Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-22 / 18. szám
1975. január 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Vissza!epés-e a középfok? A ssakkösépiskolai óvónőképzésről Az ország hat szakközépiskolájában az idén végeznek először óvónők. Ennek a képzési formának létjogosultságát sokan vitatják. P. Á. például azt írja a „Hogyan képezhetnénk több óvónőt” — című, a Népszabadság 1974. december 10-i számában megjelent cikkében: „A középiskolai óvónőképzés sem megoldás, még átmenetileg sem. Eredményei vitathatók, visszalépést jelenthetnek az eddigi színvonaltól, ez a megoldás évtizedekre lassíthatja az óvodaügy hazai fejlődését.” Mielőtt megkérdőjeleznénk ennek a kategórikus állásfoglalásnak igazát, pontosítanunk kell néhány kérdést. Nem tudom, a szakközépiskolai óvónőképzés első növendékeinek érettségije előtt egy fél évvel lehet-e megalapozottan állítani, hogy a képzés „eredményei vitathatók”. Pontosítani kell azt is, mit ért P. Á. azon, hogy „viszszalépést jelenthetnek az eddigi színvonaltól”. Mi jelent az eddigi színvonal? Nemcsak a felsőfokú végzettséggel rendelkezők munkáját, hanem a szokszáz képesítés nélküli óvónő jó akaratú, de korántsem teljesértékű fáradozását is figyelembe kell venni. S azt is, hogy a felsőfokú óvónőképzőbe jócskán jelentkeznek olyanok, akiket egyéb főiskolára nem vettek fel. Néhányuknál tehát a hivatástudatot meg lehet kérdőjeleznünk. Nos, ezek után nézzük, mit mutat a gyakorlat. Szolnok megyében csak a tiszaföldvári gimnáziumban van óvónőképző szakközépiskola. Az intézmény igazgatója Tálas László. Véleménye szerint: — Bevált a középfokú óvónőképzés. Harminckét tanítványunk végez az idén. Közülük kelten pedagógiai főiskolára szeretnének kerülni. a többi növendék óvónő lesz. Biztos vagyok benne, hogy feladatukat hozzáértően fogják ellátni. S szükség is van rájuk. Az ország óvónőgárdájának körülbelül 18 százaléka képeáítés nélküli. Emellett vegyük figyelembe az óvónőhiányt, az új óvodák gyorsütemű építését, az óvónőknek járó kedvezményeket, s akkor a középfokú képzésnek nemcsak a tényét, hanem szükségszerűségét is tudomásul kell vennünk. Arról nem is beszélek, hogy a népesedéspolitika hatására mennyi újszülöttel számol az ország. A felsőfokú óvónőképzés hosszú időn át nem tud lépést tartani a követelményekkel. — Szakmailag mit nyújt az intézet a növendékeknek? — Hetente magas óraszámban szereznek a növendékek pszichológiai, módszertani, ének-zenei és egyéb pedagógiai ismereteket. Emellett a képzési idő alatt 120—140 napon szakmai gyakorlaton vannak. A i nyári gyakorlatokról érkezett minősítésük igen jó, gyermek- és hivatásszeretetükről árulkodik. Az érettségire készülő óvónőkkel is beszélgettünk. A tiszaroffi Rédei Etelka így vélekedik: — A szaktanárok útmutatása alapján, a sok gyakorlatnak köszönhetően szereztünk annyi gyakorlati tapasztalatot, hogy bátran merjük vállalni az óvónői munkát. A délutáni . foglalkozásokon különben is magunkra vagyunk hagyva. A tószegi Szabó Rozália véleménye szerint: — Ha elméletileg nem is ad olyan képzést a középfok, gyakorlatilag sokkal többet nyújt a felsőfoknál, hiszen mi sokkal több időt töltünk a gyermekekkel. A hivatástudatról annyit: óvodai gyakorlatból mindenki négyes vagy ötös. Az is jó. hogy szinte mindannyian el akarjuk végezni a felsőfokú képző levelező tagozatát. A túrkevei Nyitrai Margit amikor otthon van, mindig bemegy az óvodába. — Szívesen fogadnak, s készséggel segítenek — így például módszertani jegyzetekkel is. Azt hiszem, tanáraink mellett a gyakorlatvezető óvónőknek is köszönettel tartozunk. A beszélgetésből kiderült, hogy a legtöbb kislány sa- N ját falujába megy vissza dolgozni. Kimondatlanul is erkölcsi kötelességnek érzik ezt. Tanáraik mindent megtesznek jó felkészítésükért. Így például rajzból, testnevelésből, énekből nemcsak a középiskolai anyagot ismertetik velük, hanem azt is, hogy a tanultakat miként hasznosíthatják az óvodában. Mindezek alapján vitatható, hogy „ez a megoldás évtizedekre lassíthatja az óvodaügy hazai fejlődését”. Inkább nagyon is szükségesés célravezető út ez, s ha erre az alapra épül a felsőfokú képzés, akkor az óvodaügy fejlődése meggyorsul. S. B. A közeljövőben adják át Tőrökszentmiklőson a képen látható új óvodát. Az 1 millió 900 ezer forint értékű létesítményt a törökszentmiklósi \i ÉSZ építöhrigádja es az Építő- és Szerelőipari Szövetkezel építette OT ÉVBŐL TÍZ LEIT Az ötvenes évek elején tanulmányi felügyelő voltam' Karcagon. Szöget ütött a fejembe, hogy egy tanyai tanító ötszáz forinttal többet keres nálam. Ügy gondoltam, hogy azt az öt esztendőt nyugdíjig eltöltőm tanyan, mégis, legyen kicsit több a nyugdíj. „Gondoltam a jüvőmre”. Karcag és Berekfürdő között ‘ félúton volt egy kis iskola, a cserháti. Oda kerültem 55 évesen, lettem, tanító, fűtő, takarító, minden. Száz fával körülvett tanyaparlagon 35—40 gyerek hancúrozott naponta. Soha olyan boldog nem voltam, mint az ottani gyerekek között. Ügy megszerettem őket, hogy a tervezett öt esztendőből tíz év lett. Naponta kijártam. Amikor ránkmordult az idő, mondom az én kicsinyeimnek: Na fiúk, na lányok, most nyomjuk meg a munkát. Szállt a hó, vágta a szél, de a gyermekek hűségesen jöttek. Utána elért minket a tavasz. Na fiúk, na lányok, kicsit pihenni is kéne. Rúgták a labdát. A tanyaparlagból négyszáz négyszögölet elválasztottunk gyakorlótérnek. A tsz felszántotta, mi pedig a gyermekekkel kukoricát termeltünk rajta. Évente 1500 forintot nyertünk ezen. Na, egyszer egy értekezleten fölemlítették, hogy az iskolában nincs víz. Nincs, csak a tszközpontban. Hordassátok. Mennyit lehet érte fizetni? Havi százast. Na, mondom a gyermekeimnek: van pénz. Hétfőn Pista meg Julcsa mennek kútra, kedden Erzsiké és Jóska... tíz hónap alatt ezer forint. A takarításnál ugyanígy. Ami pénzt meg tudtunk fogni, azon vittem az én tanyai gyermekeimet a hegyekbe minden nyáron. Aggtelek, Szilvásvárad, Jósvafő... Vége volt a tanévnek, még lett volna egy hét lötvögés bizonyítványosztásig. Na, mondom magamnak, ne tétlenkedj Dede Kálmán. Megcsináltam hát a papírokat előre, irány a hegyvidék. Eleinte csak a fiúk jöttek, de a lányok nagyon feltámadtak, hogy ők is, ők is... Jött velük egy kedves tanyai asszony, Fülöp Mihály né, akinek négy gyerekét tanítottam. Megvolt a békesség. Az öt esztendő régen letelt. Megkérdezték, akarok-e nyugdíjba menni? Mondom, ha lehet, én maradnék. Talán még most is odakint lennék, ha fel nem építik a tanyai kollégiumot Karcagon. Az volt nekem az életem. Jegyeztem évről évre a gyermekeknek nemcsak a jeleseket meg a szekundákat, de a súlyukat, magasságukat, mellbőségüket, ruházatukat is. Egyik-másik elmaradt a többitől a növésben, szaladtam az édes szüleihez, hogy így meg így etessék, de az iskolában is termeltük a paradicsomot, u nebulók naponta ették a viamint. Csináltunk virágoskertet is, liliom, rózsa illatozott a tanya körül, megtanítottam őket rózsát oltani. Ültettünk diófát, őszibarackot és két hoszszú fasort. Nemcsak a szép magyar nyelvet, de a szép életet is meg akartam tanítani. Bizony, sok remek emberke nőtt a kezem alatt, emlékszem mindegyikre ma is. Rácz Józsefnek két gyermeke, Ilonka és Jóska járt Házak a vízben - vagy mégsem? ? A Tisza a múlt év őszén a hosszantartó magas vízállásával elég sok gondot okozott. Bár elöntött tanyákról, rombadölt házakról nem szólt a krónika, (nem is volt ilyen) mégis akadtak néhányan, akiknek egy-két álmatlan éjszakájuk volt. így többek között Tiszaburán is, a gát alatt, s az annak közelében húzódó utcák egyes régi, rossz alapozású házaiban lakóknak. Az áradás felnyomta a talajvizet, amely a bőven hullott esővel még „kisegítve” belvizessé tette a község egy részét. A faluba vezető útról és az út menti árokból több napig szivatytyúval emelték át a vizet a Tiszába. Volt bőven. Olyanynyira bőven, hogy a már említett vertfalú és vályogházak falai alaposan elvizesedtek, néhol pedig a pincében is vastagon állt a víz. Ezt igazolja a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság 1974. novemberében a tiszaburai Községi Tanácsnak írt levele is, és megerősíti, hogy az őszi magas vízállás következményeként belvízkár keletkezhetett az ott lévő épületekben. Hogy milyen mértékű a kár, ezt állapítsa meg egy erre hivatott építőipari szakemberekből álló bizottság. Károsult-e a károsult? Tiszaburán községszerte hirdették, jelentkezzenek azok, akiknek házát belvízkár érte: tehát valami módon megrongálódott az ősszel a fal, a tetőszerkezet, stb. Azt is tudatták, hogy aki „belvizes”, jogosult kamatmentes újjáépítési kölcsönre, sőt ezt az időközben a tiszafüredi járás műszaki osztályát képviselő bizottság tagjai is megerősítették a műszaki szemle alkalmával. Elvégezték a vizsgálatokat, összegezték az eredményeket, s jegyzőkönyvben közölték észrevételeiket a tiszaburai Községi Tanáccsal, amely ennek alapján értesítette a közel hatvan bejelentőt, hogy a házuk jelenlegi rossz állapotának — magyarán — semmi köze a belvízhez. A házak korszerűtlenek, öregek. A károsultak, tehát nem károsultak. Az értesítésben szerepelt többek közt magyarázatként a 17/1970. számú kormányrendeletnek az a kitétele, hogy belvízkárnak az számít, amikor az adott területen „felszíni vízborítás” van. Tehát kölcsön újjáépítésre nincs, s bár rosszak a házak, helyzetük nem veszélyes, mert „felszíni vízborítás” nem volt — különben sem dőlt össze egy sem. A jegyzőkönyvet pedig aláírtuk — mondták a tanácsnál. Vizes szoba üresen Az tény, hogy egy ház sem dőlt össze, s az is, hogy bár többnek megrepedt (vagy tovább repedt) a fala, még mindegyik áll és valószínűleg bírja néhány évig. De az is tény, hogy a régi, a vizet szivacsként szívó falú házak minden Tisza áradáskor a magas talajvíztől elnedvesednek, s száradáskor tovább repedeznek. Dull Jánoséknál — akinek panaszos levélé nyomán jártunk a községben —, például ősz óta használhatatlanul vizes az egyik szoba, Babő Györgyék gát alá épült házának fala kifelé görbült, a szobák egészségtelenül nyirkosak, dohosak. Ez a megállapítás természetesen nem szakvélemény, s főleg nem hivatott az első fokú bizottság megállapításának cáfolatára — dehát a szakértelem nélküli ember is látja, ha valami görbe, s érzi, ha valami nyirkos. .. A tiszafüredi Járási Hivatal építési főelőadója. Magyar Imre, .a bizottság vezetője szerint azért döntöttek így, mert a házakon látható rongálódást nem észleltek, ami a belvizet illeti, nem volt komoly, egyébként pedig . .ha egyet is felveszünk, lehet, hogy mind a hatvanat felvehetjük belvízkárosultnak”. Most ne vitatkozzunk azon, hogy ez mennyire elfogadható magyarázat, tudva azt, hogy ennek fedezete állami hitelkeretből biztosított, és hogy anyagi akadályai nincsenek, nézzük inkább azt, hogy van-e megoldás? Még nem lezárt fisjy A közelmúltban a megyei tanács főelőadója, Szecsei István mérnök kint járt a helyszínen, néhány házat megvizsgált, s belvízkárosultnak minősítette őket. A tiszaburai belvízügy ezzel' kedvező fordulatot vett. Erre az első fokú bizottság Vezetőjének szavai is utalnak: „ez nem lezárt ügy, és ha a megyei tanács úgy dönt, hogy a házak belvizesek, akkor felvesszük belvizeseknek.*’ Ezt persze értelmezhetjük úgy is; „mi mossuk kezeinket, így nem tévedhetünk akkorát, hogy olyan háztulajdonosnak is juttassunk kamamentés kölcsönt, akinek házát nem rongálta meg a belvíz. Van fölöttes szervünk, döntsön az”. S ha a községi tanács a döntést a stencilezett körlevelében nem siet megtoldani a „felszíni vízborítás” hiánya, mint kizáró ok látszólag pontos magyarázattal, talán az ügy már előbb járna. Lehet, hogy a kárbejelentők közt vannak, akik valóban jogosulatlanok újjáépítési kölcsönre, de meggyőződé sülik, hogy jónéhányan nem azzal a számítással jelentkeztek, hogy „két centi talajvízből” házat építenek, s hogy a magas vízállás alkalom a meggazdagodásra. A számítók nem juthatnak jogtalanul előnyhöz — ezt egy valé ban alapos vizsgálat úgyis kiderítheti, (kiszűrheti) csakúgy mint a jogos rászorulókat. Mához egy hétre megyei tanácsi bizottság megy Tiszaburára. L zs, Bővülnek a televízió nemzetközi kapcsolatai Továbbképzés a kastélyban Felújítják és továbbképző intézetnek rendezik be a felsőtengelici volt Benyovszkykastélyt. Száznál több személyt befogadó szállást építenek, melyet idegenforgalmi célra is hasznosítanak. Az ódon kastély ősparkjának eliszaposodott tavát kitisztítják. hozzám. A kislány a negyedik osztályt kitűnően végeza városban van-e valakijük? te. Mondom az apjának, hogy Van. No akkor, a leánygyermeket be kell vinni, hadd tanuljon oroszt. Tovább kell tanulnia. Pedig jaj de fájt érte a szivem, kellett volna nekem is egy kitűnő diák. Ennek is vége szakadt egyszer. A tanyai kollégiumba került a felső tagozat, kevés lett idekint a gyermek, atsznek pedig gennyes pattanásszámba ment az iskola a tábla közepén. Hát érthető. Megszűnt az iskola, néhány évé bontották le. Ezzel a karcagi határban is lezárult egy korszak. Akkor virradt reám ismét a boldogság, amikor megkérdezték, hogy nem akarok-e naponta négy órát dolgozni a tanyai kollégiumban. Hát hogyne akarnék, még ha hordágyon visznek is oda. Egyszer azt mondja egy fiatal kolléga: Hogyan vállalhat Kálmán bácsi ennyi munkát ezért az ötszáz forintért? Idefigyelj, húgom. Ha ingyen kéne, ákkor is csinálnám ezeknek a gyermekeknek a kedvéért. Mikor benyitottam a kollégiumba, felugrottak az én kicsinyeim, szaladtak hozzám, Kálmán bácsi, tes-1975-ben tovább bővülnek, gazdagodnak a Magyar Televízió nemzetközi kapcsolatai. A következő hetekben, hónapokban számos ország tv-produkcióit, filmjeit láthatjuk majd a képernyőn, s ugyanakkor jónéhány magyar alkotást is bemutatnak külföldi országokban. Különösen most, felszabadulásunk 30. évfordulójának közeledtével vált élénkebbé Magyarsék mesélni. Jól vas, de elébb végezzük el a dolgunkat. Kálmán bácsi, tanuljuk a számtant. Na, gyerünk azzal a kutya egyenlettel. Elvégeztük. a munkát, meséltem is, mondom, danolni is jó lenne. Énekeltük a sok patyolat népdalt. Annyira megszerették, hogy itthon kénytelen voltam új dalokat tanulni könyvből, hordtam nekik a szebbjét. Égy esztendő alatt hatvanhárom népdalt tanultunk meg. Sajnos már idős és beteg vagyok. De ha az életemre, a tanyai gyermekekre gondolok: szállani tudnék. Csak az mehet közéjük, aki szereti őket. A szeme esi Bánásából látszik a gyermeknek, ha baja van. De ezt csak az igazi nevelő veszi észre. Volt egy kis szö-zke fiú, azt mindig sírva találtam. „Én nem szeretek itt lenni, nem szeretek itt lenni...” Zoltán volt a neve, de én Szultánnak hívtam. Fél esztendeig törölgettem a könnyeit, mire nevetni tudott és beleszokott az új életb . Nekik már a Szultánoknak, Julcsáknak, Erzsikéknek, Jóskáknak új életbe-kell belenőniük. Körmendi Lajos ország iránt a nemzetközi érdeklődés. Valamennyi szocialista ország televíziója megemlékezik az évfordulóról, de műsort kértek tőlünk jónéhány kapitalista államból és a harmadik világ országaiból is. Többek között Venezuela, Svédország, Irak, Algéria, Svájc, Finnország vetít majd április 4. táján hazánkról, ipari, gazdasági fejlődésünkről, művészeti életünkről készített produkciókat, Különösen harmonikus m-, együttműködés a szovjet televízióval. Éves szerződés alapján fejlődik a kapcsolat a szovjet APN hírügynökséggel is, amely különösen a szovjetunióbeli filmforgatások megszervezésében, lebonyolításában vállal nagy szerepek A kővetkező időszakba» hat országgal írunk alá egy, illetve két évre szóló munkatervet. Köztük szerepel Len gyelország, Csehszlovákia, Mongólia és Algéria, de tervezzük a kapcsolatok felvételét olyan államokkal is, mint Portugália, illetve Mexikó. Forgatócsoportot várunk Kubából, — Az idén több jelentős nemzetközi televíziós értekezlet színtere lesz Budapesk Februárban ez Intervízió egyik szekcióülésére kerül sor, majd májusban a híradószakértők tartják tanácsa kozásukat fővárosunkban.
