Szolnok Megyei Néplap, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-22 / 299. szám
8 SZOLNOK IM EU VEI NÉPLAP 1974. december 22. Ä munkásosztály vállán Gazdasági válság Észak-OIn» zorsz f»an — Angol munkahét Torinóban Kínzás és üldöztetés Az Amerikai Államok Szervezete megállapította, hogy a chilei junta „a legsúlyosabban megszegi az emberi jogokat”. A junta diktatórikus politikáját elítélő megállapítást az emberi jogok tiszteletbentartására ügyelő Amerika-közi bizottság jelentése tartalmazza. A bizotság tagjai több hetet töltöttek Chilében. A dokumentum név szerint felsorolja azt a huszonkét embert, aki letartóztatása után „eltűnt”. A bizottság tagjai nem tudták megállapítani hollétüket, de a junta is képtelen volt adatokat szolgáltatni arról, hogy hol tartózkodnak. Kétségtelen, hogy a 22 politikai bebörtönzött belehalt a kínzásokba. A beszámoló hangsúlyozza, hogy a politikai bebörtönzötteket a junta bérencei kínzásnak vetik alá. A bizottság tagjai a látottakról és tapasztaltakról mintegy kétszáz oldalas beszámolót készítettek. Ebben hangsúlyozzák, hogy a chilei hatóságok lehetetlenné tették a bizottság tagjainak, hogy megtekintsék azokat a gyűjtőtáborokat, ahol a foglyok a legsúlyosabb körülmények között élnek. Az emberi jogok tiszteletben tartását ellenőrző bizottság beszámolója rámutat, hogy a chilei junta csak részben ismerte be a politikai bebörtönzöttek kínzásának tényét. A torinói Fiat gyárban a tömeges elbocsátás veszélye fenyeget. A gazdasági válság miatt a dolgozók sztrájkkal és „polgári engedetlenségi mozgalommal” akarnak kikényszeríteni egy baloldali fordulatot — írja cikkében a Der Spiegel című nyugatnémet hetilap. — Ha Agnelli úgy gondolja, hogy mi térden állva kö- nyörgünk majd a Fiatnál munkáért, akkor nagyon téved — jelentette ki Giorgio Benvenuto szakszervezeti vezető 20 000 torinói munkás előtt. Ez október közepén volt, ' egy héttel azután, hogy a Fiat vezetői, Giovanni és Umberto Agnelli' elhatározták, hogy drasztikusan csökkentik a termelést és bevezetik az úgynevezett angol munkahetet, vagyis a heti háromnapos munkát 71 000 dolgozó számára. A rövidített munkaidővel dolgozók megkapják korábbi bérük 94 százalékát, nagyrészt az állami segélyalap hozzájárulása révén. Senki sem tudja azonban, hogy az alap meddig fizetheti a hozzájárulást, ugyanis megalakulása óta nem fizetett any- nyi támogatást a rövidített munkaidővel dolgozó munkásoknak, mint most. Mert nemcsak a Fiatban van baj: a í'iat „lefékezése” miatt egész Észak-Olaszország ipara megtorpant. Az autóipar mellett a többi iparágban is válságosra fordult a helyzet. Szakértők becslése szerint csupán Torino tartományban 150 000-ren dolgoznak rövidített munkaidővel. Az angol munkahét bevezetése azonban kezdete lehet a tömeges elbocsátásoknak — aggódnak az olasz munkások. — Sok tőkés az állami segélyalap felhasználásában olcsó és kellemes megoldást lát, hogy a válságot a munkásosztály vállán vészelje ót — nyilatkozón egy szakszervezeti vezető. A legnagyobb szakszervezeti szövetségek, a CGIL,. a CISL„ és az UIL, tiltakozó sztrájkokat és tömeggyűlése- ket tartanak, s ennek következtében a politikai légkör már olyan válságos, mint még soha 1969 „forró ősze” óta. A szociális feszültség az utóbbi hetekben kormányválságot robbantott ki. Luciano Lama, a kommunistákhoz közel álló CGIL szakszervezeti szövetség titkára kijelentette: — A mi harcunknak szakszervezeti célja van, de politikai jelentősége is. Nekünk egyszerre kell magakadályoznunk a gazdasági visszaesést és a politikai jobbrafordulást és kiharcolnunk a baloldali fordulatot, vagyis kikényszeríte- nünk a reformokat. Eközben a szakszervezeti stratégák jól tudják, hogy csupán a sztrájk nem segíthet. Azokban az üzemekben ugyanis, ahol már egyébként is csökkentették a termelést, a munkabeszüntetés csak a tőkések malmára hajtja a vizet. A jelenlegi körülmények között a Fiatban egyáltalán nem hozna eredményeket a sztrájk. A sztrájkon kívül azonban más módszerek is rendelkezésre állnak. A helyi munkásvezetők új tiltakozási hullámot szerveznek az infláció ellen, amelyet „polgári engedetlenségi mozgalomnak” neveznek. ,A torinói és a milánói munkások például a mozgalommal összhangban megtagadták a fölemelt autóbusz- és metróviteldíj megfizetését. El is érték, hogy a közlekedési vállalatok kedvezményt adjanak nekik. Torinóban a szakszervezeti tagok nem hajlandók kifizetni az áram megdrágulása óta a villanyszámlát, hanem beküldik a szakszervezetbe, amelynek vezetői tárgyalásokat kezdtek a villanyteleppel. A CGIL bevezette az úgynevezett fordított sztrájk módszerét is: ahol a városi hatóságok nyilvános építkezéseket terveztek, például lakások építését, vagy vízvezeték lefektetését, de ezt pénzszűkében kénytelenek voltak elhalasztani, a munkások saját költségükön maguk fogtak hozzá az építéshez. A Fiatban azonban a szak- szervezet szembeszállt a vezetőség építkezési terveivel. Umberto Agnelli ugyanis azt javasolta, hogy a fölöslegessé vált dolgozókat állami segéllyel alkalmazzák iskolák és kórházak építésénél. A Hat maga vállalta az építővállalatok megszervezését. A szakszervezet azonban határozottan elutasította a javaslatot. A fölöslegessé vált 25 000 Fiat-dolgozót — mondják a szakszervezeti vezetők — nem lehet egyik napról a másikra kőművessé kinevezni. A szak- szervezet szerint a munkaadók úgy bánnak a dolgozókkal, mintha csomagok lennének, amelyeket a főnök önkényesen ide-oda küldözget. (Magyar Szó) Fehér és színesbőrű diákok összecsapásai miatt bezárták az USA-i Bostonban az Iskolákat Képünkön: fehér diákok,1 tüntetése a város Hyde parkjában Az éhség korbácsa Egy régi afrikai mondás szerint a dolog legrosszabbika. amikor lesújt az éhség korbácsa. Rómában, az Egyesült Nemzetek Szervezetének minao véget ért élelmezési világértekezletén az egyik delegátus (százharminc ország ezeregyszáz képviselője vett részt az üléseken) úev fogalmazott hogv ..az emberiség legősibb tragédiád, ha az anva nem tud enni adni gyermekeinek”. Sajnos, ez a tragédia az atomkorszakban is jelen van. méghozzá aggasztó méretekben. A FAO. aA ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezete a földkerekség harminckét országát számítja az éhségövezethez: a világon csaknem eevmilliárd ember rendszeresen éhezik. Az élelmezési világkonferencia novemberben logikusan követte az ENSZ augusztusi népesedési világértekez- letét: a két téma kétségtelen kölcsönhatásban van. A földgolyón félmillió évnek kellett eltelnie ahhoz, amíg egymilliárd ember népesítette be. A mai adatok szerint tizenöt (!) év alatt születik egymilliárd ember és 2000- tői — ha addig nem történik változás — kilenc esztendőnként egymilliárd új lakost mond a prognózis. Éhes vagyok... sújtotta (a fciikorica-termelés 16. a szójababé húsz százalékkal esett vissza). A fejlődő országok költségvetését megrázkódtatták a magas élelemárak, Észak-ln- diában és Közép-Aírikában kitört az éhínség. Aztán jött az olajválság és az áremelkedések láncreakciója. A fejlődő országok óriási áldozattal végrehajtót! „zöld forradalmához”, a mezőgazdaság korszerűsítéséhez energiaforrásra, műtrágyára volt szükség és korszerű vegyszerekre is — hirtelen mindez elérhetetlenné vált az éhségzóna országai számára. A világ nagy területein óira megielent és ősi kegyetlenséggel sújtott le az éhség korbácsa. ..Cabonabank’ Ilyen körülmények között ült össze november 5. és IS. között a római konferencia. Melyek voltak az ott elhangzott lényegesebb javaslatok? 1. Hárommilliárd dolláros pénzalapot kell létesíteni azonnali gabonavásárlásra a legínségesebb körzetek szenvedői számára. 2. Felszólítják a kormányokat: növeljék beruházásaikat a fejlődő országok mezőgazdaságaiban. 3. Állandó nemzetközi ..gabonatartalék-bankot” kell létrehozni és katasztrófák esetén azonnal segíteni. 4. Felszólítják Kanadát és az Egyesült‘Államokat, hogy „gyökeresen változtassa meg eddigi önző agrárpolitikáját, a szűkölködőkre is gondolva”. Ma még nem lehet megmondani. mi lesz ezeknek a javaslatoknak a sorsa. Számos országban korrupció, társadalmi korlátok, struktú- rális. akadályok légiója teszi nehézzé a legelemibb javulást is. A segítség nem utolsósorban rengeteg pénzbe kerül. A Szovjetunió nemegyszer javasolta, hogy a nagyhatalmak fordítsák az éhezők megsegítésére a fegyverkezési verseny megállításával felszabaduló összegek jórészét. Lehet, hogy Vlagyivosztok után ez sem elérhetetlen álom többé? Harmat Endre Ma'tlius rém tdlialia Malthus mégis tévedett méghozzá az egyik legfontosabb vonatkozásban; nem számolt azzal, hogv bizonyos gazdasági, civilizációs és kulturális szint elérése döntő mértékben visszaszorítja a növekedési rátát. A két német állam összesített statisztikájában például a születési és a halálozási arány nagyjából egyensúlyban vari: Ausztriában, Belgiumban. Finnországban évi 0.3 százalék a gyarapodás. Kínában 1,8 százalék, az éhségzónákban viszont több mint három százalék. Nemrég még úgy tűnt, hogy sz élelmiszer-termelés lépést tart a népességrobbanással. A lakosság növekedésének világátlaga 1950 és 1970 között 2,5—2,7 százalék volt nz élelmiszertermelés növekedésének évi rátája pedig elérte a 3,1 százalékot. Méghozzá nem elsősorban az eke alá kerülő úi területekkel, hanem a módszerek korszerűsítésével. Két évtized alatt negyven százalékkal (1) nőtt a világ öntözött területeinek nagysága. A világon 1938-ban tízmillió, 1970-ben 80 millió tonna műtrágyát használtak M. Az amerikai és a kanadai kormányzat prémiumot fizetett azoknak a farmereknek. akik parlagon hagyták földjeiket. A hatvanas években úgy tűnt, a fejlődő országok jórészében hódít „a zöld forradalom”, a mező- gazdaság eredményes korszerűsítése. Abban az időszakban a világ élelmiszer-tartalékai 125 és 154 millió tonna közötti mennyiséget képviseltek. vagyis. a glóbusz évi gabonaszükségletének mintegy 18 százalékát. Ez annyit jelentett, hogy az emberiségnek abban az évtizedben 66 napi élelemtartalék állt rendelkezésére. Vészjelzések Aztán megváltozóit minden Mindenekelőtt időjárás. Elmaradtak az aranyat érő monszunok: Afrikában, elsősorban a Szaharától délre, a Szahel-övezetben sok éves szárazság következett. 1973-ra az árak kétszeresükre emelkedtek, majd még tovább nőttek, amikor kiderült, hogy az időjárás még az észak-amerikai mezőgazdasagot is Komolyan Az olajdollár útja Hová lesznek az olajdollárok? Ez a kérdés nyugtalanítja a Német Szövetségi Köztársaság kivételével az iparilag fejlett nyugati országokat, amelyeknek fizetési mérlegében egyre növekszik a deficit. Becslések szerint az olajtermelő országok bevételei 1974-ben elérik a 80 millió dollárt, ebből 55 millió dollárt külföldön ruháznak be. Az Egyesült Államok pénzügyminisztériuma többé-ke- vésbé kielégítő választ adott erre a kérdésre. A válaszból kiderült, hogy az év első nyolc hónapjában az olajtermelő országok 25—28 milliárd dollárt helyeztek el külföldön. Ebből 10—13 mil- liárdot az eurodollár-piacon, elsősorban Londonban hehelyeztek letétbe. Hétmílliárdot helyeztek el az Egyesült Államokban, ebből négymilliárdot amerikai kincstárjegyekbe fektettek. A Nagy-Britanniában elhelyezett összeg összesen 3 milli- árdot tesz ki, ennek egy részét állami részvények vá-* sárlására fordítottak, a többit pedig bankbetétként helyezték ei. A kontinentális Európában csupán 2 milliárd dollárt helyeztek el (hivatalos szervezeteknek juttatott kölcsön, ingatlan- és részvénytársaságok formájában). Végül 3 milliárd dollárt bocsátottak a fejlődő országok rendelkezésére, 500 millió dollárt pedig különböző nemzetközi szervezetek segélyalapjának növelésére fordítottak. A fentiekben felsorolt adatokat fenntartással kell fogadnunk, mivel maga az amerikai pénzügyminisztérium is elismeri, hogy a felsorolás nem teljes, hiszen nem tartalmazza például a Japánban elhelyezett tőkéket. Ismeretes, hogy Tokió nemreg egymilliárd dollár hitelt kapott Szaúd-Arábiától. A nemzetközi szervezeteknél elhelyezett olajtőkékre vonatkozóan sem pontosak az adatok. A segélyszervezeteknél például összesen 4,5 milliárd dollár folyt be az olajtermelő orzságoktól. Azt is meg kell állapítanunk, hogy az „olajmanna” legbőségesebben az Egyesült Államokra hall. Az utóbbi időben az olajtermelő országok tőkéiket nem az euro- dollár-piacon, hanem az amerikai bankokban igyekeznek elhelyezni. Az Egyesült Államok azonban nemcsak a letétbe helyezett olajdollárokból húz hasznot, hanem tekintélyes bevételekre tesz szert az olajtermelő országokba irányuló amerikai export révén is. Az év első hat hónapjában az arab országokba irányuló amerikai export 80 százalékkal növekedett az 1973-as év azonos időszakához viszonyítva Washington és Teherán között jelenleg egy 4 milliárd dollár értékű üzlet megkötéséről folynak tárgyalások. Ennek keretében Irán távközlő berendezéseket és műholdakat is vásárol ssa Egyesült Államoktól. (Lés Écb«* !
