Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)

1975-03-30 / 76. szám

1975. március St). SZOLNOK MFC TFT NÉPLAP 3 A barátság limtennapjai MSZBT tagcsoport a karcagi Lenin Tsz-ben Március 18-án törvényerejű rendeletet hozott a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége: „A Magyar Népköz- társaság és a Szovjetunió népei barátságának és együttmű­ködésének szilárdításában és fejlesztésében szerzett nagy ér­demeiért a Népek Barátsága Érdemrenddel tüntetjük ki a Magyar—Szovjet Baráti Társaságot... N. Podgornij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és M. Geor­gadze, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének tit­kára írta alá a kitüntetést, amely az MSZBT valamennyi tagcsoportjának szól. Megyénkben az elsők kö­zött alakult meg a karcagi Lenin Tsz MSZBT tagcso­portja. Jelenleg több mint hatszáz tagja van: a tsz minden dolgozója. A tsz kultúrtermében, iro­dáiban, a központ bejáratá­nál, a tagcsoport helyiségé­ben mindenütt a Szovjet­uniót ismertető képek, raj­zok, tablók a falakon. Az MSZBT híradón a legfris­sebb riportfotók a XI. kong­resszuson felszólaló Leonyid Brezsnyevet, a szovjet párt­küldöttséget, magyar és szov­jet pártvezetők megbeszélé­seit, baráti pillanatait mutat­ják. A híradótól nem messze díszoklevél az MSZBT orszá­gos elnökségétől: a karcagi, tagcsoport alapító okmánya, rajta az évszám: 1971. Az MSZBT országos elnök­sége az ország valamennyi tagcsoportját ellátja a Szov­jetuniót bemutató híradó­anyaggal. Az viszont már a tagcsoportok egyéni ötlete­in múlik, hogy ebből mit és hogyan használnak fel. Figyelemre méltó a „Lenin” tagcsoportjának kezdeménye­zése: a központi anyagot ki* egészítette, módosította a városi pártbizottság doku­mentumaival, s „házi” ván­dorkiállítást állított össze, amelyet a helyi Béke Tsz- ben, az állami gazdaság ti- lalmasi kerületében, a hon­védségnél, és a tsz patro­nálta Kálvin úti iskolában is bemutattak. Ilyen volt például a Lenin élete és munkássága, vagy a Szov­jetunió 50 éves című kiállí­tás. S ha. már a kiállításoknál tártunk, a Szolnoki Galéri­ának a balti szovjet köztár­saságok képzőművészetét be­mutató sikeres kiállítás nyo­mán májusban vetélkedőt rendeznek. A téma: Észtor­szág, Lettország és Litvá­nia. Bárki győz, mindenkép­pen a magyar—szovjet ba­rátság lesz a nyertes. Szolnok megye és Észtor­szág kapcsolata nem új ke­letű, s ez nem csupán a me­gyeszékhelyen érzékel',»* 5. A karcagi tsz-ben az évek fo­lyamán már többször jártak észt küldöttek, mezőgazdasá­gi szakemberek, többek kö­zött a Tallinn melletti Sza- ku község „A nép győzelme” nevű termelőszövetkezeté­nek elnöke, párttitkára, ag- ronómusa. Karcagiak is meglátogatták az észt szö­vetkezetei. A tsz MSZBT tagcsoport­jának 1975. évi munkaterve a napokban áll össze vég­legesen. Egy feladat azon­ban máris biztos: a jelenleg félhivatalos észtországi kap­csolatot szerződéssel teszik hivatalossá. Augusztusban küldöttség utazik S/V.uba. L Zs. Segítség az öregeknek Közművelődés ^ és brigádmozgalom AZ UTÓBBI esztendőkben egyre több nagykunsági tsz- ben alkalmaznak népművelési ügyintézőt. Amióta „gazdája” lett a közművelődésnek a mezőgadzasági nagyüzemek­ben, növekedett az öntevékeny művészeti csoportok száma. Bzép eredményeket produkáló népitánc együttesek, színját­szó csoportok, citerazeneka- rok, pávakörök működnek a tájegység agrármunkásainak örömére. A közművelődési munka sokat javult az utóbbi esz­tendőkben a tsz-szövetség tagszövetkezeteiben. Míg 1971-ben 3,6 millió forintot tettek félre oktatási, kulturá­lis alapra, addig 1974-ben ez az összeg mór csaknem 8 millió forint volt. Az elmúlt hat év alatt megduplázódott a felsőfokú végzettségű veze­tők száma a nagykunsági tsz- szövetség területén, s ará­nyuk jobb az országosnál. El­sősorban a szakmai ismeretek bővítésére hatott serkentőleg az egyre korszerűbb, ipar­szerű természetés. A tagság is igényesebb lett, igen sokan tanulnak, egyre kevesebben vannak, akik még nem vé­gezték el az általános iskolát. A tsz-ekben ugyan nem emel­kedett a klubok száma, vi­szont a meglévők színvonala­sabban, tartalmasabban szol­gálják a közműveldőés cél­jait, mint néhány esztendővel ezelőtt. Számottevő a fejlődés az ismertterjesztésben. Jól érzékelteti ezt két adat: 1971- ben még csak 120, tavaly már 300 ismeretterjesztő előadást tartottak a nagykunsági tsz- szövetség tagszövetkezetei­ben. A SZOCIALISTA brigád­mozgalom — a művelődés tö­megbázisa — nélkül ezek az eredmények nem születhettek volna meg. Jelenleg 350 szo­cialista, illetve szocialista cí­mért küzdő brigád van a táj­egység közös gazdaságaiban. Vállalásaik között szerepel az általános iskola befejezése, szakmai, politikai tanfolya­mokon, kulturális- és sport- rendezvényeken való kollek­tív részvétel, és így tovább. A gazdaságvezetőkön, népmű­velési ügyintézőkön is múlik, hogy az egyre kedvezőbb kö­rülmények között igazán pezsgő kulturális életet, bri­gádmozgalmat teremtsenek a nagykunsági tsz-ek területi szövetségeinek közös gaz­daságaiban. L- K­„Gondoskodás az öregek­ről. Egyedül élő Idős, beteg emberek segítése, ápolása. A sokgyermekes cigány csalá­dok anyagi- szociális hely­zetének javítása. Az alkoho­lizmus veszélyének elhárí­tása”. Néhány mondat ab­ból a feladatból, amelyre Jászapátiban a tanács vb kulturális-, ifjúsági- és egészségügyi bizottsága, az ifjúságvédelmi albizottsággal együtt vállalkozott. Az öregek napközi ottho­nának barátságos, fűtött szo­bájában ebédet, uzsonnát, érdeklődésüknek és életko­ruknak megfelelő egész na­pos foglalkoztatást biztosíta­nak harminc idős embernek. A sokgyermekes anyák anyagi helyzetén is igyekez­nek javítani. Az elmúlt két évben huszonegy olyan édes­anya kapott összesen 28 ezer forintot, akinek hat, vagy ennél több gyermeke van. Figyelemmel kísérik és rendszeres támogatásban ré­szesítik a sokgyermekes ci­gánycsaládokat. Tavaly nyolcvanhárom család ka­pott szociális segélyt Ahol a családfőnek nincs állandó munkaviszonya, a kiskorú gyermekek közgyógyellátás­ban részesülnek éppúgy, mint az a százhatvannégy idős ember, akinek nincs SZTK biztosítása. Két év alatt háromszáz- húsz idős ember kapott egy­szeri szociális segélyt. A ki­osztott segélyek összege 126 ezer forint volt Rendszeres szociális juttatást negyven­egy nehéz anyagi helyzetben élő idős ember kap. Ki­egészítő segélyt kap ezenkí­vül huszonnégy tsz-járadé- kos. Az elmúlt két év alatt több mint félmillió forintot fordítottak ilyen célokra. Je­lentősen hozzájárult a szo­ciális gondozás javításához, hogy 1973-ban két területi gondozónő kezdte el mun­káját Jászapátiban. A házi szociális gondozók jelenleg tizennyolc olyan embert ápolnak, akik állandó segít­ségre, egészségügyi felügye­letre szorulnak. Figyelemre méltó a bizott­ságok családvédelmi munká­jában az alkoholizmus elleni küzdelem. Gondos kömye- zettanulmányozás, és meg­győző nevelő munka után tizenegy alkoholista vállalta önként az elvonókúrát. A bizottságok családvédelmi, szociális gondozási munká­ját a gazdasági szervek is segítik. Különösen az ÁFÉSZ a Jásztej, a sütőüzem, és a jászkiséri Építő-Gépjavító Vállalat nyújt jelentős tá­mogatást ahhoz, hogy Jász­apátiban szebbé tegyék a munkában megfáradt öregek napjait és elviselhetőbbé a legelesettebbek anyagi hely­zetét. L A. > A KISÜJSZÄLLÄSI lánynevelő intézetben a fiatalok szabad idejükben subaszőnyegeket készítenek. TAVASZI NAGYTAKARlTÄS. A tószegi Általános Iskola tanulói társadalmi munkában hozzák rendbe a tanácsháza előterét, az iskola és az óvoda környékét, valamint a teme­tőben a hősök sírjait. Egy panaszos levél nyomában Budaörsi kiküldetés Á panaszos levél a szajoH gáztöltő üzem asszonyainak nevében íródott. Lényege: sérelmesnek, sőt mi több törvénysértőnek tartják a vállalat döntését, mely sze­rint hetenkénti váltásban a szajoli telep öt munkásának a budaörsi töltőüzemben kell dolgoznia. „Minket a szajoli üzem­egységhez, mint állandó munkahelyre vettek fel. Sen­ki sem kötelezhet bennünket, hogy máshol dolgozzunk, fő­leg ha azt sem tudjuk, med­dig tart a budaörsi műszak­váltás. Mégis azzal fenye­gettek•+ ha nem vállaljuk, fe­gyelmit kaphatunk vagy fel­mondhatnak nekünk.3“ Több mint száz asszonyt érintő törvénysértő intézke­dés, fenyegetés! — súlyos vádak... Hajdúszoboszló, a TIGÄZ központi pb gáztöltő üzem­egysége. — A legjobbkor Jött — fo­gadott szívélyesen a terme­lési osztályvezető, amikor elmondtam ml járatban. — Vezetői tanácskozásra készü­lünk. Itt van a szajoli üzem vezetője is. — Előbb öntől szeretném megtudni a központi döntés hátterét. — Mielőtt bármit is mon­danék, tudnia kell, hogy át­menetinek tartjuk ezt a megoldást, de egyelőre nem tehettünk mást. Alig fél esz­tendeje került a TIGÁZ-hoz a három gáztöltő üzem: a szajoli, a nyíregyházi és a budaörsi. A budaörsi mun­kaerőhiányt is örököltük. — A fél év alatt nem ju­tottak semmire? — Pest megyében nincs szabad munkáskéz. A me­gyei tanács nem is engedi, de ha engedné sem járna eredménnyel a munkéstobor- zás. Vidéken próbálkoztunk: Szabolcsban, Nógrádban és sorolhatnám a toborzókör- útjainkat. Hónapok óta hir­detjük a lapokban. Hiába. Pestnek és környékének gázpalack ellátása forgott kockán. Ráadásul a budaörsi üzem távvezetékről műkö­dik. Ha a Százhalombattáról érkező gázt nem tudjuk pa­lackozni, el kellene égetni. — Mire számítanak, med­dig tart? — Nem tudjuk. Nagyon sok községi tanáccsal felvet­tük a kapcsolatot, kértük küldjék Budaörsre a mun­kát keresőket. Szeretnénk bevezetni a negyvenórás munkahetet. Hátha, így csá­bítóbb munkahely lesz. — A döntés tavaly decem­berben született. A szajoli üzem vezetője tudja, hogyan fogadták az asszonyok? — Nem tetszett nekik, ez igaz — mondta Máté Pál, az üzemegység vezetője. Pa­nasszal fordultak a szak­szervezethez, felkeresték a munkaügyi bíróságot Meg­nyugtatták őket: a döntés törvényes. Kiküldetésként kötelesek ideiglenesen az ál­landó munkahelyen kívül is dolgozni. (A Munkatörvény­könyv megfelelő paragrafu­sát az üzemi faliújságra ki­függesztették.) Volt aki be­lenyugodott nem mindenki. Emberileg meg tudom érte­ni őket nekem is vannak gyermekeim, feleségem. De ebben a szorult helyzetben az egyéni szempontokra nem lehetünk tekintetteL — Egy döntésnek sokféle­képpen érvényt lehet sze­rezni. . — Még nem kellett a kényszerkijelölés, az utasítás jogával élnem. önkéntes alapon kezdtük. Két dolgo­zónk nyolc hónapig önszán­tából vállalta a budaörsi ki­küldetést Így hetenként csak hárman utaznak. A szo­cialista brigádvezetők, a szakszervezeti funkcionáriu­sok, a fiatal nők, a függet­len lányok és néhány férfi váltották egymást. — De előbb-utóbb — a terhes nők és a kisgyermekes anyák kivételével, a többiek­re is sor kerül. — Reméljük a szocialista brigádok segítségünkre lesz­nek, és nem kell... Szajol, délután két óra. Négyszemközt az asszonyok­kal, akik már voltak Buda­örsön és akikre sor kerül majd. — Ha már mindenképpen menni kell, úgy gondoltam, jobb ha önként vállalom — kezdte K. Piroska. — Két­szer voltam, de nem szíve­sen mennék el harmadszor­ra. Most már menjenek, akik még nem voltak. — Nem örült, hogy egy he­tet Pesten’tölthet? — Nem. .— A távolság, az idegen környezet, az új munkahely zavarta? 1— A budai kétszemélyes IBUSZ-szoba szép és kényel­mes. A munkahelyre busz vitt bennünket. De az üzem! Iszonyú. Félautomata gépso­rón dolgoztunk ott is, de az nem olyan tökéletes és biz­tonságos, mint az itthoni. Hiányoznak a legalapvetőbb balesetvédelmi felszerelések. Hajszálon múlott, hogy az első nap nem tört el a tár­sam lába. Rácsúszott egy nagy palack. — Nincs víz, még kezet sem tudtunk mosni. Koszos kutyák sétálgatnak az ebéd­lőben, öltözőben. Minden ra­gad a piszoktól — kontrá­zott Sz. Tibomé. — önként mentem egyszer, de másod­szor ... Csak ha kénysze­rítenek. — És akik szeptemberig vállalták? — Először hárman voltak De egy már hazajött. Azt mondja, elege volt. A másik két munkatársunk itthon éj­szakás volt, ott ugyanany- nyiért nappal dolgozik. — Anyagilag mi sem jár­tunk rosszabbul — szólt köz­be Piroska. — Egy hetet zokszó nélkül vállalunk. De nem tudjuk meddig tart, hó­napokig vagy évekig — mon­dogatták egymás szavába vágva. — Falusi asszonyok vagyunk. Mi lesz a háztáji­val, az apró jószágokkal, ki törődik a gyerekekkel, ha minket lépten-nyomon Buda­örsre küldözgetnek. Mi ed­dig mindent megtettünk, amit kértek tőlünk. Túlóráz­tunk,- szombat vasárnap dol­goztunk és most mi igyuk meg a levét annak, hogy egy üzemben nem tudnak rendet teremteni, elfogadható mun­kafeltételeket biztosítani, hogy ne meneküljenek az emberek ? i Kinek van hát igaza? A szemtanúk egybehangzó ál­lítását a budaörsi állapotok­ról nincs jogunk kétségbe vonni. A központi döntés törvényességéhez sem férhet kétség. Kényszerhelyzetben és átmeneti megoldásként éltek a jogszabály, a Munka Törvénykönyv-adta lehető­séggel. Azt mondják a vállalat vezetői, hogy milliós értéke­ket kockáztatnak, ha elnép­telenedik a budaörsi üzem, s ők mindent megtettek, hogy ezt elkerüljék. Csak egyet felejtettek volna el? Megnézni az üzemet, meg­kérdezni azokat, akik három nap után cigarettaszünetben faképnél hagyták a telepet, vagy akik munkára jelent­keztek, s mikor meglátták milyen körülmények között kell dolgozniuk, már kérték is a munkakönyvét. Természetes, hogy egy üzem, egy vállalat, ha fon­tos társadalmi érdekről van szó, joggal számíthat a mun­kások, a szocialista brigádok megértésére, segítségére. És könnyen egy hullámhosszon is- lehetnek, vezetők — mun­kások. Nem kell bonyolult szá­mításokat végezni, hogy rá­jöjjünk, száztíz dolgozó he­tenként háromfős váltásban kilenc hónapig — tehát 1975 végéig — pótolhatja a hiány­zó munkáskezeket Budaör­sön. S mindenkinek csak egyszer kellene mennie. Va­jon felelőtlen kockázatválla­lás lenne, ha a munkásnők­kel egyetértésben a vállalat az átmeneti megoldással ha­tározatlan idő helyett, 1975. december 31-ig élne. Elég idő állna rendelkezésükre, hogy a munkaerőtoborzás, a kedvezmények bevezetése mellett a budaörsi üzem munkakörülményein is vál­toztassanak. Kovács Katalla I

Next

/
Thumbnails
Contents