Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)
1975-03-23 / 70. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ARA: 1 FORINT j&AVL évf. 70. re. 1575. március. ZS., vasárnap MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG MEGYEI TANÁCS LAPJA Befejeződött a párt XI. kongresszusa Megválasztották a Központi Bizottságot és a Központi Ellenőrző Bizottságot Tegnap reggel 9 órakor az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában — a korábban jóváhagyott ügyrendnek megfelelően — zárt ülésen folytatta tanácskozását a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa. A zárt ülésen a küldöttek meghallgatták a Fellebbviteli Bizottság jelentését, amelyet Varga Gyula, a bizottság elnöke terjesztett elő, majd titkos szavazással megválasztották a párt Központi Bizottságát, és Központi Ellenőrző Bizottságát. A zárt ülés után a kongresszus ismét plenáris ülést tartott, s Kádár János elnökletével folytatta a munkáját. Kádár János bejelentette, hogy a zárt ülésen meghallgatták és elfogadták a Fellebbviteli Bizottság jelentését, majd megválasztották a párt új vezető szerveit. Ezt követően a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság megtartotta első ülését, ahol mindkét testület megválasztotta tisztségviselőit. A Központi Bizottság megválasztotta a KB mellett működő munkabizottságokat és munkaközösségeket, kinevezte a Központi Bizottság osztályvezetőit, a Központi Bizottság mellett működő intézmények vezetőit, a Központi Bizottság lapjainak felelős vezetőit. A plenáris ülésen Biszku Béla, a jelölő bizottság elnöke ismertette a kongresszus zárt ülésének, illetve a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság ülésének határozatait. A küldöttek helyükről felállva, hosszan tartó nagy tapssal fogadták, amikor Biszku Béla bejelentette: a Központi Bizottság ismét Kádár Jánost választotta első titkárának. A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság határozatainak ismertetése után Kádár János elvtárs mondott zárszót, majd a kongresszus küldöttei elénekelték az Interna- cionálét. Pártunk XI. kongresszusa befejezte munkáját. A XI. kongresszus határozata a 4.—5. oldalon. Kádár János elvtárs vitazárá beszéde ' Mint tegnapi lapunkban már közöltük, péntek este véget ért a kongresszus vitája. Ezután Kádár János elvtárs mondott vitazáró beszédet, amelynek szövegét az alábbiakban közöljük. Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársnők, Etvtár- takl A Központi Bizottság beszámolója és a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése fölötti négynapos, együttes vitában 57 kongresszusi küldött szólalt fel. Kivétel nélkül mindegyikük egyetértett a beszámolókkal, és támogatta a Központi Bizottság által benyújtott kongresszusi javaslatokat. Ezért a vitában felszólalt elvtársaknak^köszönetet mondok. Ebberfoaz állásfogalás- ban is kifejeződik: egyik légfőbb erőforrásunk pártunk teljes eszmei-politikai egysége. A vita kritikus és önkritikus volt. Azzal jellemezhetnénk, hogy megfelelően értékelte az eredményeket, s szólt a hiányosságokról is. Nagy hangsúlyt- kaptak a megoldandó feladatok, a megoldások módjai, a tennivalók. A tanácskozást forradalmi szellemű elvhűség és tett- rekészség jellemezte. Volt a vitának egy sajátos vonása is, amely valószínűleg minden résztvevőre hatást gyakorolt: ezen a kongresszuson egy új, felnövekvő kommunista nemzedék mutatkozott be. Hozzáteszem : szépen mutatkozott be. Erről tanúskodik az örvendetesen sok fiatal felszólaló, közöttük az a Bács megyei fiatal KISZ-ista elvtársnő, aki a vita első napján kért szót, majd a szolnoki színház fiatal igazgatója, aztán a vita mai napján meghallgatott székesfehérvári építőmunkás — és még hosszan sorolhatnám a példákat. Erőnk egyik forrása, hogy pártunkban ösz- szeforrottán él, és együtt küzd a kommunista forradalmárok három nemzedéke. Mély. benyomást tett rám' Benedikt elvtársnak, pártunk egyik alapító tagjának felszólalása, ö egy másik stílust, a régi forradalmárok kritikus, konkrét, elvi, nyílt stílusát képviselte: megmondta, mivel ért egyet, minek örül; kifogásolta, amit nem vettek figyelembe, és általános értékelést is adott, ötvenhét év harca után is úgy állt ide elénk, mint amikor elkezdte küzdelmét a munkásosztály ügyéért. Ma is sok szó esett róla, hogy tanuljunk egymástól. Azt tudnám ajánlani, hogy tanuljuk meg a régi forradalmárok nemzedékétől ezt az ifjúi lelkesedést és tüzet! (Hosszan tartó taps.) D munkásosztály hatalma az egász nép érdekeit fejezi ki A vita résztvevőinek, felszólalásuk közben biztos támaszuk volt, hogy érezhették a kongresszus helyeslését és egyetértését, és azt, hogy kongresszusunk munkáját nagy figyelemmel követte, és cselekvőén támogatta a magyar munkásosztály, a szocializmust építő magyar nép. Jóval több, mint ezer üdvözlő távirat, üzenet, levél érkezett a kongresszushoz, sőt az egyes felszólalókhoz is: gratuláltak, és egyetértésüket fejezték ki azok, akik küldötté választották őket Rendkívül fontos: ezek az üzenetek arról is szóltak, hogy dolgozó népünk most, a kongresszus napjaiban is új vállalásokkal és tettekkel támogatja a párt politikájának megvalósítását. A kongresszus méltó betetőzése volt a több mint 750 ezer magyar kommunista magas színvonalú tanácskozásának, amely a kongresz- szust előkészítő, múlt év végi pártcsoport-értekezleteken kezdődött, a taggyűléseken, a pártbizottságok értekezletein, majd a budapesti és a megyei pártértekezleteken folytatódott. Ezért a zárszóban legszívesebben csak annyit mondtam volna: elvtársak, már nincs mit megbeszélni, énekeljük az Inter- nacionálét. (Derültség, taps.) Többen azonban azt mondták, hogy ez talán mégsem lenne helyes. (Derültség.) Azt hiszem, nem vállalkozhatom, s együtt sem vállalkozhatnánk arra, hogy a vitában felvetődött sok fontos témával részletesen foglalkozzunk, hiszen akkor elölről kezdhetnénk a kongresszust. Engedjék meg, hogy most, a vita befejezésekor kiemeljek néhány fontos dolgot. Az ötnapos tanácskozáson a párt tevékenységének szinte minden területe szóba került. Úgy vélem, az első, amit a kongresszus megfelelő formában, okmánysze- rűei) is rögzít majd, hogy népünk nagy építőmunkájának és harcának eredményeként szocialista hazánk, a Magyar Népköztársaság gazdaságilag és kulturálisan fejlett ország, amely biztos és mind jobb megélhetést nyújt a dolgozó embernek. Ez népünk legnagyobb történelmi vívmánya. A kongresszus joggal állapíthatja meg, hogy a Magyar Népköztársaságban érvényesül a munkásosztály hatalma, amely az egész nép érdekeit fejezi ki. Ehhez hozzá szeretném tenni, hogy a munkásosztály hatalmát szó szerint kell értenünk. Ez a hatalom, amely Magyar- országon egész népünk életét irányítja, a munkásosztály hatalma! Nem egyes emberek, nem is egyes munkások, hanem az osztály hatalma. Természetesen a hatalom érvényesítéséhez, mindennapi gyakorlásához hatalmi posztok is kellenek. Nálunk e posztok jelentős részét munkások töltik be, de a hatalom nem személy szerint az övék, hanem a munkásosztályé, ök csak megbízást kaptak arra, hogy a munkásosztály hatalmát biztosítsák, védjék, és érvényesítsék. Ez nem személyes hatalmuk, hanem szolgálat! A felszólalásokban nagyon érzékletesen kifejeződött az a nagyszerű folyamat, hogy a társadalmunk alapját alkotó szövetséges osztályok a politikai szemléletben, világnézetükben, a munkában közeledtek egymáshoz. Tovább fejlődött a történelmi feladataihoz felnőtt munkásosztály. Szövetségese, a szocializmus útjára lépett magyar de ezt a munkát erőteljesen és céltudatosan folytatnunk kell. Nem szabad megelégednünk az eddigi eredményekkel. Jómagam ahhoz a felszólalóhoz csatlakozom, aki azt mondta: nem azért beszél a nőkérdésről, mert az ENSZ határozatot hozott a nők évéről, hanem azért, mert ez társadalmunk — és hozzáteszem: szocialista forral dalműnk — egyik alapkérdése. Régi marxista tétel! egy társadalom haladó jellegét megbízhatóan le lehet mérni azon, hogy milyen ott a nők helyzete. Minthogy a szocialista társadalom a leghaladóbb társadalom, ennek a nők társadalmi helyzetében is megfelelően meg. kell mutatkoznia. Oz ifjúság kérdéseivel is marxista médon keil foglalkozni parasztság eszmeileg-politi- kailag közeledett a munkás- osztályhoz. A szocializmussal azonosult értelmiség az utóbbi években szemléletében, gondolkodásában, politikai magatartásában szintén jelentős mértékben közeledett a munkásosztályhoz. A legfontosabb társadalmi kérdések közül két olyan témát kívánok -megemlíteni, amelyek jelentőségüknek megfelelő teret kaptak a kongresszus vitájában. Az egyik: a nők helyzete társadalmunkban. Még itt, a kongresszusi teremben is érzékelhető volt, hogy a nők társadalmi helyzete az utóbbi években jelentékenyen javult. A pártnak mindent meg kell tennie, hogy helyzetük tovább javuljon. Ennek alapvető feltétele, hogy további intézkedésekkel fejlesszük az anya-, gyermek- és családvédelmet, könnyít- sük tovább a háztartási munka terhét. A jövőben is nagy figyelmet kell fordítani a nők szakképzésére és az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének hiánytalan érvényesülésére. További fontos feladatunk, hogy biztosítsuk: több nő kerüljön a vezető tisztségekbe a pártban, a tömegszervezetekben, az állami, a gazdasági, a kulturális posztokra, és minden olyan területen, ahol ez lehetséges és megvalósítható. Azért merem ilyen határozottan mondani, hogy több nőt a vezető tisztségekbe, mert sajnos itt egyelőre nem keil tartanunk a „túlteljesítéstől”. Igaz, nem kevés, amit az utóbbi négy esztendőben a nők helyzetének megjavításáért tettünk, Szólni kívánok a szocialista ifjúság kérdéséről is. Mély meggyőződésem — és ezt a kongresszuson elhangzott vélemények alapján is állíthatjuk —, hogy a legutóbbi négy-négy és fél esztendőben javult az ifjúság körében végzett munka. Nemcsak azért, mert megszületett az Ifjúsági Törvény, amelyre szükség volt, s amely számos konkrét rendelkezést ír elő, hanem azért is, mert előbbre jutottunk az ifjúság reális megítélésében. Szeretnék itt ahhoz, a vitában megfogalmazott gondolathoz kapcsolódni, hogy az ifjúság kérdéseivel nem absztrakt módon, hanem osztálymegközelítés alapján, marxista módon kell foglalkozni. Ha nem így szemléljük az ifjúság kérdését, sehová sem jutunk. Akik ilyen kérdésekkel foglalkoznak, a rómaiaktól, a görögöktől fennmaradt több mint kétezer éves írásokból tudják: rendszerint idősebb emberek, körülbelül úgy nyilatkoztak az ifjúságról, hogy „korcso- sul, élvhajhász, nem tiszteli az öregeket...” a szöveg — úgy látszik — azóta sem sokat változott. (Derültség.) A nemzedékek között a viseletét, az öltözködést a frizurát és egyebeket illetően természetesen mindig lesznek vitáit, ellentétek, s lehet, hogy a nyolcvan-valahány éves ember szemében a 19 éves fiatal élvhajhász... (derültség) nekünk azonban az ifjúságot aszerint kell megítélnünk: hogyan teljesíti alapvető kötelességeit, hogyan tanul és dolgozik, hogyan foglal állást a társadalmi kérdésekben, milyen a magatartása. Gyakran látni olyasmit a fiataloknál, ami ilyen vagy olyan szempontból nem nagyon tetszik az embernek. Ha azonban valaki felmérné, hogy a kongresszusi és a fel- szabadulási munkaversenyben született vállalásokból és eredményekből az ifjú korosztályhoz számítók mennyit teljesítettek, azt hiszem, meglepődne, hogy milyen nagy ez a rész! Ez a döntő az ifjúság megítélésében. Nem arról van szó, be a szemünket. A pártnak, a társadalomnak, az iskolának, a munkahelynek a családnak állandóan, rendszeresen és megfelelően kell foglalkoznia a fiatalokkal. Azt hiszem, a saját környezetében is mindenki tapasztalhatta, hogy ha a fiatalt komolyan veszik, akkor komolyan megfelel a bizalomnak. Ha viszont eleve úgy ítélik meg, hogy nem komoly ember, akkor megmutatja: tud ő nem komoly is lenni. Itt is érvényes a kölcsönös bizalom! (Taps.) Úgy vélem, ezen a téren is előbbre jutottunk, s az a feladatunk, hogy erőteljesen folytassuk az ifjúsággal való rendszeres és megfelelő foglalkozást. Az Ifjúsági Törvényt végre kell hajtanunk, előírásainak érvényt kell szereznünk. A neveléssel és a képzéssel el kell érnünk, hogy az új magyar ifjúság képes legyen megérteni azokat a célokat, amelyekről most a kongresszus határoz, és kész legyen azoknak a megvalósítására. Azt tartom, hogy ennek a legfőbb pedagógiai „receptje” a megbízatás, a feladat, a munka. Mindenki tudja, még a kisgyermek is milyen boldog, ha az édesanyjától bármilyen csekély megbízatást is kap, és azt teljesíteni tudja. Körülbelül így és ezáltal nő, fejlődik a gyermek, még inkább a fiatal ember. Bátran és bizalommal adjunk feladatokat a fiataloknak! Az egyik szocialista országból nemrég küldöttség járt nálunk, és fölkereste az egyik nagyüzemünket. A látogatás során a vendégek elismeréssel mondták, hogy milyen erős kollektíva dolgozik ott. Nem nevezem meg ezt a kollektívát, nehogy a fejébe száll ión a dicsőség. De nyolc evvel ezelőtt láttam én azt a kollektívát igen gyengének is. Hogy mitől gyógyultak meg? Azok az emberek olyan nagv feladatot kaptak, hogy amikor először meghallották, maidnem elájultak. íDerült- sAgh Aztán meaküzdöttek a f“1 adattal, felnőttek hozzá, és most szinte rá sem lehet hogy a hibák láttán hunyjuk (Folytatás a 2. oldalon) v íjk“*»
