Szolnok Megyei Néplap, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-07 / 261. szám
1974. nőnembe? 7. SZOLNOK MEGYEI NfiPLAF 5 Főidben a búza öreg Gyorgyai jó hírre ébredt. Bemondta a rádió, újságolja örvendezve, hogy már sehol sem esik. Sehol az országban. öreg Gyorgyai Szolnokon <9, tsz-hyugdíjas. Jó ötven évet küszködött a földeken, ő tudja, mit jelent ez. Hogy növeljem a kedvét, mondom: Karcagra készülök, a Május 1. Tsz-be, ott ma, elsők közt a megyében, befejezik a vetést. No. kapta fel a fejét elismerőleg az öreg, ez derék, ügyesen csinálták. — meséltem el immár Karcagon. Egy évtized — Ügyesen? Ügy is lehet mondani, de az kevés. Alap kellett, jó alap — magyarázza Fábián Márton, a tsz elnöke. — Hogy a szélsőséges időjárás hatását ne érezzük meg nagyon, ahhoz tíz év tervszerű, következetes munkája kellett. Errefelé nagyon változatos a termőföld. A gépeket kihasználni, gyorsan dolgozni pedig csak három-négyszáz hektár nagyságú táblákon lehet. Ezért le kellett vezetni a belvizeket, megjavítani a talajt, változtatni a növénytermesztés szerkezetén, szakosodni, iparszerűen termelni. Itt októberben 190 mm csapadék hullott,’ hogy mára mégis földbe jutott a jövő évi kenyérnek való, hogy több mint 1500 hektáron elvetettünk, abban főbbek között ez a 10 év is benne van. Egyik szombaton megbeszélték az emberekkel: holnap, ha nem esik jöjjenek. Másnap zuhogott, mégis mindenki kiment. Hátha eláll, mondták az emberek Délig vártak de esett szakadatlan, akkor hazamentek. Következő vasárnap megint esett, de megint jött mindenki: talán most több lesz a szerencse. S dél felé elállt az eső. — Most, amikor minden munkáskézre szükség van, most látja igazán az ember, hogy mit jelent az: magukénak érzik az emberek a közöst — mondja Dómján Sándor, a tsz párttitkára. — Sok minden közrejátszik abban, hogy ma már az emberek szemlélete ilyen. Ma már nem csak az érdekli őket mennyit keresnek, de az is, . hogyan lesz több mindannyiunknak. Ehhez persze az is kell, hogy tudják, mit miért tesznek. S a látókört az is tágítja, hogy sok gondot fordítottunk a szakmai képzésre. Ma már az ötszáz dolgozó kétharmadának van valamilyen szakmája. S a képzettebb embernek nagyobb a politikai érdeklődése is. Oktatáson, vitakörökön a tsz-tagság több mint fele vesz részt rendszeresen. Az emberek tájékozottabbak, túllátnak saját munkájukon. Ha még ilyen körülmények között is, mint az idei ősz, jól halad a munka, ez is hozzájárul. Meggondoltan Nagy Károly hajnali háromkor jó hét kilométernyit gyalogolt a csizmamarasztaló sárban, előkészítette a hibás lánctalpast a javításhoz, hogy mire megvirrad, dől gozhasson tovább. — Csak megköszönni lehet a tagságnak, a szakvezetésnek, mindazt, amit ezekben a hetekben tettek. — folytatja Fábián Márton. — De a gyors munkához átgondolt munkaprogram is kell — s mennyi mindenre kell gondolni! Arra, hogy előbb a gyengébb, szikes ta. lajokba kerüljön a mag, mert később esetleg nem lehet rámenni, arra, hogy egy- egy munkára az ahhoz legjobban értők kerüljenek. Aztán megbeszélni az emberekkel, meghallgatni az ő véleményüket is. A tervszerű munka tette lehetővé, hogy szeptember 30-ra nem volt egy talpalatnyi szánta- nivaló sem, hogy kiszórtuk a szervestrágyát, hogy befejeztük a talajelőkészífést. A közös kukoricáját a jövő hét első feléig, a rizst a jövő hét végéig betakarítjuk. Már nem érhet meglepetés bennünket. S ami a legfontosabb: igényesek voltunk a vetésnél, úgy alapoztuk meg a jövő évet, hogy kedvező legyen a betakarítás. Segíteni kell Mig beszélgettünk, vendég érkezik. Bödönhátról, az állami gazdaságból. Segítségért jött, variátorékszij kellene a rizskombájnokhoz. Az elnök rögtön tellefonál, közben kérdi, hogyan állnak a rizzsel. Jól, feleli a vendég, már 60 százalékát learatták. Holnap a Május 1, Tsz vetőgépel — lezsirozva, rendbeszedve — átmennek a November 7. Tsz földjeire. Segítenünk kell egymást, — mondja az elnök, jövő évi ken3rerünk függ ettőL » * # Lapzártakor kaptuk a hirt, hogy a karcagi Május 1. Termeűőszövetkezeten kívül a cserkeszöllői Magyar—Román Barátság, a jászberényi Március 15. és a kétpói Szabadság Tsz-ben is befejezték a kenyérgabona vetését. — trömböezky — A vasas brigád Vasasok. Kezüknek engedelmeskedik, ölt formát a kemény fém. Tizennyolcán dolgoznak együtt, egy műhelyben, egy brigádban. A törökszentmiklósi MEZŐGÉP kisújszálási gyáregységének legjobb kollektívái között tartják számon a hangár üzem November 7-e brigádját. Elmúlt tíz éve, hogy megalakult. Tagjai fiatal és idősebb szakmunkások. Horváth Lajos, a brigád egyik alapító tagja. Munkásként kezdte, azóta a szak- szervezeti bizottság titkára. Már nem dolgozik együtt a brigáddal, de közéjük sorolja magát Megmaradt tiszteletbeli ragnak. — Az első próbálkozásunk 1962-ben volt — emlékezik vissza. — Megalakítottuk a brigádot, de valahogy nem ment a dolog. Nem volt elég tapasztalatunk, nem voltunk tisztában a brigádmozgalom- mai. Később. 1973 tavaszán mégiscsak úgy gondoltuk, hogy megpróbáljuk mégegy- szer. Elmentünk más vállalatokhoz tapasztalatokat gyűjteni, szétnézni. Nekivágtunk heten és sikerült. Eleinte csak arra törekedtünk, hogy minél többet termeljünk. később aztán több figyelmet fordítottunk a kö- * zösségi életre is. A névválasztáson sokáig gondolkodtunk. Olyan nevet akartunk, ami igazán kifeiezi a törekvésünket. ígv lett November 7. Ezt a nevet láttuk a legjobbnak. a ..legnagyobbnak”. Csepregi Gvörgy tíz éve került a gyárba és á brit gádba is: — A megalakulás után három évvel megkaptuk az aranvkoszorús jelvényt. Tavalv 10 éves volt a brigád, ebből az alkatomból elnyertük a vállalat kiváló brigádja címet és a zöldkoszorús plakettet is. Most tizennyolc tagja van a brigádnak. Legtöbbünknek géplakatos a szakmája. Emlékszem, mikor idekerültem nagyon kevés munkásnak volt szakmája, traktorosok voltak. de akadt közöttük cipész is. Azóta sokan letették a szakmunkásvizsgát. Vannak olyanok, akik két szakmát is szereztek. Most indul egy hegesztő tanfolyam, kilencen jelentkeztek a mi brigádunkból is- Nem árt, ha több mindenhez ért az ember. Kovács Endre a brigád- vezetőhelyettes: — Eleinte — amikor még gépjavító állomás volt az üzem — pótkocsikat javítottunk. MaW később MTZ-traktorokat alakítottunk át aztán a dömperek vezetőfülkéit készítettük. Harmadik éve vaskerítéseket gyártunk, de továbbra is javítjuk a gépkocsikat , Most három műszakban dolgozunk. Azért van az. hogy bennünket többféle munkára is beosztanak, mert sok mindenhez értünk. Hegesz- tünk, autót vezetünk, lakatosok vagyunk, sőt asztalos- munkát is vállalunk. A brigádban hárman varinak nők, köztük Keresztes Erzsébet: — a fehérnemű- gyárból jöttem három éve. Igaz, ott inkább nőknek való munka volt. de itt többet keresek. Nehezen szoktam meg. hogv kevesen vagyunk nők. A könnvebb munkát osztiák ránk. hárman nréseliük a hordó és a kerítésalkatrészeket. Betanítottmunkás vagyok Sokan tanultak én sem akartam lemaradni. Most a 7 osztályba járok. Ha bírom erővel a tanulást, akkor még a középiskolába is beiratkozom. — Nem panaszkodhatnak ránk, mert ha társadalmi munka van, elsőként jelentkezünk —mondja Rapi Zol- tan.- Nemrég szóltak, hogy a záhonyi pályaudvaron kel- len® segíteni a kirakodásban. Elmentünk, gömbfát rámoltunk. Cukorrépát is szedünk. Február óta patronáljuk a szociális otthon idős lakóit. Utoljára egy kerítést készítettünk, de bármi adódik, megcsináljuk. Eddig 600 órát dolgoztunk náluk. Szívesen megyünk bármikor. Weldin Árpád a kongresz- szusi munkaversenyről beszél: — A leglényegesebb vállalásunk, hogy minden brigádtag naponta 15 perccel többet dolgozik. Ez októberben 87,5 órát tett ki. Eddig nem volt olyan, hogy a hulladékanyagokat is felhasználjuk. Most újra leprésel- jük és ezzel csaknem 20 ezer forintot takarítunk meg havonta a gyárnak. — Arra törekszünk, hogy minél több újítást dolgozunk ki — folytatja Koszig István — idáig 18—20-at adtunk be. Az utolsó egy festékkavaró szerkezet volt Nagyon kellett már, mert fadarabbal kavargaítuk az alapozó festéket. Nem volt gazdaságos, mert az edény aljára egy csomó festék rakódott le. Azt újra felhasználni nem lehetett. ígv kiöntöttük. Ez mostmár nincs. Ezzel a génnel 10 mázsa festéket tudunk megtakarítani egy hónapban. Sokan voltunk már a brgi^dból luta- lomüdülésen is. Én az idén töltöttem két csodálatos hetet Lengyelországban. Érdemes lói dolgozni, mert odafigyelnek ránk... — szekeres — Munkások a négyes útról Korzó lett Szolnok belvárosában az új 4-es út. Igaz, csak átmenetileg. Ha a hídfeljárónál, meg a Fehérkereszt patika—Gólya közötti útszakaszon és az ottani csomóponton is elkészülnek a munkával, az úttestet ismét a járművek veszik birtokba. Most azonban még kényelmesen „kóstolgatják’ cipőtalpukkal a sima aszfaltot a szolnokiak. Tükörsimát írtam volna, ha a tükör hasonlat nem tűnne olyan groteszknek a fekete . aszfalt mellett. Ezt az évet amolyan „ha- diállaootban” vészeltük át Szolnokon. Nyáron nveltük a port, ősszel keresgéltünk egy tenyérnyi szárazabb, szilárdabb talajt, ahol nem süllyed el a cipőnk, ha átkelünk a túloldalra. A túloldal. amely máskor valóban csak egy „ugrás” volt, ahová „átszaladt” az ember később olyan távolra került, hogy néha csak lemondóan legyintettünk, ha valaki átín- tegetett. Most már' ez is a múlté. Emlékét csak egy rövid szakaszon, a Gólya környékén őrzi még az építkezés, de amióta látjuk, hogyan bontakozik ki a széles út a város közepén, már itt sein olyan fekete az ördög. Valahogy más szemmel nézzük az építőket is. A laikus járókelő nem tudja, hányszor találtak a műszaki raizokon nem szereplő csatornát, vízvezetéket, hányszor kellett állniuk ezért és egyéb okok miatt, hányszor tocsogtak esővízben, szennyvízben. Mindezt nem tudta, de a por, majd a sár miatt valahol valakiken le kellett vezetnie a mérgét, hát az építőket okcűta. Kubikosok talicska nélkül — Pedig sűrűn takarítjuk az átjárókat, a pallókat — mondja Suki Gyula, akivel a Gólya közelében találkozunk. — De hát csak telehordják újra. Nagy a sár. Egy kubikosbrigád tagja. Jászladányi, társaival együtt naponta teherautó hozza-vi- szi a munkába, meg vissza. — Mióta útépítő munkás? — Hát... — számolgatja az éveket — ötvennyolc óta. Bejártam én már az egész országot. Legutóljára Pest megyében dolgoztam. Ez az itteni munka jó, mert közel van, naponta haza lehet járni. Persze úgy különben nehéz, odalent az árokban egészségtelen is. — Mennyit lehet keresni vele? Ismét számol, összead, kivon magában, a homloka ráncba fut az igyekezettől. — Hát, olyan háromezerötszáz forint körül. — Egyre nehezebb embereket kapni ide — mondta Urbanovszki István, a KEVispzajött Ha már erről esett sző, ide kívánkozik az endrődi brigád esete. Négy éve, dolgoztak mára KEVIÉP-nél, azután egyszer csak vették a kalapjukat, és elmentek mind a tizenöten. Akkoriban elég rossz munkájuk volt, hát hatott a csá^ bitó szó, de inkább a csábító ígéret. Tizenöt forintos órabért ígértek nekik telje- sítményes munkában. Hamar kiderült, hogy ezt nem lehet szavatolni, hiszen mindenkori munka jellege határozza meg, hogy megkereshető-e a tizenöt forinfos órabér. Egy hónapig voltak távoü, azután visszajöttek. Persze nem mindenki jön vissza. Egy harmincöt főnyi mezőtúri brigád végleg elment, illetve átcsábították őket egy másikx vállalathoz. Kevés az ember, nem mindenhol válogatnak az eszközökben, hogyan szerezzenek munkást, ha szorít a határidő. A Dimitrov utca sarkán hárman próbálnak beindítani egy kis dömpert. Szekeres Gergely főgépész mellette áll; biztosan azt találgatja' magában, miért nem induL — Mit csinálnak itt? VI ÉP főépítés vezető helyettese. — Pedig hagyományos kubikosmunkát már alig végeznek. Elég sok a gép. Az emberek legfeljebb nyesik, ducolják az árok oldalát. Még leginkább ott van szükség kézi munkára, ahol sok a közmű. De lapátolni már ott sem kell. Kiássák a földet, a gép meg fölszedi az árok fenekéről. Balogh Tibor szb-titkár arról beszélt, hogy az ilyen vándorló, egyik építkezésről a másikra irányított embereknek mennyivel nehezebb biztosítani a megfelelő ellátást. — A Béke étteremben ebédelnek. A munkahely közelében lakókocsi áll melegedőnek, át is lehet öltözni benne az ebédhez. De a lebontásra ítélt házakat is elfoglaljuk, ameddig lehet. Igazából azok látják, menynyit javult a helyzet, akik régebben nálunk vannak. De az embereket csak így lehet megtartani. a brigád — Most temetnénk vissza a csatorna árkát, ha megindulná ez a motor. — Előbb-utóbb csak megindul. — Muszáj lesz néki A íőgépész is bejárta már az országot. Dolgozott a békési duzzasztó, a békéscsabai víztorony építésén, de Mezőtúron, Orosházán, Szegeden is. Hirtelenében így jutottak eszébe a városnevek. — Most talán Túrkevére megyünk, ha itt végeztünk. Az jő lesz, közelebb kerülök a családhoz. — Hol a család' — Békésen. — Régóta van távol tőlük? — Elég régen. Tizenegy éve dolgozom a vállalatnál, ebből csak hármat voltam otthon. Egyébként ötvenkilenc év óta ez csak a második munkahelyem. — Hogy halad itt az útépítés? — Az időjárás ellenünk Volt. nagyon kibánt velünk. Ha ez a sok eső nem lett volna, a Dimitrov utcával rég készen lennénk. így most szerintem olvan két hét lehet a lemaradás. „Fenekelés“ géppel Csortos Mihály nehézgépkezelőről mondták ezt. A gépével sok mindent lehet csinálni, de a tojásrakodás valószínűleg nem tartozik az elvégezhető műveletek közé. N°m tudom, t>róbálta-e valaha, mindenesetre aki mondta, elismerését akarta e túlzással kifejezni. — Hamarosan befejezem. itt a munkát, megyek, a Dimitrov útra — mondja. — Most kötik be víznve’őket az út szélén, azoknak az árkát eddig. Éppen az utolsót ásom ki. Több markoló is dolgozik ezen az útszakaszon. A Csortos M'báivé az úgynevezett ..fenekelést” végzi. — Sokfelé doffgozott már, az itteni munka milyen a többihez hasonlítva? — Itt az volt a nehéz, hogy nem láttam be a kezelőfülkéből az árok fenekére, ahonnan kiszedtem a földet— Miből tudta, hogy mikor hogyan kell irányítani a gépet? — Megérzi azt az ember— Szereti a munkáját? Gondolkodik egy kicsit, azután megvonja a váilát— Jó itt. Dolgoztam máshol is, de ez jobb. Nagyteljesítményű gépem van, akárhorá kell mennem, gyorsan végzek. Nem vagyok távol Szolnoktól hős? szú ideig. — Jód fizetik^ — Tizennyolc forint az órabérem. A kunhegyes! Juhászét Tizennégy éve alakult, két éve nyerte el a szocialistái brigád címet. Hivatalosan Április 4 szocialista brigád a neve, a hétköznapibb szó- használatban Juhász brigádnak hívják, Juhász Imre brigádvezető neve után. — Cserélődtek is az emberek, de azért tizennégy éve mégis együtt vagyunk — mondja a brigádvezető. Többségük kunhegyes! Őket is naponta szállítja a vállalat teherautóval, mint a jászladányiakat. — Jó lenne, £a busszal mehetnénk, — mondja Ju hász Imre. — Hideg vb már a teherautón. Az egész- napi munka után este hétre érünk haza. Keveset fagyunk a családdal. Három gyerek van otthon, a legkisebb kéthónapos. Nem panaszkodhat a brigád, hogy nem ismerik el a munkáját. Juhász Imre a Vízügy kiváló dolgozója, de ugyanilyen kitüntetése még egy brisádtagnak van. Egr harmadik meg két igazgatói dicséretet is kanott. — És van még rettenetesen sok oklevél, meg egyéb elismerés — mondja Juhász Imre. — Hosszú lenne elsorolni. — Miért kapták mindezeket? — Biztosan meg vannak elégedve velünk. Kubikosok '. agvunk. de nemigen van itt olvan munka, ami kifogna raitunk. — Mi jöhet még ennyi elismerés után? Nevet. — Most a miniszteri dicséret következik. Amikor homokkal betemetik a közműveknek ásott árkokat, elkészítik az út be- tonlaoját, megielennek az aszfaltozó gének. Ez már az utolsó felvonás, egyúttal az leglátványosabb is. Az út fél szélességében terítik a forró fekete masszát. Úthengerek mennek a nyomában, mögöttük asztallan sima lesz az aszfaltréteg. Két három henger iőn egymás mögött, s oldalt is egymástól, mint a kombájnok, a gabonatáblában. Az aszfalt gvcrsan hűl. itt minden nem fontos, nincs idő a beszélgetésre. Az emberek megállnak, néztk a forró aszfalt gőréhe. füstiébe burkolózó1 génfalkát, azt sem bánták ba a fojtós füst meeköhögteti őket. Azután a gének elvonulnak. s ott mamd az új út. Talán nem egészen kész. lehet hoev úiabb réteget terítenek még rá. de máris iá járás esik rajta. A cíoőtal- pon keresztül is érződik kellemes melege. Bístey András / V
