Szolnok Megyei Néplap, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-24 / 275. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP T974. november 24. Harminc éve történt Észtország felszabadulása Észtország felszabadulását a német fasiszták több mint három évig tartó megszállása alól 1944 november 24-e hozta meg, amikor a szovjet csapatok a szovjet—német arcvonal teljes szélességében nyugat felé szorították a Harmadik Birodalom hadseregeit. A Lemingrádi Pront csapatai, melynek állományában karcolt az észt lövész- hadtesit is, még 1944 tavaszán eljutottak a Narva fo- • lyóig. Alapos felkészülés után átkeltek a folyón és július 26-án felszabadították Narva városát, az első nagy lakott; települést észt földön. Augusztusban kiűzték a hitleristákat Vira városából, majd Tártaiból. A Baltikum felszabadításáért folytatott befejező hadműveletek szeptember 14-én kezdődtek meg; szeptember 22-én a szovjet harckocsik elérték Tallinn külterületeit s még aznap délben kitűzték • vörös zászlót az észt főváros felett Észtország teljes felszabadításáéit azonban még több mint két hónapig dörögtek a fegyverek. Harminc év telt el azóta, de Észtország népe soha sem felejti el a háború okozta szenvedéseket — koncentrációs táborokat és börtönöket, ártatlan emberek tízezreinek kiirtását — mint ahogy örökre emlékezetes marad a szovjet emberek fasizmus felett aratott győzelme is. A hazáját védő néo kitartása határtalan volt. Az észt emberek lelkét nem lehetett megtörni, a megszállás legsúlyosabb percedben ti folytatták a harcot, sokan saint partizánok. A köztársaság hitleri megszállás alóli felszabadítása után azonnal megkezdődött a szétrombolt népgazdaság helyreállítása. Visszavonulásuk előtt a megszállók minden mozgathatót elrabolták, amit pedig nem tudtak elvinni, me^emmasítették. Három év alatt az ipari létesítmények és lakóházak mintegy felét elpusztították, tönkretették a mezőgazdaságot felégették a gabonát A »Viru” szálloda és vendéglátóipari kombinát Tallinnban A balti szovjet köztársaságok képző- és iparművészeti kiállítása Szolnokon Romok és felperzselt föld — ezt hagyta a háború. A szovjet néo minden támogatást megadott Észtország lakosságának: gépek és berendezések érkeztek az Ural- bóL ruhát, élelmet és építőanyagot szállító szerelvények. szakemberek jöttek a Szovjetunió legkülönfélébb területeiről. E segítségnek köszönhető, hogy rövid idő alatt sikerült begyógyítani a háború okozta sebeket és nemcsak helyreállítani. de a háború előttinél jóval magasabb szín. vonalra emelni a köztársaság gazdasági életét. Az eltelt 30 év alatt Észtország fejlett ip/ ral, energetikával és belterjes szocialista mezőgazdasá ggal rendelkező köztársaság lett. Az idén ipara az 1940. évi termelés 35-szörösét adia. Másszóval: ma 10 nap alatt többet termel, mint a háborút megelőző évben összesen. Kiemelkedő tudósgárdával rendelkezik, munkásosztályának soraiban pedig megnövekedett a sokoldalúan képzett szakemberek száma. Észtország népe méltóképpen emlékezik meg felszabadulásának 30. évfordulójáról. A háború nehéz napjaiban helytállt apák ma büszkék fiaik sikerére, a fiatal nemzedék tagjai ped;u mély tisztelettel hajtanak fejet hazájuk védelmezői a hősök előtt (APN—KS) Moszkvába hészül az Állami . Képi Együttes A Magyar Állami Népi együttes ebben az évben még kétszer lép a közönség elé: december 1-én és 22-én Budapesten az Erkel szín- hában a „Táncra, muzsikára” műsorral. — Űjabb sikeres évet zárunk — mondotta Katona György az együttes igazgatóhelyettese. Az idén eddig 100 előadást tartottunk az Erkel színházban, a margitszigeti szabadtéri színpadon, a Madách Színházban és a székházunkban, valamint az ország különböző tájain. — Együttesünk külföldön is nagy elismerésnek örvend. Ebben az évben több mint hatvanezren tapsolták meg 46 előadásunkat a párizsi kongresszusi palotában — 25 alkalommal —, a stras- bourgi operában a francia— magyar napok során, továbbá Monte Carloban, Jugoszláviában, Svájcban, majd újra Fraciaországban. Jövőre folytatja hazai szereplését az együttes, és először március 8—16-a között az Alföldön turnézik. Külföldön legközelebb a jövő év áprilisában — hazánk fel- szabadulásának 30. évfordulója alkalmából — Moszkvában gálaesten lép fel, majd 12 napig a Szovjetunióban turnézik. A forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő szolnoki alakjai címmel a napokban jelent meg a megyei Lapkiadó Vállalat gondozásában egy szép kötet. A könyv a kommunista mozgalom nyolc kiemelkedő szolnoki harcosának — korábban már külön- külön füzet alakban megjelent — rövid életrajzát tartalmazza. Nyolcat mutat be a könyv azok közül, akik vállalták a nélkülözéseket, a megpróbáltatást, az oly gyakran kijáró börtönbüntetést, kardlapot és gumibotot. Azok közül, akik tudták és ezért életüket tették fel arra, hogy eljön az idő, amikor harcuk gyümölcse a magyar nép boldog jövőjében ölt testet. F. Bede László a járműjavító munkása, a 19-es szolnoki események egyik szervezője és vezetője, akit a fehérterrorista pribékek 1920- ban az abonyi Vigyázó kastélyban gyilkoltak meg; dr. Guth Antal a forradalmár orvos, a párt egyik megalapítója, a Tanácsköztársaság népbiztosa, A tőke fordítója; Klauber József a szolnoki munkások fia, egykori vörös katona, majd az Olasz Kommunista Párt vezető munkatársa, a fiatal szovjet hatalom sok területen hasznos funkcionáriusa, a spanyolországi forradalom hőse; Pálfy János a szolnoki nyomdász, a Tanácsköztársaság kiemelkedő személyisége, akit ugyancsak az abonyi Vigyázó kastélyban gyilkoltak meg; Sándor Pál a Szolnokról elszármazott kommunista filozófus, író, publicista, fordító és pedagógus; dr. ' Szarta Antal a doni fronton, büntetőszázadban elpusztított kommunista ügyvéd; Tóth Ferenc az illegális kommunista mozgalom egyik kiemelkedő szolnoki alakja; Tisza Antal a kommunista földmunkásmozgalom szervezője volt. Róluk szól a kis kötet, emléket állítva azoknak a férfiaknak, akik közül senki nem született hősnek, de azzá formálta őket önként vállalt sorsuk, s mindenekelőtt népük forró szeretete. A múlt forradalmi mozgalmainak ismerete, hagyományainak ápolása és fejlesztése a ma élő, a forradalom ügyét kiteljesítő nemzedék megtisztelő kötelessége. E cél szolgálatát segíti e hasznos és külalakjában is igényes. ízléses könyv, amelynek szerzői: dr. Gecsényi T.a- jos, Győri Tibor, dr. Sel- meczi László, dr. Szerényi Imre és Tiszai Lajos. . Nemcsak a Baltikum grafikai művészetének nagyszerűségéről, de festészetéről, szobrászatéról és iparművészetéről is gazdag benyomásokat szerezhetnek mindazok, akik a szolnoki Galéria ma nyíló kiállítását megtekintik. A földszinten táblaképek, grafikák és szobrok fogadják a látogatókat, az emeleten pompázatos faliszőnyegekben, textíliákban, kerámia és fém-kompozíciókban, fantáziadús bőrtárgyakban és ékszerekben gyönyörködhet a szemlélő. Az Északi-tenger partján élő három szovjet köztársaság reprezentatív bemutatója a moszkvai, cseh és lengyel közönség után Szolnokon kerül a magyar művészetkedvelők elé. A tárlat egészére jellemző, s a látogatók számára útmutatásul szolgál, hogy az itt látható műalkotások, „kiállítási darabok”, tehát méretükben, felfogásukban is kizárólag a szemlélő gyönyörködtetését szolgálják. Azaz, nem használatra készültek. Ez az oka a nagy méreteknek, a fantázia szabad szárnyalásának, akár a textíli-, ákat, dekoratív fém-kompozíciókat vagy ékszereket nézzük. Nem korlátozza a művészt ez esetben a „funkció’! kötöttsége, a technikai megoldások, a látvány, az esztétikum az elsődleges. Az egyes faliszőnyegeket szemlélve feltűnik a falikárpittól általában megszokott dekoratívítás mellett a tarral nyelvén. Tengerek mélysége, kagylók, növények, mélyvízi virágos mezők, sziklák, városok jelennek meg előttünk bonyolult szövéstechnikákkal varázsolva a falakra korunk balti „parkéinak” álmait, talmi igény. Pontosabban, a természeti motívumok felismerhető elemeinek alkalmazása a textília műfajának líA dekoratív vörösréz kompozíciók, edények, pannók, fém váza fantáziák kizárólag az észt ötvösművészek keze alól körűitek ki. Ez a műfaj az ő specialitásuk, kiváló színvonalon művelik az észt ötvösök mind a dekoratív fém edény, mind az ékszer műfaját. Mellettük alkalmunk van a lett és litván nyakékekben, gyűrűkben, melldíszekben és fülbevalókban is gyönyörködni. A kerámiák szintén gazdag fantáziáról tanúskodnak, s az alkotó képzelet legtágabb határait felölelik. A kompozíció együttesek, vázák, különböző motívumokat rejtő edények, káprázatos díszítmények, mázak, formák mellett igen örültünk a litván Liatukaité Nijolé végtelenül szellemes apró babaegyüttesének, a lett Abolina Lita háromdarabos, ünnepi díszbe öltöztetett kisplasztika csoportjának, s az észt Mardna Évi három zenészt megelevenítő kerámia figurájának, amelyek a kiállításon a sokszor nélkülözött humort képviselik. A kiállítás grafikai részét illetően akik látták Szolnokon a februári tárlatot, azok most több ismeri, művel találkozhatnak. Többek között Eelma Herald „Hazám” című munkájával, amely éppen a grafikai kiállítási katalógusának címlapját díszítette, vagy Laretei Heldur „Utolsó nap” című alkotásával, amelynek reprodukcióját a Néplap is közölte. Az ismert észt alkotások mellett most alkalmunk nyílik, hogy a másik két, számunkra ismeretlenebb balti közítársaság grafikus művészeinek alkotásait is láthassuk. Közöttük olyanokét, mint a lett Hle- muts Inars, aki a III. tallin- ni grafikai triennálé I. díját nyerte el. Az észt festőművészet egyik legjelesebb képviselője Subbi Olev. Képeinek szug- gesztív színvilága, téren és időntúli líraisága, vonzása a tárlat egyik legerősebb festői élménye. Megdöbbentően jellemző kettős portréja az észt képzőművészet egy másik jelentős festőművészéről 3 Pöldroos Enn-ről és feleségéről készült, akitől szintén láthatunk egy képet a kiállításon. A festmények nemcsak a három köztársaság festőművészetének jellemző sajátosságait mutatják, de legtöbbjük elbeszélő jellegénél fogva magáról a köztársaság életéről, népéről is elmond számunkra valamit. Ugyanígy a szobrokban is a három nép számára jelentős egyéniségek elevenednek meg előttünk. Egri Mária Portré a Tiszáról Tiszakntató munkacsoport Szegeden Vajon ismerjük-e a Tiszát? Erre sokan rögtön rábólinta- nánjjk, s talán igazuk is lenne: mellette élnek, sokat látták — ez elég is. De tudományos alapossággal kevesen vágnak neki egy ismerkedésnek. Szegeden azonban mégis vannak, akik a tudósvágytól hajtva eljegyezték magukat a szőke szépséggel, s e kíváncsi emberek szövetséget kötöttek. Ebből lett a Tisza-kutató munkacsoport Tizenkét, éve szövetkeztek, azóta kutatják az alföldi folyót Expedíciók tanyahajón A világkörüli útra induló kutatóhajókról megemlékeznek az újságok, a Tiszát iáró hazaiakról nem. Pedig az első hat évben minden nyáron lett volna mit írni a különböző tudományágak képviselőit a mini-laboratóriumokat szállító tanyahajókról. amelyeknek utasai a Tisza egész magyarországi szakaszát átvizsgálták. Azóta ismerjük a folyó és környezete természetföldrajzi, klimatológiai, hidrológiai, hidrobiológiái, állattani, növénytani stb. jellemzőit. A kutatók összehangolt mtnkáia nyomán áll össze a természettudományos mozaikkép. Jelenleg a csoportnak ötvenegy tasia van. akik az ország különböző részein Zirctől Tiszavasvárig. Szegedtől Debrecenig élnek, s főiskolai, egyetemi profesz- szorok. középiskolai tanárok. Ha már itt tartunk, ne feledkezzünk meg a lapunkban már szerepelt kiskörei kutatókról sem — ők is a Tisza- kutató munkacsoporthoz tartoznak. De Kisköréről még később. A nagy Tisza kis darabjai Elkészült a Tisza-portré, feldolgozták az expedíciók anyagait, s a tíz éve indult önálló kiadványban. a négy nyelven megjelenő Tisciában százszámra láttak napvilágot a tudományos publikációk, amelyekben az élő Tisza mellett a holtágak és a folyó menti területek vizsgálatának eredményei is szerepeltek. Egy idő óta a Tisza- kutatók stratégiát változtattak. A nagy Tisza „kis darabjai” iránt kezdtek érdeklődni. Mint dr. Marián Miklós tudományos főmunkatárs, a Tisza-kutató munkacsoport titkára közölte, a kutatások most a következő három fontosabb szakaszra koncentrálódnak: a kiskörei vízlépcső és tározó tó. a mártély— körtvélyesi táivédelmi körzet és a Tisza III. vízlépcső leendő területe. A Tisza III. még csak terv, a kis kanyarulat. ahová építik, még változatlan, még őrzi az ősi élővilágot — érthető az igyekezet. most erről készüljön az eddiginél is részletesebb „nagyított fénykép”, hogy összehasonlíthassák maid a változóval, az újjal. Amint ezt most Kiskörén teszik. Mi lesz veled Kisköre? Kérdezhetjük úgy is. mit tudunk már KisV .'érői. milyen változásra következtetnek a kutatók ebből? Nemrég írtunk már arról, hogv a kiskörei laboratórium munkatársai megfigyelték a vízben lebegő apró növényi és állati szervezetek fajainak változását, cserélődését. Űjabb adalék ehhez. Az állóvízre iellemző fajok száma a duzzasztás egv éve alatt ötszöröse lett a folyóvizekének. Jó élőiéi mondia a kutató aki, azt is tud ia, hogy ezek a fontos haliva- dék táplálékok, s ez már a gazdasági szakembernek is mond valamit, mint az is* hogy a fokozatosan tóvá alakuló vízben a növekvő nagyobb halak számára táplálékot adó szúnyoglárvák is jobban elszaporodnak. Lesz mit enni a halaknak, de lesz mit ..enni” a szúnyogoknak is. Jönnek az üdülők. Egyébként a szúnyogfaunát is feltérképezték, s találtak többek között a hírhedt Anopheles maculipeunis nevű fajból is. Mi maláriaszúnyognak ismerjük. Nem kell megijedni, maláriát nem terjeszt, csak fertőzött ember „megcsípése” után — ma pedig maláriás ember hazánkban nincs. Na persze azért a szúnyogcsípés így sem öröm. A partifecskéknek viszont igen. A víztároló ma még érintetlen partfalában többezres telepeken élnek, s a szúnyogok legfőbb pusztítói Ha a felduzzadt víz eléri a fészkeket a szúnyogvadászok elpusztulnak. elmenekülnek, a vérszívók maradnak. A Ti- sza-kutatók most szólnak — időben —, hogy tegyünk meg mindent a marasztalásukért, annál is inkább, mert ió példa akad: Angliában már sikerrel készítettek „partifecske műodut”. Ha legközelebb rovarcsap- dás. planktonhálós távcsöves különös embereket látunk a Tisza mellett, ne le- gyintsünk rájuk. Kedvenc folyónk titkait, a természet rejtett értékeit, jobb emberi környezetünk megvédésénél#, lehetőségeit kutatják — továbbra is. Jegyezzük meg: Tisza-kutató munkacsoport I. Z9.
