Szolnok Megyei Néplap, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-20 / 92. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP U . Fény és árnyék Számadás az ifjúsági klubmozqalomban Jól vagyok, dolgozom ■éhény pere Déry Tiborral Előadás után az igazgatói iro dában; Déry Tibor Csomó« Marival beszélget ' Az eredményhirdetéssel befejeződött az ifjúsági klubok országos pályázatának 1974. évi versenyszakasza. Jó munkája jutalmaként megyénkből négy klub — a szolnoki „Mini”, a ra- kóczifalvi „Tisza”, a mezőtúri „Petőfi” és a tószegi „Szivárvány” — aranykoszo- rús, tizenhét kiváló címet szerzett — tizenegy dicsérő oklevelet kapott. Sok ez vagy kevés? Az aranykoszorús, tehát az országos kitüntetés száma kevesebb a tavalyinál. Igaz, ennek külön története van. A megyei klubtanács összesen hat közösséget terjesztett fel a legmagasabb klubkitüntetésre, ám kettő — a jászapáti „Jász” és a martfűi „Kilián” — útközben „elveszett”. Különösen érthetetlen ez azért, mert minden ellenőrzés nélkül, a szakmai javaslatot figyelmen kívül hagyva döntöttek így az illetékesek. Mindez jelzi, hogy puszta szabálymódosítással — a versenykiírás most két évre szól — nem lehet megmenteni egy haladó versenyformát. Az ilyen és ehhez hasonló szabálytalanságok nemcsak a pályázat komolyságát veszélyeztetik, de könnyem az igaztalanul mellőzött közösségek felbomlásához is vezethetnek. A négy aranykoszorű* klub közül a szolnoki, a rá- kóczifalvi és a mezőtúri már országszerte ismert — a tószegiek az utóbbi két évben törjek előre. (Tavalyelőtt dicsérő oklevelei, tavaly kiváló címet szereztek.) A főleg munkás- és diákfiatalokból álló közösség hihetetlenül aktív, bizonyítja ezt többek között a* is, hogy klubjukat maguk alakították ki, s hogy egyébként Ss rendszeresen végeznek társadalmi munkát Ha a különféle Jutalmazó ttak számát összeadjuk, nagyjából választ kapunk arra a kérdésre, hogy a megyében működő százötven ifjúsági klub közül hány végez tartalmas — céltudatos munkát Négy, tizenhét és tizenegy — összesen tehát harminckettő ... Körülbelül ennyi klub képviselteti magát a KISZ megyebizottság és a megyei klubtanács által szervezett egyéves klubvezetői tanfolyamon is, mely lassan a záróvizsgához közeledik. Bizonyára nem 'véletlen, hogy mindkét névsorban szinte ugyanazok a klubok szerepelnek. A klubvezető személye tehát döntő fontosságú. De most, amikor egyre erősebb az a törekvés, hogy a fiatalok szakirányú érdeklődését klubon belül, illetve speciális klubban elégítsék ki, már hasonlóan lényeges a közvetlen segítőtársak rátermettsége, felkészültsége is. Gombamódra szaporodnak ugyanis a klubszekeiok, ám közülük jónéhány csak küszködik, vegetál — szakképzett vezető, másütt megfelelő technikai felszerelés hiányá* ban. Persze minden rosszban van valami jó. Részben az említett „szegénységnek” köszönhető, hogy a klubokban használt módszerek többsége érdekes, sajátos. Az ifjúsági klubok II. országos módszervásárán is szép sikerrel szerepeltek megyénk képviselői: elhozták az egyik nagydiját Idén hasonló bravúrra készülnek a fiatalok. Ezt a célt szolgálja a most folyó megyei klubvetélkedő, s az ősszel induló „Játék kerestetik” is. Fény és árnyék — Jő és rosyz váltja egymást klubmozgalmunkban, bár a változás, a fejlődés jelei szembetűn őek. A legngayobb gond változatlanul az, hogy az ifjúsági klubok tartalmi munkájának színvonala egymástól rendkívül eltérő. Egy jó közösség mellé négy gyenge jut._ A színvonalemeTkedés érdekében alakították ki a bázisklubok rendszerét A megye három klubja — a „Mini”, a „Tisza” és a kisújszállási „Delta” — speciális módszertani feladatokat lát eL, ötletekkel, javaslatokkal segíti a többit Ugyancsak különleges szolgáltatásokat kínál a megyei művelődési központ: amatőrfilmeket, hangszalagokat forgatókönyveket kölcsönöz, szakmai tapasztalatcseréket találkozókat szervez — a megyei klubtanács gondozásában pedig kétkötetes klub- módszertani anyag jelenik meg hamarosan. A feltételek adottak, most már a kubokon a sor! R. n. Tavasz Magyarországon A Munkaügyi Minisztérium „Tavasz Magyarországon” címmel, országos vetélkedőt hirdetett az ipari szakmunkástanulóknak. A vetélkedő keretében tablókat és különböző műsorokat készítettek a szakmunkásképző intézetek tanulói. Az egyik területi vetélkedő, nyolc csapat részvételével, tegnap kezdődött meg Szolnokon, a 605. sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézetben. A zsűri délután elbírálta a kiállított tablókat, elhangzottak az irodalmi műsorok, ma délelőtt pedig a vetélkedőt rendezik. A győztes csapat bekerül az országos döntőbe. Dzsesszkoncert Szolnokon Holnap este Szolnokon, a városi tanács dísztermében Egyed Ferenc orgona-zongora estjét hallgathatják meg a zene barátai. Műsorában — amelyben Benedek Tamás klarinéton, illetve szaxofonon. Zsákai Tibor pedig ritmuskísérettel működik közre — improvizációk hangzanak el Gershwin, Paul Desmond, Bach, Mozart, Daguin, Chopin, Bartók, valamint saját témáira, műveire. A dzsesszkoncert teljes bevételét a 900 éves város tanácsának ajánlották fel a közreműködő művészek. A Szigligeti Színház társulata pénteken este kirobbanó sikerrel mutatta be Déry— Pós—Presser—Adamis: Képzelt riport egy amerikai pop- fesztiválról című musicaljét. A premieren részt vett Déry Tibor is, altit a közönség az előadás végén nagy ünneplésben részesített. A késő esti órákban az író találkozott az előadás szereplőivel, rendezőjével és a színház vezetőivel. — Szeretettel üdvözöljük Szolnokon. — Nagyon köszönöm... Örülök, hogy itt lehetek, ennyi kedves, tehetséges fiatal között. Fáradság ide, fáradság oda, Debrecenből jőve, nem tudtam nem megállni a Szigligeti Színház bemutatójára. — Régen járt mifelénk, maradjon itt pár napra, nézze meg a várost. — Nem maradok, mert akkor interjút kérsz tőlem, és azt nagyon nem szeretem. Persze nem ezért nem tehetem. Jól kell gazdálkodnom az időmmel. Ami a városotokat illeti, abból, így az autóból is sok szépet látok. Nagyon gyors ütemben építkeztek. — Az előadás, hogy tetszett? — Sejtettem, hogy ide lyukadsz ki. A szereplőknek már elmondtam a véleményemet. Most is csak azt mondhatom: maradandó élményt kaptam, köszönöm az igazán fiatal, jó képességű, lelkes társulatnak, hogy ilyen sikerre vitték a darabot. Tiszta szívvel gratulálok mindenkinek, akinek része van az előadásban. — Nehéz volt választanunk ma este: a színházban Déry-premier, a televízióban a Felelet III. része. Szerdán kerül képernyőre a Szellemes nyomozó című angol filmsorozat újabb epizódja, majd a Munkások, vezetők egymás közt című műsor keretében a közvetítő- kocsik a a Borsodi Szénbánya Vállalathoz és az Óbudai Hajógyárba látogatnak eL A „Szovjet irodalom” ci- mű új folyóirat megjelenését méltatja a Kézfogás című riportíilm, amelyben megszólalnak a szerkesztőbizottság szovjet és magyar tagjak Csütörtökön vetíti a televízió a Robbanás című magyarul beszélő ausztrál filmet. A történet fíShőse egy fiatal fiú, aki konfliktusba — A tv majd ismétel. Akinek a bemutatóra szólt a jegye vagy a bérlete, úgy gondolom, nem bánta meg, hogy ide jött. — örülünk, hogy ö* sem bánta meg, — és hogy jó egészségben látjuk. — Jól vagyok, dolgozom. — Köszönöm • beszélgetést. kerül egy külszíni jfejtagen dolgozó zárt munkaköaösséggeL Szombaton a Hévégi hajrá «tán mutatja be a Zenés Tv- színház Sarkadi—Tamássy Zdenkó Vendégek efmű vigoperáját. Éjszakai előadás keretében kerül a képernyőre a Három jóbarát című magyarul beszélő francia film, amely három munkás kalandjait meséli el a gazdagok világában. Vasárnap Déry Tibor Felelet című sorozatának VI. részét mutatják be, majd utána az Utak című szatirikus, dokumentumfilm tart görbe tükröt elénk. Az új tiszafüredi felszabadulási emlékmű, Makrisz Agamemnon görög származású szobrászművész alkotása — n — Tévéelőzetes Bemutatkozik a Szovjet irodalom A közélet sodrában Kudarcok nélkül A csengő berregése hasítja darabokra az ódon folyosó csendjét. Az épület újra megtelik élettel. Nagy robajjal kivá- godak a tantermek ajtói, vidám diáksereg özönlik ki rajtuk. A nebulók birtokba veszik az udvart, a tanárok a nevelői szobában a következő órákra készülődnek. Az egyik ablakmélyedésben kis csoport „tanácskozik”. A sok gyerek között szinte elvész az alacsony termetű fiatal nő. Diáklánynak nézném, ha nem szorongatná a hóna alatt az osztálynaplót és az orosz tankönyvet. — Légy szíves gyere, keresnek — hívja egyik munkatársa. Gyorsan elköszön és szapora léptekkel közeledik. — Horváth Károlyné vagyok — nyújtja a kezét, — de ne ücsörögjünk itt, menjünk beljebb. Hellyel kínál, majd ő is lezökken a fotelba. — Én és a közélet.. . tűnődik néhány percig. — Hol is kezdjem? Talán ott, amikor mint tizennégy éves kislány bekerültem Ti- szabőről a törökszentmiklósi gimnáziumba. Aztán következett az egyetem. A budapesti ' Eötvös Lóránd Tudományegyetem bölcsész karának magyar—orosz szakára jelentkeztem. Felvettek és mint megyei ösztöndíjas tanultam öt évig. Amikor végeztem. férjemmel együtt — aki szintén tanár — Mezőtúrra jöttünk. A Teleky Blanka Gimnázium és Szak- középiskolába nyelvszakosokat kerestek. 1963. szeptember 1-én itt kezdtük a tanévet. Többnyire oroszt tanítottam, magyart csak egy vagy két osztályban. Az irodalmi ambícióimat az iskola diákszínpadának vezetésében éltem ki. Ez volt az első közösségi ténykedésem. Eljutottunk a gyerekekkel sokfelé. Bárhol szerepeltünk, díjakat nyertünk, sikerünk volt. Később az irodalmi színpadozás családi hobbyvá vált, mert a férjem meg a városi irodalmi kör vezetője volt. Ebben az időben a KISZ-ben is dolgozgattam tanácsadóként. Ha valami városi rendezvény volt. szóltak, hogy segítsek a szervezésben, p megrendezésben. Szívesen mentem. Kezdtek megismerni a városban. Ez a munka vitt közelebb a mozgalomhoz. 1968-ban beléptem a pártba, akkor pártösszekötő lettem. Itt kezdődött az én közéleti szereplésem ... — Különösen nehéz volt az 1970-es esztendő. Megbíztak az iskola kollégiumának vezetésével. Nehéznek, ösz- szetettnek éreztem a feladatot, hiszen én addig csak tanítottam. Ugyanebben az évben lettem a városi párt- bizottság és a párt-végrehajtőbizottság tagja is. Az akkor szinte hihetetlennek tűnt az én kétéves „mozgalmi múltammal”. Félve, de örömmel kezdtem munkához. — A megye egyik legnagyobb kollégiuma a miénk. Ma is százhetven lakója van. Gondoltam, hogy nehéz dolgom lesz, mert a kollégium önálló gazdálkodó intézmény volt mindig. Kedvvel, soksok tervvel kezdtem dolgozni. Két-három hónap után rájöttem — nem kell félni ettől a munkától sem. Ügy éreztem, megtettem minden tőlem telhetőt azért, hogy ennek a tevékenységnek tekintélyt szerezzek. Akik nem ismerik, lebecsülik a kollégiumi nevelők munkáját. Pedig itt lehet igazán egy gyereket megismerni, nevelni, irányítani. Amikor idejönnek a lányok, némelyik a fejét sem meri felemelni. Mire a négy év eltelik, önálló, talpraesett „felnőttként” hagyják el az iskolát, a jó öreg kollégiumot. Nincs annál nagyobb öröm, mint amikor az ember látja munkája eredményét Szerintem nevelni másodállásban nem lehet. Négy fiatal tanár segítette a munkámat. Sikerült a kollégiumban rendszeresíteni a hetenkénti keddi krónikákat. Azon a napon mindig összehívtuk a százhetven gyereket. Közösen értékeltük az elmúlt hét tanulmányi és kollégiumi munkáját. ök is elmondhatták a véleményüket, javaslataikat A keddi napokon vendég volt nálunk a város is. Meghívtunk egy-egy vezetőt szocialista brigádtagot vagy veteránt __ Azért csináltuk m indezt, hogy a gyerekek ne érezzék kényszernek a kollégiumi életet. Mondhatnám azt is: egy kis közélet a kollégiumban. Együtt csinosítottuk a hálótermeket. Hoztak otthonról virágot, kézimunkákat. Rendeztünk néprajzi kiállítást is, és azokat a tárgyakat, amelyeket ösz- szegyűjtöttek, kitettük a szobákba. Szépen, lassan elértük, hogy mind jobban magukénak érezték a kollégiumot. — A kollégiumi munkám mellett a pártmegbízatásoknak is eleget kellett tenni. Rendkívül nagy felelősséggel ültem a városi pártbizottság és a párt-vb üléseken. Eleinte csak hallgattam, figyeltem. próbáltam az idősebbek tapasztalataiból valamit átvenni. Aztán később már én is hozzászóltam, vállaltam különböző feladatokat. A kongresszus előtt rengeteg munkánk volt. Most jönnek a választások. Beszélgetni kell a választópolgárokkal, el kell majd menni a jelölőgyűlésekre is. Lesz feladat bőven. — Még nincs egy éve, hogy a gimnázium igazgatója lettem. Ez megint új beosztás. Az egészben az a legfájóbb, hogy távol kerültem a gyerekektől. Most már hetente csak négy órában tanítok. Akkor érzem magam a legjobban. A családra jut a legkevesebb időm. A lányom tíz, a fiam hatéves. Még az a szerencsém, hogy önálló gyerekek. Tanulni is kell. A szakmai továbbképzés megvolt, egyéves vezető- k*"'~ő tanfolyamon vettem részt a debreceni Kossuth i ,ajos Tudományegyetemen. Most- jelentkeztem az esti egvétem szakosítójára. Ezek- után még jobb időbeosztással kell élnem. Harmincnégy évesen elértem azt. amit sokan csak idős korban kapnak meg. Ügy érzem, van elég erőm, energiám ahhoz, hogy mindenütt helytálljak. A pártmunkában, az iskolában, a családban... Ssl F <
