Szolnok Megyei Néplap, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-20 / 92. szám
1975. április 20. SZÓI,NOK MEGYEI NÉPLAP 3 Csorna János Matti* János Mészáros Mátyás BM! bnrs Czimmer József Rajnai Antal Mohácsi Imre Szabó Ferenc SzöUösi János A Néplap kerekasztala . Korszerű technika, korszerű szervező munka Beszélgetés mezőgazdasági szakemberekkel i A mezőgazdaság korszerűsödése, a termelőeszközök, az élő és holt munka struktúrájának átalakulása megköveteli, hogy a vezetés is más, új módszereket keressen. A termelés hatékonyságának növelésében egyre nagyobb szerep jut a munka és üzemszervezésnek, mind az állami gazdaságokban, mind a termelő- szövetkezetekben. A szervezés eddigi eredményeiről, a fejlődés lehetőségeiről rendezett lapunk a közelmúltban kerekasztal-beszélgetést. A beszélgetésen részt vettek: Matuz János, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője, Csorna János, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője, Mészáros Mátyás, az állami gazdaságok megyei főosztályának vezetője, Bódi Imre, a tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezet elnöke, a Középtiszavidéki és Jászsági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének elnöke, Czimmer József, a fegyvernek! Vörös Csillag Tsz elnöke, a Nagykunsági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének elnöke, Hajnal Antal, a Középtiszai Állami Gazdaság főmérnöke, Mohácsi Imre, a karcagi Lenin Termelőszövetkezet főagronómusa, Szabó Ferenc, a Nagykunsági Állami Gazdaság igazgató- helyettese, SzöUösi János, a Szolnoki Állami Gazdaság igazgatója és Trömböczky Péter, lapunk gazdaságpolitikai rovatának vezetője. Munkatársunk: A mezőgazdaság fejlődését hogya* követte a vezetés korszerűsödése? Mészáros Mátyás: Javult, s egyben egyszerűsödött az előzőekhez képest. Áz állami gazdaságokban a vezetés többnyire három, jobb esetben kétszintű. A felső szint a vállalatfejlesztés hosszabb távú koncepcióit dolgozza ki, a második szint a termelés- irányítás feladatait látja el, a harmadik a végrehajtás szintje. A két utóbbi részben a kisebb gazdaságokban vonható össze, nálunk például Palotáson, vagy Karcagon, másrészt a nagy, szakosodott gazdaságokban, ahol kisebb a területi tagoltság, ugyanakkor a technikai bázis olyan színvonalú, hogy néhány ágazat már iparszerűen termel. Bármely vezetési formával él a gazdaság, a legfontosabb az, hogy a hatásköröket a jogokat, és a kötelességeket egyértelműen el határolják, ne legyenek átfedések. Szőlőül Mihály: Nálunk például a vállalat adottságai nem teszik lehetővé az ágazati vezetési rendszert, ugyanakkor a technika jelenlegi szintjén a merev, területek szerinti vezetési módszer sem lenne előnyös. Gazdaságunkban most a területi és ágazati irányítás kombinációja érvényesül, de különösen az utóbbi másfél évben egyre erősebb a központi irányítás, s egyre inkább az ágazati irányítás a jellemző. Ez azzal magyarázható, hogy hiába széttagolt területileg ez a gazdaság, egy-egy nagy gépnek, gépsornak, vagy például szárítónak az egész üzemet ki kell szolgálnia. Matuz János: Az állami gazdaságok szervezeti felépítése valóban rugalmasan alkalmazkodik a feladatokhoz. Különösen érezhető ez a Központi Bizottság határozata óta, amely a munka- és üzemszervezés egyik fontos feladataként jelölte meg a vezetés korszerűsítését Kedvező, hogy nemcsak az állami gazdaságokra, hanem általában a megye termelőszövetkezeteire is jellemző az egyre tökéletesedő vezetési struktúra. A termelőszövetkezetekben azonban — különösen az elmúlt két évben — felgyorsult koncentrációnak lehetünk tanúi, ez szinte egyik napról a másikra olyan feladat elé állítja a vezetőket, amelyre nincsenek felkészülve. Ezeket a nagyobb termelőegységeket már nem lehet a korábbi módszerekkel irányítani. Ebben még lépéshátrányban vagyunk a megyében. Munkatársunk; Ml Jellemző a termelőszövetkezet vezetési felépítésére? Csorna János: A területi Irányítási rendszer az alacsonyabb felkészültségű gazdaságokra volt jellemző öttíz évvel ezelőtt. A kombinált vezetés egy átmeneti időszakban érvényes, amikor az üzem az intenzív termelés szakaszához közeledik. Az ágazati vezetés, amelynek csírája ma már sok tekintetben fellelhető a gazdaságok irányítási rendszerében, elvileg mindenképpen korszerűbb. De a folyamatot nem lehet siettetni, mert-egy sor átfedést, fejetlenséget eredményezne. Míg korábban a vezetőkre, tehát személyekre történt egy-egy átszervezés, ma már a kialakított vezetési rendhez, a feladatok keresik meg az alkalmas szakembereket. Munkatársunk: A korszerű munka- és üzemszervezés mindemellett olyan szemléletet igényel, amely az adott gazdaságot szerves egységnek tekinti. Egy-egy ágazat, egy-egy termesztési rendszer problémáit nem lehet különválasztani, hiszen az ott végrehajtott változtatásokra alapvetően hatnak a gazdaság más területén folyó tevékenységek, ugyanakkor az adott ágazat is visszahat a többire. Mindezeket egy-egy döntés meghozatalánál ma már feltétlenül figyelembe kell venni. A modern, úgynevezett rendszerszemléletű szervezés mennyiben érvényesül a mezőgazdasági üzemekben? Bódi Imre: Nem ritka, hogy a főagronómus úgy elemzi, értékeli az állattenyésztés helyzetét, mintha attól a növénytermesztés teljesen független lenne. Pedig az egymástól való függésük nagyon is szoros. Az ilyen, belső szervezést igénylő tényezőkön túl vannak gazdaságon kívüli tényezők is, amelyek, ha nincs összehangolt szervezés, hátráltatják a munkát. Például a műtrágyát előállító üzemek nem a gazdaságok igényeinek megfelelő összetételben szállítanak. Ez nekünk többletmunkát és egyben szervezési gondot jelent. Matuz János: Hamis lenne a kép, ha azt mondanánk, hogy Szolnok megyében ma van egy gyorsan fejlődő, jól szervezett mezőgazdasági termelési rendszer, s ennek nincsenek meg a kívülről begyűrűző feltételei. Ha csak azt nézzük meg, mennyit javult az elmúlt néhány évben a gépellátás, vagy azt, hogyan növekszik a kémiai anyagok, a növényvédőszerek felhasználása, egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a mezőgazdaság fejlődése nagyrészt épp e külső műszaki-technikai feltételek javulásának köszönhető. Valós gondok, amelyeket Bódi Imre jelzett, de szerencsére egyre ritkábbak. Munkatársunk: Milyen szervezési intézkedésekre van szükség akkor, amikor egy- egy gazdaság elhatározza, hogy belép valamelyik ipar- szerű termelési rendszerbe? Mohácsi Imre: Termelőszövetkezetünk néhány évvel ezelőtt áttért az ágazati irányítási rendszerre. Az ipar- [Szerű termelés e nélkül ma már szinte nem is képzelhető eL Ezt követően — ipari szóhasználattal élve — profiltisztítást hajtottunk végre, ma már csupán néhány növényt termesztünk, s mindet rendszerben. A kővetkező lépés; ki kellett nevelni az egyes termesztési kultúrák szakértőit. Munkatársunk: A termesztési rendszerek tudományos alapossággal kidolgozott technológiája a munka átgondoltabb, határozottabb megszervezését is feltételezi. Mohácsi Imre: Alapvetően nem kell másképp szervezni, hiszen ezeket a növényeket már korábban is termeltük. Az iparszerű termesztés szerintem csupán a korábbi gyakorlatot finomítja. Szöllősi János: Az áttérés a zárt rendszerre, már csak azért is, mert teljes gépsorokkal dolgozunk, komplex munkaszervezést tesz szükségessé. Régebben épp ez hiányzott. Ugyanakkor a nagyteljesítményű gépeknél minden óra állásidő veszteséget jelent, ezért azok kiszolgálását a korábbinál lényegesen jobban kell megszervezni. Munkatársunk: As ipar- szerű termesztés nagyobb fegyelme milyen kisugárzó hatással van más munsate- rületekre? Mészáros Mátyás: A termelési rendszer léte befolyásolja a munkát más ágazatokban is. Aki a termelési rendszer előírásait területe egy bizonyos hányadán kulturáltan tudja alkalmazni, önkéntelenül törekszik arra, hogy más növény- vagy állatfajtáknál is hasonló pontossággal dolgozzon, hasonló munkafegyelmet követeljen meg. Munkatársunk: A munka- és üzemszervezés egyik nagyon fontos feladata .a döntéselőkészítés. Az, hogy egy- egy tevékenység milyen feltételek mellett gazdaságos, jövedelmező, csak akkor állapítható meg, ha ehhez a megfelelő információk rendelkezésre állnak. Kiszámítják-e előre a gazdaságok, hogy a jövedelmezőséget hogyan befolyásolják majd a ráfordítások? Szabó Ferenc: Először is: vannak központi gazdasági szabályozók. Ezek adják a keretet. Ezen belül természetesen a gazdaságoknak lehetőségük van arra, hogy saját munkájukat megszervezzék. Előbb a távlati tervek készülnek el, majd abból az éves tervek. Ha például egy új ágazatot akarunk bevezetni, el kell készíteni az előkalkulációkat, e nélkül nem lehet belevágni. Mindehhez nagyon sok adatra van szükség, de azokat meg kell szerezni. Ha a szakember az adatokból például kiértékeli a takarmányozást és szembeállítja a tejhozamokkal, világosan kell látnia, hogy mekkora az a ráfordítás, amely még megéri. Mert van egy bizonyos szint, amikor már az anyagköltség nagyobb mint a várható bevétel. Ez a határ persze sok mindentől függ, s időről időre is változhat, de ezt mindenképpen tudnunk kell. Munkatársunk: Készülnek-« tervek több változatban? Czimmer József: Mi, akár egy beruházás előtt, akár termelésszerkezet-váltás előtt döntést megalapozó javaslatokat dolgozunk ki, legalább két változatban. Ezen a területen, úgy érzem, a termelőszövetkezetek azonban jobban magukra vannak hagyva mint az állami gazdaságok. A tervezési, s egyáltalán a számviteli rendszer nem tudott lépést tartani a termelés fejlődésével, s ma már nem nagyon alkalmas arra, hogy pontos számításokat tudjunk végezni. Így kénytelenek vagyunk külön adatokat gyűjteni, s ez lényegesen több munkával jár, mintha már egy fejlettebb rendszer állna rendelkezésünkre. Egész nagy szövetkezetek, esetleg maguk is képesek arra, hogy a számvitelt, az ügyvitelt gépesítsék, közepes, vagy kis termelő- szövetkezetek részére közös feldolgozó központokat kellene létrehozna Bódi Imre: A termelőszövetkezetekben e téren én ott látom a másik problémát, hogy nem elég tervezni, nem elég év végén értékelgetni, hogy ez, vagy az most miért 10 millió, miért nem tizenhárom. Azt év közben is vizsgálni kell, hogy a nyereség hogyan alakul. Ez az értékelés, s ennek leadása a középszintre, vagy a még alsóbb szintű vezetéshez — ez az ami szerintem ma még nem megy a termelőszövetkezetekben. Ennek egyik oka, hogy kevés a közgazdász, hogy kevés az olyan ember, aki értékelni tud. Most negyedévenként ha van egy keservesen összehozott elemzés, pedig havonta kellene. Munkatársunk: A meg^e gazdaságaiban milyen a tervezőmunka színvonala? Matuz János: Mind az állami gazdaságokban, mind a téeszekben a tervek szerepe megnövekedett. Üzemeinkben éves- és középtávú tervek, valamint tervprogramok készülnek. Ha röviden kell összegezni, azt mondhatjuk, hogy ezek a tervek összhangban vannak a népgazdaság igényeivel, s biztosítják egy-egy gazdaságnak a megfelelő jövedelmet is. Az elmúlt két évben már nem volt a megyében veszteségesen gazdálkodó mezőgazda- sági üzem. Egy gondról azonban mégis szólni kell. Nem ritka, hogy egyes üzemek „aláterveznek”. A reálisan feszített tervek pedig élénkí- tően hatnak az üzem- és munkaszervezésre, kényszerítenek arra, hogy a szakemberek keressék a hatékonyabb megoldásokat Munkatársunk: A megy« gazdaságai mennyire alkalmazzák a tudomány új módszereit? Bódi Imre: Termelőszövetkezetünk a közgazdaság- tudományi egyetemmel készíttet egy számítógépes elemzést, feldolgoztatjuk a gazdaság elmúlt évi termelésének szinte valamennyi jellemzőjét Mészáros Mátyás: Az állami gazdaságokban a tudományos kutatás eredményeit inkább részterületeken hasznosítjuk. Általános például, hogy minden gazdaságnak van genetikai talaj térképe, rendszeresen vizsgáltatjuk a talajok tápanyag- tartalmát. A szükséges műtrágya mennyiségét és minőségét sem tapasztalati úton állapítjuk meg, a szakszolgálati állomás, számítástech- ' nikai intézettel kooperálva ezt előre tervezi. De nemcsak a növénytermesztésben, az állattenyésztésben is ma már hasonló módszerekkel dolgozunk. Munkatársunk: Eddig jobbára az üzemszervezés gondjaival foglalkoztunk. A munkaszervezésben, egy-egy operatív feladat végrehajtásakor mi mindenre kell gondolni? Hajnal Antal: A tervek, s nem ritkán a tudományos eredmények megvalósításában nagy szerepe van a mezőgazdasági gépészetnek. Eddig az új technika alkalmazásának feltételeiről keveset beszéltünk. Az egyre nagyobb erejű és kapacitású gépek megfelelő kihasználása, az azokat kezelni tudó szakemberek kiképzése valóban megannyi szervezési problémát jelent. Nem elég a nagy gépeket, a nagyteljesítményű kombájnokat megvásárolni, a gazdaságos kihasználásuk feltételeit is biztosítani kell. Gondolok itt például a nagyobb táblák kialakítására, utakra, hidakra, meliorációra és természetesen a munka mindennapos összehangolására. A nagyteljesítményű gépek, gépsorok csak akkor igazán hatékonyak, ha a szállító járművek is ott vannak amikor kell, egyszóval ha szervezetten kiszolgáljuk ezeket. Szerintem egészségesebb a hosz- szabb időszakra szóló munkaszervezés, amelynek a termesztési technológia az alapja. Mivel az időjárás hatásait nem lehet előre „tervezni”, a szakvezetés feladata az, bogy alternatívákat dolgozzon ki. S mert mindent nem lehet előre megtervezni, messzemenően támaszkodni kell az ott dolgozó szakemberek szervező készségére, ha ez nem lenne meg, ki kell fejleszteni. Kifejleszteni azt a készséget, amely képessé teszi a dolgozókat arra, hogy mindennapos munkájukat megszervezzék. Munkatársunk: A gazdaságok szakemberei hogyan jutnak szervezési ismeretekhez,, hogyan sajátíthatják el a szervezéstudomány legújabb eredményeit? Csorna János: Az egyetemek padjaiból mostanában kikerülő fiatalok már tanulnak munka- és üzemszervezést, számítástechnikát, vezetési ismereteket. A szakembertovábbképző tanfolyamok tematikájában igaz csak az utóbbi időben, már többnyire szerepel a szervezés, a vezetés. Ezek minimális ismereteket adnak, ma még az egész továbbképzés termelési, termesztési ismereteknek a megújítását célozza. Arra lenne szükség, hogy a gazdaságok vezetőit a korszerű módszereknek legalább a lényegével megismertessék hogy a specialistáknak egyértelműen meg tudják fogalmazni a feladatokat. Munkatársunk: A hatalmas témakör valamennyi részletét egy ilyen beszélgetésen természetesen még szóba hozni sem tudjuk. Befejezésként: melyek most a legsürgetőbb feladatok? Matuz János: Egy olyan központi bizottsági határozat végrehajtásáról beszélgettünk, amely a munka- és üzemszervezést nem kampányfeladatként jelölte meg. A XI. kongresszus is megerősítette, hogy ezen a területen a korábbinál is intenzívebb munkára van szükség. Úgy gondolom előrehaladás van Szolnok megyében is, de lehetőségeinket, főleg üzemen belüli lehetőségeinket még közel sem használtuk ki. Mi rengeteget tekint- getünk kifelé, hivatkozun' beszerzési nehézségekre, a ra, hogy nem kapunk e' gendő műtrágyát, V meglévő készletek gazdaságos, célszerű felhasználás nem fordítunk elég gondo A munka- és üzemszervezés ben ott értek, és ott érnek ei eredményeket, ahol azt az üzemben mindenkinek a feladatává tették. Továbbra is bátran kell keresnünk a jobb, a hatékonyabb megoldásokat, bátran kell alkalmazni a korszer*' módszereket, hiszen ma töb bet termelni, jobban dolgoz- ni elsősorban a munka termelékenységének növelésével lehet: ennek egyik leg fontosabb eszköze a szén"1 zés.
