Szolnok Megyei Néplap, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-03 / 258. szám

1974. november 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Nem feleslegesek A CSÖKKENT munka­képességű embereket egyre kevesebb országban tekintik «gäjsljpnt értékű munkaerő­nek. ajh színvak. nem ve­zethet gépkocsit, aki tér­iszonyban szenved, nem le­het darukezelő, de ettől még j^l^mepnyien teljes értékű . embernek számítanak, csak bizonyos foglalkozásokra «em alkalmasak. Ugyanez a helyzet a rokkantakkal, a tésti — sőt iórészt a szel­lemi — fogyatékosság-jakkal js. Megfelelő helyen, meg­felelő módon foglalkoztatva Őket épp olyan fontos, ér­tékalkotó , munkát végezhet­nek, mint a minden tekin­tetben egészséges társaik. Az országos tapasztalato­kat tekintve úgy tűnik, pogy , az iménti megállapodásokat sálunk még rendkívül ne­héz megértetni a raujtkálr tatókkal. Tisztelet a kevés kivételnek, lepereg róluk a hümánum által diktált leg­súlyosabb érv: mindent el kell követni, hogy a bármi­lyen okból csökkent munka­képességű emberek ne érez­zék ‘magukat csökkent értékű embernek, Eddig nem kész­tették gondolkodásra a mun­káltatókat a kézenfekvő gaz­dasági előnyök: a munka­erőhiány enyhítésének, a bérköltségek és nyugdíj ter­hek' csökkentésének lehető­sége sem. Be kell látni: a munkahelyek, önszántukból a? e célt» létrehozott vál­lalatoktól, szövetkezetektől eltekintve —, vajmi keveset tesznek a rehabilitáció ér­dekében, a probléma meg­oldását, ezért államj kézbe keli venni. s: ha másként nem megy. szükségessé vál­hat az adminisztratív eszkö­2.j.< alkalmazása Is­A2 irányító szervek eddig jobbára csak agitáltak az ügy előmozdítására, ggy-két évvel ezelőtti, e témával fog­lalkozó kormányhatározatok- -bői már kiderült: ennél- -hatá­rosabb intézkedésekre lenne tfeüfeség.' Akkor á kormány előírta, hogy meg kell vizs­gálni. milyen módon és esz­közökkel lehetne befolyásol­ni és érdekeltté tenni s vál­lalatokat a rehabilitációs módszerek továbbfejlesztésé­ben. illetve abbán, hogy egyáltalán foglalkozzanak a rehabilitációval. Most elké­szült a javaslat, amelyet -a kormány legutóbbi ülésén megvitattak, , E szerint, a körülbelül ß'iö ezer embert érintő gond megoldása továbbra is jó­részt az állami vállalatok fel­adata (jórészt: mert a reha­bilitációra szoruló emberek dolgoznak magánmunkálta­tóknál és szövekezetekben is). A Munkaügyi Miniszté­rium vizsgálata megállapítot­ta, hogy a csökkent munka­képességűek nagy része je­lentős értékű termelő mun­kát. vagy más hasznos te­vékenységet végezhetne, ha részükre megfelelő szakkép­ző. illetve átképző tanfolya­mokat szerveznének, ha a vállalatoknál — legalább na­gyobbaknál — j-ehabilitációs munkahelyek lennének. S mert a vállalatok nem. vagy csak immel-ámmal hajlan­dók mindezek megszervezé­sére, nem marad más hátra, mint hogy kötelezzék őket pénzeszközeik egy részének rehabilitációs célokra való elkülönítésére Ezzel persze még sem oldódna meg, leg­feljebb lenne egy úiabb vál­lalati pénzügyi alap. amit epetles nem használnak fel. CÉLSZERŰNEK látszik tehát, hogy ha a vállalat, bi­zonyos türelmi idő — két, négy év- — után sem haj­landó a csökkent munka­képességűek rehabilitációját intézményesen megoldani, akkor az erre a célra szol­gáló .pénzt el kelt tőle von- nj és a rehabilitációt köz­pontilag elősegítő intézkedé­sekre fordítani T. C% Kiosztották a néprajzi pályázat díjait Tegnap délelőtt a Szolnoki Galériában került sor a me­gyei néprajzi, helytörténeti pályázat díjainak átadására. Czakó Jánosné, a Szolnok megyei tanács művelődés- ügyi osztályának népműve­lési csoportvezetője méltatta a pályázat jelentőségét. ■ Örömmel állapította meg, hogy spk magasszínvonalú pályamű érkezett be, s a bí­ráló bizottságnak nem kis munkába került a legjobbak kiválasztása. Külön kategó­riába sorolták, az ifjúsági és felnőtt, valamint a kollektív és egyéni munkákat. A több mint 27 060 forint értékű díjakat Czaké Jáncs- né adta át a nyerteseknek. A 3000 forintos nagydíjat Mohácsi Sálintné tiszarofíi, valamint Arató Antal jász­berényi lakos kapra. Mohá­csi Bálintné. aki nem elő­ször vesz részt hasonló pá­lyázaton „Egy parasztcsalád története” című munkájában családja életét dolgozta í®l Arató Antal pedig a jászsági sajtó történetét. A felnőtt egyéni csoportban négyen kaptak első díjat, amelynek értéke személyenként 1500 forint. Az ifjúsági egyéni kategóriában szintén négy 200 forintos első díjat osztot­tak ki. Az ifjúsági kollektív pá­lyamunkák közül a kisúj­szállási Móricz Zsigmond Gimnázium néprajzi szak­köre minősült a legjobbnak, S 1000 forint jutalmat ka­pott. A felnőtt kollektív pá­lyázók között pedig a jász- kiséri és & jásziákóhalm.i honismereti szakkör nyerte el az ugyancsak 1000 forin­tos első díjat. A jutalmak átadása után Kaposvári Gyula, a szolnoki Damjanich Múzeum igazga­tója és munkatársai érté­kelték a díjazott pályamun­kákat i Helyszíni közvetítés a moszkvai Vörös térről Mit ígér a televízió a jövő tétre? Vallomások a városról November 5-én, kedden összefoglalót adnak az FTC —Liverpool labdarugó KEK- mérkőzésről. A „Fuss. hogy utolérjenek” című magyar film után kerül képernyőre a „Két színész, egy szerep” című műsor, amely színház­történeti szempontból is rit­ka eseményről számol be. Kállai Ferenc, a Nemzeti Színház kiváló művésze a le- ningrádi Gorkij Színjiázban magyarul játszotta Gogol Revizort áriak polgármesterét, s ennek viszonzásaként Kirill Lavrov, a Gorkij Színház is­mert művésze a budapesti Nemzeti Színházban orosz nyelven tolmációíta' ugyan-* ezt a szerepet. A. tévé mun­katársai Len-in.grádban és Budapesten megörökítették ennek a nem mindennapi vállalkozásnak fontos moz­zanatait. November 6-án, szerdán Vaszüjev „Csendesek a haj­nalok” című művét közve­títik a Mikroszkóp színpad előadáséról, felvételről. November 7-én. csütörtö­kön heggel 8 órakor Moszk­vát kapcsolják, s a Vörös térről adnak helyszíni köz­vetítést. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom év­fordulóján láthatják a né­zők ,,A? én forradalmam” című szovjet dokumentum­filmet, majd a szovjet nagy­követ ünnepi beszéde hang­zik el- „A tavasz 17 pilla­nata” című szovjet filmso­rozat hatodik epizódja után kerül képernyőre Chaplin híres filmje, a „Modem idők”. November 8-án, pénteken Swift „Gulliver a törpék or­szágában” című művének elektronikus változatát sugá­rozzák, arnefe" felnőttekhez ? szóló szatírában -mutatja • be a korabeli .angol társadalmat November 9-én, szomba­ton két Szép Ernő-jelenet is helyet kapott a ;,Szombat es­te” programjában­Vasárnap délelőtt a békés­csabai Jókai Színház művé­szeinek tolmácsolásában köz­vetítik Carlo Gozzi „Szarvas­király” című mesejátékét, este Jean-Paul Belmondóval á főszerepben a „Banánhéj” című filmet vetítik, Fiz... víz... Megjegyzések egy panaszos levélhez Nemrégiben levelet kap­tunk egy szolnoki olvasónk­tól, aki közérdekű bejelen­tést tett (teljesen jogosan) Tőgyi Ferencné tiszaföldvári lakos ellen, mert az az utcai közkifolyóból piszkos gumi- csövön vezette udvarába — a disznóólaKhoz — a vizet. Levélírónk elpanaszolta, hogy bár a bejelentésből a me­gyei Víz- és Csatornamű­vek Vállalat révén hivatalos feljelentés lett ismételten tanúja volt hegy szabály- ellenesen használja a beje­lentett Tőgyi Ferencné a ku­tat Szerinte „••-a tanácsnak nem a legjobb volt a hozzá­állása. mert onnan visszaír­tak a feljelentőnek, és szá­mon kérték, hogv honnan tudták meg az esetet ” S még hozzátette szerintiem azért írnak sokan névtelenül, mert ilyen ügyintéző még akad...” Nos. ha ígv van, hogy az illetékes tanácsi dolgozó nem a szabálysértés megtör­ténte. hanem a közérdekű bejelentő neve után érdek­lődik, valóban elítélendő. Valójában azonban nem er­ről volt szó. Utánanéztünk. A Víz- és Csatornaművek Vállalat levelére. amely szeptember 23-án érkezett a tiszaföldvári tanácshoz, való­ban visszaírtak, de csak azt kérték, hogy.a körülménye­ket pamtogabban írják 1a A válaszlevél meg is érkezett, s azóta az eljárást megindí­tották. A vétkes tanácsi fi­gyelmeztetésben (!) részesült s a vállalat külön .oótdíjat, bírságot rótt ki rá az enge­dély nélküli túlzott vízfel­használás miatt- Ezzel az ügv elintéződött, az akták átke­rültek egy másik dossziéba, az esetleges ezzel kapcsola­tos bejegyzéseket kihúzták a noteszból, a gumicső lekerült a yízcsaPrűl. Elintézett ügy, de mégsem az. Tőgyi Ferencnének tovább­ra is szüksége lesz a vízre (disznót hizlal, joga van hoz­zá) továbbra is ugyanarrój a csapról veszi, s minden bi­zonnyal ugyanannyit, mini eddig, csak éooen „szabályo­san”. mint ahocry az utcai ki­folyóból szokás. Vödörrel, kannával, hordóval. Azzal pedig mindenki annyiszor fordul meg a kútnál. ahány­szor akar. annyit visz. amennyit akar még csak meg sem bírságolható (nincs rá szabálv). Tőgviék szívesen bevezettetnék a vizet a la­kásukba. s nemcsak ők. A legutóbbi Nénlao-nostában is jelentkezett egv panaszos hszaföldvári cs&lád a sok közül. Hétszézan várnak víz­vezeték-bekötésre. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha a régen várt víztorony elké­szül. Már hozzákezdtek a javításához ! t& A percek egymásutánja ad­ja az életünket. Harmincegy néhány mílliószor szalad körbe óránkon a percmuta­tó. amíg az első nyugdíjun­kat hozza a postás. Hány napot, évet, hónapot kitevő percre emlékezünk ebből a harmincegynéhány millióból? Nincs két egyfor­ma perc, nincs két azonos emlék, mert ami nekem szép, az másnak szebb, vagy nem is emlék talán, mert eszé­be sem jut. \A város felett is pereg az ídőrokka. Szürke-felhős hét­köznapjairól alig i jegyez fal valaki is valamit, de ami­kor mejmydőrög, villáníük, hogy utána szépen süthes­sen a Nap, jó levegőjű, friss szél fújhasson a házak kö­zött, azt a napot sokáig em­legetik az .emberek. Tizenötmillió néhány száz­ezer perccel ezelőtt ily.en na­pokat élhetett Szolnok, mert minden bennünk maradt, ami akkor történt... Négyezren..» / Akkor nem volt lakáshi­ány. A házak — hiába zuhan­tak a szomszéd utcákra ton­nányi láncos bombák — job- tan állták az időt, mint az emberek. A? öregek, a bete­gek, együtt hulltak a bom­bákkal : nem volt orvos, kincs volt egyetlen szem Ba­yer keresztes aszpirin is. Uj élet alig született, a rádión megkötött távházasságok csak hadisegélyt adtak, aki tehette, meggondolta, meg­szülje-e arra a világra á gyermekét. Október utolsó napjaiban már csak négyezren laktunk Szoinofe».. vAxjiyiSfi, - sem, mint most a Zagyva-parti tízemeletes házakban. Majd- hogy mindannyian ismertük egymást, messziről köszön­tünk és ha a szomszédnak volt egy vödörnyi ivóvize, pekem is jutott, A lakosság nagy része még a június második! bombá­zás után elmenekült. Előbb temetkezett: hektószám ön­tötte az oltott meszet elpusz­tított szeretteire, majd fog­ta. kis motyóját és kiment a tanyákra, a környező fal­vakba, ahol tán nem robban­nak bombák. Akik maradtak, azokat nyárutón kihajtották erdőt irtani, a Tisza bal partján gyönyörű, évszázados fák voltak. „A Tiszánál megállít­juk a bolsev lkokat" „Utolsó csepp vérünkig védjük a Ti­szát"' — harsogta a fasisz­ták hangos beszélője, írták az újságok. Azért kellett a szolnokiaknak kivágniuk az erdőiket, hogy ne tudjanak a város alá lopakodni a szov­jet harcosok. Nem is lopakodtak — jöt­tek, feltartóztathatatlanul. A pusztítás, a tankcsapda, a lövészárok rendszer, mind- mind értelmetlen -veríték volt. De ekkor ezt még sokan n«m tudták, mint ahogy azt sem. hogy Friesner vezérez­redes már szeptember végén levélben közölte Hitlerrel, hogy Magyarország „védel­me” a Tisza vonalán lehetet- len „Utolsó csepp vérünkig!”' — ez a demagógia földönfu­tóvá tette a város másik ti­zenötezer lakóját. A „Tisza- parti erődvárosban” senki sem altárt meghalni a nyila­sok fantazmagóriája miatt. Aki csak tehette elmenekült. Az itt maradt szegény nép beköltözött a Werbőczy; a Mussolini, a Horthy Miklós, meg a többi utcák elhagyott polgárházaiba. Olyan természetesnek vet­te akkor mindenki ezt a hon­foglalást. mintha mindig megillette volna az elesette­ket is a nagyablakos ház I űz és víz Esős, ködpárás októbervégi éjszaka volt, amikor a Tisza büszke tornyú hídja a víz­be zuhant. Iszonyatos pere volt mintha kirántották vol­na alpjuk a földet, a Zagy­va partjába vájt bunkerben ‘ vi tus táncot járt a vihar­lámpa. Amikor elhalt a vastra­verzek halálkakofóniája, ötyén csend ülte’ meg a pet- róleumkojtolta levegőt, mint­ha a dobhártyánk szakadt volna szét. Mondtam vala­mit anyámnak. Riadtan né­zett rám. Szólhatott valamit, mert mozgott a szája, de én gern értettem semmit. Az­tán mindenki kiabált és min­denki megijedt, hogy meg- süketült. Heggel kimentünk a folyó­partra. A Tisza duzzadt volt, mint a leszorított ér. Szenv- nyes, sárga vizet hordott. Ha ilyenkor ilyen a Tisza, so­kan meghalnak az őszön, mondtak a tabáni halászok. Igazuk volt. akkor már so­kan meghaltak, a tétetnék felakfedtak a híd roncsain. . Ebből a vízből nem lehe­tett inni. A vízcsapból bar­na lé csordogált. A Zagyva is meggyilkolt embereket úsz­tatott. Csak a Tisza Szálló­nál folyt az ártézi víz, meg valahol a gyárnegyedben. A folyó mellvédje mögött, az ártézi kút előtt egy csend- őrszázad tanyázott. Ha a túlsó parton megcsörrent a bokor -— lőttek. Odaátról vissza. A csendőrök feküd­tek, a vízhordók álltak. A golyék őket találták. Egy reggel néhai dr. Kiss Gábor árvaszéki ülnök, az árván maradt város botcsi­nálta polgármestere addig ordítozott a pohos csendőr­tiszthelyettessel, míg odébb nem helyezték állásaikat. Az apró, kopasz emberke felrak­ta a kannákat, vödröket a mellvédre. Az eső cseppek doboltak a zománcon. Elbúj­tunk a gáztartály mögé. Kiss Gábor körülnézett, letette a kalapját a mellvédre és két bordó kannával odament a kúthoz, Odaátról nem lőttek. E16- bújtunk, és hordtuk a vizet. Az ágyúcsata Tószea és Vézseny között tombolt. A szandai . dombokon felállított Ketyusák a várostól délre kényszerítették ki az átke­lést A majd három- hétig tar­tott ostromállapot alatt a szovjet tüzérség annyi kárt sem tett a városban, mint egyetlen láncosbomba sorozat. Azon a re?gelen Szénaillatú reggel volt. Az esőpermetben, utcahosszan, apró. vad sörényű lovacskák ropogtatták a szénát. Nehéz csizmás, körgalléros, kerek- kuesmás férfiak szívták a kocsik körül a mahorkát Két szintben élt a város: az utcán és a föld alatt. Akik az utcákra tódultak, örültek. Akik még féltek, el­bújtak. Kibújt a .Nap, felszállt a köd. Az utcákon egyre több lett a nép. .A' piactéren, a Szent-Háromság szobor körül táncoltak a katonák. A Vol- ga-dalt meg a Katvusát ak­kor hallották először a szol­nokiak: Ezerszer leírták már, mil- liószor is igaz: a nagybaj u- szú ukrán parasztkatonák furcsa, négyszögletes kenye­reket vettek elő a kocsik ponyvái alól. Reggeltől es­tig ott bámészkodtunk körü­löttük. kinéztük a falatot a szájukból. Nem féltem tőlük, mert az öregebbje olyan volt, mint a nagyapám, deres ha­jú. lomha járású, a flata­labbja meg, mint az apám, hangoskodó, nevető szájú. A téglaháziak valahonnan előszedtek egy kopott, régi régi vöröszászlót. Kitűzték a városháza erkélyére. Majd acélhurkot dobtak, ifjú Hor­thy István volt kprmányzó- helyettes bronzszobrára és le akarták rántani a talapzat­ról. Nem boldogultak. Kevés volt akkor az erő! Valakik kitalálták: maid a tank lehúzza. A szobor nemsokra rá el­tűnt’ Egy rossz emlékkel ke­vesebb maradt.. Délben jó, húsos, szalonnái káposztalevest ettünk. Akkor délben, Vörös drapériával letakart nyitott platóié tehe’-au+* rult a főutcán. . A Tisza Szállótól indult, ahol e.vríuf már kórház működött. Az autó után lágy, bánatos melódiára lépdelt a zenekar, maid a katonák. A zene olyan volt, mint az őszi napsütés. Bágyadt, de hívogató. Gyászzene volt, de mégis nagyon nekünkvaló, mer' nem a puska ropogás­ba hívogatott, hanem rész­vétre. Mindenkinek volt, akit megsirasson. A számunkra ismeretlen generálmajort pda temettük a mai rendelőintézet elé, ahol most az emlékoszlop 4ll i ' • Ma sem tudc«n. ki veit. de temettük: S2oínpk akkor t' nadt fel.-akkor kezdett új­ra élni, amikor Csajkovszkij gyászindulója elnyomta a Város határában dörgő fegy­verek hangját. Másnap vagy harmadnap Fehérkarszalagos civilru­hás, fegyveres „policájok” járták az utcákat, Zsemlye bácsi. Ragó bácsi, Javora bá­csi. mi csak így hívtuk őket. Kézzel írott falragaszokat silabizáltunk: „a szandai Geiger birtokon néhány száz hold kukorica meg cukorré­pa kint van a földön. Min­denki szedhet annyit, amennyit a hatan elbír. Az .orosz városparancsnok meg­engedte, hogy átjárjunk a pontod-hídon." Mentünk puliszkának valót törni, melasznak valót szedni. A kocsorosi gátoldalban fel­robbant szovjet tankok és ka­tonák szénnéégett teste mellett egy tehénke legelészett. Meg­álltunk. olvan volt a 2 a te­hénke. mint a csoda. Rég el­felejtettük a tejet, a vaiat... Senkié ez, mondta a nagy­anyám, vezessük haza. A tehénke szelíd volt. Egy fényes horogkeresztes derék­szíját akasztottam a szarvá­ra és húztam. Jött. A hídon tankok csörömpöl­tek át a túlsó partra. A fi­tyegő horogkereszt a te­hénke fejét verdeste. A ka­tonák nevettek, egy tankista intett, hogy menjünk előtte. Nagyanyám a hiú közepén már szipogott örömében: előttünk egy ágyú alatt süp­pedt a ponton, mögöttünk a tank recsegtette a deszká­kat. vágta szét a vizet, fe­lettünk német keselvűk kó­vályogtak. a srapneloktól fodros volt a víz. de neki már az járt az eszében, hogy holnap reggel tejet iszunk. Amikor hazaértünk. Ró­zsi néni: a szomszédasszony görhét sütött. Bihari bácsi, a mozdonvvezető arról be­szélt. hogy holnao megindul a műhely — a Járműjavító — és lehet, hogy holnanután- ra mér újra lesz mozdonya­Senkinek . sem volt még ere- - hátranézni, mindenki a holnapba kapaszkodott. ' tiszai La jos *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents