Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-25 / 121. szám
1975. május 55. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Huszonöt lift nem loködík utOuö módszer Utóvizsga a rendőrségen Ismerik-e a solérök a KRESZ-t—fl jogssítvány kevés—A teszt bárkit teleplez—Aki meginkott nem vezethet Megyénkben 12 halálos közlekedési baleset történt. A balestek 6 esetben ittas vezetés, 4 alkalommal gyorshajtás következményei voltak. Két ember vesztette életét mert alkoholos állapotban gyorsáéi vezetett. Szomorú statisztika... Száznál A közlekedés biztonságát, mások testi épségét veszélyeztetik a gyorshajtók. Többnyire fiatalok, motoros „fenegyerekek". Több bejelentés érkezett már a rendőrségre, hogy a városi lakótelepeken, községek főutcáin száguldozó motorosok veszélyeztetik a járókelők — s elsősorban a gyerekek biztonságát. Általános tapasztalat; ha a rendőrkocsi feltűnik a környéken, a motorosok „felA Szolnok megyei Rendőrfőkapitányság közlekedés- rendészeti osztálya a közúti szabálysértések megelőzésére, illetve megfékezésére új módszert vezetett be, amelyre a törvény teljes mértékben feljogosítja. Az új módszer alapgondolata régi követelmény: csak az vezessen gépjárművet, aki tudja,' és betartja a közúti közlekedés szabályait. Elvileg ismeri a KRESZ-t, aki érvényes vezetői engedéllyel rendelkezeik. Hogy mennyire nem így van, arra példa a napokban először alkalmazott teszt-vizsga. Tíz gépjártöbb szabálysértés oka volt az ittasság, illetve a gyorshajtás. Minden esetben fe* lelősségrevonás követte a szabálysértést, — akit megbüntettek, talán okult egy időre. És aki elkerülte fe- lelősségrevonást ? szívódnak”, vagy igyekeznek a közlekedési szabályokat betartani. Az automata fényképező berendezés, — a Tra- fipax, hasonló reakciót vált ki a gépjárművezetők körében. Ha észreveszik a fényképező kocsit, betartják az előírt sebességet. Vagyis nem a biztonságos közlekedés érdekében vezetnek szabályosan, hanem a büntetéstől félnek. művezetőt rendeltek tesztvizsgára, olyanokat, akik a közelmúltban követtek el közlekedési szabálysértést. Közülük négyen szeszes italt fogyasztottak vezetés előtt, öten a megengedett sebességnél gyorsabban közlekedtek lakott területen — amit a Trafipax fotó bizonyít. Voltak köztük hivatásos gépkocsivezetők, „úrvezetők” és motorkerékpárosok. A vizsga eredménye megdöbbentő: mindössze ketten (egyikük gépjármű oktató) ismerték megfelelően a közlekedés szabályait. Az elérhető 100 pontból nyolcán a minimális 85 pontot nem tudták összegyűjteni. Hogy mi az oka a hiányos ismereteknek? Egyikük így indokolta: „1962-ben vizsgáztam, azóta nem forgattam a KRESZ-könyvet.” (A közlekedés szabályai 1962 óta minden évben módosultak!) Nőm vezethetnek Akik eredménytelenül vizsgáztak, természetesen nem vehetnek részt a forgalomban. Az elkövetett szabály- sértésekért járó büntetések mellett Törőcsik János jász- kiséri, Vidra István szolnoki lakosok jogosítványát négy hónapra, dr. Túri József Jászapáti, Halász Mihály ti- szaföldvári lakosok vezetői engedélyét két hónapra vonták be. Szél István szajoli, Pomázi Gábor jászladányi Farkas András és Pásztor Sándor szolnoki lakosok újabb eredményes KRESZ vizsgájukig nem vezethetnek gépjárművet. A Szolnok megyei Rendőrfőkapitányság közlekedésrendészeti osztálya a jövőben folyamatosan alkalmazza az új módszert. A közlekedés szabályait durván megsértő gépjárművezetőket még a lakosság bejelentése alapján is vizsgára rendelik. Azoktól akik ellen szabálytalan közlekedés miatt másodszor is bejelentés érkezik, bevonják a jogosítványt akkor is, ha megfelelnek a vizsgán. A KRESZ-t ugyanis nemcsak tudni, hanem alkal mazni is kell. T. K. L. Ahogyan épülnek a több- emeletes lakótelepek Szolnokon, aminek csak örülhetünk, úgy szaporodnak a gondok a felvonók miatt. Jelenleg huszonöt lift áll a száztizennégyből műszaki okok miatt az épületben lakók nem kis bosszúságára, hiszen kisgyerekkel, megrakott szatyrokkal kénytelenek és naponta többször is lépcsőket mászni. Nem is szólva az idős és beteg emberek napi tortúrájáról, amit nekik a lépcsőjárás okoz. Az újonnan épülő emeletes lakóházak még húsz lifttel gyarapítják a jelenlegi számot. Mindenképpen indokolt tehát a városi tanács vezetőinek indítványa, hogy a felvonók karbantartására és javítására Szolnokon kell berendezkedni. A megyei tanács illetékeseinek javasolták ezért, hogy a megyei vasipari vállalat alakítson ki egy, a felvonók karbantartásával foglalkozó részleget. Remélhetőleg az intézkedés nem sokát várat magára, mert indokoltságához nem fér kétség. — Íz — Fiatalok Szol nokéri „Az ifjúság Szolnokért — Szolnok az ifjúságért” mozgalom keretében a Tisza- menti Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalat if- júkommunistá’i május 24-én társadalmi munkával segítették az ifjúsági park határidőre történő átépítését. „Fenegyerekek” és a Trafipax Nem ismerik a KRESZ-t A kunhegyesi 10. számú országgyűlési választókerület jelölőlistájára két név került: Szendrei Gábor és Horváth György. Mindketten Kunhegyesen dolgoznak. Szendrei Gábor Szendrei Gábor a törökszentmiklósi MEZŐGÉP kunhegyesi gyáregységében gépkocsivezető. Tizenegy éve tapossa nap mint nap az üzem küszöbét. Munkatársai, főnökei jó véleménnyel vannak róla. Becsületes munkásembernek ismerik. Büszkék arra, hogy országgyűlési képviselőnek jelölték. A gyár párttitkára így jellemezte: „Gábor .az az ember, akinek, ha azt mondják meszelje be az eget, nem azt kérdezi miért, hanem hogy milyen színűre”. A zömök, barna fiatalemberrel az üzemben beszélgettem. — Tizenegy évvel ezelőtt kerültem haza Kunhegyesre. A gyárban helyezkedtem el, mint gépkocsivezető. Először a vállalati kocsit hajtottam, de 1968-ban kaptunk egy buszt és átkerültem arra. Mindennap hajnali fél négykor kelek, mert négy órakor indulok a munkásokért. Az útvonalam: Kunmadaras—Tiszaszentimre— AbádsZalók—Tiszaroff—Ti- szabura. Ez, akárhogy is számolom, naponta 250 kilométer. Nyáron ez még csak hagyják de ősszel meg télen lehangoló. Reggel nyolc órára végzek. Ha nincs más munka, akkor hazamehetek. Általában azért minden napra keresek magamnak valami elfoglaltságot. Mindig van mit bütykölni a masinán. Ha baj van vele, én javítom, mert az eredeti szakmám autószerelő. Délután háromkor kezdek újra és este nyolc óráig vagyok. A hétvégék is legtöbbször foglaltak. A szocialista KépváseSőíeSöSlek Mindketten kunhegyesiek brigádokat viszem kirándulni. Az én brigádom patronálja a Dózsa György úti diákjait, és velük is sűrűn megyünk. Váratlanul ért, hogy képviselőjelöltként indítottak. Korábban is mindig elmentem a jelölőgyűlésekre, de azokat nyugodtabban ültem végig. A kunhegyesi meg az örményesi gyűlésen tömérdek ember szorongott a termekben. Nem is volt addig semmi baj, amíg ültem és hallgattam őket. De amikor szólni kellett néhány szót, elöntötte a melegség. Egy pillanat alatt végigszaladt bennem a gondolat, mi lesz, ha még több ember előtt kell beszélnem. így hát biztattam magam, nem szabad megijedni. Az első mondatoknál még egy kicsit dadogtam, de aztán belejöttem. A jelölőgyűlés után ismerősök, ismeretlenek gratuláltak. Látszott rajtuk, hogy szívből mondják, nemcsak úgy immel-ámmal. A leg- meghatóbb dolog mégis az volt, amikor a kunhegyesi gyűlés után hazamentem és hétéves fiam két szál rózsával szaladt eléhem —, Horvátit György Az iroda üres. „Lakója” szokásos ebéd előtti sétáját rója a műhelyekben. Bekukkant mindenhová, megnézi, hogy dolgoznak emberei, van-é elég anyag, megvizsgál egy-két kész munkadarabot is. A Középtiszai Állami Gazdaság asztalosüzemében már megszokták, hogy a főnök mindig ott van körülöttük. Horváth György hat éve változtatott lakóhelyet. Üj- sághirdetésre jött Kunhegyesre. — Egy nyírségi kis faluból, Jármiból kerültem ide. öten vagyunk testvérek, s édesanyám egyedül nevelt bennünket. A két bátyám meg az öcsém tanult, én a ház körül segítettem. Elkelt akkor a munkáskéz. Később korengédéllyel végeztem el a szakmunkásiskolát, asztalos lettem, majd a faipari szak- középiskolában technikusi oklevelet kaptam. A régi munkahelyemen nem találtam meg a számításom és 1969-ben eljöttem. Rögtön az asztalosműhely vezetője lettem. Eleinte sok gonddal járt ez a munka. Rossz volt a munkafegyelem, hanyagul dolgoztak az emberek. Tizennégy dolgozója volt az üzemnek és 800 ezer, 1 millió forint körül termeltek évente. A magam szakállára elindultam a környező községekbe, városokba ipari tanulókat toborozni. Jelenleg harmincán vagyunk, majdnem mind fiatalok. Ezekkel az emberekkel már lehet eredményt elérni. Az idei tervünk hétmillió forint. Ablakkereteket, ajtókat készítünk. Szállítunk Karcagra, Kunhegyesre, Algyő- re, Mezőkövesdre, Kunszent- mártonbá, Szolnokra. A legtöbb helyre egyedi megrendelés alapján dolgozunk. Szívesen vállalok különleges munkát, mert a fiatalok így jobban megismerik ezt a szakmát. Tavaly megválasztottak az építő üzem szak- szervezeti titkárává. A szervezettség akkor 63 százalékos volt, most már majdnem száz százalékos. Elég nagy erőfeszítésbe került, amíg eljutottunk idáig. A jelölőgyűléseken sokat jegyzeteltem. Néhány égető problémát jól megjegyeztem magamnak. Kunhegyesen bajok vannak az ivóvízzel, úgy kell „kiimádkozni” a csapból. Kenderesen a Szennyvíz okoz gondot, örményesen arra panaszkodtak, hogy nagyon rossz a közlekedés. Mindössze Két buszjárat van, azzal járnak dolgozni az emberek. Ezekről a problémákról jó tudni még akkor is, ha nem leszek képviselő. Örményesen történt egy kedves dolog. Mindenütt, így ott is többen elmondták, hogy közelebbről nem ismernek bennünket, de azért elfogadnak jelöltjüknek. Egyszercsak felugrik a tömegből egy férfi — az egyetlen, akit ott ismertem — és kijelentette, hogy ő bizony jól ismer engem. Zavaromban nem tudtam mit csinálni. Később jöttem rá, hogy egy, vagy két étfig szomszédom volt... — szekeres — Heti jegyzeteink Szárnyas gondok Ki ne emlékezne még a régi szolnoki, karcagi, vagy akár a kisújszállási piacra? Földre terített csomagolópapíron fokhagyma, fonnyadt zöldség, kenderkötél, köcsög — a kereslet napi viszonyaitól függően. Az utóbbi időben nagy erőfeszítések árán a megye mind több „élelmiszerkamrája” került fedél alá. Több és jobb lett az áru. kulturáltabb, színvonalasabb az ellátás. A KÖJÁL illetékesei a megmondhatói, ennek nyomán milyen sokat javult a higiéniai helyzetkép, is. Sajnos azonban még nem került tető alá valamennyi piaci gond. Szolnokon a Zagyva partján egy jobb sorsa érdemes helyen cséréinek gazdát a szárnyasok. Érdeklődésünkre elmondták az illetékesek, hogy átmeneti állapotról van szó: talán másfél évet kell várni arra, hogy végleges és megnyutató megoldás szülessék. Addig is igyekeztek elfogadhatóan megoldani a problémát. A baromfipiaccal szemben lakók aggályait a kétségtelen jó szándék ellenére is hosszú lenne felsorolni: hajnali ajtócsapkodás, a rakodás zaja, kakas kukorékolás, hangos alkudozás töri meg a kora reggeli csendet. A Kun Béla körúton keresztül-kasul járkálók zavarják a közlekedést, de esztétikailag sem épületes látvány az árusítással járó felfordulás. Bár drótkerítés fogja körül az eladók placcát, ám a türelmetlen vevők gyakran az árusok elé sietnek és már a járdán elkezdődik a baromfiak szemrevételezése, az üzletelés. Véleményünk szerint ennek a legszigorúbb intézkedésekkel kell elejét venni. Karcagon is milliókat költött a tanács a piacra és gz impozáns vásárcsarnokra. Szögezzük le elöljáróban: nem hiába! Régén szinte az egész karcagi főtér egy kirakodóvásár volt. Most kultúrált keretek közé szorították a kereskedelmet — anélkül, hogy az árubőség látta volna kárát. A kakasokkal, tyúkokkal azonban Karcagon is baj van. A vásárcsarnok mellett baromfiárusító helyet biztosítanak a vevőknek, eladóknak, mégis — különösen hetipiaci napokon — az eladótérről kiszoruló árusokkal a járdán, a házak tövében egyezkednek a vásárlók. A városi tanács kereskedelmi felügyelete a jövőben szigorúbb ellenőrzéssel — és ha kell — bírságolással vet gátat ennek. Ezt a határozottságot csak helyeselni lehet. P. B. Havi négyszázért Nem könnyű olyan esetről írni, amely ha sok nyűglődés után is, de befejeződött, méghozzá a játék- szabályoknak megfelelően. A jó elnyerte jutalmát, a rossz a büntetését, happy end „az ügy elintézést nyert”. Leváltottak egy felelőetlen dolgozót, aki bántóan hanyagul kezelte a rábízott iratokat — az emberek gondjait. így is kell, ez a példás felelősségrevonás! De vajon ezzel valóban elintéztek mindent? ... Az ügy főszereplője a Tempó szövetkezet gondnoka, aki „társadalmi munkában” a megyei ipari' szövetkezetek CSÉB adminisztrátora volt. A csoportos élet- és balesetbiztosítás lehetővé teszi, hogy a biztosított dolgozók házasságkötés, szülés, betegség esetén különböző összegű segélyeket kaphatnak, így az említett ügyintéző adminisztrátorhoz folyamatosan érkeztek a segély kérelmek, amelyeket havonta egy intéző bizottságnak meg kellett volna tárgyalnia. Néha meg is tárgyalta — már amit ő eljuttatott a bizottsághoz. De, hogy ezt mennyire rendszertelenül végezte, arra jó példa a szolnoki Bőripari Szövetkezet dolgozóinak panasza, akik közt segélyre váró kismama is volt... Szükségtelen részletezni. A szekrényben, íróasztal- fiókban hányódó levelek, szerteszét hagyott anyakönyvi kivonatok, hivatalos okmányok megindították a panaszáradatot. Reklamáló, követelő leveleket, kérelmeket szállított a posta az Állami Biztosítótól'kezdve a legkülönbözőbb hivatalos fórumokig, s egymásnak adták a kilincset a felháborodott emberek a Tempó irodán. Nagysokára aztán e hónap elején mégis csak leváltották, s a régóta kért segélyeket is kiutalták a kérelmezőknek. Mindenki elégedett. A vétkes ügyintéző is, hiszen semmi különös nem történt. Még feddhetetlenségével is dicsekedhet, ugyanis a biztosító még tavaly (!) folytatott vizsgálatot ellene, s abban megállapították, hogy nem vonható felelősségre, hiszen nem sikkasztott, nem csalt, s nem is lopott „csak” hanyagul végezte társadalmi munkáját. Miközben mások panaszkodtak, bosszankodtak és vizsgálódtak, ő ^továbbra is megkapta havonta önzetlen „társadalmi munkájáért” járó négyszáz forintot. Mostani leváltása a legnagyobb „büntetés” volt. Nem kapott fegyelmit, nem indult ellene eljárás, mert erre nincs jogszabály, csupán a jövő hónaptól nem kapja a havi négyszázat, amit az eddig sem végzett munkáért bezsebelt. Az pedig szinte természetes,, hogy még visszafizetnie sem kell — merthogy erre sincs jogszabály. Nagy kár... L Zs.
