Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)

1975-03-19 / 66. szám

2 SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP 1975. március T9. Tanácskozik az MSZMP XI. kongresszusa A Népek Barátsága Érdemrenddel tüntették ki a Magyar—Szovjet Baráti Társaságot A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége törvényerejű rendeletet hozott a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaságnak a Népek Barátsága Érdemrenddel való kitüntetéséről. ..A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió népei barátságának és együttműködésének szilárdításában és fejlesztésében szerzett nagy érdeméiért a Népek Barát­sága Érdemrenddel tüntetjük ki a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaságot. N. Podgornij a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke M. Georgadze a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének titkára” A TASZSZ tegnap közölte a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének törvényerejű rendeletét. (Folytatás az 1. oldalról.) egyedül, nem külön-külön haladunk. Beszámolójában Kádár elvtárs szólott róla, hogy a népi Magyarország sikerei és vívmányai sok tekintetben a szocialista országok testvéri együttműködésének köszön­hetők. A barátság és a köl­csönös segítés népeink szá­mára, együttesen és külön- külön, ténylegesen új tör­ténelmi erőforrást tárt fel. Ma már a testvéri orszá­gok együttműködésének jól működő mechanizmusával tevékenykedünk a társadal­mi élet minden területén. A Varsói Szerződés Szervezete Világosan megmutatkozott ez a politikában. Valameny- nyien tudjuk, elvtársak, mennyire fontos, hogy min­den új történelmi szakaszban helyesen határozzuk meg a szocialista társadalom fejlő­désének távlatait. Ebből a szempontból óriási jelentősé­gű a fejlett szocializmus irányvonalának kidolgozása, a testvérpártok kollektív erő­feszítései, közös tapasztalatai alapján. E fejlett szocializ­mus megvalósítása a szocia­lista országok többségében folyik, oly módon, hogy te­kintetbe veszik minden egyes ország sajátosságait. Pártjaink egysége a szocia­lista és kommunista építés alapvető kérdéseiben lehető­séget adott arra, hogy bizto­san haladjunk előre a helyes marxista—leninista úton. Ez lehetővé tette, hogy kellően visszautasítsuk a marxiz­mus—leninizmus elferdítésé­re irányuló jobb- és „balol­dali” próbálkozásokat; hogy úrrá legyünk az egyes orszá­gokban időnként kialakuló bonyolult politikai helyzete­ken. Politikai egységünk a szocalista közösséget a társa­dalmi haladás magasabb fo­kára emelte. Az utóbbi időben új fel­adatok jelentkeztek párt­jaink ideológiai tevékenysé­gében. A fejlett szocializmus és a kommunizmus építése megköveteli, hogy fokozott figyelmet fordítsunk a tudo­mány és a kultúra fejleszté­sére a tömegek kommunista nevelésére, másrészt olyan feltételek közepette, amikor mindinkább megszilárdul a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett élése, különleges fontosságúvá válik az esz­mék harca: fokoznunk kell erőfeszítéseinket, hogy a vi­lágon elterjesszük az igazsá­got a szocializmusról, harcol­nunk kell a szocialista ideo­lógiával ellenséges nézetek ellen. Meg kell mondani, hogy az e tekintetben közösen végzett munkánk eredményei figyelemre méltóak. Gyakori mostanában az időszerű el­méleti problémák közös meg­vitatása. Sok tudományos munka jelenik meg a kü­lönböző szocialista ország­beli szerzők közös munka­csoportjainak alkotásaként. Mind tevékenyebb a szocia­lista országok tudományos akadémiáinak együttműkö- ' ése a történelem, a filozó- ia, a gazdaság- és jogtudo- ány terén, és a társadalom- idományok más ágazatai­ban. Egyre szélesebbek, gaz­Az előrehaladás új prob- ,ákat vet fel. A speciali- .ódás és az együttműködés ■rületének kiszélesedése ■•íükségessé teszi az integrá- ;iós folyamat pontosabb irá­nyítását, azt a képességet, hogy a termelést a növekvő immár két évtizede szilárd, megbízható alapja az európai szocialista országok politikai és védelmi együttműködésé­nek. Vitathatatlan tény: a szervezet óriási szerepet ját­szott a szocialista vívmányok megvédésében, és továbbra is közös békepolitikánk meg­bízható eszköze. Mindenna­pos gyakorlattá váltak az együttműködés különböző formái a legkülönbözőbb szinteken. És nagyon fontos az a körülmény, hogy élve mindezekkel a formákkal, megtanultuk hogyan találjuk meg közösen a leghelyesebb megoldását azoknak az új és időnként rendkívül bonyolult feladatoknak, amelyeket az élet állít elénk. dagabbak és színesebbek a szocialista országok közötti kulturális kapcsolatok. Gya­korlattá vált a munka olyan formája is, mint a testvér­pártok központi bizottsági titka, óinak tanácskozása nemzetközi és ideológiai kér­désekről, a pártépítés prob­lémáiról. Eredményesen fejlődik a testvéri országok együttmű­ködése a gazdaságban is. Több mint negyed évszáza­da összehangoltan munkál­kodik a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsa. Kö­zös munka eredményeként jött létre a szocialista gaz­dasági integráció nagy jelen­tőségű komplex programja, s mi ezt a programot szilár­dan és következetesen való­ra is váltjuk, ha nem is min­dig olyan gyorsan, mint sze­retnénk. Az integráció min­den testvéri országban évről évre fontosabb szerepet ját­szik a népgazdasági felada­tok megoldásában. Jórészt ennek köszönhető, hogy a KGST tagállamai a világ legdinamikusabb ipari öve­zetét alkotják, és a növeke­dés ütemét tekintve meg­előznek minden más állam­csoportot. Különösen világosan mu­tatkoznak meg sokoldalú együttműködésünk gyümöl­csei annak a mély gazdasági válságnak a tükrében, amely ma a kapitalizmus világát sújtja. Egyfelől a gazdaság­nak és a dolgozók anyagi jó­létének rendszeres növeke­dése a szocialista országok­ban, másfelől pedig a ter­melés 30 év óta példátlan méretű csökkenése, munka- nélküliség és infláció a ka­pitalista országokban — íme, ez ma a két rendszer név­jegye. Magától értetődik, hogy a világpiaci helyzet bizonyos mértékben a mi gazdasági ügyeinkre is elkerülhetetle­nül kihat, hiszen a szocia­lista országok eléggé széles gazdasági kapcsolatokat tar­tanak fenn a nem szocialis­ta világgal. A szocializmus előnyeire támaszkodva azon­ban nekünk megfelelő, szo­cialista módon közeledhe­tünk az e kapcsolatokban je­lentkező olyasfajta problé­mák megoldásához, mint az árak kérdése vagy a növek­vő energia- és nyersanyag- igény kielégítése, s elérhet­jük, hogy a testvéri orszá­gok gazdasága maximálisan védett legyen a kapitalista világban tapasztalható folya­matok következményeitől. külkereskedelmi kapcsolatok igényeihez igazítsák; szüksé­gessé teszi, hogy sokoldalú alapon új nyersanyagkiter­melő és -feldolgozó komp­lexumok jöjjenek létre. Pártjaink és államaink ve­zetése e kérdésekre megkü­lönböztetett figyelmet fordít, folyamatosan konzultálnak egymással a legmegfelelőbb megoldások felkutatására. A testvéri országok együtt­működése tehát, elvtársak, egyre szorosabbá és mélyeb­bé válik minden területen. Ez rendkívül fontos, mert a világban nem kevesen van­nak, akik, mint mondani szokás, még álmukban is éberen lesik, miként gyen­gíthetnék egységünket. De minden ilyen irányú pró­bálkozásuk kudarcra van ítélve. Közösségünk évről évre izmosodik. Nem is lehet ez másként, mert egységünk alapját a leghumánusabb, legigazságosabb eszmék ké­pezik. Szövetségre léptünk egymással, mert célunk kö­zös — az, hogy az új élet építése nevében szavatoljuk népeinknek a nyugodt alkotó munkához szükséges vala­mennyi feltételt. Ismeretes, hogy a nagy cél nagy energiát szül. A ma­gasztos cél, a kommunizmus létrehozta a szocialista in­ternacionalizmus hatalmas energiáját. Magabiztosan, együtt menetelünk a haladás útján. Országaink együtt mind nagyobb mértékben járulnak hozzá a békéért, a biztonságért, a világ népei­nek szabad fejlődéséért ví­vott harc ügyéhez. Az államközi kapcsolatok­ban — a társadalmi rend­szerek különbözőségétől füg­getlenül — mind gyakrab­ban és tartósan jelentkez­nek olyan tényezők, mint az erő alkalmazásáról való le­mondás, a határok sérthetet­lenségének elismerése, a vi­tás kérdések tárgyalóasztal­nál történő rendezése, az időszerű nemzetközi kérdé­sekről folytatott rendszeres konzultációk, az átfogó, hosz- szú távú gazdasági együtt­működés, a tudományos és kulturális eredmények cse­réje. Egészében véve elégedet­ten állapíthatjuk meg, hogy a Szovjetuniónak és a test­véri szocialista országok többségének a kapitalista vi­lág vezető hatalmaival fenn­álló kapcsolatai már többé- kevésbé normális mederben alakulnak, a békés egymás mellett élés és a békés, köl­csönösen előnyös együttmű­ködés szellemében. Ebből a szempontból kü­lönleges jelentősége van an­nak, hogy sikeresen végződ­jön az olyan nagy kollektív akció, mint az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet. A Varsói Szerző­dés tagállamai, akcióikat egyeztetve, minden erőfeszí­tést megtesznek ennek érde­kében. Most elmondhatjuk, hogy a tanácskozás más résztvevőinek a többsége is hajlik rá, hogy az értekezlet munkáját a közeli hónapok­ban befejezzék, méghozzá a legmagasabb szinten. Ez, természetesen, örvendetes változás. Annál nagyobb fe­lelősséget vállalnak maguk­ra azok, akik makacsul igye­keznek akadályokat gördíte­ni az összeurópai értekezlet mielőbbi befejezése elé. Meg vagyunk győződve róla, hogy az értekezlet ered­ményei szilárd, jó elvi ala­pot adnak majd — Vlagyi­mir Iljics Lenin szavaival élve — az európai népek bé­kés egymás mellett élésének fejlődéséhez. Ez már önma­gában óriási eredmény lesz a béke és az értelem azon eszményeinek megvalósítá­sában, amelyekről százado­kon át a legjobb elmék ál­modtak. Erre a politikai alapra támaszkodva meg le­het majd oldani olyan, egy­re nagyobb feladatokat, mint az európai államok kö­zötti békés együttműködés és a sokoldalú, kölcsönösen előnyös kapcsolatok épületé­nek felépítése. Az ilyen építés konkrét formáit és irányait majd az élet sugallja. Feltételezhető például, hogy más kérdések mellett előtérbe kerül a ka­tonai enyhülés gyakorlati megvalósításának feladata. Ezzel nemcsak az államok fegyveres erői nagyságának és fegyverzetének korlátozá­sára, hanem fokozatos csök­kentésére is gondolok. Bár ez természetesen nem olyan kérdés, amelyet egy csapás­ra meg lehet oldani. Mint ismeretes azonban, már ma történnek erőfeszítések eb­ben az irányban. Gondolok mind a vlagyivosztoki szov­jet—amerikai találkozó ered-' ményeire, mind a Genfben és Bécsben folyó tárgyalá­sokra. Szeretnék ehhez még va­lamit hozzáfűzni. Meg va­gyunk győződve róla, hogy a békés európai fejlődés ké­sőbbi irányának meghatáro­zásában — akárcsak koráb­ban, a hidegháborúról az enyhülésre való áttérésért vívott harcban — ismét sze­repe lesz a szocializmus or­szágai, a kommunisták kez­deményezésének. A béke esz­méihez való odaadásuknak, a néptömegek alapvető ér­dekeivel való elszakíthatat­lan kapcsolatának. A közel­jövőben sor kerül az euró­pai kommunista és mun­káspártok újabb konferen­ciájára. Ügy gondolom, hogy az értekezlet képes lesz mél­tóképpen hozzájárulni a so­ron levő feladatok kidolgo­zásához, amelyeket a törté­nelem tűz napirendre föld­részünk életében. Magától értetődik, elvtár­sak, hogy az elért eredmé­nyekkel nem elégedhetünk meg. Az enyhülés folyama­ta, a béke megszilárdításá­nak folyamata állandó elő­rehaladást követelő, szaka­datlan folyamat. Ezen az úton megállni azt jelente­né, hogy veszélyeztetjük mindazt, amit már elértünk. Annál is inkább, mivel je­lenleg a kapitalista rend­szer éles válságának feltéte­lei között egyre aktívabbá válnak az enyhülés ellenfe­lei, a fegyverkezési hajsza és a hidegháború hívei. Ezek, a népek érdekeivel szemben ellenséges erők, ko­rántsem tették le a fegy­vert. Makacsul próbálkoznak Nem feledhetjük el, hogy a világban még veszélyes gócai vannak a feszültség­nek, a konfliktusoknak, a potenciális háborús robba­násoknak a Közel-Keleten, Délkelet-Ázsiában és a vi­lág más térségeiben is. Nem lehet például, tartós, szava­tolt békét elképzelni csak Európában, miközben más földrészek felett viharfelhők tornyosulnak. A béke oszthatatlan. Mi, kommunisták, fáradhatatla­nul ismételjük ezt az igaz­ságot, és ennek megfelelően cselekszünk. Ezért, amikor az euró­pai szilárd békéért küzdünk, ugyanakkor a legnagyobb fi­gyelmet szenteljük a békés egymás mellett élés és a köl­csönösen előnyös együttmű­ködésen alapuló kapcsolatok megerősítésének a Szovjet­unió és az Amerikai Egye­sült Államok között, aminek oly nagy a jelentősége az általános béke szempontjá­ból. Ezért a Szovjetunió és más testvéri országok vál­tozatlanul teljes állhatatos­sággal és energiával fellép­nek a valóban tartós és va­lóban igazságos közel-keleti béke megteremtéséért; az ehhez vezető legbiztosabb útért, az erre a célra létre­hozott fórum, a genfi tanács­kozás munkájának mielőbbi felújításáért: az olyan alap­vető problémák megoldá­sáért, mint az 1967-ben el-' foglalt valamennvi arab te­rület felszabadítása; a Pa­lesztinái arab nép törvényes jogainak érvényesítése, egé­szen saját államiságának megteremtéséig. Ugyanezért tartjuk fontos­nak azt a munkát, amely az ázsiai országok kollektív erő­feszítéseivel Ázsia békéjének és biztonságának megszilárdí­tását célozza. Kedves Elvtársak! A magyar nép néhány nap múlva országának a fasiszta zsarnokság alóli felszabadulá­sa 30. évfordulóját ünnepli. Erről a dicső dátumról önök­kel együtt emlékeznek meg a Szovjetunió és más testvéri szocialista államok népei, az új Magyarország minden ba­rátja. Azon az 1945-ös tavaszon az új élet hajnala virradt sok azzal, hogy visszafordítsák a nemzetközi fejlődés mene­tét. Ezért a békeharcosok ébersége nem lankadhat, méltó választ kell adniuk a béke ellenségeinek mester­kedéseire, állandóan szem előtt kell tartaniuk az új fel­adatokat, állandóan gondos­kodniuk kell a béke politi­kai horizontjának tágításáról. európai népre. A fasizmus feletti győzelem történelmi határkő lett az egész emberi­ség sorsának alakulásában. Legmélyrehatóbb következ­ményei; a világszocializmus mai sikerei, a forradalmi erők töretlen növekedése, a föl­dünk szilárd békéjéért vívott harcban elért nagy eredmé­nyeink. A győzelem 30. évfordulójá­nak nagy ünnepére a népek a béke és a nemzetközi biz­tonság megszilárdításának je­gyében készülődnek. Mi, kommunisták, teljes meggyő­ződéssel jelentjük ki: a né­pek által oly forrón és szen­vedélyesen óhajtott béke nemcsak fenntartható, ha­nem meg is szilárdítható. A Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége élve az alkalommal, forrón üdvözli a kongresszus küldötteit, az egész dolgozó Magyarországot a közelgő ünnep, a ffelszaba- dulás 30. évfordulója, a sza­badság 30. születésnapja al­kalmából. Éljen a szocialista Magyar- ország és nagyszerű élcsa­pata, a Magyar Szocialista Munkáspárt! Éljen és erősödjön a szov­jet—magyar barátság! Éljen a béke! Éljen a kommunizmus! Leonyid Iljics Brezsnyev beszédét a kongresszus hosz- szan tartó tapssal fogadta. Az &ZKP KB főtitkára ezt kö­vetően átnyújtotta a szovjet testvérpárt Központi Bizott­ságának a XI. kongresszushoz küldött üdvözlő levelét. Gáspár Sándor a kongresz- szus nevében megköszönte Leonyid Brezsnyev felszó­lalását, elvtársi, baráti sza­vait, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizott­ságának a kongresszushoz in­tézett jókívánságait. — Kérjük — mondotta —, hogy tolmácsolja a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, o kommunizmust építő szovjet népnek a magyar kommunis­ták és népünk forró, elvtársi, baráti üdvözletét. Kívánjuk, hogy érjenek el további ki­magasló sikereket az SZKP XXIV. kongresszusán elfo­gadott nagyszerű program meg valósításában. (Folytatás a 3. oldalon.) Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Hunya István munkásmozgalmi veterán a kongresszus szünetében Új feladatok pártfiink ideológiai tevékenységében A testvéri országok együttműködése egyre szorosabbá válik Az európai szilárd békéért küzdünk

Next

/
Thumbnails
Contents