Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)

1975-03-23 / 70. szám

2 SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP 1973. március 23. Befejeződött a párt XI. kongresszusa (Folytatás az l. oldalról) ismerni erre a sokezres kol­lektívára. A Magyar Szocialista Mun­káspárt XI. kongresszusa harcba, munkába hív közös célunk, a fejlett szocialista társadalom építésére. Erre a nagy feladatra fölkészült és érett a magyar munkásosz­tály forradalmi élcsapata, a Magyar Szocialista Munkás­párt, érett a munkásosztály, érett az egész magyar nép. (Nagy taps.) Fél éve, vagy még koráb­ban, mielőtt a Központi Bi­zottság kongresszusi irányel­vei nyilvánosságra kerültek volna, különféle találgatáso­kat lehetett hallani, főként Nyugaton, de még nálunk is: Mi lesz az MSZMP politikájá­val? Folytatódik? Változik, nem változik? Ha igen, mi és hogyan? Nos, azt gondo­lom, a kongresszusi vita vi­lágos választ adott arra, ho­gyan alakul a jövőben a Magyar Szocialista Munkás­párt politikájának fő irány­vonala. Az első és legfontosabb, ami már a vitából, minden felszólalt kongresszusi kül­dött állásfoglalásából kivilág­lott : a Magyar Szocialista Munkáspárt a marxizmus— leninizmus alapján folytatja eddigi szocialista, kommu­nista, internacionalista, a nép érdekeinek megfelelő politi­káját. S ez lesz a kongresszus legfőbb, legfontosabb dönté­se. Ez a politikai fő irányvo­A kongresszusi vita azt is bizonyította, hogy a Közpon­ti Bizottság a gazdasági és kulturális építőmunkáról he­lyes értékelést adott, és reá­lis, megvalósítható célokat ajánlott a kongresszusnak. Mindent meg kell tennünk, hogy teljesítsük a gazdasá­gi, a kulturális építőmun­kának, az életszínvonal ala­kulásának 1975. évi tervét. Ismételten javaslom, hogy a kongresszus erősítse meg az új ötéves terv fő irányszá­mait. A részletesen kidol­gozott, új ötéves terv ez év folyamán, alkalmas időben a párt illetékes szerve elé ke­rül. Ha a kongresszus úgy dönt, a további munka alapjai azok a kongresszusunkon is tárgyalt főbb adatok lesznék, amelyek meghatározzák az egész tzrv jellegét és kere­tét. Most tehát a döntő fel­adat az idei terv megfelelő végrehajtása, mert ezzel jó alapot biztosítunk az új öt­éves terv megvalósításához. A kongresszusi előkészü­leteknek nagyon 'fontos ele­me völt a Központi Bizott­ság múlt év decemberi ha­tározata, amely gazdasági feladatainkkal foglalkozott. Az erről megjelent részletes közleményben a Központi Bizottság őszintén szólt a párttagsághoz, az ország közvéleményéhez azokról a problémákról, amelyek a Vi­lággazdaságban végbemenő új folyamatokból adódnak, s amelyek bennünket is érin­tenek. Ismeretes, hogy ex­portunk nemzeti jövedel­münknek csaknem 50 száza­lékát teszi ki. Ügy vélem, a Központi Bi­zottságnak ez a nyilvános határozata kellő időben szü­letett meg, és segítette kong­resszusi munkánkat, mert így a dolgozók e kérdéssel megfelelő komolysággal tud­tak foglalkozni. Régi kommunista mondás: A legjobb politika az elvi politika. Ezt még kiegészít­hetjük azzal — és ez pár­tunknak gyakorlata is —, hogy a legjobb politika a nyílt, elvi politika. Minden tapasztalatunk azt igazolja, hogy nincs az a súlyos gond és probléma, amivél ne for­dulhatnánk bizalommal a párttagsághoz, a munkás- osztályhoz. a néphez, mert ha felnőttek módjára beszél­nek az emberekkel, azt érté­kelik és becsülik. Annak a vezetőnek vi-zont, aki nem így tesz, megmondják, hogy nrról bészéMen: mi a prob­léma. mit kell csinálni, és nal tovább fejlődött és gaz­dagodott a kongresszusi elő­készületek időszakában és a kongresszus munkája során is. A kongresszus egyik szü­netében alkalmam volt ta­lálkozni a meghívott közéleti személyiségek egy csoportjá­val, közöttük jó néhány pár- tonkívüli szövetségesünkkel, barátunkkal és küzdőtér- sunkkal. A beszélgetés során szóba hoztam azokat a men­demondákat, amelyek szerint „megkeményedik” a párt vo­nala, meg hogy valami „új diktatúra” jön. Megnyugtat­tam őket: nem jön semmi­féle új diktatúra, marad a régi, a proletárdiktatúra. (Derültség, taps.) Ennek mai gyakorlatát már körülbelül 18 éve mindenki tapasztal­hatja. Az emberek ismerik, látják és tudják, hogy ez nem rossz diktatúra. Szaba­don lehet benne élni, alkotni s becsületet szerezhet magá­nak minden tisztességes em­ber. A kongresszusi vitában megfogalmazott igény az, hogy pártunk kövessé fő po­litikai irányvonalát, és annak alapján folytassa és fejlessze tovább eddigi politikáját, ki­egészült egy másik, nagyon határozott igénnyel: a politi­ka egységes értelmezésének, egységes és következetes Vég­rehajtásának követelményé­vel. Párttagságunk, munkás- osztályunk, a szocializmus minden őszinte híve, egész népünk ezt várja tőlünk. hé beszéljen mellé. Az em­berek gondolkoztak a de­cemberi határozatban ismer­tetett problémákon, pánik nélkül, reálisan mérik fel a helyzetet, és bizakodva néz­nek előre. Tudják, hogy ha két fő erőforrásunkra tá­maszkodunk: a saját hazai lehetőségeinkre — amelyek­nek teljes kihasználásától még messze vagyunk — és a szocialista országok test­véri együttműködésében rej­lő lehetőségekre, akkor min­den feladat megoldható, biz­tosítható az ország további, törésmentes gazdasági fejlő­dése, beleértve a termelés és az életszínvonal növelését és a kulturális fejlődést is. A politikai tanulság te­hát az, hogy a reálisan fel­mért, tényleges helyzetről nyíltan, komolyan kell szól­ni az emberekhez, és akkor a válasz is megfelelő lesz. Most még összegezni sem tudnánk, hogy a Központi Bizottságnak a helyzetét őszintén ismertető decembe­ri határozatára hány ezer és ezer segítő szándékú csele­kedet, javallat, kezdeménye­zés született a dolgozó tö­megek körében. Természe­tesen az az embér, aki mű­helyben dolgozik, elsősorban annak a problémáit ismeri, s kevésbé láthatja az álta­lános összefüggéseket, éz a dolog jellegéből következik. De a sok kicsiből születik a nagy — amit a műhely ék­bén, a földeken, a tervező­irodákban, ezer még ézer he­lyen, ezer még ezer kezde­ményezés nyomán az embe­rek milliói adnak hozzá ahhoz, amit eddig elvégez­tünk, az fógjft megoldani — és meg fogja oldani — a problémáinkat. A tanácskozáson nagyon sók, igen fontos gazdasági kérdés vetődött fel. Kritika is jócskán elhangzott,, néha már azt hittem, hogy az el­lenzék kapott szót. (Derült­ség.) Szép, udvarias szavak­kal ugyan, de arról beszél­tek, hogy sok dolgot más­képp is intézhetnénk, és igazuk van. Szóba kerültek a kohászat problémái, az élelmiszeripar összehangolt fejlesztése a mezőgazdasági termeléssel, és sok más fon­tos, nagy figyelmet kívánó kéx'dés. Ezekkel itt nem tud­tunk részletesen foglalkozni, de az elvtársak nyilván ném is azért vetették fél. hogy mindenre itt kapjanak vá­laszt, hanem azért, hogy tart­suk számon őket mint fel­adatokat és tennivalókat, cs dolgozzunk a megoldásukon. A vita nagyon gazdag volt, nagyon sok jó gondolat ve­tődött fel, amelyekkel már holnaptól foglalkoznunk kell, amikor hozzálátunk a XI. kongresszus határozatainak végrehajtásához. Csak egyetlen dolgot sze­retnék megemlíteni közülük. Most nagyon sokat és komo­lyan foglalkozunk az anyag- és energiatakarékossággal, a termelőberendezések és a munkaidő jobb kihasználá­sával, a jobb munkaerőgaz­dálkodással. Ezekről itt, a kongresszuson is sok hasz­nos és jó javaslatot hallot­tunk. De vigyázzunk, nehogy úgy szervezzük meg az anyag­takarékosságot — már erre is volt nálunk példa —, hogy nem tesszük bele a termék­be a szükséges anyagot. (Derültség.) A takarékosság­A kongresszus vitájában a közgondolkodással kapcsola­tos kérdések is szóba kerül­tek. A szocialista közgondol­kodás nálunk komoly teret hódított; nem egyenletesen, nem mindenütt egyformán, de feltétlenül fejlődött. A közgondolkodásban azonban néha előbbre va­gyunk, mint a fogalmak használatában. Ezeket még hozzá kell igazítani a tény­leges fejlődéshez. Ilyen pél­dául „a dolgozók és a ve­zetők” kifejezés. A „vezető” mellé megfelelő szópárt kell használni, például azt, hogy „beosztott". Hiszen nálunk a vezető is dolgózó, ha be­csületesen látja el azt a fel­adatot, amit rábíztak. A szocialista Magyaror­szágon a munkásnak van a legnagyobb társadalmi rang­ja. (Taps.) De ehhez nyom­ban hozzáteszem: ezt én nemcsak a munkásra értem, hanem a termelőszövetkeze­tekben vagy máshol becsü­letesen dolgozó ember előtt is megemelem a kalapomat. Ahhoz, hogy a mi rendsze­rünk, társadalmunk működ­hessék, mindenütt becsüle­tes, dolgozó emberekre van szükség. Hogy azután kit ne­vezünk annak (nagy derült­ség), a fogalmak használa­tát még meg kell tanulnunk. Több felszólaló foglalko­zott pártunk, kormányunk nemzetközi tevékenységével. Kongresszusunkon is kifeje­ződött, hogy pártunk, kor­mányzatunk .nemzetközi te­vékenysége változatlanul a szocializmus, a nemzeti füg­getlenség. a béke ügyének szolgálatában áll. Nemzet­közi kapcsolatainkban a leg­fontosabb a Szovjetunióval nak az a helyes módja, ha az elpocsékolódó, a felesle­gesen hulladékba kerülő, a tönkremenő anyagot minél nagyobb mértékben haszno­sítjuk. Az anyagtakarékosság semmi szín alatt se menjen a minőség rovására. Erre azért is jobban kell ügyelni, mert a termékek minősége mindinkább életbevágóan fontossá válik. Mert ugyan kinek adjuk el a nem jó mi­nőségű árut? A kapitalista nem veszi meg, az nekünk nem osztálytestvérünk, sem ingyen, sem pénzért nem se­gít nekünk építeni a szocia­lizmust. Hát akkor a szocia­lista Osztály testvéreinknek adjuk el? Egyébként ők sem veszik meg. A jó minőséget már mindenhol megkövete­lik. s ennek minket is jobb munkára kell ösztönöznie. való együttműködésünk. A Szovjetunióval, a szocialista országokkal, a nemzetközi munkásosztállyal, a haladás és a béke érőivel közös fron­ton lépünk fel a közös ügyért, a haladás ügyéért, a béke fenntartásáért és meg­szilárdításáért. Ugyanakkor azt is szeret­ném hangsúlyozni, hogy a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egy­más mellett élésének hívei vagyunk. Külügyminiszte­rünk felszólalásában beszélt arról, hogy a békés egymás mellett élés elvének alapján építjük kapcsolatainkat va­lamennyi fejlett tőkés or­szággal, amely erre készséget mutat. Ez politikánknak fontos és szükséges eleme, ezzel is a haladás ügyét akarjuk szolgálni. Jelenleg az európai biztonsági érte­kezlet eredményes befejezé­séért munkálkodunk. Véle­ményünk szerint ennék meg­értek a feltételei. Mindent meg kell tennünk, hogy az európai biztonsági értekezlet eljusson a helsinki befejező állomásig. Azért is tekintjük most ezt áz első és közvet­len feladatnak, mert mély meggyőződésünk: a világ ér­dekei is megkövetelik, hogy Európában biztonságosabb, szilárdabb béke uralkodjék. Szeretnék szólni népünk történelmi útjáról és a jövő­ről. Az ifjúsági mozgalom, a Magyar Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség március 15-ét, március 2t-ét és április 4-ét forradalmi napként tartja számon. A fiataloknak iga­zuk van. Az 1848—49-es sza­badságharc osztálycélja — né felejtsük el, akkor még á jobbágyság intézménye is megvolt —, a polgári egyen­lőség és a nemzeti függet­lenség kivívása volt. Ez a forradalom elbukott. De esz­méit tisztelnünk, őriznünk kell, mert abban a korban kifejezte a magyar nép, a nemzet érdekeinett megfelelő törekvéseket, sőt, Marx és Engels értékelése szerint egyúttal az európai népek harcát is szolgálta. 1919. március 21-e, a Ma­gyar Tanácsköztársaság ki­kiáltása ósztálycéljaiban már meghaladta 1848-at, mert a munkásosztály felszabadítá­sát, a kapitalista kizsákmá­nyolás, a feudális rendszer szétzúzását tűzte ki célul. Az 1919-es Tanácsköztársaság vörös hadserege nemzeti ügyért és célért, a magyar nemzet függetlenségéért és szabadságáért is harcolt. Április 4-e, felszabadulá­sunk napja. Miután Kelet- Európa országai a háború menetétől függőén, különbö­ző időpontokban szabadultak fel, szélesebb, nemzetközi összefüggésben á mi évfor­dulónk napja is egybefonó­dik a hitleri fasizmus fölött aratott történelmi győzelem dátumával, május 9-ével, amikor megemlékezünk a győzelem fő kivívójának, a Szovjetuniónak, a szovjet népnek mérhetetlen áldoza­tairól. A hitleri fasizmus meg­semmisítése új korszakot ht>­Ez a történelmi utunk. Jö­vőnket a párt programnyilat­kozata körvonalazza. Ennek a lényege a fejlett szocialista társadalom építése, a haladás végcélunk a kommunizmus felé. Az élcsapatnak az a kö­telessége, hogy utat mutas­son. Tudnunk kell azonban, hogy az élcsapat előre sem szaladhat, nem szakadhat el a főseregtől, mert akkor senkit sem vezetne, nem volna él­csapat, de hátul sem kullog­hat. A párt utat mutat új prog­ramnyilatkozatában. Hirdet­nünk, magyaráznunk kell programunkat, s hogy meg­valósíthassuk, meg kell nyer­nünk hozzá a munkásosztály, áz egész nép támogatását. Nagyon fontos, hogy az em­berek ne muszájból vagy il­lendőségből, hanem meggyő­ződésből értsenek egyet a programnyilatkozattal. A párt azért javasolja ezt az utat, mert becsülettel, tisztesség­gel, á legtisztább szándékkal akarja szolgálni a dolgozó nép, a magyar nemzet ügyét. Mágyafófszágön nincs an- tágönisztikus osztályellentét, mert a kapitalistákat és a föl­desúri Osztályt a nép meg­döntötte. Ma csak szövetséges dolgozó Osztályok vannak. Szövetségük egészségesen működik, fejlődik, osztály­szövetségként is, és a párt­tagok és pártonkívüliek szö­vetségeként is. S ha az összes szövetségest megkérdeznénk, hogy szocializmust akat-e, mind meggyőződéssel monda­ná, hogy Igén. De ném min­denkinek egyformán sürgős. (Derültség.) Itt van a különb­ség. (Derültség). A szövetsége­sek között mindig téma — s az is kell, hogy legyen — a szocialista foradalöm fejlődé­sének ütemé. A párt a szocia­lista forradalom soron lévő feladatait csak úgy tudja meg­határozni, ha reálisan ítéli meg a helyzetét. Az előreha­ladás objektív és szubjektív feltételéit. A magyar munkásosztály politikai erőit egyesítő 1918 óta élő és harcoló kommunis­ta, markista—leninista él­csapat mindig akkor lépett előre történelmi útján, ami­kor együtt haladt a tömegek­kel. Ez a mi hagy történelmi tapasztalatunk. Az elmúlt 18 eszténdöbén nem sajnáltuk a fáradságot, áz időt, a türelmet, hogy gon­dolatainkat megmagyaráz­zuk szövetségeseinknek. Előbb meggyőztük áz embe­reket, s csak azután hajtot­zott nemcsak a magyar nép és nemcsak Kelet-Európa, hanem egész Európa és az emberiség történelmében. Mert ha a fasizmus uralmon maradhatott volna, sötét kor­szak várt volna az emberi­ségre. Ami május 9-ét, a győze­lem napját illeti: a volt uralkodó osztályok bűnei miatt a horthysta Magyaror­szág a hitleri fasizmus csat­lósa volt. De azt hiszem, nyugodtan elmondhatjuk: a hitleri fasizmus felett ara­tott történelmi győzelemnek a magyar nép is nyertese. Népünk becsületéért Európa sok hadszínterén harcoltak magyar kommunisták, haza­fiak, partizánok. A fasizmus leverésével népünk elnyerte szabadságát, nemzeti függet­lenségét, megnyílt előtte a társadalmi fejlődés szabad útja. 1975. április 4-én méltó­képpen megemlékezünk Ma­gyarország teljes felszabadu­lásának 3Ó. évfordulójáról, május 9-én pedig a hitleri fasizmus fölött aratott tör­ténelmi győzelemről. A di­csőséges szovjet hadsereg 30 esztendővel ezelőtt saját bar­langjában szétzúzta, meg­semmisítette, fegyverletétel­re kényszerítette a fasiszta fénevadat. Azóta 30 esztendő telt el, és még mindig azért harcolunk, hogy Európában béke, biztonság legyén. tűk végre határozatainkat. Ezért nyugszik szilárd alapo­kon szocialista rendszerünk minden pillére. A Magyar Szocialista Munkáspárt min­dig együtt fog haladni a tö­megekkel. Vannak nagyon jó jelszavaink, köztük az, hogy „A párttal, a néppel a né­pért”. Tudnunk kell, hogy — próbálkozzunk bár a legjobb szándékkal —, akarata elle­nére senkit sem boldogítha­tunk. Előbb annak az útnak a helyességéről kell meggyőz­nünk az embereket, amelyre hívjuk őket. s él kell ér­nünk, hogy kövessenek ben­nünket. Jó példák vannak arra, hogy ez lehetséges, he­lyes és szükséges. Jól még kell nézni áz utat és úgy előre­menni, hogy ha a haladás né­ha talán valmivel lassúbb is, mint ahogyan szívünk szerint szeretnénk, de mindig előre lépjünk és sém a pártnak, sem a népnek fie kelljen vissza­lépnie. A Központi Bizottság szi­lárd meggyőződése, hogy a programnyilatkozatban vá­zolt, jövőbe mutató útóh, a munka jó tapasztalataival fölfegyverkezett párt, á munkásosztállyal, a néppel összeforrva, a köcsönös bizal­mat erősítve haladhat élőré. A cél tehát Szép, az út helyes. Mindent meg kell tennünk, hogy a programnyilatkozat­ban megfogalmazott célok valóra váljanak. Tudjuk, hogy a szocializmus becsületes hí­vei annyit dolgoznak, ameny- nyi erejükből telik. Azt taná­csolhatjuk, hogy ne á munka mennyiségét növeljék, ha­nem a minőségét javítsák, mert ez is gyorsítja a fejlő­dést. Imitt-amött pedig még vannak, akik nem dolgoznak. Őket győzzük meg arról, hogy dolgozni kell! Kedves Elvtársak! Még egyszer megköszönöm a küldötteknek azt a támoga­tást, amit a két beszámolóhoz és a kongresszusi okmányok­hoz fűzött felszólásaikban nyújtottak. Megköszönöm a programnyilatkozatot és a határozati javaslatot szér- kesztő bizottság tagjainak, amit munkánk megkönnyíté­séért végeztek. A tisztéit kongresszustól kérem, hogy a Központi Bi­zottság beszámolóját, a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság je­lentését, a Szervezeti Sza­bályzat módosításáról tett ja­vaslatot, a programnyilatko­zat-tervezetet és a határozati javaslatot fogadja él. (Hosz- szan tartó, nagy taps.) Sokan álltak meg a Videoton boltja előtt, hogy a tv segít­ségével tanúi lehessenek a kongresszus záróülésének Legjobb politika a nyílt, elvi politika ) ■ Legfontosabb a Szovjetunióval való egyiittmiiködósiink Programunkat hirdetni, magyarázni kell

Next

/
Thumbnails
Contents