Szolnok Megyei Néplap, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-29 / 99. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. április 29. 21 Elférő tulajdonformák, azonos érdekek Hazánk szocialista átala­kulásának és fejlődésének folyamatában — a munkás- hatalbm győzelmét, a tőkés magántulajdon állami kisa­játítását és a gazdasági- kulturális épitömunka ki­bontakozását követően — a mezőgazdaság kollektivizálá­sa tetőzte be a szocializmus alapjainak lerakását. Ezzel a népgazdaság egészében uralkodóvá váltak a szocia­lista tulajdonviszonyok és lé­nyegesen megváltozott a tár­sadalom szociális struktú­rája. Társadalmunk építésének adott fokán — hazánkban csakúgy, mint más szocia­lista országokban — a tu­lajdon rendszere és általá­ban a tulajdonviszonyok szerkezete szükségképpen differenciált. Ennek okai egyrészt történelmi körülmé­nyekből (az állami szektor és a szövetkezeti szektor ki­épülésé). másrészt azokból az eltérő adottságokból és feltételekből következnek, amelyek a termelőtevékeny­ség jellegét technikai és szervezeti értelemben meg­határozzák. Mindezek alapján a ma­gyar társadalomban jelenleg a szocialista tulajdon két formája — állami tulajdon és szövetkezeti tulajdon — létezik. Megkülönböztetjük továbbá az állampolágrok személyi tulajdonát, és a kisméretű magántulajdon meglehetősen szűk területre korlátozódó szektorát. Népgazdaságunkban és társadalmunk szociális szer­kezetében a legnagyobb sú- lya és szerepe az állami tu­lajdonnak van. Az állami tulajdon elsősorban az alap­vető termelési eszközökre és a népgazdaság számára dön­tően fontos más vagyontár­gyakra terjed ki. Ezek el­idegenítése nem lehetséges! Az állami tulajdon egységes és oszthatatlan. Meg kell azonban jegyez­nünk, hogy — megjelenési formáit és a tulajdonosi funkciók tényleges gyakorlá­sát tekintve — az állami tu­lajdon maga is többszörösen differenciált. A kifejezetten központi (kormány-, illetve minisztériumi-főhatósági) irányítás alá tartozó ágaza­tok mellett olyan formák is léteznek (kommunális tulaj­don. tanácsi tulajdon és egyéb közületi és társulati tulajdonok), amelyek az ál­lami tulajdon változatainak tekinthetők. Ily módon az állami tu­lajdonra vonatkozó centrális irányítás rendszerén belül az elkülönült termelő ágazatok és munkásszervezeti egysé­gek decentralizált szervezeti együttműködéséről is beszél­hetünk. (Ez az együttműkö­dés természetesen a nem ál­lami tulajdonon alapuló ter­melő tevékenység egészét is átfogja, igazolva, hogy az állami tulajdon strukturáli­san meghatározó szerepet tölt be a szocialista társada­lomban.) A szocialista tulajdon má­sik fő formáját a szövetke­zeti tulajdon jelenti. Ez a tulajdonforma a társadalmi termelés, az elosztás, vagy a szükségletek közös kielé­gítésére önként társult ál­lampolgárok csoportjának oszthatatlan tulajdona. A szövetkezeti tulajdon körébe tartoznak a szövetkezetek egymás közötti társulásai, és az általuk alapított vállala­tok is. A szövetkezeti tulaj­don más formáival egyen-, rangú és azonos védelemben részesül. Az állami és a szövetke­zeti tulajdonformák szerves összetevői a szocialista tu­lajdonviszonyoknak, és a szocialista tervgazdálkodás rendszerének. Fennállásuk és tevékenységük objektív tár­sadalmi-gazdasági szükség- szerűség. Az MSZMP kong­resszusi és KB-határozatai ezért hangsúlyozták, az ál­lami és a szövetkezeti tulaj­don megítélése szempontjá­ból nem indokolt elvi-esz­mei és politikai természetű megkülönböztetéseket tenni. Ugyanakkor megállapítható, hogy a két tulajdonforma keretei között folyó gazda­sági tevékenység gyakorlati fejlődését kettős tendencia jellemzi. Az állami és a szövetkezeti gazdálkodás bizonyos fokig közeledik egymáshoz. Erősö­dik az állami vállalat gazda­sági önállósága és tevékeny­ségével összefüggő csoport- érdekeltsége, növekszik a dolgozó kollektíva anyagi ér­dekeltsége és részvételi igé­nye — az üzemi demokrácia szerepe — a vállalat irányí­tásában, miközben kibonta­kozik a szövetkezetek válla­latszerű gazdálkodása, amely a szövetkezeti demokrácia érvényesülését illetően is uj követelményeket támaszt. Az állami vállalat és szövet­kezet azonban (a tevékeny­ség méreteit és jellegét te­kintve) továbbra is egymás­tól gyakorlatilag különböző gazdasági formákat jelente­nek, amelyek egyaránt al­kalmasak az egyéni és a kö­zösségi érdek konkrét egy­bekapcsolására. Személyi tulajdonban van­nak az állampolgároknak személyes és családi szük­ségleteik kielégítését szolgá­ló, vagy előmozdító javai — családi házak, berendezési és használati tárgyak, to­vábbá a háztáji gazdaság körébé tartozó vagyontár­gyak. Az alkotmány elismeri és védi a munkával szer­zett személyi tulajdont. Az állampolgár személyi tulaj­donjogával személyes szük­ségleteinek kielégítése érde­kében szabadon élhet; értve ezen a dologi és szellemi ja­vak közvetlen elsajátítását, a felettük való közvetlen ren­delkezést — így a törvényes kereteknek megfelelő elide­genítés és az öröklés lehető­ségét is. A szükségképpen létező jövedelemkülönbségeket fi­gyelembe véve a személyi tulajdon csak abban az esetben válhat antiszocilistá, közösségellenes jelenségek forrásává, ha bizonyos ja­vak és szolgáltatások túlsá­gosan hosszú ideig marad­nak a luxusjellegű fogyasz­tás tárgyai. A szocialista tár­sadalom nem változtathat a munka szerinti elosztás el­vén, viszont szociálpolitikai eszközökkel kiegyenlítheti a belőle fakadó családi és egyéb természetű jövedelem- különbségeket. Ugyanakkor érdekelt abban, hogy a la­kosság, a társadalom bővülő fogyasztásra legyen képes, hiszen a belső piac maga is lényeges feltétele a modern gazdasági fejlődésnek és az ésszerű társadalmi terve­zésnek. A jelenlegi tulajdonviszo­nyok differenciáltsága tehát nem akadályozza a szocialis­ta társadalom teljes felépí­tésével járó gazdasági és kulturális célok elérését. Sőt, ez a differenciáltság és a hozzá kapcsolódó érdekvi­szonyok hatékony működte­tése fontos eszköze annak, hogy társadalmi összfejlődé- sünk szocialista céljai meg­valósuljanak. Szabó Béla—Széli János Ötvenéves a MOSZFI A szovjet filmművészetet joggal sorolják a forradalom által létrehozott művészetek közé. A pártosság és a népies­ség lenini elveinek szellemé­ben alkotó mesterei a szovjet nép életének, a kommunista társadalom építésének hiteles krónikásai. A Szovjetunió legnagyobb filmstúdiója, a „MOSZFILM” jelentősen hozzájárult e sok nemzetiségű filmművészet fej­lődéséhez. Fennállásának öl­ven éve alatt a stúdióban több mint ezer játékfilm ké­szült. A legjobbak a szocia­lista realizmus szellemében fogant klasszikus művek, melyek nagy sikert arattak bel-, és külföldön egyaránt. A Szovjetunió szellemi élété­től elválaszthatatlanok a mű­fajban, stílusban oly külön­böző alkotások, mint Eizens- tein ..Patyomkin páncélos" Csuhráj ..Ballada a katoná­ról”, Bondarcsuk „Emberi sors. Romm „Lenin októbere”, vagy Ozerov „Felszabadítás” című filmje. A stúdió szép hagyományai azokba a távoli évekbe nyúl­nak vissza, amikor a mosz- filmesek első nemzedéke munkához látott a forradalom előtti cégektől örökölt primi­tív műtermekben. Ezeket a hagyományokat most gon­dosan berendezett épületek­ben ápolják, melyek egész kis várost alkotnak Moszkvában. A legfontosabb filmszak­mák művelői — a rendezők, operatőrök, díszlettervezők, forgatókönyírók, szerkesztők, gyártásvezetők — hat mun­kaközösségben csoportosul­nak. A MOSZFILM-ben ti­zenhárom modem műterem van, ezek négy épületben he­lyezkednek el. A stúdió a filmgyártást szolgáló techni­kai felszerelések kipróbálásá­nak jelentős bázisa. A MOSZFILM-nél jelenleg harmincöt játékfilm- a Szov­jetunióban készülő filmeknek több mint egynegyede — és tizenegy tévéfilm készül évente. A kereken ötezer dolgozót foglalkoztató stúdióhoz tar­toznak a szovjet filmművé­szetnek olyan neves mesterei, mint Szergej Bondarcsuk, Jurij Ozerov, Andrej Szmir- nov, Andrej Tarkovszkij és Grigorij Csunraj. A MOSZFILM stúdió zász­laját a két legmagasabb szovjet kitüntetés: a Lenin Érdemrend és az Októberi Forradalom Rendjele ékesíti. csendőrlaktanya az utcánk végében volt, s a szomszédban egy szabóműhely, ahol a „törzs urak” zubbonyait szabták és gombozták. Mit tudtam én akkoriban, négy-ötesztendős gyerekfejjel, miért fordítja el apám a fejét, ha a kerítés te­tején kéken, kevélyen lobog­ni kezd a' kakastoll? A céhmester hajnalra csen­dített, azután egy Magyarász Pali nevezetű gyerek tehenei kolompoltak, a számban az álom édességével arra lettem figyelmes, hogy apám egy öl orgonával nyit be az ajtón. Fehér volt az inge, fehér a köténye. Szeme kéken, vidá­man villámlott s hogy a vi­rágokat anyám feje mellé hullatta, kivett a kredencből egy hasas, formás kis üveget. Mézesen csillant a bennva- ló, szikrát vetett a parányi kupica, amikor apam télétől- tötte s mivel a szívem is majd kiesett a nagy kíván- kozástól. nekem is az orrom alá dugott pár cseppet kós­tolónak. — Császár körte, finom császárkörte — magyarázta s hamiskásan hunyorított hozzá. Később cigányok álltak meg a verandán. Nagyokat hajbókoltak s bár apám bosz- szúsán legyintett, hogy nem olyan világot élünk, Jóska, a cigányok azért szép halkan rázendítettek. Magasba szegte a nyakút a prímás, álmosan reszelte a brácsás, s nekem legjobban a bőgős tetszett, mert az úgy hányta ide-oda a farát, mint­ha nem is a karjával, hanem a hátsó felével rángatta vol­na a vonót. Lajos bátyámmal szoktunk tejért járni Péntekfaluba meg Tizenháromvárosba. Zú­gott a cserebogár, csattogott az üllő a kovácsműhelyben s a sarki kereszttel szemközt, égig érő fenyő ágaskodott. Meztelen volt a törzse, ág csak a tetején bokrosodott. Szalagok zizegtek rajta, leg­alsó ágán borosüveg hintáit, s a zöld tűlevelek közül messzire lángolt egy tűzvö- rös kendő. — Májusfa, szép májusfa — oktatott kedvesen Lajos bátyám, de hogy mire való a fa és miért éppen május el­sejére ásták a földbe, azt már Búza Magda öreganyám magyarázta meg. — A legszebb lány szokta kapni, kis unokám — simo­gatta meg százráncu kezevel a fejemet. — A Farkas-erdőn vágják, s vállon hozzák haza a legények. Föl is díszítik, föl is cicomázzák, hadd le­gyen büszke a lány. akinek az ablaka alá állítják. S mintha legjobban a nó­ta magyarázná meg, mire való a fa, öreges, üveg-tiszta hangon dalolni kezdte: Kedvesemnek háza előtt Az éjszaka magas fa nőtt, Gyenge szellő lágy szár­nyain Piros kendő leng ágain. Azt is megtudtam öreg- anyámtól, hogy a legények nem mennek mindjárt fe­küdni, ha már a fát fölállí­tották. „Szomorú királyt” vá­lasztanak a kocsmában, s végigjárják a lányos házakat. Mókáznak, heccelődnek, majd megcsikkannak a nagy neve­téstől, csak éppen a szomorú királynak kell gyászos kép­pel ülni a megvetemedett gyülekezetben. — Mikor a dédapád kerülő volt a Farkas-erdőn — tette ujját az ajkára öreganyám —, a pásztorok a száz tűfok hosszát is megugratták. Ak­kora tüzet gyújtottak, hogy toronymagasra vert föl a lángja s azon versengtek, me­lyikük tud a legmesszebb ug­rani hátrafelé. Aki győzött, keze közé kaphatta a leg­szebb lányt. Szegény déd­apád, Isten nyugosztalja, olyan jó ugró volt, hogy száz tűfok hosszán nyerte el déd­anyádat. Májusfa, szomorú király, száz tűfok hossza! Ügy em­lékszem rájuk, mintha rég feledett mesét hallgatnék. Rég a sírban fekszik öreg­anyám, régen nem játszanak már felénk szomorú királyt, egy fénykép azonban még mindig megvan, amelyik a régi májusokra emlékeztet. Csaknem harminc esztendőn át apám őrizte anyám meny­asszonyi ruhája alatt. Piros zászlót lobogtat rajta a szél. s a zászló tövében em­bererdő középen pólyásbabát szorít a szivéhez egy fiatal- asszony. 1919. május elseje a Szat- már-erdőn. S még egy kép! Sótony, Nyögér, Gérce, Paty Uraifa- lu, Bejegyertyán parasztjai állnak fedetlen fejjel a pa­takzó májusi fellegek alatt. Bevégezték a földosztást, el­vetették a magot, s mintha dicséret volna, nyakukat szegve teli torokkal harsog­ják: Rabságunknak vége már! Urbán Ernő: Magyar május A Merkúrnak légköre van Grúz asztrofizikusok meg­figyelték a Naprendszer leg­kisebb bolygójának/ elvonu­lását a Nap korongja előtt, s ebből arra a következtetés­re jutottak, hogy a Merkúr­nak van légköre.' A Nap és a Merkur ilyen „találkozásá­ra” négyévenként egyszer kerül sor. A legutóbbi köze­lítés során a tudósoknak si­került rögzíteniük az egy másodpercnél is rövidebb ideig tartó váratlan jelensé­get: a Naphoz legközelebb eső bolygó korongja mögül a Nap széle korábban bukkant elő, mint ahogy várták. Er­re azonban nem kerülhetett volna sor, ha a bolygónak nincs légköre. A grúz csillagászok külön­böző módszerekkel meghatá­rozták a Merkur légkörének legfőbb fizikai tulajdonsága­it. Így többek között megál­lapították, hogy az atmosz­férikus nyomás nagysága a Merkúron tizedrésze a földi­nek. Automota vulkanizálógép Az autókerék külsők hosz- szabb táv megtétele után foszladozni kezdenek. Szov­jet feltalálók a hiba gyors és megbízható orvoslására készüléket szerkesztettek. Se­gítségével a vulkanízálást megelőző valamennyi tech­nológiai művelet — a felület portalanítása, benzinnel való mosása, a vékony ragasztó­réteg felvitele és szárítása — majd a sérült rész szekto­ronkénti vulkanizálása is el­végezhető. A gépben a vul- kanizáláshoz szükséges vala­mennyi összetevőt a techno­lógia által meghatározott sorrendben, levegősugárral együtt adagolják. A gazdasá­gosan üzemeltethető készü­léket autójavító bázisok is kedvezően használhatják. Szauna a hajón A rigai tengeri kikötő rak­partja mellett kikötött a „Belorusszia” nevű autó- és személyszállító hajó, az első tagja annak a hajósorozat­nak. amelyet Finnország szállít a Szovjetunió megren­delésére. A „Belorusszia” ezernél több utast és több mint 230 személykocsit képes fedélze­tére fogadni.1 Az utasok min­dent megtalálnak a hajón, ami a kellemes utazáshoz szükséges. Aki akar, még szaunázhat is. A hajó, a Fe­kete-tengeren teljesít majd menetrendszerű szolgálatot. A sorozat következő tagja, a „Grúzia”, nyáron kerül a vízre. A gyermek védelmében Állandóan visszatérő gond, hogy miként védjük meg gyermekeinket az áramütés­től. Leggyakoribb baleseti forrás az, hogy a kisgyer­mek drótot dug a konnek­tor-aljzatba, s ekként éri az áramütés. Vannak ugyan forgalomban olyan műanyag­dugók, amelyekkel „eltorla­szolható” az aljazat nyílása, de előfordul, hogy ezt a fel­nőttek a konnektor haszná­lata után elfelejtik vissza­tenni. s máris kész a baj. De egyébként sem lehet a lakás összes dugaszoló aljzatát — köztük a folyamatosan hasz­náltakat is — ilyen dugók­kal ’ellátni. Sokkal hatásosabb védel­met nyújthat a Siemens-cég által kifejlesztett védőkap­csoló alkalmazása. Ez a kap­csoló egyrészt rövidzárlat el­len védő, többáramkörös pil­lanatkapcsoló, másrészt olyan földáramé, amely már 30 milliamper áramerősségre 0,03 másodperc alatt kikap­csol. A rendkívül rövid reakció-idő következtében a feszültség alatt álló vezeték­kel érintkező személy nem érez áramütést, így semmi baja nem történhet. A kap­csolón látható gomb benyo­mására a kapcsolónak ki kell oldania, időnként ez­zel ellenőrizhető, hogy kifo­gástalanul működik-e. Az újfajta védőkapcsoló persze nemcsk a gyermekek életvé­delme érdekében készült, al­kalmazása mindenki számára nagyobb biztonságot nyújt, az áramveszéllyel szemben. Programozott tanitógép Napjaink pedagógiájában egyre nagyobb szerephez jut­nak az olyan szerkezetek, amelyek segítséget nyújta­nak ahhoz, hogy a tanulók bizonyos ismereteket önálló tevékenységgel szerezzenek meg, és azokat be is gyako­rolják. Rájöttek ugyanis ar­ra. hogy a szemléltetés és a passzív befogadás önmagá­ban kevés, az ismereteket aktív-munkával — a peda­gógia nyelvén szólva: auto- praxissal — kell megszerez­nünk és tartósítanunk. A lineáris program alap­ján működő tanítógép olyan — egészen apró — lépések sorozatából áll, amelyek ré­vén bizonyos a hiba nélküli előrehaladás, mert a tanító önállóan alkotja meg min­den feleletét, s minden he­lyes válaszra azonnal meg­erősítést nyer. A lineáris programok készítése viszony­lag olcsó és egyszerű, az ál­landó önellenőrzés lehetősé­ge pedig igen előnyös.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents