Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-22 / 18. szám
4 SZOLNOK »JEGYEI NÉPLAP 1975. január 22. FEGYVERES ELLENÁLLÁS TÖRTÉNETÉBŐL A nyilas hatalomátvétel után elszabadult a pokol Magyarországon. A terror, a gyilkolás lett a nyilas „rendcsinálás” és a német követelések legfőbb eszköze. Szálasi másfélmillió magyar katonát ígért Hitlernek. A kormány megállapodást írt alá a németekkel a gyári berendezések, az állatállomány, a vasúti gördülőanyag, a Nemzeti Bank aranykészletének és minden elmozdítható értéknek Németországba szállításáról. Megállapodás történt a gyárak, az el nem mozdítható értékek „bénítására”, azaz legalább, mint ők fogalmazták fel, vagy egy évre teljesen használhatatlanná tételére. A nyilasok a politikai foglyok átadását, illetve Németországba szállítását novemberben megkezdték. A fővárosban még megmaradt zsidó lakosságot gettóba tömörítették és megkezdték módszeres kiirtását. Megindult elsősorban a hadműveleti területekről a lakosság kényszerkiürítése. A nyilasok és nácik célja — fogalmazta meg a Kommunista Párt — az, hogy „Magyarország a náci totális hadviselés időnyerésének taktikai eszközévé” váljon. A döntő szó Ebben a helyzetben a demokratikus és náciellenes erők számára nem maradt más választás, mint a fegyveres ellenállás. „A döntő szó a fegyvereké” olvashatjuk a kommunisták felhívásában. A másodszori német beavatkozást követően — a németellenes erők újjászervezése 'iámét nagy érőfészítéseket követelt. A korábban létrejött és már jól funkcionáló kapcsolatok szétzilálódtak. Űjabb százak és szazak kerültek a nyilasok kezei közé, akik pedig elkerülték a letartóztatást, menekülniük kellett. A jól konspírálő és illegáli szervezetek hálózatát ezekben a vészterhes napokban is szervező Kommunista Párt volt az az erő, amely megtalálta a kapcsolatokat a volt partnerekhez és kiadta az általános nemzeti ellenállás megszervezésének jelszavát. Október végén, november elején azt javasolta, hogy a fegyveres harcban részt venni akarók összefogására alakuljon egy központi szervezet. A Magyar Front, továbbá különböző főként polgári illegális szervezetek, mint például a Magyar Hazafiak Szabadság Szövetsége, a Márciusi Magyarország, a Szovjetunió Barátainak Magyarországi Egyesülete, továbbá horthysta csoportok képviselőivel folytatott tárgyalások eredményeként * november elején létrejött a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága. A bizottság elnöke Bajcsy-Zsilinszky Endre lett, a kommunistákat Kállai Gyula képviselte, de néhány megbeszélésen részt vett Rajk László is. Később csatlakozott a szervezethez a Magyar Ifjúság Szabadságfrontja is, amely a Kommunista Ifjúsági Szövetség közreműködésével jött létre és a legkülönbözőbb pártállású és világnézetű, de a náciellenes harcot vállaló ifjúsági csoportokat fogott össze. Egvüttmű ködéé a í'zovieiuuióval A bizottság á magyarnemzethez intézett kiáltványában bejelentette, hogy a nemzeti felkelés és szabadságharc szervezésére alakült akcióbizottság célja:r blind döntőbb részt vállalni Magyarország felszabadításában, teljes összhangban a szövetségesek, mindenekelőtt pedig a diadalmas szovjet hadsereg céljaival. A szövetség alapvető feladataként rögzítették: „á szabad, független, demokratikus Magyarország megteremtése. Alapvető szociális, változások előkészítése. Szoros együttműködés az összes környező államokkal, a legszorosabb együttműködés a Szovjetunióval.” A bizottság megalakulása után néhány nappal később Kiss János altábornagy vezetésével azokból a főtisztekből, akik megértették az idők szavát és cselekedni akartak, létrejött a Katonai Vezérkar. Kiss Jánosék a fegyveres felkelés katonai megszervezésén, a Vörös Hadsereggel való összeköttetés megteremtésén, a csatlakozott katonai egységek konkrét feladatának kijelölésén fáradoztak. Ha kell, erőszakkal is Nagy Jenő ezredes elgondolásai nyomán kidolgozták Budapest felszabadításának konkrét tervét. Ez három fő feladatot foglalt magában: A német haderő visszavonulásának útjában felrobbantani a közlekedési vonalakat. Megakadályozni a német hadvezetőség elrendelt robbantásait, különös tekintettel a főváros hídjaira, közműveire és gyáraira. A főváros felszabadítására meginduló szovjet támadást pedig a felfegyverzett munkásság és a beszervezett katonai alakulatok közreműködésével fegyveres felkeléssel támogatni. A nagyszerű terv realizálására azonban nem került sor. Árulás folytán a Vezérkart, a bizottság tagjait, köztük Bajcsy-Zsilinszky Endrét és Kiss Jánost és még sok száz hazafit letartóztattak. Vészbírái előtt Bajcsy-Zsilinszky elítélt társai nevében is bátran yallotta: „Legjobb meggyőződésem szerint tudatosan az ország érdekében cselekedtem, úgy éreztem, hogy a háborúból és a németek oldaláról az országot el kell szakítani, ha kell erőszakkal is...” Bátor, hazafias tettükért életükkel fizettek. Pintér István (Folytatjuk.) Dél-Afrikéban Választás erőszakkal A délnyugat-afrikai Namíbiából érkezett hírek szerint a dél-afrikai fajüldöző rendszer „általános választásokat” , rendezett Owambo „törvényhozó gyűlésének” megválasztására. Owambo egyike a dél-afrikai kormányzat által létrehozott 11 mesterséges államalakulatnak, az úgynevezett Bantusztánoknak. A mostani választásokra a dél-afrikai rendőrség a bennszülött lakossággal szembeni terrorja volt jellemző. A szervezőknek minden erőszakos intézkedés ellenére sem sikerült elérniük a kívánt eredményeket. Bár a választásra jogosultakat különböző fenyegetésekkel próbálták kényszeríteni a részvételre, az urnáknál csak 40 százalékuk jelent meg. A városi körzetekben szinte teljes volt az afrikai lakosság távolmaradása. Az USA né kül „Május előtt megkezdi,éti működését az USA nélküli latin-amerikai gazdasági szervezet, a SELA (Sistema Economico Latinamericano)” — jelentette ki Francisco Javai er Alejo, a mexikói nemzetgazdasági miniszter, aki tegnap este érkezett Havannába. A mexikói funkcionárius megbeszéléseket folytat majd a kubai vezetőkkel az új gazdasági szervezetről, amelynek feladata „a térség országai érdekeinek védelme az Egyesült Államok behatolása és gátlástalan módszerei ellen.” (apán bau Halló 110-es! A japán főváros rendőrségének jelentése szerint 1974-ben Tokió lakosai több mint 470 000 alkalommal vették igénybe a rendőrség segélyhívásra szolgáló 110-es telefonszámát, az év égy-egy nápján átlag 1.304 segélykérő hívás futott be a fővárosi rendőrség központjába, amelyen a nap huszonnégy órájában összesen kétszázötven ember foglalkozik a segélykérelmek intézésével. A telefonálók nagy többsége közúti balesetet, csendháborítást, részegséget, verekedést, lopást, vagy betörést jelentett a rendőrségnek. Színészek voltak A. Peregonyec színésznőt L. Mogiljeva alakítja Nemrég a szimferopoli Gorkij Színház színpadán olyan darabot matatta^ be, amelyhez hasonló nem szerepelt még a stínház repertoárjában. A nézők olyan színészekkel találkoztak, akik harminc évvel ezelőtt játszottak ugyanezen a színpadon. A színészek közben mitsem változtak, fiatalok maradtak. Akkor —• harminc éVvel ezelőtt — ... 1941 november 5-én a német fasiszta hadsereg elfoglalta Szimíeropolt, a Krimi terület központját. A megszállt városban a színház sok dolgozójának nem sikerült evakuálni. Arra még gondolni sem akartak, hogy a megszállt Városban a színház újra megnyissa kapuit. Néhány nap múlva azonban a társulat legkiválóbb színészeit, a rendezőket a fasiszta parancsnokságra rendelték. „Holnap valamennyien visszatérnek a színházba. Előkészítik egy vidám darab bemutatóját, a darabot aztán rendszeresen játsszák. Aki szabotál, azt agyonlőjük” — így szólt a parancs. Másnap, a színház változatlanul üresen tátongott. A fasiszták agyonlőtték Anatoláj Dobkevics rendezőt. Miért né építhetnénk ki a színházat a. bitorlók elleni földalatti mózgaiom központjává? Gondolta Nyikolaj Barisev színművész. Elképzelését a krimi illegális mozgalom vezetői is támogatták. Hamarosan falragaszok jelentek meg a városban: a színház ismét megkezdi működését. Próbákat tartottalt, előadásokat rendeztek, új darabokat mutattak be. Ám a színházban találkoztak á földalatti mozgalom tagjai, ide futottak be az adatok az ellenséges csapatok számáról és mozgásáról. Itt születtek a vakmerő akciók tervei. Innen indultak ki a hős hazafiak a különleges feladatok végrehajtására. Felrobbantottak egy lőszerrel megrakott vasúti szerelvényt. A fiatalok népes csoportját, akiket németországi munkára akartak hurcolni, kiszabadították az ellenség kezéből. Antifasiszta röpcédulákat terjesztettek. Mindezt annak a földalatti csoportnak a tagjai irányították, akik a szimferopoli színház épületében tevékenykedtek. A darab két szerzője, Viktor Orlov és Georgij Natanszon hatalmas levéltári anyagot nézett át. Sok olyan emberrel találkoztak. akik annak idején az események színhelyén jártak. Színdarabjuk, a „Színészek voltak” dokumentumokra, tényekre, az események közvetlen résztvevőinek. visszaemléke-Uarmine évvel haláluk után zéseire épült alkotás. Á színészek és a rendezők mindent elkövettek, hogy a szereplők mindenben hasonlítsanak azokhoz, akik emlékének a darabot szentelték: az élet reális hőseihez. A nézők különösen Alekszandra Kravecet tapsolják elragadtatott lelkesedéssel, aki Alekszandra Peregonyecet a kitűnő drámai színésznőt alakította. Peregonyec korábban Leningrádban játszott. Sikere volt filmen is: az Alekszej Tolsztoj modern, fantasztikus regényéből készült Aelita című filmben ragyogóan játszotta a kis marslakó. Ihoska szerepét. A színész-hősöket egy provokátor juttatta a Gestapo kínzókamráiba. A vallatás egész ideje alatt férfias bátorsággal viselték a kínzásokat. 1944 áprilisában lőtték agyon őket. három nappal azelőtt, hogy a Szovjet Hadsereg felszabadította Szimferopolt.. A szmferopoli. színház bejáratánál arany betűkkel márványtáblára vésték Alekszandra Peregonyec, Nyikolaj Barisev, Anatolij Dobkevics és mások nevét. , A Szovjet Népművelési Minisztérium a „Színészek voltak” című darabot a nagy szovjet rendező. Alekszej Popov emlékére alapított Aranyéremmel tüntette ki. KÉPERNYŐJE Halványabb és szürkébb hét van mögöttünk, mint ahogy általában megszoktuk; talán így summázhatnám az elmúlt hét programjának tapasztalatait. élményeit. Igazán kiemelkedő televíziós drámát a képernyőn nem láthattunk, de még egy-két hagyományosan színvonalas televíziós program is veszített valamit a vonzásából. Például a szellemi pezsgéséről nevezetes külpolitikai Fórumon is kiütköztek a fáradtság jelei. Vagy talán a megszokottság manírjái? A jelek közül csupán egyetlen egyet: a külpolitika televíziós „piacán” feltűnően ideges volt ezúttal a hangulat. Sugár András műsorvezető is az idő szorításában nemegyszer már-már ingerülten „vágta sarkantyúját a Fórum oldaliba”, gyors és tömör választ sürgetve a résztvevőktől, amitől azután az adás légköre érezhetően nyugtalanító feszültséggel telítődött meg. Ügy hiszem, sajnálhatjuk azt is, hogy egy új sorozat, a Gép indul első darabjában igazi riportfilm helyett be kellett érnünk valamiféle egyveleggel, mert Bednai Nándor rendező nem bízott eléggé a szovjet polgári légiforgalmi társaság munkájának, mindennapi életének érdekességében, s így az útirajzot teljesen feleslegesen könnyűzenei betétekkel tűzdelte meg, amitől aztán a riportfilmnek tervezett alkotás édeskés show-ízeket kapott. Sorozatról lévén szó, meg kellene a továbbiakban szabadítani az efféle sallangoktól ! ÖregHlmek mozija? Az elmúlt héten számomra külön problémát jelentettek a játékfilmek. Elsősorban azokra gondolok, amelyek egész estét betöltő alkotások, például a Hulló csillagok, a Viva Maria vagy épp a Szállnak a darvak. Ha ugyanis az említett filmek születési idejét is mellékelem — 1939, 1965, .1957 — kiderül, hogy közülük egyik sem fiatalabb tízesztendősnél. S bár remekmű esetében kora mitsem számít, az idő sem foszthatja meg erejétől, mégis elgondolkodtató, hogy az elmúlt héten már-már filmmúzeumnak csapott fel az élethez legközelebb álló, mindenben a frisset, újat kereső tömegközlési eszköz. De még csak nem is remekmű valamennyi említett film! Hisz a Viva Maria például hiába a tehetséges „új hullámos” Louis Maile műve, ha a mondanivalót láthatóan a két szupersztár, Brigitte Bardot és Jeanne Moreau vonzerejére, csupán személyes varázsára alapozták. Mily messze esik ez a film szellemességében, ötletességében mondjuk a kitűnő háború ellenes paródiától. a Babette háborúba megy értékeitől. amelynek szintén főszereplője volt a szőke B. B. Még a színészotthon kivénült lakóinak életét festő, helyenként megrázó erővel festő Hulló csillagokra is elsősorban a benne szereplő színészek — Michel Simon és Louis Jou-vet — vetnek fényt.' Nem az ellen berzenkedem én, hogy a múlt örökségéből néhány filmalkotás a mai néző elé a képernyőre kerül, csupán az nyugtalanít, hogy egyetlen műsorhéten ilyen aránytalanul nagy teret kapnak az úgynevezett öregfilmek. Más kérdés az olyan célszerű sorozat, mint a Háború és béke Európában, amelyben ezúttal a Szállnak a darvakat mutatta be ismét a televízió; azt a filmet, amelyet egyébként is bármi-ELŐTT kor szívesen látnánk a televízió képernyőjén. De mégis mindent egybevetve: jó lenne, ha a televízió bátrabban és nagyobb arányban válogatna a mai filmek közül is. a filmirodalom legfrissebb tei'méséből, és jobban ügyelne, nehogy a televízió filmprogramjában felüsse fejét valamiféle öreguras szellem. JNyisguk ki a könyvet Boldizsár Ivánt végre íróként is üdvözölhettük a képernyőn; a. Nyitott könyv vállalta legújabb novelláskötetének, a Halálaimnak bemutatását,-, a kötet néhány darabjának dramatizálását. A többnyire színes útijegyzeteiről ismert Boldizsár Iván tehát szerzőként is odaállt a tévénézők elé. S bár a kiemelt három történet nem a legjellemzőbb a kötet írásai közül, az emberségben és emberiségben érző, gondolkodó íróról így is meglógó képet nyújtott. Irodalmunk utazó nagykövete most saját műveit képviselte, s különösen a jól sikerült záró beszélgetésben találhattunk olyan vonásokat, amelyek igazán megragadóvá tették ezt a színvonalas bemutatkozást. Itt a szellemes és fordulatos dialógusban. író és kritikus közötti párbeszédben tetten érhettük Boldizsár Iván elbeszélő varázsát. finom iróniáját. Ha más nem, ez a beszélgetés bizonyára sokakkal nyittatja majd fel a szerző novelláskötetét, amelyben — tanúsíthatom, hisz új ráolvastam — az átélő és a túlélő iróniájával beszól egy embertelen kor élethalál kérdéseiről. Nem is beszél, bámulatos kötéltáncot jár, örvénylő mélységek felett. A Halálaim legjobb novelláit a képernyőn nem láthattuk — Királyiima, Találkozás a tábornokkal — őket a kön> v lapjai őrzik, várva olvasóikat. Örökség — szeplő k kel A Boldogi lakolalom, ha jól tudom, harmadik darabja az Örökség címet viselő néprajzi filmsorozatnak. A népi bútorok bemutatását, majd a nép építkezési formáinak ismertetését egy hamisítatlan népi lakodalom rögzítése és sugárzása követte. Nem véletlenül íróin, rögzítése, azaz dokumentálj megörökítése filmszaiagon, mert az előző részek alkotói módszerétől eltérően itt a kamerák csupán a rokonszenves szemlélő szerepét töltik be, a valóság szinte „rendezetlenül” kerül a filmkockákra. Csakhogy, amire a rendezés szándékosan nem vállalkozott. azt megtették maguk a szereplők, azaz a lakodalom résztvevői. Tudniillik a násznép érezve, hogy amit cselekszenek, ami velük történik, az képernyőre kerül majd, abból látnivaló lesz, maga játszott rá az egyes jelenetekre, és maga rendezte saját magamagát. Olykor már úgy tűnt a filmben, mintha egy népszínmű régi sütetű falusi előadásának valamelyik jelenetét láttuk volna. Hiába tartották távol magukat szemérmesen a lakodalom folyamatától a film készítői, a valóság így is „megmásult” a természetes érzelmi megnyilvánulások közé jó adag művi vidámság lopakodott. — Terhesen és ellenszenvesen. Talán, mégis jobb lett volna, ha a sorozat előző filmjeinek mintájára a fiira alkotói ezúttal is nyersanyagnak fogják fel a lakodalmat, és az egyes elemekből magük komponálják filmmé —• kiragadva a lényegeseket. V. M. Összeállítják lenin nve!v> szótárát A Szovjet Tudományos Akadémia Orosznyelvi Intézetében megkezdték Lenin nyelvi szótárának összeállítását. A szótár nagy segítséget jelent majd a társadalom- és természettudomány szakemberei, az ideológiai kutatók, a lektorok és a propagandisták, valamint a Lenin-művek fordítói részére. Bátraké a szó 4.
