Szolnok Megyei Néplap, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-27 / 277. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. november 27. Először nyomtatásban Átadjuk a stafétabotot.,. Sándor Pál: polgári forradalomtól a proletárforradalomig” Az 1918-ag polgári demokratikus forradalom és a Kom­munisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfor­dulóján, 1968. november 22-én, az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetem kibővített, ünnepi tanácsülésén Sándor Pál egye­temi tanár mondott beszédet. Az egyetem Universitas Együttesének egyik tagja — a professzor kérésére — Verseghy Ferenc Marsziliai ének-ét szavalta el. Az ezt követően elhangzó beszéd pedig szolnoki emlékek felele­venítésével kezdődött. Vallomástétel volt ez arról, hfigy a hatvanhét esztendős tudós számára még mindig milyen élő és ható emlék volt — és maradt élete végéig — a szolnoki dicsőséges 134 nap. „A polgári forradalomtól a proletár forradalomig” címmel tartott ünnepi megemlékezés szöve­gének kéziratát is Sándor professzor özvegye bocsájtotta a Szolnok megyei Néplap rendelkezésére. Az immár több mint fél évtizeddel ezelőtt elhangzott beszéd szövege rövidített formában — először lapunkban jelenik meg nyomtatásban: A költemény, Sz’btria száguldó tankja amely az imént elhangzott, Verseghy Ferenc Marsziliai éneke, a francia forrada­lom dalának, a Marseillaise- nek első magyar fordítása, amelyet a költő a magyar jakobinus mozgalom egyik vezetője. Hajnóczy felszólí­tására készített. E verséért és a forradalmi katekizmus terjesztéséért a Martinovics- per egyik fővádlottjaként halálra ítélik, majd a halá­los ítéletet kegyelemből bi­zonytalan ideig tartó bör­tönbüntetésre változtatják. Közel kilenc évet tölt Kufs­tein, Graz és Spielberg vár­börtöneiben és utolsónak szabadul a fogságra ítéltek közül. Verseghy Ferenc szobra ma is ott áll a Ti&za-parti város parkjában, szemközt vele a gimnázium, amely­nek egyik-másik tanára éb­ren tartotta és ápolta a for­radalmi szellemet, és átadta nekünk, tanítványainak, örökségként. De tudatosította és erő­sítette a forradalmiságot a gimnázium lépcsöházát. dí­szítő . hatalmas festmény is, amely Damjanich vörössip- kásainak 1849 március 5-i, a fehérkabátos osztrák ármá­dia felett aratott győzelmét a Verseghy Önképzőkör is. A Nyugat kicenzúrázott ver­sei levélben, gépírásos for­mában jutottak el hozzánk, és szavaltuk Babits elkob­zott versét, a Húsvét előtt- et, Ady Krónikás énekét, a Proletár fiú versé-t és más verseket. Kezdtünk bejárni a munkásotthonba, és olvas­tuk a munkáskönyvtár kék füzeteit, a Bér. ár. profit-ot, a Kommunista Kiáltvány-t, a Tudomány és Munkásság­ot. S mire végre csakugyan lehulltak a acgy évvel ko­rábbra ígért falevelek, a diadalmas ősz már nem ért bennünket váratlanul. A nyolcadikos gimnazisták még valahol az olasz fronton ál­doztak vitám et janguinem a Habsburg monarchiáért, mi kisebbek. azonban, akikre még nem került sor, és akik akkoriban önkéntes tűzoltó­ként szolgáltuk a hazát, ami­kor meghallottuk, hogy Pes­ten győzött az őszirózsás forradalom, felöltöttük tűz­oltó egyenruhánkat, de a baltát és övét Frommer pisz­tollyal vagy Manlicher pus­kával cseréltük fel. hogy fegyverrel biztosítsuk a nagy őrségváltást. Őriztük a hidakat, a pos­taépületet, a városházát, megakadályoztuk a kezdődő fosztogatásokat, hogy meg­óvjuk a forradalom tisztasá­gát a zavarosban halászók­tól. az alvilágiak felszínre kerülésétől. A zsúfolt vago­nokban és a vagonok tete­jén a frontról hazazúduló katonákat étellel, itallal fo­gadtuk az állomáson, a be­tegeket és fertőzötteket le­szedtük a vonatról és beszál­lítottuk őket a kórházba, a részegektől elvettük a rumos kulacsot és a fegyverüket: egyszóval, azon iparkodtunk, hogy a forradalom ne süly­örökiti meg S nem messze innen, a Zagyva torkolatánál áll Damjanich fehér lovas­szobra. mögötte pedig, a Mű­vésztelep bejáratánál maga­sodik a vártorony, befalazva kőkockák közé néhány ágyú­golyó, a diadal néma tanúi. Ilyen környezetben nőt­tünk fel és a háborús évek mindennapi nyomorúságában vágyva vágyódtunk vissza azokba a történelmi időkbe, amikor hősök születtek és a világszabadságért vállaltak szenvedést és halált. Pedig ebben az időben ér­lelődött már az a nagy for­radalom amely mellett szin­te eltörpült minden más történelmi esemény, és amely nemcsak új lapot, ha­nem egészen új fejezejet nyi­tott az emberiség történelem- könyvében: az orosz forra­dalom. Lélegzet-Visszafojtva figyel­tük az eseményeket, és a hamis, torzító híreken ke­resztül is éreztük, hc^v új, döntő fordulat előtt adunk. Napról napra úi neveket hallottunk, mint Kerenszkij, Trockij, Lenin és úi fogal­makkal ismerkedjünk meg: szociálforradalmárok, anar­chisták. .mensevikek, bolse- vizmus. szovjet­lyedjen anarchiába, hanem az új rend megalapozója le­gyen. S ennek az új rendnek a körvonalai napról napra i°h- ban kibontakoztak. A diák­tanács, amely mér az első napokban szűknek érezte te­vékenysége számára az isko­la falait, megtalálta az utat az ifjúmunkásokhoz, a szer­vezetek egyesültek, és fizi­kai ( és szellemi ifjúmunká­sok — ahogyan akkoriban S zeretnél-e méltatlanul elfelejtett lenni? — kérdezte tőlem Po- vázsai és tekintetében több volt a biztatás, mint a kér­dés. — Hogy micsoda szeret­nék-e lenni? —■ hüledeztem, nem értve sem szót, sem tekintetet. — Eh, de nehéz felfogá­sú vagy! — horkantott most már mérgesen Povázsai Al­fonz irodalom esztéta és mű- kritikus. — Azt kérdeztem, hogy akarsz-e méltatlanul el­felejtett lenni, vagy sem?... Látom nem érted, mit aka­rok ... Hiába, mindig nehéz felfogású voltál... Ezt majd azér t. ha kötélnek állsz, nem szabad a későbbiekben meg­említenem ... — Állj. állj! Minek kell kötélnek állnom. mit kell neked majd elfelejtened, ha engem is elfelejtenek? — Ez az éppen, hogy elfe­lejtenek, méltatlanul felejte­nek el. de én felfedezlek ... Ez a lényeg kisfiam — vi- dult fel Povázsai. azt hívén, hogy értem is vidulása indí­tékát ... — Nézd Povázsai, lehet, hogy én valóban nehéz fel­fogású. sőt ostoba ember va­gyok ... Az is lehet, hogy méltatlan vagyok, meg el­felejtett, sőt még az is, hogs. neveiíük magunkat — váll­vetve küzdőitek az igazi cé­lért, a szocialista forrada­lomért. De mtííkezdődött a harc a munkásság soraiban is. Előbb csaíc a Nemzeti Szál­loda nagyciKrmében may! a munkásottbionban később pe­dig a. hahaftnas Kossuth té­ren, egyre jiöivekvő tömegek jelenlétében: és aktív rész­vételével zajlottak le a vi­ták a pesti kiküldöttek, a szociáldemokrata Vincze Sándor és a kommunista Vágó Béla (között. És 1919. március 15r-én — amikor nemsokára fegy fél évszázada lesz. hogy qgyanígy a pó­diumon álltam, mint most az ünnepi beszédben a Ra­bok tovább nem leszünk-et felváltotta a Föl föl, ti rab­jai a földnek. S amikor néhány nap múl­va Budapesten, a gyűjtőfog- házban a kommunista és szociádemokrata pártok ve­zetői aláírták az egységok­mányt, amely kimondta a két párt egyesülését, a hata­lom átvételét, a proletárdik­tatúra kikiáltását, akkor a mi szőkébb hazánkban, Szolnokon nem volt ki kivel egyesüljön. A munkásság, a vasutasok, a fűtőháziak, a vasúti műhelyek, a fűrész­telepek, a cukorgyár és a többj üzem dolgozói akkor már egységesen a kommu­nista párt szervezeteit alkot­ták. I évedének és hibák ellenére sincs miért szégyenkeznünk. A történel­mi igazság mindig sokkal ta­nulságosabb és jobban elő­készíti a iövőt, mint bármi­féle tetszetős kombináció. És bárhogyan alakult is az egyes emberek sorsa, magá­nak a forradalmi nemzedék­nek egészében olyan kivéte­les szerencse jutott osztály­részül, amilyent kevés más korszakbeli nemzedék érhe­tett meg--­... História est magistra vitae — tanultuk Verseghy Ferenc szobrának árnyéká­ban, és nincs okunk, hogy a latinok bölcsességének ellent mondjunk. Hiszen az 1918— 19-es forradalmak és a fél­évszázados kommunista párt története olyan tanulságokat rejt magában, amelyeket alaposan át kell gondolnunk, magunkévá tennünk, meg kell szívlelnünk, s akkor le­gyenek bár viszonyaink, — ahogyan ma divatos hirdetni — akármilyen bonyolultak is. többé nem tévelyedhe- tünk el... (Folytatjuk) te engem majd megtalálsz ... Ami nem nagy kunszt, mert éppen veled szemben állok... De, ha nem beszélsz azonnal értelmesen és világosan. a leghatározottabb mértékben belédrúgok... Itt és azon­nal. Hogy elfelejted tőle, hogy mit felejtettek el raj­tam ... — Mindig ilyen brutális alkat voltál — mért végig hidegen, aztán töprengve gyorsan hozzátette... — Persze, ezt sem szabad majd megemlítenem a későbbiek­ben ... Jó. jó. csak ne kö­zeledj, elmondom, miről van szó. Írtál te valamikor ver­set? Persze hogy írtál, ne is mondd. Mindenki írt ver­set. pont te ne írtál volna... Elfelejtette e kor, e nemze­dék, hogy írtál verset? Per­sze. hogy elfelejtette ... Há­la isten, mert én még em­lékszem, hogy milyen rette­netes verseket írtál... Na- mármost... Ahol valaha fafu ál(t 1941 június 23-án azt sut­togták, egy német tisztet megölt valaki a közelben. És még aznap lecsapott egy büntetőkülönítmény a falu­ra, A litván Ablinga volt az ■ első szovjet falu, amelyet porrá zúztak a háborúban. Aznap lakodalmat akartak ülni. A vőfény elővezette a jegyeseket, egy hegedűs ug­rált körülöttük (így volt szo­kás). Akkor érkezett a bün­tetőosztag. Harminc évvel később egy napon fejszés emberek gyü­lekeztek a valahai falu he­lyén. Litvánia különböző falvaiból és városaiból va­ló .mesteremberek voltak. V. Mfjoras szobrászművész ül­tette a fejükbe a gondolatot, és most megérkeztek. Neki­láttak és csak úgy égett a kezük alatt a munka. Mi-f nyáriasra fordult, harminc faragott szobor emelkedett az ég felé. Az egykor agyon­lőtt lakosokat' ábrázolták. Az ablingai em'ékmű nem mindennapi alkotás hiszen minden szobrát néni "iragók alkották. Hozzá kell tennünk, hogy nem is igen vetették alá magukat valami "gységes művészeti irányí­tásnak, hanem mindewik a maga szakállára do’ffozott. Rögtönöztek: %gy-egv litván naraszttínus vonásait keres­ték emlékezetükben és fa­ragták fába. , A szobrok eléggé elütnek egymástól. Az egyiken szü­lők és gyermekük a hiába­valóság kétségbeesésével óvják egymást a szörnyű ha­láltól. A közvetlenül a tra­gikus figurák mellett jelkép­szobor áll: roppant sas — a náci birodalom szimbóluma — csap le egy kérges te­nyérbe hajló asszonyfőre. A jegyespár szívhezszóló fi­gurái (alakjukat menyegzői virágfűzér láncolja szorosan össze) közelében dekorativ szobor emelkedik, monu­mentális oszlop. Körös-kö­rül, bárhonnan közeledjünk, lányka- és fiúarcok néznek belőle ránk. Így áll ott: ar- . cokkal körülfonva. Egy má­sik szobor a vőfélyt tá­masztja fel. Ha figyelmesen nézünk faragott arcába, a derűs paraszt tekintetéből mintha zavart izgalom csap­na elő. Arcának pillanatké­pe fölidézi a mókáskedvtől a tömegmészárlás tudomásul­vételéig vezető egész utat. Bármennyire elüssenek is egymástól a szétszórt cso- portozat szobrai, a fa-em- lekmü egésze mégis valami lényegi egység hangulatát kelti. A litván falvakban a faragásnak sok nemzedékes múltja van és minden alko­tó képzelet — e közös ha­gyományokon keresztül — közeli rokon. Az ablingai emlékmű eggyéolvad a tájjal, amely­ben áll. A szántókkal, a ho­rizontnál kékbe hajló erdők­kel, a raboruló égbolttal. — Na mármost... — Ne szólj mindig közbe, most jön az irodalmi üzlet... Te, aki verset írtál egyko­ron, méltatlanul el vagy fe-. lejtve. Érded? Méltatlanul — tagolta, mint hülye gyerek­nek a tanitónéni az ábécét... — És én, Povázsai Alfonz irodalmi esztéta és műkri­tikus, kibányászlak a mél­tatlan feledés homályából. Költészetedet újból köz­kinccsé teszem ... — De Povázsai. hát nem te mondtad, hogy vacak és kibírhatatlan verseket írtam és ... — Írtál. Múlt időben. És, ha ma is írnál, a kutvának sem kellenél. Nekem se. De te méltatalanul el vagy fe­ledve. Egv költő, aki már nem ír. akit úgy kell kibá­nyászni a méltatlan feledés homályából, az kettős hasz­not hoz ... Hasznos önmaga hírnevéhez, és hasznos per­Magadan szovjet városban 1927 óta szokatlan szobor áll. Nem kiváló személyisé­get ábrázol, nem is győztes hadvezért. Az észak-szovjet felhőktől és hófúvásoktól ostorozott városban a kőből vésett alapzaton közönséges szériagyártmányú- csehszlo­vák teherautó látható: a Tátra 111-es típus. Szibéria hódítói emelték a Tátra ko­csik sarkköröntúli használa­tának 25. évfordulójára. Körülbelül a szobor ün­nepélyes leleplezése idején lépett érvénybe a KGST A Tátra teherautók mai konstrukciója sok éves fejlő­dés eredménye. Az alapot már voltaképpen a huszas években lerakták. Akkor, 1923-ban került piacra az ismert Tátra 11 személygép­kocsi. Megjelenése akkori­ban a konstrukciós elvek „forradalmát" jelentette. A gépkocsit léghűtéses motor­ral, középcsőtartós alvázzal és független rugózású lengő­tengelyekkel látták el. Ez a szokatlan megoldás később A Tátra alváza középcső­tartós, lengőtengelyein a kerekek független feifüg- gesztésüek. S ezen az alvá­zon nyugszik a merev felső szerkezet. Nehéz körülmé­nyek között ez komoly elő­nye a Tátrának. A lengőtengelyek lehetővé teszik, hogy minden kerék más síkban mozogjon. Egyenetlen terepen ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden kerék állan­dóan érintkezik a földdel. Valamennyi kerék tengely- meghajtásos, ami biztosítja a maximális hajtóerő eléré­sét. A Tátra 813-as vontató például hegyi övezetben 160 tonnás teherrel is megbir­kózott. A terepjáróképessé­get a sebességváltó széles skálája is növeli. A Tátra 148 például 15, a Tátra 813 pedig húsz sebességet hasz­nálhat. A tengelyközi nyo­A Tátra alvázának jelen­tős előnye a nagy stabilitás. Ez nemcsak a viszonylag gyors és biztonságos közle­kedést teszi lehetővé (az új 16 tonnások az országúton elérik a 110 kilométer órán­kénti sebességet), hanem az alvázak széleskörű speciális alkalmazása is. A platóko­csik, nyerges vontatók mel­lett autódaruk, betonkeve­rők, billenős teherautók, tűzoltóautók, ömlesztett anyagot szállító tehergépko-, esik, fúrórendszerek stb. működnek biztonságosan Tátra alvázon. A Tátra Gyár az alaptípus több mint száz­féle variánsát gyártja a sze annak, aki kibányászta a méltatlan feledés homályá­ból ... Ebben az esetben ne­kem! Akarsz méltatlanul el­felejtett költőként híres len­ni? Ki bír az ilyennek ellen­állni? Hol az a hős, az a jel­lem? Hol az a költő? Az olyan, mint én, aki tényleg írt verseket és nem is rdsz- szakat. Nem igaz, hogy rosz- szakat. De csúnyán lebeszél­tek az irigyek és méltatlanul elfelejtettek a kritikusok ... — Akarok ... Igenis, aka­rok Povázsai. Méltatlanul el­felejtett híres költő akarok lenni... — Nagyszerű — borult lelkendezve a nyakamba Po­vázsai Alfonz —. Csodálatos. Akkor halj meg, dé gyor­san ... — Hogv mit csináljak? — Halj meg, te őrült... Hát mit képzelsz, élő ember lehet méltatlanul elfelejtett költő? Szó sincs róla. Tessék meghalni, és én felfedezlek utána, s te híres leszel — csókol1 meg újból Povázsai miközben óvatosan egy tőrt nyomott a kezembe. El is fordult, hogy ne lássa, mint lesz ő híres kritikus ... Gyurkó Gcza ama határozata, mely sze­rint Csehszlovákia és a Tát­ra Koprivnice állami válla­lat lett a „nagy terepjáróké­pességű, léghűtéses motorral ellátott, lengőtengelyes, 12 és több tonna teherbíróké­pességű. középcsőtartós al­vázzal felszerelt nehézteher­autók egyedüli gyártója”. A KGST specializálása is­mét a gyár „vetélytárs” nél­küli helyzetét igazolta, me­lyet a „Tátra” eredeti gyár­tási felfogásával ért el az egész világon. mint a „Tátra Gyár koncep­ciója” került az autógyártás történetébe. Az új elképzelést nemso­kára tehergépkocsikra is al­kalmazták. A tényleges ha­tárkő azonban csak az 1942- es év lett, amikor megkez­dődött a nyolc- és később a tíztonnás Tátra 111 Széria- gyártása. Itt alkalmazták a gyártók először a világon te­herautónál a léghűtéses nyersolajmotort. A terepjá­ró nehézteherautók gyártása előtt megnyílt az út. .•. matékelosztókat zárószerke­zettel látták el, amely ha valamelyik kerék túlfordul, kikapcsolja azt, mégpedig függetlenül a többitől. A Tátra a világon először alkalmazott olyan rendszert legújabb modelljein, mely segítségével az abroncsok nyomása menetközben vál­toztatható. A rendszert a vezető kezeli, közvetlenül a vezetőfülkéből a kormány­kerék mellől, s így a terep- 1 tői függően változtathatja az abroncsok felületét. A köve­telményeknek megfelelően az érintkező felület a két­szeresére is növelhető. Kü­lönösen előnyös ez a szelle­mes megoldás, ha sárban, hóban, homokban akadt el a gépkocsi. Nem lep meg ben­nünket tehát a szakemberek állítása: „A Tátra úi típu­sai egyes terepeken még a tankot is felülmúlják.” megrendelők számára. A „Tátra” gyakorlatilag vala­mennyi földrészen megta­lálható. Az alaptípus változatainak nagy száma is hozzájárul ahhoz, hogy a gépkocsik szélesőséges időjárási felté­telek mellett is megbízható­an működjenek. Jelentős szerepe van ebben a léghű­téses motornak. Másféle mo- ''tor ugyanis nem működne kielégítő hatásfokkal az olyan hőkilengések mellett* melyek a Szovjetunió északi részét jellemzik. Ezen a tá­jon nyáron 40 fok meleg a hőmérséklet, télen pedig mí­nusz 60 fokra csökken. Gyógyító csönd Hallásjavító Központ épí­tését kezdték meg Kijevben, A. Kolomijcseko. az Ukráh Tudományos Akadémia le­velező tagjának vezetésével a tudósok jó eredményeket értek el az utóbbi években a megsüketült emberek gyó­gyításában. Az országban először ők alkalmazták a halláscsökke­nés megállapítására és gyó­gyítására az ultrahangot, az elektronikus berendezéseket és a lézersugarat. Az új gyó­gyászati intézmény felépü­lésével még nagyobb lehető­ségek nyílnak. Az épülettömb belsejében különleges akusz­tikai körülmények uralkod­nak majd. A külső, utcai za­jokat először fákból és bok­rokból álló növénysáv szűri meg. A zajvédelmet szolgál­ják a megvastagított ablak­üvegek és a szivacsos gumi- szieetelők. A liftek, a légkon­dicionálók. ventillátorok tel- iesen zajtalanul működnek. A falakat és a mennyezete^ lyukacsos hangszigetelő 1«- pókkal burkolják. Megelevenedett Méltatlanul elfelejtve 4 Já'ra fftár koncepciója Kereke en több. mint lánctalpakon Mínusz 60 0 C-nát is működnek V

Next

/
Thumbnails
Contents