Szolnok Megyei Néplap, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-27 / 277. szám

1974. november 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Komló* Jánossal kettesben Ha az embernek jópofás- kodni volna kedve, azt mon­daná: szabad volt „ezeket” összeereszteni? De nincs. Szilágyi János. Kettesben című sorozatában az elmúlt héten Komlós Jánossal be­szélgetett. Szilágyi, aki ed­dig már sok izgalmas be­szélgetést „hozQÜ össze” a Kettesben adásaiban, alapjá­ban véve nemcsak jó ripor­ter hanem kitűnő beszélge­tőpartner is — általában. (Épp vasárnap méltatta Ortutay Gyula a rádióban az ötszem­közt és a Kettesben beszél­getéseinek dokumentatív ere­jét. Joggal közli ezeket a be­szélgetéseket rendre néhány folyóiratunk, így a Valóság is.) Csakhogy Szilágyi János egyben agresszív típusú ri­porter is. Ez a rámenősség néha olyan meglepő és ugyanakkor fontos dolgokat hoz felszínre, amelyek miatt trü hallgatók egyetértünk, sőt együttérzőnk Szilágyival, (így volt ez például akkor is, amikor r Albert Flórián­nal beszélgettek.) De veszé­lyes és keskeny ez az ösvény, könnyű lelépni róla- Külö­nösen akkor, ha a rámenős riporter’ nem lényeges dol­gokra „megy rá”. Vajon Komlós János egyé­niségének — mert végül is a hallgató erre kíváncsi! — legfontosabb jellemzője-e. hogy miért igyekszik rende­sen felöftözni, különösen ha a közönség elé áll? (S nem ez volt Szilágyi egyetlen, alapjában mellékes kérdése.) Sajnos jobb kérdéseit is si­került holtvágányra siklatnia. Mert például az jellemző le­hetne, hogy Komlós népsze­rűségét nem magakedveltető, behízelgő modorának ‘ kö- azönheti. Hiszen — mert ez azért kiderült ebből a be­szélgetésből — ő nem is tö­rekszik erre. De ahogy mind­ez szóba került... Az ember­nek az az érzése, csak azért nem hangzanak el vastagabb kifejezések, mert az eszme­csere „ötfülközt” történik. Szilágyi itt már nem part­nere, inkább ellenfele Kom- lősngk, S ezt tulajdonképpen semmivel nem indokolja hacsak kiérezhető előítéletei­vel nem. Ezért aztán nem sok részvét van. bennünk iránta, amikor Komlós bi­zony kioktatja. A vitát, amelyben nem kí­mélik egymást a partnerek, természetesen kedveli a hall­gató— ha ez a vita céltu­datos. Ha nem az, akkor vi­szont csak a rosszindulatú kárörvendőknek okoz örömet, akik mindenféle csihi-puhi- ban élevezetet lelnek. Ez a párbeszéd sajnos inkább ezekre az alantas' ösztönökre apellált — jóllehet akarat­lanul. Kár. Mert két- ilyen egyé­niség párbeszéde rádiós cse­mege is lehetett volna, mint ahogy sokan annak is vár­tuk. Nem lett az. S ezt érez­te Szilágyi János is. aki jó 10 perccel a műsoridő befe­jezése előtt már majdnem befejezte az interjút. De csak önmagát hibáztathatja. Első­sorban azért, amj egyben az adás tanulsága is: a ripor­ter, ha vannak is benne elő­ítéletek partnerével szem­ben, tegye félre azokat. Vagy hozzá se fogjon az interjú­hoz. — trSmböczky — Litván kisgrafikák bemutatója , Tudósítónktól) A jászberényi városi-járási könyvtár négy litván gra­fikusművész alkotásából ren­dezett kiállítást. A bemutatott ex librisek és alkalmi grafikák sokszínű képet nyújtanak a nézőknek. E litván művészek a kisgra- fika formanyelvével bátran szakító, változatősan kísérle­tező a szó szoros értelmé­ben modern alkotók. A gra­fika hagyományaival ellen­tétben mindegyikük festői- ségre törekszik, a kiállított többszínnyomatú fa- és linó­leummetszetek mellett vál­tozatos színekben ragyognak fel a rézkarcok is. Vicos Ki- sarauskas linómetszeteinek zöme tematikailag alig ele­mezhető síkok, idomok zárt kompozícióból építkezik, amelyeken hol egy kinyúló kéz, hol egy előbukkanó arc nyer különös jelentést. A művész néha a színek változ­tatásával különböző lapokon ugyanannak a metszetnek el­térő térhatású változatait va­lósítja meg. Jó néhány lap­ján a linómetszet fotó-klisék nyomataival együtt jelenik meg. E játékos, kollázsokra emlékeztető s gazdag kép­zettársításokra bíztató grafi­kák egyikében a fiatal mű­vész portréja is megjelenik. A kiállítás érdekessége az a metszet, amelyet a litván grafikus az 1970. évi „Buda­pest” nemzetközi ex libris kiállításon mutatott be, s amellyel IL díjat nyert. Hagyományőrzőbb rézkar­cokkal mutatkozik be a ki­állításon Grazina Didelyté. Lapjain általában a termé­szeti képek nyernek jelképes jelentést, néhány esetben azonban e finom vonalzású lapokon a festék foltszerű alkalmazása, folyatása nem teszi egységessé alkotásait. Valentirtus Antanavicius ve­gyes technikájú nyomatai különböző színek egymásra- hordásával érnek el táblaké­pekre emlékeztető festői ha­tásokat, néhány lapján em­beralakok szoborszerű, stili­zált megjelenítésére törek­szik. Technikailag legműve- sebb eljárásokkal Antanas Kmielaskas kísérletezik a ki­állító művészek között. A több mint nyolcvan gra­fikát tartalmazó kamarakiál­lítás legfőbb érdeme, hogy e sajátos technikai megoldá­sokkal kísérletező, ám a nemzeti jelleget is érvénye­sítő mai litván grafika szí­nes, alkotó korszakáról szá­mol be. Arató Antal FOROG A KÖRHINTA Ősbemutató Jászladányban Nagy érdeklődés előzi meg az Állami Déryné Színház „Forog a kör­hinta” cí mű előadását. A darabban Sarkadi Im­re és Fábrí Zoltán nagy sikerű filmjének hősei­vel találkozik ismét a közönség. Igaz, azóta húsz évet „öregedtek” a fíifíi hőséi. Az űj zenés darabot egy kiváló alko­tói kollektíva, Nádasdy László, Ránki György és Vargha Balázs írta. A Forog a körhintá-t először Jászladányban mutatják be, november 30-án 19 órai kezdettel, A társulatot telt ház várja. Pályakezdés fehér köpenyben Fiatal orvosok és gyógyszeré>>zek találkozója A megye városaiból, nagy­községeiből, községeiből teg­nap délelőtt fiatal orvosok és gyógyszerészek érkeztek Szolnokra. A megyei tanács vb egészségügyi és szociálpo­litikai osztálya találkozót rendezett a pályakezdő or­vosok, gyógyszerészek szá­mára, akik mindössze két hó­napja dolgoznak a megyében. Húszán jöttek el a találko­zóra, hogy megismerkedje­nek egymással, a megye egészségügyének helyzetével és jövőjével. Sípos Károly, a megyei tanács elnökhelyet­tese köszöntötte őket, majd dr. Pápay Dénes megyei fő­orvos tartott tájékoztatót a megye égé'—- '—ügyi jövőjé­ről, helyzetéről. Dr. Pápay ^énes a talál­kozó céljáról ezeket mond­ta az újságírónak: — Tekintettel arra, hogy valamennyien most léptek a gyakorló orvosok porába, kedves kötelességünk volt, hogy illően köszöntsük fiatal kollegáinkat, munkájukhoz sok sikert kívánjunk. Ezzel is szerettünk volna hozzájá­rulni ahhoz, hogy kedvező kép alakuljon ki a fiatalok^ ban. Lássák, hogy vártuk őket, munkájukra nagy szük­ség van. Hiszen a fogadta­tás az egész pályára kiha­tással lehet. A fiatalokkal való törődés, reméljük, meg­könnyíti a beilleszkedést, megszeretik a munkahelyü­ket, s itt a megyében talál­ják meg a számításukat Ha törődésről szóltam, kö­telességünk bemutatni, is­mertetni a megye egészség- ügyi helyzetét, fejlesztésének lehetőségeit így mindnyá­juk számára „láthatóvá” vá­lik az a feladatrendszer, aminek megvalósításában ezután ki-ki képesésge sze­rint vehet majfj részt. A kezdők első tapasztalatairól, benyomásairól is tájékozód­ni akartunk, azzal a céllal, ha valamilyen, a; .letejepe­Szakmunkástanulók hangversenyeken Jubileumra készüknek a szolnoki szimfonikusok Tizedik, jubileumi éve előtt áll a Szolnoki Szimfo­nikus Zenekar, amely a me­gye kulturális életének fi­gyelemreméltó tényezője. Kö­zeleg az Alföldi Szimfonikus Zenekari Fesztivál, ezért ke­restük fel Báli József kar­nagyot, s munkájukról be­szélgettünk vele. Első kérdé­sünk így hangzott: — Hogyan sikerült valóra- váltani azt a korábbi elkép­zelésüket, hogy kiszélesítik hatókörüket? — Eredményként könyvel­jük el, hogy operaházi ven­dégek közreműködésével me­gyénk hét városában tartot­tunk az idén koncerteket, szakmunkástanulók számára. Kétezerötszázan hallgatták meg azokat. A sikert nagy­mértékben befolyásolta a műsorválasztás, — többnyire népszerű olasz operaáriákat tűztünk műsorra. Maximáli­san jó hatást tettek a szak­munkástanulók a zenekarra, lelkes és hálás publikumnak, rutinos koncertlátogató kö­zönségnek számítanak. Több koncertre is volna részükről igény, de az Országos Fil­harmónia nem tud nagyobb koncertszámot biztosítani. — S mennyiben sikerült tért nyerni a munkások kö­zött? — Újszerű kezdeményezés­ként két koncertet adtunk már szocialista brigádoknak, december 11-én pedig a pa­pírgyári munkások előtt lé­pünk fel. — Milyen volt a fogadta­tás? — Ilyen esetben mindig a munkahelyi szervezés és hír­verés kérdése ez. Akik el­jöttek, szívből tapsoltak. Ügy vélem, óvatos, meggondolt műsorválasztással előítéletei­ket meg lehet szüntetni. Egyébként számunkra jó hír­verés is egy-egy ilyen ko/1- cert. — Űjabban sok szólistával dolgoznak... Próbálnak a vonósok — Szerintem ez arra is vall, hogy kilenc év ered­ményeként stabil a zenekar, „kibírja” a szólisták vándor­lását, s közreműködésükkel magasabb színvonalú hang­versenyeket adunk. — Gondjaik? — Mivel exponált fellépé­sek előtt állunk, fontos volna a vonóskar erősítése. Ez csak az érdekeltek nagyfokú koordinációjával lehetséges. — Ha a városban lévő színházi, tanári) vonós stá­tusokban dolgozók mindany- nyian részt vennének a szim­fonikus zenekar munkájában, akkor is gondot jelentene a vonóskar erősítése? — Akkor nem. — Hangszerellátásuk meg­felelő? — Hiányos. Egy hárfára és egy zongorára feltétlenül szükségünk volna. Sok olyan nagyzenekari mű szerepel újabban műsorainkon, me­lyekben ezek a hangszerek elengedhetetlenül fontosak. Ezek mellett még néhány kellék és hangszer is kelle­ne. Egyszerre tetemes költ­séget jelent ugyan ezek meg­vétele, de hangszer ellátá­sunk végképp megoldódna. — Próbalehetőségük? — Az új művelődési köz­pont átadásával oldódik meg véglegesen ilyenarányú gon- tíunk. Maximális elismerés illeti segítőkészségükért a járműjavító művelődési há­zát. Néha egyszerre három termet is rendelkezésünkre bocsájt. Sajnos, az akusztikai körülmények rosszak. A visszhang miatt háromszoro­sára fokozódik a hangerő, ami zavarólag hat a koncer­teken. Minden gond ellenére a közönség körében kiváltott visszhang egyre kedvezőbb, s ez feltétlenül ösztönzően hat a zenekarra. És serken­tőleg azokra, akiknek az új művelődési központ elkészül­téig is jobb körülményeket kell biztosítani a szimfoniku­sok számára. —simon — dóst akadályozó gondjuk van, tudjunk róla, s azt orvosol­hassuk. Három fiatal orvostól kér­deztem a pályakezdés gond­jairól, örömeiről. Dr. Tóth Zoltán az egye­temen kiemelkedő tanulmá­nyi munkájával elérte a nép­köztársasági ösztöndíjat. Most Jászapátiban körzeti orvos. — Ahol dolgozom másfél évig nem volt körzeti orvos, ma a csatolt községgel együtt 3400 ember orvosi-egészség- ügyi ellátása a feladatom. Az egyetemen marasztaltak, én viszont úgy láttam jónak, ha „kimegyek az életbe”. Magam választottam így, bár gyakran mondják, akik vi­dékre mennek, feladják a tu­dományos munka lehetősé­gét. Nekem erről az a véle­ményem: ez tudás és ambí­ció kérdése. Ha a klinikán maradok, két évig jószerivel csak tüzet adhattam volna az idősebb kollegáknak. Dr. Némedi Mária a fővá­rosban végzett. Tizenheten voltak egy csoportban és csak öten maradtak Pesten, ö a Szolnok megyei kórház gyermekosztályára került. — A férjem is miattam változtatott állást. Velem jött. Nekem mindenem a gyermekgyógyítás. Ez volt az első a választásban. A szolnoki kórházban volt le­hetőség, a város is tetszik. Jövőre már továbbképző tan­folyamra jelentkezem, szeret­nék mielőbb körzeti gyer­mekgyógyászként dolgozni Szolnokon. Egyelőre albér­letben lakunk. Van egy más­fél éves gyermekem is. A pályázatban garzonlakást ígértek, de még nem épült fel a ház. Remélem mielőbb lesz saját otthonunk. Dr. Miklós Attila Szolnok­ról került Szegedre. majd diplomával tért haza. Fog­orvos a VlII-as — IX-es kör­zetben. A megyéből négyen voltak a „fogorvosin”, csak egyedül jött haza. de annál nagyobb ügyszeretettel. — Nem számítottam eny- nyi segítségre, őszinte törő­désre. Kellemesen csalódtam, bizonyítja ezt a mai találko­zó is. Két hónap után még nem sokat mondhatunk ma­gunkról, de egy év múlva talán mi is felmutatunk va­lamit. Jó munkával szeret­ném viszonozni a szívélyes fogadtatást — azt hiszem, ezzel mindnyájan így va­gyunk. Sz. Gy. HYj^IvELÉs) Hülye... (?!) A sző éleiül járói és használati értékéről Egy olvasónk kívánságára mutatom be a címül idézett szó életútját. A szó családja is egyre bővül, a leggyakrab­ban ezeket a képzett formá­kat használjuk: hülyeség, hülyül, hülyéskedik Stb. Le­vélírónk arra is kíváncsi „szabad-e egyáltalában hasz­nálnunk ezt a csúnya és sértő szót”. Először is: a szó, a hangsor önmagában véve sohasem „Csúnya” és „sértő”. Mindig a közlés ér­téke, a beszélő szándéka dönti el, hogy sértő-e, vagy sajátos közlőértéket is vállal magára. A hűl igéből a folyamatos melléknévi igenév elavult -e képzőjével alakult hülye (hüle) jelentésárnyalatairól, használati értékéről árulko­dik ez a rokonértelmű szó­sor : hűltszájú, málészájú, bamba, csökkent szellemi ké­pességű, buta stb, stb. A gye­rekek házak, kerítések falá­ra még ma is gyakran fel­írják a hülye szót kistársaik bosszantására. Weöres Sán­dor Kisfiúk témáira című kedves versében olvasható alábbi sorok e gyermeki csú­folódás naív példáját idézik: „Karesz hűje, Gyöngyi hűje, csak én vagyok okos.” Ha a szó életútját alapo­san megvizsgáljuk, kitűnik, hogy újabban nemcsak a gyerekek nyelvhasználatában és a felnőttek szóbeli közlé­seiben jut nyelvi szerephez (pl. a futballmérkőzéseken), hanem éppen napjainkban a költeményekben is nagyon gyakran és igen jól teljesíti a rászabott szerepet. Csorba Győző egyik versének címé­ben is jelentkezik szavunk. S hogy az elitélő szándék, a tudatos tiszteletlenség kifeje­zésére milyen gyakran, kap versbeli szerepet a hülye szó, bizonyítja alábbi példa­tárunk is: „ ... lésnek rájuk nyáladZó vén hülyék” (Soós Zoltán: A kényelem szonett­jei.) Soós Zoltán Goromba kovácsok című versciklusá­ban is többször nyelvi sze­repet kap a hülye megneve­zés: „Növekedő láncban, ug­rál a horda, apró hülyéket tovasodorva.” Berda József sem véletlenül használja verseiben a következő jelzős szerkezeteket: humanista hü­lye, hivatalos hülyeségek (Berda: Hivatásra buzdító). Fiatal költőink nemcsak a meghökkentés szándékával szedik versbe a hülye szót, hanem a nyelven túli össze­függésekre, társadalmi fo­nákságokra is utalnak ezzel a megnevezéssel. Csak né­hány példát ennek bizonyí­tására: „A hülyéket tovább már nem hülyíthetem” (Su- monyi Zoltán: Nemzedékek.) — „Nem voltam én hős csak hülye, más bolondok hegedű­je”. (Buda Ferenc: Nem) — „Harmadszorra belehülyülök., saját fejemben a földön ülök.” (Fábri Péter: Rondó) stb. Amint látjuk, ez a durvá­nak, sértőnek, rosszalló ér­tékűnek minősített szó egyre gyakrabban vállal nyelvi szerepet, s még a versbell szerepvállalás sem idegen tő­le. Dr. Bakos József Készülő új ív-játékok A televízióban már javá­ban dolgoznak az elkövetke­ző hónapok bemutatóin. Tv- ,játék készül Hintsch György rendezésében Németh László: Szörnyeteg című művéből. A húszas években egy kisvá­rosban játszódik a Zendül az osztály című tv-produk- ció, amelyet Nádasy László és Ranódy László írt Ilku Pál hasonló című regénye alapján. Színes film készül a híres ó-francia széphistó- riábból, az Aucassin és Ni- colette-ből is. A minden aka­dályon győzedelmeskedő sze­relemről szóló verses művet Csányi Miklós rendezi. Fe­hér György rendezésében, Illyés Gyula „magyarításá­ban” kerül képernyőre a nagy . angol klasszikus Ben Johnson: Volpone című ko­médiája. Láthatjuk a tévé­be- majd Dürrenmatt János király című komédiájának televíziós változatát is. A művet, amely Shakespeare azonos című drámájának mo­dern, újra végiggondolt vál­tozata. Esztergályos Károly rendezi.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents