Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)

1975-02-04 / 28. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. február 4, NylkoTáj Zabelkln, a Szovjetunió Hőse: Magyarországért harcoltunk Ahogy múlt az idő, a Szovjet Hadsereg to­­■ vább haladt Nyugat íelé, újabb magyar falvakat és városokat szabadított fel. Minél reménytelenebbé vált a német fasiszta hadsereg helyzete, annál elkeseredet­tebbek lettek a harcok. Rendkívül nehéz csaták bontakoztak ki december­ben, amikor végéhez közele­dett az ellenség budapesti csoportosulásának bekeríté­se. Ebben az időben Katyu­­sa-ütegeink egy lövész ezred­del működtek együtt, amely a 3. Ukrán Front más egysé­geivel együtt a Velencei-tó­tól keletre, Bicske irányába tört előre. Rövid tüzérségi előkészí­tés után, amelyben Katyu­­sáink is részt vettek, a lövész alegységek rohamra indul­tak. Futárommal, Vologya Anyiszimowal és két rádiós­sal az első zászlóalj megfi­gyelőpontján tartózkodtam. A zászlóalj az ezreddel együtt néhányszor támadás­ba lendült, de a tüzet egy pillanatra se szüneteltetvén mindannyiszor kénytelen volt visszatérni kiinduló ál­lásaiba. Az egyik alegység­nek a nap második felében sikerült három oldalról át­karolni az ellenség meg­szállta dombot, és akkor tud­tuk kivetni állásaiból. A hit­leristák kezdtek hátrálni. Hogy ne veszítsük őket szem elől, előre kellett kúsznunk Fjodor Petrovics Nyeverov géppuskás szakaszának lö­vészárkába. Nyeverovról hal­lottam már. Tudtam, hogy nem hivatásos katona, és a háború előtt , iskolaigazgató volt. Az a hír járta róla, hogy rettenthetetlen, és a csatában szerencsés tiszt. Most úgy hozta a sors, hogy vállvetve küzdöttünk együtt. Nem tú­loztak a hírek, valóban rend­kívül bátor, harcedzett kato­na. A fasiszták egy óra múltán erősítést kaphattak, és ellentámadásba lendültek, hogy visszafoglalják állásai­kat. Három fasiszta tank Nyeverov lövészárka felé ro­bogott. Az egyik különösen nagy sebességgel tört előre, szinte rengett a föld alatta. Nyeverov intésére a katonák a lövészárok mélyére emel­ték át a géppuskát. A sza­kasz parancsnoka dobta az első tankelhárító gránátot a lánctalpak alá. Az acélmons­trum megremegett, de tovább haladt. A főhadnagy újabb gránátot hajított el, a páncé­los csak nem állt meg. Szin­te már a feje fölött süvítet­tek lövedékei. A forró légör­vény lesodorta sapkáját, de felvenni nincs idő, már csak 4—5 méterre van a páncélos. Parancsnoki harcálláspont amikor a parancsnok oda­vágta az utolsó gránátot. A lövészárok fölött, az épen maradt egyik lánctalpon még fordult egyet a tank, a tisz­tet belepte a föld, de a pán­célos mozdulatlanná mereve­dett. Nyeverov kikászálódott a rászóródott földből, nyugodt mozdulattal kiemelte a gép­puskát, és tüzet nyitott a páncélos mögött már csak pár lépésre rohamozó fasisz­ta gyalogságra. Ez olyan vá­ratlanul érte őket, hogy még elvetődni sem volt idejük. Egy részük visszafordult, a többieket lekaszálta a gép­puska. A másik két páncé­lost Katyusáink vették célba. Az ellenség, a páncélosfede­zetét elveszítvén fejvesztve­­hátrált a szomszédos állások­ból is. Nyeverov lővészárkához érvén gratuláltam a csata sikeres befejezéséhez. Majd­hogynem közömbösen fogad­ta. Nem tudtam eldönteni, hogy rendkívüli fegyelem, vagy tényleges passzivitás volt-e az oka. Rágyújtottunk, pár szót váltottunk, de se­hogy sem akart kialakulni a beszélgetés. Lassan megtud­tam, milyen szörnyű tragé­diát élt át ez a férfi. Említettem, hogy Nyeverov a háború előtt iskolaigazgató volt egy Sztálingrád környé­ki faluban. A hitleristák megszállták a falut, az egész családja elpusztult; A fasisz­ták agyonlőtték szüleit, fele­ségét, még kicsiny gyermeké­nek se kegyelmeztek, mert az öccse csatlakozott a partizá­nokhoz. Kötélidegekre volt szüksége ahhoz, hogy mind­ezek után ilyen fegyelmezett, nyugodt lehessen. Igaz, a fa­siszták iránt nem ismert ir­galmat. Rövid cigarettaszünet után tovább indultunk, — nyitva állt az út Bicske felé, amelyet estére el is értünk. Az állomáson hadifelszere­léssel megrakott szerelvé­nyek vesztegeltek. Látszott, hogy a fasiszták nagy-sietve vonultak vissza. Nem számí­tottak arra, hogy a szovjet csapatok ilyen gyorsan át­törik védelmüket. Hadsere­günk Esztergom irányába igyekezett, ott kellett talál­koznunk a 2. Ukrán Fronttal, hogy bezárjuk a gyűrűi Bu­dapest körül. (Folytatjuk) Uiaxtu előtt ezer évvel A Turkmen Ropet-Dag hegynyúlványai között húzó­dó félsivatagi sztyeppe több évszázadon keresztül őriz­te titkát. A Meana nevű te­lepülés közelében fekvő egyedülálló, gyér fűvel és bokorral benőtt domb mind­össze annyiban különbözött a körülötte levő többitől, hogy a hangzatos Altin-Depe, vagyis Aranyhalom elneve­zést viselte. Az archeológu­sok előtt azonban már az el­ső ásatások bizonyították, hogy a Szovjetunió területén fekvő egyik legrégibb civili­záció nyomaira bukkantak. A kutató expedíció Vagyim Masszon professzor vezetésé­vel pedig bebizonyította, hogy az Altin-Depe-i civili­záció az időszámításunk előt­ti harmadik évezred végén virágzott, vagyis csaknem ezer évvel idősebb, mint a korábban felfedezett Urartu. Az ősi város romjai nap­nap után teljesebben bonta­koztak ki. Altin-Depe lakói ügyeske­zű emberek voltak. A város szélén kerámiaedényeket ké­szítő .műhelyt találtak az archeológusok. Az áruk ki­égetéséhez hasznait emeletes kemencéik segítségével — melyek bonyolultsága ma is elismerésre méltó — régvolt mesterek több mint harminc­féle edényt készítettek az ak­kori élet követelményeinek megfelelően. Értékesek a talált ötvös­­művészeti tárgyak. Kultikus használati tárgyak aranyból, ezüstből, türkizből, achátból és más kövekből készült ék­szerek, aranyból készült bi­ka- és farkasfejek. Az ele­fántcsontból készült faragvá­­nyok nyersanyagát Indiából hozták. Altin-Depe lakói ismerték a rezet, arzént, ólmot, ónt és nemesfémeket. Számos hasz­nálati tárgyat készítettek bronzból, ismerték a négyke­rekű szekeret, melyek elé te­véket fogtak. Az archeológusok feltéte­lezése szerint Altin-Depe és a dombot környező síkság még sok érdekességet rejt A győzelem pártja Negyvenöt évvel ezelőtt, 1930. február 3-án alakult meg a vietnami kommunis­ták egységes pártja, amely kezdetben Indokína Kom­munista Pártja, 1951 óta pe­dig Vietnami Dolgozók Párt­ja néven szervezi, vezeti a vietnami munkásosztály és a dolgozó parasztság forradal­mi harcát. , A francia gyarmati ura­lom idején zászlót bontott párt 10 pontos politikai prog­ramja szerint: a vietnami forradalomnak egymással szorosan összekapcsolódó két feladatot kell megoldania. Egyrészt meg kell döntenie az imperialista és feudális el­nyomást, másrészt meg kell teremtenie a feltételeket, hogy a függetlenség kivívása után áttérhessenek a szocia­lizmus építésére. A párt programjában kitűzött első feladatot, a francia gyarmati uralom lerázását, a függet­lenség kivívását csaknem. 30 éve, 1945. szeptember 2-án végrehajtották. Vietnam né­pe, kommunista pártja veze­tésével 1946 decemberétől 1954 júliusáig még nyolcéves ellenállási háborúra kény­szerült, hogy a gyarmati ura­lom helyreállítására törekvő francia csapatokkal szemben megvédje| szabadságát, füg­getlenségét. Az Egyesült Államok ural­kodó köi'ei alig tízévnyi lé­legzetet hagytak Észak-Viet­­nam népének, hiszen 1965 elején a VDK ellen is meg­indították a rendszeres légi agressziót. S a vietnami nép, miközben megtámadott ha­záját védte, a VDP irányítá­sával végrehajtotta a társa­dalom szocialista átalakítá­sát, megkezdte a szocialista gazdaság építését, Vietnam népe — a hadszíntérré vál­toztatott Dél és a hátország szerepét betöltő Észak —, a VDP vezetésével, a világ ha­ladó erőinek támogatásával kudarcra kárhoztatta az amerikai imperializmus ag­resszióját. Az USA kormá­nya 1973. január 27-é|i kény­telen volt aláírni a vereséget bizonyító párizsi egyezményt. Egy francia polgárt törté­nész, Philippe Devillers írta több mjnt két évtizede: a holnap Vietnamja csakis a Vietnami Dolgozók Pártjával épülhet. A történelem igazol­ta e megállapítás igazságát. — A rán előkerült egyik ősi isten- Mobor Fájdalommentes műtét A sebészeti műtétek kö­rülbelül 70 százalékát he­lyi érzéstelenítéssel végzik, de mindmáig nincs olyan érzéstelenítő szer amely tel­jes mértékben kielégítené a gyakorlati orvostudomány valamennyi követelményét. Egyes készítmények nem elég hatékonyak, mások al­kalmazása a nem kívánatos mellékhatásokkal jár. A legjobb és a legelterjedtebb értéstelenítő szer — a no­­vokain sem képes a teljes felületen érzésteleníteni és hatása rövid időtartamú. A. Lett Tudományos Aka­démia Favegyészeti Intéze­tében, Arvid Kalnin akadé­mikus vezetésével nemrég új, hosszú időn át hatékony készítményt hoztak léti-e — a celnovokaint. Vizsgálatokkal kimutatták, hogy a celnovokain kevés­bé mérgező a novokainnáL A gyógyászatban sokkal szé­lesebb körben és hatéko­nyabban is alkalmazható. (Az érzéstelenítés módjától függően 2—15-ször tovább hat a novokainnál.) Az új készítményt a kli­nikai próbák is igazolták. A celnovokain olyan esetekben is segít, amikor a novokain tehetetlen: erős rohamokkal kísért bronchítikus asztma, gyomor- és nyombélfekély kezelésénél. A celnovokain erős felületi érzéstelnítő ha­tását égési sebek plasztikai orvoslásánál is kifejtheti. A Szovjetunió Egészségügyi /Minisztériuma elrendelte a celnovokain széles körű al­kalmazását. Motorral a hó hátán A tartós, nagy havazások területén nélkülözhetetlen az olyan jármű, amely a ma­gas hóréteg felett anélkül siklik el, hogy abba mé­lyen belesüppedne. Mióta si­került motorizálni a havon való tovasiklást, sokkal könnyebbé svált a hófödte ményű és kevés fogyasztású motor is megfelel e jármű­vek hajtására, akár néhány száz kilométer megtételére elegendő üzemanyagot is magával vihet a hómobil vezetője, aki 80—100 kilo­­grammnyi terhet is, szállít­hat elöl rugózott járművén. vidékeken élők és dolgozók közlekedése. A motoros szá­nok — az úgynevezett hó­­mobilok — óránkénti 40— 60 kilométeres sebességgel repítik tova utasaikat. Mi­vel viszonylag kis teljesít-A homobilok rendkívül népszerűek a Szovjetunió­ban is, ahol évente újabb és újabb szánok a szovjet ipar jól bevált, masszív ki­vitelű, nagy sorozatban elő­állított gyártmányai. Az allergia rejtélyei Számos gyermek szenved gyakran 'visszatérő krónikus náthában, amelyet olykor légcsőhurut vagy tüdőgyul­ladás is kísér. A megbetege­dés okát sokszor a leggon­dosabb orvosi vizsgálattal sem sikerül megtalálni. Ért­hető tehát, hogy sok orvos allergiára gondol, s talán nem is ok nélkül. Kanadai kutatók ugyanis meglepetés­sel állapították meg néhány ilyen kóreset kapcsán, hogy a betegek egyszerre panasz­­mentessé váltak, amint ét­rendjükből kiiktatták a te­héntejet és valamennyi tej­terméket. Egyébként figyelmet ér­demlő egy szovjet kutató­nak az a feltételezése is, miszerint a tüdőasztmát és más allergiás betegségeket valószínűleg a vérben levő abnormálisán sok nikkel és ólom váltja ki'. A vér ve­gyi és színképelemzési ered­ményei, valamint a kórtüne­tek egybevetése révén jutott e felismerésre. Amerikai tudósok leg­újabb kísérletei szerint meg­szüntethető, vagy legalább­is lényegesen visszaszorítha­tó az allergia, ha a /kezelés során inaktivált allergént — úgynevezett allergoidot >— fecskendeznek a beteg szer­vezetébe. Az allergoidot 32 napon át 30 Celsius-fokos hőmérsékleten kell forma­iinban tárolni. Így szerkeze­ti változások jönnek benne létre, s idegen szervezetek­be fecskendezve nem aller­­gikus tüneteket okozó ható­anyagok képződését váltják ki, hanem normális antites­tek szintézisét hozzák létre. Mélytengeri robot Tenger alatti távirányítá­sú kutatójárművet készítet­tek nyugatnémet szakembe­rek, amely 200 méter mély­ségbe ereszkedhet alá. Ol­dalsó és magassági kormá­nya van, akárcsak egy re­pülőgépnek, burkolata üveg­rosttal erősített műanyag. A „Pinguin” a vízfelszínen úszó járművel mozgatható (vontatható), vagy a saját motorja segítségével változ­tathatja helyét, távirányí­tással. A mélytengeri robot méréseket végezhet, ame­lyek adatait a törzs közép­ső részében elhelyezett elektronikus berendezések rögzítik és továbbítják. A mintegy 2000 kg súlyú „Pinguin”-t jól lehet majd alkalmazni a tengerfenék feltérképezésére, 1 minták vé­telére, a tengerfenék rengé­seinek megfigyelésére, a tenger alatti kábelek «ae»­­őrzésére.

Next

/
Thumbnails
Contents