Szolnok Megyei Néplap, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-24 / 95. szám

1975. április 2t SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Javultak a munkakörülmények, kevesebb baleset ülést tartott az SZMI Ä megyei üzemeiben gyáraiban az utóbbi négy esztendőben történt balese­tekről, azok körülményeiről, okairól, a munkavédelmi helyzetről készült felmérés a Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsánál. Huszonkilenc vállalatnál végeztek vizsgálatokat. Az erről készült jelentést az SZMT tegnapi ülésén tár­gyalták meg, melyen Árvái István az SZMT vezető tit­kára elnökölt, s amelyen részt vett Duschek Lajosné, a SZOT titkára. A megyei pártbizottságot Bede László- né osztályvezető helyettes képviselte. A megyében 1970-ben 9 üzemi baleset végződött ha­lállal, tavaly 8. A vizsgálat résztvevői kíváncsiak voltak, mi okozza a baleseteket? Megállapították, hogy első­sorban a biztonsági szabá­lyok megsértése, másrészt a munkavédelmi oktatás hiá­nya. A jelentésből az is ki­derül, hogy elsősorban az újonnan belépett, gyakorlat­lan dolgozókat éri baleset. Még mindig elég sok bajt okoz a munkagépek helyte­len javítása, a rakodás, a kézi szerszámok figyelmet­len használata. A halálos baleseteket általában az erő­gépek felborulása okozza. A megyében foglalkoz­tatottak 43 százaléka nő. Három évvel ezelőtt az üze­mi balesetek 25 százaléká­nál nők sérültek meg, 1973- ra javult ez az arány, 20 százalékra csökkent. A vállalatoknál 42 ezer harminc évnél fiatalabb munkás dolgozik. A balesetek 37 százalékának szenvedő alanyai ebből a korosztályból kerülnek ki. Hogyan lehet megakadá­lyozni az üzemi baleseteket? A megelőzésben nagy szere­pe van például a munkavé­delmi szemléknek. A KGM- hez tartozó üzemeknél, a Szolnok megyei építőipari vállalatnál a szemle már gyakorlattá vált. A munka- védelmi oktatás sem elha­nyagolható. Sok helyen — a túrkevei AFIT-nál, a Be­ton- és Vasbetonipari Mű­vek kunszentmártoni gyárá­ban, a Szolnoki Állami Gaz­daságban — filmvetítéssel és egyéb segédeszközök haszná­latával próbálják színesíteni az oktatást. Csökkenti a baleseteket a munkakörülmények javítása is. Az elmúlt négy év alatt az ipari vállalatoknál, a me­zőgazdaságban, a kereskede­lemben egyre több modern, korszerű üzemrész, munka­hely létesült. Fejlődött a gyártástechnológia, amely korlátozta a balesetveszélyes és az egészségre ártalmas munkahelyek számát. Példá­ul ilyen a jászberényi Ap­rítógépgyár nemrég átadott acélöntödéje, a Volán 7. sz. Vállalat új telepe, a szolnoki új kenyérgyár és a nyomda, valamint a Szövetség ABC. A balesetek megelőzésében fontos szerepe van a szociális és az egészségügyi létesítmé­nyek fejlesztésének is. Csak a vasipari és faipari vállala- tdknál, a Villamos és Gép­technikai Cikkek Gyárában, az elmúlt négy év alatt több mint ötmillió forin­tot költöttek erre a célra. Több helyen gépesítették az anyagmozgatást, megoldot­ták a munkahelyek jobb szellőztetését, fűtését, világí­tását. Sz. E. Ku koricatermesztés iparszerűen Á bajai rendszer Szolnok megyében Mezőgazdaságunk a hetve-: nes évek elején igen dina­mikusan fejlődött, s ez a. fo­lyamat azóta is tart Külö­nösen szembetűnő a válto­zás a szántóföldi növényter­mesztésben. A fejlődés nem egyetlen, de egyik legjelen­tősebb faktora az iparszerű növénytermesztési rendszerek elterjedése. A Bajai Állami Gazdaság időben felismerve a fejlődés egyik legkorszerűbb útját 1969—70-ben kidolgozta ko­rábbi tapasztalataira és a korszerű tudományos ered­ményekre építve a kukorica iparszerű termesztés-techno­lógiáját A technológiát két éven keresztül csak a Bajai Állami Gazdaságban alkal­mazták, s miután eredmé­nyeik biztatóak voltak, 1972- ben megszervezték a B.K.R. szaktanácsadási csoportot mely irányításával már hat termelőszövetkezetben és há­rom állami gazdaságban ter­meltek kukoricát a bajai ku­koricatermesztési rendszer­ben. 1973-ban a megnöveke­dett feladatok ellátására lét­rehozták a B.K.R. osztályt, és kialakították az azóta is működő termelési körzete­ket. Szolnokon is ez idő óta működik a B.K.R. termelési körzete, mely a Szolnok és Borsod megyei partnergazda­ságok szaktanácsadási fel­adatait látja el. Az aktív A jászberényi Vegyesipari Szolgáltató Vállalat legered­ményesebb esztendeje a ta­valyi volt. 38 és félmillió fo­rintos termelési értékkel és 7 millió 543 ezer forintos nyereséggel zárták az évet — állapította meg tegnapi ülé­sén a városi tanács végre­hajtó bizottsága. A vállalatnál az elmúlt években nagy gondot fordí­tottak a helyes termékszer­kezet, a megleTelő termelési arányok kialakítására. Bő­vítették a kssztyűüzem kapa­citását, szervezési intézkedé­sekkel emelték a termelé­kenységet, a gazdaságosságot. A gazdaságtalan lakatos­üzem megszüntetésével lehe­tőség nyílt lakáskarbantartó és egyéb javítórészlegek lét­szaktanácsadás a termelési rendszer egyik legfontosabb de nem egyetlen feladata. Hatékonyan közreműködik a technológia végrehajtásához szükséges műszaki háttér biztosításában, különböző kemikáliák, vetőmagvak beszerzésében,' a legújabb kísérleti eredmények elter­jesztésében, a partnergazda­ságok szakembereinek to­vábbképzésében és így to­vább. A bajai kukoricatermesz­tési rendszer 1974-ben a nép- gazdasági elvárások, vala­mint a műszaki bázis gaz­daságosabb kihasználása vé­gett növénytársítást hajtott végre. Ennek következtében a kukorica mellett termelési rendszerbe vonta a szóját, a napraforgót, a búzát és a lu­cernát. A társított növények­re, hasonlóan a kukoricá­hoz, a termelési körzet szak­emberei évente kétszer —• ősszel és tavasszal — kidol­gozzák üzemre adaptáltan a B.K.R. technológiát. A tech­nológia tartalmazza a talaj- művelés, tápanyagvisszapót­lás, fajtaváltás, betakarítás, gépüzemelés, munkaerő-fel­használás rendszerét. A szolnoki termelési kör­zetben 1973-ban tizenkilenc mezőgazdasági nagyüzem ter­mesztett B.K.R. technológia szerint kukoricát. Jelenleg a tsz-egyesülések követ­rehozására. Javult a szolgál­tatás a pb-gázcseretelep lét­rehozásával, amelynek kü­lönösen a várost övező ta­nyai lakosság örült. A jelen­tés készítői végül ismertet­ték azokat a fontos mutató­kat. amelyek a vállalat ter­melésnövekedését jelzik. Munkavédelmi kesztyűkből 381 ezer pár készült 1974- ben, több mint kétszer any- nyi m:nt kát évvel koráb­ban. Nőtt a szőrmemellé- nvek. a textilkesztyűk, a po­lírozó korongok termelése. A piaci igényekhez alkalmaz­kodva több dohányzóasztalt, ágyneműtartót, egyajtós szek­rényt, vitrinállványt és iroda bútort gyártottak az elmúlt évben. keztében tizenhat gazdaság­gal tart fenn a B.K.R. part­neri kapcsolatot. A termelési körzetben évente kétszer tart a B.K.R. körzeti gazdaságpolitikai konzultációt, mely a körzet­hez tartozó partnergazdasá­gok, a termelési körzet, a megyei intézmények, vállala­tok, felügyeleti, érdekképvi­seleti szervek fóruma. Itt az időszerű mezőgazdasági mun­kákon túl megtárgyalják a termelési körzet minden olyan problémáját, amely közösen megvitatva az ered­ményes munkát segíti. A legmagasabb fórum a B.K.R. szervezetében az együttműködési tanácskozás, amely a mai napon ülése­zik a Bajai Állami Gazda­ságban. Ma a B.K.R.-szer- vezet egészét érintő problé­mákról tanácskoznak az együttműködésben érdekelt valamennyi fél bevonásával. Simíts Péter A Vegyesipari Szolgáltató Vállalat munkájáLó1 Tanács vb ütés Jászberényben Üj üzemcsarnokkal gazdagodott a BHG karcagi gyáregysége Üzemméret és lehetőségek a téeszekben Az optimális üzemnagyság (I.) A szerző tudatában van annak, hogy darázsfészekbe nyúl, amikor a termelőszövet­kezeti üzemi méretek, diva­tosabb szóval a téesz-kon- centráció, vagyis egyesülések fogalomkörét érinti. Az el­múlt esztendőkben, de nem kevés helyen éppen a leg­utóbbi időkben ez a téma fog­lalkoztatta egész körzetek termelőszövetkezeti paraszt­ságát. Sok helyen úgy dön­töttek — reméljük bölcs meg­fontolás után —, hogy egye­sítik közös gazdaságaikat, tá­gasabb határban, az eddigi­nél eredményesebben gaz­dálkodnak majd. Az optimális üzemnagysá­got hazánkban tudósok, gya­korlati gazdák és agrárpoli­tikusok évtizedek óta kutat­ják. Tanulmányok, könyvek születtek, de egyértelmű, mindenhol és mindenkor megfogadható jótanácsot még nem tudott adni senki. Gyor­san meg kell mondani, hogy erre a szerző sem vállalkozik. Bizonyos „kapaszkodók” azonban segítségül szolgál­hatnak. Kétségtelen, hogy egészen kicsi, ezer, sőt kétezer holdon aluli téesz ma már nehezen boldogul. Azonban nem első­sorban a határ szűk méretei miatt, hanem azért, mert egy kicsi gazdaság nem nyújt mó­dot olyan nagyságú íölhalmo- zásra és beruházásra, ami a mai, de még inkább a holnapi korszerű gazdálkodáshoz nél­külözhetetlen. A minimális méreteket könnyen felbecsül­hetjük a zárt termelési rend­szerek oldaláról. Egy „adag” zárt rendszerű kukorica te­rülete ma általában 700 hek­tár, ekkora nagyságú az a szántóföld, amelyen gazdasá­gosan ki lehet használni egy ilyen termelési rendszerhez szükséges gépláncot. Amennyiben a téesz terüle­tének harminc százalékán tervezi a kukorica termesz­tését, akkor két-két és félezer hektár szántóföldre van szük­sége, hogy a kukoricát jól be­illeszthesse termelési szerke­zetébe. Kiindulhatunk fino­mabb szántóföldi struktúrák­ból is, mint pl. amilyen a zöldborsó, dohány, cukorré­pa, stb. Itt a gépláncok^ ki­használásához megkívánt te­rület nagysága általában 100—200 hektár. Tehát ha valaki egy-egy ilyen belterje- sebb kultúrát szántóterületén 10 százalékos arányban akar szerepeltetni, ugyancsak le­galább két-két és félezer hek­tárnyi művelhető területre van szüksége. Megkockáztat­hatjuk tehát az állítást, hogy ez a két-két és félezer hektár (3—4 ezer katasztrális hold) az a nagyságú terület, ame­lyen a főagronómus már „jól elfér”. Az utóbbi idők koncentrali- záló folyamatának eredmé­nyeként Magyarországon a termelőszövetkezetek területe átlagosan három és fél ezer hektárra (mintegy hatezer holdra) nőtt Elmondhatjuk tehát, hogy a mai üzemmére­tek általában megfelelőnek tekinthetők; a fejlődés to­vábbi útja nem — vagy nem elsősorban —, az újabb egye­sülésekben keresendő. Egyéb tennivaló persze van. Nem elégszer és nem eléggé hangsúlyozzuk ugyanis, hogy a területi egyesülés a koncen­trációnak csupán az egyik! útja. A másik, legalábbis ennyire fontos koncentráló­dási folyamat az önálló gaz­daságok összefogása, közös vállalkozása, bizonyos célki­tűzések elérése. Gyakorlatilag nem létezik ugyanis olyan üzemméret, amely mellett a közös gazdaság minden fela­datot önállóan tudna megol­dani. Ennek bizonyítására talán annyit, hogy az ország egyik legnagyobb téesz gaz­dasága, a nádudvari Vörös Csillag területének nyolcvan százalékával (!) különböző termelőszövetkezetközi össze­fogásokhoz csatlakozott. Ér­dekes jelenség, hogy a koope­rációnak ezt az útját hazánk­ban általában, éppen a leg­nagyobb és legjobb közössé­gek járják. Ez nem lehet vé­letlen és arra inti, sőt sarkall­ja a többi, a közepes és a ki­sebb; az átlagos színvonalú, vagy gyengébb gazdaságokat is, hogy ismerjék fel az az együttműködésnek ebben a formájában rejlő fantáziát, válasszák ki a számukra leg­alkalmasabb, legelőnyösebb­nek ígérkező összefogásokat, társulásokat. Földeákl Béla (KÖVETKEZIK: A szövetke­zeti demokrácia új formái) A „beugró” öröme Egy óra ..'. Befutottak a vonatok, autóbuszok — meg­jöttek á délutáni műszako­sok. Fél kettő .. . Öltözködés közben szó esik az elmúlt napról, a munkáról, a csa­ládról. Elmondanak még egy­két viccet is, aztán elindul­nak az üzembe. Két óra ... Előszedik, meg- törölgetik a szerszámokat, körbenézik a gépeket. Egy gombnyomás — a masinák megindulnak. Kezdődik a délutáni műszak. Kovács Sándor, a Tisza Ci­pőgyár munkása lassan húsz éve a bejárók életét éli. Ho­mokról jár dolgozni. — Azt mondják a bölcs emberek, hogy mindent meg lehet szokni. Én bizony még mindig nem szoktam meg a bejárást. Mindig úgy hozta az élet, hogy távol voltam a csa­ládomtól. Mielőtt a gyárba jöttem, Szolnokon a MÄV- AUT-nál dolgoztam, mint gépkocsivezető. Egy héten csak egyszer, vagy egyszer sem tudtam hazamenni. Meg­untam, hogy a család Homo­kon, én meg Szolnokon ... Gondoltam egyét, 1956-ban jelentkeztem a gyárba. — A csákozóban kezdtem, mint szabász. Akkoriban egy jókezű szabász 1000 forint körül keresett Igaz, nekem nem volt ebből á szakmából vizsgám, de annyira belejöt­tem, hogy megkerestem a 900 forintot is. Hárőm vagy négy évig voltam szabász, azután anyagvisszamérő lettem. Majd a présgép mellé osztot­tak be, a cipők talpát és sar­kát préseltem. Nagyon meg­tetszett a cipőgyári munka. Egy évig tanultam és 1984- ben megszereztem a cipőipa­ri szakmunkás bizonyítványt Üj beosztást kaptam — be­ugró lettem. Mi az a beugró? Olyan munkás, aki minde­nütt tud dolgozni. Tisztában kell lenni minden gép műkö­désével, ezért nekem is min­degyikből le kellett vizsgáz­nom. Eleinte szokatlan volt, hogy egyik héten szabászgé­pet, a másikon meg présgé-. pet kell kezelnem ... Aki gé­pekkel bánik, tudja, hogy minden gépre másként áll az ember keze. Jelenleg a csá- kozó üzemben, automata ha­sítógépen dolgozom. Tizenhárom éve kapcsoló­dott be áz üzem szakszerve­zeti munkájába, azóta a mű­helybizottság titkára. Tagja a gyár üzemi tanácsának is. Ott döntenek a bérezésről, a nyereségről, a kitüntetések odaítéléséről és sok egyéb üzemi dologról. Munkáját mindig elismerték, mutatja ezt sok kiváló dolgozó ki­tüntetés és dicsérő oklevél. — Állandóan emberek kö­zött vagyok. Sok mindent ta­pasztalok, látok, igy ritkán lepődöm meg. De amikor megtudtam, hogy a Munka Érdemrend bronz fokozatá­nak tulajdonosa leszek, bi­zony meglepődtem. Furcsa érzés volt, amikor átvettem azt a kis piros dobozt. Sírtani is meg nevettem is. Addig el­képzelni sem tudtam, hogy ennyire lehet örülni valami­nek ... — szekeres —

Next

/
Thumbnails
Contents