Szolnok Megyei Néplap, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-20 / 92. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP U . Fény és árnyék Számadás az ifjúsági klubmozqalomban Jól vagyok, dolgozom ■éhény pere Déry Tiborral Előadás után az igazgatói iro dában; Déry Tibor Csomó« Marival beszélget ' Az eredményhirdetéssel befejeződött az ifjúsági klubok országos pályázatá­nak 1974. évi versenyszaka­sza. Jó munkája jutalma­ként megyénkből négy klub — a szolnoki „Mini”, a ra- kóczifalvi „Tisza”, a mező­túri „Petőfi” és a tószegi „Szivárvány” — aranykoszo- rús, tizenhét kiváló címet szerzett — tizenegy dicsérő oklevelet kapott. Sok ez vagy kevés? Az aranykoszorús, tehát az országos kitüntetés száma kevesebb a tavalyinál. Igaz, ennek külön története van. A megyei klubtanács össze­sen hat közösséget terjesz­tett fel a legmagasabb klub­kitüntetésre, ám kettő — a jászapáti „Jász” és a mart­fűi „Kilián” — útközben „el­veszett”. Különösen érthe­tetlen ez azért, mert min­den ellenőrzés nélkül, a szakmai javaslatot figyelmen kívül hagyva döntöttek így az illetékesek. Mindez jelzi, hogy puszta szabálymódosítással — a versenykiírás most két évre szól — nem lehet megmen­teni egy haladó versenyfor­mát. Az ilyen és ehhez ha­sonló szabálytalanságok nemcsak a pályázat komoly­ságát veszélyeztetik, de könnyem az igaztalanul mel­lőzött közösségek felbomlá­sához is vezethetnek. A négy aranykoszorű* klub közül a szolnoki, a rá- kóczifalvi és a mezőtúri már országszerte ismert — a tószegiek az utóbbi két év­ben törjek előre. (Tavaly­előtt dicsérő oklevelei, ta­valy kiváló címet szereztek.) A főleg munkás- és diákfia­talokból álló közösség hihe­tetlenül aktív, bizonyítja ezt többek között a* is, hogy klubjukat maguk alakították ki, s hogy egyébként Ss rendszeresen végeznek társa­dalmi munkát Ha a különféle Jutalma­zó ttak számát összeadjuk, nagyjából választ kapunk ar­ra a kérdésre, hogy a me­gyében működő százötven ifjúsági klub közül hány végez tartalmas — céltuda­tos munkát Négy, tizenhét és tizenegy — összesen te­hát harminckettő ... Körül­belül ennyi klub képviselte­ti magát a KISZ megyebi­zottság és a megyei klub­tanács által szervezett egy­éves klubvezetői tanfolya­mon is, mely lassan a záró­vizsgához közeledik. Bizo­nyára nem 'véletlen, hogy mindkét névsorban szinte ugyanazok a klubok szere­pelnek. A klubvezető személye te­hát döntő fontosságú. De most, amikor egyre erősebb az a törekvés, hogy a fia­talok szakirányú érdeklődé­sét klubon belül, illetve spe­ciális klubban elégítsék ki, már hasonlóan lényeges a közvetlen segítőtársak ráter­mettsége, felkészültsége is. Gombamódra szaporodnak ugyanis a klubszekeiok, ám közülük jónéhány csak küsz­ködik, vegetál — szakkép­zett vezető, másütt megfelelő technikai felszerelés hiányá* ban. Persze minden rosszban van valami jó. Részben az említett „szegénységnek” köszönhető, hogy a klubok­ban használt módszerek többsége érdekes, sajátos. Az ifjúsági klubok II. országos módszervásárán is szép si­kerrel szerepeltek megyénk képviselői: elhozták az egyik nagydiját Idén ha­sonló bravúrra készülnek a fiatalok. Ezt a célt szolgálja a most folyó me­gyei klubvetélkedő, s az ősszel induló „Játék keres­tetik” is. Fény és árnyék — Jő és rosyz váltja egymást klub­mozgalmunkban, bár a vál­tozás, a fejlődés jelei szem­betűn őek. A legngayobb gond változatlanul az, hogy az ifjúsági klubok tartalmi munkájának színvonala egy­mástól rendkívül eltérő. Egy jó közösség mellé négy gyen­ge jut._ A színvonalemeTkedés ér­dekében alakították ki a bá­zisklubok rendszerét A me­gye három klubja — a „Mi­ni”, a „Tisza” és a kisúj­szállási „Delta” — speciális módszertani feladatokat lát eL, ötletekkel, javaslatokkal segíti a többit Ugyancsak különleges szolgáltatásokat kínál a megyei művelődési központ: amatőrfilmeket, hangszalagokat forgató­könyveket kölcsönöz, szak­mai tapasztalatcseréket ta­lálkozókat szervez — a megyei klubtanács gondozá­sában pedig kétkötetes klub- módszertani anyag jelenik meg hamarosan. A feltételek adottak, most már a kubokon a sor! R. n. Tavasz Magyarországon A Munkaügyi Minisztéri­um „Tavasz Magyarorszá­gon” címmel, országos vetél­kedőt hirdetett az ipari szak­munkástanulóknak. A vetél­kedő keretében tablókat és különböző műsorokat készí­tettek a szakmunkásképző intézetek tanulói. Az egyik területi vetélkedő, nyolc csa­pat részvételével, tegnap kezdődött meg Szolnokon, a 605. sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézetben. A zsűri délután elbírálta a kiállí­tott tablókat, elhangzottak az irodalmi műsorok, ma dél­előtt pedig a vetélkedőt ren­dezik. A győztes csapat be­kerül az országos döntőbe. Dzsesszkoncert Szolnokon Holnap este Szolnokon, a városi tanács dísztermében Egyed Ferenc orgona-zon­gora estjét hallgathatják meg a zene barátai. Műsorá­ban — amelyben Benedek Tamás klarinéton, illetve szaxofonon. Zsákai Tibor pe­dig ritmuskísérettel műkö­dik közre — improvizációk hangzanak el Gershwin, Paul Desmond, Bach, Mozart, Daguin, Chopin, Bartók, va­lamint saját témáira, mű­veire. A dzsesszkoncert tel­jes bevételét a 900 éves vá­ros tanácsának ajánlották fel a közreműködő művé­szek. A Szigligeti Színház társu­lata pénteken este kirobbanó sikerrel mutatta be Déry— Pós—Presser—Adamis: Kép­zelt riport egy amerikai pop- fesztiválról című musicaljét. A premieren részt vett Dé­ry Tibor is, altit a közönség az előadás végén nagy ün­neplésben részesített. A késő esti órákban az író találkozott az előadás sze­replőivel, rendezőjével és a színház vezetőivel. — Szeretettel üdvözöljük Szolnokon. — Nagyon köszönöm... Örülök, hogy itt lehetek, ennyi kedves, tehetséges fia­tal között. Fáradság ide, fá­radság oda, Debrecenből jő­ve, nem tudtam nem meg­állni a Szigligeti Színház be­mutatójára. — Régen járt mifelénk, maradjon itt pár napra, néz­ze meg a várost. — Nem maradok, mert ak­kor interjút kérsz tőlem, és azt nagyon nem szeretem. Persze nem ezért nem tehe­tem. Jól kell gazdálkodnom az időmmel. Ami a városo­tokat illeti, abból, így az autóból is sok szépet látok. Nagyon gyors ütemben épít­keztek. — Az előadás, hogy tet­szett? — Sejtettem, hogy ide lyu­kadsz ki. A szereplőknek már elmondtam a vélemé­nyemet. Most is csak azt mondhatom: maradandó él­ményt kaptam, köszönöm az igazán fiatal, jó képességű, lelkes társulatnak, hogy ilyen sikerre vitték a dara­bot. Tiszta szívvel gratulá­lok mindenkinek, akinek ré­sze van az előadásban. — Nehéz volt választa­nunk ma este: a színház­ban Déry-premier, a televí­zióban a Felelet III. része. Szerdán kerül képernyőre a Szellemes nyomozó című angol filmsorozat újabb epi­zódja, majd a Munkások, ve­zetők egymás közt című mű­sor keretében a közvetítő- kocsik a a Borsodi Szénbá­nya Vállalathoz és az Óbu­dai Hajógyárba látogatnak eL A „Szovjet irodalom” ci- mű új folyóirat megjelenését méltatja a Kézfogás című riportíilm, amelyben megszó­lalnak a szerkesztőbizottság szovjet és magyar tagjak Csütörtökön vetíti a tele­vízió a Robbanás című ma­gyarul beszélő ausztrál fil­met. A történet fíShőse egy fiatal fiú, aki konfliktusba — A tv majd ismétel. Aki­nek a bemutatóra szólt a jegye vagy a bérlete, úgy gondolom, nem bánta meg, hogy ide jött. — örülünk, hogy ö* sem bánta meg, — és hogy jó egészségben látjuk. — Jól vagyok, dolgozom. — Köszönöm • beszélge­tést. kerül egy külszíni jfejtagen dolgozó zárt munkaköaös­séggeL Szombaton a Hévégi hajrá «tán mutatja be a Zenés Tv- színház Sarkadi—Tamássy Zdenkó Vendégek efmű vig­operáját. Éjszakai előadás keretében kerül a képernyő­re a Három jóbarát című magyarul beszélő francia film, amely három munkás kalandjait meséli el a gaz­dagok világában. Vasárnap Déry Tibor Fe­lelet című sorozatának VI. részét mutatják be, majd utána az Utak című szati­rikus, dokumentumfilm tart görbe tükröt elénk. Az új tiszafüredi felszabadulási emlékmű, Makrisz Aga­memnon görög származású szobrászművész alkotása — n — Tévéelőzetes Bemutatkozik a Szovjet irodalom A közélet sodrában Kudarcok nélkül A csengő berregése ha­sítja darabokra az ódon folyosó csendjét. Az épület újra megtelik élettel. Nagy robajjal kivá- godak a tantermek ajtói, vidám diáksereg özönlik ki rajtuk. A nebulók birtokba veszik az udvart, a tanárok a nevelői szobában a követ­kező órákra készülődnek. Az egyik ablakmélyedés­ben kis csoport „tanácsko­zik”. A sok gyerek között szinte elvész az alacsony termetű fiatal nő. Diáklány­nak nézném, ha nem szoron­gatná a hóna alatt az osz­tálynaplót és az orosz tan­könyvet. — Légy szíves gye­re, keresnek — hívja egyik munkatársa. Gyorsan elkö­szön és szapora léptekkel kö­zeledik. — Horváth Károlyné va­gyok — nyújtja a kezét, — de ne ücsörögjünk itt, men­jünk beljebb. Hellyel kínál, majd ő is lezökken a fotel­ba. — Én és a közélet.. . tűnődik néhány percig. — Hol is kezdjem? Talán ott, amikor mint tizennégy éves kislány bekerültem Ti- szabőről a törökszentmikló­si gimnáziumba. Aztán kö­vetkezett az egyetem. A bu­dapesti ' Eötvös Lóránd Tu­dományegyetem bölcsész ka­rának magyar—orosz szaká­ra jelentkeztem. Felvettek és mint megyei ösztöndíjas ta­nultam öt évig. Amikor vé­geztem. férjemmel együtt — aki szintén tanár — Mező­túrra jöttünk. A Teleky Blanka Gimnázium és Szak- középiskolába nyelvszakoso­kat kerestek. 1963. szeptem­ber 1-én itt kezdtük a tan­évet. Többnyire oroszt taní­tottam, magyart csak egy vagy két osztályban. Az iro­dalmi ambícióimat az iskola diákszínpadának vezetésében éltem ki. Ez volt az első közösségi ténykedésem. El­jutottunk a gyerekekkel sok­felé. Bárhol szerepeltünk, díjakat nyertünk, sikerünk volt. Később az irodalmi színpadozás családi hobbyvá vált, mert a férjem meg a városi irodalmi kör vezetője volt. Ebben az időben a KISZ-ben is dolgozgattam tanácsadóként. Ha valami városi rendezvény volt. szól­tak, hogy segítsek a szerve­zésben, p megrendezésben. Szívesen mentem. Kezdtek megismerni a városban. Ez a munka vitt közelebb a mozgalomhoz. 1968-ban be­léptem a pártba, akkor párt­összekötő lettem. Itt kezdő­dött az én közéleti szerep­lésem ... — Különösen nehéz volt az 1970-es esztendő. Megbíz­tak az iskola kollégiumának vezetésével. Nehéznek, ösz- szetettnek éreztem a felada­tot, hiszen én addig csak ta­nítottam. Ugyanebben az évben lettem a városi párt- bizottság és a párt-végrehaj­tőbizottság tagja is. Az akkor szinte hihetetlennek tűnt az én kétéves „mozgalmi múl­tammal”. Félve, de örömmel kezdtem munkához. — A megye egyik legna­gyobb kollégiuma a miénk. Ma is százhetven lakója van. Gondoltam, hogy nehéz dol­gom lesz, mert a kollégium önálló gazdálkodó intézmény volt mindig. Kedvvel, sok­sok tervvel kezdtem dolgoz­ni. Két-három hónap után rájöttem — nem kell félni ettől a munkától sem. Ügy éreztem, megtettem minden tőlem telhetőt azért, hogy ennek a tevékenységnek te­kintélyt szerezzek. Akik nem ismerik, lebecsülik a kollé­giumi nevelők munkáját. Pedig itt lehet igazán egy gyereket megismerni, nevel­ni, irányítani. Amikor ide­jönnek a lányok, némelyik a fejét sem meri felemelni. Mire a négy év eltelik, ön­álló, talpraesett „felnőtt­ként” hagyják el az iskolát, a jó öreg kollégiumot. Nincs annál nagyobb öröm, mint amikor az ember látja mun­kája eredményét Szerintem nevelni másodállásban nem lehet. Négy fiatal tanár se­gítette a munkámat. Sikerült a kollégiumban rendszeresí­teni a hetenkénti keddi kró­nikákat. Azon a napon min­dig összehívtuk a százhet­ven gyereket. Közösen érté­keltük az elmúlt hét tanul­mányi és kollégiumi mun­káját. ök is elmondhatták a véleményüket, javaslataikat A keddi napokon vendég volt nálunk a város is. Meg­hívtunk egy-egy vezetőt szocialista brigádtagot vagy veteránt __ Azért csináltuk m indezt, hogy a gyerekek ne érezzék kényszernek a kol­légiumi életet. Mondhatnám azt is: egy kis közélet a kol­légiumban. Együtt csinosí­tottuk a hálótermeket. Hoz­tak otthonról virágot, kézi­munkákat. Rendeztünk nép­rajzi kiállítást is, és azokat a tárgyakat, amelyeket ösz- szegyűjtöttek, kitettük a szo­bákba. Szépen, lassan elér­tük, hogy mind jobban ma­gukénak érezték a kollégiu­mot. — A kollégiumi munkám mellett a pártmegbízatások­nak is eleget kellett tenni. Rendkívül nagy felelősséggel ültem a városi pártbizottság és a párt-vb üléseken. Elein­te csak hallgattam, figyel­tem. próbáltam az idősebbek tapasztalataiból valamit át­venni. Aztán később már én is hozzászóltam, vállaltam különböző feladatokat. A kongresszus előtt rengeteg munkánk volt. Most jönnek a választások. Beszélgetni kell a választópolgárokkal, el kell majd menni a jelölő­gyűlésekre is. Lesz feladat bőven. — Még nincs egy éve, hogy a gimnázium igazgató­ja lettem. Ez megint új be­osztás. Az egészben az a leg­fájóbb, hogy távol kerültem a gyerekektől. Most már he­tente csak négy órában ta­nítok. Akkor érzem magam a legjobban. A családra jut a legkevesebb időm. A lá­nyom tíz, a fiam hatéves. Még az a szerencsém, hogy önálló gyerekek. Tanulni is kell. A szakmai továbbkép­zés megvolt, egyéves vezető- k*"'~ő tanfolyamon vettem részt a debreceni Kossuth i ,ajos Tudományegyetemen. Most- jelentkeztem az esti egvétem szakosítójára. Ezek- után még jobb időbeosztással kell élnem. Harmincnégy évesen elértem azt. amit so­kan csak idős korban kap­nak meg. Ügy érzem, van elég erőm, energiám ahhoz, hogy mindenütt helytálljak. A pártmunkában, az iskolá­ban, a családban... Ssl F <

Next

/
Thumbnails
Contents