Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)
1975-03-23 / 70. szám
2 SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP 1973. március 23. Befejeződött a párt XI. kongresszusa (Folytatás az l. oldalról) ismerni erre a sokezres kollektívára. A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa harcba, munkába hív közös célunk, a fejlett szocialista társadalom építésére. Erre a nagy feladatra fölkészült és érett a magyar munkásosztály forradalmi élcsapata, a Magyar Szocialista Munkáspárt, érett a munkásosztály, érett az egész magyar nép. (Nagy taps.) Fél éve, vagy még korábban, mielőtt a Központi Bizottság kongresszusi irányelvei nyilvánosságra kerültek volna, különféle találgatásokat lehetett hallani, főként Nyugaton, de még nálunk is: Mi lesz az MSZMP politikájával? Folytatódik? Változik, nem változik? Ha igen, mi és hogyan? Nos, azt gondolom, a kongresszusi vita világos választ adott arra, hogyan alakul a jövőben a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának fő irányvonala. Az első és legfontosabb, ami már a vitából, minden felszólalt kongresszusi küldött állásfoglalásából kiviláglott : a Magyar Szocialista Munkáspárt a marxizmus— leninizmus alapján folytatja eddigi szocialista, kommunista, internacionalista, a nép érdekeinek megfelelő politikáját. S ez lesz a kongresszus legfőbb, legfontosabb döntése. Ez a politikai fő irányvoA kongresszusi vita azt is bizonyította, hogy a Központi Bizottság a gazdasági és kulturális építőmunkáról helyes értékelést adott, és reális, megvalósítható célokat ajánlott a kongresszusnak. Mindent meg kell tennünk, hogy teljesítsük a gazdasági, a kulturális építőmunkának, az életszínvonal alakulásának 1975. évi tervét. Ismételten javaslom, hogy a kongresszus erősítse meg az új ötéves terv fő irányszámait. A részletesen kidolgozott, új ötéves terv ez év folyamán, alkalmas időben a párt illetékes szerve elé kerül. Ha a kongresszus úgy dönt, a további munka alapjai azok a kongresszusunkon is tárgyalt főbb adatok lesznék, amelyek meghatározzák az egész tzrv jellegét és keretét. Most tehát a döntő feladat az idei terv megfelelő végrehajtása, mert ezzel jó alapot biztosítunk az új ötéves terv megvalósításához. A kongresszusi előkészületeknek nagyon 'fontos eleme völt a Központi Bizottság múlt év decemberi határozata, amely gazdasági feladatainkkal foglalkozott. Az erről megjelent részletes közleményben a Központi Bizottság őszintén szólt a párttagsághoz, az ország közvéleményéhez azokról a problémákról, amelyek a Világgazdaságban végbemenő új folyamatokból adódnak, s amelyek bennünket is érintenek. Ismeretes, hogy exportunk nemzeti jövedelmünknek csaknem 50 százalékát teszi ki. Ügy vélem, a Központi Bizottságnak ez a nyilvános határozata kellő időben született meg, és segítette kongresszusi munkánkat, mert így a dolgozók e kérdéssel megfelelő komolysággal tudtak foglalkozni. Régi kommunista mondás: A legjobb politika az elvi politika. Ezt még kiegészíthetjük azzal — és ez pártunknak gyakorlata is —, hogy a legjobb politika a nyílt, elvi politika. Minden tapasztalatunk azt igazolja, hogy nincs az a súlyos gond és probléma, amivél ne fordulhatnánk bizalommal a párttagsághoz, a munkás- osztályhoz. a néphez, mert ha felnőttek módjára beszélnek az emberekkel, azt értékelik és becsülik. Annak a vezetőnek vi-zont, aki nem így tesz, megmondják, hogy nrról bészéMen: mi a probléma. mit kell csinálni, és nal tovább fejlődött és gazdagodott a kongresszusi előkészületek időszakában és a kongresszus munkája során is. A kongresszus egyik szünetében alkalmam volt találkozni a meghívott közéleti személyiségek egy csoportjával, közöttük jó néhány pár- tonkívüli szövetségesünkkel, barátunkkal és küzdőtér- sunkkal. A beszélgetés során szóba hoztam azokat a mendemondákat, amelyek szerint „megkeményedik” a párt vonala, meg hogy valami „új diktatúra” jön. Megnyugtattam őket: nem jön semmiféle új diktatúra, marad a régi, a proletárdiktatúra. (Derültség, taps.) Ennek mai gyakorlatát már körülbelül 18 éve mindenki tapasztalhatja. Az emberek ismerik, látják és tudják, hogy ez nem rossz diktatúra. Szabadon lehet benne élni, alkotni s becsületet szerezhet magának minden tisztességes ember. A kongresszusi vitában megfogalmazott igény az, hogy pártunk kövessé fő politikai irányvonalát, és annak alapján folytassa és fejlessze tovább eddigi politikáját, kiegészült egy másik, nagyon határozott igénnyel: a politika egységes értelmezésének, egységes és következetes Végrehajtásának követelményével. Párttagságunk, munkás- osztályunk, a szocializmus minden őszinte híve, egész népünk ezt várja tőlünk. hé beszéljen mellé. Az emberek gondolkoztak a decemberi határozatban ismertetett problémákon, pánik nélkül, reálisan mérik fel a helyzetet, és bizakodva néznek előre. Tudják, hogy ha két fő erőforrásunkra támaszkodunk: a saját hazai lehetőségeinkre — amelyeknek teljes kihasználásától még messze vagyunk — és a szocialista országok testvéri együttműködésében rejlő lehetőségekre, akkor minden feladat megoldható, biztosítható az ország további, törésmentes gazdasági fejlődése, beleértve a termelés és az életszínvonal növelését és a kulturális fejlődést is. A politikai tanulság tehát az, hogy a reálisan felmért, tényleges helyzetről nyíltan, komolyan kell szólni az emberekhez, és akkor a válasz is megfelelő lesz. Most még összegezni sem tudnánk, hogy a Központi Bizottságnak a helyzetét őszintén ismertető decemberi határozatára hány ezer és ezer segítő szándékú cselekedet, javallat, kezdeményezés született a dolgozó tömegek körében. Természetesen az az embér, aki műhelyben dolgozik, elsősorban annak a problémáit ismeri, s kevésbé láthatja az általános összefüggéseket, éz a dolog jellegéből következik. De a sok kicsiből születik a nagy — amit a műhely ékbén, a földeken, a tervezőirodákban, ezer még ézer helyen, ezer még ezer kezdeményezés nyomán az emberek milliói adnak hozzá ahhoz, amit eddig elvégeztünk, az fógjft megoldani — és meg fogja oldani — a problémáinkat. A tanácskozáson nagyon sók, igen fontos gazdasági kérdés vetődött fel. Kritika is jócskán elhangzott,, néha már azt hittem, hogy az ellenzék kapott szót. (Derültség.) Szép, udvarias szavakkal ugyan, de arról beszéltek, hogy sok dolgot másképp is intézhetnénk, és igazuk van. Szóba kerültek a kohászat problémái, az élelmiszeripar összehangolt fejlesztése a mezőgazdasági termeléssel, és sok más fontos, nagy figyelmet kívánó kéx'dés. Ezekkel itt nem tudtunk részletesen foglalkozni, de az elvtársak nyilván ném is azért vetették fél. hogy mindenre itt kapjanak választ, hanem azért, hogy tartsuk számon őket mint feladatokat és tennivalókat, cs dolgozzunk a megoldásukon. A vita nagyon gazdag volt, nagyon sok jó gondolat vetődött fel, amelyekkel már holnaptól foglalkoznunk kell, amikor hozzálátunk a XI. kongresszus határozatainak végrehajtásához. Csak egyetlen dolgot szeretnék megemlíteni közülük. Most nagyon sokat és komolyan foglalkozunk az anyag- és energiatakarékossággal, a termelőberendezések és a munkaidő jobb kihasználásával, a jobb munkaerőgazdálkodással. Ezekről itt, a kongresszuson is sok hasznos és jó javaslatot hallottunk. De vigyázzunk, nehogy úgy szervezzük meg az anyagtakarékosságot — már erre is volt nálunk példa —, hogy nem tesszük bele a termékbe a szükséges anyagot. (Derültség.) A takarékosságA kongresszus vitájában a közgondolkodással kapcsolatos kérdések is szóba kerültek. A szocialista közgondolkodás nálunk komoly teret hódított; nem egyenletesen, nem mindenütt egyformán, de feltétlenül fejlődött. A közgondolkodásban azonban néha előbbre vagyunk, mint a fogalmak használatában. Ezeket még hozzá kell igazítani a tényleges fejlődéshez. Ilyen például „a dolgozók és a vezetők” kifejezés. A „vezető” mellé megfelelő szópárt kell használni, például azt, hogy „beosztott". Hiszen nálunk a vezető is dolgózó, ha becsületesen látja el azt a feladatot, amit rábíztak. A szocialista Magyarországon a munkásnak van a legnagyobb társadalmi rangja. (Taps.) De ehhez nyomban hozzáteszem: ezt én nemcsak a munkásra értem, hanem a termelőszövetkezetekben vagy máshol becsületesen dolgozó ember előtt is megemelem a kalapomat. Ahhoz, hogy a mi rendszerünk, társadalmunk működhessék, mindenütt becsületes, dolgozó emberekre van szükség. Hogy azután kit nevezünk annak (nagy derültség), a fogalmak használatát még meg kell tanulnunk. Több felszólaló foglalkozott pártunk, kormányunk nemzetközi tevékenységével. Kongresszusunkon is kifejeződött, hogy pártunk, kormányzatunk .nemzetközi tevékenysége változatlanul a szocializmus, a nemzeti függetlenség. a béke ügyének szolgálatában áll. Nemzetközi kapcsolatainkban a legfontosabb a Szovjetunióval nak az a helyes módja, ha az elpocsékolódó, a feleslegesen hulladékba kerülő, a tönkremenő anyagot minél nagyobb mértékben hasznosítjuk. Az anyagtakarékosság semmi szín alatt se menjen a minőség rovására. Erre azért is jobban kell ügyelni, mert a termékek minősége mindinkább életbevágóan fontossá válik. Mert ugyan kinek adjuk el a nem jó minőségű árut? A kapitalista nem veszi meg, az nekünk nem osztálytestvérünk, sem ingyen, sem pénzért nem segít nekünk építeni a szocializmust. Hát akkor a szocialista Osztály testvéreinknek adjuk el? Egyébként ők sem veszik meg. A jó minőséget már mindenhol megkövetelik. s ennek minket is jobb munkára kell ösztönöznie. való együttműködésünk. A Szovjetunióval, a szocialista országokkal, a nemzetközi munkásosztállyal, a haladás és a béke érőivel közös fronton lépünk fel a közös ügyért, a haladás ügyéért, a béke fenntartásáért és megszilárdításáért. Ugyanakkor azt is szeretném hangsúlyozni, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének hívei vagyunk. Külügyminiszterünk felszólalásában beszélt arról, hogy a békés egymás mellett élés elvének alapján építjük kapcsolatainkat valamennyi fejlett tőkés országgal, amely erre készséget mutat. Ez politikánknak fontos és szükséges eleme, ezzel is a haladás ügyét akarjuk szolgálni. Jelenleg az európai biztonsági értekezlet eredményes befejezéséért munkálkodunk. Véleményünk szerint ennék megértek a feltételei. Mindent meg kell tennünk, hogy az európai biztonsági értekezlet eljusson a helsinki befejező állomásig. Azért is tekintjük most ezt áz első és közvetlen feladatnak, mert mély meggyőződésünk: a világ érdekei is megkövetelik, hogy Európában biztonságosabb, szilárdabb béke uralkodjék. Szeretnék szólni népünk történelmi útjáról és a jövőről. Az ifjúsági mozgalom, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség március 15-ét, március 2t-ét és április 4-ét forradalmi napként tartja számon. A fiataloknak igazuk van. Az 1848—49-es szabadságharc osztálycélja — né felejtsük el, akkor még á jobbágyság intézménye is megvolt —, a polgári egyenlőség és a nemzeti függetlenség kivívása volt. Ez a forradalom elbukott. De eszméit tisztelnünk, őriznünk kell, mert abban a korban kifejezte a magyar nép, a nemzet érdekeinett megfelelő törekvéseket, sőt, Marx és Engels értékelése szerint egyúttal az európai népek harcát is szolgálta. 1919. március 21-e, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása ósztálycéljaiban már meghaladta 1848-at, mert a munkásosztály felszabadítását, a kapitalista kizsákmányolás, a feudális rendszer szétzúzását tűzte ki célul. Az 1919-es Tanácsköztársaság vörös hadserege nemzeti ügyért és célért, a magyar nemzet függetlenségéért és szabadságáért is harcolt. Április 4-e, felszabadulásunk napja. Miután Kelet- Európa országai a háború menetétől függőén, különböző időpontokban szabadultak fel, szélesebb, nemzetközi összefüggésben á mi évfordulónk napja is egybefonódik a hitleri fasizmus fölött aratott történelmi győzelem dátumával, május 9-ével, amikor megemlékezünk a győzelem fő kivívójának, a Szovjetuniónak, a szovjet népnek mérhetetlen áldozatairól. A hitleri fasizmus megsemmisítése új korszakot ht>Ez a történelmi utunk. Jövőnket a párt programnyilatkozata körvonalazza. Ennek a lényege a fejlett szocialista társadalom építése, a haladás végcélunk a kommunizmus felé. Az élcsapatnak az a kötelessége, hogy utat mutasson. Tudnunk kell azonban, hogy az élcsapat előre sem szaladhat, nem szakadhat el a főseregtől, mert akkor senkit sem vezetne, nem volna élcsapat, de hátul sem kulloghat. A párt utat mutat új programnyilatkozatában. Hirdetnünk, magyaráznunk kell programunkat, s hogy megvalósíthassuk, meg kell nyernünk hozzá a munkásosztály, áz egész nép támogatását. Nagyon fontos, hogy az emberek ne muszájból vagy illendőségből, hanem meggyőződésből értsenek egyet a programnyilatkozattal. A párt azért javasolja ezt az utat, mert becsülettel, tisztességgel, á legtisztább szándékkal akarja szolgálni a dolgozó nép, a magyar nemzet ügyét. Mágyafófszágön nincs an- tágönisztikus osztályellentét, mert a kapitalistákat és a földesúri Osztályt a nép megdöntötte. Ma csak szövetséges dolgozó Osztályok vannak. Szövetségük egészségesen működik, fejlődik, osztályszövetségként is, és a párttagok és pártonkívüliek szövetségeként is. S ha az összes szövetségest megkérdeznénk, hogy szocializmust akat-e, mind meggyőződéssel mondaná, hogy Igén. De ném mindenkinek egyformán sürgős. (Derültség.) Itt van a különbség. (Derültség). A szövetségesek között mindig téma — s az is kell, hogy legyen — a szocialista foradalöm fejlődésének ütemé. A párt a szocialista forradalom soron lévő feladatait csak úgy tudja meghatározni, ha reálisan ítéli meg a helyzetét. Az előrehaladás objektív és szubjektív feltételéit. A magyar munkásosztály politikai erőit egyesítő 1918 óta élő és harcoló kommunista, markista—leninista élcsapat mindig akkor lépett előre történelmi útján, amikor együtt haladt a tömegekkel. Ez a mi hagy történelmi tapasztalatunk. Az elmúlt 18 eszténdöbén nem sajnáltuk a fáradságot, áz időt, a türelmet, hogy gondolatainkat megmagyarázzuk szövetségeseinknek. Előbb meggyőztük áz embereket, s csak azután hajtotzott nemcsak a magyar nép és nemcsak Kelet-Európa, hanem egész Európa és az emberiség történelmében. Mert ha a fasizmus uralmon maradhatott volna, sötét korszak várt volna az emberiségre. Ami május 9-ét, a győzelem napját illeti: a volt uralkodó osztályok bűnei miatt a horthysta Magyarország a hitleri fasizmus csatlósa volt. De azt hiszem, nyugodtan elmondhatjuk: a hitleri fasizmus felett aratott történelmi győzelemnek a magyar nép is nyertese. Népünk becsületéért Európa sok hadszínterén harcoltak magyar kommunisták, hazafiak, partizánok. A fasizmus leverésével népünk elnyerte szabadságát, nemzeti függetlenségét, megnyílt előtte a társadalmi fejlődés szabad útja. 1975. április 4-én méltóképpen megemlékezünk Magyarország teljes felszabadulásának 3Ó. évfordulójáról, május 9-én pedig a hitleri fasizmus fölött aratott történelmi győzelemről. A dicsőséges szovjet hadsereg 30 esztendővel ezelőtt saját barlangjában szétzúzta, megsemmisítette, fegyverletételre kényszerítette a fasiszta fénevadat. Azóta 30 esztendő telt el, és még mindig azért harcolunk, hogy Európában béke, biztonság legyén. tűk végre határozatainkat. Ezért nyugszik szilárd alapokon szocialista rendszerünk minden pillére. A Magyar Szocialista Munkáspárt mindig együtt fog haladni a tömegekkel. Vannak nagyon jó jelszavaink, köztük az, hogy „A párttal, a néppel a népért”. Tudnunk kell, hogy — próbálkozzunk bár a legjobb szándékkal —, akarata ellenére senkit sem boldogíthatunk. Előbb annak az útnak a helyességéről kell meggyőznünk az embereket, amelyre hívjuk őket. s él kell érnünk, hogy kövessenek bennünket. Jó példák vannak arra, hogy ez lehetséges, helyes és szükséges. Jól még kell nézni áz utat és úgy előremenni, hogy ha a haladás néha talán valmivel lassúbb is, mint ahogyan szívünk szerint szeretnénk, de mindig előre lépjünk és sém a pártnak, sem a népnek fie kelljen visszalépnie. A Központi Bizottság szilárd meggyőződése, hogy a programnyilatkozatban vázolt, jövőbe mutató útóh, a munka jó tapasztalataival fölfegyverkezett párt, á munkásosztállyal, a néppel összeforrva, a köcsönös bizalmat erősítve haladhat élőré. A cél tehát Szép, az út helyes. Mindent meg kell tennünk, hogy a programnyilatkozatban megfogalmazott célok valóra váljanak. Tudjuk, hogy a szocializmus becsületes hívei annyit dolgoznak, ameny- nyi erejükből telik. Azt tanácsolhatjuk, hogy ne á munka mennyiségét növeljék, hanem a minőségét javítsák, mert ez is gyorsítja a fejlődést. Imitt-amött pedig még vannak, akik nem dolgoznak. Őket győzzük meg arról, hogy dolgozni kell! Kedves Elvtársak! Még egyszer megköszönöm a küldötteknek azt a támogatást, amit a két beszámolóhoz és a kongresszusi okmányokhoz fűzött felszólásaikban nyújtottak. Megköszönöm a programnyilatkozatot és a határozati javaslatot szér- kesztő bizottság tagjainak, amit munkánk megkönnyítéséért végeztek. A tisztéit kongresszustól kérem, hogy a Központi Bizottság beszámolóját, a Központi Ellenőrző Bizottság jelentését, a Szervezeti Szabályzat módosításáról tett javaslatot, a programnyilatkozat-tervezetet és a határozati javaslatot fogadja él. (Hosz- szan tartó, nagy taps.) Sokan álltak meg a Videoton boltja előtt, hogy a tv segítségével tanúi lehessenek a kongresszus záróülésének Legjobb politika a nyílt, elvi politika ) ■ Legfontosabb a Szovjetunióval való egyiittmiiködósiink Programunkat hirdetni, magyarázni kell
