Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-01-19 / 16. szám

1975. január 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP '7 Bérletes brigádok NAPJAINK közművelődé­sének egyik legfontosabb kérdése a munkásművelődés. Ezen belül nem kis feladat, hogy a munkások megszeres­sék a színházat, képessé vál­janak a színház nyújtotta esztétikai élmény befogadá­sára. Annak érdekében, hogy minél több munkás el­jusson színházba, az 1970— 71-es évadban indították meg azt az akciót, amely 50 százalékos kedvezményt biz­tosít szocialista brigádtagok számára. Az akció — mint Pápista Lászlóné, a Kulturális Mi­nisztérium főelőadója el­mondta — két irányú. Egy­részt lehetőséget biztosít ar­ra, hogy a szocialista brigá­dok 50 százalékos kedvez­ménnyel vásároljanak bérle-», teket. másreszt ugyancsak féláron tekinthetnek meg egy-egy előadást is utalvány felhasználásával. A Budapesten indult ak­cióhoz a következő évadban a Miskolci Nemzeti Színház és a Pécsi Nemzeti Színház csatlakozott, majd 1972—73- tói kezdve valamennyi vidé­ki színházunk bekapcsoló­dott. A kedvezményes bérlet, illetve jegyakció módot ad az orientálásra és az ízlésne­velésre is. Nem lehet példá­ul ezzel a kedvezménnyel jegyet váltani a Kamara Varietébe és operettelőadá­sokra sem. Ugyanakkor az eszmeileg is értékes zenés játékok látogathatók. Ezeken az általános szempontokon túl az egyes színházak nem a szokványos bérletakciókba kapcsolták be a kezdvezmé­­nyes lehetőséget, hanem kü­lön műsortervet készítettek a szocialista brigádok szá­mára. Jó kezdeményezés né­hány színházban — így pél­dául Veszprémben —, hogy a kedvezményes brigádelő­adások után munkás-művész találkozót, megbeszéléseket is szerveztek. Az idei évad első felében az egyes színházakban az alábbi előadásokra lehet 50 százalékos utalvánnyal el­jutni: Állami Déryné Szín­ház: Éva és Ádám, Warren­­né mestersége, Az új ember kovácsa, Forog a körhinta; Debreceni Csokonai Színház: Antonius és Cleopátra. A végzet hatalma, A király Képzelt beteg Az orvosi rendelőben ar­ról faggatom a szőke Görgyi­­két, hogy vannak-e szezon­betegségek. Vagy a rende­lőben minden évszak egy­forma? A nyár abban külön­bözik a téltől, válaszolják, hogy kisebb a forgalom. Té­len nem kell kertet kapálni, nem kell locsolni, menni, többet tudnak foglalkozni magukkal az emberek. — Hipochonderek vannak a gyárban? — Ajaj! Van, aki naponta kétszer is bejön vérnyomást méretni. Szédül, dobog a szíve, egy kiló lelet bizo­nyítja, hogy ez a szerve, az a szerve is ép. Mégis, ha nem a tyúkszeme, a sarka faj, ha nem a sarka, a kar­ja, ha az sem, az epéje. — Miről lehet megismerni, hogy ki a hipochonder, és ki az igazi beteg? Györgyi szerényen meg­jegyzi: — Tizennégy éve vagyok a gyárban, ezerötszáz em­bert személyesen ismerek. De egyébként a hipochond­­ria csalhatatlan ismérve, hogy a képzelt beteg mindig pontosan tudja, mi baja. „Légy szíves, mérd meg a vérnyomásomat, mert fáj a torkom, és írass fel a dok­tor úrral triaszeptilt.” — Kintről, az előtérből halk, fémes csörgés hallat­szik. — A mérleg — kuncog Györgyi. — Miért baj — érdeklő­döm —, ha valaki rendsze­resen méri magát? — Rendszeresen ? Naponta kétszer! Ebéd előtt. ebéd után, cipőben és cipő nél­kül. Nem beszélve a hétfő reggelről, amikor a vasárnap nevében; Békéscsaba Jókai Színház: Engedetlen szerel­mesek, Teiihold, Az élet megy tovább; Kecskemét Katona József Színház: Don Carlos, Ök négyen, Tűvéte­­vők; Szeged Nemzeti Szín­ház: Cinka Panna, Don Pas­­quale, Tűzvarázs; Szolnok Szigligeti Színház: Három nővér, Liliomfi, Az elefánt. A bérletes brigádok ked­vezményének anyagi fedeze­tét a korábbi években a mi­nisztérium vállalta, jelenleg a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Kulturális Mi­nisztérium közösen biztosít­ja. A számok anyagi téren is jelentős fejlődést mutat­nak. 1970-ben például a fő­városban 4500 kedvezményes bérletet váltottak, a nyújtott támogatás pedig 270 000 fo­rint volt. Ugyanekkor Pé­csett és Miskolcon 250 bér­letet adtak ki, 25 000 forin­tos támogatással. Ezzel szemben az 1974—75-ös év­ad adatai: Budapesten 9800 bérlet talált gazdára, tehát több mint 100 százalékos az emelkedés. Hasonlóan szép, helyenként imponáló a vidé­ki színházak kedvezményes bérletakcióinak ezévi fejlő­dése. Kaposvárott 200, Sze­geden 250, Veszprémben 400 szocialista brigádtagnak van bérlete. Szolnokon 490 bri­gád él a lehetőséggel, Kecs­keméten 300 bérletet adtak el. Békéscsabán 228 bérlet, Debrecenben 428 bérlet ta­lált gazdára. Ezekhez a ked­vezményes brigádelőadások­hoz, illetve jegyakciókhoz .a SZOT és a Kulturális Mi­nisztérium 250 ezer forint támogatást nyújtott. A SZAMOK szembetűnő eltéréseket is mutatnak. Mis­kolcon például rendkívül eredményes az akció, 1100 bérletet vásároltak a szoci­alista brigádok. Meglepő ugyanakkor, hogy Pécsett, ahol már a második évben bekapcsolódtak a mozgalom­ba, az idén egyáltalán nem szervezték a brigádok bér­letakcióját. Az 50 százalékos kedvezményt biztosító bér­letakció eredményeit ösz­­szegfezve elmondhatjuk: ma már több mint 3500 szocia­lista brigád tagjai látogatják a vidéki színházak előadá­sait. pi bőséges étkezések miatt sorban állnak az emberek. Megméretik a testsúlyunk, mint ahogy mi is, cseleke­deteink tükrében. Mert va­lóban ilyenek vagyunk, hiú­­alt, hiszékenyek, önfejűek, naivak és tudálékosak is. Tavaszi fáradtság ellen fel­íratjuk a C-vitamint, és köz­ben bátran rongáljuk más módon az egészségünket, hétközben fogyókúrát tar­tunk, hogy szombat-vasár­nap annál jobban megter­helhessük gyomrunkat. Egy­szóval, felelőtlenek, meg­mosolyogni valóak, gyarlóak vagyunk. —- Egyszer egy tizenöt éves gverek jött hozzánk felvételi lappal — meséli búcsúzóul Györgyi —, amit nekünk an­nak rendje-módja szerint ki kellett töltenünk. — Do­hányzik? — kérdeztem a fiút. — Már nem — mond­ja. — Hogy-hogy? ■— cso­dálkozom. — Két éve le­szoktam. Két megálló között A gyár előtt van egy fű­­szerüzletv Jó elhelyezésű sa­roképület, a külseje is fel­tűnőbb a többinél. Előtte gyakran látni falnak támasz­kodó férfiakat féldebis pá­linkával. vagy sörös üveg­gel. Nem kell ezen csodál­kozni. mondom mindenki­nek. végül is, az üzletben nem lehet "inni. Valamelyik nap azért én is megálltam. Három férfi támaszkodott a sarkon, egyik kezükben aktatáskájukat szo­rították. a másikban egy li­teres üveg kövidinkát. Be­szélgettek. kortyoltak, a há­rom üvegben a bor szép, egyenletesen fogyott. Abban az időben, mikor Hitler uralomra jutott Németországban, élt Münchenben egy bizonyos Kari Löwy nevű ember, fog­lalkozása szerint játékgyá­ros. Ez a kedélyes és opti­mista férfiú szilárdan bízott az emberi természetben, a Jó szivarokban meg a de­mokráciában, és bár leg­kevésbé sem tartozott az ár­ja fajhoz, nem vette túlsá­gosan komolyan az új kan­cellár antiszemita nyilatko­zatait, meg lévén győződve, hogy a józan ész, a mérték­­tartás és bizonyos természe­tes igazságosság, amely min­denek ellenére ott gyöke­redzik a szívekben, előbb­­utóbb diadalmaskodni fog a múló tévelygéseken. Faj testvérei nem fukar­kodtak a figyelemeztetések­­kel, s unszolták, hogy kö­vesse őket az emigrációba, de Herr Löwy csak kedé­lyes nevetéssel válaszolt, és karosszékében elterpeszked­ve, szivarral a szájában fel­idézte azokat a megbízható barátságokat, amelyeket a lövészárkokban kötött az el­ső világháború idején. Egyik­másik barátja jelenleg ma­gas állást foglalt el; szükség esetén bizonyára közbe fog­nak lépni az ő érdekében. Nyugtalankodó látogatóit li­kőrrel kínálta, saját poha­rát az „emberi természetre” ürítette, kijelentette, hogy teljesen megbízik benne, akár náci, akár porosz egyen­ruhába bujtatták, akár tiroli kalapot, akár munkássapkát visel. A horogkereszt uralmának első időszaka valóban nem volt túlságos veszélyes Herr Kari számára, sőt még ke­servesnek sem mondhatta. Persze átesett ő is némi zak­latáson, kélleinetienkedésen, de talán „lövészárokbeli” ba­rátai pártfogolták titokban, talán jellegzetésen német ke­délyessége, a lényéből su­gárzó bizalom késleltette a személyével kapcsolatos vizs­gálódásokat, annyi bizonyos, hogy emberünk továbbra is békében élt részint a gyárá­ban, részint könyvtárszobá­jában, szivarjai meg a jó borral telt palackjai között, s míg a többi, akinek szüle­tési bizonyítványa nem volt kielégítő, elhagyta az orszár got, ő megőrizte rendíthe­tetlen optimizmusát és az emberiségbe vetett hintát... Addig nem megyek el, gondoltam, amíg meg nem isszák. Beálltam a zöldséges bódé árnyékába, hosszas vá­rakozásra készülve fel. Annyi idő telt el, amíg a busz megérkezett. Még lát­tam, hogy a három férfi az utolsó kortyot issza, aztán már csak annyit, — de ezt a busz belesejéből —, hogy üres kézzel indulnak. Hogy az üvegekkel mi történt? El sem tudom képzelni. Vissza­váltani nem volt idejük, da­gadó aktatáskájukban nem nagyon férhetett el. A buszra utolsónak egy férfi száll feL A vezető rá­kiabál, hogy ne kényelmes­­kedjen, jármű ez, nem sé­tatér. — Lesz még maga Is szí­ves — mondja a férfi, és többet nem válaszol a ve­szető szitkozódására. A busz megindul, egy idős asszonyt hellyel kínál valaki. — Köszönöm, nem ülök le — hárítja el —. két megál­lót megyek csak. — Két megállóért nem ül le — csattan fel az őszhajú aki felajánlotta az üres he­lyet. — Ebben a korban! ■— hallatszik a busz túlsó vé­géből. — Hogy beteg legyen. i. Hogy ráessen valakire... Hogy szomorítsa a hozzátar­tozóit ... Hogy izgalomban tartsa a kocsit... Az idős asszony bűntuda­tosan és konokul áll a két üres hely, és vádolói között. Mikor a vezető hátrakiabál, hogy elromlott a busz, min­denki szálljon ki, megköny­­nyebbülten tűnik el az első utcasarkon. Aztán kitört a háború, s a helyzet egy kissé rosszabbra fordult. Egy napon durván kitiltották a saját gyárából, másnap pedig egyenruhás fiatalemberek rohantak rá, és agyba-főbe verték. Herr Kari felhívott néhány szá­mot, de a „fronton szerzett barátok’ ’már nem feleltek a telefonhívásra. Ekkor fog­ta el először némi nyugta­lanság. Bement a könyvtár­­szobájába, tekintetét végig­­jártatta a falak mentén so­rakozó köteteken.-Hosszasan, elmélyülten nézte a sok szí­véhez nőtt könyvet; vala­mennyi az emberiségért emelt szó, érvelt és védőbe­szédet mondott mellette, s arra kérte Kari barátunkat, hogy ne veszítse el bátorsá­gát, ne süllyedjen a kétség­­beesésbe. Platón, Montaigne, Erasmus, Descartes, Heine szólt hozzá ... Bízni kell az emberiség e kiváló úttörői­ben, türelmesnek kell lenni, időt adni a humánumnak, hogy megnyilvánulhasson, hogy utat találjon a zűrza­varba®, a félreértések közt, és fölébük kerekedjék. Hogy is szól a latin mondás az ember természetéről? Ha el­kergeted, vágtában tér visz­­sza. A nemeslelkűség, az igazság és az ész most is diadalmaskodni fog, de nyil­vánvaló, hogy abba még be­letelik egy kis idő. Nem sza­bad elcsüggedni, bizakodni kell, de mégis tanácsos né­hány óvóintézkedést tenni. Kari barátunk leült' egy karosszékbe, és töprengésbe merült. Köpcös, rózsás bő­rű ember, szemüvege kajá­nul biggyeszkedett az or­rán, finom vonalú ajkai mintha egyre őriznék a sok szellemes mondás emlékét, ami a száját elhagyta. Hosz­­szasan szemlélte könyveit, teli szivardobozait, kedves borospalackjait; meghitt tár­gyait, mintha tanácsot kér­ne tőlük; lassanként meg­élénkült a tekintete, arcán jóízű, ravaszkás mosoly de­rült fel, és mintha hűségé­ről biztosítaná őket, ko­nyakkal teli poharát rákö­­szöntötte a polcokon glédá­­ban álló. sok ezer könyvre. Herr Kari szolgálatában egy derék müncheni házas­pár állt, már tizenöt eszten­deje viselték gondját. Az asszony vezette a háztartást, főzött, elkészítette gazdája kedvenc ételeit, férje pedig sofőr, kertész és házmester egy személyben. Munka után, mig a felesége kötögetett, ő gyakran órák hosszat ha­jolt valamelyik könyv fölé, amit Herr Karitól kapott kölcsön. Legkedvesebb írói:, Goethe, 1 Schiller. Heine és Erasmus; a kiváltképpen ma­gasztos és ihletett részeket fennhangon olvasta fel fe­leségének a kert végén álló kis házban, ahol laktak. Gyakran megesett, hogy Kari úr, ha kissé magányosnak érezte magát, behívta Schutz barátját a könyvtárszobába, s ott szivarozva hosszasan elbeszélgettek a lélek halha­tatlanságáról. Isten létezésé­ről. a szabadságról, mindar­ról a sok szép gondolatról, amelyet a kö|ülöttük sora­kozó könyvek tartalmaztak, és hálás tekintettel simogat­ták a köteteket. így hát Herr Kari a ve­szély órájában Schutz barát­jához és Schutznéhoz for­dult. Egy doboz szivarral meg egy üveg snapsszal át­vonult a kert végében levő kis házba, s ott, előadta ter­vét. A házaspár másnap mun­kához látott. A könyvtár­­szoba szőnyegét felgöngyöl­ték. a padlót áttörték, létrát állítottak be. azon le lehet mászni a pincébe. A pince rendes bejáratát befalazták. A könyvtár java részét leci­pelték, levitték a szivaros­­dobozokat is, a bor meg a likőr helyben volt. Schutzné amennyire csak tudta, ké­nyelmesen rendezte be a búvóhelyet, és hála a német népben gyökerező Gemüt­­liehkeitnek, a pince néhány nap alatt lakályos és kelle­mes helyiséggé alakult át. A lejárót a parkettbe gon­dosan beleillesztett négyzet leplezte, s a szőnyeget ráte­­rífettek. Aztán Herr Kari még utoljára kiment az ut­cára Herr Schutz kíséreté­ben, aláírt bizonyos okmá­nyokat, színleg eladta a há­zat, hogy megmentse az el­kobzástól. Herr Schutz egyébként ragaszkodott ah­hoz, hogy megkössék az el­adást érvénytelenítő titkos megegyezést, amely szerint a törvényes tulajdonos adott pillanatban vagyona birto­kába lép. Aztán a két cin­kostárs hazatért. Kari bará­tunk hamiskásan mosolyog­va leereszkedett búvóhelyé­re, ahol majd biztonságban bevárja az idők jobbra for­dulását. Naponta kétszer, délben és este Schutz úr felgöngyölte a szőnyeget, kiemelte a parkettbe illesztett négyze­tet, a felesége levitte a pin­cébe az ízletesen elkészített ételeket. Esténként Herr Schutz rendszeresen elbe­szélget munkaadójával és barátjával valami magasztos témáról, például az emberi jogokról, a türelemről, a lélek halhatatlanságáról, az olvasás és a nevelés jóté­kony hatásáról, s a magasz­tos, szárnyaló eszmék mint­ha világossággal árasztanák el a kis pincét. Eleinte Herr Kari újságokat is le­hozatott, meg a rádiókészülék is ott volt mellette, de fél esztendő múlva, az egyre csüggesz­­tőbb hírek hallatára, s mert úgy rémlett, hogy a világ csakugyan a vesztébe rohan, elvitette a rádiót, hogy a múló esetlegesség visszhang­ja ne zavarja az emberi ter­mészetbe vetett bizalmát, amelyet rendíthetetlenül meg akart őrizni. A pince mélyén, két karját mellén összefonva, ajkán mosollyal, szilárdan kitartott meggyő­ződése mellett, és minden kapcsolatot megszakított a jövőtlen, esetleges valóság­gal, Végül már az újságokat sem akarta kézbe venni, mert nagyon lehangolták, beérte azzal, hogy újra ol­vasta könyvtára remekmű­veit, s a meggyőződése fenntartásához szükséges erőt azokból az írásokból merí­tette, amelyekben a mara­dandó oly megsemmisítőén cáfolja az időlegest. Herr Schutz feleségével együtt beköltözött a villá­ba, . amelyet a bombázások csodálatosan megkíméltek. A gyárban eleinte nehézségek­kel kellett megküzdenie, de az okmányok tanúsították, hogy ő a vállalat törvényes­­tulajdonosa, mióta Herr Kari külföldre szökött A napvilág meg a friss le­vegő hiánya még jobban megnövelte Herr Kari po­cakját, teltek-múltak az évek, arcáról már rég el­tűnt a rózsás szín, de az emberiségbe vetett hite, az optimizmusa sziklaszilárd maradt. Rendíthetetlenül ki­tart pincéjében, várja az időt amikor a jóság és az igazság diadalmaskodik a földön, s bár a hírek, ame­lyeket Schutz barátja hoz a külvilágból, nagyon lesújtok, 6 nem esik kétségbe. M. I. Romain Gary Egy kommunista története A náci uralom összeomlá­sa után néhány esztendővel Herr Kari egyik barátja visszatért az emigrációból, és becsöngetett a Schiller ut­cai villa kapuján. Magas, őszes hajú, kissé hajlott férfi nyitott ajtót, külsejéről lerítt a szellemi munka. Kezében egy Goethe­­kötetet tartott. Nem, Herr Löwy már nem lakik itt. Sajnos, nem tudja, mi tör­tént vele. Nyomtalanul tűnt el, és a háború után indí­tott kutatások teljesen ered­ménytelenek maradtak. Grüss Gott! Az ajtó1 bezá­rult. Herr Schutz visszament a házba, s a könyvtárszoba felé indult. Felesége már rákészített mindent a tál­cára. Amióta Németország­ban újra bőség van, kényez­teti Herr Karit, ízletesnél ízletesebb fogásokat tálal eléje. A szőnyeget felgön­gyölítették, a padlóból ki­emelték a négyzetes részt. Schutz úr lerakta az asztal­ra a Goethe-kötetet, és a tálcával leszállt a pincébe. Herr Kari már nagyon le­gyengült, és visszérgyulla­­dásban szenved. A szívmű­ködése is rossz. Orvosra len­ne szüksége, de ilyen ve­szélynek nem teheti ki a Schutz házaspárt, végük vol­na, ha megtudnák, hogy évek óta egy humanista zsi­dót rejtegetnek a pincéjük­ben. Csak türelem, ne en­gedjünk a kétségnek. az igazság, az értelem és az emberi természetben gyöke­redző nemeslelkűség hama­rosan diadalmaskodik. És főként ne veszítsük el bá­torságunkat ... Bár Herr Kari ugyancsak megrokkant, optimizmusát épségbeij meg­őrizte. s az emberiségbe ve­tett hite is töretlen maradt. Nap nap után, valahányszor Herr Schutz lemegy a pin­cébe, és közli a ross£ híre­ket — hogy például Hitler elfoglalta Angliát, ami ki­váltképpen súlyos megráz­kódtatást okozott —, még Herr Kari az, a ki a barát­ját vigasztalja, s egy-egy szellemes mondással felde­ríti. A fal mentén sorakozó könyvekre mutat, emlékez­teti, hogy a humánum végül is mindig győzedélmeské­­dik, s a legcsodálatosabb re­mekművek ebből a bizalom­ból, ebből a hitből születtek. Herr Schutz mindig lélek­ben megerősödve megy fel a pincéből. ' A játékgyár remekül hoz, Herr Schutz 1950-ben kibő­vítette, az eladások száma a kétszeresére emelkedett, emberünk hozzáértéssel fog­lalkozik az ügyekkel. Reggelenként Schutzné nem mulaszt el friss virágot vinni a pincébe, és Herr Kari ágya mellé teszi. Megigazítja a párnáit, segít, ha fel akar ülni, vagy meg akar fordulni, és ka­nállal eteti, mert barátunk annyira gyönge, hogy a ma­ga erejéből már táplálkozni se bír. Beszélni is alig tud, de szemét időnként könny lepi el, hálás tekintete meg­pihen a derék emberpár ar­cán: sikerült ébren tartam­uk a hitét, amelyet beléjük s általában az egész embe­riségbe vetett. Nyilvánvaló, hogy boldogan hunyja la majd a szemét, két kezével hűséges barátai kezét szo­rongatva. s azzal az elégte­‘l'ía! 1 l'mri't? í itrir*n «, 1. Dániel Anna fordítása ☆ * Romain Gary, 1914-ben szüle­tett Moszkvában. Az orosz—len­gyel származású francia Író pi­lótaként harcolta végig a fasiz­mus ellen a második világhábo­rút. lilsö jelentős müve a len­gyel partizánharcok megrendítő krónikája, a Kritikusok díjával kitüntetett education européeti­­ne, magyarul „Hajnalodik” cí­men jelent meg. Jelentősebb re­gényei: Le grand Vestiaire. Les Couleurs du Jour, a Goucourt­­dijjal kitüntetett: Les Racin-s du Cie!, és a világsikert elért Lady L. Színműveket és novellá­kat is frt. Gary a nouveau ro­man szenvedélyes ellenfele. Pou Sganarelle című tanulmányába és előadásokban támadta Robbe Grillet és Nathalie Sarraute cl méletéL Az Itt közölt írásoka (Decadence, Un humanlste) , Glolre á nos IHustres Pionnier tilsai coveilás kötetéből vettük

Next

/
Thumbnails
Contents