával foglalkozunk. Tévedés ne essék, ezeken nem a szállított rakomány súlyát, hanem a mozdonyok és a vagonok tengelyeire jutó nyomást mérik. A vizsgálatra azért van szükség, mert a kanyarban a kiegyensúlyozatlan jármű könnyen kisiklik.

Pákái Béla: — tíos, egy ilyen mérleget szerkesztettünk mi hárman — sajnos Szűcs Györggyel nem tudnak beszélni, mert ő most a diplomatervét készíti a budapesti Műszaki Egyetemen. Egy hagyományos típust változtattunk meg, s készítettünk el a többiek segítségével. Körülbelül nyolc —tíz újítás van a berendezésen. Az eredmény: minden javított mozdony három nappal hamarabb készül el.

Ha egy ilyen mérleget újonnan vásárolnak, ötmillió forinttal többe kerül. Ennyi tehát a haszon. De itt többről van szó — olyan értékekről, amelyek nagyságát forintban nagyon nehezen lehet mérni.

Polónyi István: — Négy hónap jutott a megvalósításra. Akkor már megvoltak az

elképzelések, de még rengeteg alkatrészt kellett gyártani, s nem is akárhogyan, mert a mérleg pontosságával nem lehet „viccelődni”. A fiatalok, a KISZ-esek védnökséget vállaltak a munka fölött. Szóval volt hajrá, de kapkodás nélkül. Előfordult, hogy alig fejeztem be a rajzot, már vitték is az esztergályosokhoz, vagy a hegesztőkhöz.

Újítók. Kitalálnak, módosítanak, változtatnak, s nem ritkán a paragrafusokkal viaskodnak. Mégis miért csinálják? Amikor erről esik szó, Pákái Béla legyint, talán úgy, hogy „ez semmiség”, de aztán megmagyarázza mozdulatát:

— Én úgy gondolom, hogy ez jön magától. Dolgozunk és hirtelen eszünkbe jut, hopp, ezt jobb lenne emígy csinálni, és már kész is ... Nagyon sok ötletből nem is lesz újítás — nemcsak nálam, másnál sem •*— mert nem kerül papírra.

Polónyi István: — Itt a műhelyben, nemcsak a pénzért újítanak az emberek. Szerintem van egy belső kényszer, ami az ilyen újításokat elindítja. Én két csoportra osztom az embereket. Az egyikbe azok tartoznak, akik mindent megszokásból tesznek, nekik jó úgy, ahogy van, a másik — akik gondolkodva dolgoznak. Az utóbbiak közé sorolom az újítókat is.

Szó esik a tanulásról. Harminc éve vannak a szakmában, kisujjukban a mér- légjavítás minden fortélya — s mégis? A válasz kézenfekvő — ide is betört az elektronika, az optika. A régi mechanikus mérlegeket érzékeny, elektromos műszerek váltják fel, s egyébként is ahogy mondták: jó újító holtig tanul.

H. J.

Választási gyűlés Kisújszálláson

Tegnap este a kisújszállási Ady Endre Filmszínházban több mint hatszáz választó részvételével gyűlést tartottak. Vona László, a Hazafias Népfront városi elnöke köszöntötte a hallgatóságot é3 az elnökségben helyet foglaló kisújszállási párt- és állami vezetőket. Választási beszédet Árvái István, az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának tagja, az SZMT vezető titkára mondott. Méltatta az országgyűlési képviselőválasztás jelentőségét, majd

értékelte a negyedik ötéves terv eddigi eredményeit, és szólt feladatainkról.

Árvái István beszéde után Fábián Márton, országgyűlési képviselőjelölt kért szót. A város és a mezőgazdaság további fejlesztéséről, a szocialista demokrácia fejlesztéséről, a tanács és a lakosság kapcsolatának javításáról beszélt.

A jó hangulatú választási gyűlés a kisújszállási zeneiskola növendékeinek ünnepi műsorával ért véget

1