Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)

1975-03-22 / 69. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. március 22, Befejeződött a kongresszus vitája Az MSZMP programnyilatkozata szerkesztő bizottságának jelentése (Folytatás az 1. oldalról) súgok alakultak ki a növek­vő mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripari fel­dolgozás lassú fejlődése kö­zött. Ezt a Tisza II. vízkin­csének mezőgazdasági hasz­nosítása és az iparszerű ter­melés térhódítása tovább fogja növelni. Elavult mal­mok, szűkös, korszerűtlen hús- és tejfeldolgozás, hű­tőtér- és raktárhiány jellem­zi ma megyénk és környeze­tének élelmiszeriparát. Ügy gondolom, hogy a ter­melőerők területi elhelyezé­se akkor felel meg a gazda­sági hatékonyság követelmé­nyének, ha a mezőgazdasági nyersanyagokban, hozzáér­tő munkaerőben gazdag tér­ségekben teremtjük meg az élelmiszer-feldolgozás kor­szerű bázisait, az élelmiszer- termelésben is egyre sürge­tőbb vertikális integrációt. Tisztában vagyunk azzal, hogy a XI. kongresszus ha­tározatainak teljesítésében nem elég fejlődésünknek csak gazdasági tényezőit számba venni, javítani és h" konyán kihasználni. — R. diknak erről akarok szólni. Az elmúlt néhány évti­zedben társadalmunkban tö­megméreteket öltött a ta­nulás. A munkások, parasz­tok és fiatalok milliói tanul­tak politikát, szakmát és szereztek közéleti jártassá­got. Kifejlődött építőmun­kánk derékhada. Közülük sokan váltak és válnak kol­lektívák, emberi közösségek vezetőivé. Következetes po­litikai vonalunk helyessége mellett ez volt, s a jövőben is ez lesz szocialista fejlő­désünk legfőbb záloga. Köztudott, hogy a vezetők döntő többsége megfelel a követelményeknek. Joggal élvezik környezetük, egész társadalmunk megbecsülé­Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, a Szerkesztő Bizottság elnöke tett jelentést a kong­resszusi határozattervezet és a szervezeti szabályzat vég­legesítésére kiküldött szer­kesztő bizottság munkájá­ról. ,- I U i I—i I 1 1 — 1 A bizottság abban látta feladatát, hogy hasznosítsa a kongresszuson elhangzott, a kongresszusnak eljuttatott, írásban benyújtott, valamint a pártértekezleteken tett ja­vaslatokat. Munkánkat megkönnyítet­te, hogy a felszólalásokban, illetve a benyújtott észrevé­telekben sem a tervezet szö­vegével, sem annak szelle­mével lényeges ponton szem­benálló vélemény nem volt Ez azzal is magyarázható, hogy a Központi Bizottság a dokumentumok véglegesítése során messzemenően figye­lembe vette és érvényesítet­te a párttaggyűlések, pártbi­zottsági ülések és pártérte­kezletek észrevételeit. A határozattervezet végle­gesítéséhez nagy segítséget adott a kongresszusi beszá­moló szövege is. Igazolódott a Központi Bizottságnak az az elképzelése, hogy az irányelvek vitája alapján már a kongresszus előtt ha­tározattervezetet adhattunk a küldött elvtársak kezébe. Az előadó ezután kitért a szerkesztő bizottságban folyt viták alkotó jellegére, majd így folytatta: Néhány hozzászóló a ha­tározattervezet mondaniva­lójával teljes egyetértésben, egyes kérdések részletezőbb kifejtését igényelte. így egye­bek mellett javasolták, hogy a kongresszus fogalmazza meg: az egészségügy és szo­ciálpolitika fejlesztési kőri­sét. Ugyanakkor a vezető- gárda újakkal, fiatalokkal való frissítése állandó fo­lyamat. Csak támogatni le­het, amit erről kongresszu­sunk határozatának terveze­te tartalmaz. Meggyőződé­sünk, hogy a kádermunkát sem lehet megmerevíteni. Folyamatról van szó, amely­ben biztosítanunk kell, • — ez a szocializmus, a mun­kásosztály érdeke — hogy mindenki ott dolgozzék, ahol közösségének, a társadalom­nak a legtöbbet tudja nyúj­tani és ahol önmaga kitelje­sedését is megvalósíthatja. Itt szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a vezető­ket nem fiatal vagy idős, nem nő vagy férfi, hanem jó vagy rossz vezetőként tart­juk és tartják nyilván. Azt valljuk, hogy lehetnek har­mincéves „öregek” és hat­vanas „fiatalok”. Az életkor nem előny, és nem hátrány, hanem egyszerűen állapot. Érdemet csak odaadó és szí­vós munkával lehet szerez­ni, s a vezetők értékelésének is alapja a társadalom szol­gálata, munkájuk eredmé­nye. Vezetőknek nem születnek, hanem felkészülnek, mun­kájuk során alkalmassá fej­lődnek az emberek. Ennek a fejlődésnek csak egy mozza­nata a kinevezés vagy a megválasztás. A vezetővel szemben támasztott követel­ményeknek tartósan jól meg­felelni, a feladatokkal együtt nőni csak úgy lehet, ha ön­maga és környezete rend­szeresen gondoskodik kar­bantartásáról, fejlődéséről. Ebbe beletartozik a munka elismerése, teljesítményének megbecsülése, a biztatás, az időben történő figyelmezte­tés. És végső soron az is, ha például valaki megszédül a magasban és kezdi azt hin­ni magáról, hogy az embe­rek bizalma csak személyé­eepciőját; a tudományos te­rületek és a művészeti te­rületek állami irányításának rendszerével kapcsolatos ál­lásfoglalását. A szerkesztő bizottság mindezeket kivétel nélkül fontosnak tartja. Ügy véli, a határozatter­vezet tartalmazza a párt ez­zel kapcsolatos fő mondani­valóját. Ennél többre a kong­resszus jelenleg felelősen nem vállalkozhat Azt java­solja a bizottság: a kong­resszus ajánlja az új Köz­ponti Bizottságnak és testü­leteknek, az állami területe­ken dolgozó kommunisták­nak, hogy a következő években kiemelten foglal­kozzanak az említett té­mákkal. Az előadó a továbbiakban megemlített néhány olyan részkérdést amely a bizott­ság szerint nem igényel kongresszusi állásfoglalást. Figyelembe véve a kül­dött elvtársak idevágó ész­revételeit és a nemzetközi helyzetnek a határozatterve­zet elkészítése óta bekövet­kezett fejleményeit, a szer­kesztő bizottság kiegészítet­te a határozattervezet Chi­lére vonatkozó pontját. Eb­ben hangsúlyosabban köve­teli a fasiszta terror elítélé­sét, a hosszabb ideje ember­telen körülmények között fogságban tartott chilei ha­zafiak, a Chilei Kommunis­ta Párt főtitkárának, har­costársunknak, a nemzetkö­zi munkásmozgalom kiemel­kedő egyéniségének, Corva- lán elvtársnak a szabadon- bocsátását A kongresszust megelőző napokban fegyveres ellenfor­radalmi puccskísérletre ke­rült sor a még nem egé­szen egy esztendeje demok­ratikus útra lépett Portugál nek szól és nem a politiká­nak — a szocializmus ügyé­nek — akkor környezetének és feletteseinek ki kell gyó­gyítani ebből a betegségből. És ha nem sikerül, gondos­kodni kell arról, hogy miha­marabb a „földszintre” ke­rüljön. Tapasztalatunk ugyanis, hogy talajközelben hamar megjavul az ember térérzéke. Végül szeretném kifeje­zésre juttatni azt az általá­nos közvéleményt, amely külpolitikánkat kíséri. Megnyugtató, hogy külpo­litikánk elmélete és gyakor­lata része a Szovjetunió és a vele szorosan együttmű­ködő szocialista országok nemzetközi politikájának. Ez a külpolitika azért megbe­csült és féltett számunkra, mert internacionalista, mert a béke ügyéért harcol, és mert a világ valamennyi né­pének valódi érdekeit, az emberi haladást szolgálja. Nekünk magyaroknak ez különösen sokat jelent. A nemzetközi politikánk szerény része az az elvtár­si, baráti kapcsolat, amely bennünket Szolnok megyeie­ket a Szovjetunió nagy csa­ládja egyik tagjához, a'. Észt Szovjet Szocialista Köztársa­sághoz több mint egy évti­zede fűz. Kölcsönösen büsz­kék vagyunk e szerény, de számunkra hasznos, tartal­mas kapcsolatokra, mert meggyőződésünk, hogy ezzel is pártjaink kapcsolatát, a magyar—szovjet barátságot mélyítjük. Befejezésül Szolnok me­gye kommunistáinak meg­bízásából jelentem, hogy párttagságunk magáénak vallja a part irányvonalát, elfogadja a kongresszusi do­kumentumokat és készek vagyunk a következő idő­szak nagyszerű feladatainak szervezett, tudatos és lelkes végrehajtására. liában. Portugál testvérpár­tunk, a portugál haladó erők megvédték vívmányai­kat, de változatlanul nehéz harcok előtt állnak. A ha­tározattervezet ezzel foglal­kozó pontjában kifejezzük felháborodásunkat az ellen- forradalom eme és hasonló kísérletével szemben, bizto­sítjuk szolidaritásunkról a portugál kommunistákat és Portugália haladó erőit Befejezésül Győri Imre a következőket mondotta: A szerkesztő bizottság úgy látja, hogy a benyújtott és érvényesített javaslatok a be­terjesztett okmányok javá­ra váltak. A szerkesztő bi­zottság a beérkezett meg­jegyzések zömét jól tudta hasznosítani. A határozati javaslattal kapcsolatban is elmondhat­juk: pártunk Központi Bi­zottságának erőfeszítései nyo­mán, a kongresszus előtti hónapok eszmecseréjének és a kongresszus munkájának eredményeképpen sikerült olyan politikai okmányt al­kotni, amely marxista, le­ninista: támaszkodik szo­cializmust építő munkánk eddigi tapasztalataira: merít a testvéri szocialista orszá­gok társadalomformáló gaz­dag tárházából; s a szocia­lizmus építésének általános érvényű törvényszerűségeit magyar viszonyok között ér­vényesítve reálisan határoz­za meg a következő 4—5 év feladatait pártunk, egész né­pünk cselekvési programját Megköszönöm a tisztelt kongresszusnak a megvá­lasztásunkkal tanúsított bi­zalmat, és kérem, hogy a szerkesztő bizottság munká­járól szóló jelentésünket fo­gadja el. Övári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára az MSZMP program- nyilatkozata szerkesztő bizottságának elnöke terjesz­tette elő a bizottság jelenté­sét. A kongresszus által meg­választott szerkesztő bizott­ság elvégezte munkáját. Fi­gyelmesen meghallgattuk a felszólalásokat, és örömmel állapíthattuk meg, hogy a küldött elvtársak teljes mér­tékben egyetértenek a terve­zettel. Biztos vagyok abban, hogy ez az egyetértés nem formá­lis, hiszen az előttünk fekvő tervezet alapos, színvonalas vitákban született meg. A vitára felkért valamennyi párt- és társadalmi szerv gondosan tanulmányozta a tervezetet és az ügyhöz mél­tó felelősséggel tette meg ja­vaslatait, észrevételeit. Itt, a kongresszus fórumán is sze­retném megköszönni lelkiis­meretes munkájukat. Az elő­zetes vitában több mint ezer észrevétel és javaslat hang­zott el, amelyek többségét a jelenlegi szöveg már figye­lembe veszi. Ezek az észrevé­telek jelentős mértékben ja­vították és gazdagították a tervezetet, s így a kongresz- szus elé már olyan javaslat kerülhetett, amely híven fe­jezi ki pártunk politikáját, s amennyire ez ma lehetséges, pontosan fogalmazza meg a fejlett szocialista társadalom építésének legfontosabb fel­adatait. Bár a felszólaló elvtársak valamennyien egyetértettek a tervezettel, a szerkesztő bi­zottság még egyszer gondo­san megvizsgálta a beterjesz­tett szöveget, és néhány olyan — főleg stiláris jellegű — változtatást hajtott végre, amely a politikai mondaniva­lót még részleteiben sem módosítja. Ezért úgy gon­dolom, a tisztelt kongresszus egyetért azzal, hogy ezeket a módosításokat most nem is­mertetem. Engedjék meg, hogy né­hány rövid megjegyzést fűz­zek a programnyilatkozattal foglalkozó vitához. Szalóki Józsefné elvtársnő arról beszélt, hogy a mai fia­talok számára már az 1948. évi programnyilatkozat is történelem, s hozzátette, hogy a mai fiatal nemzedék sza­mára a most elfogadásra ke­rülő programnyilatkozat ad történelmi jelentőségű fel­adatokat. Mi kommunisták általában nem szívesen hasz­nálunk nagy szavakat, több­re becsüljük az egyszerű, hétköznapi tetteket. Most azonban azt hiszem, igaza van Szalókiné elvtársnőnek. A fejlett szocialista társa­dalom megteremtése hazánk­ban a mai élő nemzedékek nagy történelmi feladata. Joggal beszélhetünk törté­nelmi jelentőségű feladatról, de hozzá szeretném tenni, hogy a programnyilatkozat elfogadásával nem nyitunk új korszakot a szocializmus építésének történetében. Az új programnyilatkozat elfo­gadását éppen az teszi le­hetővé, hogy a szocializmus alapjainak lerakása és meg­szilárdítása után már meg­kezdtük ezt a munkát, már rajta vagyunk a jó úton, látjuk a célt, s fő vonásai­ban azt is tudjuk, hogyan érhetjük azt el. Ezután az előadó arről be­szélt, hogy a fejlett szocia­lista társadalom nemcsak az utókornak, hanem már a mi nemzedékünknek is épüL Majd így folytatta: A felszólaló elvtársak be­széltek arról is, hogy a prog­ramnyilatkozatban megfogal­mazott feladatok reálisak. Én is biztos vagyok abban, hogy ez így van. Mi teszi reálissá, elérhetővé céljain­kat? Nemcsak gazdasági le­hetőségeink pontos felméré­se — bár kétségtelen, hogy erre is szükség van. Cél­jainkat mindenekelőtt az te­szi reálissá, hogy kongresz- szusunkon távlati céljainkat illetően is megmutatkozott pártunk egysége. Ezt az egy­séget ápolni, fejleszteni, na­ponta újrateremteni állandó kötelességünk. Ez a legfon­tosabb feltétele annak, hogy meg tudjuk győzni progra­munk helyességéről egész népünket. Ez a mi progra­munk végrehajtásának aranynál is értékesebb fede­zete. A fejlett szocialista társa­dalom építése ma az MSZMP programja. Holnap, a közeli jövőben, minden bizonnyal egész népünk programja lesz. A fejlett szocialista társada­lom építése azonban nem­csak magyar ügy, a fejlett szocialista társadalom nem­csak Magyországon épül Joggal hangsúlyozta Brezs nyev elvtárs kongresszusun­kon a testvérpártok kollektív erőfeszítéseinek, közös ta­pasztalatainak jelentőségét. Az előadó ezután a prog­ramnyilatkozat elkészítésé­nek külső körülményeirő. beszélt. Majd kérte a kongresszusi hogy a szerkesztőbizottsá; jelentését vegye tudomásul és a bizottság nevében is ja­vasolta, hogy a Központi Bi zottság által beterjesztett programnyilatk'-W-tot fogad­ja eL Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első tit­kára búcsúzik Edward Gierektől, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságának első titkárától Losoncit Pál a szünetben a küldöttekkel beszélget Bugár Jánosné, az MSZMP KB tagja, dr. Bíró József, i>r MSZMP KB tagja, külkereskedelmi miniszter a tanácskozna szünetében A kongresszusi határozat szerkesztő bizottságának jelentése

Next

/
Thumbnails
Contents