Szolnok Megyei Néplap, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-24 / 275. szám
1974. november 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP *7 4 Vendégségbsn a Gorkij könyvtárban 160 ezer könyv — 26 ezer kotla — 6 ezer hanglemez Magyarország legnagyobb idegen nyelvű irodalmi gyűjteménye az Állami Gorkij Könyvtár. Értékes könyv-, kotta-. mikrofilmhangtárai mellett, a könyvtár jelentős nemzetközi kapcsolatai segítik az irodalmat és művészeteket kedvelő olvasók igényeinek kielégítését. Sándor László 1966 óta igazgatója a Gorkij Könyvtárnak. Tőle kértem tájékoztatót a könyvtár állományáról és arról a sokoldalú tevékenységről, mellyel aktívan is részt vállalnak kulturális életünk fejlődésében. — Könyvtárunk fiatal — még húsz éves sincs — adatai is szerények: 160 ezer kötet könyv. 26 ezer kotta, 6 ezer hanglemez, térképek, mikrofilmek — összesen 180 ezer könyvtári egység ma a Gorkij Könyvtár tulajdona. Alapításakor elsődleges feladatának az orosz nyelvű irodalom népszerűsítését tartották. Az 1960-as évektől ez a feladat kibővült: könyvtárunk általános idegennyelvű könyvtárrá fejlődött, hasonlóan a híres moszkvai Össz-szövetségi Állami Idegennyelvű Irodalom Könyvtárához. mely több milliós idegennyelvű könyvállományával egyedül áll Európában. — Tizenhat nyelven gyűjtjük a könyveket, de lehetőségeink szerint minden nyelven vásárolunk. Ma már 50 nyelven találhatók nálunk irodalmi és művészeti alkotások. Humán könyvtár vagyunk. ez természetesen meghatározza gyűjtésünk módszereit. Elsősorban szép_ ünom — mondta Csípi. — Így nem élvezet _ Rúghatod is — mondta némi gondolkodás után István. — Csak vigyázz az ablakra. Nem bírják, ha kimegy az ablak. Csipi az ablakra vigyázott De nem figyelt a hatágú csillárra. Hamarosan el is találta. Két búra bánatos pukkanással kimúlt A kipirult arcú fiúk egyszeriben kijózanodtak. Csipi csak egy pillanatig tétovázott Hóna alá csapta a labdát Az előszobába hátrált — Megyek — magyarázta. — Ha az apám megtudja, hogy kipróbáltuk a lasztit kinyiffant És meg se kapom. István nem tiltakozott Tudta, Csipinek el kell tűnnie az előlegezett ajándékkal. Neki se lett volna szabad kinyitni az ajtót Senki előtt. Csipi kitakarodott István a right az ajtóra fordította. — Mit tettetek? — rémüldözött a kislány. — Most ezzel a nyomorult csillárral mi lett? — Nem mondhatod el, hogy Csipi bejött — figyelmeztette István jóelőre. — Hamisan nem esküdhették És kinyírnád az életemet. — De mit csináljak? — esett kétségbe Gabi. — Mit mondasz anyáéknak? István töprengett. — Leesett — mondta egyszerűen. — Homoláék megint fönt vágták a fát és leejtették a csillárt. — Ez nem igaz — jegyezte meg Gabi. irodalmi alkotásokkal, művészeti szakirodalommal, filozófiái. nyelvtudományi könyvekkel gyarapítjuk állományunkat. Jelentős népzenei gyűjtemény is tartozik könyvtárunk tulajdonába. Hangtárunkban "180 híres embernek — például Leninnek, Gorkijnak, Solohovnak — a hangját őrizzük. — Milyen szolgáltatásai vannak a könyvtárnak? — Legjelentősebb szolgáltatásunk a kölcsönzés, mely- lyel közvetett módon az egész ország lakosságának rendelkezésére állunk. 250 vidéki könyvtárral állunk kapcsolatban számukra félévenként megküldjük állományunk gyarapodásáról a jegyzéket, ily módon pontosan tudják tájékoztatni az olvasókat arról, mit kérhetnek tőlünk. A könyvtárközi kölcsönzés útján postán megrendelhetik a szükséges könyvet, vagy kottát. Amennyiben olyan igény érkezik, mely Magyar- ország egyetlen könyvtárában nem található, kapcsolataink lehetővé teszik, hogy a világ bármelyik könyvtárából másolatot kérjünk. — Hogyan történik a hang- lemezek, mikrofilmek kölcsönzése? — Nem kölcsönzőnk sem fővárosi, sem vidéki lakos részére hanglemezt és mikrofilmet. Ezeket hangstúdiónkban bárki meghallgathatja, illetve a mikrofilmekről másolatot készíthet laboratóriumunkban. Hasonlóképpen csak helyben olvashatók a folyóiratok, melyek ■— Nem Is esküszöm meg rá — nyugtatta meg István. — így nem halálos. — Gyere, toljuk vissza as asztalt. ... i . • — Miért? ..... — Miért? Hát. hogy a csillár odaessen. Az asztal nem mehet ki alóla. — Le kell szakítani? ~ kérdezte a kislány. — így nem jó? — Nem hát. Akkor kiderül, hogy levertük. Visszatolták az asztalt — Na most, vigyázz innen — mondta István. — Most leverem valamivel. — Hozzak tollasütőt? —* kérdezte Gabi. — Nem kell. Inkább hozd ki a labdát és dobálj kapura — mondta István belelkesedve. — Nem hozom — makacsolta meg magát a kislány. — Hogyne, hogy azt is kilukasszad, — Jó — mondta István. — Akkor mivel dobjam le? — Muszáj ledobni? Szedjük föl a cserepeket és tegyük az asztalra. Mondjuk rá, hogy ide esett — Mondjuk rá — egyezett bele István. Az asztalra szórták a cserepeket. István kis távolságból, hunyorítva szemlélte az eredményt. — Még le kell verni legalább egyet. Így nagyon látszik. hogy nem Homoláék miatt esett le. Hirtelen fölkapott egy párnát. A csillárhoz vágta. Egy meglazult búra levált. Éles csörrenéssel esett a kristály hamutartóba. Kintről csengetés hallatszott. István Gabira meredt. — Rablók — dilizett a kislány. — Én ugyan mégegyösszesen 500 különböző nyelven érkeznek könyvtárunkba. Tájékoztató szolgálat műkő-, dik külön a könyvtárban és külön a kottatárban, minden érdeklődőnek eligazítást, segítséget nyújtunk a munkájukhoz. Szeretném megjegyezni milyen örvendetes fejlődés tanúi a könyvek: az ország különböző részeiről hozzánk érkező kérőlapok azt mutatják, az Állami Gorkij Könyvtár olvasóit tekintve lassan megszűnik a különbség a főváros és vidék között. — Másik jelentős szolgáltatásunk az audio-stúdiónkban folyó nyelvgyakorlás lehetősége. Kezdők és haladók 21 nyelven folytathatják önállóan a nyelvtanulást. Magnetofon- és fülhallgatók segítségével nyelvgyakorlatokat, illetve szépirodalmat hallgathatnak a kívánt nyelven. Milyen új feladatokkal bővült az elmúlt években a könyvtár tevékenysége? — Elsőként említeném a nemzetiségi báziskönyvtárak patronálását. Kormányunk nagy figyelmet fordít a hazánkban élő nemzetiségiek nyelvkulturájának megőrzésére. ehhez próbáltunk a magunk eszközeivel segítséget nyújtani, a hazánkban élő nemzetiségek számára úgynevezett báziskönyvtárakat létesítettünk. Kéthavonta ajánló jegyzéket küldünk ezeknek a könyvtáraknak, melyekben pontosan megtalálhatják a külföldön megjelent könyvek, folyóiratok címét. szerzőjét — mondotta befejezésük L. I. szer meg nem nézem őket! István legyintett Megpiszkálta a burát a hamutartóban: él se repedt A kémlelőlyukhoz settenkedett Az ajtó előtt az anyjáék álltak. — Apáéfc — súgta — Menj a ldsszobába. — Nem akarod beengedni? — kérdezte Gabi megrökönyödve. — Dehogynem — tuszkolta István az ajtó felé. — Csak el kell intézni még valamit. Megesküdtél! — figyelmeztette fölemelt ujjaL — Megesküdtem — visszhangozta Gabi szilárdan és Meggyőződés nélküL * István a nappaliba futott Fölkapott az asztalról egy búracserepet és kétszer jó erősen a saját arcába vágott Mielőtt elhúzta volna a reteszt ellenőrizte az előszobatükörben, hogy eléggé vér- zik-e? — Miért riglizted be? — kérdezte türelmetlenül az apja. — Volt itt valaki? — Senki — mondta István. Arcát a világosság felé tartotta — Senki nem volt itt. Csak Homoláék vágták a fát. — Jesszusom, te mit csináltál? — sikoltott fel Martinná. — Semmit legyintett István. — Csak a csillár... A fejemre esett. Homoláék megint a fát vágták. És a fejemre esett. Gabi résnyire kinyitotta a a kisszoba ajtaját. — A hamutartó nem tört el — mondta megnyugtatóan. MÉCSES AZ ÖRDÖGNEK Fedezhető-e a rossz műsor hasznából a jó? Lay hon hittan tanároknak volt egy sablonos tanpéldájuk, amelyet a hit és hitetlenség között ingadozóknak szoktak idézni: Az az ember, aki hatalma« gyertyát gyújt isten dicsőségére — nem gyújthat parányi mécsest az ajtó mögött, a sarokban, a sátánnak (bizonytalankodván, hátha mégiscsak az az erősebb), mert így sohasem nyugszik meg, s a végén tévedésből még megfordítva csinálja. Akkor pedig majd jön az ördög és elviszi. Arról jutott eszembe ez a távoli emlék, hogy abban a vitában, amely az igényes szórakoztatás körül bontakozott ki. s folyik jelenleg is több országos és megyei lapban, folyóiratban, egyszer-másszor komolynak szánt érvként is elhangzik: a magasabb színvonalnak az az ára, hogy időnként az alacsonynak engedményt tegyenek. Vagyis hogy a jövedelmezőbb silányból fedezzék a költséges tartalmas műsorok árát. Még egyszerűbben: a rossz hasznából a jót. Tudom, hogy akik ezt az „érvet” kimondták, maguk sem értenek vele egyet De a valóságban így van, vagy gyakran így van, mert sajnos — kiváltképpen művelődési házakban — jelenleg erre kényszerülünk, az érvényben levő gyakorlat miatt. Kicsit jobban kicifrázva a lehetetlen helyzetet, sokan hozzáteszik: egyetlen olyan elvi állásfoglalás vagy a művelődési gyakorlatot szabályozó rendelkezés sincs, amely úgy intézkedne, hogy bármily csekély teret is kell engedni a hitvány, nívótlan produkcióknak, műsortípusoknak. Hogyan lehet mégis, hogy elmélet és gyakorlat között nem csekély rés mutatkozik? Hogy a művelődési házak vezetői gyakran kénytelenek „kacsintani az ördögre is”, azaz silány portékát venni, hogy megvásárolhassák a jobbat if? Nem ismételjük el azt a közhelyet, hogy egy rossz produkció sokszorta károsabb, mint amennyi erkölcsi hasznot annak anyagi előnyeiből megvásáolt nívós produkció hoz. Továbbá, hogy a bevétel növelése ezen az áron nem egyéb öncsalásnál — sőt, a közönség becsapásánál. Mert annak a városi, nagyközségi közönségnek, amelyet igénytelen, jól-rosszul összeeszká- bált hakni-műsorra becsábítottak, csekély vigasz, hogy egy esztendőben kétszer- háromszor ugyanabban a művelődési házban, ugyanazon a színpadon különbet is láthat. A kár megesett, s nem egyköny- nyen hozható helyre. Mi hát a teendő? Korántsem a „könnyű” és » '„nehéz* műsorok, előadási fonnák ellentmondása körül van a baj. Nem így áll a dolog: nagyon jól tudjuk, s művelődéspolitikai gyakorlatunk már be is bizonyította, hogy a „könnyű” éa a ..nehéz” nem áll egymással ellentétben, ez téveszme. A „köny- nyű” nyújthatja a legnemesebb szórakozást, a ..nehéz” a legnagyobb unalmat. A műsorok koncepciójában, összeállításában, szerkezetében és terjesztésében kell változást végrehajtani. Ezt — önmagukban — a művelődési házak vezetői nem tehetik meg. Ehhez segítségre van szükségük. Méghozzá kívülről és „felülről”. Magukra hagyatva ezután sem tehetnek egyebet, mint azt, hogy tovább folytatják a kétes értékű egyensúlyozást. A vitában többen említést tettek arról, hogy mennyire ellentmondásos — vagy nehezen meghatározható a művelődési házakat műsorral gyakran ellátó OR# szerepe. Egyfelől műsorrendező iroda — másfelől hatóság, amely a művelődési házak (vagy más művelődési intézmények) által összeállított műsorokat engedélyezi. Méghozzá nem is csekély összegért: öt— nyolc—tízezer forintért egy-egy alkalommal. Enyhíti-e a dolgot, ha tudjuk: ezek az összegek nem szállnak el a felhőkkel, ezeket nem az ŐRI „vágja zsebre”, hanem újabb alapok képződnek belőlük, amelyeket — vagy amelyeknek egy részét — az állam közművelődési célokra fordítja. De amit az ŐRI kínál, abban gyakran — egyes művelődési házak vezetőinek véleménye szerint többnyire — nincs választék. Vagy nincs megfelelő választék. Az érdekeltek elsősorban azzal elégedetlenek, hogy nincs garancia a minőségre. Mennyire az ŐRI hibája ez, s menynyire rajta kívül álló okok következménye, azt ezen a helyen aligha dönthetjük el. Több konkrét adat és ismeret kellene hozzá. Dehát a lényeg az eredmény, a produkció, a produkciók sorozata, amit a közönség színpadon Tát. Ez pedig igazolni látszik a hozzászólók véleményét: kicsi a választék és nincs garancia a jó színvonalra. Meglehet, hogy a műsor Budapesten, a bemutató teremben, a bizottság előtt még jól állt a lábán, de „le- érve j egy-két hónap múlva — néha esetleg már korábban is — fellazult, a szereplőcserék vagy más okok miatt „elgyengült”, s szokványos rutinhaknivá változott. Tehát szükséges a szigorú, állandók menet közbeni ellenőrzés is. A lezüllött produkciót haladéktalanul ki kell vonni a forgalomból. Érdemes volna elgondolkodni azon, miért nem tehet erre — megfelelő tapasztalatok birtokában — javaslatot a területileg illetékes tanács művelődési osztálya? (Azaz, hogyha tesz — miért nincs annak következménye?) De bármelyik oldalról közelítjük is mef a dolgot, a színvonalnál érünk partot A közönségnek ugyanis mindegy, hogy milyen úton-módon jutott el hozzá egy- egy nívótlan műsor. Az ŐRI küldte-e, vagy — erre is van példa — maga a művelődési ház, az illetékes tanács „gondoskodott” róla? A rossz műsorok okozta „kárbecslésnél” a közönség ezt nem veheti számításba. Csak egyet: a pénzéért hitvány, rossz, alantas színvonalú, giccses árut kapott. A vitában javaslat hangzott el arról is, hogy nem volna-e itt az ideje a művelődési házak 10—15 éve megállapított, s azóta lényegében változatlan költségvetési keretének a felülvizsgálatára? Hiszen nyilvánvaló, hogy a közelmúltban létesített közművelődési alapból nem mindenki kaphat támogatást; nagyon meg kell nézni, hogy az a pénz hová megy, mi lesz belőle. Ez sem látszik járhatatlan útnak. (Hogy mennyire nem az: egyes tanácsok, elsősorban megyei tanácsok, már hozzá is kezdtek a költségvetés felülvizsgálatához.) Vigasztaljuk magunkat azzal, hogy a közművelődési párthatározat végrehajtásának a kezdete óta kimutathatóan csökkent a rossz produkciók száma? Ez. természetesen, öröm. De ne feledjük: az országos számadatok sok meglevő ellentmondást takarhatnak. Magukba foglalják egy- egy terület jó eredményeit de nem tűnik ki belőlük, hogy vannak városok, járások, esetleg megyék, ahol lényegében változatlan a helyzet, ahol a művelődési házak vezetőinek, a közösség művelődéséért felelős intézményeknek nem az a gondjuk, hogy miből válogassanak, Iranern az. hogy miként kerüljék el a rosszat. S mert nein mindig tudják — bármennyire szeretnék is — „égetik a mécsest az ördögnek”. A közönséghez _ a befogadóhce — sokféleképpen lehet közelíteni. A legkönnyebb, legvidámabb. leggondűzőbb produkciókkal is — csak értelmük, tartalmuk legyen, hordozzanak mondanivalót, s tanulságot. Hogy milyen szervezeti módosításokkal lehet ezt elérni: a szakemberek dolga. De el kell érni. Gondoljuk közösen tovább. Tamás István MEGGYES LÁSZLÓ RAJZA