Szolnok Megyei Néplap, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-18 / 295. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. december 18. Vaikó Miháiv: Eifépf a ébren Kecskék a főutcán \ Wabe Shebel szálloda, előtérben a .kék seicentókkal, 601-as Fiatokkal. (A luxus szálloda a császár unokáinak vagyonát képezte, de államosították) ^ == r 5 fg = KEPERNVSJC Irány a hotel. A repülőtérről a város- * ba autósztráda vezet elegáns villanegyeden at, új virág legújabb szirma. (Addis Abeba amharául: új virág.) Néhány éve még üresen állt ez a vidék, legfeljebb kecskenyájak legelésztek rajta, most viszont már benépesült: diplomaták, üzletemberek előkelő rezidenciái sorakoznak rajta, igaz a kecskék azért megmaradtak. Egy-egy kecskenyáj, mely az úton áthalad, nem egyszer okoz forgalmi akadályt. Máskor meg a magvakkal, fával, esetleg szénával megrakott szamarak — négylábú teher- taxijai az etiópoknak — késztetnek megállásra bennünket. .Olyan ez, mintha mondjuk Budapesten, vagy egy nagyobb vidéki városunkban libákat hajtanának a főúton, vagy épp tehéncsorda ballagna át rajta. Az egyik bámészkodó szamarat majdnem elütjük. Pedig abból rettenetes baj lenne! Vendéglátóim szerint itt egy szamár, egy tehén, vagy akár egy kecske bizony csaknem nagyobb érték, mint maga az ember. A labasjószág á tekintély egyik legfőbb alapja. Egy héttel később egy magasföldi tanyán tett látogatásom során e ténynek furcsa bizonyítékát ismerem meg. Mikor beszélgetés közben megkérdem a tanya gazdáját, látva teheneinek népes csordáját, hogy vajon mennyiért tud eladni belőlük egyet- egyet, meglepődve néz rám, szinte érthetetlenül. Eladni jószágot? S főképp tehenet? Isten ments, ez van a tekintetében. „Mégha nincs ele- ség, s csontig soványodnak is, akkor sem adok egyetlen egyen sem túl” — mondja mélységes meggyőződéssel, öncélú és ártalmas ragaszkodás ez az ősi hagyományokhoz, melynek bizony a szakemberek véleménye szerint nemcsak a gazda látja kárát hanem végül_ is az e,tióp mezőgazdaság is megissza a levét. Igen „sovány” a hús kivitel. Dehát az évszázados beidegződött szokásoknak nem egykönnyen fordítanak hátat a tanulatlan etióp parasztok. Tíz-tizenöt perc kocsikázás után ráfordulunk a Chur- chillról elnevezett széles su- gárútra. Addis Abeba legszebb útja; a vasútállomástól indul, s szinte átszeli a fővárost. Lassan emelkedik, majd egy magas dombra szökik fel, ahol a pompás új városháza két szárnyával szinte magához öleli. (Sajnos, mint hírül kgotuk. az egyik szárnya már nem ép, december elsején bomba robbant benne, s alaposan elrútította.) A központban járunk. Újabb furcsaság. Az emelkedőnél — Addis Abeba útjai hullámzanak — megviselt külsejű taxi. régi típusú, kék színű 600-as Fiatot tolnak. Az utasai,, vidékiek lehetnek, két idősebb és két fiatalabb nő. Ruházatuk népi viselet, fehér blúzból és szoknyából piros csíkokkal és hozzá vállkendő szintén fehér, könnyű anyagból. Fel a dombra, s mikor pedig felérnek, usgyi be a kocsiba, s a rozzant jármű békésen gurul a lejtőn, folytatja útját utasaival. A takarékosságnak sajátos formája ez, a kocsinak ugyanis semmi baja, csupán „véletlenül’ a hajtóanyag fogyott ki belőle. A taxis „elfelejtett” benzint venni kocsijába. Így azután, mert a taxi halad, a megtakarított benzin ára a saját zsebében marad. Az utasok már hozzászoktak a bérautózásnak ehhez az in- kommoditásához. (Hányszor toltam én is a kék 600-ast — minden addisi taxi ebből a fajtából való — városbéli utazgatásaim során. Néha jobban elfáradtam, mintha gyalog tettem volna meg az utat.) A négylábúak képezte forgalmi akadályokhoz, ahogy haladunk, újabb nehézségek párosulnak: minduntalan ké- regető koldusokba ütközünk. Életemben soha még ennyi rongyos, szánalmas embert nem láttam! Megdöbbentően erős a kontraszt. Az út két oldalán nagyvárosi, mondhatnám luxus középületek és lakóházak, például a Kereskedelmi Bank gömbformájú tukul-üvegpalotája, az úton pedig mezítlábas és csak a legszükségesebb ruhát viselő, teljesen lerongyolódott koldusok. Van köztük, aki 100—150 kilométert is gyalogolt, hogy idáig érjen, a városba, ahol odadobott centekben reménykednek. Nappal kéregetnek, éjszakára kapualjakba húzódnak, és ott várják meg a reggelt. Rájuk a kijárási tilalom „éjjel 12-től hajnali 5-ig” aligha vonatkozik. Gyalog járni az utakon, csaknem lehetetlen. Másnap megpróbálom, de ahogy kilépek a szállodából, menten koldusok raja vesz körül, kezek nyúlnak felém, s ropogtatva kiejtett mister, szőr-kórus a hátborzongató kísérőzene. A koldusok úgy elárasztották a fővárost, hogy a katonai vezetésnek szigorú határozatot kell hoznia Addis Abeba megtisztítására. Rendőri segédlettel aztán egyik nap valamennyit tehergépkocsira rakják és elszállítják. Állítólag vidékre. Mindegy, bárhová, csak ne légyenek szemelött a fővárosban. A helyi sajtó véleménye szerint több mint tízezer koldustól kellett megtisztítani a fővárost. Innen ki lehet tiltani őket — jegyzi meg újdonsült addisi diákismerősöm, aki úgy csapódott hozzám, nem teljesen önzetlenül, a barátkozás- ban vélte megtalálni a mozijegy árához hiányzó centjeinek forrását, amikor egy koldust szállító kocsi elhalad mellettünk. De hová teszik azokat? — kérdi indulatosabban — akik szerte a tartományokban nyomorognak. Mert a császár a koldusok országává tette Etiópiát. Akar többet tudni a négus disznóságairól? Találkozzunk holnap a Sidist Kilónál! (Következik: Mit követett el a négus?) f Államosítás Peruban A perui kormány úgy döntött, hogy 1975 márciusától állami tulajdonba veszi az ország távíró- és telexhálózatát, amelyet eddig a Cable West Coast angol és az All America Cable amerikai cég üzemeltetett. Óránként két munkás veszti életét a munkában szenvedett beleset következtében. Olaszországban évente egymillió nyolcszázezer üzemi baleset fordul elő, ezek közül átlagosan ötezer halálos. Az adatokat az Olasz Kommunista Párt aktivistái tették közzé azon az országos tanácskozáson, amelyet a munkahelyükön megrokkantak illetve a szakmai ártalmak miatt munkaképtelenné váltak jogainak biztosításáért tartottak Genovában. Kül no* pohárkő öntő Különös pohárköszöntőt tartott Pekingben Mobutu zairei államfő a kínai vendéglátói tiszteletére adott vacsorán: ősi zairei szokás szerint poharának tartalmát egy hamutartóba öntötte, hogy ezzel az ősi szellemek támogatását kérje a két ország baráti kapcsolatainak elmélyítéséhez; ~. Szabót őr bankárok Vádemelési indítvánnyal rövidesen bíróság elé utalják azoknak a tőkéseknek az ügyét, akiket a múlt hét végén tartóztattak le Portugáliában, mivel szabotálták a termelést és pénzüket külföldre csempészték — jelentette a Republica című lisz- szaboni lap hétfő esti számában. A hatóságok összesen 12 bankár, s ipari mágnás ellen adtak ki elfogatási parancsot. Nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy a televízió újabb és újabb kísérleteket tesz. hogy milliók számára tegye közérthetőbbé a művészet. a művészi alkotások bizonyos kérdéseit, hogy a legváltozatosabb, s ami ennél is lényegesebb talán legszórakozta- tóbb módon vonja egy-egy képzőművészeti alkotás, életmű, esetleg irányzat vonzáskörébe. Teszi közművelői meggyőződéssel. Az elmúlt hét műsorában is két olyan program indult képernyő- útjára, amelyik képzőművészeti ismereteink határait, mélységeit van hivatva tágí- ! tani, illetve növelni Hogy jobban belelássunk a művészet olykor túlságosan is misztifikált rejtelmeibe, hogy jobban megközelíthessük az alkotásban rejlő és megtestesülő emberi tartalmakat. Ahooy a kamera láttatja John Berger négyrészes sorozatának első darabja, szombat este, sok érdekes felfedezéssel szolgált. Mindenekelőtt azzal, hogy a kamera lencséje által kimozdított részletek egy-egy alkotás kiemelt elemei. vagy akárcsak egy festmény megfosztása is eredeti környezetétől, milyen újszerű összefüggésekkel szolgálhat. és milyen új megvilágításba hozhatja magát az eredeti művet is. Berger szemléletesen bizonyította, hogy a látvány művészete is hogyan gazdagodhat más művészetek hozzátársulásával, hogy például a korabeli zenével aláfestett kép mennyivel teljesebb élményt képes nyújtani az alkotásba sűrített emberi tartalomból. Amiben arra is magyarázatot kaphattunk, hogy a tömegközlési eszközöknek miért érdemes a művészet népszerűsítésére ehhez vagy ilyenféle módszerekhez nyúlniuk. John Berger játszik szellemesen, ötletesen, nem oktat, nem iskolázza nézőit. Sőt még arra is inti őket, hogy amit mond, ne vegyék feltétlenül készpénznek, Játszik a képekkel és játszik a gondolatainkkal, amelyek bennünk születnek műsora láttán. S a képzőművészet „Bernsteinje” szinte észrevétlenül hozza közelebb a lényeget, közelíti a nézőt a megszólaltatott művek igazi értelméhez. A másik kéozeletnyitogató sorozat a rajzfilm ismertetésére vállalkozik. Premierként Fenyves "György John Halasról készített portréját mutatta be a televízió. A dús kén- zelőereiű és gazdag humorú rajzfilmes, aki Pesterzsébetről indult el, hogy a rajzfilm Korda Sándoraként érjen célba, a Halász János munkásságáról készült „televíziós tükör” az animációs műfaj titkait is nyitogatta. Külön ELŐTT értékeként könyvelhetjük el, hogy olyan ritkaságokkal is kirukkolt, mint például John Halas egykori mesterének, Bortnyik Sándornak 1927- ben született rajzfilm-kísérletei. amelyek most kerültek először közönség elé. Cegléd vigasza Ami a végeredményt illeti: bár a kanizsaiak hagyták el győztesen a képernyőt, Cegléd elsőbbsége mégis vitathatatlan. Nem is gondoltam volna, hogy szomszédvárosunk, ez az alföldi járási székhely ennyi érdekességgel és szépséggel tudja meglepni a televízió nézőit. Jártunk Patkós Irmánál, „beszéltünk” a birkózók aranycsapatával, tanúi lehettünk Baranyi Ferenc és tanítómestere megható találkozásának, és rokonszenvesek voltak a diákok is. csupán az egyik „riporternő” igyekezetében érezhettünk zavaró momentumokat. A Patkós Irmával beszélgető főiskoláslány túlzott alakitasa, majd a Baranyi Ferenccel való jelenetben indokolatlan fel-fel nevetése inkább ellenszenvet, semmint rokonszenvet váltott ki belőlem. Sajnos, a szerkesztők egyik ötlete is a visszájára fordult. A késő esti kocogás karikatúrája volt; s nem vonzó propagandája az egyébként hasznos testkarbantartó mozgalomnak. És az sem volna kár, ha a műsor közben elmaradnának az afféle durva vágások, amikor valamelyik .szereplőnek egyszerűen „elvágják a nyelvét”. Szombat este Ez sem volt jobb. mint a többi, pedig központi témájául Párizst, az álmok, a vágyak városát választotta. Azt a várost, amelyről ezer és ezer dal szól, és számtalan írás beszél, amelynek varázsát a művészet oly sokfele módon ragadta meg és adta vissza. Igazán nem nagy művészet tehát kétórányi műsort válogatni belőle. Sajnos, Semsei Jenő szerkesztő csak abba a kosárba nyúlt műsoranyagért. amelyikben a Párizsról szóló és vele kapcsolatos könnyű fajsúlyú művek találhatók. Így azután csupán a felszínes, konvencionális Párizs-képhez. Párizs-hangu- lathoz szolgáltatott műsorával újabb adalékokat. Végül az elhangzott operettel kapcsolatban: a Kálmán muzsika elhangzása után a szereplők civilben is megjelentek „névsorolvasáskor” a képernyőn. De hol maradtak a többiek? A televíziós produkció alkotói, rendező, szerkesztő és így tovább. Ök miért maradtak árnyékban? Hát nem együtt követték el a tettet? Ilyen ez a krónika K i gondolná, hogy egy házasságkötési elhatározás milyen bonyodalmakat okozhat? A napokban ugyanis egy tito- grádi lakos anyakönyvi kivonatot kért, hogy házasságot köthessen — olvasom a Politika Expressz című belgrádi lapban. Alaposan meglepődött azonban, amikor az anyakönyvvezető udvariasan megmagyarázta neki, hogy el kell halasztania az esküvőt, mert nem fizette ki adóját, és mindaddig nem kaphat anyakönyvi kivonatot, amíg nem rendezi adótartozásait. Hasonló válaszokat hallhattak azok is, akik valamiféle más bzonvítványt, igazolványt kértek a titográdi városházán és ugyancsak hátralékban voltak adójukkal. Ha már az adónál, azaz az adósságnál tartok, hadd folytassam a Daily Mirror- ban megjelent tudósítással. A johannesburgi brit konzulátus ajtaján bekopogtatott Abia Makahane 28 éves délafrikai lakos, és közölte a konzullal, hogy a brit kormány ötszáz fonttal tartozik neki. Felmutatott egy szabályos elismervényt arról, hogy az, ugyancsak Johannesburgban élt apja eladott 107 birkát és ötven kecskét a brit hadsereg egy tisztjének 500 font sterlingért, s mindmáig nem kapta meg a pénzt. Az adásvételi szerződést egyébként hetvenkét évvel ezelőtt, az angol—búr háború idején kötötték. A konzul azonban mégis megígérte Makahanének, hogy sürgősen kivizsgáltatja az ügyet és a brit hadügyminisztérium útján behajtja a tartozást. Ha ugyan még van kitől... Nemcsak a bűnözésre, hanem a becsületességre is akadnak példák az Egyesült Államokban, Ralf Cohn bíró a minap tíz percet késett — írja a müncheni Quick. — A tárgyalóteremben már türelmetlenül várakozott rá a vádlott, a védőügyvéd, az ügyész és a hallgatóság. A bíró, a futástól még kifulladva. megkére a jelenlevőket. hogy álljanak fel. Utána önmagát a „bíróság lebecsülésével” vádolta, a vétséget rögtön be is ismerte, majd 50 dollár pénzbüntetésre ítélte magát. Miután befizette a bírósági pénztárba az összeget, megkezdte a tárgyalást. Ezek után egv nem mindennapi esettel is hadd foglalkozzam: Telefonon mondta le saját temetését egv neewenéves nantes-i munkás, miután a. legnagyobb megdöbbenéssel tapasztalta, hogy a reggeli munkakezdéskor kollegái sápadtan és remegve menekülnek előle. Minden rábeszélőképességére szükség volt. hogv elhitesse velük: nem a túlvilágról érkezett. Hamarosan fénv derült a rejtélyre: előző nan három közeli munkatársa „azonosította holttestét”, azaz egy közeli csatornából kifogott hullában őt vélték felismerni. Az „életre kelt” áldozat igazi kálváriája még csak ezután kezdődött: meg kellett vívnia ugyanis a helvi anyakönyvi hivatal hitetlenkedő tisztviselővel is. akik egvszer már bevezették nevét a halotti anvakönwbe Az élet azonban nemcsak 'a félreismert halál esetiben hanem — uram bocsa! — a házaságkötést követő napon is produkálhat rendkívülit. Szokatlan per kezdődik ugvanis hamarosan az amerikai David és Judy Kindler, valamint a hawaii szigeteken levő Sheraton- Wakiki luxusszálló között. A fiatalok nászútjukat akarták az egzotikus nevű szállodában tölteni. Megérkezésük után azonban a fő oortás közölte velük: távirati előjegyzésüket nem kapták meg, s így nincs szobájuk. Tíz másik szállodában sem kaptak helyet. ígv hát — jobb híján — a hallban, fotelban bóbiskolták át a nászéjszakát. Most százezer dolláros kártérítést követelnek, s majd a bíróság dönti el, jogos-e a követelés ilyen „emocionális kár” esetében... Befejezésül egv hobby-hír: Jean Leroux belga lakos üres bőrönddel utazik szerte a világon. Mint említette: ez a hobbyja. ígv teszi 'óvá a vámőröket, akik egyszerűen nem tudiák elhinni, hogv egv ember üres tékával is utazhat. Örák hosszat keresik bőröndjének titkos rejtekhelyét, amely tulajdonképpen nem is létezik. Révész Tibet
