Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)

1975-03-19 / 66. szám

1975. március 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tanácskozik az MSZMP XI. kongresszusa KATONA IMRE, S Budapesti Pártbizottság első titkára FOCK JENŐ, a Politikai Bizottság tagja, a kormány elnöke' Hunkára, alkotásra késztető légkörben élünk ' Bevezetőben Katona Imre rámutatott: — Budapest több mint 200 ezer párttag­ja méltó módon készült pár­tunk kongresszusára. A több mint ötezer alapszervezeti taggyűlés, az üzemi, hivata­li, az intézményi és a kerüle­ti pártértekezletek, a buda­pesti pártértekezlet állás- foglalása és megbízatása alapján mondhatom, hogy a budapestiek egyetértenek a X. kongresszus óta megtett utunk értékelésével, az eb­ből eredő feladatokkal. E feladatokat magukénak te­kintik és készek részt ven­ni megvalósításukban. Budapest kommunistái és a főváros közvéleménye is a kongresszusi irányelveknek és a szervezeti szabályzat módosítása tervezetének vi­tájában állást foglaltak, ki­fejezték egyetértésüket a párt politikájával, s kérték, tolmácsoljuk a XI. kong­resszusnak: őrizzük meg és érvényesítsük együtt mun­kánknak azokat az elvi je­lentőségű vonásait, amelyek­re pártunk csaknem két év­tized óta minden tevékenysé­gét alapozta. Ez egyik legha­tásosabb feltétele annak, bogy a pártunk programnyi­latkozatában kitűzött célok megvalósulj anak. A különböző pártértekezle­tek útravalóul adták: a párt politikája, politikájának fő vonala jó, de legyünk követ­kezetesebbek a jó politika .végrehajtásában. Egység van a döntésekben, nagyobb egységet a végre­hajtásban. „A végrehajtás­ban, értelmezésben is van ja­vítani való. Erre a Központi Bizottság beszámolója fel­hívta a figyelmet. Pártunk álláspontja egyértelmű, vi­lágos. Az érdekek viszonyá­ban a társadalmi érdekek az elsődlegesek. A Központi Bi­zottság beszámolója megálla­pította, hogy ez a gyakorlat­ban nem mindenütt és nem minden esetben van így. Ilyenkor rendszerint a gaz­dasági életre gondolunk. De ez az elv nemcsak árra vo­natkozik, hanem életünk minden területére: a politi­kára, a tudományra, az iro­dalomra, a művészetre egy­aránt. Ott sem fogadható el, ha egyéni vagy csoportérde­ket az össztársadalmi érde­kek fölé vagy elé helyeznek. • Jó, nyugodt, munkára, al­kotásra késztető légkörben élünk. Ez mindenkire kiter­jedő létbiztonságot, törvé­nyességet, érvényesülési le­hetőséget és — hozzáteszem — a becsületes munkával szerzett személyi tulajdon gyárapodását is jelenti. De vannak, akik a nyugodt lég­kör, a nagyobb egyéni és társadalmi lehetőségek fogal­ma alatt egészen mást érte­nek: a lazább fegyelmet, az ügyeskedést, a „kevés mun­ka, sok pénz” felfogást, a mindenáron való gazdago­dást. S e torz normák sze­rint élnek és viselkednek. Az ilyen nézeteket és az ilyenfajta gyakorlatot mi nem fogadhatjuk el! Ezek idegenek eszméinktől, cél­jainktól. Okos szóval, ér­vekkel kell, és fogunk har­colni az ilyen jelenségek el­len, de ahol szükséges, al­kalmazzuk a törvény szigo­rát is. tárjunk továbbra is azon az úton, amely nagy eredményekhez vezetett ilyen üzemek problémáinak rendezését. Erre kötelez ben­nünket a kongresszusi hatá­rozat tervezete is. Az egész ország előtt is­mert, hogy a Központi Bi­zottság és a kormány segít­ségével a iy. ötéves tervben Budapest a korábbi évekhez mérten gyorsabban fejlődött. Sajnos, sok még a gond, a megoldásra váró feladat — folytatta. — A lakáshelyzet Budapestet) változatlanul a legégetőbb társadalmi prob­léma. Az országban itt van a lakásigénylők többsége. Ügy véljük, hogy megfelelő irányítással és szervezéssel, tartalékaink feltárásával na­gyobb ütemben kell folytatni a lakásépítési, a vállalatok, az üzemek által támogatott munkáslakások építését is. Folytatnunk kell a metró- hálózat építése mellett a fel­színi tömegközlekedés javí­tását. Növekedett a munkások kezdeményező készsége A születések számának nö­vekedése fontos feladatunk­ká teszi a korszerű gyermek- intézmények, a bölcsődék, az óvodák és az iskolák gyor­sabb építését, működésük fel­tételeinek az állandó javítá­sát. A főváros egészségügyi hálózatának sok éves és ma már nyomasztó elmaradását csak nagyobb központi segít­séggel és meglévő adottsága­ink jobb, szervezettebb ki­használásával pótolhatjuk — hangsúlyozta a felszólaló, majd a szocialista tudat erő­sítésének a fontosságáról szólt. Katona Imre ezután Így folytatta: Tapasztalataink megerősí­tik a Központi Bizottság be­számolójának azt a megálla­pítását, hogy a X. kongresz- szus óta növekedett a mun­kások kezdeményezőkészsége és közéleti aktivitása. A bu­dapesti munkások helytáll­nak a termelőmunkában, részt vesznek a közéletben, a párt, az állami és társadal­mi szervezetek vezető testü­letéiben. A pártvezetőságek választása alkalmából tízezer munkás került be a külön­böző szintű vezető testüle­tekbe. A munkások legjobb­jai példát adnak a közössé­gi magatartásra, a követen­dő szocialista életmódra, kor­szerű gondolkodásra. Erre nagyszerű példa a szocialista brigádmozgalom gyors fej­lődése. Budapesten találhatók zöm­mel azok az ideológiai, tudo­mányos oktatási és más mű­velődési intézmények, szer­kesztőségek, amelyek ideoló­giai, eszmei hatása az egész országra, sőt országhatáro­kon túlra is kiterjed. Nagyobb figyelmet kell fordítani e területekre és több támogatást és segítsé­get adni az itt dolgozó párt- szervezeteknek. — mondta Katona Imre, majd így fe­jezte be felszólalását: A Központi Bizottság be­számolója, a határozotterve- zet, a programnyilatkozat lelkesítő célt, programot ad a kommunistáknak, egész né­pünknek az elkövetkező évekre. Ígérhetem, hogy a szocializmust igenlő, minden alkotó erővel összefogva, erőnket megfeszítve fogunk dolgozni, hogy a XI. kong­resszus határozatai az élet minden területén megvaló­suljanak. Katona Imre hangsúlyoz­ta, a budapestiek állásfog­lalását tömören így foglal­hatnám össze: helyeslik a Központi Bizottságnak a kongresszusi dokumentu­mokban kifejtett álláspont­ját; igénylik, hogy járjunk továbbra is azon az úton, amely az utóbbi évtizedek­ben nagy eredményekhez ve­zetett, folytassuk következe­tesen ezt a politikát; na­gyobb egységet politikai dön­téseink végrehajtásában; tár­sadalmi életünk minden te­rületén, az emberi kapcsola­tokban is erősítsük a szocia­lista vonásokat; küzdj ünk következetesebben a szocia­lizmustól idegen jelenségek, eszmék és gyakorlat ellen; korszerűbb vezetési stílust, kulturáltabb, tartalmasabb emberi kapcsolatokat üze­mekben, hivatalokban és minden fórumon. A gazdasági építőmunka eredményeiről szólva ki­emelte : , A fővárosi ipar teljesíti, sőt több vonatkozásban túl fogja teljesíteni IV. ötéves tervének előirányzatait. Az egy foglalkoztatottra jutó nettó termelés évi átlagban 6,5 százalékkal emelkedett. A termelés teljes mértékben a termelékenység növekedése, a műszaki színvonal emelése útján; a javuló munkaszer­vezés eredményeként való­sul meg. A budapesti pártér­tekezlet — a lelkesítő ered­mények elismerése mellett — felhívta a figyelmet a bu- daoesti ipar gyenge pontjai­ra is. Az. országban, de Budapes­ten is előtérbe kerül a gaz­daságosabb ipari szerkezet kialakításának igénye. Sür­gető feladat a budapesti ipar összehangolt távlati fejlesz­tési é§ rekonstrukciós ter­veinek kidolgozása. E mun­kánál figyelembe kell venni a várospolitikai követelmé­nyeket is. El kell dönteni, milyen ágazatokat, vállala­tokat kell fejleszteni a fővá­rosban. Ennek a tervnek az előírásait már az V. ötéves tervben érvényesíteni kel­lene. Nagy gond Budapesten a munkaerőhiány, ami mind súlyosabb problémát okoz. Már jelenleg is egyik oka, hogy alacsony színvonalú a termelőeszközök és a beren­dezések kihasználtsága. Bu­dapesten a vállalatokon, az intézményeken belül is javí­tani kell a munkaerőgazdál­kodást. Ezzel jelentős tarta­lékot nyerhetünk. Nagyobb figyelmet kell fordítani a jövőben az ipari­tanulóképzésre, a szakmai át­képzésre és továbbképzésre. Az anyagmozgatás gépesíté­sét végre komolyabban kell vennünk. Előbb-utóbb szük­ségessé válhat a dolgozók egy részének vállalaton be­lüli, továbbá egyik vállalat­tól a másikhoz való tervsze­rű és szervezett átirányítása. Budapesten vän a kiemelt, nehéz helyzetben levő nagy­üzemek és a megfigyelésre kijelölt nagyvállalatok több­sége. Ezeknek a vállalatok­nak helyzetével a Központi Bizottság is foglalkozott. A döntés óta kedvező folyama­tok indultak, és már látha­tók az első eredmények. Sajnos, tanúi vagyunk olyan eseteknek is, amikor egyes vállalatoknál» évekig halmo­zódnak a bajok, a nehézsé­gek és n®m hoznak kellő időben és kellően megalapo­zott döntést. A fővárosi pártértekezleteken . nagy hangsúlyt kapott az az igény, &9gy meg kell gyorsítani az Jövőnk záloga az együttműködés A kormány elnöke hang­súlyozta: munkánkban alap­vető segítséget nyújtottak a Központi Bizottság ülései, amelyek időről időre érté­kelték és elemezték a X. kongresszus határozatai vég­rehajtásának menetét. Út­mutatást adtak ahhoz, hogy mire kell még nagyobb fi­gyelmet fordítanunk, mit kell kiigazítanunk. így a Központi Bizottság és a kor­mány 1971 augusztusában tartott együttes tanácskozása úgy ítélte meg, hogy 1970— 1971-ben a termelőágazatok fejlődése összességében meg­felel a tervezettnek, az élet- színvonal az előirányzott mértékben emelkedik; vi­szont megállapította, hogy népgazdaságunk egyensú­lyát zavaró tényezők léptek fel a beruházási tevékeny­ségben és elsősorban ennek hatására a külkereskedelmi forgalom alakulásában. A tanulságokat és a szük­séges tennivalókat az 1971 októberében tartott országos gazdasági aktíva is megvi­tatta. A tanácskozás nyoma­tékosan rámutatott, hogy bár a gazdaság irányításában fontos szerepet játszanak a szabályozók, megengedhetet­len, hogy központi irányító szervek a szabályozóktól vár­janak mindent, tétlenkedje­nek, amikor intézkedniük kellene. Az országos gazdasági ak­tíva és az utána hozott mi­nisztertanácsi határozatok hi­ányosságaink kijavítása mel­lett azt a célt szolgálták, hogy egységes szemlélet ala­kuljon ki és egységes cse­lekvés valósuljon meg a gazdasági élet egész terüle­tén. A hiányosságok, a fel­tárt feszültségek megszün­tetésében értünk is el nem lebecsülendő eredményeket. Ami azonban az egységes szemléletet illeti, a javulás csak átmenetinek mutatko­zott. Ennek következtében a gazdasági életben bekövet­kezett kedvező változások tartósságáról ma sem lehe­tünk meggyőződve. \ Újra és újra azt tapasz­taljuk, hogy több beruhá­zást kezdenek el, mint amennyit határidőre, az anyagi eszközök hiánya vagy a kivitelező kapacitás elég­telensége .miatt be lehet'fe­jezni. A termelői árak változtatá­sának már a hírére is az üzemek jó előre készleteket gyűjtenek. Ez történt a múlt év végén is, és ezzel sok te­rületen zavart okoznak a termelés folyamatosságában. És sorolhatnék még jó né­hány, mindenki által ismert negatív jelenséget, amelyeket el lehetne kerülni, ha a mi­nisztériumok vezetői össz- kormányzati fejjel gondol­kodnának és ebben a szel­lemben irányítanák, ellen­őriznék vállalataikat. A Minisztertanács elnöke ezután a kormányzat mun­káját elemezte. Részletesen foglalkozott a határozatok végrehajtásával,' a kormány ellenőrző tevékenységével, önkritikusan hangsúlyozva, hogy ezen még sok a javí­tani való. Csökkentek az elosztás aránytalanságai A Központi Bizottság 1972 novemberi ülése összefüggé­seiben, teljes mélységében elemezte a helyzetet és min­denekelőtt politikai szem­pontból vizsgálta a felada­tokat. A Központi Bizottság határozatában feltárt fogya­tékosságok rámutattak a kormányzati munka gyenge­ségeire, tevékenysége követ­kezetlenségeire. Ezután a kormány —1 bár véleményem szerint tevékenységében az említett hiányosságok to­vábbra is fennmaradtak — igyekezett erőfeszítéseit a határozatok hiánytalan vég­rehajtására összpontosítani. A munka jobb összehangolá­sa és a tervszerűség erősí­tése érdekében létrehoztuk az Állami Tervbizottságot. A munkások bérének nö­vekedése mind az előirány­zathoz, mind az ipari ered­ményekhez képest elmaradt és ezért kiigazításra szorult. A kormány fontos felada­tának tekintette a nők hely­zetének megjavításáról szó­ló párthatározatok végrehaj­tásának elősegítését. A té­nyek, a számszerű eredmé­nyek azt bizonyítják — úgy Vélem, nem szerénytelenség, ha ezt megállapítom —, hogy mindezeknek a kérdéseknek a vizsgálatát megfelelő in­tézkedések követték, ame­lyek mind a párt elvi útmu­Pártunk felismerte, ele­mezte és meghatározta az egyéni, a csoport- és a nép- gazdasági érdekek egymás­hoz való viszonyát, világo­san megjelölte az ezzel kap­csolatos konkrét teendőket. E három érdek létezésével és egyidejű hatásával to­vábbra is számolnunk kell, ezért arra törekszünk, hogy közöttük megfelelő összhan­got tartsunk fenn. Ez nem egyszerű feladat. Voltak és számolnunk kell vele, hogy a -jövőben is lesznek olyan esetek, amikor a helyi, a cso­portérdekek ütköznek az tatásának, mind a lakosság jogos várakozásainak megfe­leltek. Intézkedéseket tettünk egyes zavaró társadalmi fe­szültségek megszüntetésére. Ide sorolhatók a magas jog­védelmek fokozott megadóz­tatása, a telek- és üdülőtu­lajdon korlátozása, a tisz­tességtelen haszonról, a gaz­dasági bírságról intézkedő jogszabályok, a büntetőeljá­rásban a vagyoni hátrány­nyal járó büntetések széles körű alkalmazásáról, vala­mint a fokozott árellenőrzés­ről szóló intézkedések. Ha­tározatot hoztunk továbbá a munkáslakás-építés fokozot­tabb segítésére, bérügyi és más szociális kedvezmények bevezetésére, valamint az alacsony nyugdíjak emelé­sére. A gazdasági szerkezet fo­lyamatos átalakítására töre­kedve, döntést hoztunk a központi fejlesztési progra­mok jobb műszaki-gazdasági előkészítéséről, a gazdaság- irányítás szabályozó rend­szerének továbbfejlesztéséről is. Vizsgáltuk a vállalati ter­mékszerkezet gazdaságossá­gát javító lehetőségeket. Ezután a kormányzati munka fejlesztésének továb­bi feladatairól szólott, maid rátért az érdekviszonyok problémáira. össztársadalmi érdekekkel. Ilyen esetekben nem elegen­dő hangoztatni a társadalmi érdekek elsődlegességét, har nem cselekedni kell érvé-» nyesítéséért. Azok ellen, akik a törvé­nyes rendelkezéseket — cso­portérdekekre hivatkozva —- tudatosan megsértik, termé­szetesen továbbra is a tör­vények szigorával kell eljár­ni. Nem kevésbé szigorúan kell fellépni persze azok el­len, akik a konkrét ügyek kellő elemzése nékül, az össztársadalmi érdekekre hi­vatkozva elnyomják az egész társadalom érdekét jól szol- 1 gáló helyi, üzemi, vállalati, szövetkezeti kezdeményezé­seket. A továbbiakban a IV. öt­éves terv eddigi teljesítésé­nek eredményeit ismertette, és kifejezte azt a meggyő­ződését, hogy a kijelölt cé­lokat sikerrel megvalósítjuk. Energia­gazdálkodásunk helyzete A továbbiakban a negye­dik ötéves terv eddigi telje­sítésének eredményeit ismer­tette és kifejezte azt a meg­győződését, hogy a kijelölt célokat sikerrel megvalósít­juk. A X. kongresszuson meg­fogalmazott gazdasági, társa­dalompolitikai teendők va­lóra váltásának fontos esz­köze az 1971—75-re szóló IV. ötéves terv. Az ötéves terv eddigi négy évét áttekintve egyértelműen megállapíthat­juk, hogy az előirányzott cé­lokat sikerrel teljesítjük. A nemzeti jövedelem a terve­zettnél nagyobb mértékben, / öt év alatt várhatóan 34 százalékkal emelkedik. Az évi átlagos növekedés gyor­sabb, mint az 1961—1970. közötti tíz esztendőben. — A növekedés extenzív forrásainak csökkenése mel­lett tehát nemcsak fenntar­tottuk, de némileg gyorsí­tottuk is a gazdasági fejlő­dést. Ez számottevő sikere pártunk gazdaságpolitikájá­nak. A népgazdaság leggyor­sabban fejlődő ágazata to­vábbra is az ipar. Termelé­se a tervezettnél nagyobb mértékben, várhatóan 38 százalékkal növekszik. — Az ipari struktúra át- 1 alakításában fontos szerepet betöltő központi fejlesztési és rekonstrukciós programok nagyobb részt az előirány­zatnak megfelelően íeljesül- nek. Javult a hatékonyság, a termelés növekedésének több mint 90 százaléka a munka termelése, az új ter­melési eljárások, az új faj­ták szélesebb körű elterjesz­tésével, az anyagi-műszaki bázis bővítésével, a mező- gazdasági dolgozók munká­jának eredményeként a ter­vezett 15—16 százalékkal szemben 18—19 százalékkal lesz magasabb, mint az elő­ző öt évben. — A lakosság életkörül­ményeinek javítása szem­pontjából nagyfontosságú beruházások — mint pél­dául a lakás-, a bölcsőde-, az óvodaépítés, a városi köz­lekedésfejlesztés — aránya az összes beruházásból a megelőző ötéves tervidőszak­hoz viszonyítva 16 százalék­ról 21 százalékra növekszik. — Az életszínvonal emel­kedése lépést tart a nép­gazdaság fejlődésével. Az egy keresőre jutó átlagos reálbér évről évre emelke­dik. Számottevően növekszik a társadalmi juttatások ará­nya a lakosság jövedelmé­ben. Jeleptős a fejlődés az áruellátás választékában, a kereskedelem kulturáltságá­ban, ami az e területen dol­gozók jó munkáját dicséri. — Legközelebbi feladatunk a IV. ötéves terv sikeres be­fejezése és következő ötéves tervünk részletes kidolgozás sa ebben az esztendőben. A világgazdasági helyzet nem könnyíti meg egyik felada­tot sem. A tőkésvilágban tapasztal­ható energiaválság, az ener­giahordozók emelkedő világ­piaci ára nálunk is a figye­lem középpontjába állította egész energiagazdálkodásun­kat. A magyar energetika rendszer ez év végén 4460 (Folytatás a 4. oldalon) Az érdekok összhangja

Next

/
Thumbnails
Contents