Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-19 / 16. szám
1975. január 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP '7 Bérletes brigádok NAPJAINK közművelődésének egyik legfontosabb kérdése a munkásművelődés. Ezen belül nem kis feladat, hogy a munkások megszeressék a színházat, képessé váljanak a színház nyújtotta esztétikai élmény befogadására. Annak érdekében, hogy minél több munkás eljusson színházba, az 1970— 71-es évadban indították meg azt az akciót, amely 50 százalékos kedvezményt biztosít szocialista brigádtagok számára. Az akció — mint Pápista Lászlóné, a Kulturális Minisztérium főelőadója elmondta — két irányú. Egyrészt lehetőséget biztosít arra, hogy a szocialista brigádok 50 százalékos kedvezménnyel vásároljanak bérle-», teket. másreszt ugyancsak féláron tekinthetnek meg egy-egy előadást is utalvány felhasználásával. A Budapesten indult akcióhoz a következő évadban a Miskolci Nemzeti Színház és a Pécsi Nemzeti Színház csatlakozott, majd 1972—73- tói kezdve valamennyi vidéki színházunk bekapcsolódott. A kedvezményes bérlet, illetve jegyakció módot ad az orientálásra és az ízlésnevelésre is. Nem lehet például ezzel a kedvezménnyel jegyet váltani a Kamara Varietébe és operettelőadásokra sem. Ugyanakkor az eszmeileg is értékes zenés játékok látogathatók. Ezeken az általános szempontokon túl az egyes színházak nem a szokványos bérletakciókba kapcsolták be a kezdvezményes lehetőséget, hanem külön műsortervet készítettek a szocialista brigádok számára. Jó kezdeményezés néhány színházban — így például Veszprémben —, hogy a kedvezményes brigádelőadások után munkás-művész találkozót, megbeszéléseket is szerveztek. Az idei évad első felében az egyes színházakban az alábbi előadásokra lehet 50 százalékos utalvánnyal eljutni: Állami Déryné Színház: Éva és Ádám, Warrenné mestersége, Az új ember kovácsa, Forog a körhinta; Debreceni Csokonai Színház: Antonius és Cleopátra. A végzet hatalma, A király Képzelt beteg Az orvosi rendelőben arról faggatom a szőke Görgyikét, hogy vannak-e szezonbetegségek. Vagy a rendelőben minden évszak egyforma? A nyár abban különbözik a téltől, válaszolják, hogy kisebb a forgalom. Télen nem kell kertet kapálni, nem kell locsolni, menni, többet tudnak foglalkozni magukkal az emberek. — Hipochonderek vannak a gyárban? — Ajaj! Van, aki naponta kétszer is bejön vérnyomást méretni. Szédül, dobog a szíve, egy kiló lelet bizonyítja, hogy ez a szerve, az a szerve is ép. Mégis, ha nem a tyúkszeme, a sarka faj, ha nem a sarka, a karja, ha az sem, az epéje. — Miről lehet megismerni, hogy ki a hipochonder, és ki az igazi beteg? Györgyi szerényen megjegyzi: — Tizennégy éve vagyok a gyárban, ezerötszáz embert személyesen ismerek. De egyébként a hipochondria csalhatatlan ismérve, hogy a képzelt beteg mindig pontosan tudja, mi baja. „Légy szíves, mérd meg a vérnyomásomat, mert fáj a torkom, és írass fel a doktor úrral triaszeptilt.” — Kintről, az előtérből halk, fémes csörgés hallatszik. — A mérleg — kuncog Györgyi. — Miért baj — érdeklődöm —, ha valaki rendszeresen méri magát? — Rendszeresen ? Naponta kétszer! Ebéd előtt. ebéd után, cipőben és cipő nélkül. Nem beszélve a hétfő reggelről, amikor a vasárnap nevében; Békéscsaba Jókai Színház: Engedetlen szerelmesek, Teiihold, Az élet megy tovább; Kecskemét Katona József Színház: Don Carlos, Ök négyen, Tűvétevők; Szeged Nemzeti Színház: Cinka Panna, Don Pasquale, Tűzvarázs; Szolnok Szigligeti Színház: Három nővér, Liliomfi, Az elefánt. A bérletes brigádok kedvezményének anyagi fedezetét a korábbi években a minisztérium vállalta, jelenleg a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Kulturális Minisztérium közösen biztosítja. A számok anyagi téren is jelentős fejlődést mutatnak. 1970-ben például a fővárosban 4500 kedvezményes bérletet váltottak, a nyújtott támogatás pedig 270 000 forint volt. Ugyanekkor Pécsett és Miskolcon 250 bérletet adtak ki, 25 000 forintos támogatással. Ezzel szemben az 1974—75-ös évad adatai: Budapesten 9800 bérlet talált gazdára, tehát több mint 100 százalékos az emelkedés. Hasonlóan szép, helyenként imponáló a vidéki színházak kedvezményes bérletakcióinak ezévi fejlődése. Kaposvárott 200, Szegeden 250, Veszprémben 400 szocialista brigádtagnak van bérlete. Szolnokon 490 brigád él a lehetőséggel, Kecskeméten 300 bérletet adtak el. Békéscsabán 228 bérlet, Debrecenben 428 bérlet talált gazdára. Ezekhez a kedvezményes brigádelőadásokhoz, illetve jegyakciókhoz .a SZOT és a Kulturális Minisztérium 250 ezer forint támogatást nyújtott. A SZAMOK szembetűnő eltéréseket is mutatnak. Miskolcon például rendkívül eredményes az akció, 1100 bérletet vásároltak a szocialista brigádok. Meglepő ugyanakkor, hogy Pécsett, ahol már a második évben bekapcsolódtak a mozgalomba, az idén egyáltalán nem szervezték a brigádok bérletakcióját. Az 50 százalékos kedvezményt biztosító bérletakció eredményeit öszszegfezve elmondhatjuk: ma már több mint 3500 szocialista brigád tagjai látogatják a vidéki színházak előadásait. pi bőséges étkezések miatt sorban állnak az emberek. Megméretik a testsúlyunk, mint ahogy mi is, cselekedeteink tükrében. Mert valóban ilyenek vagyunk, hiúalt, hiszékenyek, önfejűek, naivak és tudálékosak is. Tavaszi fáradtság ellen felíratjuk a C-vitamint, és közben bátran rongáljuk más módon az egészségünket, hétközben fogyókúrát tartunk, hogy szombat-vasárnap annál jobban megterhelhessük gyomrunkat. Egyszóval, felelőtlenek, megmosolyogni valóak, gyarlóak vagyunk. —- Egyszer egy tizenöt éves gverek jött hozzánk felvételi lappal — meséli búcsúzóul Györgyi —, amit nekünk annak rendje-módja szerint ki kellett töltenünk. — Dohányzik? — kérdeztem a fiút. — Már nem — mondja. — Hogy-hogy? ■— csodálkozom. — Két éve leszoktam. Két megálló között A gyár előtt van egy fűszerüzletv Jó elhelyezésű saroképület, a külseje is feltűnőbb a többinél. Előtte gyakran látni falnak támaszkodó férfiakat féldebis pálinkával. vagy sörös üveggel. Nem kell ezen csodálkozni. mondom mindenkinek. végül is, az üzletben nem lehet "inni. Valamelyik nap azért én is megálltam. Három férfi támaszkodott a sarkon, egyik kezükben aktatáskájukat szorították. a másikban egy literes üveg kövidinkát. Beszélgettek. kortyoltak, a három üvegben a bor szép, egyenletesen fogyott. Abban az időben, mikor Hitler uralomra jutott Németországban, élt Münchenben egy bizonyos Kari Löwy nevű ember, foglalkozása szerint játékgyáros. Ez a kedélyes és optimista férfiú szilárdan bízott az emberi természetben, a Jó szivarokban meg a demokráciában, és bár legkevésbé sem tartozott az árja fajhoz, nem vette túlságosan komolyan az új kancellár antiszemita nyilatkozatait, meg lévén győződve, hogy a józan ész, a mértéktartás és bizonyos természetes igazságosság, amely mindenek ellenére ott gyökeredzik a szívekben, előbbutóbb diadalmaskodni fog a múló tévelygéseken. Faj testvérei nem fukarkodtak a figyelemeztetésekkel, s unszolták, hogy kövesse őket az emigrációba, de Herr Löwy csak kedélyes nevetéssel válaszolt, és karosszékében elterpeszkedve, szivarral a szájában felidézte azokat a megbízható barátságokat, amelyeket a lövészárkokban kötött az első világháború idején. Egyikmásik barátja jelenleg magas állást foglalt el; szükség esetén bizonyára közbe fognak lépni az ő érdekében. Nyugtalankodó látogatóit likőrrel kínálta, saját poharát az „emberi természetre” ürítette, kijelentette, hogy teljesen megbízik benne, akár náci, akár porosz egyenruhába bujtatták, akár tiroli kalapot, akár munkássapkát visel. A horogkereszt uralmának első időszaka valóban nem volt túlságos veszélyes Herr Kari számára, sőt még keservesnek sem mondhatta. Persze átesett ő is némi zaklatáson, kélleinetienkedésen, de talán „lövészárokbeli” barátai pártfogolták titokban, talán jellegzetésen német kedélyessége, a lényéből sugárzó bizalom késleltette a személyével kapcsolatos vizsgálódásokat, annyi bizonyos, hogy emberünk továbbra is békében élt részint a gyárában, részint könyvtárszobájában, szivarjai meg a jó borral telt palackjai között, s míg a többi, akinek születési bizonyítványa nem volt kielégítő, elhagyta az orszár got, ő megőrizte rendíthetetlen optimizmusát és az emberiségbe vetett hintát... Addig nem megyek el, gondoltam, amíg meg nem isszák. Beálltam a zöldséges bódé árnyékába, hosszas várakozásra készülve fel. Annyi idő telt el, amíg a busz megérkezett. Még láttam, hogy a három férfi az utolsó kortyot issza, aztán már csak annyit, — de ezt a busz belesejéből —, hogy üres kézzel indulnak. Hogy az üvegekkel mi történt? El sem tudom képzelni. Visszaváltani nem volt idejük, dagadó aktatáskájukban nem nagyon férhetett el. A buszra utolsónak egy férfi száll feL A vezető rákiabál, hogy ne kényelmeskedjen, jármű ez, nem sétatér. — Lesz még maga Is szíves — mondja a férfi, és többet nem válaszol a veszető szitkozódására. A busz megindul, egy idős asszonyt hellyel kínál valaki. — Köszönöm, nem ülök le — hárítja el —. két megállót megyek csak. — Két megállóért nem ül le — csattan fel az őszhajú aki felajánlotta az üres helyet. — Ebben a korban! ■— hallatszik a busz túlsó végéből. — Hogy beteg legyen. i. Hogy ráessen valakire... Hogy szomorítsa a hozzátartozóit ... Hogy izgalomban tartsa a kocsit... Az idős asszony bűntudatosan és konokul áll a két üres hely, és vádolói között. Mikor a vezető hátrakiabál, hogy elromlott a busz, mindenki szálljon ki, megkönynyebbülten tűnik el az első utcasarkon. Aztán kitört a háború, s a helyzet egy kissé rosszabbra fordult. Egy napon durván kitiltották a saját gyárából, másnap pedig egyenruhás fiatalemberek rohantak rá, és agyba-főbe verték. Herr Kari felhívott néhány számot, de a „fronton szerzett barátok’ ’már nem feleltek a telefonhívásra. Ekkor fogta el először némi nyugtalanság. Bement a könyvtárszobájába, tekintetét végigjártatta a falak mentén sorakozó köteteken.-Hosszasan, elmélyülten nézte a sok szívéhez nőtt könyvet; valamennyi az emberiségért emelt szó, érvelt és védőbeszédet mondott mellette, s arra kérte Kari barátunkat, hogy ne veszítse el bátorságát, ne süllyedjen a kétségbeesésbe. Platón, Montaigne, Erasmus, Descartes, Heine szólt hozzá ... Bízni kell az emberiség e kiváló úttörőiben, türelmesnek kell lenni, időt adni a humánumnak, hogy megnyilvánulhasson, hogy utat találjon a zűrzavarba®, a félreértések közt, és fölébük kerekedjék. Hogy is szól a latin mondás az ember természetéről? Ha elkergeted, vágtában tér viszsza. A nemeslelkűség, az igazság és az ész most is diadalmaskodni fog, de nyilvánvaló, hogy abba még beletelik egy kis idő. Nem szabad elcsüggedni, bizakodni kell, de mégis tanácsos néhány óvóintézkedést tenni. Kari barátunk leült' egy karosszékbe, és töprengésbe merült. Köpcös, rózsás bőrű ember, szemüvege kajánul biggyeszkedett az orrán, finom vonalú ajkai mintha egyre őriznék a sok szellemes mondás emlékét, ami a száját elhagyta. Hoszszasan szemlélte könyveit, teli szivardobozait, kedves borospalackjait; meghitt tárgyait, mintha tanácsot kérne tőlük; lassanként megélénkült a tekintete, arcán jóízű, ravaszkás mosoly derült fel, és mintha hűségéről biztosítaná őket, konyakkal teli poharát ráköszöntötte a polcokon glédában álló. sok ezer könyvre. Herr Kari szolgálatában egy derék müncheni házaspár állt, már tizenöt esztendeje viselték gondját. Az asszony vezette a háztartást, főzött, elkészítette gazdája kedvenc ételeit, férje pedig sofőr, kertész és házmester egy személyben. Munka után, mig a felesége kötögetett, ő gyakran órák hosszat hajolt valamelyik könyv fölé, amit Herr Karitól kapott kölcsön. Legkedvesebb írói:, Goethe, 1 Schiller. Heine és Erasmus; a kiváltképpen magasztos és ihletett részeket fennhangon olvasta fel feleségének a kert végén álló kis házban, ahol laktak. Gyakran megesett, hogy Kari úr, ha kissé magányosnak érezte magát, behívta Schutz barátját a könyvtárszobába, s ott szivarozva hosszasan elbeszélgettek a lélek halhatatlanságáról. Isten létezéséről. a szabadságról, mindarról a sok szép gondolatról, amelyet a kö|ülöttük sorakozó könyvek tartalmaztak, és hálás tekintettel simogatták a köteteket. így hát Herr Kari a veszély órájában Schutz barátjához és Schutznéhoz fordult. Egy doboz szivarral meg egy üveg snapsszal átvonult a kert végében levő kis házba, s ott, előadta tervét. A házaspár másnap munkához látott. A könyvtárszoba szőnyegét felgöngyölték. a padlót áttörték, létrát állítottak be. azon le lehet mászni a pincébe. A pince rendes bejáratát befalazták. A könyvtár java részét lecipelték, levitték a szivarosdobozokat is, a bor meg a likőr helyben volt. Schutzné amennyire csak tudta, kényelmesen rendezte be a búvóhelyet, és hála a német népben gyökerező Gemütliehkeitnek, a pince néhány nap alatt lakályos és kellemes helyiséggé alakult át. A lejárót a parkettbe gondosan beleillesztett négyzet leplezte, s a szőnyeget ráterífettek. Aztán Herr Kari még utoljára kiment az utcára Herr Schutz kíséretében, aláírt bizonyos okmányokat, színleg eladta a házat, hogy megmentse az elkobzástól. Herr Schutz egyébként ragaszkodott ahhoz, hogy megkössék az eladást érvénytelenítő titkos megegyezést, amely szerint a törvényes tulajdonos adott pillanatban vagyona birtokába lép. Aztán a két cinkostárs hazatért. Kari barátunk hamiskásan mosolyogva leereszkedett búvóhelyére, ahol majd biztonságban bevárja az idők jobbra fordulását. Naponta kétszer, délben és este Schutz úr felgöngyölte a szőnyeget, kiemelte a parkettbe illesztett négyzetet, a felesége levitte a pincébe az ízletesen elkészített ételeket. Esténként Herr Schutz rendszeresen elbeszélget munkaadójával és barátjával valami magasztos témáról, például az emberi jogokról, a türelemről, a lélek halhatatlanságáról, az olvasás és a nevelés jótékony hatásáról, s a magasztos, szárnyaló eszmék mintha világossággal árasztanák el a kis pincét. Eleinte Herr Kari újságokat is lehozatott, meg a rádiókészülék is ott volt mellette, de fél esztendő múlva, az egyre csüggesztőbb hírek hallatára, s mert úgy rémlett, hogy a világ csakugyan a vesztébe rohan, elvitette a rádiót, hogy a múló esetlegesség visszhangja ne zavarja az emberi természetbe vetett bizalmát, amelyet rendíthetetlenül meg akart őrizni. A pince mélyén, két karját mellén összefonva, ajkán mosollyal, szilárdan kitartott meggyőződése mellett, és minden kapcsolatot megszakított a jövőtlen, esetleges valósággal, Végül már az újságokat sem akarta kézbe venni, mert nagyon lehangolták, beérte azzal, hogy újra olvasta könyvtára remekműveit, s a meggyőződése fenntartásához szükséges erőt azokból az írásokból merítette, amelyekben a maradandó oly megsemmisítőén cáfolja az időlegest. Herr Schutz feleségével együtt beköltözött a villába, . amelyet a bombázások csodálatosan megkíméltek. A gyárban eleinte nehézségekkel kellett megküzdenie, de az okmányok tanúsították, hogy ő a vállalat törvényestulajdonosa, mióta Herr Kari külföldre szökött A napvilág meg a friss levegő hiánya még jobban megnövelte Herr Kari pocakját, teltek-múltak az évek, arcáról már rég eltűnt a rózsás szín, de az emberiségbe vetett hite, az optimizmusa sziklaszilárd maradt. Rendíthetetlenül kitart pincéjében, várja az időt amikor a jóság és az igazság diadalmaskodik a földön, s bár a hírek, amelyeket Schutz barátja hoz a külvilágból, nagyon lesújtok, 6 nem esik kétségbe. M. I. Romain Gary Egy kommunista története A náci uralom összeomlása után néhány esztendővel Herr Kari egyik barátja visszatért az emigrációból, és becsöngetett a Schiller utcai villa kapuján. Magas, őszes hajú, kissé hajlott férfi nyitott ajtót, külsejéről lerítt a szellemi munka. Kezében egy Goethekötetet tartott. Nem, Herr Löwy már nem lakik itt. Sajnos, nem tudja, mi történt vele. Nyomtalanul tűnt el, és a háború után indított kutatások teljesen eredménytelenek maradtak. Grüss Gott! Az ajtó1 bezárult. Herr Schutz visszament a házba, s a könyvtárszoba felé indult. Felesége már rákészített mindent a tálcára. Amióta Németországban újra bőség van, kényezteti Herr Karit, ízletesnél ízletesebb fogásokat tálal eléje. A szőnyeget felgöngyölítették, a padlóból kiemelték a négyzetes részt. Schutz úr lerakta az asztalra a Goethe-kötetet, és a tálcával leszállt a pincébe. Herr Kari már nagyon legyengült, és visszérgyulladásban szenved. A szívműködése is rossz. Orvosra lenne szüksége, de ilyen veszélynek nem teheti ki a Schutz házaspárt, végük volna, ha megtudnák, hogy évek óta egy humanista zsidót rejtegetnek a pincéjükben. Csak türelem, ne engedjünk a kétségnek. az igazság, az értelem és az emberi természetben gyökeredző nemeslelkűség hamarosan diadalmaskodik. És főként ne veszítsük el bátorságunkat ... Bár Herr Kari ugyancsak megrokkant, optimizmusát épségbeij megőrizte. s az emberiségbe vetett hite is töretlen maradt. Nap nap után, valahányszor Herr Schutz lemegy a pincébe, és közli a ross£ híreket — hogy például Hitler elfoglalta Angliát, ami kiváltképpen súlyos megrázkódtatást okozott —, még Herr Kari az, a ki a barátját vigasztalja, s egy-egy szellemes mondással felderíti. A fal mentén sorakozó könyvekre mutat, emlékezteti, hogy a humánum végül is mindig győzedélmeskédik, s a legcsodálatosabb remekművek ebből a bizalomból, ebből a hitből születtek. Herr Schutz mindig lélekben megerősödve megy fel a pincéből. ' A játékgyár remekül hoz, Herr Schutz 1950-ben kibővítette, az eladások száma a kétszeresére emelkedett, emberünk hozzáértéssel foglalkozik az ügyekkel. Reggelenként Schutzné nem mulaszt el friss virágot vinni a pincébe, és Herr Kari ágya mellé teszi. Megigazítja a párnáit, segít, ha fel akar ülni, vagy meg akar fordulni, és kanállal eteti, mert barátunk annyira gyönge, hogy a maga erejéből már táplálkozni se bír. Beszélni is alig tud, de szemét időnként könny lepi el, hálás tekintete megpihen a derék emberpár arcán: sikerült ébren tartamuk a hitét, amelyet beléjük s általában az egész emberiségbe vetett. Nyilvánvaló, hogy boldogan hunyja la majd a szemét, két kezével hűséges barátai kezét szorongatva. s azzal az elégte‘l'ía! 1 l'mri't? í itrir*n «, 1. Dániel Anna fordítása ☆ * Romain Gary, 1914-ben született Moszkvában. Az orosz—lengyel származású francia Író pilótaként harcolta végig a fasizmus ellen a második világháborút. lilsö jelentős müve a lengyel partizánharcok megrendítő krónikája, a Kritikusok díjával kitüntetett education européetine, magyarul „Hajnalodik” címen jelent meg. Jelentősebb regényei: Le grand Vestiaire. Les Couleurs du Jour, a Goucourtdijjal kitüntetett: Les Racin-s du Cie!, és a világsikert elért Lady L. Színműveket és novellákat is frt. Gary a nouveau roman szenvedélyes ellenfele. Pou Sganarelle című tanulmányába és előadásokban támadta Robbe Grillet és Nathalie Sarraute cl méletéL Az Itt közölt írásoka (Decadence, Un humanlste) , Glolre á nos IHustres Pionnier tilsai coveilás kötetéből vettük
