Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-25 / 121. szám

© SZOLNOK !M'X;TFT NÉPLAP ' / 1975. május SS. KÖRMENDI LAJOS t/ Levél Kupái Sándornak r<=ám csak akkor találnál húsotokból kihantolnál húsotokból kihantolnál izmotokból toloncolnál izmotokból toloncolnál derűtökből kitiltanál derűtökből kitiltanál holtabbá tennél halottnál holtabbá tennél halottnál reám csak akkor akadnál özvegy Anyádtól csak szöget örököltél: ötven évre a szikre verettél. Koponyádból nő, tolul a mályva pipacs vörhenye, jolyófű rákja, lepte poraidat zöld ragály. Mivé letfél emberi madár? TÖTH MENYHÉRT FESTMÉNYE _________________________________^^ _rn————- ii ■■■■ -»aagg—Bia. Z ENEKULTÚRÁNK HARMINC ÉVE Zenepedagógia (3.) A felszabadulás után vált lehetővé Kodály számára, hogy a zenekultúrában, de legfőképp a zenepedagógiá­ban megvalósítsa évtizedek óta elképzelt, megalapozott tervét. Ennek lényege, hogy a demokratikus társadalom kettős célt támaszt a zene te­rületén : a zenei >«aűvelődés eszközeinek mindenki számá­ra hozzáférhetővé tételét,, másrészt a nemzeti sajátos­ságok érvényesítését. Tervé­nek második pontjáért Ko­dályt az ötvenes években a nacionalizmus vádjával, ille­tik. Válasza: „Az általános emberit minden nép csak nemzeti sajátságain át köze­lítheti meg.” Kodály szerint a zenére ne­velést a legkisebbeknél kell elkezdeni, mégpedig a min­denki számára elérhető mé­gis legszebb hangszerrel: az énekkel. De az sem mindegy, hogy mit énekelnek a fiata­lok, rrlilyen „zenei táplálé­kon” nőnek fel. „Senki se túlságos nagy arra, hogy a kicsinyeknek írjon, sőt igye­keznie kell, hogy elég nagy legyen rá”. — mondta. Az iskolai oktatás szerepét köz­ponti tényezőnek, döntő fon­tosságúnak tartotta, s terv­szerű tudatos nevelés szük­ségességét az élményt adó ta­nítás jelentőségét hangsú­lyozta. „Sokszor egyetlen él­mény egész életre megnyitja a fiatal lelket a zenének. Ezt az élményt nem lehet a vé­letlenre bízni: ezt megszerez­ni az iskola kötelessége ... Sokkal fontosabb, hogy ki az énektanár Kisvárdán, mint hogy ki az Opera igazgatója. Mert a rossz igazgató azonnal megbukik. Néha még a jó is. De a rossz tanár harminc éven át, harminc évjáratból öli ki a zene szeretetét.” Az ő elképzelései, útmuta­tásai nyomán bevezetett ok­tatási szisztéma az elmúlt évek során Kodály-módszer néven világszerte ismertté vált. 1950-ben Kecskeméten, Kodály szülővárosában léte­sült az első ének-zenei álta­lános iskola, amelyet azóta csaknem száznegyven köve­tett. A gyerekek itt minden nap foglalkoznak zenével, kó­rusban énekelnek és valami­lyen hangszeren is játszanak. Bizonyítást nyert, hogy ezek­ben az iskolákban a többi tárgyból is jobb eredményt mutatnak fel a tanulók, te­hát a mindennapi rendszeres zenei foglalkozás pozitív irányba formálja a fiatalok teljes személyiségét Az eredmények hamar fel­keltették a nemzetközi érdek­lődést, hiszen világszerte gond a zeneszerető, zeneértő közönség nevelése. Még Ko­dály életében az Egyesült Ál­lamok Művészeti Tanácsa je­lentős összeget szavazott meg, hogy tanárait ösztöndíjjal Magyarországra küldje. Azó­ta az Egyesült Államokban nyaranta ötven egyetemen tartanak kurzusokat a Ko­dály-módszer alapelveinek elsajátítására. Hazánkba fo­lyamatosan és mind nagyobb számban érkeznek külföldről pedagógus-delegációk a Ko­dály-módszer tanulmányozá­sára. Ugyanakkor a világ minden tájáról érkeznek meghívások a magyar zene­tanárok részére is. Az Egyesült Államokban és Japánban évek óta Kodály Intézet működik. Ez év őszén pedig megkezdi munkáját a Kecskeméten létesített Ko­dály Intézet. Célja a külföld­ről érkezett s az itthoni pe­dagógusok továbbképzése, s a külföldön működő intézetek munkájának segítése, össze­hangolása. A főiskolai oktatás kiszéle­sítése segíti az általános isko­lák és a zeneiskolák tanár­ellátását. Jelenleg a budapes­ti Zeneművészeti Főiskolán kívül öt nagyvárosunkban működik tanárképző tagozat.* . Korda Ágnes Az alföldi agrármozgalmak és a gyerekek o A szocialista eszmék s az. elnyomottak törekvéseinek összetalálkozása már jó há­romnegyed évszázaddal ez­előtt olyan erőket szólított küzdelemre, amelyek nem elérhetetlen eszményekben vélték felfedezni mozgalmuk céljait. Már a demokratikus agrármozgalmak vezetői is a felnövekvő nemzedékek megváltozó életének körvo­nalait rajzolták a jövendő láthatárának peremére. Szántó Kovács János mon­dotta bírái előtt: „Mi talán megleszünk valahogy, de a jövő nemzedékünk így nem haladhat előre. Ha egy öreg­ember kimegy a szőlőbe, és az úton talál egy diót, föl­veszi, és valahol elülteti. Jól tudja, hogy ő annak gyü­mölcseit nem fogja élvezni, hanem a jövő nemzedéke.” A serdülők részeseivé vál­tak a szegények mozgalmá­nak azért is, mert a dolgo­zók gyermekei ezidőben csakhamar munkavállalókká lettek. A gyáriparra vonat­kozó törvények például ti­zenkét életévben szabták meg a munkavállalás alsó korhatárát, az iparhatóságok engedélyével azonban ' már tízéves1 gyermekeket is al­kalmazni lehetett. Az 1900- ban megrendezett népszám­lálás 493 898 olyan gyerme­ket talált az országban, akik hét—tízéves koruktól rend­szeresen munkát vállalni kényszerültek. A mezőgazdaságban 1900- ban 350 000 gyermek dolgo­zott ; a szegényparasztok gyermekei hét—tízéves ko­rukban állottak munkába. Az Ifjúmunkás írta 1907-ben: „Mikor felcseperedik a gye­rek nyolc—tízévesnek, már kapát nyomnak' a kezébe, és ott kapál a felnőtték között. Nyáron a tizenkét éves gyer­mek már marokszedő. Szám­talan helyen kiveszik a szü­lők gyermekeiket az iskolá­ból és odaadják cselédnek. Más házánál nevelkedik a gyerek, ahol sohasem érzi a szülői szeretet melegét.” @ A földmunkások tnozgal- ' mának vezetői körében mindvégig élt a gyermekek jövőjéért való aggodalom. Szántó Kovács János és tár­sai elleni pörben vallotta a tanúként megidézett egyik rendőr: Szántó Kovács Já­nos az olvasókörben azt mondta „még nem elég erő­sek május 1-re, s hogy a gazdáktól gyermekeiket hoz­zák haza, így tanuljanak ők is. ne legyenek buták ... Ko­vács azt is mondta, hogy május 1-re kérjék ki gyer­mekeiket a gazdáktól.” * A Szántó Kovács és társai ellen indított perben hat fia­talt ítéltek el; közülük a legfiatalabb Papp Sándor ti­zennégy, Borsi János tizenöt, Baron Lajos tizenöt éves. A tanúk állítása szerint a vá­rosháza előtti összecsapás­kor a gyermekek is részt vettek Vasvári Zoltán rend­őrtiszt ütlegelésében, illetve az ütlegelőket segítő tettes­társak voltak. 9 Az élet- és munkakörül­mények javításáért folyó küzdelmekben szükségkép­pen a gyermekekről is gya­korta szó esett. Várkonyi István Független Szocialista Pártja 1397-ben Cegléden tartotta alakuló kongresszu­sát. Az előterjesztett határo­zati javaslat tartalmazta azt a követelést is, hogy a be- tegsegélyzésről szóló tör­vénycikk hatályát terjesszék ki a munkavállaló gyerme­kekre is. Ezen a kongresszu­son — többek között — je­len voltak Fegyvernek, Jász- árokszállás, Tiszabő, Jász­apáti. Kunszentmárton, Ti­sza földvár, Törökszentmik- lós és Cibakháza . küldöt­tei vis. A Várkonyi István vezeté­se alatt álló mozgalomban gazdag népköltészet virág­zott. Az egyik ez időből való munkásdal a gyermekek bu­títása ellen emelt szót: „Ba­bonák ideje, hoéy egyszer legyen vége már, f Gyerme­keink jobb jövője józan is­kolákra var” — énekelték. A fiatalokat, köztük az idő előtt munkára fogott serdü­lőket is. magába foglaló, osztálytudatos, önálló ifjú­sági szervezet létrehozására azonban csak később kerül­hetett sor. A reformizmus mindvégig dölyfös magatar­tást tanúsított a fiatalok szervezkedésével szemben. Az Ifjúmunkás azonban már 1907 nyarán sürgette: „Kö­telességünk bevinni az ifjú­munkások mozgalmát a me­zőgazdaságban dolgozó ifjú­munkások közé is. Fel kell ráznunk a mezők proletár gyermekmunkásait... Ha bevisszük a mozgalmat kö­zibük, olyan tábort kapunk á magyarországi ifjúmunká­sok mozgalma számára, amellyel sokat segíthetünk apáinknak a munkásság fel­szabadításáért folytatott küz­delemben.” © Az első világháború idején az ifjúmunkások szervezke­dését segítő baloldali szoci­áldemokraták mellett a for­radalmi szocialisták is kap­csolatba kerültek a fiatalok­kal. A Galilei Kör haladó szellemű diákjai pedig nép­felvilágosító munkájukat a vidéken élő fiatalokra és gyermekekre is kiterjesztet­ték. Jelentésükben beszámol­tak arról, hogy hat vidéki városban — köztük Túrke- vén — összesen tizennégy előadást tartottak. A háború alatt Sándor Pál, a szolnoki Verseghy Gimnázium diákja is bekapcsolódott a Galilei Kör tömegfelvilágosító mun­kájába. Császtvai István Utunk Évkönyv '75 Néh any hónapos ké­séssel látott ez évbén nap­világot a kolozsvári Utunk irodalmi hetilap 1975-ös év­könyve, mely ez alkalommal nyolcadik alkalommal ke­rült az olvasóhoz. A Naptár oldalait Salamon László. Tóth István, Áprily Lajos, Horváth István, Lucian Bla- ga, Horváth Imre, Jékely Zoltán, Dsida Jenő, Szemlér Ferenc, Aurel Rau, Lászlóffy Aladár és Szilágyi Domokos versei színesítik. A Naptár részben szereplő színes mel­lékletek pedig Pallós Jutta, Nagy Albert, Ion Sima, Mo­hi Sándor, Tóth László, Ba­lázs Péter, Miklóssy Gábor, Aurel Ciupe, Fülöp Andor, Kovács Zoltán, Szolnay Sán­dor, Györkös Mányi Albert festményei. A Naptárban közreadott versek valameny- nyien Kolozsvárról szólnak. Létay Lajos, az Utunk fő- szerkesztője, az Olvasóhoz írt gondolatébresztő, köl­tői sorokat. Ebből idézzük: „Minden viszonylagos. Előbbi évkönyveinkhez mér­ve, az olvasó talán kevesli majd e könyv terjedelmét s tán a kissé kitolódott meg­jelenést se hagyja szó nél­kül — a szerkesztő ugyan­akkor örül, hogy íme, még­iscsak, az új évben i§, 19*15- ben is az olvasó elé teheti az Utunk Évkönyvet. Nem szakad meg, tovább él hát a sorozat, amit most nyolc éve annyi reménnyel, bizakodás­sal indítottunk, s ami — túlzás nélkül mondhatjuk el — évről évre nagyobb vissz­hangot vert irodalmi, mű­velődési életünkben, s mind több olvasó, könyvgyűjtő tetszését nyerte meg. Szép­íróink gazdag terméséből, amely épp a most beálló új évben kerül majd regények, novellás, színdarabos köny­vek formájában az olvasó elé, részleteket, magukban is megálló fejezeteket válogat­tunk Évkönyvünk számára. Hisszük, hogy nemcsak ér­dekes, értékes , olvasmányt jelentenek a kiválasztott részletek, de további re­ményt, bizakodást is szer­kesztők s olvasók számára: él, fejlődik irodalmunk, az új évben, az új években is be fogja tölteni hivatását.” A Kolozsvár-Napoca című összeállításban a fennállásá­nak 1850. évfordulóját ün­neplő városról publikált szá­mos cikk, tanulmány, esszé és vers közül kiemeljük Bo­dor András „Napoca helye a dáciai városok” között, Köl- lő Károly „Decebal és Na­poca az erdélyi magyar iro­dalomban”, Vinczy György „Kolozsvárról lett kuruc ének” — születésének ideje 1703 — című versét, Mikó Imre „Kelemen Lajos sétái”, Bálint Tibor „Fejfa és tele­fonkönyv” cimű meleghan­gú írását, továbbá Lászlóffy Aladár megkapóan költői hangvételű ' „Házsongárd 2655” című versciklusát. A romániai magyar nyelvű irodalom műhelyé­nek titkairól szól a „Ké­szülő könyvekből” című ösz- szeállítás, melyben többi kö­zött Sütő András „Fügedes a pokolban avagy Sáronnak nárcisza” című farsangi já- - téka olvasható, továbbá Sza­bó Gyula „Madárpillogású szorongással”, Szilágyi Ist­ván „Fekete hintó, piros lo­vak”, Hornyák József „Fa­nyereg” című regényrészle­tei, Kocsis István „Néveste” című egyfelvonásos drámá­ja, mint az új romániai ma­gyar nyelvű irodalom ki­emelkedő műve hívja fel magára a figyelmet. R. T. ) RÉVÉSZ NAPSUGÁR RAJZA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents