Szolnok Megyei Néplap, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-25 / 96. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. április 25. Harmincéves az ENSZ „ELHATÁROZTUK, hogy megmentjük a jövő nemzedékét a háború borzalmaitól, amelyek életünk folyamán kétszer zúdítottak Kimondhatatlan szenvedést az emberiségre.” Ennek a gondolatnak a jegyében került sor 1945. április 25-én San Franciscóban arra az ötven ország képviselőiből álló konferenciára, amely az ENSZ alapokmány végleges szövegének elkészítésére volt hivatott. A tárgyalások június 25-én értek véget. Az egyesült nemzetek első 50 tagállamának képviselői aznap este. helyi idő szerint 22 óra 53 perckor jóváhagyták az alapokmány végleges szövegét. A San Fracisco-i Operaházban (ott üléseztek a küldöttek) a jelenlévő háromezer főnyi közönség helyéről felállva tapsolt, üdvözölte az ENSZ megalakulását. Az öt nyelven — angol, francia, spanyol, orosz és kínai — megszövegezett alapokmányt a delegátusok névsor szerint írták. alá. A királykék selyemkötésű történelmi jelentőségű dokumentum kék borítású asztalon feküdt, az asztal egy óriás méretű koppenhágai kék szőnyegen állt,* körben a delegátusok ódivatú francia székei, az egészet a tanácskozáson résztvevő ötven állam salyemzászlóinak erdeje fogta körül. (Egyébként a kék .azóta is az ENSZ hivatalos színe.) A megállapodás szerint ..A világszervezel alapokmánya csak akkor'válik érvényessé, ha azt az öt nagyhatalom mellett — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Bri- tannia, Franciaország és Kína — valamint a csatlakozó államok többsége is. összesen 29 állam ratifikálja és az C’-ről szóló hivatalos jegyzéket az amerikai kormánynál letétbe helyezi’’. Az alapokmányt ma bárki megtekintheti a New York-i ENSZ-palota hatalmas előcsarnokában. a szovjet szput- nyik és a Föld forgását jelképező Focault-inga között. A dokumentum szövegében a tübbi között ez olvasható: „A világszervezetet a szerződő államok azzal az elhatározással hozták létre, hogy megmentik a jövő nemzedékét a háborúk borzalmaitól és hitet tesznek az alapvető emberi jogok, valamint kis és nagy népek egyenjogúsága mellett. Erőiket a béke és biztonság fenntartására egyesítve biztosítani kívánják, hogy a fegyveres erők alkalmazására, hacsak közérdek nem kívánja, többé ne kerüljön sor.” Mint tudjuk, az alapokmánynak ezeket az előírásait nem minden tagállam tartotta be. Az imperialista erők egy ideig, saját céljaik megvalósítására próbálták felhasználni a világszervezetet. Ennek legkirívóbb példája a koreai háború kirobbantása, az ENSZ lobogója alatti külső beavatkozás volt. A SZOCIALIZMUS és a haladás erői azonban meghiúsították a hidegháborús körök próbálkozásait, s a következetes békepolitika nyomán kibontakozó enyhülési folyamat kedvező feltételeket teremtett ahhoz, hogy a ma már 138 tagú ENSZ valóban azzá váljék, amit az alapokmány megfogalmazói célul tűztek ki: ..A világfejlődés gyakorlati szükségleteiből kiindulva őrködjön a népek békéje és biztonsága fölött.” Kanyó András Miért írunk annyit a második világháborúról? Jurij Bandarjev Minden bizonnyal nem azért, mert az ember gyengesége a halálfélelem, s nem azért, mert az értelem fölött eluralkodott az önfenntartás eszközei Nem. Azért emlékezünk a háborúra, mert az ember az adott világ legnagyobb értéke. Nagysága és szabadsága pedig — megszabadulás a félelemtől, a gonosztól, amely elválasztja egymástól az embereket. 1945-ben, g3rőzelmünk hónapjaival, az igazság diadalával, harcokkal, erőfeszítésekkel. sokmillió áldozattal, az élet örömével, a férjüket, fivéreiket, fiaikat hiába váró anyák. nővérek, feleségek fájdalmával — betelt történelmünk utolsó háborús oldala. Csendet és békét lehelő új lap nyílt meg ekkor. Ebben a csendben azonban mindmáig érezni az elmúlt háború puskaporának keserű szagát. Lehet, hogy alkotóink éppen ezért'nyúlnak vissza ma is és a jövőben is a 49- es évekhez, ahhoz a súlyos időszakhoz, amely mérlegre tette és feltárta a szovjet nép, a szovjet állam erkölcsi erejét. 5 HADITUDÓSÍTÓK A történetírást jóval megelőzte a kor hűséges szeizmográfja. a szovjet művészet már a nehézségek és a hősiesség éveiben megörökítette a kort. Akkor született meg a háborús tárca, novella, az első háborús regények, színdarabok. Mind máig él az olvasók emlékezetében Vagyim Kozsevnyikov Március, április című írása, amely a Pravdában jelent meg, Konsztantyin Szimo- nov, Borisz Polavoj, Jevge- nyij Petrov háborús riportjai. Ilja Ehrenburg publicisztikája, Alekszej Tolsztoj Az orosz jellem, Mihail Solohov A gyűlölet tudománya, Leo- nyid Leonov Támadás és Ve- likosumszk bevétele című műve. Így alakult ki az irodalom háborús-történelmi műfaja. Azoknak a? időknek műveit, — akár újságírók, akár az irodalom művelőinek tolla alól kerültek ki, zömmel haditudósítók, a hadseregben szolgáló alkotók írták. A frontról küldött művekben jelen van a riport elevenbe vágó frissesége, a tiszta információ, a nyugalmas távolságról megláthatatlan, a közelről tapasztalt, az égető érzékelése. Időnként hiányzik ezekből a művekből az általánosítás, érződik a rendkívüli idő várakozást nem tűrő sürgetése, s jelen van benne egy rendkívül értékes tulajdonság — a kor eseményeinek dokumentum-bizonyossága. E művek legjava, s neves hőseik legtöbbje ma is él. A KKTQNÍK A műfaj fejlődésének második szakasza a háború utáni időkre, pontosabban az ÖO-es évek közegére, végére esett. Mi jelentősei, hozott ez az irodalomba? Vadnak-e ennek a periódusnak figyelmet k°ltő, megkülönböztető vonásai? Bármilyen furcsán is tűnhet, ebben a szakaszban a volt katonák, tiszthelyettesek. hadnagyok, őrnagyok foglalták el a háborúról szóló irodalom hídfőállásait. Azok, akik a harcok, a páncélos rohamok, átkelések, kis névtelen magaslatokért folytatott csaták közvetlen résztvevői voltak. Olyan emberek, akik megismerték a visszavonulás, a bekerítés minden kínját, a lövedékék szántotta földön megkezdett támadás szenvedélyes haragját. Az új könyvek erejét és frisseségét az adta, hogy a háborús regények legjobb hagyományait követve, tárták az olvasó elé a katona „arcvonásait”, azét a katonáét. aki életre-halálra kitartott a hídfőállásban, a névtelen magaslatokon. Az írások feltárták a háború lö- vészárkainak minden nehézségét. Ezek a könyvek nem egyszer súlyos drámai töltést hordoznak, mint Solohov Emberi sors, Kazakevics Csillag című művei. Leginkább az „optimista tragédia” megjelölés illene ennek az időszaknak az alkotásaira. A harmadik szakasz, a 60- az, 70-es évek, úgy tűnik, egyelőre az első és a második periódus szintézisét hozták, amely még nem kapott ugyan teljes erőre, nem szilárdult meg eléggé, de nagyon határozottan lép előtérbe. Vaszil Bikov drámai elbeszélése, Konsztantyin Szirrto- nov Élők és holtak című nagy regénye, Alekszandr Csakovszkij Blokádja, Ana- tolij Ananyjev, Viktor Asz- íafjev, Vlagyimir Bogomolov és sok más ismert író alkotásai már új hangot jelentenek az elmúlt háborúról. A szerzők történelmi szemlélete jelentkezik bennük, s az elemző gondolat nemcsak a múlthoz, hanem a jövőbe is fordul. A SZIKTÉZIS Irodalmi hőseinek sajátja — és ezt jellemző vonásként elégedetten szeretném kiemelni — a nemes erkölcsi tisztaság, a szellemi tisztánlátás, a társadalmi idálokba vetett hit, ami rendkívül erőteljesen megkülönbözteti őket a nyugati regények alakjaitól. Erről egyébként a nemzetközi vitákban maguk a polgári írók beszélnek. Egy amerikai író a szépprózáról folytatott heves vita közben egyszer félbeszakította a tolmácsot és hozzám fordulva szomorúan mondta: „Mit vitatkozunk? A legfőbb dologban van a különbség. Önök hisznek az emberben... mi elveszítettük benne a hitünket. Irigylem a hitüket a jóban és az igazságban!” A cenzúra múltjából Tiltott olvasmányok, „fertőző” könyvek Az eszmék leghatásosabb terjesztője a könyv. A diktátorok, az uralkodó osztályok ezt jól tudják és mindig is tudták. A társadalmi rendet támadó könyveket igyekeztek hazaárulónak, erkölcstelennek, eretneknek, felforgatónak, veszedelmesnek bélyegezni és ezzel az ürüggyel megakadályozni a terjesztést. A tilalmak igazi „virágkora” a könyvnyomtatás feltalálása után kezdődött. A nagy írók, haladó eszmék hirdetői, az elismert klasszikusok közt alig találunk olyat, — Giordano Bruno, Beaumarchais, Swift, Voltaire, Heine, Marx, Engels, Lenin —, akinek valamelyik művét legalább egy országban ne tiltották volna be. De az már nehezen magyarázható, hogy miért nem engedte kinyomtatni a spanyol inkvizíció 1720-ban Defoe Robinsonját, vagy a dán protestáns cenzúra 1776-ban Goethe művét, Az ifjú Wer- ther szenvedéseit. 1788-tól 1820-ig angol színpadon nem volt szabad előadni Shakespeare Lear királyát. 1835-ben I. Miklós cár Andersen meséinek olvasását tiltotta be. s ez a rendelet 1849-ig maradt érvényben. A példákat még soká folytathatnánk. Arra, hogy hazánkat ne „fertőzzék meg” káros könyvekkel, évszázadokon át a bécsi udvar vigyázott. A cenzúrahivatalban eleinte kéziratos jegyzékek sorolták fel a tilalmas olvasmányokat, később nyomtatásban is kiadták, először 1754-ben Ca- talogus librorum rejectorum per consessum censuare címmel. Ettől kezdve négy évenként új kiadások jelentek meg, a közbeeső esztendőkben pedig pótlások. Szerepeltek ebben a jegyzékben többek közt a francia enciklopé- disták, La Fontaine, Swift, Holberg, Ovidius, Macchia- velli, Lessing könyvei és meglepő módon Kempis Tamásnak keresztény életbölcsességet hirdető műve, a Pázmánv Péter által magyarra fordított Krisztus követése is. Hazánkban ilyen lista nem jelent meg, de a kormánypárt így is módot talált az eszmék elleni védekezésre. Többnyire a kiadóvállalatok vezetőire gyakoroltak nyomást. Jellemző, hogy legnagyobb lírikusunknak, Petőfinek gyűjtemény es kötetei egy évszázadon át csonkán jelentek meg, kihagyták belőle a királyellenes verseket. A felháborító és nevetséges példák közt említsük meg Spanyolországot. 1939-ben Franco a közkönyvtárakból eltávolíttatta Ibsennek, Goethének és más hozzájuk hasonlóan „elfajzott’ írónak összes művét. De valamennyi könyvellenes intézkedésen túltesz az a rendelet, amelyet a náci Németország adott ki 1933-ban, és amely a tartalomra való tekintet nélkül ítélte megsemmisítésre mindazt a nyomtatványt, amely a zsidó származású, vagy a haladó szellemű, a nácizmussal szembenálló írók munkáit tartalmazza. Az utcákon vészes fényű máglyák lobogtak fel, lángjukat Heine, Freud, Brecht, a két Mann, Hem- mingway írásai táplálták.,. ÍTARMM Veszélyben az Akropolisz A görög kulturális és tudományos ügyek minisztere kijelentette az antik emlékművek vizsgálatával megbízott szakemberek bizottságának ülésén, hogy az Akro- poliszra látogató turisták komolyan veszélyeztetik a remekművet. Ledőléssel fenyeget az a fal, amelyre a Parthenon épült, mert itt évente több mint 2 millió látogató is megfordul. Egy furcsa rekord Dél-Afrikában Trevor Krüger 36 napot és éjszakát töltött egy helyiségben kobrák és egyéb csúszómászó merges állatok körében. Vállalkozása kis híján tragikusan végződött, mert egyik reggel A sumeni Sumen közelében befejezéshez közeledik egy 300 méter magas tévétorony építése. A torony adóberendezése a legnagyobb teljesítményű lesz a Balkán-félszigeten: 150 kilométeres sugárban biztosítja Krüger, mikor reggelizett, a földre ejtette a sótartót, s ettől egyik lakótársa íeldühösö- dött. A mérges kobra csak akkor nyugodott meg, amikor kapott egy darabka szalonnát Krüger reggelijéből. tévétorony a műsorok vételét. A lenin- grádi rádióberendezés-gyár- ban készített adó — amelyet moszkvai szakemberek szerelnek fel — színes adások közvetítését is lehetővé teszi. Az „liaplan” segít a hegesztésben A szófiai hegesztési intézet munkatársai új berendezést dolgoztak ki az elektródáknak a hegesztőgéphez való rögzítésére. Az „Izaplan " jelentős mértékben egyszerűsíti az elektromos hegesztés folyamatát. Az „Izaplan”-t sikerrel próbálták ki külföldön is, így a Szovjetunióban, az NSZK- ban. Angliában, Japánban, Franciaországban, az Egyesült Államokban és több más országban.1 Kutyaviadal New Yorkban új divat kapott lábra, a kutyviadal, amelyen, több napon át étlen- szomjan tartott, speciális kiképzésben részesült bulldogok vesznek részt. A valóságos fenevaddá vált kutyák a viadalon tépik-marják egymást, és a vár szagától valósággal megréSzegülnek. A nézősereg pedig — ahelyett, hogy borzadva elfordulna a látványtól — lelkesen szurkol a küzdő leieknek. Duchan 'Wright, az Amerikai Állatvédő Egyesült elnöke a következőket mondotta ezzel kapcsolatban: „A jelenség hovatovább tűrhetetlen méreteket ölt. főként azért, mert a viadalok szervezői óriási pénzt tesznek zsebre részben a fogadások, részben a versenyek szervezése révén. Egy-egy ilyen viadalon 3000—5000 néző is részt vesz.” New Yorkban az utóbbi évben körülbelül ezer ilyen kutyaviadalt rendeztek. A Loch Ness-i vidrák A Loch Ness-i szörny állítólag nem más, mint egy vidracsalád. „Ha ezek az emlősök egymás mögött úsznak, fejüket kiemelik a vízből és a farkukkal csapkodnak azt az illúziót keltik, mintha egy hatalmas, tüskés tarajú ősállattal állnánk szemben” — jelentette ki a madárvédelmi ornitológiái rezervátum őre, Mr. Wilson. Néhány napot töltött a Loch Ness-i tó partján és állítólag rábukkant az évszázados titok nyitjára. Csakhogy nem mindenki hajlandó beletörődni a legenda ilyen banális magyarázatába. Éppen ezért Loch Ness-be továbbra is özönlenek a turisták. A pintyek „belső naptára" Érdekes kísérletet hajtott végre a nyugatnémet Max Planck Társaság egyik kutatóintézetének munkacsoportja, Vándormadarak — pintyek — fejbúbját fekete színű kollodium oldattal vonták be, a pintyek egy másik csoportját pedig színezék nélküli, áttetsző kollodiumból való „sapkával” látták el. Meglepetten tapasztalták, hogy a „feketesapkások” teljesen érzéketlenekké váltak azokkal a hatásokkal szemben, amelyek a nappali órák tartamának fokozatos meghosszabbodásával állnak kap- pocsalatban. A színtelen sapkás madarak ivarmirigyeinek működése a világos napszak meghosszabbodásával egyre fokozódott, s egyfajta vonulási nyugtalanság is erőt vett rajtuk. Mindebből arra következtettek a kutatók, hogy lennie kell a madár koponyái részén egy olyan fényérzékeny szervnek, amely a naphosszúság alakulásáról valamiféle jelzést továbbít az agyba. Az mindenestre máris bebizonyosodott. hogy a pinty — és valószínűleg a többi vándormadár — „belső naptárát” nem azok az információk irányítják, amelyeket a szemükön át nyernek. , . .
