Szolnok Megyei Néplap, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-25 / 96. szám

W75. áprffis SS. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A harmadik szekció tanácsko zásán Nyolc téma vitája a nyolc szekcióban [ (Folytatás az 1. oldalrőt) :}et pedagógusokat Is foglal­koztatja. Lenin szavait idéz­ve hangsúlyozta, hogy a ne­velés politika nélkül hazug­ság és képmutatás. Szólt ar­ról is, hogy igazi patrióta csak az lehet, aki ismeri és tiszteli más népek értékeit. Elismerő szavakkal szólt ar­ról a kapcsolatról, amely is­kolájukat szolnoki intézmé­nyekhez fűzi, s amelynek ré­vén megyei üzemekkel is megismerkedtek. Az ilyen üzemlátogatások, közös klub- tíélutánok, sportrendezvé­nyek és vetélkedők interna­cionalista érzéseket erősíte­nek a tanulókban. Jakus Vendel felszólalása híven ki­fejezte, hogy a szekcióülés témakörében jóval többről van szó, mint iskolai feladat­ról. Hangsúlyozta, hogy a szorgalom, a kötelességérzet, a hazaszeretet mind olyan jellemvonás, amely nélkül a termelő munka sem lehet tel­jes. Ezért dicsérte a megye lelkes pedagógus gárdáját eredményes nevelő munkájá­ért A szocialista hazaflságra és a proletár internacionaliz­musra nevelést napirendre tűző szekcióülés a témába vágó módszerek és tapaszta­latok hasznos közreadása volt. Tegnap a többi szekcióban is folytatódott a munka. Az első szekcióban, a vegyipari szakközépiskolában „Politika és nevelés” témakörben dr. Majoros Károly, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságá­nak titkára tartott bevezető előadást. Az ülést vezette Szűcs Gyula középiskolai igazgató, társelnökei voltak Szimonidesz Lajos, a Tisza- menti Vegyiművek igazgató­ja és Kiss Gyula középisko­lai tanár. A második szekció­ban a Kassai úti Általános Iskolában „Közösségi nevelés és iskolai demokratizmus” témakörben dr. Hunyadi Györgyné, kandidátus, a Ma­gyar Tudományos Akadémia pedagógiai kutatócsoportjá­nak munkatársa tartott be­vezető előadást Az ülés le­vezető elnöke dr. Bereczki Lajosné általános iskolai igazgatónő volt, társelnök­ként szerepeltek Móricz Bé­la, az MSZMP mezőtúri vá­rosi Bizottságának első titká­ra és Zubor Lajosné tanárnő. A negyedik szekcióban, a Tiszaparti Gimnáziumban „Az iskola mint kultúrpoliti­kai bázis” témakörben dr. Vonsik Gyula, a TIT főtitká­ra tartott bevezető előadást. A szekció levezető elnöke Cseh Andrásné középiskolai igazgatónő, társelnökei Gor- janc Ignác, a megyei pártbi­zottság tagja, a jászberényi Hűtőgépgyár vezérigazgatója és Cseppentő Miklós, a me­gyei művelődési központ igazgatója. Az ötödik szekció­ban a Mátyás király úti isko­lában dr. Gál Erzsébet, az Országos Pedagógiai Intézet nevelési tanszékének docense „Család és iskola” témakör­ben, a hatodikban, a 605. szá­mú Ipari Szakmunkásképző Intézetben „Korszerű peda­gógiai módszerek, eljárások, kísérletek nevelési vonatko­zásai” témakörben dr. Nagy Katalin, az Országos Pedagó­giai Intézet főigazgatóhelyet­tese tartott bevezető előadást. Az ötödik szekció levezető el­nöke Bakos Gáborné iskolai igazgatónő, társelnökei Bor­bély Eszter, a Hazafias Nép­front megyei bizottságának munkatársa és Drávucz La­josné óvónő, a hatodiké pedig Rácz Gyula szakmunkáskép­ző intézeti igazgató, illetve Sziráki András, a szolnoki MEZŐGÉP Vállalat igazgató- főmérnöke és Huszár László általános iskolai igazgató volt. A hetedik szekcióban, a Szolnok megyei Tanács nagy­termében „A pályaválasztás, a fakultatív rendszerű kísér­letek tapasztalatai” témakör­ben Körmendy Géza, a tatai Eötvös József Gimnázium igazgatója, Ritook Pálné, az MTA kutatócsoportjának fő- munkatársa, Mester Barna, a kecskeméti Katona József Gimnázium igazgatója, dr. Ágoston György, a szegedi József Attila Tudományegye­tem tanára és Páidi János, a szolnoki Varga Katalin Gim­názium igazgatója tartott elő­adást. Ugyanebben a szekció­ban „A komplex természet- tudományos oktatási kísérle­tek tapasztalatai” témakör­ben dr. Kovács László aspi­ráns, nagykanizsai gimnáziu­mi tanár és Kárpáti László, a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium tanára „A matematika tanítás tovább­fejlesztésének tapasztalatai” témakörben Gádor Endréné, a budapesti Bolyai János Ma­tematikai Társulat didakti­kai csoportjának vezetője és Acs Pál, az Oktatási Minisz­térium főelőadója tartott elő­adást. A hetedik szekció le­vezető elnöke dr. Welker Ot­tó, az Oktatási Minisztérium osztályvezetője, társelnök pe­dig Szurmay Ernő, a megyei könyvtár igazgatója és Kár­páti Zoltán gimnáziumi ta­nár. Végül a nyolcadik szek­cióban, a szolnoki Üttörőnáz- ban ,.A felnőttoktatás felada­tai a munkásműveltség eme­lésében’” témakörben Szabó László, az Oktatási Miniszté­rium főosztályvezető-helyet­tese tartott előadást, amelyet módszertani tanácskozás kö­vetett. A szekció levezető el­nöke volt Zakár Zoltán, isko­laigazgató, társelnökei vol­tak Vasadi János, a Tisza- menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat igazgatója és dr. Száz János, a Dolgozók Közgazdasági Szakközépiskolájának igazga­tója. A megyei pedagógiai napok tanácskozásai ma délelőtt a szolnoki Városi Tanács dísz­termében plenáris üléssel ér­nek véget. A plenáris ülést — amelyen a szekcióvezetők beszámolnak a tanácskozása­ikról — dr. Kiss Árpád kandi­dátus, az Országos Pedagó­giai Társaság elnöke vezeti, majd Sándor László, az MSZMP Szolnok városi Bi­zottságának első titkára ün­nepi zárszót mond. Negyedév alatt a szolnoki vasúti csomóponton Tizennyolc és fél ezer tonnával több árut szállítottak Az ország egyik legforgal­masabb vasúti csomópontja, a szolnoki állomás. Itt halad át az ország keleti kapuja felé, illetve onnan érkező áruk jelentős része. Naponta tucatszámra érkeznek Szol­nokra, vagy indulnak a meg­rakott szerelvények. Az állo­más munkáskollektívájának helytállását bizonyítja, hogy hónapról hónapra kiemelke­dően teljesítik a kongresszusi és a felszabadulási szocialis­ta munkaversenyben tett vállalásaikat. Az állomáson folyó nagy­arányú rekonstrukció nehéz­ségei ellenére a negyedik öt­éves terv idején háromszor nyerték el a „Kiváló csomó-. pont” kitüntető címet. Tel­jesítményeik közül kiemelke­dik az 1974. évi, amikor a MÁV történetében talán az eddigi legnagyobb forgalom hárult az állomásra. Tizen­két hónap alatt 21 millió „elegytonna” árut továbbítot­tak, 361 ezer tonnával többet az előző évinél. Jelentősen megnőtt a helyben feladott áruk tömege is, több mint másfél millió tonnát szállí­tottak el a szolnoki üzemek termékeiből, a nrvezőgazdasá- gi árukból és egyéb cikkek­ből. A meglevő munkaerő­gondok ellenére Szolnokról 126,5 ezer tonnával több árut szállítottak el, mint egy év­vel korábban, A vasútra háruló áruszál­lítás növekvő mértéke 1975 első negyedévében is kemény munkára késztette a MÁV ál­lomás dolgozóit. A szocialista brigádok példamutatásával az első három hónapra ter­vezett árumennyiségen felül 18,5 ezer tonnával több árut indítottak útnak a megye- székhelyről. összesen mint­egy 400 ezer tonna áru kelt útra rendeltetési helyére. Az állomás rekonstrukciója be­fejező szakaszához érkezett. A feladatok végrehajtása az eddigieknél is fegyelmezet­tebb, körültekintőbb, bizton­ságosabb munkát követel az állomás vezetőitől és dolgo­zóitól egyaránt. _ Kiváló vállalat r a Szolnoki Állami Gazdaság fa JA munka eredmény« A Szolnoki Állami Gazdaság a Piroska-majori üzem­egységében megtartott ünnepségen tegnap kapta meg a Kiváló Vállalat címet. Az ünnepségen megjelent dr. Lénárt Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, Mohácsi Ottó, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Brezvai István, a városi pártbizottság titkára, Mészáros Mátyás, az Állami Gazdaságok Országos Központja Szolnok megyei fő­osztályvezetője, Kátai Mária, a MEDOSZ megyei bizottsá­gának titkára, valamint ott voltak az üzem vezetői és dolgozói. A Szolnoki Állami Gazda­ság termelési értéke 1974- ben 115 millió forint volt, s ez azt jelentette, hogy már tavaly több mint 21 száza­lékkal többet termeltek an­nál, mint amennyit a negye­dik ötéves terv utolsó évére, 1975-re terveztek. Az áruki­bocsátási tervet 41, az egy fő­re eső termelési értéket több mint 24 százalékkal teljesí­tették túl és az átlagbér 4 százalékkal haladja meg az elkövetkezendő esztendő elő­irányzatát. Sorolhatnánk to­vább a számokat és mutató­kat, amelyek mind a jó mun­ka eredményeit jelzik, de fe­lesleges. Felesleges lenne, hi­szen nemcsak ezek bizonyít­ják, hogy a mezőgazdasági üzem minden tagja becsület­tel dolgozott. Álljon itt csu­pán egyetlen tény: a gazda­ságot az 1970-es eredmény­telen termelés miatt 1971-ben szanálták. Nem fejlődhetett volna a mostani szintre a Szolnoki Állami Gazdaság, ha vezetői az évek során nem alakítot­ták volna át a termelés szer­kezetét, és nem teremtették volna meg a gazdálkodás technikai feltételeit. Arra a növényre, amelyiket nem va­lamilyen iparszerű technoló­gia alapján terme’ik, üzemi zárt rendszert alakítottak ki. Itt is szigorúan előírt tech­nológia alapján termelnek, csak ezt a módszert a gaz­daság vezetői és dolgozói munkálták ki. A technikai feltételek azonban önmagukban nem biztosították volna az elért eredményt. A szocialista bri­gádmozgalom 1970-ben a mélyponton volt, nem lehe­tett egyetlen fokozatot sem odaítélni. Négy év alatt azon­ban egyre jobban megerősö­dött, tavaly már 22 brigád 305 tagja küzdött a szocialista cím elnyeréséért. Ezzel pár­huzamosán fejlődött az újító mozgalom is. Az állami gaz­daságok közötti országos ver­senyben a Szolnoki Állami Gazdaság harmadik helyet ért el. Sok segítséget jelen­tett a vezetők számára, hogy a dolgozóknak nemcsak mű­szaki, hanem munkaszerve­zési és munkavédelmi javas­lataik is voltak. Az sem véletlen, hogy az elmúlt év őszi nehézségeit maguk küzdötték le, és ere­jükből még társgazdaságok, termelőszövetkezetek segíté­sére is jutott. Itt, és a többi feladat megoldásakor kitel­tek magukért a fiatalok is.' Az állami gazdaság dolgozóid­nak több mint 30 százaléka 30 éven aluli. A fiatalok nem­csak eredményesen dolgoz­nak, hanem szívesen is. Már csak néhányuknak nincs meg legalább a betanított mun- kási bizonyítványa, annál többen-vannak viszont azok, akiknek szakmunkás okleve­lük van. Az üzem vezetői a dolgo­zók munkakörülményeinek javítására is gondoltak. Az elmúlt évben több mint egy­millió 300 ezer forintot köl­töttek ilyen célra, s ezzel az előző időszakhoz képest a szociális, kulturális ellátás több mint a. kétszeresére emelkedett. Méltán kapta tehát a Szol­noki Állami Gazdaság a Ki­váló címet. A legjobban dol­gozók közül öten miniszteri, tizenheten vállalati kitünte­tésben részesültek. B. Gy. Vízügyi számítástechnikai nap Szolnokon Siker a nemzetközi árverésen Európa számos országában ismertté vált az abádszalóki Lenin Tsz államilag elis­mert sportlótenyésztése. A Tisza menti közös gazdaság továbbfejlesztve a vidék ló- tenyésztési hagyományait az őshonos magyar fakó és a mezőhegyesi félvér fajtákra alapozva, mintegy 200 jó­szágból álló nagyüzemi te­nyészetet alakított ki. Ido­mított lovaikkal rendszere­sen részt vesznek a nemzet­közi árveréseken. A napok­ban Orosházán adtak el ki­tűnő lovaikból, darabonként 1000—1300 dollárért. Az abádszalóki tenyészetben ne­velkedett szép tartású sport­lovak Olaszországban, illet­ve az NSZK-ban folytatják majd sportpályafutásukat. Vízügyi számítástechnikai napot rendezett tegnap Szol­nokon, a megyei műszaki he­tek keretében a Magyar Hidrológiai Társaság szolno­ki csoportja. A Közéotisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság, a Keletmagyarországi Víz­ügyi Tervező Vállalat, vala­mint a VITUKI és a Víz­ügyi Szervezési és Számí­tástechnikai Iroda szakem­berei megvitatták a számí­tógépes programozás alkal­mazásának eddigi szakmai tapasztalatait. Megállapították, hogy a vízügy számos ágazatában sikerrel alkalmazzák korunk fejlett tudományát Számító- gépes programozással készí­tik például a Tisza II. víz­lépcsőhöz tartozó öntözőrend­szer beépített esőztető tele­peinek tervezési munkáit Sikerrel alkalmazzák a tech­nikát a levonuló belvíztöme­gek, árvizek meghatározásá­ra, a geodéziai felmérések eredményeinek kiszámításá­ra, a költségtényezők megha­tározására, az ügyvitel nyil­vántartására. Nélkülözhetet­len segítőtársa a vízügyi szakembereknek a szenny­vízcsatornázások méretezési munkáinál is. Ezen a téren különösen az ötödik ötéves tervben lesz nagy előrehala­dás, mivel országszerte meg­gyorsítják a csatornázási munkákat, s a tudomány eszközével tartanak majd lé­pést a kommunális követel­ményekkel. Üzemméret és lehetőségek a téeszekben A szövetkezeti demokrácia új formái (II.) Az üzemméretek megnöve­lése csupán egy lépés, nem több, mint forma, amit tar­talommal megtölteni aprólé­kos, hosszadalmas tevékeny­ség. Elsősorban mindenütt ki kell alakítani a téesz hozzá­értő, egymással együtt dol­gozni tudó és akaró vezérka­rát. Indokolt számolni bizonyos újonnan keletkező belső el­lentmondásokkal. Ha ki­mondjuk, ha nem, a tény az tény marad. A megnagyobbo­dott, esetleg ezer-kétezer ta­gú közös gazdaságban a szö­vetkezeti demokrácia gyakor­lása — legalábbis látszólag — a korábbinál nehezebben megy. Emberek százaival nem oly egyszerű a közös dolgokat megbeszélni és nő­het azoknak a száma, akik bizonyos döntések súlyát, irá­nyát, várható eredményét már nem is tudják érzékelni. Márpedig demokrácia nélkül szövetkezet, még a legkivá­lóbb szakemberek irányításá­val sem működhet tartósan jó eredménnyel. Mindig elmondjuk, itt is el kell mondani, milyen fontos, _ hogy a téeszben — bármilyen nagyra nőtt is a gazdaság — betartsák a demokratikus működés „játékszabályait”. Tehát rendszeresen tájékoz­tassák a tagokat, az eldöntés­re váró fő kérdéseket ne csak az összevont és a határozatot kimondó küldöttközgyűlésen, de az egyes részlegek gyűlé­sein is beszéljék meg. Néhány tapasztalat azon­ban mégis van. Több helyen azt keresik, hogyan lehetne a nagy egészen belül, kisebb önálló közösségeket alkotni és működtetni. Olyasféle pró­bálkozások ezek, hogy példá­ul a bizottságokat nemcsak feladatokkal, de hatáskörrel is felruházzák. Bizonyos anyagi kereteket átengednek a bizottságoknak, és azok döntésükről csupán tájékoz­tatják a vezetőséget, a köz­gyűlést. Másutt a jól elhatá­rolható termelési köröket (állattenyésztés, vagy csak annak egy-egy ágazata, nö­vénytermesztés, vagy abból csak egy-egy határrész) ön­állósítják. önelszámoló, dön­tési joggal, de egyben felelős-; séggel működő üzemegysége­ket hoznak létre. Ez már szé­lesedő gyakorlat. Viszonylag kevés helyen gondolnak azonban arra, hogy egy gép­lánc személyzete, vagy mond­juk egy broyler-telep nem túl sok dolgozója nagyon jól kö­rülhatárolható közösség. Mi­ért ne kaphatna egy ilyen vi­szonylag kicsi közösség is, bi­zonyos fokú gazdasági és de­mokratikus önállóságot, az ezzel járó döntési joggal, fe­lelősséggel és anyagi elő­nyökkel, (vagy hátrányokkal) egvütt? Miközben fáradhatatlanul munkálkodunk a szövetkeze­tek megszilárdításán, a kor­szerűség és ezzel együtt a ho­zamok, valamint a hatékony­ság fokozásán, a szövetkezeti tulajdon erősítésén, nem sza­bad egy pillanatra sem meg­feledkeznünk a szövetkezeti demokrácia érvényesítésének, izmosításának egyáltalán nem kicsiny feladatáróL Hí Földcáki Béla ^ .. K .vége _ j,

Next

/
Thumbnails
Contents