Szolnok Megyei Néplap, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-22 / 299. szám
I 6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. december 22. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulása A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front 1944. december másodikén történt megalakulása és program- nyilatkozatának közzététele után felgyorsultak az események. A felszabadított területek ideiglenes központjának tekintett Debrecenbe egymás után érkeztek a különböző pártállású politikusok: itt volt a szovjet főparancsnokság és itt indultak meg a Szovjetunió támogatásával az új, demokratikus állam törvényhozó és végrehajtó hatalmi szerveinek megalakítását előkészítő tárgyalások. Ezek eredményeként december 12-én megalakult az Ideiglenes Nemzetgyűlés Előkészítő Bizottsága, amely december 21-re össze is hívta a nemzetgyűlést. A rendkívüli körülmények között rendelkezésre álló nyolc nap különleges és hősi erőfeszítéseket követelt. Mégis sikerült a jelölések megszervezése! A választási megbízottakat a felszabadult ' országrészekbe szállító teherautók így időben érr kezhettek vissza a választott képviselőkkel Debrecenbe, az ideiglenes Nemzetgyűlés megnyitására. Ennek megvalósítása jelentős részben a népi hatalom helyi szerveiként a legtöbb helyen spontán létrejött és a képviselőküldést A z Arany Bikában laktunk, akik akkor politikai szervezésben részt vettünk. Az előkészités idején, néhány nappal a nemzetgyűlés- alakulóülése előtt, Gerő Ernő félrehívott, és elmondotta, hogy a szövetségesek körében — amelyben köztudottan a szovjetek, az amerikaiak, az angolok és a franciák képviselői vettek részt — kialakult a javaslat a kormány összetételére. Az elgondolás az volt, hogy légyenek a kormányban azok a horthysta tábornokok — hárman voltak —, akik a béketárgyalásokat kezdték, továbbá legyen benne minden alakuló koalíciós pártnak valamelyik képviselője. Az előzetes megbeszélések során — mondta Gerő — az alakult ki, hogy a belügyminiszterség a Nemzeti Parasztpártnak jusson, s annak képviselétében én vállaljam el, tekintve jogi végzettségemet is. A nemzetgyűlés egyhangúlag megválasztotta az Ideiglenes Nemzeti Kormányt. Vitéz Dálnoki Miklós Béla pár- tonkívüli lett a miniszterelnök, dr. Vásáry István kisgazdapárti a pénzügyminiszter, dr. Gyöngyössy János kisgazdapárti a külügyminiszter. gróf Teleky Géza pártonkívüli a kultuszminiszter Vörös János tábornok, pártonkívüli a honvédelmi miniszter, Nagy Imre kommunista párti a földművelésügyi miniszter, Gábor József kommunista párti a kereskedelemügyi miniszter, dr. Valentiny Ágoston szociáldemokrata párti az igazságügyminiszter, Takács Ferenc szociáldemokrata párti az iparügyi miniszter, Faraghó Gábor tábornok, pártonkívüli a közellátásügyi miniszter, dr. Molnár Erik kommunista párti a népjóléti miniszter és én a belügyminiszter, a parasztpárt részéről. Telekynek csak a címe volt meg. s bár valóban elvégző nemzeti bizottságoknak az érdeme. Kállai Gyula így vall egyhelyütt az akkori fejlődésről: „A népi demokrácia politikai szervezetének kialakulása alulról indult meg. A szov^* sereg elsöpörte a régi horthysta államapp^raiuju. Budapesten még nem voltak központi államhatalmi szervek, amikor a nemzeti bizottságokban, a gyárakban az üzemi bizottságokban, a falvakban a termelési és földigénylő bizottságokban a nép maga vette kezébe sorsát. Ez is mutatja, hogy az országban széles körű népi demokratikus forradalom kezdődött el, amelyből később kinőtt a mai állam- szervezet. Ez a fejlődés valóban a lehető legdemokratikusabb volt. Maga a nép harc közben hozta létre a saját hatalmi szerveit. Ennél d^nokratikusabb szervezeti fm-mát nem is lehet elképzelni.” Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 230 képviselője (később Budapest és az egész ország felszabadulása után ez a szám 498-ra bővült) 1944., december 21-én a nagymúltú debreceni református kollégium oratóriumában gyűlt össze az első ülésszak 'megnyitására. A nemzetgyűlés összetétele az akkori erőviszonyokat tükrözte. Néhány, a németekkel végülis arisztokrata családból származott, egyetemi prolesszor- ként élt és dolgozott. Dálnoki Miklós Béla, aki átállt hadseregével, Faraghó Gábor, aki a béketárgyalásokban közreműködött, Horthy megbízásából, igazi horthysta tábornokok voltak. Leginkább Vörös Jánosban voltak mélyebbről fakadó pozitív vonások: az éles szembefordulás a nyilasokkal és a németek ellen fordított magyar hazafiság. Később, a kormányban is csak Vörös Jánossal tudtam emberi szót váltani a tábornokok közül. De ahogy tapasztaltam, így voltak a többiek Is. A másik két tábornok inkább csak a helyzetéből adódó együttműködést tanúsította, de ahol lehetett, visz- szahúzódott. A z országnak akkor csak egy része szabadult fel és akik éppen ezen a területen voltak, azokból lettek a miniszterek, államtitkárok, minisztériumi munkatársak. Munkatársak alatt persze néhány személyt kell érteni, hiszen egy épületben voltak az ösz- szes minisztériumok Debrecenben és egy minisztériumnak jutott néhány szoba. Kis minisztériumok voltak. A belügyminisztériumban három államtitkár volt, Zöld Sándor, a kommunista párt részéről, Vásáry a kisgazdák részéről és Kiss Roland a szociáldemokraták részéről. Az apparátus azokból állt, akiket fel tudtunk kutatni. Hogy milyen körülmények között működtünk? Hideg szobákban, télikabátban. Egyszer jelentkezett Hajdúszoboszló küldöttsége, öten voltak. Előadták, hogy van egy gondjuk, miniszteri rendelkezést kérnek. Szoboszlón a malom tulajdonosa elment, a malom be van zárva, nincs őrlés. nincs liszt Miniszteri szakító horthysta mellett a népi erőknek, a dolgozó tömegeknek jelentős többsége alakult ki. (71 kommunista. 55 kisgazda. 33 szociáldemokrata. 16 parasztpárti, 12 polgári demokrata képviselő mellett a szabad szak- szervezeteknek és a párton- kívülieknek 19—19 küldött - te foglalt helyet a padsorokban.) Az Ideiglenes Nemzetgyűlés kétnapos ülése megvitatta és elfogadta a „Független, demokratikus Magyarországot, nemzeti egységet” című nemzethez intézett szózatot és megalkotta az Ideiglenes Nemzeti Kormányt Dálnoki Miklós Béla vezér- ezredes elnökletével. A kormány első tevékenysége közé tartozott a fegyverszüneti delegáció kijelölése és néhány nap múlva a Németországnak szóló hadüzenet és a magyar néphez intézett kiáltvány, amelyben harcra hív fel a német fasiszta csapatok és nyilas kiszolgálóik ell'en. Nem lehet eléggé értékelni ezeknek a debreceni téli napoknak a történelmi jelentőségét, az új, demokratikus magyar állam megszületését. Ami ott és akkor történt, az az ország feliszabadulásában való aktív részvételünket is jelentette. Természetesen, az ismert történelmi okok miatt felhatalmazást kérnek, hogy kinyithassák. Mit is mondhattam volna: nyissák ki és őröljenek. Megittunk még erre egy pohár répapálinkát, de csak nem akartak elmenni. Üjra és újra végignéztek rajtam. Aztán megszólalt az egyik:1 miniszter úr, nincs magának jobb kabátja? Egy kurta mikádóm volt, még 40 pengőért vettem. Mondtam, hogy ez van. Erre elmondták, hogy van nekik néhány birkabőrük a padláson, szabhatnánk belőle egy jó kabátot. Ügy emlékszem, mintha ma lett volna, megfordult a fejemben, elfogad- hatom-e én ezt. Aztán elfogadtam a meghívást, mert mondták, van nekik egy remek szűcsük, aki Párizsban is dolgozott 40 esztendeig. Az ő általa varrott bundában jártam néhány évig. Ezek a napok az állam- szervezés napjai voltak. Már Budapest felszabadulása után megérkezett Szebenyi, a későbbi belügyi államtitkár, s mondja nekem, Pesten is szervezik már a rendőrséget. Tőle hallottam először Kádár János nevét. Szebenyi mondta, Kádár János Budapesten rendőrkapitány-helyettes. mellette dolgozott és úgy beszélt róla, mint kiemelkedő személyiségről. Azokban a hetekben, hónapokban, a felszabadulás után a Szovjetunió is, mi is, olyan politikát csináltunk, s erre olyan támogatást kaptunk a néptől, hogy úgy éreztük, megnyertük a csatát, a magyar nép tömegével mellénk állt. Komolyan hittük ezt, pedig nemcsak olyan falukutatók voltak ott, mint én, hanem nagy csatákban megedzett nemzetközi politikusok is. Amikor a választójogi törvényt tárgyaltuk, én egy kicsit aggodalmaskodtam is, hogy végtelenül tág lesz ez a törvény, de tulajdonképpen sem a kommunista nárt kénviselni. a katonai erőfeszítések majdnem kizárólag a szovjet hadsereg vállaira nehezedtek. A politikai felszabadítás, a béke megnyerése és megszervezése, az újjáépítés munkája azonban a magyarok feladata maradt, s nem is lehetett másé. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és Kormány megalakulása, az a tény, hogy gyakorlatban kezdődött el a kommunista párt, az egyesült demokratikus erők programjának keresztülvitele, üzenet, volt a még megszállt országrészek, a megfélemlítettek, megtévesztettek, bujdosók, deportáltak és deportálandók népéhez. Mulatván, hogy „Lesz magyar újjászületés!” Jogsai írja a hálás és értékelő utókor az ódon kollégiumi falakra helyezett márványtáblán: „Itt a hazánk dicső történelmi emlékeitől megszentelt falak között alakult meg 1944. december 21-én az Ideiglenes Nemzetgyűlés, mint a felszabadító Szovjetunió segítségével visszanyert nemzeti önállóság és szabadságunk megtestesítője, munkájával új ■ korszakot nyitott történelmünkben: népünk újjászületésének és felvirágoztatásának dicsőséges korszakát.” D. M. sem én, sem más baloldaliak nem féltünk, mert abban a hitben voltunk, hogy teljesen -megnyertük a népet. A választási eredmények nagyon megdöbbentettek bennünket, kommunista barátaimmal együtt. Később derült ki, hogy amíg az állam szervei részéről tiszta, törvényes volt minden, a választási előkészületekben a jobboldali erők, főleg a kisgazdapárt jobbszárnyán, óriási kornmunistaelle- nes uszítást folytattak, igénybe véve még a fasiszta erők nem kis létszámú maradékát. És nem utolsósorban az egyház is nékik agitált, óriási erővel, szervezettel. Tulajdonképpen a választások előtti elképzelésünkben volt valami optimista naivitás, amit a néphangulat ugyan indokolt, de mint marxistáknak tudnunk kellett volna, hogy mindaz, ami nálunk osztály viszonyokban a történelem során kialakult, nem múlhat el egyik napról a másikra. Tulajdonképpen akkor jöttünk rá, hogy a munkásosztály, a parasztság a hatalmat csak óriási harcok árán tudja majd megszerezni. I gazi nemzeti újjászületés volt az. Mindent a felszabadulás utáni hónapokban igyekeztünk pótolni. Szinte hihetetlen, amennyit akkor teljesítettünk. A történelmi szituáció feldobott bennünket, hatott egy belső nemzeti önbecsülés! komplexum is, hogy amit elmulasztottunk, utólag pótoljuk. Ezért mindenre képesek voltunk. A nemzeti összefogásnak, de talán még inkább az osztályszövetségnek a legtöményebb történelmi megnyilvánulása volt ez az időszak. Ügy érzem, tőkeként kell ezt kamatoztatni a mában is. Én személy szerint az új korszakot mindenképpen 1945-től számítanám, ellentétben néhány történésszel, ideológussal, még akkor is, ha a hatalom kérdése csak 1949-ben dőlt el. Mert a magyar nép új rendjét azóta, 1945 óta építi, még ha ez az építkezés akkor roppant nehézségek, harcok árán kezdődhetett is csak eL Igazi nemzeti újjászületés volt Erdei Ferenc visszaemlékezése Ml’NKAMEGOSZTAS A közelmúltban felhívtam egyik járásunk művelődésügyi osztályvezetőjét. Azt kérdeztem: a kukoricának hány százalékát takarították be eddig? Udvariasan, de kissé megütközve válaszolt: „Rossz helyre kapcsolták, kérem... átszólok az illetékeseknek, tessék várni.” A másik járásunkban már „cselesebb” kérdéssel zaklattam, a mezőgazdasági osztályvezetőt: szíveskedjék megmondani, önöknél hány tsz járul hozzá a művelődési házak fenntartásához? Meglepődve válaszolt: „Kérem a türelmét, rögtön átküldők valakit a művelődésügyi osztályra. Tetszik tudni, ők ezt jobban tudhatják. .S jóllehet mindkettőjük magatartása meggyőzött arról, hogy az „ügyfél- fogadás” színvonala sokat javult az utóbbi időben, azt mégis kiolvastam a szavaikból: „Nem az én dolgom, miért éppen tőlem kérdezik?” Igazuk van, végtére is munkamegosztás érvényesül. De mi^is az a munkamegosztás? Idézem: „Az emberi tevékenységek különböző foglalkozási ágakká, szakmákká való szétválása, elkülönülése”. Nélküle elképzelhetetlen az élet. De elvárható-e, hogy mindenben szigorú munkamegosztás érvényesüljön? Vágjunk a közepébe. Bizonyára jól ismerik a párt közművelődési határozatát. Hiába kerestem, nem találtain benne utalást arra, hogy .a kommunistáknak melyik csoportja felelős a határozat végrehajtásáért. De tudom: a szigorúan termelési jellegű párthatározatok sem zárják ki például a művelődési életben tevékenykedő kommunisták felelősségét. Mindezt persze egyeszerűbben is kifejezhetnénk: a szervezeti szabályzat minden kommunista számára kötelezővé teszi a határozatok végrehajtását. Vagyis ebben nincs és nem is lehet munkamegosztás. Mégis többször tapasztaljuk, hogy sokan és gyakran megfeledkeznek erről, sőt, ha nem vigyázunk, lassan az effajta „feledékeny- ség” társadalmi gyakorlatával is számolhatunk. Nemrégiben meglepett eg> anyag, melyet társadalmi bizottság vitatott meg körültekintően, felelősséggel. A közművelődés jövő évi feladatait határozták meg — két ember nyakába varrva csaknem minden felelősséget. A két ember a művelődési irányítás kulcsfontosságú pozícióit tölti be. Mégis azt kell mondanunk, — és nem az ő védelmükben —, hogy képtelenséget várunk tőlük. Igaz, ez is egyfajta „munkamegosztás”, de így? Hiszen egy sor olyan követelményért kell felelősséget vállalniuk, amelyhez nincs hatáskörük, ha úgy úgy tetszik: nincs hatalmuk. De hát a jogászok azt mondják: csak ők lehetnek a felelősek, a szakágazat' irányítói. Miért elképzelhetetlen az, hogy a termelés egyik vagy másik irányítója is felelősséget érezzen és vállaljon a művelődési tervek végrehajtásáért? Miféle Íratlan „munkarryegosztás” ez? És milyen egyoldalú felfogása a határozatok végrehajtásának? Példákat mondok. Ha már a művelődésügynél tartunk: hány év óta és hányszor írtuk le, mondtuk 4l joggal a legkülönbözőbb fórumokon: „Nem megfelelő a népművelők erkölcsi és anyagi megbecsülése”. Kiknek kellene most már tenniük valamit azért, hogy megfelelő legyen? „Lassú a művelődési intézmények közös fenntartásba vétele?” Kik tehetnek ezért elsősorban? A művelődés irányítói? „A mezőgazdasági és ipari üzemek, a vállalatok vezetőinek nagyobb részével nem sikerült megértetni a termelés és a kultúra egymásra utaltságát, a kapcsolat és az együttműködés szükségességét”. Kik tudnák ezt jobban, gyorsabban elérni? A művelődés vagy a termelés irányítói? Elképzelhető az is, hogy együtt? Miféle „munkamegosztás* az, amely a közművelődési határozat megvalósítása felelőseinek körét ennyire leszűkíti? Azt hiszem, valamit nem jól csinálunk. A gazdasági élet irányítóit, a vállalatok vezetőit megint csak „ráolvasással” próbáljuk közel hozni művelődéspolitikai feladatainkhoz, holott ma már igazán nyilvánvaló: a dolgozók műveltségi szintjé- « nek további gyarapítása nélkül aligha fejleszthetők termelési eredményeink. Igaz, közben kedvezően változik a közgondolkodás. A megértéssel egyre kevesebb a bajunk. A cselekvés kevés; a példamutatás várat sok helyen magára; a tettek maradnak el a szavaktól, nem a megértéssel van baj. És most kérdezzünk tovább! Ki tud hatni jobban a termelő vállalatokra, a gazdaságok vezetőire? A termelési vagy a művelődési szakirányítás? Kinek van több eszköze ahhoz, hogy elérjen valamit? Ki tud ösztönözni erkölcsileg és anyagilag egy — csak a termelés bűvkörében élő — vezetőt? Az-e, aki elszámoltatja napi munkájáról, vagy az, aki megkérheti, „légy szíves, barátom”. Nem erőszakos eszközökre gondolok, ne higy- gyék. De el tudom képzelni, hogy csak az kaphat kormánykitüntetést, aki termelési és művelődési feladatait is jól látja el Hogy ? juta lomosztásnál dgvszer rmid figyelembe veszik azt is hogy a gyár dolgoz:* hány munkás tanul, sz*- zik kulturáltan, hogyan vakult a szakképzett munkások száma: hány ösztöndíjasa van a gazdaságnak, és hallgattak-e már TIT-előadót a gyár munkásai. Elképzelhetőnek tartom hogy a kommunisták közössége arról is megkérdezi az igazgatót: mit tett az emberek művelődéséért: s ha úgy tetszik, „behajtja” korábbi kulturális ígéreteit. A művelődés ii anyuról nem térhetnek ki a termelés gondjai elől. Sokat tesznek — ha nem is eleget — az iskoláztatásért, a munkásművelődésért, a képzés és a továbbképzés megszervezéséért. Nem ők, hanem a társadalom kapná cserébe, ha a gazdasági élet, a termelés irányítói valamicskét „visz- szaadnának” ebből az erőfeszítésből. Ez volna az igazi munkamegosztás. Ésszerű, célravezető és emberséges. X B. i v
