Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)
1975-03-22 / 69. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Artn 80 fillér XXVI. évi. 69. ss. 1975. már cl ns 22., szombat Befejeződött a kongresszus vitája Elfogadták a beszámolókat, a programnyilatkozatot és az előterjesztett határozati javaslatot Tegnap reggel 9 órakor az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában folytatta munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa. Friss István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Állami-díjas akadémikus a tanácskozás soros elnöke üdvözölte a küldötteket és a meghívottakat, majd ünnepélyes szavakkal emlékezett meg a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulójáról. Ezt követően folytatódott a vita a Központi Bizottság beszámolója és a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése felett. Az ötödik munkanap első felszólalója Keserű Jánosné, könnyűipari miniszter volt, majd őt követte Szaló János, a Magyar Hajó- és Darugyár párttitkára. A következő felszólaló Szalai Gyula, a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat kőművese volt, majd dr. Benedikt Ottó akadémikus után Csirik Imre, a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz elnöke következett. Felszólalt a délelőtti vitában dr. Gergely István, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának első titkára. A szünet után Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Főiskolájának rektora vette át az elnöki tisztséget. A délelőtti hozzászólók között szerepelt továbbá dr. Kurucz Imre, az V. kerületi pártbizottság első titkára és Kovács Sándor, a nagykőrösi Konzervgyár igazgatója. Még ebédszünet előtt hangzott el hat testvérpárt küldöttjének felszólalása. Köszöntötte a kongresszust Bruno Küster, a Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt Vezetősége> Irodájának tagja, a vezetőség titkára, Ermengildo Gaspero- ni, a San Marino-i kommunista Párt elnöke, Juan Gomez, a Spanyol Kommunista Párt Végrehajtó Bizottságának tagja, Franz Dübi, a Svájci Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, Per Tsraelsson, a Svéd Baloldali Póri — Kommunisták Központi Bizottságának tagja, I. Bilen a Török Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára. Ebédszünet után Mórocz Lajos vezérőrnagy elnökletével folytatta tanácskozását a kongresszus. Mórocz Lajos elmondotta, hogy újabb üdvözletek érkeztek: az iráni Tudeh Párttól, a Quadeloupe-i Kommunista Párttól, a Martinique-i Kommunista Párttól és a Pakisztáni Szocialista Párttól. Bejelentette: pénteken délelőtt átutazott Budapesten Urho Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke, s baráti üdvözletét, jókívánságait küldte a kongresszusnak, a kongresszus útján a magyar népnek. A jókívánságokért Mórocz Lajos, a kongresszus nevében mondott köszönetét, majd szót adott Varga Péternek, az MSZMP Somogy megyei Bizottsága első titkárának. A délutáni vitában másodikként Dojcsák János, a Diósgyőri Gépgyár vezérigazgatója kapott szót, majd ezután Mórocz Lajos bejelentette, hogy száznegyvenhárman jelentkeztek felszólalásra, s eddig ötvenhármán kaptak szót. Az elnökség nevében indítványozta, hogy még négy jelentkező szólaljon fel, majd zárják le a vitát. Javasolta, akik nem kaptak szót, véleményüket írásban juttassák el a kongresszus titkárságához, amely továbbítja majd a megválasztandó Központi Bizottsághoz. A kongresszus küldöttei az elnökség javaslatát egyhangúlag elfogadták. Az utolsó négy felszólaló sorrendben a következő volt: Tóth Imre, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium pártbizottságának titkára, dr. Rózsa Imre sebészadjunktus, Czidor András, a MÁV záhonyi állomásának átrakó körzeti főnöke, Jávorszky József, a Ganz-MÁVAG hegesztője. Szünet után Kállai Gyulának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökének elnökletével folytatta munkáját a tanácskozás. A korábban megválasztott szerkesztő bizottságok elnökei terjesztették elő jelentésüket. A kongresszusi határozat-tervezet és a szervezeti szabályzat véglegesítésére kiküldött szerkesztő bizottság munkájáról Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára tett jelentést. Ezt követően Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az MSZMP programnyilatkozata szerkesztő bizottságának elnöke terjesztette elő a bizottság jelentését. Ezzel véget ért a kongresszus vitája, Brutyó János, a KEB elnöke nem kívánt élni a válaszadás jogával. Kádár elvtárs tartotta meg vitazáró beszédét. (Ismertetésére vasárnapi lapunkban visszatérünk.) Határozathozatal következett, A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa a Központi Bizottság beszámolóját, és Kádár elvtárs vitazáróját egyhangúlag elfogadta. Az MSZMP programnyilatkozatáról is határozott a kongresszus: az MSZMP beterjesztett programnyilatkozatát a módosításokkal egyhangúlag elfogadta. Ezt követően a szervezeti szabályzat módosításáról szavaztak a küldöttek, s azt egyhangúlag elfogadták. Ezután a határozati javaslatról szavaztatott az elnöklő Kállai Gyula: a kongresszus a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta. Végül ugyancsak egyhangúlag fogadta el a kongresszus a Központi Ellenőrző Bizottság jelentését. Ezzel a kongresszus befejezte pénteki ülését, ma reggel 3 órakor zárt üléssel folytatja munkáját. Megemlékezés a Magyar Tanácsköztársaságról Kongresszusunk mai, ötödik napja március 21-ére, a magyar kommunisták nagy ünnepnapjára esik. ötvenhat évvel ezelőtt, 1919. március 21-én Magyarországon győzött a szocialista forradalom. A kommunista párt és a szociáldemokrata párt egyesülésével megszületett a magyar munkásság forradalmi egysége, a munkásság pártja a proletariátus képviseletében kezébe vette az állam- hatalmat. Létrejött a proletárdiktatúra — mondotta Friss István bevezetőjében, majd hangsúlyozta: Történeti jelentősége volt annak, hogy Magyarországon a proletárság békés úton vette kezébe a hatalmat. A magyar burzsoázia vezetői ráébredtek arra, hogy a kétségbeejtő és reménytelen helyzetből polgári hatalom számára nincs kivezető út. Ezért önként lemondtak a hatalomról. Először történt meg, hogy fegyveres felkelés nélkül, polgárháború és vérontás nélkül győzött a szocialista forradalom. Az oroszországi kommunista pártot VIII. kongresz- szusán érte a hír a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásáról. Március 22-én, a kongresszus szikratáviratban lelkes jókívánságait küldte. Lenin külön is üdvözölte a Tanácsköztársaságot. De alig is akadt olyan ország Európában, ahonnan munkáspártok és munkásszervezetek ne tolmácsolták volna testvéri jókívánságaikat a magyar munkásságnak. Nem volt viszont olyan polgári ország Európában, amelynek burzsoáziája ne kísérte volna rettegéssel vegyes gyűlölettel a magyarországi eseményeket. Mivel Közép-Európában a magyar proletárdiktatúra elszigetelt maradt, a nemzetközi imperializmus megfojtotta. Véres ellenforradalom következett. Huszonöt éven át a magyar munkásság legjobbjai, ezrek és ezrek, kegyetlen körülmények között vállalták az üldöztetést, a megkínzatást és ha kellett, a halált, de nem hagyták abba a harcot a munkásság felszabadításáért, a magyar nép függetlenségéért és szabadságáért. Huszonöt év után a szovjet hadsereg győzelmei, amelyek szétzúzták Hitler világhódításra indult hadait, hazánk felszabadítását is meghozták. A munkásosztály pedig ismét megteremtette egységes pártját és meghódította a hatalmat. Igazuk lett «uraknak, akik 1919-ben és utána is azt hirdették, hogy bár az első magyar proletárdiktatúra elbukott, diadalmasan fel fog támadni. Kongresszusunk elégedetten tekintheti át a felszabadult nép 30 év alatt elért eredményeit. Indokolt ezért, hogy március 21-én, büszkén és hálával emlékezzen azokra, akik hazánkban először vitték diadalra a proletár- diktatúra ügyét és azokra is, akik az elnyomás nehéz évtizedeiben ezt az ügyet szolgálták. KESERŰ JÁNOSNÉ könnyűipari miniszter Iparunk és kereskedelmünk gyorsabban reagál az újra Beveztőjében a miniszterasszony Kádár Jánosnak, a X. kongresszuson elmondott zárszavából'idézte a következőket: „A magyar textiliparnak komoly jövője van. Nagyarányú rekonstrukciót tervezünk, és az meg is fog valósulni. A magyar textilipar népgazdaságunk erős, egészséges, a jövőben gyorsan fejlődő ágazata lesz; és szükséges, hogy ennek megfelelő legyen az ott dolgozók helyzete is”. Azóta négy év telt el, s most a miniszter beszámolt a XI. kongresszusnak a köny- nyűipari rekonstrukció eredményeiről. — Az eredmények közé soroljuk — mondotta —, hogy a termelést a tervezettnek megfelelően, dinamikusan növeltük, a lakosságot (több, szebb ruhával, cipővel, bútorral, papír- és nyomdaipari termékkel láttuk el, az exportot majdnem megkétszereztük, korszerűsítettük a gyártmányokat és a géppark jelentős részét kicseréltük. Javult a vállalatok gazdálkodása, versenyképesebb, gazdaságosabb a gyártmánystruktúra. Javultak a könnyűipari dolgozók munkakörülményei, növekedett keresetük. De vannak gyenge pontjaink, vannak tartalékaink, és nem kevés a teendőnk a meglévő eszközök jobb hasznosításában, az ötödik ötéves terv feladatainak jó megjelölése. Miközben megállapítjuk, hogy jobb lett az ellátás, az áruválaszték, iparunk és ke^ reskedelmünk gyorsabban reagál az újra, a korszerűre, az életkörülmények változására, tudjuk, hogy nem minden vásárló elégedett termékeinkkel, mert nem, vagy csak hosszabb utánjárással kapja meg a számára megfelelő árucikket. Mindinkább felismert tény, hogy az iparnak és a kereskedelemnek nem külön-külön, hanem együttesen kell tevékenykednte azért, hogy a lakosság minden rétege pénztárcája és igénye szerint megtalálja a keresett árucikket, hogy az export mind hatékonyabb legyen. A továbbiakban arról beszélt, hogy a rekonstrukció során igen sok régi gépet cseréltek ki korszerűre. A gépek cseréjénél azonban sokkal bonyolultabb feladat — mondotta — a magasabb technológiai követelményekkel összhangban álló szakembergárda biztosítása, a kellő szakismeret megszerzése. Egyértelműen tapasztaljuk, hogy a gyakorlott munkáskezeken, a hozzáértő stabil munkásokon nagy mértékben múlik áruink minősége. Végezetül a minisztérium feladatairól beszélt. A többi között kijelentette: elsődlegesnek tartjuk a párt határozataiban kifejezésre jutó társadalmi érdekek érvényesítését. De tudjuk azt is, hogy ez csak akkor érhető el, ha összhang van a társadalmi, a csoport és az egyéni érdekek között. Ezért minisztériumi irányító munkánk központi kérdésének tartjuk e hármas ér- dekivszony összhangjának minél jobb megteremtését. Végezetül biztosította a kongresszust arról, hogy a köny- nyűlpar csaknem fél millió munkása és vezetője mindent elkövet a XI. kongresszus határozatainak valóra váltásáért DR. GERGELY ISTVÁN, a Szolnok megyei Pártbizottság első titkára Mindenki ott dolgozzék, ahol a legtöbbet tudja nyújtani Négy és fél esztendő nem nagy idő. Szinte tegnapinak tűnik, amikor hozzáfogtunk előző pártkongresszusunk határozatainak valóra váltásához. Mai helyzetünk és a kommunisták kongresszust előkészítő sok ezer tanácskozása bizonyítja, hogy jók voltak a határozatok, kellettek az időközben megszületett központi bizottsági döntések is. A végrehajtás során életünk minden területén megbecsülésre méltó eredmények születtek. Ez tükröződik társadalmunk, benne a Szolnok megyeiek — alkotó politikai közérzetében is. Gyorsuló fejlődésünket nem kisebbíti az sem, hogy esetenként feszültségeken, ellentmondásokon keresztül léptünk előre. Örök igazság, hogy a holnapért ma kell dolgozni. Kommunista felelősségünk ezért arra kötelez bennünket, hogy helyzetünket fejlődésünk, jövőnk szempontjából vizsgáljuk. Helyzetünk összességében kiegyensúlyozott. Kitűzött céljaink valóra válnak. Ezt tapasztaljuk országosan és megyénkben is. A párt helyes politikájának érvényesülésével mesz- szire jutóttunk. Tervszerűen fejlődő szocialista iparunkkal szinte együtt formálódik mezőgazdaságunk. Javultak társadalmi, gazdasági életünk infrastrukturális feltételei. És ebben a folyamatban szemünk láttára változik városaink, községeink arculata. Az eredmények létrehozói az önmagukban is változó, egyre inkább szocialistává váló emberek. Ök alkotják jelen kongresszusunk határozata és program-nyilatkozata végrehajtásának is az aranyfedezetét. Miben látjuk feladatainkat? Részletezés nélkül abban, amit a kongresszusi okmányok megfogalmaznak. Ezek közül azonban kettőt külön is szeretnék kiemelni. Az első, a hátározat-terve- zet 21. oldalán olvasható, miszerint az ellátás biztonsága és hozzáteszem külkereskedelmi érdekünk is megkívánja, hogy a mező- gazdasági termelés fejlesztésével összhangban növekedjék a feldolgozó kapacitás, a tároló- és hűtőtér. Előrehaladásunk — a még adós ágazatok gyorsított fejlesztése közben — ma már inkább attól függ, hogy megtermelt mezőgazdasági nyersanyagaink feldolgozásához és a termékek tárolásához rendelkezünk-e megfelelő kapacitással. Ettől függ az is, hogy sikerül-e kereskedelmünknek a belső és külső piacokon igényelt korszerű kész- és félkész élelmiszerekkel kielégítenie a keresletet. Csak példaként utalok arra a közismert dologra, hogy nem a szalámi, a dobozolt sonka, vagy a készételek, hanem a hagyományos alapanyagok, élő állatok elhelyezése okoz gondot a piacokon. Fejlett élelmiszer- iparral könnyebb ma már egy forintból kettőt csinálni, mint a mezőgazdasági hozamokat megduplázni. Megyénk is ilyen ellentmondásokkal küzd. Nagy múltú élelmiszeriparunk az utóbbi években alig fejlődött. Szembeötlő aránytalan(Folytatás a 2. oldalon)
