Szolnok Megyei Néplap, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-18 / 115. szám
1975. május IS. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 VÉLEMÉNYCSERE Otthon, magunk között, a Hortobágy szélén Egy óra Bugán Mihály tsz-elnökkel J<51 szabott kordbársony "nadrág, pólóing. Bárki néz- 'hetné víkendező diplomatáinak, sportfiúnak, tudósjelöltnek, drámai hősnek. Eleven valóságában cáfolja a hamis, idejét múlt ábrázolást. Fiatal mérnök, nem tsz-bőrbe bujtatott volt igazd’uram a felvégről, — ahogy valaha az „elnököt” elképzelték. Néhány éve még az ország legfiatalabb tsz-elnöke volt, már nem igen az, de ha a/ tizenkétezret^ elosztom harprűnckettővel, akkor is 37'Si hektár esik minden életévére. 1971-ben vállalta Nagyiván gondját, kiszámította, és elmondta mindenkinek, mit kell tennie, ha nagyobb karaj kenyeret akar, meg vajat, húst is mellé. Miért vállalta, ez a kérdés motoszkált bennem, no- Ihogy tudom, hogy ez banálisnak is tűnik, meg nem is. 'Végül mégis feltettem a kérdést; jogosnak véltem, mert huszonnyolc évesen sok minden másra gondol még az ember, s megretten, ha egy egész faluért kell felelősséget vállalnia. Nem a fel- sőbbségekre gondolok, hanem a rokonokra, ismerősökre, falubéliekre, akik szembejönnek vele a nagy- iváni utcán, és esetleg azt mondják; „Közülünk való vagy, te Misi, aztán mégis becsaptál bennünket. Nagyobb ,vant’ ígértél.. — Hogy merte vállalni1 — Akikért vállaltam, azok között él az apám is. Hittem benne, hogy szót értek az emberekkel, — hallgattak rám, megbíztak bennem. Tévedhettem, de sohasem csaptam be őket, ezt soha senki sem vonta kétségbe. — Néhány hónapja 12 ezer hektár gozdája... — Én úgy fogom'fel: az eddiginél nagyobb földön szolgálom az ügyet. A közös akaratot. Már a tsz nevében is ezt akarjuk kifejezni. Nagyiván és Tiszaőrs adta helységnevét, a volt tisza- igari szövetkezettől pedig Petőfi nevét kaptuk. — Hatalmas terület: a füredi, a nádudvari határtól a madarast, kunhegyesi alvégekig. Sokféle, fajta föld, az emberek sem egyformák, kit, hogy alakítottak a körülményei. Célszerű egy ilyen heterogén területet — három falu ez, mégis! — egy gazdasági egységbe összevonni? — Az bizonyos, hogy nemcsak a földek különbözőek. De az itt élő embereknek van egy közös vonásuk — több is persze —, hogy eddig még mindig nagyon meg kellett, küzdeniük a megélhetésükért. A Hortobágy szélén az is szegénynek számított, akinek akár tíz vagy húsz holdja volt. Ez a föld nagyon mostohán tartotta el a népét. Éppen azért kellett végrehajtani ezt az ösz- szevonást, hogy növelni tudják az eltartás szintjét. Ezen a területen már célirányos gazdasági szerkezetet tudunk kialakítani. — A három faluból ezerkétszáz tagjuk van. Fele öreg, nyugdíjas. Ha száz- százötven embert leköt az állattenyésztés, hogy bírnak el ennyi földdel. — Jó közepesen vagyunk gépesítve, a főbb növénykultúrákban teljesen. Nem ezen fő az én fejem... Ez ma már mechanizmus: talajművelés, vegyszer, gép kérdése. Eddig már eljutottunk. Nem kis dolog ez, de. .. A kulcskérdés már az: hogyan lehetne gyorsabban túllépni jelenlegi önmagunkon. A falvak életforma változására gondolok, arra, hogy az emberek gondolkodása is úgy változzék, ahogy a hektárok és mázsák grafikonja. — Nem válik állóvízzé a friss patak: Nagyiván középületei, kulturális élete, az emberek egymáshoz való viszonya bizonyítja — a szellemiekre költött forintok szép summát tesznek ki, — hogy a tsz érti és szorgalmazza ezt a gondolatot. Kevesli? Türelmetlen? —- Ha valahol roskadozik a művelődési ház, ha csak gyalulatlan, piszkos padokba tudjuk leültetni az embereket, ha mállik a vakolat az iskoláról, ha elhagyják a falut a fiatalok,, mert elidegenednek az ottani élettől, — a tsz-elnöknek is szégyellnie kell magát. Nem értek egyet azokkal, akik akkor fogják a forintot, amikor nem kellene, akik sajnálják a pénzt kulturális célokra, egy-egy gondolattágító kirándulásra vagy másra, ami nemesíti az embert. A falusi emberek gondolatvilága formálásában lehetőségeink alatt vagyunk. Vétek nem jobban, céltudatosabban felhasználni az anyagi alap biztosította lehetőségeinket. — Nem akarom megsérteni a tiszaörsieket: ebben a községben még ilyen bajokat is látok. Nem azt mondom, hogy sokáig állt itt az idő — dehogy —, ellenben a falu képzeletbeli toronyórája mintha mindig késett volna kicsit? — Ott kell fokozottabban segítenünk, ahol erre nagyobb szükség van. — Értem, de ez nemcsak pénz kérdése. Tudok jólétben élő falukat, ahol... szóval vannak gazdag szegények is... már ami a szellemieket illeti. Rendszerint ott alakul ki ez a betű nélküli, zsíros elégedetlenség, ahol azok is lelki pocakokat eresztettek, akiknek a gon- golat élesztőinek kellene lenniük. — Kikre gondol? Az agrárértelmiség bizonyos részére ? — Is... Tisztelet a nagy többségnek. Tudom, nagyon le vannak terhelve, de... — Semmi de ... A jól szervezett gazdaságokban — és ahol nincs korszerű üzem- szervezés, ott azt kérdezném: miért nincs? — szóval a megfelelő szervezettségű szövetkezetekben senkinek sem kell halálra dolgoznia magát. A hőskor elmúlt. Dolgozzunk jól, erőnket beosztva, hogy szépen tudjunk élni. Azonkívül, hogy nem értek egyet a „lelki pocak- eresztgetőkkel”, még sajnálom is őket. Továbbra is képletesen szólva: „elhájasít- ják” az álmaikat, eltemetik önmagukat, esetleg a pénzük alá. A környezetemben szerencsére nem ezt tapasztalom. Nem is engedném meg, a kollegáim lelkiismeretére apellálnék és hiszem, hogy nem lenne haszontalan. — A pénz veszély? — Olykor igen. Nem cél, hanem eszköz. — Legendák keringtek a mesés tsz-elnöki fizetésekről. Mi az igazság? Sokat keres? — Eleget ahhoz, hogy a családommal jómódban éljek. Többre nem is vágyom, sosem akartam mást. Egyetlen egyszer sem kértem a tagságtól ilyen vagy olyan elnöki prémiumot, egyetlen fillért sem vettem fel soha, amiért ne dolgoztam volna még! Csak annak van joga az emberi kapcsolatok tisztaságáról beszélni, akinek nem kell lesütnie a szemét ... Ha hitelem van az emberek előtt, gazdag vagyok. A parasztember — egyelőre nem találok a fogalomra jobb kifejezést , — már kilát a dűlőútról. — A „nádfedeles tanyám” életszemlélet a múlté. Nagyobbak a világra néző ablakok... igy gondolja... — Ha ez nem így lenne, akkor most a juhászati zárt rendszeren sem törhetnénk a fejünket. — Hová csatlakoznak? — Mi akarunk rendszergazdák lenni. Ügy tervezzük, hogy pár éven belül 20—25 ezer anyajuhval gesztorgazdaságot csinálunk. — Jó ég, ennyi birkát talán még a Hortobágy se látott. Hol lesz ehhez ennyi juhász? — Ne. higgye, hogy minden második hortobágyszéli embernek bacsa-juhásznak kell lennie, hogyha ez megvalósul. Száz—száztíz jól képzett, fehérköpenyeges szakember kitűnően működteti majd az egész mechanizmust. — Vállalkozó szellemű, de meggondolt embernek tartják. Nem sajnálja azt a tisztes szegénységet, amely a tiszaőrsi fürdőt körülveszi. Hiába a tanács jóakarata, — ha lapos a zseb. Toldozgatás, Joldozgatás megy ott... Pedig édent lehetne abból a szépségből^ varázsolni... — Ez sem sajnálat vagy dölyfösség kérdése ... Gondolkodtunk már ezen, tényleg kár ezt a lehetőséget is kihagyni. Űj, bővizű kút kellene, és a „fürdőváros” — csak szépet érdemes álmodni! — használt meleg vizére hatalmas primőrkertészetet telepíthetnénk. De ez még a jövő kérdése ... Sok mindenkitől függ ... — Kiktől...? — A tagságtól, akik a javakat megtermesztik, Őrsön, Igaron, Nagyivánon... Ha erőnk lesz hozzá, végig gondolhatjuk, mit adhatunk, mennyit tehetünk... ígérjünk kevesebbet és adjunk többet. Nem pedig fordítva... — A szabad ideje hogy telik? — Jól, ami kevés van, igen jól. Olvasok, játszom a lányaimmal, kirándulgatunk, külföldre megyünk, „váltjuk a világot” a barátaimmal, itt a Hortobágy szélén. Nem „isten háta möge” ez már... De nem ám! Tiszai Lajos r Uttörővezetői konferenciá Két évvel ezelőtt az V. úttörővezetői konferencián látott napvilágot az új működési szabályzat, amely az úttörőmozgalomban érvényesíti a választás demokratizmusát. Most a VI. konferenciára készülődnek a úttörővezetők. Megyénkben május 20 és június 20 között zajlanak le az úttörővezetői értekezletek, amelyeken beszámolnak a csapatok kétéves munkájukról, megválasztják az úttörőcsapatok vezetőit és vezetőségeit, valamint küldötteket jelölnek ki a magasabb szintű (járási-városi) konferenciákra. A nyár végén kerül sor a járási-városi, októberben a megyei és az országos konferenciára. Heti jegyzetünk lliérietüiii a Favorit A Favorit kenyér kedvelői bizonyára észrevették, hogy az utóbbi hetekben „fogyókúrázott” a celofános cipó. A Sütőipari Vállalatnál megtudtuk, hogy súlya változatlan, a térfogatcsökkenés az automata, intenzív dagasztógép karbantartása miatt van. Másfél éve állították be a nagyteljesítményű, a fizikai munkát teljesen kiküszöbölő gépet. Tizennyolc hónapi derekai munka után azonban már generáljavításra szorult, ezért most a közkedvelt Favorit kenyeret a régi, hagyományos dagasztógépeken készítik. Minőségében nincs változás, ugyanolyan a felhasznált anyagok aránya, a technológia sem változott, csak a hagyományos dagasztási forma nem éri el az intenzív gép színvonalát. A vállalat szakemberei még két hétig kérik a vásárlók megértését, bizalmát. ígéretük szerint május végére befejeződik a nagy gép javítása, s a Favorit kenyerek újból régi, megszokott, gusztusos formájukban sorakoznak majd a boltok polcain. T. Sz. E., Munkahelyi míveictiés az SZMT elnöksége élt A szakszervezetek közművelődési tevékenységüket mindenekelőtt az üzemek-! ben, a munkahelyeken, a munkáscentrumokban, a munkásszállásokon, az üzemi művelődési intézményekben fejtsék ki. Tevékenységük középpontjában a munkásművelődés álljon. Fordítsanak nagy gondot a munkásifjúság nevelésére, a nők körében végzett munkára. Segítsék a szocialista brigádokat a tartalmas kulturális vállalásokban és azok megvalósításában, színesebbé, vonzóbbá tételében, hogy a munkahelyi művelődési tevékenység példamutató erejévé váljanak —• hangsúlyozza a közművelődés fejlesztéséről szóló. párthatározat, s a Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsának elnöksége a napokban ennek szellemében értékelte a munkahelyi művelődést Martfűn, a Tisza Cipőgyárban. Értékelte és elismerte a sokrétű, tartalmas művelődési tevékenységet. A közművelődés közös ügy Kié egy nagyüzem művelődésének gondja? Természetesen az üzemi művelődési intézményé — hangzik százból kilencvenkilencszer a válasz. Nos, ami Martfűn először feltűnik az az, hogy a szakszervezet által irányított művelődési központon kívül egyéb szervek is tevékeny résztvevői a közművelődési munkának, így a szak- szervezeti és a KlgZ-bizott- ság, az MSZBT, a Bőripari Tudományos Egyesület, az MHSZ. valamint a Vöröskereszt cipőgyári szervezete, sőt a községi általános iskola és a cipőipari tanintézet is. De talán ennél is fontosabb, hogy a közműveődés irányításában csak közvetve bekapcsolódó, ám igen nagy üzemi tekintéllyel rendelkező vezetők tudják, hogy szemléletük és magatartásük nagy mértékben befolyásolja a vezetésük alatt álló terület dolgozóinak közművelődési helyzetét. A munkahelyi érdekeltségi viszonyok alakításában ezért arra törekednek, hogy a gazdasági intézkedések a művelődésre ösztönző hatással legyenek. Sommás megállapítás, de hogy mennyire igaz, arra egy példa. A gyáróriás hatezer dolgozója közül közel kétezernek hiányzik az általános iskolai végbizonyítványa. A KISZ-bizottság már tavalv rögzítette akcióprogramjában, hogy a szervezet minden tagjának el kell végeznie az általános iskolát, a , szakszervezeti bizottság pedig épp a napokban hozott egy szigorú döntést, miszerint csak az a szocialista brigád pályázhat magasabb kitüntetésre, amelyikben mindenki kijárta a nyolc ősztályt. De agitálnak, a brgfád- vezetők, a művezetők, sőt a gy áregység vezetők is. S az eredmény? Háromszázan vesznek részt állami oktatásban, kétszázan szakmai tanfolyamokon; a különböző politikai oktatásoknak több mint kétezer résztvevője van ... Ha már a számoknál járunk, említsünk gyorsan még egyet. Tavaly százhatvanezer látogató fordult meg az üzem művelődési központjában. Tízszer—hússzor tért be egy-egy dolgozó? Bizonyára van, aki ennél többször is, de sajnos olyan is akad, aki egyetlenegyszer sem. S bár a népművelők szerint nehezebb a bentlévő- ket maradásra bírni, mint a kintieket becsalogatni, a legnagyobb gond mégis az, hogy lehetne a passzív, a közömbös réteget mozgósítani? Egy közelmúltban végzett felmérés adatai, no meg a mindennapi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy legnehezebben a bejárók — tehát a tiszaföldváriak, a kengyeliek, a rákóczifalviak, a ci- bakháziak stb. aktivizálhatók. Távolmaradásuk részben érthető is: indul a vonat, az autóbusz — mindenki siet haza. Kézenfekvőnek tűnt a megoldás: a bejárók lakóhelyén is kell művelődési lehetőséget biztosítani. Így született meg Tiszaföldváron és Rákóczifalván a bejárók klubja. Sajnos mindkét községben a martfűinél rosszabb körülmények között, magukra hagyatva dolgoztak a közösségek. Az egyik klub hamarosan megszűnt, a másik halódik. Minden valószínűség szerint helyesebb lett volna az1 érintett községek művelődési intézményeit támogatni. Ha a két bejárók klubjával nincs is mit dicsekedni, a művelődési központban működő összesen huszonnégy (!) klub, szákkor és művészeti Csoport munkája annál több elismerést érdemel. Az irodalombarátok éppúgy otthont találnak itt, mint a modellezők, a fotósok vagy a magnósok. Nincs olyan nap, sőt talán a napnak olyan szaka sincs, hogy valamelyik közösség ne dolgoznék. De ugyanígy vonzza a látogatókat a mozi, a könyvtár, egy-egy ismeret- terjesztő előadás, vetélkedő vagy kiállítás. Aki bekukkant ide, eleven, pezsgő életet talál. A munkások igényeihez Mi a martfűi sikerek titka? Mindenekelőtt az, hogy a művelődési otthon munkatársai pontosan ismerik a látogatók igényeit. Rendszeresen végeznek felméréseket, dokumentum vizsgálatokat, de a mindennapi, látszólag érdektelen beszélgetésekből is profitálnak. Mit vár a brigád, a műhely, a gyáregység? — erre kíváncsiak a népművelők, s természetesen mindent megtesznek a kérések teljesítéséért. Igaz, maguk a brigádok is segítik a munkát. Patronálnak egy- egy Martfűre látogató írót, költőt, védnökséget vállalnak egy kiállítás vagy egy ismeretterjesztő sorozat fölött. S mivel ilyen közvetlen a kapcsolat, a közművelődési szakembereknek arra is lehetőségük nyílik, hogy segítsék, irányítsák a brigádok művelődését. Részben ebből adódik, hogy a művelődési központ tevékenységét az állandó megújulás, a kísérletezőkedv jellemzi. 197Í2-ben mindössze hat, 1973-ban már tizennégy közösség működött — most huszonnégy. Összhang az inléiráyen helül A martfűi művelődési központ — mint a legtöbb szak- szervezeti művelődési intézmény — könyvtár is, mozi is. A három egység önmagában is jó munkát végez, a siker igazi titka azonban a nagyszerű összhang. A művelődési otthonban filmbarátok köre működik — a mozi archív sorozatot szervez, az irodalombarátoknak már a könyvtár „kedveskedik” — mondjuk egy író-olvasó találkozóval, és még sorolhatnánk az együttműködés területeit tovább. Tulajdonképpen azt ismerték fel helyesen, hogy mivel a munka egésze közös, minden intézménynek a_ sajátos eszközeivel kell segítenie. Végül, de korántsem utolsósorban: tágas, korszerű, jól felszerelt művelődési intézmény a martfűi. A klubok, a szakköri szobák, a könyvtár helyiségei egyaránt kellemes, barátságos környezetet biztosítanak, s ez a gyári gondoskodás eredménye. Különösen az elmúlt évben költöttek sokat az épület felújítására, ugyanakkor a részesedési alapból juttatott támogatás összegét is felemelték. Ez utóbbira bizony nagy szükség volt, hiszen a költségvetésből így is rendkívül magas (72,1 százalék) a bevétel aránya, s ez hovatovább a tartalmi munka színvonalát veszélyeztetheti'. .. „Hivatalosan” három népművelőre és három könyvtárosra hárul a tartalmi munka végzése Martfűn, de az a hír járja, hogy mindenki két ember helyett dolgozik. Megítélésünk szerint még ennél is többet jelent az, hogy hihetetlenül népes társadalmi aktivahálózat segíti a művelődési központ munkáját. A hivatalos és az amatőr közművelődési szakemberek erőfeszítésének köszönhető, hogy az intézmény — a megyében egyedül — kiváló címet kapott. Hérész Dezső t
