Szolnok Megyei Néplap, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-19 / 296. szám

1974. december 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A pálya újabb állomása Propagandist klubja alakult Jászapá iban Dr. Szeghy Gergely, a me­gyei tanács Heténvi Géza kórházának osztályvezető fő­orvosa ma a Szegedi Orvos- tudományi Egyetemen meg­kapja a címzetes egyetemi docens címet. — A szolnoki kórház a Szegedi Orvostudományi Egyetem úgynevezett oktató kórháza, ahová rendszeresen iárnak gyakorlatra a medi­kusok. A kitüntetést ön el­sősorban az oktató munká­ért kapta. — Igen, de hozzá kell ten­nem, hogy az én docensi cí­mem elismerés az egész kór­háznak, az itt dolgozó töb­bi oktatónak is. — Az oktatás többlet ener­giát követel öntől és a töb­bi oktató orvostól is. Miért vállalják ezt a munkát? — Főorvosaink jórésze volt már egyetemi oktató, Uidja, hogy ez a munka mit KÍ't'án az embertől. Kétségte­len. hogy fáradságos. de beleillik a napi munkánk­ba, hiszen azt oktatjuk, ami a mindennapi munkánk. De van haszna számunkra is: több orvost állítottunk be az oktatásba, mint amennyi fel­tétlenül szükséges lett vol­na. ezzel sportnyelven szól­va tehetséges tartalékcsaoa- tot alakítottunk ki. Aki ok­tat, annak természetesen fel Is kell készülnie. Igv ma­gunk is felelevenítünk olyan dolgokat, amiket az évek során, mert nem volt rá szükség, elfelejtettünk. A diák igen szigorú kritikus, és igazából csak a tudást be­csüli. De az egyetem elisme­rése is jólesik, az is „fel­dob” bennünket, és azt bi­zonyítja, hogi érdemes csi­nálni, amit teszünk. — Milyennek látja a mai diákokat? — Aktívak, érdeklődők, szorgalmasak. Ez persze ért­hető, hiszen céljuk a dip­loma megszerzése. Néha úgy íi dokumentumfitmek Decemberben a televízió számos olyan dokumentum­filmet rögzít képszalagra, amelyek az ország ipari, gaz­dasági életével foglalkoznak. A.z „Egy nap a kongresszus előtt” című produkció pél­dául arról tájékoztat, hogy a különböző társadalmi ré­tegek, foglalkozások képvi­selői mit várnak a XI. párt- kongresszustól, milyen meg­oldásra váró kérdésekben kérik a párt segítségét. A filmet Kenyeres Gábor ren­dezi. A „Két kongresszus között” című film az élelmi­szergazdaság eredményeiről számol be. Az izzólámpák gyártását követi nyomon a „Nyolcórás műszak” című adás, amelyet az Egyesült Iz­zóban rögzítenek Szécsényi Ferenc irányításával. Egy­ben ő a műsor operatőre is. Csepelen készül a „Láto­gatóban” című adás; arra keres választ, hogyan érvé­nyesül a párt irányító szere­pe egy olyan nagy közösség­ben, mint a Csepel Vas- és Fémművek: A riporter Sze­pesi György lesz, a rendező pedig B. Megyeri Gabriella. „Tények és évek” címmel az elmúlt három évtized ki­emelkedő kulturális esemé­nyeiről, fontosabb létesítmé­nyeiről szól az az adás, amelyben film-, opera- és nangversenyrészletek eleve­nítik föl és illusztrálják a témát. Dokumentum-filmsorozat készül „Emberek fehérben” címmel. A Kardos István ál­tal rendezett produkció azt vizsgálja, hogyan módosult a felszabadulás utáni átalaku­lás évtizedeiben az orvostár­sadalom összetétele, az élet­színvonal, miként változtak az egészségügyi igények és ezek következtében hogyan alakult az orvosok társadal­mi szerepe. „Nyugalmunk záloga” cím­nél műsorsorozat készül a polgári védelemről is. „hajtanak”, hogy szinte már túlzás. A szorosan vett szak­mai oktatás mellett szeret­nénk olyan ambíciót oltani beléjük, hogy ne tespedjenek el. soha sem hagyják abba a tanulást. És még egy egé­szen gyakorlati cél: megis­mertetjük velük a kórházat, s örülnénk, ha néhányan ide jönnének vissza dolgozni. — 1948-ban vették fel a Szegedi Orvostudományi Egyetemre, 1964 óta dolgo­zik Szolnokon, 196?-ben az orvostudományok kandidá­tusa lett. Disszertációjának címlapján ez áll: „Adatok a kísérletes szaruhártya-ere- ződés mechanizmusához’’ Szeged—Szolnok 1966. — A disszertációt Szege­den írtam, de a megvédése­kor már Szolnokon dolgoz­tam. Szegedet nagyon sze­rettem, szeretem ma is, hi­szen fiatal éveim jórészét ott töltöttem, s fiatal éveire a legtöbb ember szívesen emlékszik vissza. De Szeged­nek, az egyetemnek az egész pályámra meghatározó sze­repe van. Két olyan tanító- mesterem volt, akiknek a kepét ma is szobám falán őrzöm. Jancsó Miklós, a ■ a lök a nagy étterem­11 ben, enni szeretnék. Eltelik vagy fél óra, már mindenki ebédel kö­rülöttem, csak én integetek, kiáltok, könyörgök hiába, a serény pincérek ügyes test­csellel elhúznak mellettem. Hát ennyire látni rajtam, hogy csak egy sertéspörköl­tet szeretnék enni céklával, s utána pohár szódavíz. Hangosan korog a gyom­rom, az éhségtől káprázik a szemem, amikor megjelenik asztalomnál Csemetke Pál, régi jó barátom. Kérdezi, le­ülhet-e mellém. Mondom, ha nem nagyon éhes, csak üljön, talán belőle többet néznek ki a pincérek. — No, várj csak! — mond­ja, miután várakozásom tör­ténetét és gyomrom koígá- sát meghallgatta. — Olyan kiszolgálásban lesz részünk perceken belül, hogy no­csak! Evvel föláll, eltávolodik, majd két perc múlva,.ami­kor három pincér sürgölő­dik a közelben, asztalomhoz törtet. — Á, szerkesztő úr! — har­sogja — ön itt? Engedje Gyógyszertani Intézet és Kukán Ferenc, a szemklini­ka igazgatója. Azt hiszem, szakmailag nekik köszönhe­tem a legtöbbet. — Az utolsó évtizedben azonban Szolnokon élt. Ho­gyan tudta ez a város Sze­gedet pótolni az ön szá­mára? — Szolnokot is egyre job­ban a magaménak érzem. Szeretem folyóit, szeretem, hogy ilyen gyors ütemben fejlődik, s ebből a fejlődés­ből a kórház sem maradt ki. — Tudományos közlemé­nyeinek listája ötvenkét, elő­adásainak jegyzéke ötven­nyolc címet tartalmaz. Több társaságnak, intézetnek, bi­zottságnak vezető munkatár­sa, ugyancsak több „Kiváló” cim birtokosa. Megvannak tehát a szükséges feltételek számottevő tudományos mun­ka végzéséhez? — Sajnos, állatkísérletekre nincs lehetőség, de a gyó­gyító munka bőven ad le­hetőséget a kutatásra. A kérdéseket a „betegágy” ad­ja fel, megoldásukra keres­sük -a legjobb módszereket. Jelenleg például a látóideg gyulladásának gyógyítása fog­lalkoztat leginkább, erre keressük a megoldást. S hadd tegyem hozzá, hogy nem vagyunk magunkra utalva. Szoros kapcsolataink vannak a szegedi egyetem­mel és a klinikával, ahonnan igen sok segítséget kapunk a kutatómunkához is. — Milyen tervei vannak, mit szeretne legjobban el­érni a következő években? — Jelenleg csupán har­minc ágyunk van. s ez igen kevés. Szeretném, ha minél hamarabb felépülne a kór­ház második új épülete, ak­kor ugyanis az osztály ágyai­nak száma megduplázódna. B. A. meg, hogy gratuláljak a leg­utóbbi cikkéhez. Jól megad­ta annak a súlycsonkító bi­tangnak. Megengedi, hogy leüljek? Mire magamhoz térek a váratlan trükktól, rnár ott tolakodik asztalomnál a há­rom pincér. — Azt a súlycspnkítási. his­tóriát én is olvastam — szó­lal meg a magas harcsa ba- ■jüszú, akiről eddig azt hit­tem; hogy süket, vagy leg­alábbis nagyot hall. — Per­sze mesélek én önnek külön­bet, azt tessék megírni. Előadja, hosszan, részlete­sen, hogy szövetet vásárolt, három métert, s mire a sza­bóhoz elvitte, csak kettő nyolcvan volt. Az üzletben hiába reklamált, azt mond­ták, biztos a szabó vágta le, de a szabóért ő tűzbe teszi a kezét. Érkezett Jászapátiból a hir, hogy megalakították a párt­ós a KISZ-propagandisták, a TIT-csoport előadóinak klub­ját. A klub tagjai között nem­csak propagandisták vannak, — mondta Guízó László, a községi pártbizottság agitá- ciós és propaganda feladato­kat végző tagja. — Az tör­tént ugyanis, hogy az alaku­ló ülésen többen szóvá tet­tük: el kell érni, hogy a tö­megpolitikai munka és a közművelődés különböző te­rületei között az eddigieknél szorosabb kapcsolat terem­tődjék. Több legyen ez a klub, mint a propagandistá­kat segítő fórum. Így az­után foglalkozásainkon a párt-, a KÍSZ-propagandis- tákon, a TIT-csoport tagjain kívül részt vesznek a politi­kai vitakörvezetök, a hivatá­sos népművelők és a népmű­velési aktívák is, akik a különböző munkahelyeken dolgoznak. Mi a klub feladata? Sin- dely Mátyás, a községi párt- bizottság titkára fogalmazza Cölöpök a múltból A keszthelyi Balatoni Mú­zeum munkatársai befejez­ték azoknak a leleteknek a feldolgozását, amelyeket a Balaton nyugati partvidéké­nek tőzegrétegeiben, a tó egykori medrében találtak. Itt bukkantak rá a tőzeges terület fölött egykor átvezető utak maradványaira. A lele­tek tanúsága szerint a lápvi­déken a 630-as években kezd­ték meg az utak építését. A cölöp maradványok jól mu­tatják a Balaton egykori víz­állását. Eszerint — a török időket kivéve — évszázadok alatt alig változott a tó víz­szintje. Az adatokat figyelembe ve­szik a Balaton vízgazdálko­dásánál és szabályozásánál. Madárkák vendégség* ben A Mecsekalján a csonttol­lú madarak olyan tömege tűnt fel ezekben a napok­ban, amilyenre legutóbb 1967-ben volt példa ezen a vidéken. Az Európa északi tájain honos madárkák rend­szeres téli vendégei hazánk­nak, de a délen fekvő Pécs­re már csak kevesen látogat­nak el közülük. Most viszont valóságos „invázió” van a mecsekalji városban: több­száz madárból álló csapatok lepték el a parkokat. A kü­lönféle díszcserjék bogyóit, magjait fogyasztják, egyéb­ként minden bizonnyal a táplálékhiány űzte őket északról erre a dél-magyar­országi tájra. Még be sem fejezte pana­szát, már beszél a kis köp­cös, aki termetét meghazud­toló fürgeséggel siklott el mindig az asztalom mellett. — Egy közönséges hokked- lit, vagy ha úgy tetszik, konyhaszéket nem kap az ember, kérem tisztelettel. Ezt tessék megírni ! — Három napja nincs víz a házunkban, mert a fél­emeleten csőrepedés van és a házkezelőség a füle botját sem mozgatja —■ háborog az asztalt verve a harmadik pincér, akiről ezideig azt hittem, hogy egy sértett lord, aki Angliából disszidált hoz­zánk. Szorgalmasan jegyeztem a panaszokat a papírra, amit Csemetke barátom tolt elé­ben! nagy kacsingatva. Az­meg: — Segítséget adni a ne­velő-oktató feladatokhoz, hogy hatékonyabb legyen a propagandamunka; a tömeg­politikai és a közművelődési munka közelítése és hatéko­nyabbá tétele. Ezért a klub feladata, hogy összefogja és koordinálja mindazon szel­lemi erőket, amelyek e terü­leten segíteni tudják a szo­cialista tudat és magatartás formálását. — Hogyan, milyen formá­ban tartják foglalkozásaikat? — Tervezünk olyan elő'- adásokat, amelyeket minden klubtag meghallgat, de ter­vezünk úgynevezett szekció­foglalkozásokat is, hogy min­denki a saját speciális mun­katerületéhez kapjon kellő segítséget. Ezért öt szekciót alakítottunk ki: a pártpro­pagandisták, a • KlSZ-propa- gandisták^ a TIT-előadók, a közművelődéssel foglalkozók és a tömegszervezetekben, tö­megmozgalmakban dolgozók szekcióját. Ebben az évben körülbelül öt közös előadást tervezünk, de minden héten kedden délután a helyi Mé­után, hogy kifogytak a szó­ból a pincérek, szerényen előhozakodtunk étkezési óha­junkkal. Ök türelmesen meg­hallgattak minket, és aztán elfutottak. — Hiába, a sajtó nagyha­talom! — szólt fölényesen Csemetke és nyalta a szája szélét jelezve, hogy milyen jót fog enni hamarosan. Valóban, alig telt el más­fél perc, már ott állt előttünk az üzletvezető és elpanaszol­ta, hogy egész Pesten nem tud kapni szélvédő üveget a Ford Taunusára. Azután jött személyesen a főszakács és elsírta, hogy az SZTK nem utalja be Hévíz­re, pedig ő „munkaköri ár­talomból kifolyólag indo­kolt”. A főszakácsot követte a kukta, majd a pénztárosnő, a csapos, a konyhalány, a ta­karítónő és adminisztrátor, aki kisegített egy füzettel, hogy legyen, mibe írnom a megírni valókat. — Remélem, szerkesztő úr ■*— szólt végül az üzletvezető —. nem maradnak jegyzetfü­zetében a fölháborító sérel­mek, amelyek az én áldozat­száros Lőrincz Gimnázium és Szakközépiskola — amely helyet adott nekünk — klub­ja, könyvtára a mi rendelke­zésünkre áll. Ott nyugodtan dolgozhatunk — mondta Sindely Mátyás. — Ezenkívül a klubtagok ismereteinek bővítésére rend­szeresen megjelentetjük írá­sos tájékoztatónkat, hogy bő­vítsük községpolitikái isme­reteiket és ezzel érv- és tényanyagot adjunk számuk­ra. Az első tájékoztatónk­ban, amelyet október 15. után jelentettünk meg, a pártokta­tási évről írtunk, a máso­dikban a párt közművelő­dési határozatának helyi vég­rehajtásával kapcsolatos fel­adatokat ismertettük. — Hány tagja van a klub­nak? — Csaknem kilencvenen vagyunk. Tulajdonképpen csak most bontogatjuk a szárnyainkat, de az máris látszik, hogy a klub héttagú vezetősége nagy igyekezettel látott munkához. Y. V. kész dolgozóimat sújtják. Különösen és ismételten föl­hívom szíves figyelmét a Ford Taunus szélvédő üve­gére. Arról tessék egy jó cikkecskét odapörkölni az Autókernek! Kérem, én igyekezni fo­gok, de meg kell mondán«»*, hogy nem csak tőlem függi mi jelenik meg... — vála­szoltam őszintén, mert nem szeretek a vak világba ígér­getni. — No, igen, értem én! — kiáltott föl az üzletvezető, az Autókért, meg az SZTK-t néni szabad bántani, de bez­zeg, ha mi két-három deka hússal véletlenül kevesebbet teszünk a kedves vendég tá­nyérjára, rögtön kiszerkesa- tenek. Evvel dühösen elvonult a főnök. Nemsokára hozta a három pincér az ebédünket. Az én pörköltemben volt... De nem írom meg, mert még azt mondaná szegény üzletvezető, hogy „bezzeg...“ A Ford Taunus szélvédőjé­re ugvanis azt mondta a fő- szerkesztőm, hogy nem köz­érdekű téma. Sólyom László Magyar remekírók Kiadói terv két évre Móricz Zsigmond Erdély című trilógiája a Magyar Remekírók második évfolya­mának utolsó kötete, amelyet a sorozat előfizetői ingyene­sen, jutalom-könyvként kap­nak meg. Elkészült már a következő két év terve is. Jókai Mór: Szegény gazda­gok — Az aranyember cí­mű regényei egy kötetben; Kölcsey Ferenc válogatott művei 1200, oldalas kiad- i ványban; Kosztolányi Dezső négy írása: Néró, a véres költő, Pacsirta, Aranysár­kány, Édes Anna; Krúdy Gyula Regények című köny­ve, amely a Vörös postako­csi, Napraforgó, Kleofásné kakasa, az Utitárs, Asszony­ságok díja, Hét bagoly, Va­lakit elvisz az ördög és Bol­dogult úrfikoromban című regényeket tartalmazza. 1976-ban Radnóti Miklós művei, Babits Mihály, Tímár Virgil fia, Hálálfia, váloga­tott novellák; Tóth Árpád művei; Magyar elbeszélők — XIX. század I.—II.; Petőfi Sándor költői műveinek két kötete és prózai műve, va­lamint a Magyar népkölté­szet című kötetek látnak napvilágot. A sajtó nagyhatalom IiImövelés) „Balekra ve§zik...64 (?!) Egy olvasónk levelének egyik mondatából idéztük a címbeli nyelvi formát. Arra kér feleletet, mi a balek szó eredete, jelentése, és meg­sértik-e az embert azzal, „balekre veszik”. Minden kérdésére választ kap, ha figyelmesen végigkíséri a szó élettörténetét és haszná­lati értékének változásait. Először arról: ma még nem tudunk egyértelmű feleletet adni, -honnan kerülhetett nyelvünkbe ez a megneve­zés. Valószínűleg oszmán-tö­rök eredetű, s az 1700-as évek óta élünk vele. Eleinte az argóban, a tolvajnyelv­ben, a sipisek, a hamiskár­tyások nyelvhasználatában jutott nyelvi szerephez, s a kifosztásra szánt áldozat megnevezésére szolgált. Később szélesebb körben is használatossá vált a balek név, s az alábbi rokonértel- mü szósor megnevezésére használták fel: együgyű, tök- filkó, fajankó: rászedhető, kihasználható áldozat, ki­fosztásra szánt, járatlan, hi­székeny, becsapható ember stb„ stb. A megnevezés szó­családja is bővült, s ezek a változatok alakultak ki bo* lekság (balekség), balekfo- gá's, balekember stb. Gyak­ran szólásszerű mondatok­ban is szerepet vállal sza­vunk: balekot fog, balekkal van dolga, baleknak nézik, balekra veszik stb. Érdekes jelenség, hogy leg­újabb költészetünkben is olyan versbeli szóvá vált, amelyre szívesen és gyakran bíznak nyelvi szerepet köl­tőink. A szövegösszefüggé­sekből az is kitűnik, milyen jelentéstartalommal és hasz­nálati értékkel jut a versek­ben nyelvi szere-^ez. Szabó Lőric Különbéke című ver­sében jó értelmezést is nyúlt a szóról: „Látom. milyen rútul becsapják a baleket, hogy a balek azért balek, mert mást nem tehet!”. Hogy a baleknek nevezett ember valóban becsületes, de ki­használt áldozat, arról Vas István Vojtiruí legújabb le­vele című versének ez a részlete is bizonykodik: „Dogmáknak bedűlő. becsü­letes balek, ki megtaláló számítását.” Dr. Bakos Jóaef

Next

/
Thumbnails
Contents