Szolnok Megyei Néplap, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-27 / 98. szám

1975. április 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Két kiváló vállalat Kisújszálláson Kit ün tettéle a Nagykunsági Állami Gazdaságot és a Faipari Vállalatot Az ország 145 állami gaz­dasága közül jó munkájáért az idén 21 kapott különböző kitüntetést. Tavalyi eredmé­nyei alapján köztük van a Nagykunsági Állami Gazda­ság is. 1 A Kiváló Vállalat címet j a tegnapi ünnepségen kap- ' ták meg, amelyen részt vett Barta László, a Szolnok megyei pártbizottság titkára, dr. Mentényi Miklós, az Állami- Gazdaságok Országos Köz­pontjának vezérigazgató he­lyettese, Barna Károly, a kis­újszállási pártbizottság első titkára és Pony okai Bálint, a városi tanács elnöke. A gazdaság múlt évi mun­kájáról, idei terveiről Fekete Sándor igazgató beszélt. A nagyüzem tavaly 146 millió forint termelési értéket állí­tott elő, amelyet az idén 8 millióval szeretnének túltel­jesíteni. A nyereség tavaly volt a legmagasabb: több mint 13 millió forint. A nö­vénytermesztési főágazaton belül a búza 48 százalékot, a lucerna 32-őt, a rizs 12-őt, az egyéb növény pedig 8 száza­lékot képvisel. A növényter­mesztésben tavaly 7.4 millió forint nyereséget értek el. A másik alapvető ágazatban, az állattenyésztésben tavaly na­gyobb szakosítást nem tud­tak végrehajtani, de így is 3.7 millió forinttal többet ter­meltek, mint az 1973-as esz­tendőben. Nagy gondot fordítanak a dolgozók élet- és munkakö­rülményeinek javítására is. Például a lakásépítést tavaly 420 ezer forinttal segítették. A kongresszusi munkaver­senyben a szocialista brigá­dok újabb felajánlásokat tet­tek 485 ezer forint értékben. Az idei tervek közé tarto­zik a lucemaprogram tovább­fejlesztése. E programhoz je­len pillanatban hét termelő­szövetkezet és három állami gazdaság csatlakozott 6 ezer 500 hektár termőterülettel. Az állattenyésztésben a szarvas­marha-állományt akarják szaporítani. Ennek érdekében megkezdődött a ballai szako­sított telep korszerűsítése. A tavi pecsenyekacsa állományt 200 ezerre növelik az idén. A beszámoló után dr. Men­tényi Milclós átadta a Ki­váló Vállalatnak járó okleve­let. A kitüntetett állami gaz­daságot először Barta László köszönötte: — Tudjuk, hogy ez a gazdaság nem tartozik a jó - adottságokkal rendelkező üzemek közé. Ahhoz, hogy ilyen szép eredményeket ér­jenek el, kitartó szívós mun­kát kellett végezni a gazdasá­gi vezetőknek, a szocialista brigádoknak, az egész tag­ságnak. Dicséretes, példamu­tató az a munka, amelyet a növénytermesztés szerkezeté­nek átalakításában végeztek. Figyelemfelkeltőek az állat- tenyésztésben elért eredmé­nyeik is. Örömmel hallottuk, hogyan gondoskodnak dolgo­zóikról. Mindezek tették le­hetővé azt, hogy jó kollektíva alakult ki, olyan, amely má­sodszor is kivívta a kiváló cí­met. Érdemes szólni a mun­kaversenyben részt vevő szo­cialista brigádokról. Nem akarok ünnprontó lenni, de a cím elnyerése nemcsak di­csőséggel, hanem kötelesség­gel is jár. A kongresszusi munkaverseny második sza­kaszában éppen ezért az eddi­giekhez hasonló kitartó, szor­galmas munkára van szükség. Tevékenykedjenek eredmé­nyesen a XI. kongresszus ha­tározatainak végrehajtásában. Törekedjenek a Központi Bi­zottság 1974. decemberi 5-i határozatainak teljesítésére, az idei gazdasági tervek meg­valósítására. Az ünnepség végén jutal­makat osztottak ki. Négy dolgozó miniszteri kitüntetést, egy pedig miniszteri dicsérő okle­velet kapott. Harmincán a gazdaság kiváló dolgozói lettek. A kisújszállási Faipari Vál­lalatnál tegnap délután adta át a Kiváló címet Barta Lász­ló, a megyei pártbizottság titkára. Az építőipar számára ajtókat, a hűtőüzemeknek tá­roló ládákat, fatalpakat, vala­mint ülőbútorokat gyártó és exportáló vállalat, tavalyi 42 millió forintos tervét 18 szá­zalékkal túlteljesítette. Erre az évre 47 milliós termelési értéket terveznek. Négy kiváló cím, öl országos dicséret A munkaversenyben élenjáró fogyasztási szövetkezetek kitüntetése A MÉSZÖV és a KPVDSZ megyei elnökségének értéke­lése és javaslata alapján a belkereskedelmi miniszter és a KPVDSZ országos elnöksége odaítélte a kitüntető címeket és országos dicséreteket az 1974. évi kongresszusi mun­kaversenyben élenjáró fo­gyasztási szövetkezeteknek. Szolnok megyéből hét ÁFÉSZ egy takarék- és egy lakásszövetkezet részesült az elmúlt évi gazdasági és moz­galmi munkája alapján or­szágos elismerésben. Négy ÁFÉSZ nyerte el a Kiváló szövetkezet címet, kettő közülük — a karcagi és a kunhegyesi ÁFÉSZ — a ne­gyedik ötéves terv során már másodízben. Kiváló lett még a jászladányi és a jánoshidai ÁFÉSZ. Országos dicsérő ok­levéllel a tiszaföldvári, a ci- bakházi, és a tiszasasi ÁFÉSZ-eket, valamint a tó­szegi takarék- és a szolnoki Békés Otthon lakásszövetke­zetet tüntette ki az ágazati miniszter illetve a KPVDSZ országos elnöksége. Az országos elismeréseken túl a MÉSZÖV és a KPVDSZ elnökesége hét fogyasztási szö­vetkezetnek adományozott kongresszusi munkaverseny­eredményei alapján megyei dicsérő oklevelet. A két me­gyei testületnek a IV. ötéves tervidőszakban kiemelkedő munkát végző szövetkezetek elismerésére alapított ván­dorserlegét pedig a tisza­földvári ÁFÉSZ-nek, a cibak- házi takarék- és a karcagi Úttörő lakásszövetkezetnek ítélték oda. Gazdaságpolitikai céljaink reálisak és teljesíthetik Interjú Barta Lászlóval, a megyei pártbizottság titkárával A XI. kongresszus megállapította, hogy a következő idő­szakban egész gazdasági tevékenységünk fő feladata a tár­sadalmi termelés hatékonyságának az eddigieknél erőtel- sebb növelése. Barta Lászlótól, a megyei pártbizottság titká­rától a kongresszusi határozatból következő megyei felada­tokról kért interjút lapunk gazdaságpolitikai rovatvezetője, Trömböczky Péter. — Milyen helyzetből indult a megye gazdasága a kong- resszusi határozat végrehaj­tásában, e tekintetben ho- gyan sikerült az első negyed- év? — A XI. kongresszus gaz­daságunk fejlesztésének alap­vető irányában nem jelölt meg változást, de új köve­telményt támasztott a haté­konyság növelése ütemének gyorsításával szemben. Meg­valósítása a megye gazdasá­gában fokozott erőfeszítése­ket követel, aminek a nép­gazdaság szinte minden ágá­ban — főként az iparban és építőiparban — a korábbi éveket meghaladó ütemű fej­lődésben is meg kell nyilvá­nulnia. Szükségszerű ez gaz­dasági előrehaladásunk ér­dekében, hiszen a termelés bővítéséhez egyre kevesebb munkaerőtartalékkal rendel­kezünk. Ez évi céljaink az országosnál valamelyest gyorsabb ütemű termelésfel­futást irányoznak elő szinté minden gazdasági ágban. Ez csak úgy valósulhat meg, ha a vállalatok, üzemek mind jobban megfelelnek a minő­ségileg magasabb, hatéko­nyabb gazdálkodási követel­ményeknek. Így a XI. kong­resszus határozata végrehaj­tását, illetve megyei célja­ink valóra váltását biztosí­tottnak látjuk. — A megyei pártértekezlet átfogóan és mélyrehatóan elemezte az utóbbi négy év munkáját.. Ez szolgált alapul a további teendők meghatá­rozásához. A megye gazdasá­ga összességében tervszerű­en, dinamikusan fejlődött az említett időszak alatt. Né­mely területen azonban nem lehetünk teljesen elégedet­tek. Gondolok itt elsősorban a munka termelékenysége, az üzem- és munkaszervezés ja­vítására, vagy a nagy értékű termelőberendezések kihasz­nálására. Gazdálkodó egysé­geinkben az elért eredmé­nyek és a ma még kiakná­zatlan tartalékok kellő ala­pot adnak a következő évek gyorsabb fejlődéséhez. — A kongresszus határoza­tának megyei végrehajtásá­ban legközvetlenebb felada­tunk az 1975-ös esztendő si­keres zárása. A megyei párt- bizottság az idei év gazda­ságpolitikai irányelveiben megjelölte a legfontosabb teendőket. E célokat ismerik a megye dolgozói, hiszen ép­pen a Néplap mellékleteként hoztuk nyilvánosságra. — Gazdaságunk első ne­gyedévi fejlődését folyama­tosan figyelemmel kísértük. Tapasztalataink szerint az ipari vállalatok többsége — az ismert nehézségek ellené­re — tervszerűen dolgozott, növelte termelését. Látnunk kell azonban, hogy főként anyagellátási, illetve beszer­zési gondok miatt nem min­den vállalat érte el a terve­zett termelési volument. Az építőipari és a mezőgazda- sági munkákhoz az enyhe tél jó feltételeket biztosított. Az év hátralévő időszakában a termelés és irányítás terén egyaránt fokozottan azon kell munkálkodni, hogy ne­gyedik ötéves tervünk telje­süljön és ezzel eleget te­gyünk a XI. kongresszus ez évre vonatkozó és a KB 1974. december 5-i határozatának. Mindez az eddiginél nagyobb figyelmet, tervszerűbb gaz­dálkodást, jobb szervezést követel a párt-, állami és tömegszervektől, a gazdasági egységek vezetőitől. — Melyek az iparfejlesz­tés legfontosabb feladatai és lehetőségei megyénkben? > — A negyedik ötéves terv­időszakban megyénkben megélénkült, gyorsabb üte­művé vált az ipar fejleszté­se. Az 1971—75 évekre ter­vezett 4,9 milliárd forint fej­lesztési érték várhatóan 5— 5,5 milliárdos értékben rea­lizálódik. A támogatott ipari beruházások összhangban állnak a népgazdasági és te­rületfejlesztési célkitűzése­inkkel, hozzájárulnak az ipar ágazati és területi szer­kezetének kialakításához. A támogatott fejlesztések ha­tására kialakult ipari szerke­zet és területi megoszlás ha­tása már érezhető mind a szakmunkásigény megnöve­kedésében és összetételében, mind pedig az új ipari cent­rumok fokozódó vonzásában. — Az iparszerkezet továb­bi javítására — telepítéssel — még van lehetőség megyénk­ben. Ugyanakkor már az is látható, hogy a letelepült vállalatok egy részének ter­mékszerkezete olyan egysze­rű és nehéz fizikai munkát kíván, amely hosszabb távon nem tartható. Most már ma­gasabb általános műveltséget és szakképzettséget igénylő, pl. műszeripari, műanyagfel­dolgozó, stb. munkát biztosí­tó üzemek létesítésére, foga­dására kell törekedni, ne­hogy ez az egyoldalúság újabb munkaerőmozgás oko­zója legyen. — A tervidőszak végével lezárul a megye iparosítá­sának extenzív fejlesztési szakasza. Az ipar jelenlegi szerkezete megyénkben is igényli már az intenzív fej­lesztést. Sürgető feladat ez, mert sajnos a megyébe te­lepült ipar egy része elavult technikát honosított meg. A megye központi települései­nek további ipari fejleszté­séhez a községekben még meglévő munkaerőre lehet támaszkodni, ehhez a kisebb távolságokra történő ingázás kedvezőbb feltételeit kell megteremteni. — A nyersanyagok és energiahordozók növekvő fel- használása és a nehezebb be- szerzési feltételek milyen fel­adatokat rónak a megyék iparára? — Az MSZMP KB 1974. december 5-i határozata a gazdasági munka 1975. évi fő feladataként a népgazda­sági egyensúly helyzetének javítását jelölte meg. En­nek érdekében kell a terme­lési szerkezet szükséges vál­toztatását meggyorsítani. Legfőbb feladat a takarékos gazdálkodás, különös tekin­tettel a tőkés importból szár­mazó anyagokra. A lehetősé­gek a vállalati és szövetke­zeti gazdálkodásban eltérőek, a szemléletmódnak azonban egységesnek kell lennie. Új­ra és újra tudatosítani kell, hogy elosztani és felhasznál­ni csak azt lehet, amit meg­termeltünk. A megtermelt javakkal is sokkal takaréko­sabban, gondosabban kell gazdálkodni, és jól meg kell fontolni, hogy mit mire és hogyan használunk fel, akár néhány fillérről, akár mil­liókról van szó. — Növelni kell munkánk­ban a tervszerűséget. Bizto­sítani kell a gépek, berende­zések folyamatos üzemelte­tését, az energia- és anyyg- takarékosság, a pénz- és hi­telforrásokkal való megfon­tolt gazdálkodást, a jó mun­kaszervezést, a technológia helyes, megválasztását és az értékesítés lehetőségeinek kutatását. Mindemellett át­gondoltan kell gazdálkodni az élő munkával, a munka­erővel is. — Ma még sajnos nem rit­ka, hogy a munkaidőalap 20—25 százaléka veszendőbe megy az egésznapos hiány­zások és a napközi munkaki­esések miatt, de elég sok a felesleges munka is. Gondos­kodni kell tehát a munkanor- mák rendszeres karbantartá­sáról, és jobban az egyéni teljesítményekhez kell iga­zítani a bérezési formákat. A béren kívüli juttatások fel­tételeit úgy kell megállapíta­ni, hogy azok mérhető telje­sítményekhez kapcsolódjanak és egyúttal az anyaggal és energiával való takarékos­ságra ösztönözzenek. Üzem- és munkaszervezési intézke­désekkel meg kell találni a felesleges munkaerő belső át­csoportosításának módját. Az ügyvitel ésszerűsítésével és megfontolt gépesítéssel meg kell akadályozni az admi­nisztratív létszám növekedé­sét. Meg kell szilárdítani a munkafegyelmet, el kell ér­ni az anyagi értékek gondo­sabb kezelését, s ehhez az anyagi ösztönzés mellett a fegyelmi felelősségre vonást is szigorúbban kell alkalmaz­ni. A termelékenység továb­bi javítása érdekében töre­kedni kell a korszerű tech­nológiák alkalmazására, a ké­zi műveletek gépesítésére. A termeléselőkészítésnél nagy szerepet kell szánni a mun­kaszervezésnek, a munka- módszerek javításának, mű­veleti összevonásoknak. Le­gyen cél, hogy minden dol­gozó a szakképzettségének megfelelő helyen dolgozzék. A muhkaversenymozgalom, a szocialista brigádmozgalom kapcsolódjon mindehhez, se­gítse e célok elérését. — A mezőgazdasági terme- lés vertikumának bővítése, a termékek helybeli feldolgo­zása, tárolása, hűtése, a kor­szerű és gazdaságos ellátás előfeltétele. Melyek e téren a legfontosabb tennivalók? — A mezőgazdaság és élel­miszeripar közötti feszültsé­gek okai összetettek. Az el­lentmondások megyénkben is fellelhetők, keressük a megoldásokat, átfogó rende­zésre törekszünk. Az egész vertikumban a kapacitásbő­vítés és korszerűsítés mellett fokozni kell a meglévő ter­melőberendezések gazdaságos üzemeltetését, esetleg több műszakban is. A takarmány­szárító és keverőberendezé­seknél például még komoly tartalékaink vannak. — Keresni kell a szövetke­zetek, illetve szövetkezetek és állami vállalatok közötti együttműködés új formáit, a vertikális integráció lehető­ségeit, figyelembe véve a háztáji és kisegítő gazdasá­gok termékeinek volumenét is. Továbbra is jó lehetősé­get látunk a hosszabb idő­szakra szóló szerződéses kap­csolatok fejlesztésében, pél­dául a vetőmag- a szaporító­anyag-termelés, a kész- és félkésztermékek gyártása, forgalmazása terén. A mező- gazdasági üzemek törekedje­nek arra, hogy a megtermelt termékek mennyisége növe­kedjen, minősége javuljon és korszerűsítsék az üzemen be­lüli fogadás, szárítás, feldol­gozás és tárolás technikai feltételeit. — A termelők és forgalma­zók vállaljanak nagyobb fe­lelősséget a lakosság igényei­nek magasabb színvonalú ki­elégítéséért, például a zöld­ség- és gyümölcsellátásban, a választék bővítésében. — Szükséges, hogy a cu­koripar rekonstrukciója, a gabonaipar és tejipar kapa­citásbővítése határidőre elké­szüljön, a gyárak üzembiz­tonsága fokozódjék. Saját le­hetőségeink jobb kihasználá­sa mellett központi elhatáro­zások is szükségesek új élel­miszeripari üzemek telepíté­sére, a hűtő- és tárolótér bő­vítésére.- ~ MÉwd az iparban, mind a mezőgazdaságban — a kongresszusi határozatok ezt megerősítették — az előttünk álló évek legfontosabb fel­adata a gazdaság belső tarta- lékainak feltárása, jobb ki­használása, a munka terme­lékenységének növelése. Me- gyénkben melyek a legsür- gősebben megoldásra váró feladatok ezen a téren? ____ — A XI. kongresszuson megfogalmazott gazdaságpo­litikai, életszínvonalpolitikai céljaink megvalósításának alapfeltétele, hogy szorgos, hatékony munkával megte­remtsük az elosztási alapot mind a felhalmozás, mind a fogyasztás számára. Ebben ipari, mezőgazdasági üzeme­ink tevékenysége meghatáro­zó. Jelentősek üzemeink bel­ső tartalékai a termelés szük­séges és joggal elvárt haté­kony fejlesztéséhez. Vannak kedvező példák, így a mart­fűi Tisza Cipőgyár, a jászbe­rényi Hűtőgépgyár és még sorolhatnánk jónéhányat. Ipari üzemeinknek gyorsab­ban kell előrelépni a terme­lési szerkezet korszerűsítésé­ben. Sok kisüzem működik megyénkben, amelyek kon­centrálása, illetve köztük a kooperáció bővítése ma még jelentős tartalék. Vonatkozik ez az építőiparunkra is, amellyel beruházásaink ha­tékonyságát javíthatnánk. Az üzem- és munkaszervezés korszerűsítése, a munkaidő- és az eszközkihasználás javí­tása, a műszakszám-növelés, a korszerűbb technológia al­kalmazása és egy egész sor jól ismert, de még nem kel­lően hasznosított eszköz és módszer áll üzemeink ren­delkezésére a belső tartalé­kok sorában. — A mezőgazdaságban is a rendelkezésre álló termelő- eszközök ésszerűbb, hatéko­nyabb felhasználására kell törekedni. Elítéljük az olyan vezetőket, ahol pl. arra hi­vatkozva, hogy „nem kaptam új gépet” elhanyagolják a meglévők lehető leghatéko­nyabb dolgoztatását. Jelentő­sen csökkenthetjük költsége­inket, például ha ott és any- nyi műtrágyát használunk fel, ahol és amennyi a legha­tékonyabb. Csökkenthetők a talajművelés költségei a mű-| velési időpont és a célszerű eszközök megválasztásával. Ezek csak kiragadott példák, hisz a termelés minden ága­zatában és minden fázisában meg van a lehetőségünk gaz­dálkodásunk hatékonyabbá tételére. És nagyon lényeges: minden esedékes munkát időben és jó minőségben vé­gezzenek el mezőgazdasági üzemeink. — Mind az iparban, mind a mezőgazdaságban a célsze­rű takarékosság kell, hogy vezérelje munkánkat. Az anyaggal, energiával, pénzzel és idővel való takarékosabb gazdálkodás mindennapi, ál­landó feladat legyen. Meg­ítélésem szerint megyénkben is rendelkezünk azokkal a tartalékokkal, amelyek feltá­rásával gazdaság- és életszín­vonalpolitikai céljaink a jobb munkával folyamatosan és maradéktalanul megváló-; síthatók. J A 4

Next

/
Thumbnails
Contents