Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-18 / 115. szám

lí SZOLNOK IWEGTPI NÉPLAP t9TS. májú* T8. Has Hl DK-ban Jdrlam Csak nőknek és gyerekeknek Ma délelőtt Gálaműsor a néptánc fesztiválon Nagy sikerrel lépett fel a Kjusztendil együttes műsorából; „Szolnoki regrutabál” IY/ A szép tágas uzem­■ y csarnokban nyolcvan 1 ' " különféle modell ké­szül. A burgi Vörös Csillag Cipőgyárban évente 3 mil­lió pár cipőt gyártanak, fő­ként divatos és nagyon ké­nyelmes cipőket, hollandi papucsokat, csizmákat nők­nek és gyermekeknek. Két­ezer munkás, föt«g leány és asszony dolgozik a burgi gyárban. Termékeiket saját hazájukban értékesítik csak keveset exportálnak Magyar- országra. Miért éppen hoz­zánk? Mert kooperációs szer­ződésük van két gyárral — a budapestivel és a szom­bathelyivei — ahová elkül­dik a felsőrész anyagokat és kész cipőfelsőrészként kap­ják vissza. Dr. Hanz Ebert igazgató elégedetten nyilat­kozik a magyar partnerek­ről: „Önöknek kiváló szak­munkásaik vannak, jóminő- ségú árut kapunk tőlük!” Sok kedvezmény Milyenek a cipőgyár dol­gozóinak élet- és munkakö­rülményei? Milyen az anya­gi és erkölcsi megbecsülé­sük? A tűzőterembe hatal­mas ablakon árad -a napsü­tés: a tiszta, hangulatos mű­helyben odalépek az egyik tűzőnőhöz. Hányszor kell ezt — Az üzemi étkezésen kí­vül, amiért 70 pfenniget fi­zetünk, van üzemi büfé, ahol reggelizni lehet. Van a gyárban varroda, tehát nem kell varrónőt keresni, ha új ruhát akarunk csináltatni, sőt van egy cipészműhelyünk is. Aztán azokat a cipőket, amelyekben a meós hibát ta­lál, jutányos áron megvásá­rolhatjuk. Ez nagyon sok kedvezmény, higgye el. Anyagi ösztönzéssel A gyár igazgatójától tu­dom: tavaly 300 ezer párral nőtt a termelés, csupán a termelékenység növeléséből. Hogyan csinálták? — Azzal kezdem, hogy igyekszünk tisztességes bé­reket fizetni. Az átlagbér a gyárban 550 márka, de nem egy munkásunk megkeresi az 1000—1100 márkát. Az alap­bérhez jön a 'teljesítmény­bér, több műszakos munka­helyeken az éjszakai pótlék, ez műszakonként 7 márka. A szocialista munkaverseny­ben részt vevő egyének és kollektívák szintén kapnak anyagi elismerést, ha első, második, vagy harmadik he­lyezettek lesznek, csakhogy ezt a pénzt egy összegben év végén vehetik fel. Van még az év végi prémium, ami egyhavi fizetés. A \ szabá­szoknak külön prémiumot fizetünk az anyagmegtakarí­tás után. Mindez a fizetésen felül nem kis anyagi elisme­rés. Azután, szerintem az is ösztönző, hogy évente 1 mil­lió márkát fordítunk szociá­lis ellátásra. Most épül az üzemi orvosi rendelőnk. Vannak saját üdülőink, éven­te hatszáz embert tudunk pi­hentetni, és százat gyógyüdü­lőbe küldeni. Most a tenger­parton épül egy bungaló rendszerű családos üdülőnk, egyszerre negyvenen nyaral­hatnak majd benne. Három hétre személyenként 12 márkát kell fizetni, de aki­nek háromnál több gyereke van, az nem fizet egy pfen­niget sem. Nálunk 70 pfen­nigbe kerül az üzemi étke­zés — háromféle menüből lehet választani — de egy­Megjelent a Kincskereső Az Irodalmi séták rovat­ba is a nyár örömeiről, a ter­mészet, a hazai táj szépségei­ről szóló írások kerültek ez alkalommal. Olyan irodalmi képeslapok ezek, melyeket kitűnő írók műveiből válo­gatott a szerkesztőség. A „Jöjj el, szabadság!...” sorozatban ezúttal Zelk Zol­tán verseit közli a Kincske­reső. Veress Miklós. Tandori Dezső új versei mellett Ká­nyád! Sándor vidám, elbeszélő séges az óvoda, a bölcsőde igénybevétele is: gyereken­ként naponta 62 pfennig. Ipari tanulók a gyárban Heidi Ander, az üzemi szakszervezeti bizottság ve­zetője. Láttam, tapasztal­tam, hogy nagy tekintélye van a gyárban a nagyon csinos, fiatal nőnek. — Sok fiatalt látok itt az üzemben. Foglalkoznak ipa­ri tanuló-képzéssel ? — kér­dezem tőle. — Természetesen. Évente Átlagban 80—100 tanulónk van: szabász, tűzőnő, vagy talpszerelő. Annak a gyerek­nek, amelyik 10 iskolai osz­tályt végzett — bizonyára tudja, hogy nálunk 10 osz­tályos az általános iskola — másfél év a tanulmányi idő, aki csak nyolcat, annak két és fél év. Ha jól tanul, szor­galmas, akkoriéi évvel előbb szerezheti meg a szakmun­kás-bizonyítványt, Közülük nagyon sokan tovább tanul­nak, leérettségiznek és mi felsőbb iskolába küldjük őket. Kell a szakember, a felkészült munkás. Bizonyá­ra arról is tud, hogy ná­lunk az NDK-ban meglehe­tősen nagy a munkaerőhiány. Érdekünk, hogy ide kössük a fiatalokat, de nem elvtele­nül. — Az ipari tanulóknak mennyi munkabért, vagy ösztöndíjat fizetnek? — Az első félévben ha­vonta 90 márkát, ez féléven­ként 5 márkával emelkedik és az ötödik félévben már eléri 120 márkát. De ha a gyakorlati képzésen szorgal­mas, jól dolgozik a gyerek, akkor prémiumot is kaphat, az évi kereset 25 százalékát. Kapnak a tanulók kollektív prémiumot is, amit közösen használhatnak fel kirándu­lásra, vagy a nyári üdülésre. Az ő szabadságuk ugyanis évente 24 nap. — Nehéz utánpótlást ta- lálniok? Hogyan toborozzák ipari tanulóikat? — Patronáljuk a burgi 10 osztályos iskolát, ahová hat— hétszáz gyerek jár. Rend­szeresen ellátogatnak áz üzemünkbe, munkásaink pe­dig az iskolába. Mindennek az a célja, hogy a gyerekek megismerjék gyárunkat, azo­kat a lehetőségeket, amelye­ket mi nyújthatunk számuk­ra, de azokat a problémá­kat is, amelyekkel találkoz­nak, ha hozzánk Jönnek dol­gozni. Csitrik — tizenhat évesek. Agnes szőke, szeplős, nevetős szájú. Brigi barna, komoly- kás, csak a szemében buj­kál huncutság. Az üzem fo­lyosóján találkozom velük. Tízórai szünet van, a büfé­be mennek. — Mióta tanulnak a gyár­ban? — Most kezdtük a máso­dik félévet — válaszolja Bri­gi elpirulva, mert nem kel­lemes. ha vadidegen ember faggatja az embert. — Ss jól érzik itt magu­kat? A két lány egymásra néz — hogyan lehet ilyet kér­dezni — aztán Ágnes vála­szol: — Jól. Megvan itt min­denünk, biztosítva van a jö­vőnk. Ez a lényeg. Nem? Varga Viktória (Folytatjuk.) költeményét találhatjuk, A júniusi szám sok pró­zai anyagot is kínál a gyere­keknek. Kántor Zsuzsa: Nagypapa „lekörözi” Cimbit című elbeszélése derűs, mai történet. Kamarambó, a sen­ki fia címmel Horváth Péter érdekes mesét irt. Kiss Anna is ízes, szép meséket mond. Tóth Béla Kutyák, birkák, szamarak címmel egy haj­dani juhász szavaival a régi pásztoréletből ad kóstolót a mai gyerekeknek. Vidám népdalokból, törté­netekből több oldalnyi ol­vasnivalót ad a júniusi szám. Részlet a Tisza Táncegyüttes Pénteken este az ünnepé­lyes megnyitó után a Jubi­leumi Országos Néptánc Fesztivál első versenyszaka­szát bonyolították le. Csak­nem húsz táncszámot látha­tott a közönség. Az első ver­senyszakasz után máris meg­állapítható, hogy a fesztivál igen színvonalas, a résztvevő együttesek többsége igen so­kat fejlődött a két évvel ez­előtti szolnoki találkozó óta. Az első versenyprogram­ban a Tisza Táncegyüttes Sajti Sándor koreográfiájá­ban a „Szolnoki regrutabál” című kompozíciót mutatta be, — szép közönségsikerrel. A péntek esti forró hangu­latú bemutató — a nyári ká­nikula csak ráadás volt — kedves epizódjaként a részt­vevő együttesek nagy tapssal fogadták a bejelentést:. Sza­bó István szobrászművész új­ra díjat alapított, — alkotá­sát a legszebben, legstíluso­sabban táncoló együttes nyerheti el. A közönség ugyancsak hálásan fogadta a zalai táncosok kedvességét: a Jászkunsági képek című mű­sorukkal a 900 éves Szolno­kot köszöntötték. Tegnap délelőtt a város ve­zetői fogadták a bolgár test­vérmegye, Kjusztendil együt­tesét. A fogadáson megjelent dr. Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára. Turóczi Ferencné, a városi pártbizott­ság titkára, Jakatics Árpád, a megyei pártbizottság osz­tályvezető-helyettese is. Bíró Boldizsár, a városi ta­nács elnökhelyettese köszön­tötte a vendégeket, a bolgár delegáció vezetőit, Emil Mit- reffet, a Bolgár Kommunista Párt Kjusztendil kerületi bi­zottsága kulturális osztályá­nak vezetőjét, Peter Kirilov Peseffet, a kjusztendili me­gyei önálló művészeti köz­pont igazgatóját, Nikola Vucskoffot, a Kjusztendil megyei néptánc- és ének- együttes művészeti vezetőjét és az együttes tagjait, a meg­hívott vendégeket, — tájé­koztatót tartva a vendéglátó városról. A fogadás alkalmával mó­dunkban volt beszélgetni az együttes művészeti vezetőjé­vel, Nikola Vucskoffal. — Együttesünk 1960-ban alakult, azzal a céllal és fel­adattal, hogy híven ápolja szűkebb hazánk folklór ha­gyományait, módszertanilag is segítse a megyében műkö­dő 180, kisebb-nagyobb tánc­csoportot, s nem utolsósorban az is megtisztelő feladatunk, hogy a rádióban, televízióban méltóképpen képviseljük megyénket. — Csak hallomásból tu­dom: igen sűrűn fellépnek külföldön is. — Nagy súlyt helyezünk a hazai szereplésekre is. Négy alkalommal nyertük meg a bolgár néptánc fesztivált,1 nyolc kitüntető aranyérem és a megtisztelő „Érdemes Együttes” cím tulajdonosai vagyunk. A környező szocia-j lista országokban is igen sű-j rűn turnézunk. A kulturális delegáció ve-> zetője. Emil Mitreff a követ­kezőkkel egészítette ki az el-j mondottakat. — Nikola Vucskoff bará­tunk szerényen elhallgatta, hogy az együttest ő alapítot­ta, — igen sokra tartjuk munkásságát. — Látta a péntek esti be-* mutatót? Mit szól hozzá? — Csak felsőfokú jelzőket tudnék használni... Inkább a következtetést mondom: csak helyes kultúrpolitika keretei között fejlődhetnek ilyen ma­gas színvonalra a művésze­tek. Délután a versenyprogrami második szakaszával folyta­tódott a fesztivál. A résztve­vő együttesek a második versenyszámukat mutatták be. A „Tisza” ebben a játék­részben Tímár Sándor—Sípos Mihály Jászkun táncok cí­mű műsorával lépett fel, — az első bemutatónál is na­gyobb közönségsikerrel sze­repelt. Az este 8 órakor kezdődött gálaműsort a fesztiválon vendégként résztvevő Kjusz­tendil anc- és énekegyüttes nyitotta meg. A közönség lelkesen ünne­pelte a Trák táncok című összeállítást bemutató bolgár fiatalokat. Dr. Majoros Károly, a me­gyei pártbizottság titkára, a megyei pártbizottság nevében virágcsokrot nyújtott át az együttesnek. Ma délelőtt 10 órától lát­hatja a közönség a zsűri gá­laműsorát. Azt, hogy ebben, a Jubileumi Országos Néptánc Fesztivált reprezentáló mű­sorban melyik együttesek lépnek majd a közönség elé, még nem tudjuk, mert a bí­ráló bizottság a meghívások­ról csak a késő éjjeli órák­ban döntött. _ Az eredményhirdetésre elő­reláthatóan ma 14 óra tájt kerül sor, — ugyancsak a Szigligeti Színházban. , - ti ­Férjhez ment a gyár egyik fiatal mnnkásnője. A szoká­soknak megfelelően ifjú férjével együtt el kell fűrészelnie egy darab fát... mutatva, hogy felkészült a házasélet kelle­metlenségeire is a munkaműveletet elvégeznie egy óra alatt? — Tizenötször húsz darab­nál — válaszolja. — Es mennyit kap ezért? — Nyolc márka 45 pfen­nig az órabérem. — Elégedett a kereseté­vel? — Igen, és azt hiszem, • többiek Is. — Nagy az igénybevéte­lük? , — Hogy szoros-e ez a nor­ma? Kicsit, de meg lehet csinálni. Jó, hogy bevezették az üzemi tornát, olyankor az ember megmozgatja az iz­mait, és mindjárt könnyebb tovább dolgozni. — Férjes asszony? — Igen, a kislányom is ide jár a gyári óvodába. — Hogyan segít az üzem egy munkásnö-háziasszoni) napi gondjain? A közelgő Iskolai szünet miatt már most megjelent a Kincskereső júniusi száma. Ez a szám a nyár jegyében született. Mindjárt az első oldalán Vándor móka cím­mel találunk verset Tamkó Sirató Károlytól; benne a sok, tréfásan rímelő, vidá­man csengő-bongó helység­név mintha arra szólítaná az úttörő-olvasókat: kerekedj föl te is! Ismerd meg szü­lőföldedet! A Kjusztendil együttes tagjai a fesztivál táncosaival fotó: Nagy Zsolt j

Next

/
Thumbnails
Contents