Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)

1975-02-12 / 36. szám

1975. február 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kunszentmártoni változások 25 éves a szakmunkásképzés Megújult tartalom, korszerűbb feltételek A kunszentmártoni községi pártbizottság beszámolója figyelemreméltó változásokat ismertetett a pártértekezleten, így például az utóbbi négy évben megközelítőleg hétszázzal nőtt az iparban foglalkoztatottak száma. Közöttük 382 nő ta­lált magának munkahelyet. Az ipari termelés — itt is, mint minden felsorolt ténynél az utóbbi négy évet véve figyelembe — megkétszereződött. Sokmilliós beruházással gazdagodott a BVM, a Tisza Cipőgyár és a Pannónia szőrmegyár helyi gyártelepe. Korszerűsödött a technikájuk, növekedett a ter­melésük. A cipőgyár helyi üzemében például az 1970 évi negyvenmilliós termelési értékkel szembén tavaly 112 milliót tudtak felmutatni. A község üzemeiben 134 szocialista brigád van. Nőtt a dolgozók keresete is, javultak a munkakörülmé­nyek. / A termelőszövetkezetek 1974. januári egyesülésével meg­teremtődtek az iparszerű termelés, a termésnövelés feltételéi. A súlyos elemi csapások ellenére 30 százalékkal nőtt a mező­­gazdaság terméshozama. A szövetkezet gondoskodik nyugdí­jasairól, — évenként 1200—1500 forint nyugdíjkiegészítést biztosít részükre. Gyarapodott a lakások száma. Két új lakótelep alakult ki a községben. A. 287 új házból 174 többszintes. Űj létesít­ményekkel is gazdagodott a község. Átadták a Sláger áruhá­zát, a tűzoltó laktanyát, az MHSZ bázist, az új szakmunkás­­képző intézetet, a 75 személyes óvodát, Kialakult a szakmunkásképzés Több mint egymillió szak­munkást bocsátottak szárny­ra az utóbbi negyedszá­zadban a szakmunkásképző iskolák. Ezekben az intéz­ményekben most kettős ju­bileumra készülnek; a ha­zánk felszabadulásának 30. évfordulóját ünneplő ese­ménysorozat mellett meg­emlékeznek a szocialista szakmunkásképzés 25 esz­tendejéről is, amely elvá­laszthatatlan a felszabadult magyar nép 3 évtizedes épí­tőmunkájától. A ma foglalkoztatott szak­munkások 80 százalékát már a szocialista munkás-nevelés avatta szakemberré és a munkásosztály tagjává. A nevelés-képzés — ha olykor némi kitérőkkel is — szün­telenül fejlődött. Történeté­ben alapvető minőségi vál­tozást a szakmunkásképzés­ről szóló 1969. évi törvény hozott, amelynek alapján gyorsított ütemben láttak hozzá a képzés fejlesztésé­hez, korszerűsítéséhez. Fi­gyelembe véve a technikai­­technológiai fejlődést, új meghatározást kapott az ok­tatott szakmák struktúrája, követelmény-rendszere, tar­talma, tananyaga. Kiszélesí-As erélyes kopogtatásra őszhajú, nagybaj uszú, hat­van év körüli férfi nyit aj­tót, Az üdvözlés és a barát­ságos kézfogás után hellyel kínál. — Jókor jött, mert ké­sőbb nem biztos, hogy itt­hon talált volna. Amióta nyugdíjban vagyok, annyi dolgom van ... Mucsányi Kálmán Abony­­ban született, ott él már hat évtizede és mégis szolnoki­nak ismerik. Életének első állomása az 1928-as esz­tendő. Az első — Ezt az évszámot soha nem felejtem eL Azt val­lom, az ember életében há­rom állomás van. Nálam az első 1928, akkor lettem fel­nőtté. Kereskedő tanulónak mentem, mert vonzott a pá­lya. Amikor elvégeztem az iskolát Abonyban, különbö­ző helyeket próbáltam. Egyik sem vált be, majd 1938-ban öt pengővel a zsebemben elindultam a fővárosba munkát keresni. Ott a ve­gyi szakmában helyezked­tem el. A 4711-es Tosca köl­­nigyárban dolgoztam. Az üzem névé később megvál­tozott, Vénus Kozmetikai Gyár lett. Évekig minden­nap Abonyból utaztam Hosszú volt az út Pestig. Hol a vagon tetején, hol a lépcsőn szorongtam. Néhány év múlva meguntam a tá­volságot. Egy pillanatra elhallgat. Arcának apró rezdülései jel­zik, a gondolatai a régmúlt időkben kalandoznak. — A gyárban szívesen te­vékenykedtem a párt- és a szakszervezeti munkában is. Elég nehéz idők jártak a negyvenes évek vége felé__ Akkoriban gondoltam jó len­ne, ha valahol közelebb kapnék munkát. Egyszer a kezembe akadt a Szolnok megyei újság egyik kiadá­sa. Abban olvastam egy hir­detést. Elérkeztem a máso­dik állomáshoz. A második A hirdetésben olvastam, hogy épül Szolnokon a kén­­savgyár és munkásokat ke­resnek. Gondoltam, ez jó lesz nekem. Közel is van, meg valamit értek is a ve­gyi szakmához. 1952 júniu­sában kerültem oda. Még építették a gyárat, a terme-; tették az alapképzést, úgy nevezett alapszakmákat hoz­tak létre, amelyekre a tanul­mányi idő befejező szaka­szában a korábbinál hatéko­nyabban ráépíthető a szak­mai specializáció. Mindez le­hetővé tette, hogy növeked­jék a leendő szakmunkások képzettségi színvonala, s már a pályakezdésnél ki­alakuljon a fiatalokban a munkaváltozásokhoz igazod­ni tudó sokoldalú szakmai mozgékonyság. A tanulók alapműveltségének növelése, magatartásuk fejlesztése ér­dekében az általánosan kép­ző tanórák arányát a szak­mák többségében mintegy 40 százalékra növelték, s ezt az 1975—76-os tanévben az egész szakmunkásképzésben általánosítják. A negyedik ötéves terv­időszak különösen nevezetes az intézmény-hálózat szélesí­tése, korszerűsítése szem­pontjából. öt év alatt 450 tanterem, több mint 7400 diákotthoni hely, mintegy 3100 tanműhelyi munkahely épült, illetve épül: Ezen fe­lül az 1973 óta a vállalatok befizetéséiből képződő úgy­nevezett szakmunkásképzési alapból évenként mintegy lés csak nyár utóján kezdő­dött. Az avatásra jól em­lékszem, egy esős vasárnap délelőtt vettük birtokunkba az üzemet. A dolgozók? Leg­többen nem tudták mire vállalkoznak. Kétlaki életet éltek, délelőtt ipari munká­sok voltak, a , műszak után szaladtak haza a disznót, a tehenet ellátni. — Nem voltunk sokan, kétszázhatvan-kétszázhet­ven ember kezdett az üzem­ben. Igaz, akkor még csak a mostani gyár egytízede volt meg. Szép beosztást kaptam. Szállítási diszpo­­nensnek tituláltak, A vas­úton érkező árukat kellett átvenni, társaimmal együtt megszerveztük a raktározást, a kénsavat is mi indítottuk útnak. Ézt a munkát akko­riban ketten-hárman csi­náltuk, Később új nevet kaptam; anyag- és árufor­galmi osztályvezető. Ahogy teltek az évek, úgy sokasod­tak a feladatok is. Indulás­kor 62 ezer tonna kénsavat gyártottunk, az' utóbbi idő­ben már több mint félmil­liót. A gyár is bővült. A hatvanas években megépült a szuperfoszfát üzem és a második kénsav részleg, majd később ezek is bő­vültek, korszerűsödtek. El­készült a kriolit és1'a mosó­por üzem. Egyre több üzem­rész — egyre több termék. Már nem volt elég egy-két ember az áruforgalom szer­vezéséhez, sokkal több kel­lett — egy egész osztály. — A mi hatáskörünkbe tartozott a külkereskedelmi üzletkötés is. 1968-tól sok országot bejártam, sok em­berrel tárgyaltam. Voltam a Szovjetunióban, Csehszlová­kiában, Romániában, Jugo­szláviában, Lengyelország­ban. Eljutottam Párizsba és Algériába is. 250—300 millió forint szol­gálja a vállalatoknál megva­lósuló gyakorlati oktatás költségeinek kiegészítését, il­letve feltételeinek fejleszté­sét. A jubileumi esztendőben a munka középpontjában a szerkezeti, tartalmi és peda­gógiai korszerűsítés folyta­tása, valamint az oktatás­képzés feltételeinek fejlesz­tése, a következő ötéves tervidőszakra szóló tervezése áll. Ebből kiemelkedik a természettudományi és a társadalomtudományi kép­zés egységesítése, amely az 1975—76. tanévben lép élet­be. Ezzel megszűnik a szak­képzés úgynevezett tagozati rendszere. Az ipari és me­zőgazdasági szakközépisko­lákban — a szakirányú fel­sőfokú továbbtanulásra tör­ténő felkészítés mellett — tovább szélesítik az egy szak­mában szakmunkásképesí­tést is biztosító oktatást A tervek egyébként jelentős helyet szentelnek a munká­sok és a középfokú végzett­ségű szakemberek tovább­képzésének, amely ma már szívesen kötődik az alap­képzéshez. — Természetesen az éj­szakába nyúló gazdasági munka mellett, tevékeny­kedtem a pártban is. 1953- ban a pártalapszervezetünk titkára lettem, "60—’62-ben a városi párt-végrehajtó­bizottságba is beválasztot­tak. Elvégeztem a marxista esti egyetem hároméves ta­gozatát, majd a szakosítót is. így taníthattam marxista középiskolában, vezethettem a gyárban indított gazdasá­gi tanfolyamokat Sokan kérdezték, hogy bírom az állandó utazást a munkát. Bírtam, mert szerettem. 4 harmadik — Huszonhárom évet dol­goztam a Vegyiművekben. Ismertem a gyárat az em­bereket. Nehéz volt meg­válni tőlük, de a fiataloké a jövő. Ügy gondoltam, ide­je nyugdíjba menni. így el­értem életem harmadik ál­lomásához is. Január else­jén kezdődött. Egyelőre úgy érzem, hogy szabadságon vagyok, hiszen egy héten többször is bemegyek a gyárba. Most van az év vé­gi számadás, az új év kez­dete. Elkel a segítség. A ké­sőbbiekben sem szeretném tétlenül tölteni a napokat. Most kezdek ismerkedni Abonnyal, az itteni közélet­tel. Már hívtak az ÁFÉSZ- hez tanácsadónak, a sport­kör elnökhelyettese, a labda­rúgó szakosztály elnöke va­gyok. A tanácstól is felke­restek, a segítségemet kérik. — Ügy érzem erkölcsileg és anyagilag is megbecsül­tek a Vegyiben. Munkámért megkaptam a Szocialista Munkáért Érdemérmet, a Munka Érdemrend bronz fo­kozatát, a Felszabadulási Emlékérmet, Többször vol­tam a vállalat kiváló és a Ne­hézipar Kiváló Dolgozója. Ezeket az elismeréseket a kollektívának is köszönhe­tem. Ha ők nem állnak mel­lettem, nem segítenek, ne­hezen . ment volna egyedüL • * * Mucsányi Kálmán har­mincéves gazdasági, politi­kai és társadalmi munká­jáért' a napokban nagy ki­tüntetésben részesült. A ne­hézipari Minisztériumban átvette a Munka Érdemrend arany fokozatát. Szekeres 'Edsi Pálinkás Józsefné, a Pan­nónia szőrmegyár tanműhe­lyének vezetője: — Üzemünk mindössze öt­hatéves múltra tekinthet vissza. Alapítása lényegében a község iparosításának kez­detét jelentette. Most a má­sodik helyet foglaljuk el az itteni üzemek között, a lét­számot tekintve pedig nem­sokára elsők leszünk. Az üze­mi élet most van kialakuló­ban. Most alakult meg há­rom pártalapszervezet és a csúcsvezetőség, szakszerveze­tünk pedig tavaly lett önálló. Munkásgárdánk sem olyan kiforrott még, mint a régi üzemeké. A szakmunkáskép­zést 1970-ben kezdtük 37 ta­nulóval, Azóta évente 120— 130 fiatalt iskolázunk be. Felnőtt szakmunkásképzés is van, huszonnyolcán szaba­dultak például, s a szűcs szakmában most is tanulnak egy tanfolyamon. Az új szak­munkások egyaránt élvezik a pártszervezet és a gazdasági vezetők hatékony támogatá­sát, — A szakmunkásképzés kialakulása mellett az utóbbi négy év nagy eredményének tartom azt, hogy 230 millió forint ráfordítással korszerű­södik az üzemünk. A beruhá­zó, a kivitelező és a községi pártszervek jó összhang já-Gzsváth Andrásné, as álta­lános iskolai pártszervezet titkára: — A község ipari fejlődé-, sét a pedagógusok a gyerme­kek gondozottságán és az ok­tatási intézményeknek nyúj­tott társadalmi segítségen egyaránt lemérhetik. Általá­nos iskoláink felszereltsége üzemi segítséggel gazdago­dott. Az iskolák patronálásá­­nál mégsem a forint értéket hangsúlyozom, mert úgy gondolom, sokkal több annál az a szemléletbeli változás, aminek egyik megnyilvánu­lása ez a munka. — Az utóbbi négy évben oktató-nevelő munkánk is hatékonyabbá vált. Nálunk nincs már tanyai iskola, be­fejeztük a körzetesítést. Gon­dot az jelent, hogy kinőttük hálózatunkat. Nagyon jól jön, hogy a Kilián lakótelepi új iskola építésének előkészíté­se megkezdődött. Mellette új óvoda is lesz majd, közsé­günk anyagi erejétől függő­en. A helyi üzemek munká­sai a kommunista szomba­tokból 335 ezer forintot már befizettek az óvoda építésé­re, s további támogatást Olasz József, a Körösmen­ti Tsz növénytermesztési fő­mérnök-helyettese : — Gazdaságunk három ter­melőszövetkezet egyesülése révén alakult. Már az egye­sülés előtt a megerősödés volt a jellemző szövetkezete­inkre. Az iparszerű termelés 1963-ban megkezdődött a kukoricatermelésben. Most nak köszönhetően az űj be­ruházás a tervezettnél egy évvel korábban, már 1975 végére elkészül. Erre szocia­lista szerződést kötöttek. Egy-egy munkaterületet már át is adtak. A napokban ké­szül el például az irhamű­hely. Parkettás, légelszívó berendezéssel ellátott. Eddig csak képeslapban láttam ilyent. Ha mindegyik konfek­ció üzem ilyen lesz, álom lesz itt dolgozni. — A pártmunkában Is fej­lődés következett be tapasz­talatom szerint. A pártveze­­tőség az utóbbi időben job­ban beszámoltatta a külön­böző területek vezetőit,* job­ban számonkérte és egyben segítette a munkát. .Ez presz­tízst biztosított számára, s magabiztosságot áz emberek­nek, mert tudták; számíthat­nak a pártszervezet segítsé­gére. — Ami lakóhelyemet füs­ti; városiasodó községben ér­zem magam. Az áruellátás az űj áruház megépítésével városi lett. Hús- és mirelit­árut is mindig lehet kapni. — Sok jót el lehet tehát mondani az utóbbi négy év változásairól. Az, hogy gond­jaink is vannak, természetes, hiszen azok az élettel járnak. A fontos az: nem azok a döntők. . ígértek. Anyagszállításhoz a Körösmenti Tsz hetvenezer forint értékű fuvart ajánlott feL — Tapasztalataim szerint a gyerekek pályaválasztására is nagymértékben hat a köz­ség iparosítása. Ezért tartom nagy eredménynek, hogy kü­lönböző pedagógiai módsze­rekkel sikerült elérni a ki­váló képességű munkásgye­rekek gimnáziumba irányí­tását. Onnan sokkal inkább mód nyílik számukra főisko­lai, egyetemi diploma szer­zésére. Eredményesnek tar­­totó a dolgozók általános is­kolai képzését is. Az utóbbi években kihelyezett osztá­lyokat indítottunk a cél ér­dekében. — Ami pártszervezetünk munkáját illeti: kisugárzó erejét érezzük, hiszen a pár­­tonkívüliek is bizalommal fordulnak hozzánk. Ez még jobb munkára, s tanulásra serkent bennünket. Ez utób­bival sem volt baj eddig, hi­szen közülünk nyolcán vé­gezték el az esti egyetemet. Egyéb oktatási formáink is eredményesek, őszinte, kriti­kus hangvételű vitákkal élénkítettek. már az egyesült termelőszö­vetkezet egész területén ipar­­szerűen termeljük a kukori­cát, teljes gépesítéssel, ke­­mizálással, a tápanyag meg­felelő biztosításával. Az idén kezdjük ugyanezt a módszert a cukorrépa-termesztésnél, — egyelőre 160 hektáron, de nemsokára 460 hektárra nö­veljük cukorrépa vetésterü­letünket — Célunk a teljes gépesí­tés megvalósítása. A legkor­szerűbb gépeket szeretnénk beszerezni. A búza, a kuko­rica és a cukorrépa-termesz­téshez ezek már megvannak. Az idén ötmillió forintért vásárolunk • két nagyteljesít­ményű szántógépet. A mun­kakörülmények szempontjá­ból is kedvezőbbek ezek a gépek, s ezt sem szabad fi­gyelmen kívül hagynunk. Az idén a személyszállítást tes..­­szük korszerűbbé egy új autóbusz beállításával, azt követően a megfelelő tisztál­kodási lehetőségeket bizto­sítjuk majd. — Növénytermesztésünkéi egy-két éven belül a kellő szintre eméljük, az állatte­nyésztés azonban a későbbi idők megoldandó gondja, mert igen tetemes beruházá­sokkal jár. — Gondolom, a község la­kóinak örömére szolgál, hogy ettől az évtől kezdődően 25 hektáron újra foglalkozunk 7 ö idségtefillesztéssel. Na­gyobb területen azért nem tudunk, mert nincs hozzá elég munkaerőnk. A község ellátásához azonban ez a te­rület is számottevően hozzá­járul. — Szerintem jól sikerült** egyesülés utáni próbaév, hi­szen jól zárt szövetkezetünk. A rendkívül esős ősz ellené­re semmilyen termékünk nem ment veszendőbe, s ha késve is, felszántottuk föld­jeinket, A szocialista ímgadofe érdemel Varga Dezső, a BVM kn» szentmártoni gyárának szo­cialista brigádvezetője: — Igen nagy fejlődést ta­pasztaltunk az utóbbi négy év során üzemünkben is, Hetvénmilliós költséggel megépült két üzemcsarnok, a kazánház, szociális létesít­ményeket adtak át Meg­szűnt a kézi anyagmozgatás, Űj gépek munkába állításá­val sok olyan műveletet eí tudunk végezni, amit koráb­ban nem. Például új lemez­vágó ollóval, félautomata he­gesztőkkel gazdagodott üze­münk. — Községünk többi üze­mében a munkássá válás fo­lyamata tapasztalható, ná­lunk viszont kialakult törzs­gárda van. Betudható ez an­nak, hogy üzemünk a régi, jó szakmunkásokkal rendel­kező gépállomásra épült Ez a tény érezhető az üzem egész belső életében, a rend­szeres szakmai-politikai kép­zésben, s a szocialista bri­gádmozgalomban egyaránt Az általános iskolai és a szakmai képzés mellett ná­lunk a marxista középisko­lának is kihelyezett tagoza­ta van. Harmincnál több szo­cialista brigádunknak nagy érdeme van abban, hogy ed­dig minden évben, megkap­x tűk a .„szocialista gyár” ci­háét ’ — A, társadalmi munkából is kiveszik részüket üze­münk dolgozói. Tavaly pél­dául kommunista szombatok jövedelméből 150 ezer fo­rintot juttattak gyermekin­tézmények fejlesztésére. Emellett patronálják is azo­­kát. A pártszervezet is több figyelmet tud fordítani a szo­cialista brigádokra, s általá­ban az üzemi életre mint korábban. Betudható ez an­nak, hogy most már meg­osztottabb nálunk a párt­munka, nem hárul annyi feladat egy-egy emberre. — Tősgyökeres kunszent­mártoni vagyok. Örülök an­nak, hogy mélyreható vál­tozások vannak nemcsak gyárunkban, hanem közsé­günkben is. A három állomás Támogatják az iskolai Az egyesült három téesz tervei & a

Next

/
Thumbnails
Contents